Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-26 / 253. szám, csütörtök

Menni vagy maradni? Településfejlesztés eredményekkel és gondokkal- Járásunk egyik különlegessége, hogy a székhelyen kívül csupán Kékkőt (Modry Kameh) sorolhatjuk a városok közé, bár ez utóbbit nagyközségnek is számíthatnánk - kezdte a sokáig a legfiatalabb jelzővel illetett Nagykürtösi (Vel’ky Krtíá) járás bemutatását Mária Kysel'ová mérnök, a járási településfejlesztési hivatal vezetője. - Ez határozza meg arculatát és természetesen a településfejlesztést is. Lakás van, telek nincs Vessünk néhány pillantást a járá­si székhelyre, ahol több mint 14 ezren élnek. Az egykori bányászte­lepülés főutcája nem a legszeren­csésebb megoldású. Pedig az ötve­nes években a szó szoros értelmé­ben a zöld réten kezdték az építke­zést. Aztán később csak mintegy körbe toldozgatták a lakótelepeket további részekkel, utcákkal. A kes­keny főúton körülményes az üzletek ellátása, az áruszállítás és a helyi közlekedés is nehezen oldható meg. Ez utóbbira vonatkozóan megpró­báltak kidolgozni egy tervet, a tele­pülésfejlesztési hivatal, a városi nemzeti bizottság és a közlekedési felügyelőség bevonásával. A tere­bélyesedő városban egyre nőnek a távolságok, szükség volna már rá. A végleges megoldás viszont még nem született meg.- A lakásépítés üteme jónak mondható a városban. Bizonyára sok helyen irigykedve vesznek tudo­mást megállapításomról: szövetke­zeti lakásra itt alig több mint egy évet kell várni - jegyezte meg.-A magánépítők helyzete már bonyolultabb Nagykürtösön - foly­tatta Mária Kysel’ová. - A bánya miatt elrendelt építkezési tilalom, a város déli részén pedig a jó minő­ségű termőföld miatt csökkent az építkezési telkek száma. Jelenleg Kékkő irányába bővül a város, való­színű, hogy rövidesen összeépül a két település. Gondot okoz viszont, hogy a lakó­házak közti területek túlságosan szűkre szabottak. Kevés a parkoló­hely, hiányoznak a garázsok. Terv­be vették ugyan, hogy a vasútállo­más mellett garázsokat építenek, de ezek iránt nincs érdeklődés. A szövetkezetek sokat segítenek A járás falvai közül elsősorban a központi községeket fejlesztik, s így az építkezni szándékozók na­gyobb hányada ezeket a települése­ket választja jövendő lakóhelyéül.-A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok magukénak érzik ezt a tájat, ók nem vágynak el innen. A szövet­kezetek meglehetősen nagy segít­séget nyújtanak építkező tagjaiknak. Ez meg is látszik ezeken a települé­seken. A járás déli részén a falvak­ban nagyon sok a korszerű, szép családi ház. A jól működő földműves-szövet­kezetek nagy megtartó erőt jelente­nek. Több szövetkezet emeletes há­zakat épített tagjainak, de az utóbbi időben ezen a téren is változás ta­pasztalható, mégpedig kedvező irányba. A nyényei (Nenince) szö­vetkezet Csábon (Őebovce) sorhá­zakat épített, a závadai és a kőkeszi (Kamenné Kosihy) gazdaságok is követik példáját. Ez az építkezési forma jobban megfelel a tagoknak, mint a korábban létesített tömbhá­zak, mert kertjük is van a ház mel­lett. Persze vannak, akik idegenked­nek ettől az egyformaságtól és az önálló ház mellett döntenek.- Tény, a fiatalok ott telepednek le szívesen, ahol a gyermekintéz­mények - legalább az óvoda -ésaz iskola is helyben van - magyarázta.- Ez egy nagyon lényeges szem­pont, amikor a család arról dönt, építkeznek-e és hol. Boltok ugyan vannak a falvakban is, a központi községekben bevásárlóközpontok és szolgáltatóházak is épültek, de az ellátás színvonala mégis a járási székhelyen a legjobb, itt a legna­gyobb a választék. A közlekedés fogyatékosságai és az ingázás miatt azok közül, akik Nagykürtösön dol­goznak, többen döntenek a szövet­kezeti lakás mellett. Természetesen fordított példa is akad: sokan a kör­nyező falvakban építenek házat és naponta bejárnak a munkahelyükre. Úgy is mondhatnánk, egyénenként ítélik meg a helyzetet, aszerint, ki­nek mi felel meg jobban. Hol és milyen legyen a ház?-A Közép-szlovákiai kerületben az egyéni lakásépítés terén jó ered­ményeket értünk el a jelenlegi jelen­tős anyagi hozzájárulás nélküí is. Az idén tervünk szerint 140 építkezési engedélyt kell kiadnunk, eddig 105 kérvényt intéztünk el. Az év elején ugyan azt tapasztaltuk, csökkent az érdeklődés, de ez bizonyára a ké­szülő új rendeletek miatt volt. Megle­pő viszont, hogy nem növekedett különösebben az építkezések szá­ma a fiataloknak nyújtott anyagi tá­mogatás bevezetése után. Arról, hogy melyik községben mi­lyen az építkezési kedv, milyen té­nyezők befolyásolják a lakosság el­határozását, már szóltunk, de nem hagyhatjuk említés nélkül a nemzeti bizottságokat sem, hisz nekik jelen­tős szerepük van a községfejlesz­tésben, pontosabban abban, ho­gyan gondoskodnak a meglevő tel­kek beépítéséről, az új házhelyek előkészítéséről. Az év elején a járás területén 1800 telket tartottak nyilván. Koráb­ban a nemzeti bizottságok megbízá­sából valamennyi községet feltérké­peztek, tehát az építkezni szándé­kozók pontos áttekintést kaphatnak arról, hova tervezhetik a családi há­zukat. Sokan vesznek régi, lakatlan házat, s annak helyére építik az újat. Ez előnyös az építkezők számára, hisz 15 ezer korona támogatást kap­nak ,,nehéz feltételek" címen, de a községek arculatának kialakítása, a már nem lakott, roskadozó házak felszámolása szempontjából is kívá­natos ez a módszer. A falvakat járva sok korszerű, szép kivitelezésű családi házat lát­hatunk, de vannak köztük olyanok is, amelyekre az ízléses jelző aligha illik. Ezek tulajdonosaik furcsa élet- szemléletről tanúskodnak.-Sajnos, egész utcányi riasztó példa is van ebben a járásban. Pa- lojtán (Plachtince) úgy építkeztek, hogy mindegyik szomszéd túl akart tenni a másikon. Az „eredmény" miatt nagyon megbíráltak bennünket is. Többek között ez a rossz tapasz­talat késztetett bennünket arra, hogy jobban odafigyeljünk, ki, hol és mit szeretne építeni. Katalógusainkat minden érdeklődő rendelkezésére bocsátjuk, de tanácsot is adunk azoknak, akik nem tudnak önállóan dönteni, milyen típust válasszanak. Ahhoz viszont ragaszkodunk, hogy az új utcákban, ha nem is egyforma házak, de azonos szintűek és egy­forma tetőmegoldásúak legyenek. Sok múlik a fiatalokon A fejlődő községeken kívül más települések is vannak a járásban, őul'a, Őervenany és Príboj lakossá­gának a legmagasabb az átlagos életkora. Az elnéptelenedés folya­mata is leginkább ezekben a köz­ségekben kezdődött meg. A fiatalok manapság nemigen maradnak meg az ilyen félreeső helyeken. A köz­ségfejlesztés és a lélekszámcsökke- nés között nem nehéz az ok és az okozat közti összefüggés felisme­rése.- Jelzéseink vannak már, hogy az elhagyott házakat üdülési célokra használják majd ki. Főképp azok a városlakók, akik legalább a hétvé­geken csendre és szép környezetre vágynak. A csali (Öelovce) és a hru- éovi tanyák iránt is növekszik az érdeklődés. Egyrészt visszatérnek a gyerekek a szülői házba, de a Zvo­len és a Krupina környéki lakosok is megvásároltak már néhány épületet.- A járás lakosai számának ala­kulását az is befolyásolja, hogya fia­talok nagy része idegenben „készül az életre"- mondotta Mária Kysel’o­vá. - Szlovákia távolabbi városaiban szerzik meg a képzettséget. A gim­názium és a három szaktanintézet kevés ahhoz, hogy valamennyien helyben tanuljanak, s azok közül, akik tanulókorukban elkezdték az ingázást, sokan folytatják ezt az életmódot a munkábaállás után is. Vagy pedig végül elköltöznek, hogy ne kelljen hetente utazniuk. Egyelőre növekszik a járási szék­hely lakosságának száma, s a távlati tervekben további növekedéssel számolnak. A falvak fejlődése, ala­kulása az ott élőktől függ. És első­sorban a fiatal nemzedék döntései­től: mennyien maradnak hűek a szü­lőföldhöz, mennyien vállalják a csa­ládi ház építésével járó gondokat, hányán döntenek úgy, hogy a ké­nyelem vagy egyéb okok miatt a la­kótelepet választják otthonukul. DEÁK TERÉZ —I KOMMENTÁLJUK Ösztönző szabályozók A mezögazdasági-élelmiszer-ipari komplexumban január óta teljes egészében érvényesül az új gazdasági mechanizmus. Az eltelt kilenc hónap gyakorlati tapasztalatai egyértelműen arról tanúskodnak, hogy az új szabályzórendszer a vállalatok és üzemek pénzügyi gazdálkodásában nem csupán tehertételt jelent, de jelentős pluszbevétel elérését is lehetővé teszi. Persze az elvonások általánosak, és többletbevételre csak ott tudnak szert tenni, ahol ehhez megteremtik a nélkülözhetetlen feltéte­leket. Félreértés ne essék, nem kizárólag a termőhelyi adottságokra gondolunk, de az emberiekre is. Ezek közül is mindenekelőtt azokra, amelyek a vezetők helytállásával kapcsolatosak. Például a kezdeményezőkészségre, az irányító- és szervezőképességre, a rugalmasságra stb. Mindezek közvetlenül befolyásolják, hogy az adott részleg, ágazat vagy gazdaság pénzügyi mérlege miként alakul. Nézzünk talán két példát. Sok más szövetkezettel ellentétben az érsekújvári (Nővé Zámky) Haladás Efsz-ben az állattenyész­tési ágazat egésze - és ezen belül a tejtermelés is - nyereséges. Egyrészt - s talán elsősorban - azért, mert annyi és olyan minőségű tejet termelnek, hogy a bevételeik meghaladják a ki­adásokat. Másrészt azért jövedelmező az ágazat gazdálkodása, mert az irányítás szakszerű és rugalmas, ennélfogva képes saját előnyére kihasználni a tárcában érvényesülő, új irányítási forma kínálta lehetőségeket. Vagyis azt, hogy a korábbi tervutasításos módszer helyett a gazdasági szabályozókkal való ösztönzés érvényesül. Ezt bizonyítja, hogy a szövetkezet állattenyésztési ágazatának pénzügyi mérlegében nem kis tételt jelentenek az utóbbi három év átlaga fölött termelt tejért kapott koronák. A huszonnyolc hónapon belül megellett üszők után kapott célprémium szintén a pluszbevételeiket növelte, ami elsősor­ban annak köszönhető, hogy rugalmasan reagáltak a társadalmi igényt hangsúlyozó, minisztériumi elvárásokra. Másik példánk a cukorrépa-termesztéssel kapcsolatos. A Nagymegyeri (őalovo) Állami Gazdaság egyike azoknak a mezőgazdasági vállalatoknak, amelyek felismerték az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma által meghirde­tett szabályozókban rejlő lehetőségeket. Persze, hogy biztosak legyenek a dolgukban, nem csupán a répa vetésterületét növel­ték, de az egyéni anyagi érdekeltség növelését szolgáló pré­miumrendszer bevezetésére is gondoltak. Ezzel az embereket pontos és fegyelmezett munkára serkentették, melynek nyomán most az eredetileg tervezettnél több pénz áll a házhoz. Vagyis olyan pluszbevételre tesznek szert, amit kellő önbizalom, hozzá­értés, és vállalkozószellem esetén más gazdaságok is elérhettek volna. Példáink arról tanúskodnak, hogy a sokat bírált, a mezőgazda­ságban már végleg megszüntetett adminisztratív-direktív irányí­tásnak olyan irányítási forma lépett a helyébe, amely a társa­dalmi szükségletet tükröző felvásárlási árakkal, árpótlékokkal és célprémiumokkal igyekszik nagyobb feladatok vállalására ösztö­nözni a gazdaságokat. A gazdasági szabályozók ismeretében és a helyi lehetőségekből kiindulva a vállalatok belátásuk szerint módosíthatják a termelés szerkezetét. Maguk dönthetnek arról, miből mennyit fognak termelni. A fő szempont a nyereségesség, de a társadalmi érdekekről sem szabad megfeledkezni. Persze nem vállalati áldozatvállalásra, hanem arra gondolunk, hogy a központ feladata a gazdasági szabályozók érvényesítésével az igényeknek megfelelően szabályozni a termelői érdeklődést. Ahol a szabályozórendszerhez igazodva kezdeményeznek, ott az alaptevékenységből származó bevételek mindig összhangban lesznek a termékek mennyiségével, minőségével és társadalmi fontosságával. Aki jobb, a társadalmi szükségletek kielégítése szempontjából fontosabb termékeket kínál, az nagyobb nyere­ségre is számíthat. Ahol ezt megértik, s rugalmasan alkalmaz­kodva az elvárásokhoz, a társadalmi megrendelések figyelembe vételével irányítják a termelés fejlesztését, ott a jövőben sem kell attól tartani, hogy nem jut pénz a béralapra, szociális és kulturális célokra, illetve a bővített újratermelésre. EGRI FERENC Míg a mezőgazdasági üzemek többségében az öntözőberendezéseket már téli pihenőjükre készítik elő, a légi (Lehnice) Agrokombinátban, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban 3600 hektár termőföldből 3500 hektárt még mindig öntöznek. A Sigmatic típusú, hazai gyártmányú legújabb és leghatékonyabb öntözőberendezést tavasszal kezdték alkalmazni. 13 berendezéssel 1100 hektárt öntöznek. A szövetkezetben jelenleg az öntözés teljes automatizálására készülnek. Felvételünkön Érsek József látható a Sigmatic berendezés szétszerelése köz­ben. (Vlastimil Andor felvétele - ŐSTK) T árgyak láttán ritkán dobban meg szíved. Egyszerű használati tárgyak mégkevésbé hatnak meg. Kivált azok nem, amelyek szinte állandóan kezed ügyé­ben vannak, sőt használod őket. De ez most mégis szinte elállította a lélegzetedet. Igaz, szokatlan helyen, kirakatban pillantottad meg. Méghozzá egy régiségkereskedés kirakatában. Hivalko­A kalamáris dó vázák, gazdagon díszített gyertyatartók és mívesen festett, cifra keretű festmények mellett szerényen meg­húzódva - a tolltartót, azaz ahogy régen neveztétek: kalamárist. Ugyanolyat, mint a tiéd volt. Vagy Laci nevű ötödik osztályos padtársadé. Talán valóban a tietek volt. Nem, Lacié mégsem lehetett, hiszen akkor össze volna firkálva. És ki volna pingáiva. Az ő kalamárisán soha körömnyi befirkáíatlan helyet sem találhattál. Pedig időn­ként egy üvegdarabbal lekaparta, de nyomban újabb ábrák kerültek rá, a leggyakrabban emberfejek, lovak, meg repülőgépek. Olykor még a tiédet is elcsúfította. Legalábbis az öreg tanító (akkor még nem volt fehér holló a férfi a pedagógusok között) így szokta mondani, jóllehet Laci kitűnően rajzolt. Nem is tagadta, hogy festő szeretne lenni. Persze, nem lett az. Ahhoz érettségiznie kellett volna. Gimnáziumba vagy képzőművészeti szak- középiskolába járnia. Erre pedig csak anyanyelvén lett volna képes. Viszont ez a lehetőség nem adatott meg neki, mivel szülei akkor sem íratták át magyar tanítási nyelvű iskolába, amikor azok újból megnyíltak. A sors iróniája: éppen azért nem éltek e lehetőséggel, hogy ,,legyen valami a gyerekből". Nem mondom, derék munkásember lett, de álma nem teljesült. Aligha vigasz­talja, hogy ebben nincs egyedül azok közül, akik magu­kénak mondhatnák a régiségkereskedés kirakatában látható kalamárist. Azért (tudomásod szerint) éppenséggel szégyenkez­niük sem kell egykori osztálytársaidnak. Sokan elérték, amit szerettek volna. Mégha némi kacskaringóval jutot­tak is célba. A ti táskátokban akkor még csak ilyen kalamáris lapult (kihúzható fedele vonalzóul is kiválóan szolgált), s tollszárak, tollhegyek. Meg tinta, melyből nemritkán a ruhátokra is jutott. Akkor még nélkülözhetet­len volt az itatóspapír. A töltőtoll használatát csak a felsőbb osztályokban engedélyezték. A golyóstoll pe­dig jóval később szorította ki elődeit. Zsebszámítógépről, komputerekről, programokról még nem is álmodtatok. Persze kvarcórákról, magnóról, tévéről sem. Akkor még a rádió is nagy dolognak számított. Bizony nem minden házban hallgathatták. Ti még a libalegelón meg a réten töltöttétek szabadidőtöket. Tehenet legeltettetek, ürgé­ket öntöttetek, fára másztatok. A folyóban fürödtetek és tiszta vizet ittatok a patakból. Mindéi a kirakat előtt állva úgy suhant át agyadon, akár annak idején szemed előtt a fészkükből kiröppenő madarak, ha megbolygattátok őket. Csak bámultál föld­begyökerezett lábbal. Az arasznyi kalamáris mellett számodra eltörpültek és elmosódtak a sokszorta na­gyobb vázák, képek és egyéb tárgyak. Te csak a kala­márist láttad. Ha az üzlet nem lett volna már zárva, talán bementéi volna, hogy elkérd és a kezedbe vedd. Hogy megnézd, nem hiányzik-e belőle valami. Hogy nincs-e valahova beleírva a neved. Meg a dátum, amikor kaptad. Az időre ugyan már nem emlékeztél, csak arra, hogy egy hétfői napon hozták szüleid a szenei (Senec) vásárról, ahol miután eladták portékájukat, mindig vettek is vala­mit. Mert az akkori időkhöz, gyermekkorodhoz ez is hozzátartozott. Akárcsak ez a tolltartó, melyet már ré­gies-rég elfelejtettél, de most mégis ily közel kerültél hozzá. Egyszeriben szinte szégyen letted, hogy e tanszer azóta eszedbe sem jutott. Vagy tán azt restelíted, hogy korosztályod taneszköze mára régiség lett? H irtelen szapora léptekkel folytattad utad, mint akinek fogytán a vesztegetni való ideje. FÜLÖP IMRE /­ÚJ SZÚ 4 1989. X. 26

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents