Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)
1989-10-30 / 255. szám, hétfő
(Nemjcsak foci van a világon... Győzelméért ezt a személygépkocsit kapta Karéi Dávid (Róbert Berenhaut felvétele) Csúcstartóink Ha csak átutazóban járunk is egy faluban, a futbalpálya - feltéve, ha látható - képe annyit mindjárt elárul, vajon sportszerető emberek laknak-e arrafelé. Tagadhatatlan, hogy a sportot vidéken még mindig elsősorban a labdarúgás jelenti, de az országot járva örömmel vesszük tudomásul, hogy a foci mellett sok helyütt más sportágak is meghonosodnak. Az aiistáii felnőtt labdarúgók... kitűnő példa rá. A faluba tartván az út bal oldalán szépen ápolt pálya árulkodik arról, hogy itt nem mostohagyerek a sport. A labdarúgószakosztályon (elnöke Széllé István) kívül további négy is működik. A sportszervezet, amelynek élén Sátor Gyula állatorvos áll, (előtte Kossár Rudolf volt a tisztségben), az idén ünnepelte fennállásának hatvanéves évfordulóját. Hatvan esztendeje építették az első futball- pályát, ugyanott, ahol az ma is áll, csak épp kicsit más változatban, korszerű öltözővel, szaunával. Kezdetben, persze, rendszerességről szó sem volt. Az ötvenes években vett nagy lendületet a falu sportélete, s 1958/59-ben a labdarúgócsapat a kerületi bajnokság I. A-osztá- lyába jutott. Aztán megint lecsúszott a járási versenybe, újra felkerült a kerületbe, ismét zuhant egyet, míg 1982/83-ban újra járási első lett, s azóta tartósan a kerületi bajnokságban szerepel. Hogyan?- Egyelőre közepesen - ecsetelte Sátor Zoltán, a hnb titkára, aki egyben a sportszervezet titkára is, s annyit még hadd áruljak el róla, hogy középiskolás korában atlétizált Kassán (Kosice). - Hét meccsen hét pontot szereztünk. Fiatalítás volt a csapatban, hatan jöttek az ifiktől, s nekik érthetően nincs elég tapasztalatuk. A 17 tagú játékoskeretböl öt nem helyi, az edző Leskiv Pálon kívül Brosz József is a DAC-tól jött. Bögellőröl (Bohelov) és Padányból (Padah) is kapunk erősítést, de az utóbbiak egy idő után általában hazamennek. Jelenleg nyolcán tényleges katonai szolgálatukat teljesítik a gárdából, álig várjuk, hogy visszajöjjenek. Támogatás nélkül nincs sportélet falun sem. Alistálon a helyi szövetkezet nyújt nagy segítséget, s a sportegyesületnek van egy klubterme, amit rendszeresen bérbe ad, s ez eddig jó bevételi forrásnak bizonyult. 1984-ben adták át a sportklubot, amelyben a klubtermen kívül szauna és öltözők vannak. S hogy mit tesz a motiváció, az összefogás, ezt példázza, hogy amikor 1983-ban feljutott a kollektíva a kerületi versenybe, Z akcióban tíz hónap alatt felépítették a létesítményt. Ahhoz, hogy egy felnőtt csapat évekig tartsa magát a mezőnyben, elengedhetetlen az utánpótláskérdés megoldása. Az alistáli ifjúsági labdarúgók 15 éve tanyáznak a járás élvonalában. Sátor Zoltán, aki négy éve elnökségi tag a CSSZTSZ dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járási szervezetében, mégsem dicsérettel kezdi válaszát.- Szerintem az ifi labdarúgást já- rásszerte elhanyagolják. Mondom ezt annak ellenére, hogy ifjaink egy osztállyal feljebb játszanak a felnőtteknél. Még nagyobb probléma van a diákegyüttessel. Az I. A-osztály- ban Galántán (Galanta) Skalica, Ho- líő stb. játszik, s az utazgatás óriási gondot jelent. Nálunk négy 14 éves játékos szerepel, ezek négy év múlva érnek be igazán, míg a többi kollektívában 17-18 évesek szerepelnek. Mondanom sem kell, mekkora előnyt jelent ez. A diákgárdát eddig Szikhardt Lajos tornatanár irányította, aki szeptembertől iskola- igazgató lett, s így megsokasodtak gondjai, ezért a fiúkat Horváth László edzi. Két csapata is van az asztalitenisz-szakosztálynak, amelynek elnöke az előbb említett Szikhardt Lajos. Azt is megtudtam róla, ő a község sportéletének fő mozgatója. Az egyik kollektívát jó negyvenesek, a másikat fiatalok alkotják. A bajnokságot tornarendszerben bonyolítják le, így három-négy hétvégén lezajlik a verseny. Az alistáliak nyertek már többször járási bajnokságot is, de ennél följebb nem jutottak, erre - saját bevallásuk szerint - nem tellik erejükből. Arra azért büszkék, hogy közvetelnül a DAC utáni csoportban szerepelnek. Kik alkotják a csapatot?- Van köztük szövetkezeti dolgozó, főiskolás, postás, tanuló és pedagógus. Hetente kétszer tartanak edzést, ami nekik kikapcsolódást jelent. összejön a baráti kör, s elszórakoznak. Falubajnokságot is rendeznek, idén novemberben lesz, decemberben pedig TOP-versenyt szerveznek, erre a járás tizenkét legjobbját hívják meg. A válogatott Vími édesapja is játszik, s fia ilyenkor lelkesen szurkol neki. A díjakat a helyi üzemek adják. Tíz évig a kerület B-csoportjában játszottak az alistáli sakkozók, Léva (Levice), Érsekújvár (N. Zámky) és Komárom (Komárno) mellett. Most viszont nem találkozhatunk a nevükkel.- Elunták a helybeliek, hogy olyan messzire kell utazni. Ez az egyik ok. A másik, hogy kiöregedett a társaság egy része, s maradó fiatalokban pedig nem volt annyi lelkesedés, hogy továbbvigyék a hagyományokat. Azt hiszem az is hiba hogy nincs olyan egyéniség, aki magával ragadná a többieket, ezért pang jelenleg a sakkszakosztály tevékenysége. Két évig komolyan vették működésüket a karatézók. Hovan József foglalkozott velük, ő Dunaszerda- helyről nősült a faluba, s az általa tartott foglalkozásokra a kicsiktől kezdve mindenki eljárhatott. A juniorok be is neveztek a kerületi versenybe, fordulót rendeztek, aztán az edzővel együtt egy idő elteltével átvándoroltak a járási székhelyre. Mint megtudtuk, ott is problémát jelent azonban fennmaradásuk, aminek prózai oka a pénzhiány.- Gondolkoztunk azon, hogy valakit megfizetnénk, ha foglalkozna a karatézni vágyókkal, mert annak idején bőven volt érdeklődő, s valamennyien nyilván nem tudnak bejárni a városba. A szabadidősport-szakosztályán belül működik az öregfiúk focicsapata, s tagjai rendszeresen találkoznak. Telente kispályás labdarúgótornákat rendeznek a tornateremben, ennek döntőjére minden évben május 9-én kerül sor. Tíz-tizenöten teniszezni járnak, s a röplabdapálya is gyakran foglalt. Október végén me- zeifutó-versenyt rendeznek, amelyen a környékbeli résztvevők is rajthoz állnak. Különböző kategóriákban indulnak, a leghosszabb táv 6 kilométer. A sporttelepen lőtér is található, ezen a Honvédelmi Szövetség helyi szervezete a sportegyesülettel karöltve rendszeresen szervez versenyeket, az idén már tíz ilyen volt, 200-400 résztvevővel. A spartakiádból sem maradnak ki, egy férficsoport és az óvodások mutatják majd be gyakorlatukat. URBÁN KLÁRA A kassai (Kosice) Nemzetközi Békemaraton szervezői közvetlenül az idei verseny előtt egy újdonsággal lepték meg a rendezvényről tudósító újságírókat: a műsorfüzethez és a rajtlistához egy további „segédeszközt" is tettek az asztalukra, a legesélyesebb negyven futó néhány fontosabb adatának jegyzékét. Abból megtudtuk az atléták életkorát, lakhelyét, sportegyesületét, kedvtelését, s egyebek között azt is, ki hányadik volt Kassán tavaly, és hogy ki, hol, melyik versenyen érte el eddigi legjobbját. A jegyzék minden lapja két versenyzőt mutatott be. S hogy milyen is a véletlen: a későbbi győztesek ugyanazon oldalra kerültek! Lehet, hogy a számítógép mindent tudott?! Nos, ez aligha igaz, mert a papírforma szerint a más-más lapra került Porotovnak és Melichernek kellett volna győznie. A legutóbbi szovjet bajnokság bronzérmese a Hernád parti városban végül is a negyedik helyet szerezte meg, az eddigi leggyorsabb hazai nő pedig feladta a küzdelmet, nem fejezte be a versenyt. Alena Peterkovát és Karéi Dávidot az 59. Nemzetközi Békemaraton krónikája is egy lapon rögzíti, mivelhogy ők voltak a 37 fős női és 1048 tagú férfi mezőny legjobbjai. Ugyanakkor a hazai maratonfutók ranglistáját is ők vezetik. S nemcsak azért, mert az október első vasárnapján lebonyolított nemzetközi sportvetélkedő egyben hazai bajnokság volt,- hanem az időeredményeik alapján is. Ilyen tekintetben Dávid már tavasz óta rangelső nálunk (Rotterdamban- 2:13:21 órára javította az országos csúcsot), Peterková a Kassán elért országos rekordjával (2:31:28) került a „trónra". Karol Dávid 1964-ben született. Állandó lakhelye Novy Jicín. Jelenleg a Csehszlovák Néphadsereg Banská Bystrica-i élsportközpontjának tagja, s a közép-szlovákiai székhely pedagógiai főiskolájának hallgatója. Nős, egy négyesztendős kislány édesapja. Gyermekkorában a sportágak közül elsősorban az úszás érdekelte, de mivel az időeredményeivel maga sem volt elégedett, 15 évesen átpártolt az atlétikához. Futni kezdett, s azóta is fut. Már néhány éve Juraj Benőik edző felügyelete alatt havonta 700 kilométert. S persze, rendszeresen versenyez. Hogy rendkívül tehetséges, azt már a tavalyelőtti kassai maratonon is igazolta. Akkor újonc létére „ottragadt" az élbolyban, s 2:15:20 órás idővel a harmadik lett. Tavaly Szegeden bizonyított, ott 2:15:36 óra alatt ért célba, néhány hónappal ezelőtt Rotterdamban hívta fel magára a figyelmet, a legújabb sikerét pedig ismét a Nemzetközi Békemaratonon érte el. A Hernád partján ezúttal taktikai érettségéről is meggyőzte a szakembereket és a vetélytársakat. Mindig az élbolyban volt, de a 39. kilométerig nem fitogtatta erejét. Nem zökkentették ki megszokott ritmusából Nemes- Nagy robbantásai, elhúzási kísérletei, nem ijedt meg Porotov hosszú lépteitől, a könnyedén, frissen mozgó Vicsuzsanyintól, az alig izzadó Levtyejevtől, sem a fürge Lin Ok Chientöl. Még a hideg, erős széltől sem. Igaz, a széllel szemben haladva nem nagyon igyekezett a csoport élére állni, inkább megbújt a többiek mögött. Amikor pedig fázni kezdett, kesztyűt húzott. Rendkívüli képességére és kiváló erőnlétére vall, hogy az utolsó kilométereken aránylag könnyen hagyta faképnél az élboly többi tagját, s a célba tizenhárom másodperccel korábban érkezett, mint az ezüstérmes. Megérdemelten kapta tehát a Skoda Favorit személygépkocsit, örült az autónak, hiszen vezetői jogosítványa már volt, de saját autója még nem... Hazánk legjobb hosszútávfutónőjét Alena Peterkovának hívják. Haví- rovban lakik, s a TJ Vítkovice sportegyesület tagja. Huszonkilenc éves, egy kilenc esztendős kisfiú édesanyja. Foglalkozása: háztartásbeli. Nem élsportközpontban edz, hanem amatőr szintű körülmények között. Mestere és legkitartóbb, legmegértőbb segítője a férje. Persze, neki sem az a hivatása, ö a Fu- éík Bánya közgazdásza, s lényegében felesége kedvéért csapott fel „másodállásban" családi edzőnek. Alena naponta kétszer fut. Délelőtt, amikor a fia iskolában van, hosszabb ideig rója a kilométereket, mint a délutáni edzésen. Ugyanakkor - s többnyire a saját költségein - olykor-olykor edzőtáborozáson is részt vesz. S hogy a felkészülést milyen komolyan veszi, annak a versenyeken való szereplése a legjobb fokmérője. Eddig öt maratoni viadalon indult. Tavaly egyen, az idén pedig négyen. Ebben az évben még nem talált legyőzőre. Szegeden 2:38:30 volt az ideje, a hollandiai Enschedeben 2:40-en felül tette meg a távot, Bonnban 2:37:50-nel győzött, majd az 59. Nemzetközi Békemaratonon három és fél percet faragott le Melicher Ludmilla addig érvényes országos csúcsából. A szőke fiatalasszony Kassán rendkívül jó formában volt. Neki nem számított, nem ártogatott különösebben az erős szél. összevágta fogait, s férfiakat megszégyenítően küzdött. A lófarokba fogott hosszú hajáról már messziről felismerték az út mentén álló nézők. - Le a kalappal előtte! - méltatták sokan. Teljesítménye valóban dicséretet érdemel, csodálatra méltó volt, hiszen amíg a legjobb férfi versenyzők is azt nyilatkozták, hogy a gyengébb időeredményükért elsősorban az erős szél okolható, ő ugyanott és ugyanakkor pályacsúcsot, valamint egyéni és országos rekordot futott. Hogy az időeredmény szerinti mindenkori hazai ranglistán jelenleg vezető futóink nemzetközi mércével mérve mennyit érnek, az a közeljövő nagy versenyein derül, illetve derülhet ki igazán. Olyan versenyeken, amelyeken a világ legjobbjai is rajtolnak. Ilyennek ígérkezik például november 5-én a New York-i mara- tonfutás. Annak szervezőivel a csehszlovák szakvezetés annak idején abban állapodott meg, hogy a táv hazai legjobbjai szintén rajthoz állnak. Nos, Juraj Benőik a minap Kassán azt nyilatkozta, hogy az Amerikába szóló repülőjegyre Dávidnak és Peterkovának van a legnagyobb esélye. GAZDAG JÓZSEF ... ás akik egyszer majd a helyükbe lépnek (Arch ív-felvételek)
