Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-25 / 252. szám, szerda

Jugoszlávia: három a reform... Jugoszláviában három olyan te­rületről beszélnek, amelyek reformja elengedhetetlen ahhoz, hogy az or­szág kilábaljon válságos helyzeté­ből. Ezek: a párt, a politikai rendszer és a gazdaság reformja, miközben egyik sem megy a másik nélkül. Olyan változások vannak tehát napi­renden, amelyek átfogják a jugo­szláv társadalmi és gazdasági élet egészét. Épp a három területre koncentrált múlt heti ülésén a JKSZ KB, arra törekedve, hogy a XIV., rendkívüli pártkongresszusra (időpontját im­már valószínűleg végérvényesen 1990. január 20-22-re tűzték ki) vi­lágos és lehetőleg egységes progra­mot kapjon a tagság. Bár kétnapos volt a KB-ülés, idő hiányában nem tudta befejezni munkáját és most pénteken ismét összejön a testület, hogy befejezze a kongresszusi do­kumentumok tervezetét, amelyet azután nyilvános vitára bocsátanak. Az időzavar alighanem továbbra is jelentkezni fog, hiszen a nézetek számos kérdésben gyakran olyany- nyira eltérőek, hogy a közös nevező szinte elérhetetlennek tűnik. A JKSZ a legilletékesebb a párt reformjában, s a KB elé terjesztett egyik dokumentum épp az alapsza- bály-módosításra vonatkozik. Mel­lesleg terjedelmét tekintve ez a ter­vezet volt a ,,legvékonyabb“, ugyanis már előre kikötötték, hogy csak olyan változtatásokat terjeszte­nek elő, amelyekkel valamennyi köztársasági és tartományi pártszer­vezet egyetért. És ezekből kevés van. Bizonyára újdonság lesz, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a rendkívüli pártkongresszus össze­hívásához a köztársasági (tartomá­nyi) pártok legalább a felének bele­egyezése kell, s nem elegendő csu­pán egy szervezet kezdeményezé­se. Ugyancsak be kívánják vezetni a pártelnöki tisztséget, amely meg­bízatás két évre szólna, s nem lehet­ne meghosszabbítani. A lényeges módosítások között kell megemlíteni a kötelező titkos szavazást minden szinten. (Bebizonyosodott ugyanis, hogy a nyílt véleménynyilvánítás esetében az emberek félnek, s gyakran a régi gondolkodású em­berek maradnak vezető pozíciók­ban, miközben a titkos voksoláskor a reformok hívei rendre győznek.) A párt reformja szorosan össze­függ a politikai rendszer reformjával. Olyan kérdéseket kell itt megvála­szolni, mint például: milyen önigaz­gatás, milyen pluralizmus, milyen fö­deráció legyen Jugoszláviában, s egyáltalán, milyen szerepet kelle­ne játszania a mai folyamatokban a JKSZ-nek. Nos, Ivica Rácsán, a pártelnökség tagja, a téma előter­jesztője a KB-ülésen úgy fogalma­zott, hogy a pártnak egyértelműen meg kell változnia, s bár minden­képp a reformok kezdeményezőjé­nek kell lennie, nem szabad, hogy hatalmi pozíciókból, az egyedüli és kizárólagos igazság birtokosaként lépjen fel. Ez feltétele az elburjánzott politikai bürokrácia leépítésének. Az elképzelés*ek szerint tehát a JKSZ lemond monopolhelyzetéről, s kész más mozgalmakkal, gondola­tokkal, programokkal szabad és egyenlő versenyben megmérettetni magát. Ez a témakör a párton belüli viták egyik gócpontja, s aligha vár­ható: - akár a kongresszuson is - a teljes nézetazonosság. Mert pél­dául a pluralizmus kérdését egészen másként ítélik meg Szerbiában és Szlovéniában. A szerb vezetők a ju­goszláv népfront meglevő kereteit megfelelőnek tartják a sokféle érde­kek érvényesítéséhez, hangoztatva, hogy pártból elég egy. Ezzel szem­ben Szlovéniában már meg is ala­kultak az alternatív mozgalmak és pártok. Egyébként Ljubljana a leg­nagyobb híve annak, hogy a párt vonuljon ki az államból és a gazda­ságból. Igen, minden további előrelépés alapja a gazdaság reformja. A jelen­legi helyzet pedig nem sok jót ígér, legalábbis gyors megoldást nem. Az infláció már nem vágtázik, ha­nem egyenesen süvít, s meghaladja az ezer százalékot. Ez olyan teher, amely könnyen összeroppanthatja a jugoszláv gazdaságot. A kormány lázasan keresi is a kiutat, s a keres­kedelem (benne a magánkereske­delem, illetve -behozatal) liberalizá­lása mellett adminisztratív intézke­Markovics, az akrobata... (Az újvidéki Magyar Szó karikatúrája) désektől sem riad vissza (pl. a dinár árfolyamát mesterségesen mintegy 15 százalékkal felértékelte, nehogy a szeptemberihez hasonló gyors pénzromlás megismétlődjön). A gazdasági reform sikerét ter­mészetesen nagyban elősegítené, ha az egész föderációban egységes elvek érvényesülnének, s az egyes köztársaságok ne követnék gyakran szemellenzősen saját önös érdekei­ket. Ante Markovics, a szövetségi végrehajtó tanács (kormány) elnöke ebben az értelemben a központi ve­zetés erősítésének a híve, ugyanak­kor főleg a vállalati önállóságra he­lyezi a hangsúlyt. A JKSZ KB is úgy foglalt állást, hogy a párt a korszerű, piacorientált gazdasági rendszer ki­építésére törekszik, amelyben meg­határozó az önigazgatásra épülő társadalmi tulajdon, miközben a kü­lönböző formák egyenran­gúak, tehát konkurálhatnak is egy­másnak. Mindenképp akrobata képessé­gekre van szüksége a belgrádi gaz­dasági vezetésnek, és minden kilen­gés a zuhanással lenne egyenlő. A kormány a nyugati pénzintézetek­nél is keres támaszt. Markovics a múlt héten járt Washingtonban s ígéretet kapott a további segítség­re. Kétségtelenül a kormány eddigi legnagyobb sikere, hogy meg tudta őrizni az ország fizetőképességét, sőt jelentős devizatartalékokat is fel­halmozott. A hét elején kezdődtek tárgyalá­sok Jugoszlávia és a Nemzetközi Valuta Alap között egy legalább egy- milliárd dolláros csomagról, amely segítségével még az év végéig meg lehet­ne állítani a pénzrom­lást, s jövőre már je­lentősen csökkenthe­tő is lenne az infláció. Az alapkövetelmény a veszteségesen ter­melő vállalatok fel­számolása, ugyanis ezek töméntelen pénzt emésztenek fel. Persze ettől a szociá­lis feszültség további kiéleződése várható, ami megint csak táp­talaja lehet Jugoszlá­via másik „első szá­mú" rákfenéjének: a nacionalizmusnak, a széthúzásnak. Ilyen helyzetben kellene a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségé­nek olyan erővé vál­nia, amely össze tud­ná tartani a sokszínű, soknemzetiségű tár­sadalmat. PAPUCSEK M. GERGELY Mihail Gorbacsov ma kezdődő finnországi látogatásá­nak jelentősége túlnő a két ország viszonyának keretein, főleg az északi országok figyelmét köti majd le mindaz, ami Helsinkiben el fog hangzani. A két ország együttmű­ködése több mint jó, érdekeik számos területen azono­sak, beleértve a külpolitikai célokat is. Helsinki az európai enyhülés, együttműködés jelképévé vált, innen indult ki az a folyamat, amelynek célja ma a közös európai ház felépítése. Egy finn szociáldemokrata politikus szerint az új szovjet politikának köszönhetően Helsinki közvetítői sze­repre vállalkozhat, valamilyen békelaboratóriummá vál­hat, amelyben ki lehet próbálni a nemzetközi együttmú­Békelaboratórium ködés új formáit és módszereit. Moszkva mindig is támogatta az észak-európai atomfegyvermentes övezet létrehozásának gondolatát, ezt a javaslatot még a hatva­nas évek első felében tette Urho Kekkonen egykori finn államfő. Az utóbbi években pedig a Szovjetunió hangsú­lyozza: kétoldalú szerződésekben is kész garantálni egy ilyen övezet sérthetetlenségét, s hasonló lépésre szólí­totta fel a nyugati atomhatalmakat. Balti flottájából pedig már kivont két atomfegyverekkel felszerelt atomtengera­lattjárót, s ha az övezetet létrehoznák, hajlandó lenne a további négynek az eltávolítására is. Mindezt Mihail Gorbacsov 1987. október 1-én Murmanszkban elhang­zott beszédében erősítette meg (közvetlenül Mauno Koivisto államfő moszkvai látogatása előtt). Gorbacsov akkori hatpontos javaslatcsomagja a haditengerészeti tevékenység korlátozására, az északi sarkvidék forrásai­nak kihasználásában, a tudományos kutatásban és a környezetvédelemben való együttműködésre irányult. Két fontos területen várnak előrelépést a szovjet vezető látogatásától, hiszen mindkettő eléggé problema­tikussá vált az utóbbi időben. A gazdaságról és a környe­zetvédelemről van szó. 1987 óta már nem a Szovjetunió Finnország legnagyobb kereskedelmi partnere, s talán nem is a szállítások nagyságrendjét, hanem az árreláci­ókat tekintve. Csökkent ugyanis azoknak a nyersanya­goknak a világpiaci ára, amelyeket Helsinki a Szovjetuni­ótól szerez be. Felborult a két ország közötti kereskedel­mi egyensúly, a Szovjetunió kénytelen volt csökkenteni a finn importot, s hiteleket is felvett szomszédjától. Most mindkét fővárosban olyan, öt évre szóló keres­kedelmi szerződés aláírására számítanak, amely kikü­szöbölné ezeket az aránytalanságokat. Finnország még mindig a szovjet importból fedezi kőolajszükségletének száz, földgázfogyasztásának pedig a nyolcvan százalé­kát. A nemzetközi hírű finn hajógyártás exportjának a hetven százaléka a Szovjetunióba irányul, csakúgy, mint a cellulóz- és faexport jelentős hányada. Tágabban értelmezve a már említett békelaboratóriu­mot, ebbe jól beleférne az az újnak számító elképzelés, amely Leningrádtól nem messze egy nyitott gazdasági övezet létrehozásával számol. Ezt a területet Finnország 1962-ben ötven évre bérbe vette a Szovjetuniótól. Finn szakértők szerint az ilyen övezet vállalatai azoknak a szovjet találmányoknak, újításoknak a megvalósításá­ra összpontosíthatnák erőiket, amelyekre a szovjet üze­mek nem vállalkoznak. Kalevi Sorsa, a finn parlament elnöke az Izvesztyijá­nak nyilatkozva azt mondta, szerinte az európai ház építését a környezet védelmével kell kezdeni. Ez a prob­lémakör is túllép a kétoldalú kapcsolatok keretein, akár a Finn-öböl vizének, esetleg az egész Balti-tengernek a szennyezettségéről van szó, akár pedig a levegő­szennyezésről, ami elsősorban a szovjet üzemek rová­sára írható. Egy kormányközi vegyesbizottság már kidol­gozta a közös akciók tervét. A finneket ugyanis különö­sen a Kola-félsziget, Karélia, Észtország és Leningrád környékének ökológiai helyzete nyugtalanítja. Szóba került a mindkét országot érintő természetvédelmi terület kialakítása is. Nyilatkozataikban a finn vezetők kivétel nélkül nagyon jónak minősítették a szovjet-finn viszonyt, hangsúlyoz­va, hogy a Szovjetunióban folyó átalakítás mélyülésével várhatóan még tovább bővül a kereskedelmi és gazda­sági együttműködés. Figyelmet érdemel Kalevi Sorsa megjegyzése, hogy szerinte a gazdasági területen mu­tatkozó gondok inkább a külső tényezőknek tudhatok be, mintsem a két országban zajló folyamatoknak. (-nák) Önálló gondolkodást - bátor szerepvállalást Kétségtelen, hogy a párt tagjai és a többi dolgozók a kibonta­kozó új feltételek között új helyzetben találják magukat. Ebben az új helyzetben az egyénnek a társadalomban betöltött szerepe is megváltozik. Elsősorban abból induljunk ki, hogy a társadalmi tulajdon a jövőben nem lesz megfoghatatlan és anonim. Nem lesz mindenki mindenért felelős, hanem mindig az egyén, vagy az adott kollektíva lesz a felelősség hordozója. Ugyanez jellemző a pártszervezetek munkájára is. Ónálló, felelős gondolkodást, reális helyzetértékelést, bátor szerepvállalást igényel az új gaz­dasági és pártpolitikai munka valamennyiünktől. Amint azt a CSKP Központi Bizottsága is leszögezte: a párt vezető szervei a jövőben nem fogják részletekbe menően meg­határozni, mi a helyi pártszervek, a kommunisták feladata. Mindinkább az az elv érvényesül majd, hogy a párt politikai platformja alapján a helyi feltételek, körülmények körültekintő mérlegelésével kell vállalniuk a kommunistáknak a felelősségtel­jes fellépést, környezetük politikai befolyásolását. Mindennek az előjelei már az egyes pártévzáró taggyűléseken is megmutatkoztak, ahol a vitázók az általánosítást mellőzve, konkrétan, a helyi gondok megoldását a gazdaságosabb terme­lésre tett javaslatokat, az ezzel összefüggő önálló gondolkodást és szerepvállalást tartották elsőrendű feladatuknak. Tették ezt a lévai (Levice) Járásbíróság, a Juhocukor dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzeme, a nagykaposi (Vel’ké Kapuáany) Béke Egységes Földműves-szövetkezet és más szervezetek kommu­nistái, akik évzáró taggyűlésükön nem a szép szavakba öntött fogadkozásokat, hanem saját soraik erősítését, a vitákban kiér­lelt politikai és cselekvési egység megszilárdítását, azok konkrét tettekben való megfogalmazását szorgalmazták. Mindebből az következik, hogy a lehető legtöbb kérdésben világossá kell tenni, hogy mit akarunk, milyen célokat követünk. Nem csupán ismételgetni kell az egykor bevált igazságokat, de választ kell találni sok olyan kérdésre is, amelyet az adott helyzet vet fel. Napjainkban ezt különösen fontos tudatosítanunk, ami­kor a társadalmi élet valamennyi területén az önálló gondolko­dás és döntéshozatal kezdetének szakaszát éljük. Az átalakítás folyamatában ez törvényszerű. A társadalom egyes területeinek korszerűsítése, átformálása nem valósítható meg az emberek gondolkodásának megújítása, az önállóságra való nevelés, az új szükségletek és követelmények megértése nélkül. Felelősség- teljesen kell viszonyulni a feladatokhoz, más szemmel kell megítélnünk sok problémát és sok mindent felül kell bírálnunk. Az évzáró párttagsági ülések eddigi eredményei azt mutatják, hogy a kommunisták többsége a kor követelményeinek megfe­lelő gondolkodást tanúsít, bátran, érvekkel alátámasztva bírál, illetve tesz javaslatot a hiányosságok kiküszöbölésére és névre- szólóan teszi felelőssé azok okozóit. Tehát itt már eleve mutatkoznak az önálló gondolkodás jelei. Azonban a teljes kibontakozáshoz megértő türelemre is szükség van. Az önálló gondolkodás, a bátor szerepvállalás alapvető felté­tele, hogy véleményét mindenki, a különböző munkahelyi meg­torlásoktól való félelem nélkül kifejthesse. Mit kell tennünk? A lakosság, a dolgozó emberek széles rétegét be kell vonni a helyi gondok megoldásába, rendszeresen tájékoztatni kell őket, ki keli kérni véleményüket, meg kell hallgatni javaslataikat. Lehetőséget kell teremteni ahhoz, hogy mindenki végezhesse a munkáját tehetsége, tudása, legjobb képessége szerint. Ehhez olyan munkahelyi fórumokat kell kialakítani, ahol a kollektíva egyénenként és összességében is bátran hallathatja szavát. KATÓCS GYULA Ebédlő - nyugdíjasoknak A múlt héten ünnepelte harmadik „születésnapját" a bratisiavai nyug­díjasok étterme. Az Avion talponál­lóból alakított ebédlő az I. városke­rület nyugdíjasait szolgálja, ám so­kan helyszűke miatt mégsem vehe­tik igénybe.- Száznyolcvan ebéd kiadására méretezték az ebédlőt, ahol egy­szerre nyolcvanan étkezhetnek. Déltől 14.00 óráig adjuk ki az ebé­det, s a három év során kialakult az ülés- és menetrend - tájékoztatott Helena Glombová, az ebédlő veze­tője. Elmondta, rossz idő esetében már délelőtt tíz óra körül kezdenek szállingózni az öregek, akik beszél­getéssel múlatják az időt. S ha a petrzalkai nyugdíjasházból előbb érkezik az ebéd, szinte azonnal ki­osztják. Az ebédkiadás végeztével sem zavarják el a nyugdíjasokat, délután három óráig, míg a négy alkalmazott elmossa, elrakja az edé­nyeket, a nyugdíjasok tovább be­szélgethetnek. - Tőlünk hordják az ebédeket a gondozónők is, s mivel őket soron kívül szolgáljuk ki, ez nemtetszést vált ki öregjeink között - közölte mosolyogva. - Pedig hát bőven ráérnek, otthonukban nem várja őket senki sem, mert kevés kivételtől eltekintve, az étkezés le­hetőségét egyedülálló nyugdíjasok veszik igénybe. Kissé csodálkozva vettem tudo­másul, hogy tulajdonképpen nem ét­keznek jutányosán. Abban az eset­ben, ha a nyugdíj összege nem haladja meg az 1400 koronát, 5,90- net, ezen felül viszont már 7,30-at, a diétás ételért pedig 8,30-at kell fizetni. Ha figyelembe vesszük, hogy vannak üzemek, szövetkezetek, ahol a nyugdíjasok étkeztetését fele annyiért oldják meg, az összeg ma­gasnak tűnik. - Az aktív dolgozók maximum 6 koronáért ebédelhet­nek. Igaz, a szakszervezet hozzájá­rul a költségekhez, de elvégre mi is dolgoztunk, s szakszervezeti tagok voltunk évtizedekig - szögezte le a 82-éves nyugdíjas. Az étel minőségéről az ebédre várakozókat faggattam. - Otthon sem sikerül mindig jóízű ételt főzni- mondták az elnézőbbek. - Viszont a húsadagok elég kicsik, ritkán ka­punk csirkét, gyümölcsöt. A legna­gyobb baj az - szólt közbe a magát megnevezni nem akaró, idős nyug­díjas -, hogy a hétvégék kosztolása nem megoldott. Milyen jó volna, ha idejöhetnénk! Mert a városban ke­vés az olyan étterem, ahol a nyugdí­jas zsebéhez mértek az árak.- Az igaz, hogy a húsadagok ki­csik - nyugtázta a vezetőnő.- A norma 7 deka nyershús. Elkép­zelhető, mi marad elkészítése után?! Vigyáznunk kell az ebédnek az adagolásánál is, mert pontosan kimért ételmennyiséget kapunk. Nincs lehetőség repetára, még le­vesből sem. Az étkezési normák alacsonyak, csupán azok megvál­toztatásával lehetne elérni a koszt minőségi és mennyiségi javulását. Az érdeklődés ennek ellenéré nagy. Ha minden városkerületben létesül- ÚJ SZÍ ne nyugdíjas ebédlő, több magá- _ nyos, idős lakos jutna naponta me- jA lég ételhez. PÉ.TERFI SZONYA 198gx i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents