Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-09 / 213. szám, szombat
Változások a devizagazdálkodásban Lépésben a konvertibilis korona felé Devizagazdálkodásunk ebben az esztendőben számos változáson megy keresztül. Mindegyik a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatos folyamatokhoz kötődik, mindinkább jelezve: az adminiszt- ratív-direktív irányítás ezen a területen is fokozatosan korlátok közé szorul, miközben növekszik a devizaeszközökkel rendelkező szervezetek és személyek jogköre, felelőssége és önállósága. Hogy miben nyilvánul meg mindez? Január elsejétől - a korábbi kísérletezések után - devizaszabályozók léptek életbe, s ezek a devizákkal való önálló gazdálkodás meghatározói; ugyanezen a területen módosultak az ösztönzés feltételei is; júliusban kísérletképpen, egy hónappal később végérvényesen létrehozták a korlátozott devizapiacot, megtartották az első hivatalos aukciót; ugyanakkor készülőben van az új devizatörvény is, amelynek - elfogadása után - a jövő év elejétől kellene életbe lépnie. Olyan intézkedések, változások ezek, amelyek jó előre jelzik: a korona konvertibilissá tétele felé mozdultunk. De egyelőre nem sokat tettünk meg ezen az úton, csak a kezdeti lépéseknél tartunk... A konstruktív vita fontossága Gondolatok a CSKP alapszervezeteinek évzáró taggyűléseiről Megkezdődtek a pártalapszervezetek évzáró taggyűlései. Fontos esemény ez, mivel tanácskozásaikon napirendre kerül annak kérdése is, hogyan lehet a tagságot tovább aktivizálni az átalakításért folytatott küzdelemben, a XVII. kongresszus és a CSKP KB azt követő ülései határozatainak megvalósítására. Nem hallgathatjuk el, hogy számos párttag és -tagjelölt formálisan viszonyul feladataihoz, közülük sokan passzívak. Ezekről a kérdésekről beszélgetett a Rudé právo munkatársa az ország különböző részeiben tevékenykedő párttisztségviselőkkel. A beszélgetésen részt vett Vladimír Öad’o, az SZLKP Martini Járási Bizottságának ipari titkára, Vladimír Jaéek, a CSKP Észak-morvaor- szági Kerületi Bizottsága politikai-szervezési osztályának vezetője, Jirí Knor, a plzehi városi pártbizottság politikai munkatársa és Jakub Netopilík akadémikus, a CSSZTA Filozófiai és Szociológiai Intézetének igazgatója. Legyen megkülönböztetett! Január elsejétől vállalataink külgazdasági tevékenységében bevezették a devizaszabályozót. Ez nem más, mint egyfajta adó, amelyet a központi devizaforrásokba kell átutalnia a szervezetnek, mielőtt hozzájutna megvalósult exportjának bevételeihez. Mindez abból a felfogásbeli változásból következik, amely a külgazdasági tevékenység megítélésében történt. Aszerint ugyanis már nem a kivitel és behozatal mennyisége a fő mérce, hanem az exportért járó bevétel és az import kifizetése. Tehát megszűnt az az állapot, amikor a behozatal devizafedezetét a központ biztosította, erre már a vállalatoknak van fizetőeszközük - ha aktívummal dolgoznak -, és számlájukról törleszthetik külföldi kiadásukat. Ezzel a központi devizaszabályozásról a devizaszabályozás egyfajta módosított változatára tértünk át, amelyben a devizanormatívumot a reszortok szabják meg az egyes szervezetek számára. Idén ez az állami végrehajtási tervből kiindulva, elvonás és támogatás formájában történt. Egyébként a Szövetségi Pénzügyminisztérium szerint jelenleg a devizaszabályozóval lehet leginkább összekapcsolni a központi és vállalati érdekeket. Külkereskedelmi Minisztériumunkban - számos hátránya mellett - pedig bevezetésében látnak óriási előnyt. Történetesen azt, hogy az újfajta megítélés szerint egyértelműen kimutathatók az egyes vállalatok érdemei. Kedvező kiviteli eredmények esetén ugyanis - az elvonás leszámítása után - a termelő megtarthatja devizaeszközeit, nem kell mások hiányát pótolnia belőle. S ez a lehetőség már eleve a hatékony exportra ösztönöz. Máig megoszlik a szakemberek véleménye arról, mely típusú szabályozó alkalmazása lenne a legjobb. Abban viszont nincs nézetkülönbség köztük, hogy érvényességét hosz- szabb időre - legalább öt évre - kellene megszabni, s eközben az elvonásnak sem szabadna megváltoznia. Ha abból indulunk ki, hogy a nem szocialista piacokon termelő szervezeteinknek mindössze egyharmada jut kiadásainál nagyobb bevételhez, a többinél meg éppen fordított a helyzet, akkor igenis jogos az a követelmény: a többség elbírálásához az előbbiektől eltérő szabá- lyo(zó)kra van szükség. Az egységesítés ellen főképp a korábban kísérletező vállalatok lépnek fel, minden szempontból támogatják a szabályozótípusok megkülönböztetett alkalmazását. Ezt a tervhivatal sem veti el, sőt jelzi: a következő ötéves tervidőszakban sem szabadulhatunk meg tőle. Ám a devizanormatívumnak van egy nagy hátránya: olyan esetben is kivitelre ösztönöz, amikor az társadalmi szempontból nem lenne indokolt. Ez leginkább a végtermékké- szitők és a részükre alapanyagot szállítók devizaérdekeltségében mutatkozik meg. Mindenképpen az a kedvezőbb, amikor a készáru kerül ki külföldre, minél nagyobb feldolgozottsági fokon. Például a konfekcióval jobb árakat lehet elérni, mint a ruhaanyagokkal. Csak az a baj, hogy a ruhaanyag készítőjének is devizára van szükség. Ha nem jut hozzá, nincs módja sem az alapanyagok beszerzésére, sem a termelés korszerűsítésére. Ezért kénytelen exportálni. Arra kell tehát megoldást találni, hogy a konfekcióáru jusson ki külföldre. s a ruhaanyag gyártói is részesüljenek az érte szerzett devizából. Ez egyelőre módszertanilag sincs tisztázva. Mindenesetre a pénzügyminisztérium ennek gazdasági megoldását a korona bizonyos fokú átválthatóságának eléréséhez köti. Azt sem tartaná szerencsésnek, ha gazdaságunkban kialakulna a devizáért történő áruvásárlás és -eladás. A Külkereskedelmi Minisztériumban viszont számolnak ezzel a lehetőséggel. Véleményük szerint átmenetileg szükség lenne arra, hogy a végtermékgyártók devizáért vásároljanak szállítóiktól alapanyagot, s az ebből készült késztermékeket többletként értékesítsék külföldön. Túl az elsőn Szintén januártól, módosult a devizaösztönzés. A korábbi érdekeltségi rendszer helyébe a szabályozó tervezés lépett. Ennek hatása fokozatosan jelentkezik. Vállalataink azonban gyakran figyelmen kívül hagyják a korábbi tervezési gyakorlatot, pedig a szabályozók meghatározásánál a kivitel és behozatal mennyiségi tervéből indultak ki. S abban pedig gyakran a szállítók behozatali igényei is szerepelnek. Ám a végtermékgyártók devizaforrásukat teljes egészében magukénak tartják, s ha netán a termelési szerződés szerint importigény jelentkezik, partnerüktől devizakeretet kérnek rá. Ennek véghezvitele azonban csak kölcsönös megegyezéssel lehetséges, a devizáért való árusítás engedélyezése ritka kivételnek számít. Devizát azonban már lehet vásárolni. Havonta egyszer. A korábbi főpróba után augusztus végén tartották az első hivatalos devizaaukciót hazánkban. Ezen vállalataink koronáért vásárolhattak konvertibilis devizát. Vagyis, akinek szüksége volt rá, megvehette, ahol meg éppen feleslegesnek mutatkozott, megszabadulhattak tőle. Az árverésen bármelyik szervezet indulhatott, ha tulajdonosi vagy devizaigénylési számlája van a bankban. Erre a célra korlátozott devizapiacot hoztak létre, amelyen a bank- rendszer a közvetítő. A hónap első három hetében az érdeklődő szervezetek azokban a bankfiókokban jelentik be vásárlási vagy eladási igényüket, amelyekben deviza- számlájukat vezetik. Szlovákiai és országos méretekben összegzik az adatokat, majd minden hónap utolsó szerdáján megtartják az aukciót. Várható tünetre figyelmeztetett már az első devizaárusítás: jóval több a vásárolni akaró, mint az árusításra felkínáló szervezet. Vagyis a kereslet messze meghaladta a kínálatot. Ilyenkor a hivatalos árfolyamnál jóval drágábban kel el a deviza. Ezúttal négy forduló kellett hozzá. S az egész délelőtt kilenctől fél egyig tartott. Létezik tehát egy újabb forrás a vállalatok devizaállományának feltöltésére. Csak Korona kell érte. De abból a valódi árfolyamnál jóval több. Első alkalommal a hétszeresére vitték fel az árat. A tizenöt Korona körül mozgó amerikai dollár végül is százöt koronáért kelt el. Legközelebb szeptember 27-én lesz országos és szlovákiai devizaaukció. Utána meg havonta egyszer, mindig az utolsó hét szerdáján. Majd két évtized múltán... Készülőben van az új devizatörvény is. Tizenkilenc esztendeje érvényes elődjét váltja majd fel január elsejétől. Milyen alapelvekre épül? Változatlanul a devizaterv lesz a devizagazdálkodás alapvető irányítási eszköze, s a pénzügyi terv részeként készül el. Az egész terület igazgatása a szövetségi kormány kezében marad. A devizapolitika megvalósítása azonban megosztva a Csehszlovák Állami Bankra és a pénzügyminisztériumokra esik. Nagyon lényeges momentum: azok a személyek vagy szervezőtek, amelyek devizaforrásokat hoznak létre, felhasználásukból megfelelő mértékben részesülhetnek. Ugyancsak rendelkezik a törvényjavaslat a felügyelet és az ellenőrzés hatásköréről. Az előbbit a Pénzügyminisztériumra bízza, az utóbbi a Csehszlovák Állami Bank és az államigazgatási szervek feladata. Nemcsak a vállalatok nyithatnak devizaszámlát. Erre bárkinek módja nyílik. És minden engedély nélkül. Átutalható rájuk a külföldről érkezett deviza. Újabb számlát is lehet nyitni, ha az alapösszeg eléri az ötszáz amerikai dollárt, de mérlegelik az ehhez szükséges összeg csökkentését. > Mire használható fel a számlán levő pénz? Elsősorban külföldi utazások fedezésére. Merítése korlátozott (személyenként naponta tíz amerikai dollár), felső határt nem szabtak meg. A devizakivitel és -behozatal terén is történtek változások. Ezentúl csupán a Csehszlovák Állami Bank hatáskörébe tartozik a devizajogkor gyakorlása. Bevezetik a szabad devizabehozatalt, nem kötik korlátok sem a hazaiak, sem a külföldiek vonatkozásában. A törvénytervezetet a parlamenti bizottságokban történt megvitatása után a Szövetségi Gyűlés hagyja jóvá. Megvalósítása nagymértékben függ a végrehajtási rendelkezésektől. Ebben az esetben tán még jobban, mint máskor. első kérdés, amelyre a vita résztvevői megpróbáltak válaszolni az volt, hogy mi az oka egyes párttagok passzivitásának. Egyetértettek abban, hogy a passzivitásnak több oka van. Számos olyan tag van, aki nem értette meg, hogyan teljesítse a XVII. kongresszus és az azt követő központi bizottsági ülések határozatait. Jirí Knor szerint közrejátszott az is, hogy a tisztségviselőket és az egyszerű tagokat éveken keresztül arra nevelték, hogy mindenről a felsőbb pártszervek döntenek, elegendő, ha ezzel egyetértenek és a további teendők szervezését az instruktorokra bízzák. Megmutatkozik ez a taggyűléseken is. Amint a felsőbb szerv képviselője megérkezik, az alapszervezet elnöke máris mentegeti azokat, akik igazolatlanul hiányoznak, azzal az indokkal, hogy megy a vonatuk, az autóbuszuk, és otthon is van tennivalójuk elég. Az ilyen engedékenység segíti elő a passzivitás növekedését. Ezzel nyilván a megjelentek egyfajta önbírálatot gyakoroltak, az apparátus tagjainak nem kielégítő munkája miatt - állapította meg a szerkesztő. Vladimír Jasek elismerte, hogy a múltban megelégedtek azzal, hogy az alapszervezet jelentése beérkezett arról, mikor tartották a gyűlést és hányán szólaltak föl rajta. A gyűléseket emelték tevékenységük alapformájává, megfeledkezve a tisztségviselőkkel fenntartott szoros személyes kapcsolatokról. Arra a kérdésre: mi a megoldás, eltérő feleleteket adtak a résztvevők. Volt olyan nézet, hogy nagyobb segítséget kell nyújtani az alapszervezeteknek; ajánlották azt is, hogy az évzáró taggyűléseken nyíltan rá kell mutatni, kik azok, akik nem teljesítik kötelességüket. Jelentős mértékben befolyásolja a tagság aktivitását Vladimír Jasek szerint a funkcionáriusok választása. A bizottság káderösszetételétől függ döntő mértékben a többi tag viselkedése és munkája. A jelölőlista összeállításánál erre föltétlenül gondolni kell. Netopilik akadémikus véleménye szerint a párt sorainak aktivitása nagy mértékben függ a pártdemokrácia színvonalától, a nyílt és többes jelöléstől, a titkos szavazástól. A pártdemokrácia megnyilvánulásának egyik formája az egész tagság széles körű részvétele a taggyűlés előkészítésében és a határozatok teljesítésének ellenőrzésében. A vita további menete elgondolkodtató jelenségre hívja föl a figyelmet: egyik résztvevő megállapította, hogy mintha kiveszett volna a pártéletből a nézetek ütköztetése, az egészséges vita. Mintha ma már nem kellene megküzdeni a legjobb megoldás elfogadtatásáért. A következő megválaszolandó kérdés az volt, miért fordítanak oly csekély figyelmet a pártalapszervezetek gyűlésein a politikai és az ideológiai kérdésekre. Senki sem tagadta, hogy az alapszervezetek taggyűlésein elsősorban a munkahelyi gondok szerepelnek. Ez abból a törekvésből adódik, mely a gazdasági vezetés heiyettesítésére irányul. Sok esetben úgy tűnik, hogy az alapszervezet bizottsága a gazdasági vezetés függvénye. Minden esetben fölidézi ez annak veszélyét, hogy a gazdasági vezetés legdurvább hibáit is tolerálja a pártszervezet. Még a bizottság tagjai is félnek attól, hogy a gazdasági vezetők bírálata számukra hátrányos következményekkel jár. Visszakanyarodva a tagság aktivitásának kérdéséhez, a szerkesztő kifejtette, nem elég csupán beszélni a nagyobb aktivitás szükségességéről, nevükön kell nevezni azokat, akik csupán vitetik magukat, s meg kell határozni a szükséges intézkedéseket is. Ehhez azonban sokszor hiányzik a bátorság. Régóta fájó pont ez, ugyanúgy, mint a kollektíva előtt bevallani saját hibáinkat. Pedig a kritikus szemléletet nem szabadna valami különleges dolognak tekinteni. Hiszen senki sem tévedhetetlen. Vegyük például az érdem szerinti jutalmazás kérdését! A vállalatvezetésnek kellene gondoskodni arról, hogy a munkásnak legyen miből termelnie, s fölösleges leállások miatt ne csökkenjen évi keresete, prémiuma. Sajnos, akik mindezt okozzák, a vezetők, megkapják rendes évi jutalmukat. Ez ellen elsősorban a kommunistáknak kellene tenniük - vélekedett Vladimír Öad’o. Nálunk az emberek meg vannak győződve az átalakítás szükségszerűségéről, azonban az említettekhez hasonló hibák, a rend és igazságosság kérdésének vontatottan haladó megoldása vagy hosszabb ideje elhúzódó megoldatlansága elveszi kedvüket a kezdeményezéstől. Annak oka, hogy a pártot egyre kritikusabban ítélik meg az emberek, ugyancsak több tényezőből tevődik össze. Kedvezőtlen szociális és gazdasági problémák merültek föl: kiegyensúlyozatlan a belső piac, nehézségek mutatkoznak az egészségügyi ellátás és az oktatás terén, nem is beszélve a szolgáltatásokról. Mindezért a pártot éri bírálat, holott azokat a gazdasági vezetőket kellene kritizálni, akik a megoldásukért felelősek - fejtette ki véleményét Netopilík akadémikus. Valamely szervezet kritikus megítélését nem szabadna valami rendellenesnek tekinteni, és úgy fölfogni, hogy az emberek nem értenek egyet a párttal és politikájával, inkább az ellenkezője az igaz: a hibák beismerése bizalmat ébreszthet és segít szövetségeseket szerezni. A párt is része a társadalomnak, tagjai, szervei és szervezetei nem birálhatatlanok. Más kérdés azonban az, hogy ezzel a demokratikus alapelvvel egyesek szívesen visszaélnek, a társadalomban betöltött vezető szerepe elleni támadásokra használnák ki, hogy így lejárassák és kirekesszék politikai rendszerünkből. Nem maradhatunk tehát le azok mögött a folyamatok mögött, amelyek társadalmunkban lejátszódnak, különben elvesztenénk a kezdeményezést, és az események mögött kullognánk. Ez ugyancsak azok malmára hajtaná a vizet, akik az átalakítást le akarják téríteni a szocialista útról. Azonban a manapság oly sokat emlegetett párbeszédet azokkal is folytatni kell, akik nem értik politikánkat vagy vele szemben fenntartásaik vannak, s végső soron azokkal is, akik más világnézeti alapon állnak. F elmerült az is, hogy egyesek az ilyen eljárásmódot a párt ideológiai pozíciói kiárusításának minősítik. Pedig semmi esetre sincs szó semmilyen kiárusításról, hanem a szocializmus további építéséhez szövetségesek szerzéséről. Netopilik akadémikus Mihail Gorbacsov szavait idézte ezzel kapcsolatban: a demokratikus társadalomban a pártnak a demokratizmus legmagasabb és legkövetkezetesebb kifejeződésévé kell lennie, és példaként kell szolgálnia az egész társadalom demokratikus fejlődéséhez. Realista politikát kell folytatnia, és nem szabad hagynia védekezésbe szorítani magát. Más szavakkal: a pártnak az ideológiai munkában a gyakorlat előtt kell járnia, hogy idejében reagálhasson rá - hangzott el mintegy a tanulságok összegzéseképpen.-y-r Devizagazdálkodásunk idei változásai már a jövőből adnak ízelítőt. Vitákban kristályosodnak ki, nézetütköztetések eredményei. Ugyanakkor az elmozdulás letagadhatatlan jelei is egyben. Beépülve az átalakítás szerteágazó folyamatába. j. MÉSZÁROS KÁROLY A Stará Lubovha-i Vzorodev ipari szövetkezet az idei első félévben 21 ezer darab gyermekruházati cikket adott piacra 12,6 millió korona értékben. A Kelet-szlovákiai kerületben kizárólag ez a szövetkezet foglalkozik gyermekruhák készítésével. Felvételünkön Marta Leáőinská (balról) és Anna Dauláková a kirajzolt minta szerint vágja az anyagot. (Jozef Vesely felvétele - CSTK)
