Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)
1989-10-05 / 235. szám, csütörtök
J| A fenti címmel közölte ma i megjelent számában a Magyarország című hetilap Grósz ii Károlynak, az MSZMP főtitkári rának interjúját a holnap kez11 dödő pártkongresszussal | összefüggésben. Az interjút |i átvette a Rudé právo és 11 a Pravda is. Lapunkban a beszélgetés teljes szövegét közöljük. • Miért nem a Népszabadságban, a párt napilapjában szólalt meg, hiszen ott jelent meg az elnökség két tagjának az MSZMP-t és a magyar társadalom egészét is érintő nyilatkozata?- Talán észrevették már, hogy én a magam szabta normák szerint élek és dolgozom. Felfogásom egyik sarkalatos pontja volt és marad a jövőben is, hogy az általam képviselt ügyért küzdők és nem magamat tolom előtérbe. Soha, semmilyen tisztségért nem harcoltam. Idegen tőlem az, ami ma sajnos pártunkra is jellemző: egyesek több vasat tartanak a tűzben, párttisztségekben közjogi méltóságra jelentkeznek, s ennek jegyében gyakran tesznek a valósággal hadilábon álló nyilatkozatokat. Én mindig azt tartottam, hogy fontos kérdéseket előbb a pártban, a vezető testületekben és a tagsággal kell megvitatni, s ha már kialakult az egységes álláspont, akkor a nyilvánosság elé vinni. Vonatkozik ez az 1956-os események értékelésére, a többpártrendszerre és a társadalmi, gazdasági átalakítás más fontos kérdéseire. • Még nem válaszolt a kérdésre: Miért nem szólalt meg a párt elnöke és főtitkára a párt napilapjában? Egyesek szerint az elnökség nem értett egyet azzal, hogy válaszoljon Németh Miklós és Pozsgay Imre nyilatkozatának egyes kitételeire?-A párt elnökének a nevében nem nyilatkozhatom, azt azonban közölhetem, hogy az elnökség nem foglalkozott senkinek a nyilatkozatával és nem született olyan döntés, mint amit emlegetnek. A Népszabadság szerkesztősége valóban megkeresett engem a múlt héten és azt kérte, adjak interjút a lapnak. Kérésüknek nem tehettem eleget, mert akkor már elnökségi ülés előtt voltunk, az időpontot nem tartottam alkalmasnak. • Ezek után megkérdezzük, milyennek tartja ön október 3-án, három nappal a kongresszus előtt pártja állapotát?-Az MSZMP állapota a kongresszus előtti hetekben válságosra fordult, jövőjét én mégis mindvégig bizakodva szemléltem, de számoltam azzal is, hogy a párt szétszakadhat. Javíthatatlan optimista vagyok, ez kommunista meggyőződésemből következik. Olyan változásokban bíztam és bízom, amelyek kedvezően befolyásolják nemcsak a pártmozgalom, hanem az egész nemzet jövőjét. • Vagyis ön optimista?- Igen. Optimizmusom talán naivitásnak tűnhet, hiszen a pártmozgalomban sok újszerű, szokatlan, nemegyszer a korábbi „nyugalomhoz" képest szinte ijesztően eltérő vonások is felszínre jutottak. Azzal tisztában vagyok, hogy mozgalmunk döntően kedvező irányú átalakulása még csak megkezdődött. A hangzavar majd elcsitul, szerintem pártunk egy minőségileg teljesen új politikai erőtérben szerez majd a társadalom által is elismert politikai befolyást. • Úgy véli, hogy reformretorika helyett a pártnak világosan meg kellene fogalmaznia, milyen társadalmi, gazdasági berendezkedést akar, kit képvisel, osztály- vagy néppártnak tartja-e magát, s mit tekint külpolitikája alfájának, ómegájának?-Valóban hangos és sokszínű a reformretorika, s nem mindenki tudja vagy akarja pontosan megfogalmazni, mit ért alatta. Mások pedig csak azért szónokolnak reformokról, hogy feledtessék: évtizedekig szolgálták azt a politikát, amit most teljes egészében megtagadnak, noha gyümölcseit évtizedeken át maguk is élvezték. Szeretném hallani, hogy szólna énekük, ha nem lett volna pártértekezlet 1988 májusában. Kíváncsi vagyok, hogy vállalnák-e most is a XIII. pártkongresszuson elhangzott felszólalásokat. • ön vállalná?- Igen. • ön tehát milyen társadalmi és gazdasági programot támogat?- Szerintem Magyarországon * meg kell őrizni és újítani a szocialista társadalmi berendezkedést. INTERJÚ GRÓSZ KÁROLLYAL MSZMP a présben Olyan politikát kell folytatnunk, ami alapján az emberek számára világossá válik: ez a társadalom biztosítja a szociális biztonságot, a kiszámítható holnapot, az értékteremtő munkához szükséges feltételeket és elismeri a munkát. A gazdasági válságot elhárítva, piacgazdaságot kell létrehozni, amelyben az állami, a szövetkezeti és a magántulajdon esélyegyenlőséget élvez, s helye van benne a külföldi tőkének is. Az én felfogásom szerint a szocializmus feltételezi a közösségi tulajdonformát, sokszínűségét, s egyúttal többségét. Ezért a kivezető utat elsősorban közösségi tulajdonnak az egyéni és csoportos érdekeltségen alapuló hatékony működtetésében látom. A megújuló politikai rendszernek is ehhez kell jó feltételeket teremtenie. • Az utóbbi hónapok eseményei bizonyos feszültséget jelentettek több szövetségesünkhöz fűződő viszonyban. Ugyanakkor nagy az érdeklődés hazánk iránt.- Romlott a viszony több szomszédos szocialista országgal, feszültségek keletkeztek. Ez sajnos tény és önbecsapás lenne, ha a reform elleni burkolt támadásra egyszerűsítenénk le. A háttérben elsősorban az húzódik meg, hogy eltérő módon vélekedünk a jövendő szocializmusról, mint néhány más szocialista ország. Ugyanakkor az is igaz, hogy a maguk sajátos gondjait az egyes országok nem képesek egyedül vagy egymás rovására megoldani. Szükség van a közös gondolkodásra, párbeszédre, anélkül, hogy nemzeti érdekeinket, meggyőződésünket feladnánk. Földrajzi közelségünk, gazdasági egymásra utaltságunk ma is objektív adottság, amelynek elöbb-utóbb el kell vezetnie az együttműködés korszerűsítéséhez. S ez egyúttal a reális alap ahhoz is, hogy a határainkon túl élő magyarság helyzetét ne az illúziók és hangzatos deklarációk kétes értékű módszerével kezeljük, hanem a realitásokra épülő árnyalt politikával. Az érdeklődés valóban nagy Keleten is, Nyugaton is, a külföldi tőke azonban óvatos. Éppen a napokban mondtak le egy 450 millió dolláros beruházást, mert túl bizonytalannak ítélték meg'hazánk belső viszonyait. Nagy kár, mert a beruházás éppen a munkanélküliség által veszélyeztetett északi körzetekben teremtett volna új munkaalkalmat. Ami tehát a külpolitikát illeti, az is csak a realitásokra alapozódhat. A kétirányú nyitást ilyennek tartom. A szövetségi rendszerhez való tartozásunk adott. Kiszámíthatónak kell lennünk a Nyugathoz fűződő kapcsolatainkban is, amelyek új, magasabb minőségi szintre emelkednek, de ez nem jelentheti a szövetségesektől való eltávolodást. Ezt nyugati partnereink sem várják tőlünk. • Nem mindenki fogalmazott ilyen világosan az utóbbi napokban...- Az nem is fogalmazhat így, aki a nemzeti érdeket, a közös ügyet nem szolgálni, hanem kihasználni akarja önmaga menedzselésére, ízléstelen önreklámozásra. • Megengedne még egy, a vezetésben mutatkozó egyenetlenséggel kapcsolatos kérdést?- Már így is több volt a kelleténél, de ha már benne vagyunk, hát ki vele, de ez legyen az utolsó. • Egyik napilapunkban Pozsgay Imre, az elnökség tagja közölte, hogy október 1-jén Moszkvába látogat. Aztán arról kaptunk hírt, hogy a látogatás elmarad.- Erről talán Pozsgay Imrét kellene megkérdezniük. En nem vettem részt a látogatás előkészítésében. Testületi ülésen ezzel nem foglalkoztunk. Azt tudom, Pozsgay Imre már régóta készül Moszkvába, de hogy éppen a kongresszus előtti hétvége volt időpontként betervezve, azt én is az említett lapból tudtam meg. • A kongresszusi beszámoló és a programtervezet között nagy eltérések mutatkoznak, mivel magyarázza?- Ez természetes, mert a beszámoló a múltat és a jelent, a program pedig a jövőt tárgyalja. A program- tervezettel én egyetértek és kész vagyok támogatni. • Ha az elmúlt másfél év hibáiról beszélünk, ön miben érzi magát felelősnek?-A saját felelősségemet természetesen sok mindenben érzem, de jórészt nem abban, amiért szemrehányásokat kaptam. Mindenekelőtt az általam kezdeményezett vagy jóváhagyott személyi döntésekben volt nagy a „hibaszázalék". Emellett azzal is hibát követtem el, hogy a bürokratikus centralizmus megszüntetésére irányuló helyes törekvés közben figyelmen kívül hagytam: az alsóbb pártszervek a legnagyobb önállóság mellett sem nélkülözhetik a központi irányításnak egy optimálisan orientáló szerepét. Miközben következetesen szorgalmaztam a változást-, a megújulást, elkerülte a figyelmemet, hogy megjelent ennek egy nem kívánatos mellékterméke is: a rend és fegyelem elemi normáinak felbomlása. Mindezek miatt jogosnak tartom a bírálatot. Másként látom viszont a munkámat ért igazságtalan támadásokat. Különösen azokat, amelyek személyem lejáratására irányultak és tisztességtelen eszközök egész sorát vonultatták fel. Persze azért nem vagyok annyira naiv, nem becsülöm túl a magam jelentőségét, és jól tudom, hogy az igazi céltábla nem én voltam. A példátlan méretű lejá- ratási kampány igazi célpontja az a politikai vonal volt és az ma is, amelyet én is képviselek. Röviden az, hogy kommunista meggyőződésemet mindig megőriztem, s mégis, vagy éppen ezért, jó lelkiismerettel tudom vállalni a részvételt egy baloldali szocialista párt megteremtésében. Lelkiismeretem tiszta. Elkövetett és vállalt hibáim ellenére is meg vagyok győződve arról, hogy politikai felfogásom megfelel pártom és hazám hosszú távú, alapvető érdekeinek. Ezért az elmúlt másfél év megítélésében azok közé tartozom, akik ezt az időszakot nem hibák, mulasztások és elszalasztott lehetőségek sorozatának tekintik, hanem egy történelmi jelentőségű átalakulási folyamat ígéretes kezdetének. • Mit tart az elmúlt másfél esztendő sikerének?- Azt, hogy a pártértekezletet követően a párttagság is belátta, hogy a szocialista építésben minőségi váltásra van szükség, mert a korábbi gyakorlat részben hibásnak bizonyult, részben kimerítette lehetséges tartalékait, és nem alkalmas az eredményes folytatáshoz. A modellváltás szükségessége fokozatosan érlelődött meg a vezetésben és vált elfogadottá a párttagság nagy részében. Értékét szerintem külön is növeli az a tény, hogy belső vívódások, gyötrelmes önvizsgálat eredménye ez és egy hatalmon levő párt jutott el erre a döntő elhatározásra, amit politikai ellenfeleink elhallgatnak. Ez érthető, hiszen választásokra készülünk, s nekik azt kellene elhitetni a választókkal, hogy a változtatásokat ők kényszerítették ki, tehát rájuk kell voksolni. Az már azonban nem érthető, hogy a párt vezetése és a párt sajtója nem tudja kihasználni azt a tényt, hogy a reformfolyamat elindítója az MSZMP volt. Az is igaz viszont, hogy az ellenzéki szervezetek józanul gondolkodó személyiségei is pozitív szerepet töltöttek be a folyamatok kedvező alakulásában. • Nem gondolja, hogy a gazdasági változások lemaradtak a társadalmi folyamatoktól?- A gazdasági és társadalmi változások között nem lehet naprakész összhang. Azzal viszont egyetértek, hogy a pártmozgalomban méltatlanul kevés figyelmet fordítottunk a gazdaságra. Ennek is része lehet a gazdaságban kívánatos mozgások viszonylagos lemaradásában. • A legutóbbi központi bizottsági ülés előtt és után elhangzott nyilatkozatokról már szó volt, de nem foglalt állást ezek tartalmáról...- örülök annak, hogy a nyilatkozatok számottevően megszaporodtak politikai közéletünkben, a pártmozgalomban. Ez ugyanis elősegíti, hogy a párttagság egyéni arculatú, karakteres vezető személyiségeket, politikusokat ismerhessen meg. Ezáltal saját maga tud ítéletet alkotni politikái törekvéseikről, összevetheti szavaikat és tetteiket. Azzal azonban már nem értek egyet, hogy a vezetés egyes tagjai a párt uj nevéről úgy nyilatkoznak, mintha az már kész tény lenne, noha az a kongresszus illetékességi körébe tartozik. Másrészt az új név felvétele az én véleményem szerint akkor időszerű, amikor a párt már egyértelműen kialakította az új korszakhoz illő új stratégiáját. Én még nem látom ilyennek a mostani helyzetet. Azt pedig egyenesen sértőnek találom a párttagságra nézve, ha a párt egyik vezetője olyan kijelentéseket enged meg magának, hogy „nincs a világon még egy ostoba párt, amely saját emberét rántja le, vagyis azt teszi, ami az ellenfél dolga lenne". Ugyancsak furcsának tartom az olyan nyilatkozatot is, amely az én olvasatom szerint azt jelenti, hogy egyesek számára csakis akkor elfogadhatóak a döntések, ha bennük az ő álláspontjuk érvényesül. Ezt én a régi „sztálinista" gyakorlat felélesztésének tekintem, hiába van bevonva a legdivatosabb reformretorika mázával. • Legyünk konkrétabbak, ön szerint működhet-e az MSZMP-töl függetlenül az a kormány, amely megbízatását ennek a pártnak az ajánlására kapta a parlamenttől?- Nincs róla tudomásom, hogy bárhol a világon, beleértve a legfejlettebb polgári demokráciákat is, a saját pártjától függetlenül működne a kormány. Az általam ismert nemzetközi gyakorlatban a követendő politikát mindig a hatalmon levő párt határozza meg. Általában nem kormányok keresnek maguknak pártot, hanem fordítva: a párt vagy pártok tesznek ajánlást a kormány személyi összetételére. • Milyennek látja most az MSZMP és a politikai arénában megjelent új pártok viszonyát, jövőbeni kapcsolatát?- A mai helyzetet még tisztázatlannak, átmenetinek tekintem. Az MSZMP még „túlsúlyos" pozícióban van az ismert előzmények miatt, de az új pártok sem rendelkeznek még azzal a tekintéllyel, amely a választásokon elért eredményeikre alapozódna. Ezért is kiemelkedő jelentőségűek a következő választások. Személy szerint persze azt szeretném, ha az MSZMP a legtöbb szavazatot nyerő párt lenne. Politikai közéletünk javára válna még az is, ha tekintélyes koalíciós partnerekkel tudna a hatalom felelősségében osztozni. Ha azonban az MSZMP kiszorulna a hatalomból, az súlyos működési zavarokhoz vezetne a társadalomban és a gazdaságban egyaránt. Emlékeztetek arra, hogy a többpártrendszer kialakulásának lehetőségéről már az Egyesült Államokban tett látogatásomon szóltam. Bár itt nem az elsők között fogadtam el, hogy ez a gyakorlatban is ilyen gyorsan bekövetkezzék, most már egyértelműen azt szeretném, ha az MSZMP-nek több méltó politikai versenytársa lenne az örvendetesen demokratizálódó magyar közéletben. Hogy miért változtattam korábbi nézeteimen? Azért, mert a politikában vannak olyan szituációk, amikor ez elkerülhetetlen. Másokkal is előfordult ez, bár érdekes módon nekik nem vetik ezt a szemükre. • ön szerint kikkel léphetne koalícióra az MSZMP?- Koalícióról általában a választások után szokás tárgyalni. Ami engem illet, én csak olyan pártokkal tudom elképzelni az együttműködést, amelyek nem a tőkés társadalmi és gazdasági formáció vissza- hozását, vagyis nem a társadalmi rendszer változását tűzik ki célul, s elfogadják a jelenlegi szövetségi rendszerhez való tartozásunkat. • Megengedheti-e magának bármely szocialista vagy kommunista párt, hogy tartósan szembe kerüljön a szakszervezetekkel?- Ezt az állapotot csak egy szűk látókörű pártpolitika idézheti elő, s ennek az illető párt látná a kárát, mert a tömegbázisa megcsappanna. Az érdekvédelem valamilyen formája ugyanis természetes szükséglete a bérből és fizetésből élő dolgozóknak. Erről a szakszervezet nem mondhat le. A skandináv szocializmus modellje is ezt bizonyítja. • Miközben a kongresszusra készült, elképzelhetőnek tartotta-e, hogy az utóbbi hónapok felfokozott, és gyakran a párt képét is torzító vitája után kompromisszumot kötnek egymással a különböző áramlatok, platformok vagy reálisabbnak túni a pártszakadás?- Nem titok, hogy a kongresszus ilyen korai összehívását személy szerint elleneztem. Személycseréket e nélkül is - például pártszavazással - végre lehetett volna hajtani. Egyáltalán nem örültem annak, hogy a gyors ütemű kongresszusi felkészülés számos olyan problémát hozott felszínre, amelyek nagy részétől, például a kapkodástól megkímélhettük volna a pártmozgalmat, ha megfontoltabban haladtunk volna a magunk választotta úton. Ami engem illet, én alapvető fontosságúnak tartottam, hogy a kongresszus segítse elő a párt egységének megőrzését, a kommunista és szociáldemokrata értékeket egyaránt tartalmazó új szocialista párt kialakítását, a szélsőségektől való elhatárolódást, a pártmozgalom megújulását. E nézetemnek a központi bizottság ülésén is többször hangot adtam, és a reformot támogató valamennyi erő összefogását sürgettem. Mindmáig, sajnos, sikertelenül ... Fontosnak tartom azt is, hogy a párt- mozgalomban szigorúan érvényt szerezzünk az etikai, morális tisztaság követelményének. Mindenekelőtt az egymás iránti szolidaritás minimumát kell megteremtenünk. • Mit tekint a legsürgősebb teendőnek?- Azonnali iránymutatásra lenne szükség a gazdasági összeomlás megakadályozására, a gazdaság működésének biztosítására. Sürgősen meg kell kezdeni a kapcsolatok rendezését szomszédainkkal. Határozottan fel kell lépni a kommunistaellenes, nacionalista, szovjetellenes, fajgyűlölő megnyilvánulásokkal szemben. Azt mondjuk, hogy a történelem nem ismétli önmagát. Most mégis azt tapasztaljuk, hogy egyes pártok képviselőinek nyilatkozatában újra programszerűen jelentkezik a kommunistallenesség. Ezt már ismerjük a harmincas és a negyvenes évekből. Azt is tudjuk, hogy hova vezetett, s hogy a kommunisták után a zsidók és a cigányok következnek. Történelmi közelmúltunk fájdalmas tanulságai közé tartozik, hogy a politikai tolerancia hiánya és a fajgyűlölet kataszrófát idézhet elő. Ezért mindkettő ellen határozottan fel kell lépni. • Térjünk vissza még a kongresszusra. ön e pillanatban, vagyis október 3-án a kompromisszumot vagy a szakadást tartja valószínűbbnek?- Kompromisszum vagy szakadás? Mind a kettőre számítani lehet. A munka neheze azonban csak a kongresszus után kezdődhet. 'Tisztességes,' korrekt kompromisszum esetén nemcsak lehetséges, hanem kívánatos is lenne, hogy a különböző áramlatok majd a választások után folytassák tisztázó eszmei, politikai vitáikat. Ennek folyamatában alakulhatna át pártunk áramlatok, platformok demokratikus szövetségévé, ami lehetővé tenné hogy a soron következő újabb nagy kérdésekben ismét erőket egyesítő kompromisszumok szülessenek. Egyáltalán: a kifejezés eredeti értelmében eddig még igazi platformok sem kristályozódtak ki pártunkban. Remélem, hogy szakadás esetén sem egymás sorainak ritkításával leszünk elfoglalva, hanem akcióképes választási szövetségre léphetnének az esetleges „utód pártok", és a demokratikus szocializmus magyar gyakorlatának közös feladatán tudnának munkálkodni. Mert ez a nemzet távlati érdeke, így hinnék el honfitársaink, hogy valóban ezt az ügyet akarjuk valamennyien szolgálni. • Salgótarjánban elsöprő többséggel választották kongresszusi küldöttnek. Vajon ez a személyes szimpátia jele, vagy pedig az ön által képviselt politikai vonalnak szólt?- Személyes szimpátia számos jelét is tapasztaltam Salgótarjánban és másutt, amerre jártam, az utóbbi hetekben. Nem tagadom, hogy ez jóleső érzés volt. Én azonban úgy tapasztaltam, hogy a nógrádi kommunisták bizalma nem személyemnek szólt, hanem annak a politikai vonalnak, amit képviselek. Annak, hogy én egy higgadtabb, kiegyensúlyozott reformfolyamat híve vagyok, ezt szorgalmazom. S ennek rendelem alá törekvéseimet, mindaddig, amíg lelkiismeretem szerint szolgálhatom a szocializmus megújulásának ügyét hazánkban. • Hogyan képzeli saját politikai jövőjét?- A jövómet, legalábbis annak legközelebbi folytatását a kongresszus eredményétől teszem függővé. Mindenekelőtt attól, hogy egy korszerű, baloldali szocialista párt lesz-e az MSZMP. Ez az egyik tényező, ami befolyásolja döntésemet. A másik tényező adva van, mert az MSZMP tagságának döntő többsége elfogadja a minőségi váltás szükségszerűségét, képes és kész a pártmozgalom gyökeres megújítására. A harmadik tényező az, hogy pártunk új vezető testülete is és vezetői kikből fognak állni. De ez csak a kongresszuson válik ismertté. Ha úgy látom, ez is úgy alakul, hogy garanciát jelent a pártmozgalom megújítására, akkor készen állok arra, hogy társadalmi megbízatásban szolgáljam tovább pártomat, mert a szolgálat értékét nem a beosztással és ranggal mérem. Ha nem így lesz, sem politikai, sem morális tekintetben nem vállalhatom az aktív közreműködést. De mint említettem: bizakodó természetű vagyok... ÚJ SZ 2 1989. X.
