Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)
1989-10-05 / 235. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 1S89. X. á. Jaromír Johanes beszéde Magyar Szocialista Munkáspárt; Válaszút előtt (Folytatás az 1. oldalról) Már az ENSZ bölcsőjénél erős volt az a hit, hogy a jog és az igazságosság szilárd alapjain lehet felépíteni a nemzetközi rendet. Nincs történelmi példa a nemzetközi jog olyan haladó szellemű fejlődésére, mint amilyen az utóbbi négy évtized alatt bekövetkezett. De elmondható-e, hogy hatékonyan szabályozza az államok magatartását, egymáshoz fűződő viszonyukat? Nagy és nehéz feladat áll még előttünk: erősíteni kell a nemzetközi jog szerepét, fejleszteni érvényesítésének intézményesített rendszerét. E célok elérését segítené elő a nemzetközi jog évtizedének megtartása, amelyet az el nem kötelezettek mozgalma javasolt. Szélesebb körben kellene kihasználni a Hágai Nemzetközi Bíróságot. A csaknem húsz sokoldalú szerződéshez - amelyekkel kapcsolatban Csehszlovákia a bíróság rendelkezését már korábban elfogadta - továbbiakat is csatolni kívánunk. Külügyminiszterünk a továbbiakban emlékeztetett arra, hogy hazánk a német fasizmus első áldozatai közé tartozott, ebből levontuk a tanulságokat. Felszólalt azon kísérletek ellen, amelyek Európa háború utáni elrendezését kívánják megváltoztatni, megkérdőjelezni a jelenlegi politikai és területi realitásokat. Mindez összeegyeztethetetlen a helsinki Záróokmánnyal, veszélyeztetik földrészünk békéjét és stabilitását. Európa jelentős szerepet tölt be a világ békés elrendezését célzó törekvésekben. Földrészünkön két katonai-politikai tömörülés, két integrációs egység van. Kiemelte, hogy e szempontból az államközi kapcsolatokban mélyülnek a kedvező tendenciák, például a bécsi záródokumentum, a KGST és az EGK közötti kapcsolatfelvétel, a bécsi leszerelési fórumok stb. mind az európai államok közötti együttműködés lehetőségeit bizonyítják. Idézte Komensky szavait (1992-ben emlékezünk meg születésének 400. évfordulójáról), aki azt mondotta, az emberi nagyságot legjobban az ember műve bizonyítja, s ha ezt a népek vezetői megértik, akkor nem lesznek többé háborúk. Az ilyen fejlődéshez mindenekelőtt az szükséges, hogy az Atlanti-óceántól az. Uraiig terjedő területen csökkentsük a hagyományos haderőket, fokozatosan felszámoljuk a tömegpusztító fegyvereket, erősítsük a Varsói Szerződés és a NATO politikai funkcióit, mélyítsük az általános bizalmat. Ezt a VSZ PTT idei bukaresti ülésének következtetései is alátámasztják, Arra törekszünk, hogy a helsinki folyamat országainak katonai potenciálja megfeleljen az ésszerű elégségesség követelményének, hogy hadseregeink kizárólag védelmi jelleget kapjanak. A VSZ javaslatai és a NATO-országok kezdeményezései megbízható alapo't szolgáltatnak a további munkához Bécsben. Reméljük, hogy az első megállapodást már jövőre, legfelsőbb szinten alá lehet írni. Jaromír Johanes sürgette az önálló tárgyalások megkezdését a taktikai atomfegyverekről. Szakaszos megoldás jöhetne szóba, a megbeszélések első fázisában meg lehetne egyezni, hogy mindkét oldal azonos kollektív szintekre csökkenti ezeket az eszközöket. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett hazánk és az NDK kormányának 1987 áprilisi javaslatára, amely a közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtését célozta. Johanes külügyminiszter a továbbiakban tájékoztatott arról, hogy a VSZ más tagországaihoz hasonlóan hazánk is fontos egyoldalú leszerelési intézkedéseket léptetett életbe, 12 ezer fővel csökkentjük a harci egységekben a katonák számát, 850 harckocsit, 165 páncélozott szállító- járművet és 51 repülőgépet számolunk fel. Az idén 16 százalékkal csökkentjük a haditechnika gyártását. A jövő évben ez már 25 százalék lesz, s ez az irányvonal folytatódik. Az idén és a jövő évben összesen 15 százalékkal csökkentjük a honvédelmi kiadásokat, s fontolóra vettük a kötelező katonai szolgálat időtartamának csökkentését is. A bizalom és biztonság erősítése érdekében készek vagyunk a stockholmi megállapodások kiterjesztésére, s arra, hogy elfogadjuk az információs, megfigyelő és korlátozó intézkedések új nemzedékét minden haderőnemre vonatkoztatva. A békésebb és biztonságosabb világ megteremtéséhez, az európai házhoz való konkrét hozzájárulásunk Miloá Jakes főtitkárnak az a javaslata, hogy a VSZ és a NATO érintkezési vonalán létre kell hozni a bizalom, az együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok övezetét. Politikai téren rendszeres és sokoldalú párbeszédet javasolunk a parlamentek, a kormányok, politikai pártok, társadalmi szervezetek és kormányon kívüli intézmények között. A stockholmi dokumentum kereteit meghaladó bizalomerősítő intézkedések elfogadásáról is szó van, elő kívánjuk segíteni a gazdasági együttműködés dinamikus fejlődését, nagy figyelmet szentelünk e javaslat ökológiai részének is. Humanitárius téren úgyszintén kedvezőbb feltételeket akarunk létrehozni a kölcsönös megismeréshez és megértéshez. Emellett e javaslatot nemcsak az érintkezési vonal országainak címeztük. Más államok részvétele, beleértve a semleges országokat, csak erősítené a jelentőségét. A csehszlovák külpolitika abból indul ki, hogy a leszerelés korunk elsődleges feladatai közé tartozik. Ezzel kapcsolatban Jaromír Johanes utalt a szovjetamerikai rakétaszerződésre, amelynek megvalósításába Csehszlovákia is bekapcsolódott, majd kifejtette Csehszlovákia álláspontját azokkal a leszerelési és fegyverzetellenőrzési problémákkal kapcsolatban, amelyekről a Szovjetunió és az Egyesült Államok, illetve a genfi leszerelési konferencia jelenleg is tárgyal. Külön említette például a vegyi fegyverek problémakörét, erről az idén januárban a szövetségi kormány nyilatkozatot is közzétett. Nemzeti kísérletet hajtottunk végre, amelynek során ellenőriztük, hogy a csehszlovák polgári vegyiparban nem gyártanak vegyi fegyvereket. Előkészítettük ennek nemzetközi szakaszát is. Megerősítettük, hogy országunk nem rendelkezik vegyi fegyverekkel, s nem is tárol ilyeneket a területén, ez év augusztusában pedig nyilvánosságra hoztuk a szükséges adatokat vegyiparunkról. Megőrzik jelentőségüket az 1985-1988-as években tett javaslataink a vegyi fegyverektől mentes közép-európai övezet létesítésére. Külügyminszterünk sikraszállt a békés világűrért, mondván, elérkezett az ideje egy nemzetközi ellenőrzési rendszer kidolgozásának. Amellett vagyunk, hogy konkrétan vitassuk meg a „nyitott égbolt" javaslatot, ezt a bizalom- és biztonság- erősítő intézkedések fejlesztését célzó egyik járható útnak tartjuk. Ki lehetne viszont egészíteni a „nyitott földdel, tengerekkel és világűrrel", ami elvezetne a sokoldalú nyíltság globális rendszerének a létrehozásához. A reális leszerelési folyamat első pozitív eredményeinek egyike a haditermelés egy részének átállífása polgári célokra. Csehszlovákia kidolgozta a felszabaduló kapacitások kihasználásának nemzeti tervét. Támogatjuk azt a gondolatot, hogy ez ügyben nemzetközi konzultációra törekedjenek az ENSZ keretében is. Jaromír Johanes beszédének további részét a vitás kérdések politikai eszközökkel történő igazságos rendezésének szentelte. Annak a reményének adott hangot, hogy a íeszütséggócok felszámolásával további haladás érhető el, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt jelentős mértékben elősegítheti a világszervezet. Megemlítette az afganisztáni, a közel-keleti, az iraki-iráni, akoreai-félszigeti, a közép-amerikai, valamint az Afrika déli részén kialakult helyzetet, a beindult rendezési folyamatokat. A csehszlovák hozzájárulás példájaként említette, hogy megfigyelőik jelen vannak például Angolában és Namíbiában, a ciprusi kérdés megoldását pedig ösztönzi az a tanácskozás is, amelyet ez év májusában Prágában tartottak nyolc ciprusi politikai párt vezető képviselői. Johanes külügyminiszter vázolta a hazánkban zajló átalakítási és demokratizá• Az NDK fennállásának negyven éve egyben az országaink közötti diplomáciai kapcsolatok negyven évéi is jelentik. Hogyan értékelik ezt az időszakot?-Csehszlovákia a világ államai közül az egyik elsőként, 1949. október 18-án elismerte a munkások és a parasztok fiatal német államát. Ezen a dokumentumon a nemzetközi munkásmozgalom két ismert nagy alakjának, Klement Gottwaldnak és Wilhelm Piecknek az aláírása olvasható. Együttműködésünk számos területen bontakozott ki és megfelel országaink érdekeinek. Ami a gazdasági kapcsolatokat*" illeti, az együttműködés volumenének 43 százaléka a szakosítási és kooperációs megállapodások keretében bonyolódik le. Rendkívül jelentős az a közös békekezdeményezésünk, hogy Európa közepén jöjjön létre a nukleáris, illetve a vegyi fegyverektől mentes övezet. az ENSZ-ben lási folyamatokat, amelyek célja a szocializmus tökéletesítése, e rendszer humanista erőforrásainak teljes mértékű kihasználása. Ennek során hasznosítjuk a Szovjetunió és más szocialista országok tapasztalatait, s azt az igényes feladatot tűztük ki magunk elé, hogy az átalakítást annak egész bonyolultságában valósítsuk meg oly módon, hogy ez ne bontsa meg a társadalmi és gazdasági stabilitást. Igazságos, gazdaságilag hatékony társadalmat akarunk felépíteni, amelyben a gazdaság a fejlett tudományra és technikára támaszkodik, olyan társadalmat, ahol magas az életszínvonal, szilárd a szociális biztonság rendszere, amelyre az olyan mélyen demokratikus politikai rendszer a jellemző, hogy az lehetővé teszi mindenki számára az egyéni képességek kibontakoztatását, összhangban a társadalmi érdekekkel. Az átalakítás arra épül, amit a múltban elértünk, népünk haladó demokratikus vívmányaira, szövetségesi kötelékeinkre. Nemcsak szomszédainkkal, hanem minden más országgal erősíteni akarjuk az együttműködést, a kölcsönös bizalmat. Jaromír Johanes leszögezte: a szocialista országokban végbemenő változások kedvező feltételeket teremtenek ahhoz, hogy a nemzetközi együttműködés minőségileg új szintre jusson. Ezzel kapcsolatban szólt a nemzetközi gazdasági viszonyok igazságos alapokon történő átalakításának fontosságáról, a fejlődő országok problémáiról, a tudományos-műszaki együttműködésről, s arról, hogy mindebben milyen fontos szerepet tölthet be az Egyesült Nemzetek Szervezete. Külön kitért a környezetvédelemre, s emlékeztetett arra, hogy tavaly az ENSZ-közgyűlés 43. ülésszakán hazánk az Ukrán SZSZK- val közösen határozati javaslatot is előterjesztett ez ügyben. Az idei javaslat, amely a természeti katasztrófák előrejelzésére, illetve bekövetkezésük esetén a segítség- nyújtásra vonatkozik, sok más országgal folytatott konzultáció eredménye. 1992- ben kerül sor az ENSZ 2. környezetvédelmi konferenciájára, amelyen ki lehetne dolgozni az államok ökológiai magatartásának normáit. E konferencia összehívását hazánk teljes* mértékben támogatja. A környezetvédelmi problémák megoldását célozza Ladislav Adamec szövetségi kormányfő javaslata is. Ennek alapján rendezték meg az idén Prágában hat ország környezetvédelemért felelős minsztereinek értekezletét, s a tanácskozáson részt vettek az Európai Közösségek, a KGST, valamint az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának képviselői is. Egy megfelelő időpontban ugyancsak hazánk fővárosában szeretnénk megrendezni a részt vevő országok kormányfőinek találkozóját is. Beszédének befejező részében Jaromír Johanes a humanitárius kérdésekkel, az emberi jogokkal foglalkozott, szólt a kábítószer és terrorizmus elleni harcról. Külön kitért két kezdeményezésre is. Az egyiket Lengyelország tette, s a gyermekek jogairól szóló nemzetközi megállapodás megkötésére vonatkozik, a másikat Csehszlovákia és Nagy-Britannia közösen vetette fel. Célja olyan nemzetközi egyezmény kidolgozása, amely megakadályozná, hogy plasztik robbanóanyagokat terrorista célokra használjanak fel. örvendetesnek tartjuk, hogy ezt például a Biztonsági Tanács is támogatta. • A Nyugaton az utóbbi időben olyan állításokat lehet hallani, hogy az NDK és Csehszlovákia nem elég határozottan követi az átalakítás irányvonalát. Mi erről az ön véleménye?- Az ilyen állításokat nyilvánvalóan egyeztetik, s bizonyára megfelelően honorálják is azok a körök, amelyek nem a szocializmus javítására törekszenek, hanem a kapitalizmusba szeretnék visszatéríteni az országot. Rendkívül furcsa, hogy ma épp azok sürgetik a reformokat, akik annak idején ellenezték az olyan valódi reformokat, mint amilyen például a földreform, az oktatási vagy a közigazgatási reform volt. Tehát azokra a reformokra gondolok, amelyeket az utóbbi négy évtizedben hajtottunk végre és amelyek szálkaként szúrták a szemüket. Aki ma előítéletek nélkül, tisztességesen értékeli az NDK eddigi fejA legfrissebb adatok szerint október elsején 725 ezer tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Az idén 2600-an léptek be a pártba, de azok száma, akik visszaadták tagkönyvüket, 68 ezer. Ráadásul 8-10 ezren nem fizetnek tagdíjat... Ezek az MSZMP KB minap nyilvánosságra hozott statisztikai jelentéséből vett számok, a száraz tények. De mennyi vívódás, kétségbeesés, elkeseredés, csalódottság lehet mögöttük? Többezer párttag belső harca. Vagy éppen közönye, esetleg kivárása? Ki tudja? Tény, hogy ez a statisztika is tükröz valamit. Azt, hogy az MSZMP belső válságát éli át, s vezetőinek vitáit, konfliktusait, a platformok, irányzatok, mozgalmak és csoportok gyakran nyílt szembenállását a tagság nagy része már nem tudja követni, úgymond elveszítette tájékozódó képességét. Valóban ember legyen a talpán, aki kiigazodik a mai MSZMP-n belüli viszonyokban. Divat a címkézés, egyesek ,,le- konzervatívoznak“, „fundamentalistának" neveznek másokat, miközben a többség reformelkötelezett, vagy legalábbis annak tünteti fel magát. Sokan a pártszakadást célzó konfrontációt a megújulás előfeltételének tartják, velük szemben állnak azok, akik mindenáron fenn kívánják tartani a pártegységet. Van, aki azt vallja, a múltból, az eltelt jó négy évtizedből mindent el kell vetni, és van, aki nem ért egyet a nihilista, önvádló és önmarcangoló hangulatokkal, mert ezek bénítóan hatnak, passzivitáshoz vezetnek. Szóval, rendezni (átrendezni?) kell a sorokat ahhoz, hogy az MSZMP jelenlegi tagsága visszanyerje önbecsülését, önbizalmát, hogy a párt ne saját belső vitáival legyen elfoglalva elsősorban, hanem „külső" ellenfeleivel, az ellenzékkel, amely mén/adó erőinek nem titkolt szándéka a tőkés restauráció, s célja nem a hatalom megosztása a kommunistákkal, hanem a kommunisták kirekesztése a hatalomból. Ezzel az ellenzékkel kívánja magát a párt megmérettetni a jövő tavasszal esedékes választásokon. Ehhez a harchoz - mert az lesz a javából - adhat erőt s programot a pénteken kezdődő pártkongresszus, amely lehet, hogy az MSZMP utolsó, s egy megújult, akcióképes, belső egyensúlyát visszanyert párt első kongresszusa lesz. A közvetlen előzmények vizsgálatakor talán érdemes visszamenni az 1985-ben megtartott XIII. kongresszushoz. Mint utóbb kiderült - s ezt lényegében mindenki elismeri -, nem volt képes szembenézni a realitásokkal és a valóságtól elrugaszkodott terveket, határozatokat hagyott jóvá. Még nem ismerte fel, hogy a gazdasági, társadalmi reformnak politikai reformmal, magának a pártnak a reformjával kell együtt járnia. A törést, amely után valóban felgyorsultak az események, az 1988 májusi országos pártértekezlet jelentette, amelyen a pártvezetés kritikája került előtérbe, s ennek megfelelően lényeges személyi változásokat hajtottak végre az élen. Grósz Károly lett a főtitkár, a politikai bizottság nyolc tagja távozott a testületből, s került helyükre többek között Nyers Rezső és Pozsgay Imre. Ekkor még az volt a KB álláspontja, hogy az egypártrendszer keretében kell iódesei, vagy akár Csehszlovákia helyzetét, annak meg kell állapítania, hogy alapvető, mélyreható változások történtek a politikai, gazdasági, szociális és szellemi szférában. Az NDK-ban senki sem állítja, hogy a mi szocializmusunk már kész állapotban, van. Mi magunk is ismerjük problémáinkat és feladatainkat. Megoldásukért mindent meg kívánunk tenni. Az azonban, hogy elméletileg és a koncepciót illetően mikor leszünk felkészülve a reformok megvalósítására, azt mi magunk szeretnénk meghatározni, nem hagyjuk, hogy mások ebbe beleszóljanak. A folyamatosság és a megújulás fogalmakkal jellemezhető politikánk keretében ahhoz az elvhez tartjuk magunkat, hogy mindazt, ami fékez bennünket, elvetjük, viszont folytatni kívánjuk a bevált dolgokat. A reformok legfőbb kritériuma számunkra mindig az volt, hogy mi hasznos és mi káros a szocializmusra nézve. • Milyen további lehetőségeket lát az országaink közötti kapcsolatok továbbfejlesztéséhez? megszilárdítani a hatalmat (emlékezetes az új főtitkár felszólalásának befejező mondata: „Egy párt keli, helyesebben egy párt kell".) A tavalyi esztendő őszére azonban valójában már megjelentek az ellenzéki pártok, szervezetek és mozgalmak, s az MSZMP KB 1989 februári ülésén elismerte, hogy a pártok között versenyhelyzet van kialakulóban, tehát fel kell készülni a többpártrendszer körülményei közötti tevékenységre. Ekkor robbant a „bomba", mivel az elmúlt évtizedek értékelésével foglalkozó illetékes bizottság népfelkelésnek minősítette az 1956 októberi eseményeket. Bár azóta ezt az értékelést- azzal, hogy a válság demokratikus megoldására irányuló erőfeszítések mellett jelen voltak az alkotmányos rend megdöntésére törekvő ellenforradalmi elemek is - a párttagság lényegében elfogadta, az MSZMP az ellenzék mind hevesebb támadásainak lett kitéve. Ez is hozzájárult az áramlatok, platformok élesebb elkülönüléséhez. Vagyis 1989 nyarára az MSZMP-n belül tulajdonképpen „többpártrendszer" alakult ki. Ekkor jöttek létre az ún. reformkörök is, amelyek a pártkongresszus összehívását sürgették. Júniusban ismét változás történt a párt élén: létrejött a négytagú csúcsszerv, az elnökség, élén Nyers Rezsővel. Ám ez a testület a látszategységnél többet nem tudott elérni. Sokan hangoztatták az elmúlt hetek vitáiban, hogy az MSZMP egyes áramlatait néha mintha élesebb ellentétek választanák el egymástól, mint az ellenzék irányzatait. A háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon kidolgozott kompromisszumok sem arattak osztatlan sikert a párttagság körében, mivel sokan úgy vélték, az MSZMP tárgyalóküldöttsége túlontúl „engedett" az ellenzéknek, önként adta fel a párt pozícióit. A viták nem csitultak azután sem, hogy a párttagság elé terjesztették a fő kongresszusi dokumentumokat, köztük a Történelmi utunk tanulságai címűt és az MSZMP programnyilatkozatának tervezetét. E dokumentumokat regionális, megyei pártértekezleteken, a különböző platformok alapján összejött tanácskozásokon, fórumokon vitatták meg az elmúlt két hét folyamán. Ezeken- talán a kongresszus, vagyis a „végső döntés"; a válaszút közeledtére való tekintettel - az aggódó, a józanabb hangok kerültek túlsúlyba. Az az igény, hogy ne pusztán a múlttal szembeni teljes elhatárolódás legyen a megújulás alapja, ne a szakítási törekvések keresztülerősza- kolása, hanem az áramlatok szövetségének létrejötte révén szülessen egyetértés a stratégiai célokban. Ami Csehszlovákia Kommunista Pártját illeti,' álláspontunkat Milos Jakeá, a . Központi Bizottság főtitkára a szlovák nemzeti felkelés 45. évfordulója alkalmából mondott augusztus 26-i beszédében így fogalmazta meg: „Támogatjuk a magyar kommunistáknak azt a törekvését, hogy megőrizzék a Magyar Szocialista Munkáspárt befolyását az ország sorsának alakulására, őszintén kívánjuk, hogy kapcsolataink a jövőben is a kölcsönös tisztelet, a szocialista internacionalizmus elvei alapján fejlődjenek." PAPUCSEK M. GERGELY- Országaink vezetői idei prágai és berlini megbeszéléseik alkalmával kitűzték azokat a feladatokat, amelyek a nemzetközi helyzet és a tudományos-műszaki forradalom alakulásából hárulnak ránk. Előtérben állnak a közös békekezdeményezések, a nemzetközi feszültség enyhítésének a szorgalmazása, valamint a tudományos-műszaki haladás vívmányainak a kihasználása. Gazdasági téren a komoly feladatok közé tartozik a számítástechnikai, a mikroelektrotechnikai, a biotechnológiai együttműködés szorosabbra vonása. Olyan területekről van tehát szó, amelyek a leginkább hozzájárulnak a népgazdaságaink in- tenzifikálásához. A jövőben úgyszintén nagyobb figyelmet kívánunk fordítani az ifjúsági együttműködés tökéletesítésére. Különösen fontosnak tartom az intenzív vélemény- és tapasztalat- cserét az NSZEP XII. és a CSKP XVIII. kongresszusára való előkészületek során. A szocializmus fejlődése szempontjából alapvető feladatok közös megfogalmazása döntő- feltétele annak, hogy a német és a csehszlovák munkásosztály hagyományainak szellemében a jövőben is országaink javára, vállvetve cselekedjünk. A gyümölcsöző együttműködés évei Az NDK csehszlovákiai nagykövetének nyilatkozata A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának közelgő 40. évfordulója alkalmából Helmut Ziebart, az NDK rendkívüli és meghatalmazott prágai nagykövete nyilatkozott Vitézslav Havliceknek, a Rudé právo munkatársának.
