Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-09 / 213. szám, szombat

Milos Ja kés elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) hez, egységének megszilárdításához, megerősítjük barátságunkat és sokoldalú együttműködésünket a Szovjetunióval és a többi testvérországgal. Ez pártunk és államunk megváltoztathatalan politikai irányvonala. Elmélyül a politikai rendszer és a társa­dalom irányításának demokratizmusa. Ezen a téren nagy szerepet tulajdonítunk a Nemzeti Frontnak, mint a nézetek és érdekek szocialista pluralizmusa, az ál­lampolgároknak az állam politikájának ki­dolgozásában és megvalósításában való részvétele, platformjának a nemzeti bi­zottságok, főleg a helyi és a városi nem­zeti bizottságok önállósága és szerepe növelésének. Minden területen, beleértve a kádermunkát is, nyílt politikára, széles körű tájékoztatásra és nyilvános ellenőr­zésre törekszünk. Az említett feladatok megvalósítását összekapcsoljuk a kommunista párt tevé­kenységében eszközölt változásokkal, társadalmi vezető szerepének tökéletesí­tésével. Hangsúlyt helyezünk a politikai befolyásolás módszereinek érvényesíté­sére, a párton belüli demokrácia fejleszté­sére, a kommunisták aktivitásának és harciasságának fokozására, személyes példamutatásukra a munkahelyeken és általában az életben, valamint a párt és a nép szoros kapcsolatára. Az átalakítás nem automatikus folya­mat, amely a helyes célok és alapelvek kihirdetésével önmagától megvalósul. Valamennyi elképzelést szüntelenül össze kell vetni a gyakorlat, a reális élet szükségleteivel, állandóan konkretizálva és pontosítva ezeket. Egyúttal küzdeni kell az emberek tudatáért, ki kell küszö­bölni a merevséget, a rutint, a sztereotípi­ákat, a kényelmességet és az óvatosko­dást. BÉKÉS ALKOTÓMUNKÁRA VAN SZÜKSÉG Egyúttal reálisan kell feltárni társadal­munk mai helyzetét. Nem hagyjuk figyel­men kívül a hibákat és fogyatékosságo­kat, ezekből le kell vonnunk a tanulságot. Továbbfejlesztjük és megszilárdítjuk azt, amit országunkban az elmúlt négy évtized alatt elértünk. Röviden: továbbra is követ­kezetesen a szocializmus útján haladunk, miközben respektáljuk az új feltételeket és új követelményeket. Leszögezhetjük, az emberek fokozott felelősséget éreznek országunk szocialis­ta fejlődéséért, döntő többségük aktívan támogatja a gazdasági és társadalmi áta­lakítás programját. Társadalmunk politikai légkörét az jellemzi, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a közügyek iránt, fokozódik az az elhatározás, hogy megbirkózzunk az igényes feladatokkal, következetesen felszámoljuk a hibákat, hiányosságokat, és mindazt, ami fékezi haladásunkat. Közvéleményünk nagyobbik részének konstruktív hozzáállásával ellentétben áll azon csoportok tevékenysége, amelyek az átalakítás foylyamatát, a szocialista demokrácia elmélyítését, a nyílt politikát és tájékoztatást ki akarnák használni a társadalom szocialista jellege elleni tá­madásokra. Ilyen kísérleteket tettek ta­valy és az idén is. Nem becsüljük le ezeknek az erőknek a hatását, főleg a fiatal nemzedékre gya­korolt befolyásukat és ezt figyelembe kell venni a nevelés során is. Az emberek nem akarnak nyugtalanságot és káoszt. Az átalakítást nem kapcsolják össze az anarchiával, az inflációval és sztrájkokkal. Tudatosítják, hogy az átalakítás céljainak eléréséhez mindenekelőtt nyugalomra, rendre, békés alkotómunkára és békére van szükség. Elvtársak! Csakis művelt, politikailag és szakmai­lag felkészült, erkölcsileg fejlett, állampol­gári szempontból elkötelezett emberek valósíthatják meg az előttünk álló felada­tokat. Megállapíthatjuk, hogy az átalakí­tás és a demokratizálás elképzelhetetlen a magas műveltségi színvonal és a társa­dalom kulturális fejlettsége nélkül. Ezen a téren sem kell szégyenkez­nünk. Országunk szülöttje Jan Amos Ko­mensky, a népek nagy tanítója-születésé- nek 400. évfordulójáról 1992-ben emléke­zünk meg. Tisztelettel adózunk emléké­nek azáltal is, hogy világkonferenciát ren­dezünk Komensky öröksége és a XXI. évszázad emberének nevelése címmel. Ezen a téren sokat tettünk. Komensky rendkívül értékes örökségének fejleszté­sében országunkban sok sikert értünk el. A szocializmus az egész nép számára hozzáférhetővé tette a művelődést. A pe­dagógusok Prágában megrendezett vi­lágkonferenciája is megerősítette, hogy oktatásügyünk világszerte tekintélyt szer­zett, mindenütt elismerik. Korunk új feladatokat állít elénk. Az iskola, egész oktatási-nevelési rendsze­rünk nem maradhat távol a társadalmi változásoktól, sőt bizonyos előnyre kell szert tennie a társadalmi gyakorlattal szemben. Ez természetes, mivel a fiata­lok személyiségének formálásától, isme­reteiktől, öntudatától, a munka és az élet iránti viszonyuktól függ közvetlenül szo­cialista társadalmunk további céljainak eredményes valóra váltása. A CSKP KB 13. ülése részletesen értékelte a csehszlovák oktatásügy eddigi fejlődését és feladatait az átalakítás és a demokratizálás folyamatában. Előtérbe kerültek az oktatás és a nevelés további tökéletesítésének kérdései, a társadalmi fejlődés szükségleteiből kiindulva. ÚJ FELTÉTELEK KÖZÖTT A tudományos-technikai forradalom közvetlenül befolyásolja minden ember életét. Mélyreható változások mennek végbe az egész felépítményben. Ezért egyre igényesebb kritériumok érvénye­sülnek a fiatalok és általában a dolgozók felkészítése és nevelése színvonalának értékelésében. Ennek megfelelően kell kidolgozni a csehszlovák-oktatási-nevelé­si rendszer további fejlesztésének terve­zetét a következő évezred kezdetére, amelyet a CSKP KB 13. ülésének határo­zata szerint 1995-ig kell elkészíteni. En­nek során szem előtt kell tartani, hogy az oktató-nevelő munka alapja nem lehet az ismeretek extenzív gyarapítása, a tanulók túlterhelése, hanem fejleszteni kell alko­tóképességüket, önálló gondolkodásukat, a munka és az emberek iránti felelősség­teljes viszonyukat. Az iskolának reagálnia kell a kor követelményeire, a tudomány és technika dinamikus fejlődésére. Az oktatással és a neveléssel szem­ben támasztott fokozott igényeknek ter­mészetesen nem tehet eleget az iskola önmagában. Ez közügy, az egész társa­dalomnak hatékony segítséget kell nyúj­tania az iskolának. Munkájának eredmé­nyeiért a döntő felelősség azonban az iskolára, az irányító szervekre és a peda­gógusokra hárul. Számos olyan kérdés kerül előtérbe, amelyeknek fokozott figyelmet kell szen­telnünk. Szüntelenül időszerű az a köve­telmény, hogy az elméletet össze kell kapcsolni a gyakorlattal, az iskolát az élettel. Ez vonatkozik az oktatás és a ne­velés tartalmi oldalára, de ugyanúgy a ki­tűzött célok gyakorlati megvalósítására is. Különösen sürgető ez a feladat az egyes tárcák, vállalatok és nemzeti bizott­ságok számára, amelyek felelősek a munkásutánpótlás felkészítéséért. Ezen a téren sok mindent javítanunk kell a szakmunkásképző iskolákban folyó el­méleti és gyakorlati oktatás színvonalá­nak emelésében, de a fiatalok nevelésé­ben is. Az illetékes állami és gazdasági szervek nem halogathatják ezeknek a problémáknak a megoldását, beleértve a szakoktatók helyzetének anyagi és er­kölcsi elismerésének kérdését is. Ugyan­akkor el kell érni, hogy a fiatal munkás­nemzedék nevelése ne érjen véget a szakmunkásképző elvégzésével. A fia­tal munkás formálásában, osztályöntuda­ta megszilárdításában, tulajdonságai, er­kölcse és állampolgári magatartása kiala­kításában, fontos szerepük van a dolgo- zókollektiváknak az egyes üzemekben és vállalatoknál. Az oktatás és a nevelés, valamint az élet szoros kapcsolatának követelménye teljes mértékben vonatkozik a felsőokta­tási intézményekre is. Feladatuk, hogy a szocialista hazához hű szakembereket képezzenek. A tudományos-műszaki ha­ladás központjaivá kell válniuk, az oktatást össze kell kapcsolniuk a gyakorlattal. A felsőoktatási intézmények tudományos kutatómunkájának és gazdasági tevé­kenységének az eddiginél nagyobb mér­tékben kellene befolyásolnia a gazdasági átalakítást és a társadalmi változásokat. Ugyanakkor a termelésnek iényegesen nagyobb érdeklődést kell tanúsítania tu­dományos-kutató munkájuk iránt. A FIATAL NEMZEDÉK FORMÁLÁSA A tudomány és technika fejlődése gyors ütemének nem felel meg az egy­szeri tanulás. Be kell vezetni a tanulás egész életre szóló rugalmas, dinamikus rendszerét. Vagyis, a művelődés folya­mata nem ér véget az iskolával, hanem csak éppen megkezdődik. Napjainkban különösen fontos ennek az elvnek a gya­korlati érvényesítése, mivel a népgazda­ságban végrehajtott szerkezeti változá­sok megkövetelik, hogy nagyszámú dol­gozót átképezzünk és állandóan növeljük valamennyi dolgozó szakképzettségét. Elvtársak! Napjainkban gyakran beszélünk arról, hogy milyen is tulajdonképpen a fiatal nemzedék. Olyan, amilyenné mi, időseb­bek neveljük, amilyenné a társadalom formálja őket. A fiatalok lelkesek, öntuda­tosak, megértik az újat, ki akarnak tűnni és érvényesülni is akarnak. Ebben sok­oldalúan kell őket támogatnunk, jó kép­zésben kell őket részesítenünk, lehetővé téve képzettségük kihasználását. Ugyan­akkor igényeseknek kell lennünk velük szemben, tudatosítaniuk kell felelősségü­ket saját életükért, fegyelemre, rendre, a munka iránti helyes viszonyra, tanulmá­nyi kötelességeik teljesítésére és arra kell őket nevelnünk, hogy ne tűrjék meg azo­kat a negatív jelenségeket, amelyek a fia­talok bizonyos köreiben előfordulnak. A fiatal nemzedék szocialista nevelé­sében rendkívül jelentős, senki által sem pótolható szerepe van az iskolának, vala­mennyi oktatási-nevelési intézménynek. Nyílt párbeszédet kell folytatni a tanulók­kal és diákokkal, meg kell vitatni velük az időszerű bel- és külpolitikai kérdéseket, szakavatott válaszokat kell adni kérdése­ikre. A tájékozatlan ember könnyen mani­pulálható. Annál inkább a fiatal, akinek nincs elegendő élettapasztalata. A szo­cialista társadalomnak valódi személyisé­gekre, olyan fiatalokra van szüksége, akik alapos ismeretekkel, jártasságokkal ren­delkeznek, megfelelő erkölcsi tulajdonsá­gaik vannak. Az iskola feladata, hogy szocialista hazafiságra nevelje a fiatalt. Fejleszteni és szilárdítani kell azt a tudatát, hogy egyéni érvényesülése összhangban áll a szocialista társadalom érdekeivel, a ha­za, melyben az előző nemzedékek is éltek és becsületes munkájukkal fejlesz­tették, olyan értéket képvisel, amely iránt nem lehetünk közömbösek. A hazafias nevelés szorosan összekapcsolódik a szocialista internacionalizmusra neve­léssel. Társadalmunkban a forradalmi változások egyik legbecsesebb eredmé­nye, hogy nemzeteinket - a cseheket és szlovákokat, és a többi nemzetiséget - testvéri barátság és kölcsönös megér­tés kapcsolja össze. El kell érni, hogy minden fiatal számára nagy értéket jelent­sen ennek az együvé tartozásnak a tuda­tosítása, a többi szocialista ország nem­zeteivel és az egész világ haladó emberi­ségével való baráti kapcsolatok megszi­lárdítása. A nevelésben pótolhatatlan szerepük van a társadalomtudományoknak. Hozzá­járulnak a szélesebb látókörhöz, gazda­gítják az ember szellemi életét, fejlesztik politikai és erkölcsi tudatát. Ezen a téren sok a probléma, erről még bizonyára tanácskozni fog az önök konferenciája is. Semmi esetre sem látjuk a megoldást azonban abban - pedig felmerülnek ilyen nézetek -, hogy redukáljuk ezeknek a tantárgyaknak az oktatását. A tudomá­nyos-technikai forradalom időszakában nemhogy csökken, hanem növekszik a társadalomtudományok jelentősége. Ezért minden iskolában javítani kell a tár­sadalomtudományi tantárgyak oktatását, az oktatás tartalmát, formáit és módsze­reit az új feltételekhez kell alkalmazni. CSALÁD ÉS ISKOLA Egyúttal hangsúlyoznunk kell, hogy az iskola nevelőmunkája, az egész oktatási­nevelési folyamat elképzelhetetlen a csa­láddal folytatott szoros együttműködés nélkül. Az iskola nem pótolhatja a család társadalmi szerepét, nem is töltheti ki a gyermekek nevelésében előforduló hiá­nyosságokat, amelyeket a rossz családi körülmények okoznak, főleg az érzelmi és erkölcsi nevelést illetően. Ugyanakkor nem támaszthatunk túlzott követelménye­ket a szülőkkel szemben a tanulással kapcsolatban, nem lehet kizárólag az ö gondjuk, hogy a gyerekek és fiatalok célszerűen használják-e ki szabadide­jüket. A magasszinvonalú oktatás és neve­lés megköveteli, hogy a család és az iskola kapcsolata a bizalmon, a partneri viszonyon és a szoros együttműködésen alapuljon. Ezért a pedagógusoknak és a nevelőknek gondosan figyelemmel kell kísérniük tanulóik és diákjaik magatartá­sát, képességeit és érdeklődési körük kibontatkozását, tudniuk kell, miben tűn­nek ki, miben vannak problémáik, és idejében segítséget tudjanak nyújtani a szülőknek. Ugyanakkor a szülőknek reálisan kell megítélniük gyermekeik ké­pességeit, meg kell követelniük tanulmá­nyi kötelességeik teljesítését. Az iskola és a család együttműködése a gyermekek és fiatalok nevelésének számos problé­mája megoldásában nyújt segítséget. Az egységes megközelítés követelmé­nye vonatkozik az iskolának és a Nemzeti Front szervezeteinek együttműködésére is. Elismerést érdemel az a tény, hogy az ifjúsági és a pionírszervezet, de ugyanúgy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség, a Honvédelmi Szövetség, a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság, a Szo­cialista Akadémia, más társadalmi szerve­zetek, az üzemek és vállalatok, a Népi Milícia, a Csehszlovák Néphadsereg, a Nemzetbiztonsági Testület tagjai is részt vesznek a gyermekek és fiatalok iskolán kívüli tevékenységének fejleszté­sében. Ezt a részvételt tovább kell bőví­teni. Az ifjúsági szervezetnek nagyobb mértékben kell részt venni az iskolák és az oktatási intézmények önigazgatásá­ban és tevékenységének tökéletesítésé­ben. Ugyanilyen fontos, hogy valamennyi iskolában konkrét intézkedést tegyenek, hogy a helyiségeket, az anyagi-tárgyi fel­szereltséget hatékonyan felhasználhassa a pionírcsapat, a rajok, a szakkörök, az ifjúsági és a testnevelési szervezetek is. Elvtársak! Az ember, az emberi tényező döntő jelentősége az átalakítás és a demokrati­zálás folyamatában, valamint az oktatás és nevelés minőségének javításával összefüggő növekvő követelmények az önök munkájával szemben támasztott fo­kozott igényekben is tükröződnek. Mit vár el pártunk és társadalmunk a pedagógusoktól, a szakoktatóktól, a ne­velőktől, az oktatásügy valamennyi dolgo­zójától? Mindenekelőtt elhivatottságot, al­kotókészséget, kezdeményezést, amely megnyilvánul a diákok és tanulók színvo­nalas szakmai, állampolgári és erkölcsi felkészítésében. Ez azt feltételezi, hogy szeretniük kell a gyerekeket, személyes példát kell mutatniuk, támogatniuk kell az igazságot, arra kell nevelniük a tanulókat és diákokat, hogy önállóan gondolkodja­nak, érzékenyen szemléljék a világot, is­mereteket sajátítsanak el, pozitívan vi- szbnyuljanak az emberekhez, a szellemi és a fizikai munkához, a mások által teremtett értékekhez, igyekezzenek el­mélyíteni ismereteiket, egész életük fo­lyamán. A tanulókat a szocialista állam öntudatos állampolgáraivá kell nevelniük. A pedagógus helyzete nem választha­tó el attól, hogy mint a szocialista társada­lom állampolgárai, milyen szerepet tölte­nek be. Már hagyomány, hogy a pedagó­gus nálunk gyakrari egyúttal közéleti ve­zető is. Ez lehetővé teszi, hogy jól ismerje a társadalom gondjait és így a kívánt irányban befolyásolhassa az oktatási-ne­velési folyamatot. Sok pedagógus és ne­velő jelentős időigényes politikai, közéleti és társadalmi tisztséget tölt be, hatéko­nyan bekapcsolódik a városok, községek és az egész társadalom fejlesztésébe. Nagyra becsüljük a pedagógusok ál­lampolgári aktivitását, annál is inkább, hogy soraikban ma túlsúlyban vannak a nők, akik hivatásukon kívül számos kötelességet teljesítenek a családban is, főleg anyai szerepükkel kapcsolatban. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a pedagógusok között több legyen a férfi. A pedagógus a társadalom mindenna­pi ellenőrzése alatt áll. A párt- és állami szervek, valamint a nemzeti bizottságok feladata, hogy az adott tantestületek munkájának ismerete alapján hozzájárul­janak a pedagógusok tekintélyének és társadalmi megbecsülésének megszilár­dításához. A tájékoztató eszközöknek is nagyobb mértékben kell elősegíteniük a CSKP KB 13. ülése határozatainak megvalósítását, többek között a pedagó­gusok kezdeményezésének és áldozat- készségének népszerűsítésével. Megkülönböztetett figyelmet kell szen­telni a pedagógusok képzése tökéletesí­tésének. Nagyon jól tudják, hogy milyen gyors ütemben fejlődik a tudomány és a technika, hogyan gazdagodnak az em­berek ismeretei. Ez a tény azt a követel­ményt állítja minden egyes pedagógus elé, hogy szüntelenül művelődjenek, egész életük folyamán növeljék szakkép­zettségüket. Az oktató-nevelő munka hatékonysá­gának növelése összekapcsolódik az ok­tatásügy anyagi ellátásával kapcsolatos kérdések fokozatos megoldásával. Ez vo­natkozik az iskolák és az oktatási létesít­mények építésére, karbantartására, anyagi-tárgyi ellátottságuk korszerűsíté­sére, beleértve a pedagógusok javadal­mazásának javítását, szociális biztosítá­sát, lakáskörülményeiket, egészségügyi ellátásukat stb. Ezekkel a kérdésekkel a CSKP KB 13. ülése is foglalkozott Feladatul adta a tör­vényhozó testületekben, a kormányokban és a nemzeti bizottságokban dolgozó kommunistáknak, hogy a nemzeti jövede­lem elosztása során nagyobb összegeket irányozzanak elő az oktatásügy fejleszté­sére. Ennek érdekében azonban növel­nünk kell a forrásképzést, fokozni a gaz­daság teljesítményét és hatékonyságát. Egyúttal az oktatásra és a nevelésre for­dított nem csekély eszközöket gazdasá­gosan és hatékonyan kell felhasználni. Fontos követelmény az irányítás de­mokratizálása, az iskolák jogkörének és önállóságának bővítése, a szocialista öni­gazgatás alapján. Ezt a célt szolgálja az oktatási törvények módosítása is. Az is­kolák és más oktatási-nevelési intézmé­nyek irányításában minden szinten ki kell küszöbölni az utasításokat, a bürokratikus megközelítéseket, a hivatalnokoskodást, a fölösleges adminisztrációt, amely aránytalan terhet jelent a pedagógusok számára és eltereli figyelmüket fö felada­tuktól. Egyúttal fokozni kell a vezetők felelősségét az egyes iskolákban és tan­testületekben uralkodó helyzetért. Az ok­tatásügyben a demokratizálás azt feltéte­lezi, hogy jobban megbízzunk a pedagó­gusokban és nagyobb önállóságot adjunk nekik. Az iskolák feladatainak megoldásában aktív szerepet kell betölteniük a pártalap- szervezeteknek, a pártszerveknek, az ok­tatásban és a nevelésben dolgozó vala­mennyi kommunistának. Ez szükségessé teszi, hogy az iskolákban figyelmet szen­teljünk a párt sorai bővítésének és javítá­sának. Lehetővé kell tennünk, hogy azo­kat, akik becsületes, áldozatos munkájuk­kal, társadalmi elkötelezettségükkel erre rászolgálnak, a párt soraiba felvegyék. Meggyőződésünk, hogy a kommunisták mindent megtesznek a párt oktatáspoliti­kájának megvalósításáért. A párt és az egész társadalom életé­ben jelentős esemény lesz jövőre a CSKP XVIII. kongresszusa. Feladata lesz, hogy értékelje az átalakítás és demokratizálás programjának megvalósításában elért eredményeket, levonja a tanulságokat és konkrétan intézkedjen a további eljárást illetően. A legfontosabb kongresszusi do­kumentumokat a CSKP programjának alapelveit, az ország gazdasági és szoci­ális fejlődésének fö irányelveit a követke­ző ötéves időszakra és 2005-ig, valamint a CSSZSZK új alkotmányának tervezetét - nyilvános vitára bocsátják. Azzal szá­molunk, hogy a pedagógusok aktívan be­kapcsolódnak a vitába. BIZALOMMAL FORDULUNK PEDAGÓGUSAINKHOZ Céljaink eredményes megvalósítása, a fiatal nemzedék nevelése érdekében kifejtett békés, alkotómunka érdekében rendkívül fontos, hogy megerősödjenek a kedvező irányzatok a nemzetközi hely­zet alakulásában. Nemzeteink, amelyek­nek földjein többször pusztított a háború, jól ismerik a béke jelentőségét, létérdekük a béke megőrzése, az emberiség fontos globálic problémáinak megoldása. Az új politikai gondolkodásmód szelle­mében készen állunk, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsola­taiban továbbra is hozzájáruljunk a fe­szültség enyhítéséhez és elfogadható kompromisszumhoz jussunk. Látjuk azonban a továbbra is fennálló veszélye­ket, és meggyőződésünk, hogy a szilárd béke nem érhető el a szocialista országok egyoldalú engedményei árán. Minden fél­nek meg kell tennie a saját útját. A szuve­renitás, az egymás ügyeibe való be nem avatkozás, az igazságosság, az egyenjo­gúság és a kölcsönös előnyösség - ezek a nemzetközi biztonság és a konstruktív együttműködés szilárd rendszerének alapelvei. Ezeknek az alapelveknek a megvalósításához aktívan hozzájáru­lunk. Elvtársak! A haladó pedagógusok a párt megala­pítása óta támogatták Csehszlovákia Kommunista Pártjának céljait. Közülük sokan harcoltak a társadalmi haladásért, annak ellenére, hogy üldözték őket. A pe­dagógusok a nemzeti felszabadító és an­tifasiszta mozgalom szervezői és harco­sai közé tartoztak. Közülük nem kevesen életüket áldozták hazájuk szabadságáért. A párt támaszkodott a pedagógusokra, a felszabadulás után végrehajtott forra­dalmi változások a szocializmus alapjai­nak lerakása, falvaink kollektivizálása során. A pedagógusok a munkások, föld­művesek, technikusok, orvosok, tudósok, művészek, a szocialista társadalom áldo­zatos és öntudatos építőinek millióit ne­velték fel. Ezért köszönet és elismerés illeti őket. Megbecsüljük azokat a pedagóguso­kat, akik minden képességüket, tehetsé­güket a fiatal nemzedék nevelésére és felkészítésére fordítják, akik jelentős erő­feszítéseket tesznek, hogy a következő nemzedéket jól felkészítsék, becsületes, dolgos, áldozatkész, a szocializmushoz és a békéhez hű embereket neveljenek. A kommunista párt, a Nemzeti Front, egész társadalmunk ma is nagy bizalom­mal fordul a pedagógusokhoz, nevelők­höz, szakoktatókhoz, az oktatásügy vala­mennyi dolgozójához, hogy pedagógiai tudásukkal, elkötelezettségükkel járulja­nak hozzá ahhoz, hogy a fiatalokat jól felkészítsék az életre és munkára. Sok sikert, jó egészséget kívánok önöknek nemes feladataik teljesítésében. (Alcímek; ÚJ SZÓ) ÚJ SZÓ 4 1989. IX. 9. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents