Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-12 / 215. szám, kedd
ÚJ szú 3 Í89. IX. 12. A magyar kormány döntése sevardnadze-Matiock Amint azt a Csehszlovák Sajtóiroda vasárnap késő esti (lapunk zárta után érkezett) jelentésében az MTI-re hivatkozva közölte: a magyar kormány úgy döntött, hogy egyoldalúan felfüggeszti a Magyarország és az NDK között 1969-ben kötött kormányközi megállapodások néhány pontját és lehetővé teszi az országban illegálisan tartózkodó NDK- állampolgárok számára, hogy abba az országba utazzanak tovább, ahol befogadják őket. Ez az intézkedés hétfőn 0 óra 0 perckor lépett érvénybe. találkozó Horn Gyula magyar külügyminiszter a televízió A HÉT című műsorában elmondotta, nogy a magyar kormány döntése ideiglenes jellegű. A döntés indokairól szólva a külügyminiszter aláhúzta, hogy azt egyéb okok mellett azért is meg kellett hozni, mert a kialakult helyzet a magyar-osztrák államhatár rendjének felbomlásával fenyegetett. Horn Gyula ismételten teljesen kategorikusan cáfolta azt az NSZK sajtóban felrepített képtelen állítást, mely szerint Magyarország ,,fejpénzt“ kér vagy kap az áttelepülőkért, végül pedig hangot adott annak a reményének, hogy a jelenlegi fejlemények nem fogják megrontani a tartós érdekeken alapuló, sokoldalú és sokrétű magyar-NDK együttműködést. Ezt az egyoldalú döntést az ADN, az NDK hírügynöksége az ország belügyeibe való közvetlen beavatkozásként értékelte. „Sajnálattal kell megállapítani, a magyar fél hagyta magát félrevezetni, hogy szerződéseket és megállapodásokat sértsen meg, amivel az NSZK részéről szervezett akciót támogatja. Humanitárius szándékok ürügyén így tulajdonképpen szervezett emberkereskedelem folyik11-szögezi le az ADN. (kpr) Belgrádban ülésezik a JKSZ Központi Bizottsága (CSTK) - Belgrádban tegnap megkezdődött a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának 26. ülése. A tanácskozáson megvitatják a párt alapszabályzatában eszközlendő esetleges változtatásokat és kiegészítéseket, s napirenden szerepel néhány személyi kérdés is. A Kb-ülésen kellene jóváhagyni a nemzetiségek közötti viszonyról szóló állásfoglalást, amely szövegében a JKSZ KB augusztusi viharos ülésén nem sikerült megegyezni. Az alapszabályzat módosításáról szóló vitára megfigyelők szerint rányomja bélyegét az egyes tagköztársasági vezetőségek közötti nézeteltérés. Az alapszabályzat gyökeres módosítására valószínűleg csak a decemberre tervezett XIV., rendkívüli pártkongresszuson kerül sor. (ŐSTK) - Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter tegnap fogadta Jack Matlockot, az Egyesült Államok nagykövetét. A találkozót az amerikai diplomata kérte. A felek az USA-ban megrendezendő külügyminiszteri szintű szovjet-amerikai találkozóval kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. Az intifáda 22. hónapja (ŐSTK) - A megszállt arab területeken folyó népi felkelés, az intifáda a 22. hónapjába lépett. A vasárnapi zavargásokban öt palesztin vesztette életét és többen megsebesültek. Az izraeii megszálló egységek a legkeményebben a ciszjordániai Nab- luszban léptek fel, ahol lelőttek egy 19 éves palesztint és 36 személyt megsebesítettek. Egy további 20 éves fiatalembert a Gázai övezetben lőttek le csak azért, mert „gyanúsan11 viselkedett. Hosszú a listája azoknak a palesztinoknak, akiket a mintegy két éve tartó népi felkelés során gyilkoltak meg. Az izraeli megszállás elleni harcokban 646 személy vesztette életét. Moldáviában visszavonulóban a sztrájkhullám (ÖSTK) - A közeli napokban Moldávia valamennyi üzemében valószínűleg megkezdődik a munka. A vállalatok alkalmazottai az elmúlt három hét folyamán a köztársasági parlament elé terjesztett nyelvhasználati törvénytervezet miatt szüntették be a munkát. A moldáviai sztrájkbizottság vasárnap mindenkit Cl úíúiwÍ fajtából- nPABftA A lengyel kormányra váró feladatokról (ŐSTK) - A lengyei kormányalakítással foglalkozik tegnapi számában a moszkvai Pravda, rámutatva, hogy az új kabinetre nem könnyű, de sürgető és fölöttébb nemes feladat vár: meg kell oldania az ország rendkívül bonyolult gazdasági problémáit. Arra figyelmeztet a lap, hogy a lengyel gazdaság helyzete nagyon súlyos, s eddig még a legáltalánosabb körvonalakban sem terjesztett elő senki semmilyen javaslatot az orvoslásra. A múlt pénteken ismertetett kormányösszetételről megállapítja, hogy az életkort tekintve a kabinet fiatal lesz, s a miniszterek egyharmada ideiglenesen tölti majd be tisztségét. A lap szerint az egyes politikai erők a tekintélyes tisztségeket igyekeztek megszerezni, s érthető okokból senki sem tülekedett a gazdasági tárcákért. A LEMP négy fontos miniszteri bársonyszéket foglal majd el, bár igaz az is, hogy a jelek szerint elveszti ellenőrzését a rádió és a televízió felett. A kormányalakítást a gazdasági helyzet szüntelen romlása és a folytatódó sztrájkhullám kísérte. A Pravda emlékeztet arra, Lech Walesa felszólította a dolgozókollektívákat: fél évre szüntessék be a sztrájkokat, s tegyék lehetővé a kormánynak a halaszthatatlan gazdasági döntések elfogadását. Azt még senki nem tudja, hogy milyen döntések jöhetnek szóba. Sokan úgy vélik, hogy a piacgazdaság elveinek még szélesebb körű érvényesítése következik. Mindenesetre növekedni fog az egyes reszortok felelős vezetőinek személyes felelőssége a rábízott terület eredményeiért. arra szólított fel, hogy fokozatosan térjen vissza munkahelyére. A moszkvai Pravdának nyilatkozva a sztrájkbizottság egyik társelnöke, egy tiraszpoli üzem pártszervezetének elnöke hangoztatta, a sztrájk elérte célját. Az elfogadott nyelvhasználati törvények demokra- tikusabbak, mint a javaslatok voltak, amelyek lényegében hátrányosan érintették az oroszul beszélő lakosságot. A sztrájkbizottság javaslata szerint először a vasúton és a fogyasztási cikkeket gyártó vállalatoknál kell felújítani a munkát, majd az építkezéseken és a szerződéses szállításokon dolgozó üzemekben. A munkabeszüntetés arra is jó volt, hogy sikerült felhívni a figyelmet a Moldáviában tapasztalható nacionalista és szélsőséges megnyilvánulásokra - nyilatkozta a sztrájkbizottság társelnöke. A Moldáviai KP Központi Bizottsága felhívással fordult a köztársaság sztrájkoló dolgozóihoz, s ebben hangsúlyozza, hogy a munkabeszüntetés nyomán bonyolultabbá vált a társadalmi és a politikai helyzet. A testület megérti a dolgozók aggodalmait, s úgy döntött, hogy a közeljövőben összehívja a köztársasági párt központi bizottságának plenáris ülését. lan, a fegyverkezés azért tovább folytatódik. Ebből adódik, hogy a mozgalom egyik alapvető elve, vagyis a leszerelésért, a biztonságért és a békéért vívott harc továbbra sem veszít időszerűségéből. Ezzel párhuzamosan a gazdasági gondokra inkább koncentrálnak áz el nem kötelezettek, ugyanis úgy vélik, hogy ez a „pokolgép" sem kevésbé veszélyes a világra - annak fejlett és fejlődő részére egyaránt. Az adósságválság megoldására több „receptet11 is kidolgoztak, így szorgalmazták a legszegényebb országok tartozásainak elengedését, továbbá egy új Észak-Dél konferenciát és a Dél-Dél együttműködés sokkal szorosabbra vonását. Mindezeket a problémákat nem a konfrontáció, hanem a párbeszéd útján kell rendezni, valamennyi érdekelt fél bevonásával. A politikai és a gazdasági bizottságban elfogadott ún. kis dokumentumok már a konkrét kérdésekkel foglalkoznak, s bennük is megnyilvánulnak az új realitások Egyebek között a Közel-Keletre vonatkozó határozat olyan megfogalmazásokat is tartalmaz, amelyeket korábban sok tagállam elutasított (először méltatja pl. a nyugati országok és egyes izraeli körök pozitív lépéseit a palesztin kérdés rendezésére). De úgyszintén a valóság talaján áll a latin-amerikai, továbbá az afganisztáni, a kambodzsai helyzetről, az iraki -iráni háborúról, az Afrika déli részéről, az apartheid elleni harcról szóló dokumentum és új vonásnak számít a környezeti katasztrófa megelőzésének és a kábítószer-ke- reskedelem elleni harc fokozásának a szándéka. Kiegészítő javaslatok, megjegyzések, persze, szépszerivel akadtak, s nem maradt titok a tudósítók előtt, hogy a bizottságokban gyakorta heves vita folyt. Ez érthető, hiszen a mozgalom olyannyira sokszínű, annyira különböző fejlettségi szintű és politikai beállítottságú államokat tömörít, hogy a teljes nézetazonosság lett volna a meglepő. A konstruktív szellem azonban felülkerekedett a konfrontáción, a kompromisz- szumkészség a dogmatizmuson. Az el nem kötelezettek korábbi csúcsértekezleteihez képest - a fentiekből is látható volt - számos újdonsággal szolgált a belgrádi konferencia. Ezek között meg kell említeni, hogy a tanácskozáson a NATO és a Varsói Szerződés néhány tagállama is részt vett vendégként, ami azt jelzi, hogy a mozgalom nem kíván bezárkózni, elszigetelődni, hanem igenis számít a „kívülállókkal11 folytatott termékeny dialógusra, sőt létérdeke, hogy a megannyi gond megoldásába őket is bevonja. A vendégek között ott volt Csehszlovákia is, amely kezdettől fogva támogatja az el nem kötelezettség eszméjét és nagyra értékeli a mozgalomnak a nemzetközi porondon betöltött stabilizáló szerepét. Amint azt Jaromír Johanes külügyminiszter, küldöttségünk vezetője a Bel- grádból tudósító csehszlovákiai újságírókkal találkozva hangsúlyozta: ,,A szocialista országok aktívabb viszonya az el nem kötelezettekhez abból indul ki, hogy napjaink legégetőbb kérdéseit csak közös erővel, a világ valamennyi államának közreműködésével lehet megoldani". Egyértelműen nagy siker volt a belgrádi csúcs, s minden bizonynyal a mozgalom megújulását indította el. Igazságtalanok lennénk azonban a vendéglátó országgal szemben, ha nem szólnánk az ő érdemeiről. Jugoszlávia, amely most a mozgalom elnöki tisztét tölti be, igazán mindent megtett egyrészt a konferencia zavarmentes, jól szervezett lebonyolításáért, másrészt pedig az új munkamódszerek, az új hozzáállás, vagy - Janez Drnovsek szavaival élve - az új gondolkodás filozófiájának elfogadtatásáért. Most a felelőssége is nagyobb Jugoszláviának, hiszen sok múlik azon, hogyan tudja majd a mozgalmat a hétköznapokon irányítani, hogyan lesz képes megőrizni a Belgrádban elfogadott dokumentumok szellemét. És van ennek egy belpolitikai vonatkozása is, amely szintén nem elhanyagolható. Jugoszlávia tekintélye most jelentősen megnövekedett a világban, de hogy ez ne legyen csak múló epizód, ahho^z szükség lenne a belső erők konszolidálására, a toleranciára, a kompromisszumkészségre, a párbeszédre, a szélsőségek visszaszorítására, az egységre legalább az alapvető kérdésekben. Tehát mindarra, amit a belgrádi csúcsértekezleten az el nem kötelezettek szintjén most sikerült elfogadtatni... PAPUCSEK M. GERGELY Etiópia nemzeti ünnepe — REMÉNY Tizenöt évvel ezelőtt győzött a fiatal katonatisztek forradalma, döntötték meg Hailé Szelasszié császárt. Kétségtelen, hogy az idei ünnepség külsőségekben jóval szerényebb lesz például a 10. évfordulóénál, amelyet közvetlenül megelőzött a marxista-leninista eszméket valló Etióp Dolgozók Pártjának alakuló kongresszusa. Szerényebb azért is, mert az akkor megfogalmazott nagyszabású gazdasági programok ellenére sem sokat javult a helyzet, Etiópiának nem sikerült kikerülnie a világ legszegényebb országainak csoportjából. Nemzetközi pozíciója, a szomszédokkal való viszonya javult ugyan, viszont még jobban kiéleződött a belpolitikai helyzet. Ugyanakkor bizonyos mértékig módosult, reálisabb lett a belső konfliktusok megoldási lehetőségeinek, eszközeinek felmérése. Lázadó katonák Mégsem az évforduló kapcsán nyilvánul meg a fokozott érdeklődés Etiópia iránt e napokban, hanem egyrészt azért, mert a múlt héten kezdődött először párbeszéd az Addisz Abeba-i vezetés és a vele szemben álló eritreai front képviselői között. Másrészt pedig még mindig foglalkoztatja a közvéleményt a májusi puccskísérlet háttere, annak következményei. Mengisztu Hailé Mariam államfő éppen az NDK-ban tartózkodott, amikor kitört a lázadás, amelyet magas rangú katonák - a légierő parancsnoka és a vezérkari főnök - irányítottak. A kormánycsapatok a puccsot leverték, s mire Mengisztu, megszakítva útját, gyorsan hazatért, már csak szórványos lövöldözések voltak a fővárosban. Vidéken összetettebb volt a helyzet, az Eritreában állomásozó 150 ezer fős második etióp hadsereg jó része is a lázadókat támogatta. Az eritreai front pedig, hogy segítse a pucs- csistákat, kéthetes tűzszünetet hirdetett. A tartomány központjában, Aszmarában csupán egy hét múlva állt helyre a rend. Hírügynökségek aira utaltak, hogy a katonák értelmetlennek tartották a nagy anyagi és emberi áldozatokkal járó eritreai háborút, különösen a tavalyi súlyos vereség után, s ezért sürgették, hogy Mengisztu kezdjen tárgyalásokat. Mint látható, csak most, a puccskísérlet után kezd körvonalazódni az érdemi párbeszéd lehetősége. Eritrea és Tigré Nem erőszakolt dolog összefüggést keresni a májusi lázadás és az eritreai probléma között. Az Eritreai Népi Felsza- badítási Front (EPLF) 28 éve kezdte meg a harcot az elszakadásért, tehát még a császárság idején. Etiópia legnagyobb - hozzávetőleg akkora, mint Csehszlovákia - tartományáról van szó, központja Aszmara, az ország második legnagyobb városa. Ennek az északi tartománynak a gazdasági és kereskedelmi jelentőségét meghatványozza, hogy Etiópiának csak az eritreai kikötőkön (Masszava, Asszab) keresztül van kijárása a tengerre. Eritrea az i. e. első évezred közepén létrejött Akszum rabszolgatartó állam része volt. A 13. századtól lényegében az etióp államhoz tartozott. Olaszország a múlt század vége felé megszerezte a már említett két kikötőt, s ezzel megvetette lábát Eritreában. 1941-ben angol csapatok szállták meg (1952-ig). 1950 decemberében az ENSZ kimondta Etiópia és Eritrea föderációban való egyesülését, ezt 1952 szeptemberében hajtották végre. Hailé Szelasszié császár azonban, mindenféle föderációs elvet fölrúgva, a hatvanas években bekebelezte Eritreát. Az EPLF ekkor indított harcot az elszakadásért. A fiatal forradalmi etióp vezetés se szentelt kellő figyelmet a kérdésnek, az első években a súlyos gazdasági és szociális problémákra összpontosított. Másrészt pedig az Etiópia mindenekelőtt jelszó jegyében mindenáron meg akarta akadályozni az ország szétszakadását. Tigré - Etiópia történelmi területe - a másik északi tartomány, ahol szintén népi front (TPLF) harcol az Addisz Abeba-i kormány ellen, de itt csak másfél évtizede, s katonailag is jóval gyengébb az EPLF-nél. A háború terhei Nem változtatott a helyzeten, hogy az 1987-es alkotmány autonómiát ígért e két tartománynak. Az eritreaiak a korlátozott önkormányzatot kevesebbnek tartják annál, mint amit még a császári Etiópiától kellett volna kapniuk. A szeparatisták hajthatatlansága miatt a kormány tavaly fegyverrel akarta eldönteni a kérdést. De a nagyszabású offenzívában a kormánycsapatok kudarcot vallottak, az EPLF első ízben fogott össze a TPLF-vel, Tigré egész területéről kiszon-lották a hadsereget. A vereségek megrendítették a kormánycsapatokat. Mengisztu jelentős változásokat hajtott végre a hadsereg magas posztjain, persze a parancsnokok féltették pozícióikat. Mindez nem a fegyveres erők egységét erősítette, s nagyban közrejátszott a puccskísérlet kirobbanásában is. Éhezés, járványok, katasztrofális szárazság. Mindez Etiópiát sújtja, többszörösen is. Ráadásul hatalmas összegeket emészt fel a háború. Hivatalosan beismerték, hogy az állami költségvetés 50 százalékát, de a Novoje Vremja értesülései szerint még ennél is többet: 60 százalékot. A világ egyik legszegényebb országa tartja fenn Afrika Szaharától délre eső részén a Dél-afrikai Köztársaság után a legnagyobb, s jól felszerelt hadsereget. Egyes becslések szerint most Etiópia 15- ször költ többet a katonaságra, mint a császárság idején. Ez az állapot tarthatatlan, ugyanakkor értelmetlen is, hiszen bebizonyosodott: az eritreai probléma katonai eszközökkel nem oldható meg. A kezdet Júniusban Mengisztu párbeszédet ajánlott minden ellenzéki szervezetnek. Csupán azt kötötte ki, hogy tiszteletben kell tartani Etiópia területi egységének elvét. S azt, hogy csupán idézőjelben kell érteni, mert az egyik részről az elszakadási törekvés, a másik részről pedig a területi egység hangoztatása két eléggé nehezen összeegyeztethető dolog. Viszont a kompromisszumot meg kell találni. Hozzá kell tenni, hogy a Szovjetunió is erre ösztönzi Addisz Abebát. Anatoiij Adamisin külügyminiszter-helyettes júliusban elmondta, hogy a külügyminisztérium afrikai ügyekkel foglalkozó osztályának vezetője Londonban találkozott Isza- jasz Afewerkivel, az EPLF vezetőjével. A maga nemében ez volt az első ilyen kapcsolatfelvétel Moszkva és az eritreai szakadárok között, s az etióp vezetés tudtával történt. Adamisin leszögezte: a Szovjetunió elő akarja segíteni az etióp háború befejezését, méghozzá a mindenki számára elfogadható elvek alapján. Hozzáfűzte, az egyetlen, ami nem lehet vita tárgya - Etiópia területi egysége. Augusztus végén közölte az EPLF, hogy hajlandó a párbeszédre. Kisebb szenzációnak számított, hogy Atlanta (Georgia állam) lett a helyszín, s ráadásul James Carterwolt amerikai elnök a közvetítő. A múlt csütörtöki megbeszéléseken Asagre Jigletu, az EDP KB titára vezette a kormány küldöttségét, Iszajasz Afewer- ki viszont vele nem volt hajlandó személyesen találkozni, mondván: csak a kormány fejével tárgyal. Értésre adta tehát: csakis egyenjogú félként hajlandó szerepelni, ugyanakkor azt is, hogy az alkudozások kemények lesznek. Miről? Egyelőre csak előszetes konzultációk ezek, ügyrendi kérdéseket tisztáznak, mivel a kormány és az EPLF jövendőben! tárgyalásainak kereteit, szintjét kell meghatározni. Vagyis a tárgyalásokról tárgyalnak, bár az sem kizárt, hogy létrejön egy tűzszüneti megállapodás. Ez tehát a reményt adó kezdet. Van lehetőség arra, hogy a folytatás is jó legyen. A kormány részéről mindenképpen pozitív gesztusként kell értékelni azt a múlt csütörtöki bejelentést, hogy Addisz Abeba és Havanna megállapodott: távoznak Etiópiából az 1977 óta ott állomásozó kubai csapatok. A kivonás szombaton meg is kezdődött. Etiópia annak idején a Szomáliái agresszió visszaveréséhez kért katonai segítséget Kubától, s a konfliktus megszűnte után az egységek nagy része haza is tért. Most a még hátramaradt csapatokat szállítják el, mivel megszűnt az Etiópiát fenyegető külső veszély. MALINAK ISTVÁN
