Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-24 / 251. szám, kedd

ÍJ szó

5

89. X. 24.

Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája

&TEFAN LAZAR, az SZLKP KB tagja, az SZSZK belügyi és környezetvédelmi minisztere

El kell ismernünk, hogy az irányítás extenzív módja és ezzel párhuzamosan a nemzeti bizottságok szerepe azt eredményezte, hogy egyes gazdasági vezetők a gazdasági és az ökológiai érdekeket egymással szembe állították. Végső soron a nemzeti bizottságok nem megfelelő hatásköre is azt eredményezte, hogy az ökológiai kérdések megoldása váratott magára. Jó, hogy a megközelítésben most már alapvető változást vélünk felfedezni és hogy az államigazgatási és gazdasági szférában dolgozó vezető túlnyomó többsége az ökonómiai és az ökológiai érdekeket együtt, azok kölcsönhatásában értelmezi.

A gazdasági és társadalmi mechanizmus átalakítását már egész sor törvény szabályozza. Ide sorolhatjuk a nemzeti bizottságokról szóló törvény novelláját is, amely lényegesen növelte hatáskörüket, de felelősségüket is a környezetvédelemért és a környezet alakításáért. Arra azonban bírálóan keH rámutatnom, hogy ezeket az eszközöket mind ez idáig következetesen nem alkalmazzák. Ezért azonban nemcsak a nemzeti bizottságokat terheli a felelősség. Nagyon sokszor előfordul például, hogy a környezetszennyezésért kiróható kötbérek és bírságok kiszabását hosszadalmas mérlegelés előzi meg. Egyszerűen azért, mert a nemzeti bizottságok küldöttei és funkcionáriusai függő viszonyba kerülnek az állami vállalatokkal, az egységes földművesszövetkezetekkel, vagy más gazdasági szervezetekkel szemben a Nemzeti Front választási programja feladatainak megvalósításakor. A gépi berendezések, a különböző szakemberek és a szükséges eszközök összpontosítása nélkül nagyon sok akcióról, különösen falvainkban eleve lemondhatnánk. Erről a tényről mindenekelőtt azért beszélek, mert a gazdasági vezetők soraiban is új minőségű megközelítésre van szükség a nemzeti bizottságok új módon értelmezendő szerepével kapcsolatban, összhangban az idevágó állami elképzelésekkel nem engedhetik meg a környezeti viszonyok további romlását. A törvény-módosítások sok területen lehetővé teszik számukra, hogy a hatáskörükbe tartozó területeken véleményt nyilvánítsanak az állami vállalatok megalakításával, fejlesztésével és esetleges megszüntetésével kapcsolatban. Ez a kötelezettségük fennáll olyan vállalatok esetében is, amelyeket közvetlenül nem ők irányítanak, sőt lehetővé válik számukra, hogy meghatározzák az állami vállalatok feladatait a komplex gazdasági és szociális fejlesztés folyamatában e területen és természetesen hatáskörük kiterjed az állami vállalatokkal kapcsolatos környezetvédelmi kötelezettségekre is.

Az építési törvény előkészítés alatt álló módosítása a nemzeti bizottságok számára további eszközöket biztosít, amelyek a területi és építési folyamat során garantálják, hogy az üzemek építése, felújítása és korszerűsítése, valamint az új technológiai eljárások bevezetése során ne alakuljanak ki új szennyezési források. Szigorúan ügyelnünk kell arra, hogy a további új beruházások szerves részét képezzék az ökológiai kérdések megoldásának tervezetei is.

Természetesen ugyanezekhez az elvekhez kell igazodniuk a nemzeti bizottságoknak a saját beruházásaik megvalósítása során, különös tekintettel a komplex lakásépítés feladataira. A kommunális szférában a vízderítők építése még mindig nem felel meg az elvárásoknak. Az lenne a helyes, ha ahhoz az elvhez tartanánk magunkat, hogy ne engedjük meg ott lakások építését, ahol a szennyvíz tisztításának kérdése nem megoldott. Ezzel azonban meghiúsítanánk eleve társadalmunk további nagyon fontos problémájának megoldását - a lakáskérdést, amely szintén a nemzeti bizottságok ,,vállait“ nyomja. Véleményem szerint a kiút ebben az esetben az ésszerű kompromisszumban keresendő, de elsősorban a városi víztisztító-állomások építésének meggyorsításában és a meglévők bővítésében. Különösen igényes feladatokat teljesítenek a nemzeti bizottságok és az általuk irányított szervezetek az ökológiai építkezések megvalósítása során, különösen a víztisztítás és a hulladék felhasználása, illetve megsemmisítése területén. Azonban azt is meg kell állapítanom, hogy az ökológiai építkezések tervezett feladatait nem teljesítjük. A tervezett 19 szennyvíz- tisztító állomásból a jelenlegi ötéves tervidőszak első három éve során csak hatot fejeztek be. Igaz, hogy az újonnan kezdett építkezésekkel együtt növekedne a megkezdett, illetve a be nem fejezett építkezések száma ebben az esztendőben és a jövő évben, ez azonban kedvezőbb feltételeket teremtene ahhoz, hogy a nyolcadik ötéves tervidőszakra kitűzött feladatokat elérjük és jobban rajtoljunk a következő ötéves tervidőszakban. Azonban az elvégzett munka mennyisége az egyes szállítók munkája és a félbehagyott építkezések önmagukban nem tisztítják meg a vizet, nem tüntetik el a hulladékot.

Ez vonatkozik a kis szennyvízderítők építésére is. Nagyra értékelem a nemzeti bizottságok kezdeményezését, különösen a Kelet-szlovákiai kerületben, ahol a gondok megoldásához az említett úton is hozzáfogtak. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban azokat a számottevő gondokat, amelyek azáltal keletkeznek, hogy a szóban forgó területeket nem készítettük megfelelően elő, nem építettük meg a csatornázási csomópontokat, s nincsenek meg a szükséges ipari kapacitások az ilyen kis vízderítők gyártásához. Éppen ezeknek a kérdéseknek a megoldásában kell segítenie a központnak, mert enélkül a nemzeti bizottságok csak nagyon nehezen tudják teljesíteni kötelezettségeiket, amelyek a Z akcióban vállalt feladatokból rájuk hárulnak. Közvetlen segítséget kellene nyújtaniuk azonban azoknak a szervezeteknek is, amelyek rendelkeznek megfelelő építési kapacitásokkal, különösen olyanokkal, amelyek e kisberuházások alapozási munkáihoz szükségesek.

Ondrej Sáling elvtárs ismertette az SZLKP KB Elnökségének beszámolóját, amely nagy hangsúllyal mutat rá olyan további lényeges problémára, mint amilyent számunkra a hulladékok felhasználása jelent. A nemzeti bizottságok hatáskörében ez a szilárd kommunális hulladék megsemmisítését jelenti. Nyíltan be kell vallanunk, hogy ezekről a kérdésekről eddig sokkal többet beszéltünk, mint amennyit konkrétan cselekedtünk. Szlovákia területén mintegy háromezer olyan szemétlerakat létezik, ahol a szóban forgó kommunális hulladékot tárolják, azonban ezek közül száz sem felel meg a létesítésükről szóló előírások és rendelkezések szabályainak. Nem beszélve az ún. ,,vad“ szemétlerakatok- ról, amelyek nemcsak hogy nem esztétikusak, hanem károsítják nem egy városunk vagy községünk közvetlen környezetét. Szemétégetők csak Bratislavában (erre generáljavítás vár) és Kassán (Kosice) működnek. (Ez utóbbi pedig hároméves késéssel csak most kezd üzemelni.) Banská Bystrica szemétjének megsemmisítését pedig - ez immár a harmadik ilyen ötéves tervidőszak - továbbra is el kell halasztani, és jelenleg még vita tárgyát képezi vajon a szóban forgó üzem égető vagy osztályozó lesz-e. Ez kétségtelenül nagyon hosszan elhúzódó, és így egyre drágább döntéshozatal. Helyesnek tartanám elsősorban a másodlagos nyersanyagok felhasználását, azoknak elkülönített vagy szervezett gyűjtését. Csak ezután lenne esedékes arról dönteni, hogy elégessük vagy raktározzuk azokat. A nemzeti bizottságoknak az eddiginél, sokkal inkább törekedniük kell a szemétgyűjtés, a hulladékfelvásárlás és -felhasználás, valamint az ártalmatlan kommunális hulladék megsemmisítésének lehetőségére. Ezen a területen megvan annak lehetősége, hogy más országok tapasztalatait érvényesítsük.

Említettem, hogy az utóbbi évek során megteremtődtek annak államhatalmi eszközei, hogy javulást érjünk el a környezetvédelemben. Azonban fel kell tennünk a kérdést, vajon különösen a központ megteremtette-e annak feltételeit, hogy ezeket az államhatalmi-végrehajtási intézkedéseket a nemzeti bizottságok alkalmazni tudják? Egyértelműen ki kell jelentenünk, hogy még nem. Például nem megoldott még a környezetről való gondoskodás és a környezetvédelem irányításának jogi szabályozása, s nincsenek olyan közgazdasági szabályzók, amelyek ezt a gondoskodást ösztönöznék. Mindez szembeötlően megmutatkozik a nemzeti bizottságok munkájában, és azok ezért teljesen indokoltan joggal várják el az államhatalmi szervek közvetlen segítségét.

A lakosság kezdeményezésének és aktivitásának fejlesztését szolgálja az SZSZK kormányának, valamint az SZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottsága Elnökségének felhívása a dolgozókhoz, a lakossághoz és az ifjúsághoz a környezetvédelem javítása érdekében. Azonban bíráló hangnemben kell rámutatnunk arra is, hogy ez a dokumentum a kívánt mértékben nem jutott el a lakosság tudatáig. A nemzeti bizottságok választott szervei, aktívái és elsősorban környezetvédelmi bizottságai az eddiginél többet kell, hogy hangoztassák a felhívás jelentőségét a nemzeti bizottságok szocialista versenyének megszervezése során. E dokumentum népszerűsítése eléggé hiányos volt egyébként a tömegkommunikációs eszközeink tevékenységében

EMIL SEDLÁK, áz SZLKP KB tagja, az Ostrov pri Piestanoch-i Haladás Efsz elnöke

A környezettel kapcsolatosan bennünket mező- gazdasági dolgozókat is érnek bíráló megjegyzések, sőt nemegyszer komoly vádak is. Közülük sok jogos. A mai tanácskozásnak azonban nem az a célja, hogy fölfedjük a földművelők ökológiai vétkeit - főleg, ha azok nem ismeretlenek - hanem arról tárgyalni, mi módon hozzuk egyensúlyba az élelmiszerből való önellátás programjából eredő feladatok teljesítését és a környezetvédelmet.

Ebből a szempontból szeretnék néhány szót szólni tapasztalatainkról, amelyeket azoknak az intézkedéseknek gyakorlati végrehajtása közben szereztünk, amelyekre a kerület kezdeményezésére az SZLKP Trnavai Járási Bizottságának határozata kötelezett bennünket. A Trnavai járásban a mező- gazdasági vállalatok figyelmének középpontjában a talaj humusztartalma áll. A szerves trágyával való talajjavítás különösen a mi feltételeink között rendkívül fontos - tekintettel az öntözés intenzitására is. A kommunistákat komoly feladat elé állítja a járási pártbizottságnak az a határozata, amely szerint valamennyi mezőgazdasági vállalat szántóterületének 37 százalékára szerves trágya kell, hogy kerüljön. A valóságban hat mezőgazdasági vállalatnál több mint 50, huszonnyolcnál pedig átlag 25-50 százalékos a trágyázott talaj területe. Annak az igyekezetnek az eredményeképpen, hogy kisebb ' földterületen egyre kevesebb vegyi anyagot használjunk, és helyezzük előnybe az ún. integrált védelmet, nem az egész területet trágyázzuk, hanem fokozatosan áttérünk a soros trágyázásra.

Hihetetlennek tűnhet, de még mindig égető, az ökológia szempontjából halasztást nem tűrő problémát jelent a különböző mérgek és nem használható rovarölő szerek csomagolóanyagainak megsemmisítése. Ezt azonban a szállítóvállalatoknak és a központ illetékeseinek kell megoldaniuk. Nem elégedhetünk meg továbbra is azzal a megállapítással, hogy e kérdés megoldása az agrokémiai ipar, a mezőgazdasági vállalatok, az egyes ágazati minisztériumok, a vegyipar vagy a mezőgazdasági felvásárló vállalatok érdeke, hanem végre határozottan cselekedni kell. Az ökológia érdekében kérlelhetetlenül meg kell oldani a műtrágya, a különböző olajok és rovarirtó szerek raktározásának kérdését is.

A helyzet javulásához vezető változásokat a talaj vitathatatlanul szükségessé vált termékenyebbé tétele miatt követelték az alapszervezetek képviselői. Ez annak az eredménye, hogy tudatosítjuk a nagyarányú gépesítés során elkövetett tévedések helyre- igazításának vitathatatlan szükségét. Az abból az időből származó tévedéseket, amikor a nehéz gépek divatját éltük. Ahhoz, hogy gazdaságos legyen használatuk, előbb nagy parcellákat kellett létesíteni és - sajnos - sor került fasorok, pagonyok megsemmisítésére is. E meggondolatlan lépés nemcsak a szél pusztító munkájának fokozódását, hanem az ökorendszerbe való komoly beavatkozást is jelentette, - nem beszélve a természetes biológiai védekezési mód ma már nyilvánvaló felszámolásáról. Abban az igyekezetben, hogy legalább néhány ár termőtalajhoz jussunk, nem restelltük még a széltörő erdősávokat sem kivágni. Ma pedig a földművesek - ezt meg kell vallani - saját költségükre és gyakran titokban, hogy „hivatalosan" ne csökkentsék a termőföld területét széltörőket létesítenek.

Nem tétlenkedünk a Trnavai járásban sem, ahol céltudatosan erdősítjük az arra alkalmas területeket, s nemcsak a városokban, hanem a mezőgazdasági üzemek területén is. Járásunkban az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi és járási bizottsága ösztönzésére szervezett mozgalom keretében teszünk eleget a környezet szebbé tételét előirányzó követelményeknek. Az elmúlt három év leforgása alatt a járás 78 szövetkezetének szabad területét fásítottuk be.

Sokat tettünk már, de még nem eleget. Az adósságot most kamatostól kell visszafizetnünk. Ami a mezőgazdaságot illeti - úgy gondolom, - eljött az idő, amikor a gazdasági vezetőknek nem csupán ajánlani kell, hanem megkövetelni tőlük, hogy minden mezőgazdasági vállalat gazdasági udvarán halaszthatatlanul telepítsenek fákat, bokrokat. Ahol az éghajlati viszonyok engedik, legyenek kötelesek gondoskodni arról, hogy a gazdasági épületek, főleg az állattenyésztési létesítmények köré, dió-, máshol akác-, vagy nyírfákat ültessenek. Az említetteket már nem ajánlani, hanem a járási és helyi nemzeti bizottságoknak kellene megalkuvás nélkül és halaszthatatlanul megkövetelniük. Mindezt érvényesíteni kellene az ipari vállalatok, a szabad városi és községi terek esetében is.

A mi szövetkezetünkben igyekszünk teljesíteni a környezet formálására és védelmére vonatkozó programot.

Az öntözés intenzív alkalmazási feltételei közt a talaj termőképességének növeléséhez szükséges különleges igények meggyorsítják áttérésünket a talajban folyó folyamatok biologizációjára. Rájöttünk, hogy ez szükségszerű. Azaz, ha az öntözés feltételei között mérsékelni akartuk a kemizálás nemkívánatos hatását, akkor növelni kellett a szerves anyagok előállítását és azoknak szántóföldbe juttatását. A megoldást kétféleképpen próbáljuk megtalálni. Egyrészt zöldtrágyázással, de főleg a másik módszerrel, a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésével, hogy több szerves trágya álljon rendelkezésünkre. Jelenleg például 100 hektár szántóföldre 108 szarvasmarha jut. Szövetkezetünk esetében a talajban levő szerves trágya mennyisége egyenes arányban van a hektárhozammal, amely szemestakarmányból 7 tonna, cukorrépából pedig 40-50 tonna között mozog.

Nem kevésbé komoly a talajvíz védelmével kapcsolatos tápanyagellátásnak és finomvegyipari termékek alkalmazásának problematikája. Már csak azért is, mert ivóvíztartalék felett gazdálkodunk, és meg akarjuk tartani a termelés intenzitását. Áttértünk a növények folyékony és integrált tápanyagellátására. Nem áll szándékomban itt szakelőadást tartani, de ha valamit hígítunk, és azt három- négyszerre juttatjuk ki a talajba vagy a növényekre, az alighanem többe is kerül valamivel, mint egyébként. S nem kis összegről van szó, csakhogy a központban a közgazdászok nem veszik figyelembe a környezetvédelemre fordított pluszkiadásokat. És még valami. Az első ivóvízvédelmi zónában valamennyi építkezés ökológiai kellene, hogy legyen. Annál furcsább, hogy ez évben nem kezdhettük el a tervezett silógödör építését, mert - úgymond - ezek nem ökológiai beruházások! Nem hiszik el? Nézzék meg a kormány beruházási jegyzékét.

A földalap ökológiai védelmén kívül számunkra nagy jelentőségű vetőmagtermesztő üzemünkben a kukorica vetőmag korszerű gépsorokon való kezelése. A hidrofobizálás lehetővé teszi, hogy a vető- anyagot hatékony tápanyaggal, növekedésszabályozóval, illetve kártevők és betegség ellen védő anyaggal kezeljük. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy vegyiparunktól megkapjuk a szükséges anyagokat. S itt a környezetvédelem azt parancsolja: ha a hazai ipar nem képes ilyen anyag előállítására, akkor importálni kellene. Sem az ember, sem a társadalom nem létezhet mezőgazdaság nélkül. Ezért nem akármilyen érdekünk fűződik ahhoz, hogy miközben elősegítjük a társadalom élelmiszer-szük- ségletének kielégítését, a lehető legnagyobb mértékben eleget tegyünk a környezetvédelmi követelményeknek is. Sokoldalúbban, következetesebben mint ez ideig. Számunkra, mezőgazdasági dolgozók számára ez a tanulság a CSKP KB 15. és az SZLKP KB mai üléséről. És hiszem, hogy nemcsak az ágazat szervei, illetve a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége teszik magukévá a Trnavai járás mezőgazdászainak célkitűzéseit. S akkor a szavak és tettek egysége minden szinten lehetővé teszi, hogy elérjük a párt szociális-gazdasági céljait.

JÁN SELECKY, az SZLKP KB tagja, az SZLKP Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságának vezető titkára

Egyetértek Janák elvtársnak, az SZLKP KB első titkárának a párt Szlovákiában kifejtett munkájáról és Sáling elvtársnak, az SZLKP KB titkárának az SZSZK környezete védelméről és alakításáról szóló beszámolójával. Pártunk most esik át vezető szerepének első igényes gyakorlati megmérettetésén a gazdasági mechanizmus és a társadalmi élet demokratizálásának új feltételei között. Felelősségem teljes tudatában kijelentem, kerületünk dolgozóinak túlnyomó többsége támogatja az átalakítás folyamatát. Ez megnyilvánult abban is, hogy a CSKP KB Elnökségének a februári győzelem 41. évfordulójára tett nyilatkozatára több mint 5300 állásfoglalásban reagáltak a dolgozók, akárcsak a Néhány mondat szocialistaellenes pamflet esetében. Az átalakításhoz való pozitív viszonyt bizonyítja az a fokozott munkaaktivitás és társadalmi elkötelezettség is, amely a szlovák nemzeti felkelés 45. évfordulója és a CSKP XVII. kongresszusa tiszteletére bontakozott ki a lakosság körében. Az idei évzáró taggyűlések nagy figyelmet fordítanak a gazdálkodó szevezeteknek és a vállalatoknak az 1990. január elsején érvénybe lépő új gazdasági mechanizmusra való felkészültségére. A CSKP KB 7. és

9. ülése határozatainak megfelelően a pártszervek és -szervezetek munkájában - a párt vezető szerepének érvényesítése mellett - előtérbe helyezzük a politikai irányítás elsajátításának és következetes érvényesítésének kérdését. A tapasztalatok, amelyekre az átalakítás és a társadalom demokratizálásának folyamatában szert tettünk, egyértelműen azt igazolják, hogy a növekvő igényeket és az új feladatokat nem lehet teljesíteni régi munkamódszerekkel. Új módszereket keresünk, amelyek az igényesebb feladatok teljesítésére a legjobban megfelelnek. Eközben igyekszünk mindazt hasznosítani, ami a régi munkaformákban bevált. Továbbra is azon vagyunk, hogy az SZLKP járási bizottságainak tisztségviselői és dolgozói állandó kapcsolatban legyenek az alapszervezetekkel, és segítsenek nekik saját és felsőbb szerveik határozatainak gyakorlati megvalósításában. Azt, hogy milyen az emberekhez, kéréseikhez, javaslataikhoz és észrevételeikhez való viszonyuk. Megismerni, hogy a tisztségre javasolt mit akar, mit tud és mit tehet - ez kádermunkánk lényege. Ezért - mint a pártban általában - nálunk is meghonosodott, hogy a tagság számot ad munkájáról. Ez nem mindig kellemes, de nyílt tájékoztatás nélkül a feladatok fegyelmezett teljesítéséért nehezen tudnánk növelni a felelősséget. A munkának ez a formája erősíti a párt tekintélyét, és jobban szavatolja, hogy az emberek értékelésekor, megítélésekor nem követünk el hibát, s objektí- vebbek leszünk. Tudatosítjuk, nem határozhatunk ezentúl a gazdálkodó szervek, szervezetek helyett, az illetékes vezetőket inkább jogkörük hatékonyabb kihasználására, nagyobb felelősségérzetre kell rábírni.

A Közép-szlovákiai kerület szerveiben és szervezeteiben céltudatosan figyelmet fordítunk a környezetről való gondoskodásra, mégpedig úgy, hogy az ne csak a ma embere igényeinek, hanem a jövő generáció számára is megfelelő legyen. Ebből a szempontból is helyesnek tartjuk a felsőbb pártszerveknek azt a döntését, mely szerint a környezet formálására és védelmére külön bizottságokat kell létrehozni.

Kerületünk kétféle jellege - egyrészt az ökológiai normákon belüli természet és környezet, másrészt pedig a környezetet túlzottan szennyező, erősen összpontosított ipar - érzékeny és rendszerezett megközelítési módot kíván minden érintettől a kérdés megoldásakor. Leginkább a kerület több mint felét kitevő károsodott erdőállomány arányának gyors növekedése nyugtalanít bennünket. A szakemberek szerint károsított az erdőknek mintegy 60 százaléka. Főleg az a meghökkentő, hogy az előrejelzések szerint legfeljebb 2010-re volt várható ilyen helyzet. Másrészt viszont pozitívan értékeljük, hogy az állami erdőgazdasági üzemek dolgozói saját maguk tesznek az emissziókkal károsított növényzet védelméért.

Komoly politikai problémákat okoz számunkra némely, külön megfigyelés alatt álló terület ökológiai helyzete. Hangsúlyozni kell, hogy a Felső-Nyitra vidékén levő levegőszennyező források a legnagyobbak az egész SZSZK területén, miközben a levegőszennyezésnek bizonyos speciális formája 2iar nad Hronomban és Ruzomberokban ugyancsak különösen veszélyezteti a lakosság egészségét. Közép-Szlovákiában a lakott területek általában völgykatlanokban vannak, s ez - főleg a többféle szennyezésnek kitett területek esetében - megsokszorozza a negatív hatásokat.

A mezőgazdaság által okozott környezetszeny- nyezést illetően megoldatlan problémák még főleg a nagy kapacitású szarvasmarha- és sertéstenyésztő farmokon mutatkozik, amelyekről az ürüléket a termőföldekre hordják, s ez negatív hatást gyakorol a talajvízre.

Riasztó a helyzet a vízszennyezettség terén, hiszen három év leforgása alatt megkétszereződött a nagyüzemi jellegű környezetszennyeződések száma. Egyes járásainkban gondot okoz az ivóvízellátás, főleg a Prievidzai és Ziar nad Hronom-i járás szenved állandó vízhiányban a Turcek víztározó építésének elodázása miatt.

Azért hangsúlyozom ezt, mert a határozatok teljesítésének ellenőrzésekor rendszeresen találkozunk az ökológiai beruházások átadási határidejének elhalasztásával - általában építőipari és a gépi berendezéseket gyártó, illetve szerelő kapacitáshiánya következtében. Pedig a problémát inkább sürgősen a határidők lerövidítésével kellene megoldani.

Példaként megemlíthetném az SZSZK kormányának 1987. szeptember 22-én hozott 109-es számú határozatát, amely szerint a Közép-szlovákiai kerületben 1988-ban öt víztisztító állomást kellett volna üzembe helyezni, de egyelőre még egy sem készült el.

Azzal, hogy az egyes reszortok nem teljesítik a különböző határozatokat a mindennapi életben komoly politikai következmények elé állítják az egyes pártszerveket és -szervezeteket. A dolgozók ugyanis joggal kifogásolják, hogy következetlenül és lassan teremtődnek meg kulcsfontosságú életfeltételeik. Mint nem túl szívderítő példát meg kell említenem a Ziari-völgyben előállt helyzetet.

Tapasztalatainkból kiindulva meghatározónak találom a környezetről való gondoskodás egységes rendszerének kialakítását, amely egyértelműen elősegítené a koordinációs tevékenységet - a központtól egészen a legkisebb területi egységig és vissza - a társadalom környezetet érintő szükségleteinek kielégítése mellett.

A célok és a feléjük vezető utak, amelyeken el akarunk érni környezetünk javításáig, egyértelműen ki vannak jelölve. Egyértelmű az a felismerés is, hogy a megszabott tennivalók véghezvitele mind a jelenkori, mind a jövő generációinak életszükséglete. Az emissziók természetre gyakorolt hatását figyelve látjuk, a megoldás elodázása csak beláthatatlan politikai és gazdasági következményekkel járó roppant károkhoz vezet.

Ezért szerveink a politikai ellenőrzést az elfogadott intézkedések határidejére kell hogy irányítsák. Eközben jobban figyelembe kell venni a párt tagjainak és tagjelöltjeinek az évzáró taggyűléseken és pártkonferenciákon tett javaslatait, hozzászólásait.