Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-04 / 234. szám, szerda

ÚJ szú 5 1989. X. 4. A figyelem középpontjában: Önellátás és hatékonyság Az SZSZK mezögazdasági-élelmiszer-ipari komplexumának távlati fejlesztési koncepciójáról A mezőgazdasági és élelme­zésügyi ágazat már régóta a népgazdaság stabilizációs lánc­szeme. Igényes feladatait a 8. öté­ves tervidőszak első három évében is sikeresen teljesítette, s a fejlődés eddigi eredményei alapján joggal bi­zakodhatunk, hogy a termelő és fel­dolgozó vállalatok az idén szintén megbirkóznak feladataikkal. Ez már csak azért is biztató, mert a tárca jelenleg több fontos program kimun­kálásán dolgozik. Az egyes termelé­si ágak fejlesztési programjait Az SZSZK mezőgazdasági és élelmi- szer-ipari komplexumának 2005-ig szóló, távlati fejlesztési koncepciója fogja össze, melyet a közelmúltban vitatott meg és hagyott jóvá a mező- gazdasági és élelmezésügyi minisz­ter kollégiuma. Egyebek között ez a koncepció szolgál majd alapúi Az SZSZK gazdasági és szociális fejlő­dése 2005-ig szóló irányelveinek, valamint a 9. ötéves terv kidolgozá­sával kapcsolatos irányelveknek a megfogalmazásához. Az említett koncepció több alap­vető célt követ. Az első helyen az ésszerű táplálkozás feltételeinek megteremtése, a piac minőségi élel­miszerek bő választékával történő, zavarmentes ellátásának megalapo­zása és a mérsékelt övi élelmiszer­félékkel való önellátás növelése áll. Ezzel összefüggésben a figyelem középpontjába kerül az újratermelé­si folyamat hatékonyságának növe­lése, a mezőgazdasági termékek­ben .előforduló idegen anyagok mennyiségének csökkentése, a kör­nyezet és a mezőgazdasági vidék védelme és alakítása, valamint a mezögazdasági-élelmiszer-ipari komplexum passzív külkereskedel­mi szaldójának csökkentése. Ezeket a feladatokat a vállalatok az új gazdasági mechanizmus felté­telei között fogják teljesíteni. Várha­tóan elmélyül a gazdasági szerveze­tek önállósága és nő a közös felada­tok teljesítéséhez fűződő felelősség. Sor kerül az irányítás gazdasági szabályzórendszerének tökéletesí­tésére, a tudomány haladó ismere­teinek széles körű népszerűsítésére és érvényesítésére. A nagyobb el­várások és a növekvő fogyasztói igények kielégítését nagyban előse­gítheti az előnyös szerkezetváltás, melyre főleg az élelmiszer-termelés­ben van nagy szükség. S végül, de nem utolsósorban a vállalati helytál­lás érdekében az egész újratermelé­si folyamatban mérsékelni kell a veszteségeket, s növelni a gazda­ságosságot. A mezőgazdasági bruttó termelés értékét a 9. ötéves tervidőszakban évi 1,2 százalékkal, a későbbi idő­szakban hozzávetőlegesen évi 1 százalékkal kell növelni. Ez annyit jelent, hogy 1985-höz viszonyítva 1995-ig 18,6 százalékos, 2005-ig pedig 28,4 százalékos növekedést kell elérnie a tárcának. Ugyanebben az időszakban az élelmiszeriparban 23,5, illetve 39,4 százalékkal nő az árutermelés, s kiskereskedelmi ár­ban számítva 24,8, illetve 37,2 szá­zalékkal kapnak több árut a boltok. E mlítést érdemel, hogy az élelmi­szer-fogyasztás alakulásával- alakításával összefüggő elképzelések megfogalmazásában fontos szerepet ját­szottak az ésszerű táplálkozás alapelvei. Ezt néhány konkrét számmal is illusztrál­hatjuk. Például az egy lakosra jutó halfo­gyasztást a jelenlegi 4,6 kilogrammról 2005-ig évi 6-7 kilóra, a tej, valamint a tejtermékek fogyasztását 250-ről 270 kilóra, a burgonyafogyasztást pedig 75- ról 90 kg-ra kell növelni. Zöldségfélékből 105 helyett 110, gyümölcsből pedig 50 helyett 75-78 kilogrammot kellene fo­gyasztanunk 2005-ben egy lakos átlagá­ban. Ezzel szemben a koncepció a gabo­nafélék fogyasztásának mérséklését ter­vezi. Konkrétan - lisztre átszámítva - a jelenlegi mintegy 109 kilogrammról 90-92 kilóra kellene mérsékelni az átlag- fogyasztást. Az alkoholfogyasztásban a távlati terv stagnálással vagy csökke­néssel számol. Húsfélékből a terv szerint növekszik a fogyasztás. A koncepcióban 1995-re 92, 2005-re pedig 95 kg húst terveznek egy lakos átlagában, de nagyobb szerep­hez jut a baromfihús. Az elképzelések szerint az évi húsfogyasztásnak mintegy 18 százalékát adná a baromfihús, mely­ből a jelenlegi 13 helyett 17 kilót tervez­nek 2005-re egy személyre. A távlati fejlesztési terv megvitatása­kor a miniszter kollégiuma két alapvető feladatot jelölt meg. Nevezetesen azt, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékeknél el kell érni az önellátást, s meg kell teremteni a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelés hatékony to­vábbfejlesztésének feltételeit. A mezőgaz­dasági termelés kiegyensúlyozott fejlődé­sének legfontosabb feltétele, hogy elegen­dő gabonát és hüvelyest termeljünk A kalászos gabonaféléknél teljes önellá­tással számolunk, s a nélkülözhetetlen tartalékok kialakítása mellett a koncepció a minőségi kenyérgabona, illetve a belőle készült termékek kivitelének lehetőségei­ről sem feledkezik meg. A gabonater­mesztésben 2005-ben előreláthatólag elérjük a 4 millió 590 ezer tonna összter­mést, ami 18,2 százalékkal haladná meg az SZSZK 1985-ik évi valóságát. Ekkor Vásárlók Ss eladók Ha valaki netán úgy érezné, hogy az élete elviselhetetlenül egyhangú, mert ve­le nem történik soha semmi, elég, ha bevásárló körútra indul. Én ugyan nem ilyen megfontolásból vettem a nyakamba a minap a várost, de máraz első üzletben úgy éreztem, az élet sűrűjébe kerültem, ahol egymás után érnek a legváratlanabb meglepetések. Itt van például a honi bevásárlók Mek­kája, a nyüzsgésével is Kelet bazárjait idéző Prior áruház, ahol hamarabb talál­kozni fürge és ügyes zsebtolvajjal, mint ugyanilyen tulajdonságokkal rendelkező elárusítóval. A női konfekció osztályon a télikabátok között nézelődve hiába ke­restem a kiszolgálót. Magad uram, ha szolgád nincs alapon merészen leakasz­tottam egy kabátot és felpróbáltam. Jó volt, tetszett, csak drága volt. Sebaj, meg­veszem utánvéttel, így marad pénzem a többi bevásárlásra is. A szőrmeosztály pultjánál egy csinos ifjú hölgy álldogált, hozzá fordultam.- Tessék mondani, megvehetem ezt a kabátot utánvéttel?- Nem - hangzott a tömör és lakoni- kus válasz.- Neem?- Nem. Mi utánvéttel nem árusítunk.- És ha szabadna tudnom, miért nem?- Mert nincs mibe csomagolni.- Ez ilyen egyszerű? Nincs mibe cso­magolni, hát utánvétel sincs? Alig akad vidéki, aki a városba felutazva be ne térne a Priorba. Közülük bizonyára sokan szí­vesen vásárolnának utánvéttel.- Nekem fölöslegesen tesz szemrehá­nyást, én erről nem tehetek.-Nem szemrehányásképpen mond­tam, csak kicsit furcsállom a dolgot.- Engem hiába hibáztat.-Dehogyis hibáztatom önt, ilyesmi eszembe se jutott.-De a tónusa olyan volt! Abban reménykedve, hogy egy kevés­bé mimózalelkű elárusítónöre akadok, a kötöttáru osztályra ballagtam. Nem csa­lódtam. Kérdésemre, vajon felpróbálha- tom-e az egyik pulóvert, a kiszolgálónő zord hangon imigyen válaszolt: „Az úgy­se jó magának, negyvennyolcas!" Felpró­báltam, jó volt, de valahogy elment tőle a kedvem, ezért aztán szépen visszatet­tem a pulóvert a pultra. „Na mit mond­tam?!" - közölte velem minden mondott szónál beszédesebben a hölgy lesújtó pillantása. A luxuscikkek osztályán előre letétbe kellett helyeznem a felpróbálásra kisze­melt szoknya árát. Tettem ezt azzal a jól­eső érzéssel, hogy potenciális tolvajnak néznek. Családi körben javíthatatlan ba­leknak és élhetetlennek tartanak, végre akad valaki, akiben egészen más benyo­mást keltek. A próbafülkében nyomban törni is kezdtem a fejem, vajon azok, akiktől tartanak, miként is csempészhet­nek ki egy szoknyát az üzletből? Több lehetőség is az eszembe jutott, egészen meglepődtem magamon, de ezeket in­kább nem szabadalmaztatom. Egy szoknyával gazdagodva távoztam hát a Priorból, új élmények és egy pár tizenhét és feles gyermekcipő után kutat­va. Cipőt egyelőre nem találtam, de nem adom fel. Remélem, mire rábukkanok, csokorba gyűjtött tapasztalataimból akár könyvet is írhatok a vásárlók és eladók lélektanáról. VOJTEK KATALIN a kalászosok átlagos hektárhozamának el kellene érnie az 5,69 tonnát. Ez csak úgy válhat valósággá, ha a búza hektárhoza­mát országos átlagban 5,85 tonnára, az árpáét 5,2, a kukoricáét pedig 6,65 ton­nára növeljük. A hüvelyesek esetében 2005-ig 2,4-szeresére kell növelni a ter­melést, hogy teljesíthessük a tárca igé­nyes fehérjeprogramját. Az olajnövények­nél szintén jelentős, 2,8-szeres növeke­dést jelez a koncepció. A burgonyánál 2005-ben 24 tonnás hektárhozamot kelle­ne elérni, ami hozzávetőlegesen 10 ton­nával több a 8. ötéves tervidőszakban elért eredményeknél. A múltban sok gon­dunk volt a cukorrépával. Ennél a növény­nél 42 tonnás hektárhozam és 16,8 szá­zalékos cukortartalom elérését adja fela­datul a koncepció. A növénytermesztési ágazat vonatko­zásában talán a gyümölcs- és zöldségter­mesztés fellendítése jelenti a legnehe­zebb feladatot. Az elképzelések valóra- váltásához alapvetően meg kell változtat­ni a termelési technológiát, csökkenteni kell a veszteségeket, és egyéb intézkedé­sekre is szükség lesz. Csupán a 9. ötéves tervidőszakban a termelő vállalatoknál mintegy 800 millió, a feldolgozóiparban pedig 1,5 milliárd korona beruházásra lesz szükség a zöldség- és gyümölcster­mesztés fejlődésének elősegítéséhez. Az állattenyésztésben az intenzifikáció a fő feladat. Ez elsősorban a szarvasmar­ha-tenyésztésre vonatkozik, ahol 1985- höz viszonyítva 2005-ig 3,2 százalékos- a teheneknél még jelentősebb, 6,7 szá­zalékos - állománycsökkentést tervez­nek. Ezzel egyidőben a tehenenkénti évi tejtermelést 4400 literre, a hízómarhák átlagos napi súlygyarapodását pedig 0,9 kg-ra akarják növelni. A sertéstenyész­tésben a malacelválasztási átlagot a je­lenlegi 17,5-ről 19,3-re, a hízósertések napi súlygyarapodását 0,54-ről 0,60 kg-ra tervezik növelni. A baromfihús-termelés­ben 38 százalékos növekedés elérése a végcél, az ágazat gyenge pontjaként emlegetett juhtenyésztésben pedig nem­csak az állományt, de a termelőképessé­get is jelentősen növelni kell. Például vágójuhból 73 százalékkal kell többet kí­nálniuk a vállalatoknak. Itt jegyeznénk meg, hogy az ágazat intenzifikációs célki­tűzéseinek teljesítése jó részt a növény- termesztés feladatai között már említett fehérjeprogram sikerétől függ. Az élelmiszeriparban a tej- és húsfel­dolgozó vállalatok, valamint az ésszerűbb táplálkozásra való átállást segítő kon­zervgyárak, fagyasztó és halfeldolgozó vállalatok fejlesztése a kiemelt feladat. A mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexumban a teljesítmények növeke­dése és a 100 korona teljesítményre szá­mított költségek csökkenése fejezi ki a hatékonyság fejlődését. Például a telje­sítményeket a mezőgazdaságban 1985- höz viszonyítva 43,1 százalékkal kell emelni. Mégpedig úgy, hogy közben 2005-ig a 100 korona teljesítményre jutó teljes költség 10,8 százalékkal, az anyag- költség pedig - a leírások értékét nem számítva - 16,8 százalékkal csökkenjen. A koncepcióban meghatározott cé­lok elérését több tényező befő-. lyásolja. Ilyen például a tudományos- technikai ismeretek hatékonyabb kihasz­nálása. Ennek fontosságáról sem feled­keztek meg a koncepció kidolgozásánál. Úgy tervezik, hogy a tárca feltételei kö­zött programszerűen kell megoldani a komplexum további fejlődését segítő, elsődleges feladatokat. Sok függ az ága­zat anyagi-műszaki ellátásának alakulá­sától, az építkezési beruházásoktól. A mezőgazdasági alaptevékenységben nagyobb teret kell adni a részben vagy teljesen automatizált gépsoroknak, az élelmiszeriparban pedig emelni kell a gé­pesítés és az automatizálás színvonalát. Ami a beruházási politikát illeti, az új feltételek között a tárcában előtérbe kerül az önfinanszírozásra alapozott beruhá­zás, s társadalmi hozzájárulásra csak kivételes esetekben - például az ökoló­giai létesítmények vagy tárolók építésénél- számíthatnak a vállalatok. A Szlovákia mezőgazdasági és élelmi- szer-ipari komplexumának távlati fejlődé­sét taglaló koncepció az életszínvonal emelkedésének szükségleteiből indul ki. Igényes, ámde reális célokat tartalmaz, melyek azonban csakis akkor válthatók valóra, ha a népgazdaság többi ágazatai- elsősorban az anyagi-műszaki feltéte­lek megteremtésével - szintén aktívan hozzájárulnak a benne foglalt feladatok teljesítéséhez. MICHAL ŐTEFÁNEK mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának munkatársa Emberformáló évek A kapuügyeletes katona tiszteleg, majd illedelmesen megkérdezi.- Melyik egységhez?- A híradósokhoz.- Most, a kiképzési év végén sok a dolguk. Rendbe kell tenniük a technikát, a járműveket, a kábele­ket, de Viliam Andriéov százados majd eligazítja önöket. A parányi parancsnoki szobában a századoson kívül egy fiatal had­nagy, aki az idén fejezte be a politi­Botló Ferenc kai akadémiát és a szolgálatba ké­szülő főhadnagy tartózkodik. A százados perceken belül előke­ríti az egyik magyar nemzetiségű katonát, aki munkaruhában állít be a parancsnoki helyiségbe. Bemutat­kozik: Rigó Sándor közlegény. Nagymagyari (Zlaté Klasy), a kőmű­ves szakmát’tanulta ki, de a szlovák fővárosban segédmunkásként dol­gozott. A hét testvér közül ő a leg­idősebb. A múlt év decemberében nősült.- Amikor bevonultam, őszintén szólva, voltak bizonyos nyelvi nehézségeim, főleg a szakmai ki­képzés alatt - mondja a katonaélet­ről. - Őszintén meg kell mondanom, nem volt ínyemre a katonaság, a szigorú rend, a megterhelés, de hamar beláttam, hogy most ez a munkahelyem, rendkívüli szabad­ságra csak akkor számíthatok, ha megállóm a helyem. Egy év alatt kétszer kaptam rendkívüli szabad­ságot, háromszor pedig eltávozást.- Ilyen jó katona?- Mások dolga ezt megítélni. A gyakorlatok során mindig igyekez­nem kell, tudom, hogy a híradós berendezések felszerelése, az eset­leges hiba gyors elhárítása nélkül nincs összeköttetés az egységek között.- Azt hiszem, nem árulok el titkot azzal, ha elmondom, hogy a fiút hamarosan őrvezetővé léptetik elő, s ő lesz annak az alegységnek a pa­rancsnoka, amelyben jelenleg szol­gál - veti közbe a százados.- Ha igyekszik az ember, meg is becsülik. A rajparancsnoki beosztás felelősségteljes, de azt hiszem, megbirkózom vele. Az egy év sokat adott, megtanított arra, hogy a jó közösségi szellem, az egymás iránti tisztelet megkönnyíti szolgálatunkat. Rigó Sándor (A szerző felvételei) Hamarosan újoncokat kapunk, a tu­dásomat igyekszem majd átadni nekik. Közben kimenőruhában megér­kezik a komáromi (Komárno) Botló Ferenc közlegény, aki az ottani ha­jógyárban fémmegmunkálóként dol­gozott. Nős, kisfia kilenc hónapos. Látszik rajta, hogy nyugtalan. Az ok is hamarosan kiderül. Feleségét vár­ja látogatóba.- A kicsit még nem hozhatja ma­gával, de így is örülök, hogy a hétvé­gén itt lesz.- Hogy telt el az egy év az otthon­tól távol?- A járművezetői jogosítványt sorkötelesként megszereztem. Az, alapkiképzés után megnyugodtam, de ugyanakkor éreztem, hogy a szlovák nyelvtudásomat tovább kell javítanom. A fiúktól, a katonatár­saimtól igyekeztem a különböző szakkifejezéseket megtanulni. Mint gépjárművezető már megszereztem a szakminősítési jelvény második fokozatát. Felelősségteljes beosztása van. Ugyanis nemcsak járművezető, ha­nem akkumulátorjavító és töltő és az ö gondjaira bízták a műhelykocsit is, segítségül pedig egy kiskatonát ka­pott. Nem hálás beosztás ez, de ha nem végezne jó munkát, akkor bi­zony áramforrás nélkül maradnának a híradósok. Ez azonban az egy év alatt még sohasem fordult elő. A szlovák nyelvtudása is már kielé­gítő. Beszélgetés közben megszólal a telefon. A kapuügyeletes Botló közlegényt keresi. A komáromi fiú a neve hallatán felugrik, a legszíve­sebben rohanna, de előbb engedélyt kér a távozásra. Az ablakon keresz­tül látom, hogy a kapuig futólépés­ben teszi meg az utat.- Az első hetekben ismerkedtünk össze, amikor én is részt vettem a járművezetők oktatásában - mondja a helyiségbe belépő ud- vardi (Dvory nad 2itavou) Nagy Ma­rian őrvezető, aki a polgári életben szobafestőként dolgozott, a néphad­seregben rajparancsnok és gépjár­művezető. - Úgy tudom, hogy a néphadsereg napja alkalmából Botló közlegény megkapja a Példás katona jelvényt. Ez is tanúsítja, hogy Nagy Marian igyekezete és helytállása nem volt hiábavaló.- Maga hogyan ítéli meg a kato­nai életet, a kemény szolgálatot?- Minden bizonnyal odahaza job­ban érezném magam, hiszen felesé­gem és hároméves gyermekünk van, de tudom, hogy a tényleges katonai szolgálatot mindenkinek le kell töltenie. Néhány nap múlva el­mondhatom, hogy ennek a köteles­ségemnek becsülettel eleget tettem.- Mit adott a két év?- Nehéz megfogalmazni. Azt mondják, megkomolyodtam, meg- férfiasodtam. Lehet, hogy így van. Emberformáló évek voltak ezek. Sok mindent megtanultam, többek között a kollektíva megbecsülését. Egyéb­ként, egy új szakmát tanultam, a gépjárművezetést. Úgy tervezem, hogy a leszerelés után pályát módo­sítok, hivatásos gépjárművezető le­szek. Azt mondják, havonta többször is van kimenő. Nagy őrvezető a rendes szabadságán kívül tizenkétszer volt odahaza. Azok közé tartozik ugyan­is, akik kötelességüket, feladatukat mindenkor teljesítették.-Nyáron futballozunk az udva­ron, ha rosszabb az időjárás tévét nézünk, társasjátékot játszunk, meg aztán levelet írunk - foglalja össze a szabadidő eltöltésének lehetősé­geit Rigó közlegény. - Rendszere­sen van filmvetítés, csaknem havon­ta vetélkedő. Igen sok időt vesz el tőlünk a rendszeres gyakorlat, ami­kor az éjszakát is a szabad ég alatt töltjük.- Nálunk az a döntő, hogy ki ho­gyan teljesíti a szolgálattal járó fela­datokat, hogyan állja meg a helyét - szólal meg a százados. - Hogy a fiúknak a bevonulás utáni időszak­ban hiányos a szlovák nyelvtudásuk, az nemcsak az ő hibájuk, hanem egy-egy alapiskoláé is. A három fiú esete is bizonyítja, hogy az esetleges kezdeti nehézsé­gek ellenére felfigyelnek az igyek­vőkre, akik aztán éppen úgy helytáll­nak, mint a néphadsereg bármelyik más katonája. NÉMETH JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents