Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-04 / 234. szám, szerda

Mit kínál a gépipar az építőknek? A Brnói Nemzetközi Gépipari Vásáron kiállított építőipari gépek és berendezések az idén is mágnesként vonzották a rendezvény látogatóit. Azt, hogy a kínálat végül is mennyire elégítette ki az építők igényeit, aligha lehetne reálisan megítélni. Egy viszont biztos: ismerve a cseh­szlovák építőipar műszaki ellátottságának színvonalát, állíthatjuk, jócs­kán akadt itt olyan termék, amelyet szívesen tudnának magukénak az ágazat vállalatai. Egyébként erre utal az is, hogy már a vásár első napjaiban több bemutatott gépre kifüggesztették a cédulát: eladva. S hogy mi mindent kínált a hazai és a külföldi gépipar az építőknek? Nehéz lenne néhány sorban felsorolni. Arra viszont vállalkozunk, hogy a legnagyobb érdeklődést kiváltó építőipari gépek egynémelyikéről röviden szóljunk mi is. Hátha sikerül felhívnunk néhány érdekességre azoknak a szakembereknek a figyelmét is, akik az idén valamilyen oknál fogva nem jutottak el a gépipar hazai seregszemléjére. Esetleg még a vásárt megjárt olvasóink információit is ki tudjuk valamelyest egészí­teni, hiszen a kiállítók a rendezvény ideje alatt általában a komoly üzlettársnak ígérkező érdeklődőkkel voltak elfoglalva, s az átlaglátoga­tók tájékoztatására szinte nem is maradt idejük. A City-Kran A kiállítási terület főkapujától tá­vol, a hatalmas kupolájú Z pavilon mögött hivalkodó építőipari gépekre egyszerűen nem lehetett nem felfi­gyelni. Már a megannyi autódaru ég felé nyújtózó emelökarjának és a ke­csesen fickándozó, munkavégzést imitáló földgépek látványa is ezrével csalogatta a korszerű technikára áhítozó szakembereket, s a kíváncsi laikusokat. Ottjártunkkor azonban a höm­pölygő tömeg figyelme az egyetlen toronydarura terelődött. A maga ne­mében kicsinek számító, rácsos acélszerkezetű gép 25 méter hosz- szúságú emelőkarja ugyanis hirtelen összecsukódott, s közben a függőle­ges darutesthez simult. Ha nem kí­váncsiskodik körülötte a sok ember, tán néhány perc múlva készen is állt volna az elszállításra. A látottakon leginkább az építőipari szakem­berek csodálkoztak, akik jól tudják, általában milyen munkaigényes a toronydaruk össze- és szétszere­lése.- Ezt a City-Kran darut, mint az a nevéből is kiderül, elsősorban a belvárosi épületek felújításakor al­kalmazhatja előnyösen az építőipar. Üzemeltetéséhez mindössze 6x4 méteres alapterületre van szükség, két ember alig két óra leforgása alatt összeszerelheti, és három tonna ter­het 10 méter, egy tonnányit pedig 25 méter sugarú körön belül akár 16 méter magasra is fel tud emelni- jellemezte röviden Petr Ceinar mérnök, a Prágai Építőgépgyártó Vállalat marketingfőnöke. A bemutató közben a toronydaru gyártójának képviselőitől azt is meg­tudtuk, hogy az NSZK-beli Painer cég által kifejlesztett darut majd csehszlovák alapanyagból készítik, s tervezett élettartama legalább húsz év. Ezért valamivel drágább lesz, mint a hasonló hazai gyártmá­nyúak, de számos előnye miatt már a vásáron el tudtak volna adni lega­lább kétszáz darabot. Két szövetkezet - két jó ötlet A belvárosi építkezésekre szánt kis toronydaru szomszédságában egy tálalóasztalkára emlékeztető acélállványt vett körül szinte szünte­lenül a sok látogató. A hasonlat nem véletlen. A kerekeken guruló szerke­zetre háromszor négy darab fali­csempe volt előkészítve 12 réteg­ben, milliméternyi pontossággal hé- zagolva. Azért, hogy az előre bera- gasztózott vagy cementhabarccsal ellátott falfelületre egy tapadókoron­gokkal felszerelt keret segítségével 12 csempét lehessen egyszerre fel­ragasztani.- Egyszerű segédeszköz, csak egy kis kompresszor, müanyagtöm- lők és tapadókorongok kellettek hozzá, s a csempézők a raklapra készített több mint három négyzet- méter csempét akár negyed óra alatt a falra varázsolják - világosította fel az érdeklődőket Josef Zapletal, a brnói Május 1. Efsz Stary Lisko- vec-i melléküzemének vezetője.- Az OZ 1-es jelzésű csemperakó berendezést a brnói Ipari Építkezé­sek Mérnöki Kivitelező Vállalat dol­gozói fejlesztették ki, és szövetkeze­tünk várhatóan a jövő év második felében kezdi meg gyártását. A KGST-tagországok egyikében sem gyártanak hasonlót. Tudomá­som szerint egy holland cégtől már vásárolt ilyen segítőeszközt építőipa­runk kb. 60. ezer devizakoronáért. A mi gyártmányunk sem lesz sokkal olcsóbb, a különbség ,,csupán" annyi, hogy nekünk csehszlovák ko­ronával kell érte fizetni. A brnói szövetkezet szomszédsá­gában volt az országszerte ismert slusovicei Agrokombinát standja. Előtte egy lyukkal teli paneldarab dí­szelgett. Ám aki közelebbről meg­nézte, jól látta, mi van ezen érdekes. A betonlapba fúrt nyílások belső fe­lületét mintha csiszológéppel dolgoz­ták volna simára. S a jelek szerint a különleges fúrófejeknek a több centiméter átmérőjű betonacél sem okozott különösebb akadályt...- Meggyőződésünk, hogy az ipari gyémánttal ellátott fúró - és vágó- szerszámokra egyre nagyobb szük­sége lesz az építőiparnak - világosí­tott fel Pavel Tureóek mérnök, a szö­vetkezet speciális munkákat végző brnói üzemének képviselője. - Az addig felépített betonházakat és más építményeket a jövőben majd fel kell újítani, átalakítani, esetleg lebontani. Az ilyen munkára szolgáló lézeres berendezés drága és nehe­zen elérhető építőiparunk számára. A ..gyémánttechnika előnyeit talán nem is kell hangsúlyozni: tiszta, por­mentes, tehát nem szennyezi a kör­nyezetet, zajtalan és milliméternyi pontossággal lehet vele dolgozni. Berendezéseink iránt ezért óriási a kereslet. Meg persze azért is, mert mi a világhírű Cedima cégtől vásá­rolt ipari gyémánttal látjuk el szer­számainkat. Megrendelőink így ke­vesebb devizaköltséggel jutnak vi­lágszínvonalú gyémánttechnikához, mintha külföldön vásárolnák, hiszen a mi munkánkért koronával fizetnek. Aranyérmes gépek, világhírű cégek A vásár szakzsűrije az idén há­rom építőipari gépet díjazott aranyé­remmel. A Nővé Mésto nad Metují-i Stavostroj vállalat által gyártott VSH-60 jelzésű úthengert, az NSZK-beli FUCHS-Bagger rész­vénytársaságnak a Kladnói Fémhul­ladékgyűjtő Vállalattal és a koprivni- cei Tatra kombináttal közösen kifej­lesztett 713-TU rakodóját, valamint az ugyancsak NSZK-beli Liebherr- -Werk Ehingen részvénytársaság LTM-1070-es autódaruját. Az aszfaltutak és a talaj tömöríté­sére kiválóan alkalmas úthengert a múlt évtől kezdve gyártják, de egyelőre csak a nem szocialista pia­con értékesítik. A FUCHS-Bagger fémhulladék rakodót Tatra-815-ös tehergépkocsi-alvázra szerelték. Gépkezelőjének különlegesen hangszigetelt kabinja szükség sze­rint különböző magasságra állítható, miáltal könnyebbé válik a berende­zés kezelése. Az ugyancsak Tat- ra-815-ös alvázra épített LTM-1070-es autódaru 70 tonna terhet képes felemelni és különböző speciális, önsúlyát könnyítő anyago­kat használtak fel gyártásához. Külön teret kaptak a vásáron a martini Nehézgépipari Művek épí­tőipari és az útépítésben használa­tos gépei. Ján Chamula mérnök, a detvai vállalat értékesítő osztályá­nak vezetője alig győzte sorolni a vásáron bemutatott új rakodógé­peik típusait.- Közülük az UNK-320-as és az UNC-060-as iránt a legnagyobb az érdeklődés. Az első egy hatalmas, erdőgazdaságban, építőiparban vagy szeméttelepen előnyösen üze­meltethető, akár 2,4 köbméteres ka­nállal is felszerelhető gép. A másik pedig egy kicsi, föld, kavics és egyéb ömlesztett vagy darabos anyag rakására, talajlazításra, illetve fúrásra és földkotrásra alkalmas uni­verzális szerkezet. Nem is bírjuk kielégíteni a keresletet. A jövő évben többet és több fajtát fogunk belőle gyártani, aminek bizonyára örülni fognak a hazai építők. Nos, ebben biztosak lehetnek a detvaiak, ugyanis a jövőben csök­kenni fog a nagy építkezések szá­ma. Előtérbe kerül a lakások, gyárak és irodaházak már-már halasztha­tatlan korszerűsítése, felújítása. Eh­hez pedig valóban egyre több speci­ális és kis építőipari gépre lesz szük­ségük az építőknek. Olyanokra, mint a City-Kran toronydaru, az UNC-060-as rakodógép, vagy a gyémánttechnika, örvendetes, hogy már a hazai gépipar is kezd minderre ráébredni. Az építőipari gépeket gyártó vi­lághírű cégek például már évekkel ezelőtt is felismerték, hogy mire van szüksége az építőiparnak, s most is előrelátóak. Erről győződhettünk meg az idei brnói gépipari vásáron is. Elegendő az angol GROVE cég hidraulikus emelővel ellátott, önjáró állványára, az ismert JCB cégnek mini földkotrógépeire, a Hilti szer­számokra stb. gondolni. Kár, hogy ez utóbbiakat csak só­várogva nézhették a hazai helyi épí­tőipar vállalatainak dolgozói, hiszen nekik nincs devizájuk. Pedig szük­ségük lenne a korszerű kisgépekre, hiszen a tervek szerint elsősorban rájuk várnak az építőipari javítómun­kák. Megoldást jelentene számukra persze az is, ha műszaki ellátottsá­guk színvonalának emeléséhez a hazai gépipar segítené őket, koro­náért, mint például a riport elején említett vállalatok némelyike. BARANYAI LAJOS Az alapanyagon is múlik... Az élelmiszer-ipari termelésben az elmúlt négy évtizedben jelentős eredményeket értünk el. Ezt a párt- és gazdasági szervek kellőképpen méltányolják, de ugyanakkor gyakran szóvá teszik, hogy a fogyasztók igényeit még nagyobb mérték­ben kielégíthetnénk, ha lényegesen javulna a feldolgozóipar alapanyag-ellátása. Ezen a téren még nagyon sok a tennivaló, mert egyes élelmiszer-ipari üzemek rendszertelen ellátás miatt sok nehézséggel küzdenek. A tejtermelés idényjellege miatt például a Közép-szlovákiai kerületben a téli hónapokban megle­hetősen nehéz kielégíteni a fogyasztók igényeit. Ezzel szemben a tavaszi és nyári hónapokban gondot okoz a tej és a tejtermékek piaci elhelyezése. Sajnos az alapanyagok minősége szintén nem kifogástalan. Ezek után érthető, ha az Agrokomplex országos mezőgazda­sági kiállításon szintén jelentős figyelmet szenteltek a termelő és feldolgozó vállalatok együttműködése javításának. A cél, hogy mindkét fél nagyobb felelősséget érezzen az élelmiszer-ellátás javításáért. Főleg a tej- és húsiparban, de más élelmiszer-ipari vállalatok részéről is ígéretes kezdeményezéseket tapasztaltunk. A feldolgozó vállalatok elsősorban az integrációs alap felhasz­nálásával igyekeznek segíteni a termelők azon törekvését, hogy minél jobb minőségű termékeket adhassanak partnereiknek. Ugyanakkor a termelők olyan termelési programokat dolgoznak ki, hogy eleget tehessenek a feldolgozóipar megrendeléseinek. Országos méretű együttmüködésről van szó, melyre számos példát hozhatnak fel minden kerületből. Említést érdemel, hogy a mezőgazdasági kombinátok járnak elöl jó példával. Egyre nagyobb részt vállalnak a termés feldolgozásából, s az élelmi­szeriparnak szállított alapanyagok minőségére is ügyelnek. Követendő példa a sluéovicéi Agrokombinát kezdeményezése. A gazdaság a mezőgazdasági termelés fejlesztésénél figyelembe veszi az egészségügyi szempontokat is. Racionális tápanyag­pótlási programot dolgoztak ki, az állattenyésztésben pedig kimondottan hústípusú szarvasmarhákat hizlalnak, amelyek húsából kiváló minőségű termékeket lehet készíteni. A takar­mánytermesztést úgy szervezik, hogy az állatoknak kínált abrak- és tömegtakarmányok minél kevesebb szermaradványt és egyéb káros anyagot tartalmazzanak. Azt is mondhatjuk, hogy az élelmiszer termelésben a minőségi változások korát éljük. A vállalatok vezetői már nem csupán a mennyiséget tartják szem előtt, de arra is odafigyelnek, hogy milyen minőségű termékeket „tesznek" a fogyasztók asztalára. Tagadhatatlan, hogy az élelmiszer-ipari kiegészítő tevékeny­ségre vállalkozó mezőgazdasági üzemek példája a feldolgozó és termelő vállalatokat egyaránt jobb munkára serkenti-kényszeríti. Ezen az úton kell továbbhaladnunk, ha az élelmiszeriparban még jobb eredményeket akarunk elérni. Márpedig akarnunk kell, hisz egy főre számítva ugyanannyi élelmiszert termelünk és forgal­mazunk, mint a világ legfejlettebb államaiban, viszont a minősé­get még javítanunk kell. A feladat fontosságát a Szövetségi Gyűlés kamaráinak 14. együttes ülésén Ladislav Adamec szövet­ségi miniszterelnök is aláhúzta, mondván, az élelmiszer-ipari termelésben mielőbb döntő fordulatot kell elérni. Az SZLKP KB Elnökségének augusztus 16-i üléséről kiadott közlemény szintén utalt arra, hogy az irányítás tökéletesítésével egyidejűleg követ­kezetesen harcolni kell az élelmiszertermelésben mutatkozó fogyatékosságok ellen, hogy a jövőben javíthassuk a piac ellátottságát. BALLA JÓZSEF Kulturált környezetben nagyobb a teljesítmény Nemcsak a juttatást tekintik szociális gondoskodásnak Aki a Zselizi (Éeliezovce) Állami Gazdaság nyirágói (Nyrovce) rész­legén néhány évvel ezelőtt el szere­tett volna jutni a javítóműhelybe, annak bizony gumicsizmát kellett húznia. Főleg ilyenkor ősszel, ami­kor tartósan csapadékosra váltott az időjárás. Feneketlen sártenger és gyom, vagy ahogy az itteniek mond­ják, „égig érő fű“ borította az egész telepet. A sár, akárcsak az érdekte­lenség parttalanul belefolyt az itt élők mindennapjaiba. Szerencsére nem törődött bele mindenki a sokak szerint megváltoztathatatlan hely­zetbe.- Nem csupán a munkahelyi be­szélgetések alkalmával, de a párt­alapszervezet taggyűlésein is gyak­ran bíráltuk a részlegen uralkodó, áldatlan állapotokat - emlékezett vissza Szokol Lajos bácsi, aki a gaz­daság megalakulása óta itt dolgozik, s bár három éve elérte a nyugdíj- korhatárt, csak nem tud elszakadni a kollektívától. - Négy évvel ezelőtt végre'ígéretet kaptunk a vállalat ve­zetőségétől, hogy megoldják a régi problémát. A magunk erejéből mi is rendezgettük az utakat és az udvart, de ha beköszöntött az esős időszak, megint elborított a sár mindent. A gazdaságban mindenki úgy tudja, Szokol Lajos volt a legfőbb szószólója a nyirágói részleg mie­lőbbi rendezésének. Most, hogy végre itt is kulturált környezetben élhetnek-dolgozhatnak az emberek, sőt a mezőgazdasági üzemek kerü­leti környezetrendezési versenyébe is benevezhettek, még nagyobb elismeréssel beszélnek Lajos bácsi egykori „hadviseléséről". Tavaly ugyanebben a versenyben a gazda­ság alberti részlege az első helyen végzett, és a látottak alapján a nyír- ágói részlegnek is megvan minden esélye a jó helyezésre. Ahogy Kiss János, a javítóműhely vezetője fo­galmazott, a telepen szinte a felís- merhetetlenségig megváltozott minden.- Nemcsak az utak, az egész ud­var aszfaltborítást kapott, s közel két és fél millió korona ráfordítással gépszínt is építettünk. Drága a gép, miért álljon télen-nyáron a „csillag- garázsban“? Igaz, néha még most is kiszorulnak a gépek az udvarra, mert szükségből a gépszínben kell átmenetileg tárolnunk a gabonát. És üzemanyag-elosztó központot is lé­tesítettünk, mégpedig szakszerű szigeteléssel, hogy a környezetvé­delmi követelményeknek is megfe­leljen.- Nem nagy dolog, de talán érde­mes megemlíteni, hogy a telep új bejárati kaput, korszerű portásfülkét kapott - figyelmeztette társát Hor­váth István portás. Ő is nyugdíjas, de akárcsak Szokol Lajos, valahogy nem tudja elszánni magát a semmit­tevésre. Találkoztunk Herda László mér­nökkel, az állami gazdaság igazga­tójával és Benyák Józseffel, az üze­mi pártbizottság elnökével is. A lá­tottakat kiegészítve elmondták, hogy összesen kilencmillió koronát ál­doztak a nyirágói részleg központjá­nak rendezésére. Ebben benne van a részleg főbejárata előtti, összesen 160 négyzetméteres betonozott par­koló, a szociális épület felújítása, az új kerítés, valamint a parkosításnál felhasznált fák és díszcserjék értéke is. Az egykori béreslakásokból kiala­kított szociális épületet például telje­sen felújították. Az öltözőkön, zuha­nyozókon és éttermen kívül helyet kapott benne egy kisebb kultúrte­rem, valamint a forradalmi hagyo­mányok emlékszobája is. Aki először jár a gazdaságban, bizonyára meglepődik azon, hogy az itt élők a munkán kívül másra is gondolnak. A helyi hagyományok, a népi kultúra és a kor tárgyi emlékei iránt érdeklődőknek érdekes dolgo­kat tudnak mondani-mutatni. össze­gyűjtötték a letűnt idők, főleg a szá­zadelő jellegzetes munkaeszközeit, mezőgazdasági vonatkozású tárgyi emlékeit. Gőzgépekkel, gőzekékkel ismerkedhet, hintót, eredeti paraszt­ruhákat, régi munkaeszközöket lát­hat, aki megtekinti a gazdaság nyír- ágói részlegén összeállított bemu­tatót, amely jó alapul szolgálhat egy falumúzeum létrehozásához. Lőrincz Lajos, a részleg vezetője úgy fogalmazott, hogy a múlt emlé­keinek megőrzése, a hagyományok tisztelete a mezőgazdasági munka megbecsülésének alapja, s bizo­nyos körülmények között vonzó­megtartó erő lehet. Kabát József, a részleg gazdásza azt emelte ki, hogy a gazdaság vezetősége végre tudatosította: nem csupán a juttatás fejezheti ki az emberről való szociá­lis gondoskodást. A munkafeltételek javítása is fontos, az ilyen célokra költött milliók többszörösen megté­rülnek, hisz a gondoskodás láttán javul az emberek munkakedve és teljesítménye, a gazdasághoz és ál­talában a mezőgazdasághoz fűződő viszonya. Márpedig ez a jövő szem­pontjából döntő jelentőséggel bír. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ újs: 4 1989. X

Next

/
Thumbnails
Contents