Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-09 / 213. szám, szombat

ÚJ szú 3 1989. IX. 9. CV-i fi- fiK : ■ •; i,i ' ■ Bulgária sorozatos változások időszakában E rőteljes, minden területet átfogó változások jellemzik napjaink Bul­gáriáját Hadd idézzünk egy, a mai évfor­dulóval - az antifasiszta népi felkelés győzelmének 45. jubileumával - kapcso­latos jelentős változást. Idén módosították a büntető törvénykönyvet és amnesztiát hirdettek meg azok számára, akik ilyen vagy olyan oknál fogva 1944. szeptember 9-e után elhagyták az országot. Ez csak egy kiragadott példa a sok új rendelet közül, amelyek a maguk összességében megteremtik a megfelelő korszerű és új­szerű feltételeket a bolgár reformfolya­mat, a preusztrojsztvo sikeréhez. Az utóbbi két-három évben a balkáni szocialista ország a gyors változások idő­szakát éli. A gazdaság reformlépesei a legfontosabbak, de nem lebecsülendők az ehhez megfelelő intézményes kerete­ket biztosító átszervezések a szakminisz­tériumokban. A szemfüles újságolvasó figyelmét aligha kerülte el az, hogy az utóbbi években kicsit sok volt az átszer­vezés, a tárcákat megszüntették, össze­vonták, majd megint szétválasztották vagy átkeresztelték. Ez egyfajta fejetlen­ségnek is felfogható, de valójában arról van szó: a lehető leghatékonyabb. lét­számkímélő szervezési megoldásokat keresték, s ha ezek nem váltak be, akkor menet közben rugalmasan változtattak az eredeti szándékokon. Nos, ez inkább naprakész reagálás, s csak a rosszindu­latú helyzetelemzök állíthatják be kapko­dásként, rögtönzésként. A társadalom felgyorsult érverése min­denütt lemérhető, azonban a gazdasag a legbiztosabb barométer. Bulgáriában azt ma már aligha vonja bárki is kétségbe, hogy a mamutlétesítmények sem az iparban, sem pedig a mezőgazdaságban nem váltak be, ezért folyamatban van az egészséges szocialista konkurrenciát megfojtó, adminisztratív utasítások alap­ján működő „óriások" leépítése. Ez szer­teágazó feladat, amelyhez számos felté­telt kell biztosítani. A bolgár pártvezetés ezt segítendő hirdette meg két évvel ez­előtt a gazdasági és politikai reformok programját, melynek célja világos: egy hatékonyabban működő, teljesítmény- centrikus bolgár szocializrnusmodell ki­alakítása - a hazai sajátosságoknak megfelelően. A reformcsomag később az államtanács idén januárban érvénybe lé­pett törvényerejű rendelete és a kormány ehhez kapcsolódó végrehatási utasításá­ban öltött testet. Ez rugalmasabbá alakít­ja, vagyis cégesíti az állami vállalatokat, megadja nekik a külkereskedelmi jogot és ösztönzi a külföldi tőke bevonását. Kollek­tív vagy társasági, illetve egyéni alapon egyaránt működhetnek cégek, s további megkötés az, hogy ha egyéni vállalkozás­ról van szó, akkor a tulajdonos nem tarthat többet tíz alkalmazottnál. Külföldi tőkések létrehozhatnak korlá­tozott felelősségű társaságokat is, de ha részvételük meghaladja a 49 százalékot, akkor az illetékes állami szerv jóváhagyá­sa szükseges. Az új rendelet szerint a cég (firma) ezentúl a gazdasági tevékenység alapvető, szervezetileg és vagyonilag kü­lönálló formája, s lehet állami, tanácsi, szövetkezeti vagy bankhoz tartozó. A cég önálló jogi személyként működik. A rugal­masság itt is megmutatkozik: a rendeletet nem tekintik örök érvényűnek, s maris közölték, hogy a jövő év elején össznépi vitában összegzik a jó és rossz tapaszta­latokat, s ezeket majd a parlament alkotta új törvényben hasznosítják. Máris halmozódnak a tapasztalatok. Például, főleg az első három hónapban, csigalassúsággal alakultak az állami tulaj­donú cégek, s márciusban a bejegyzett 220 közül csak 16 volt állami, a többi pedig túlsúlyban egyéni tulajdonú. Az egyik minisztériumi illetékes akkor úgy nyilatkozott, hogy az egyének részéről nagy az érdeklődés, s itt nincs is gond, viszont az állami cégek létrejöttét az hát­ráltatja, hogy a vállalatvezetés gyakran nincs tisztában a rendelettel és a részle­tek felületes ismerete késlelteti a cégesí- tést. A ,,nagyok" tehát eleinte nehézke­seknek bizonyultak, ám úgy tűnik, hogy ezek csak kezdeti problémák voltak. Szinte feltartóztathatatlanul sokasod­nak a változások: a múlt hónap végén Szófiában bejelentették, hogy a cégesí- téssel párhuzamosan egy másik folyamat is beindult, hiszen az állami és tanácsi tulajdonú vállalatok részvénytársaságok­A KNDK nemzeti ünnepe A félsziget békéje Harminchat évvel a koreai háború be­fejezése után sem lehet azt mondani,' hogy teljes béke és nyugalom van a Ko- reai-félszigeten, Ázsia egyik legrégibb vál­sággócában. Hiszen a háború is csak egy tüzszúneti megállapodással ért véget, nem béke- vagy megnemtámadási szer ződéssel Bár a KNDK tavaly javaslatot tett egy megnemtámadási nyilatkozat - azért nyilatkozat, mert Phenjan szerint egy ország kétféle szerződést nem köt­het - aláírására, de lényeges előrelépes ez ügyben nem történt. Tart tehát a bizal­matlanság,“s ebből fakadóan mindkét ol­dalon sokat költenek a hadseregre. Ráadá­sul Del-Koreában még a félszázezernyi amerikai katona, az amerikai bázisok és atomfegyverek jelenléte is konzerválja ezt az állapotot. Mindebből kiviláglik: a KNDK továbbra is az ország békés újraegyesítését, az idegen katonai jelenlét eltávolítását tartja egyik legfontosabb céljának. Ezt hangsú­lyozzák a vezetők beszédei, a lapok ve­zércikkei. Dél-Koreában az újraegyesítés egészen a múlt évig tabutéma volt, s csak Csőn Tu Hvan diktátor bukása után került be a napi politikai szóhasználatba. Első­sorban a nagy diákzavargások késztették az uj szöuli államfőt, Ro Te Vut némi politikai engedményekre és a lassú de­mokratizálási folyamat elindítására, to­vábbá az a tény, hogy a parlamentben az ellenzéki pártok vannak többségben. Most, a KNDK kikiáltásának 41. évfor­dulóján szintén azt kell megállapítani: megrekedt az éppen hogy beindult párbe­széd. A tavalyi esztendő volt egyébként a javaslatok és kezdeményezések éve, Kim Ir Szén még Ro Te Vut is meghívta. A két ország parlamenti csoportjai tárgya­lásokat folytattak, s egy együttes parla­menti ülés lehetősége is szóba került. De mindig közbejött valami, ami magával hozta a politikai lehűlést. Először a szöuli olimpia, amelyen a KNDK nem vett részt, az ezzel párhuzamosan elindított kam­pány Phenjan ellen, hogy állítólag terror­akciókkal akarja megzavarni a sportren­dezvényt. Az idén pedig a dél-koreai diákokat nem engedték ki a phenjani VIT- re, amiért is fokozott ünneplésben része­sítették azt a dél-koreai diáklányt, aki mégis eljutott a találkozóra. Nemcsak a félsziget, hanem egész Ázsia légkörét javítaná, ha újból megnyíl­nának a párbeszéd csatornái. A KNDK kilenc hónappal ezelőtt előterjesztett ren­dezési javaslatai máig érvényesek. Ezek lényege négy pontban foglalható össze: 1. Dél-Koreaból 1991 -ig az amerikai had­erőt három lépcsőben vonják ki; 2. a jövő év végéig két szakaszban távolítsák el az amerikai atomfegyvereket is; 3. három éven belül, 1992-ig mindkét Korea 100 ezer fővel csökkentse katonáinak számát; 4. kezdjenek háromoldalú tárgyalásokat egy úgynevezett békezóna létrehozásá­ról. Ha ezek eredményesek lennének, rá lehetne térni a megnemtámadási nyilat­kozat és a föderatív köztársaság létreho­zásának megvitatására. Ezek csak a leg­főbb témakörök. Tavaly, amikor a csúcs- talalkozó lehetősége szóba került, Phen- janban aláhúzták, hogy csak akkor lehet­séges a megtartása, ha megváltoztatják Dél-Korea nemzetbiztonsági törvényét. A KNDK ugyanis sérelmezi, hogy e tör­vény kemény antikommunista kitételeket tartalmaz. Phenjanban látványosan, rendkívüli pompával rendezték meg a nagy anyagi áldozatokat is kívánó találkozót a világ ifjúsága számára. Ettől az ország tekinté­lyének erősödését is várták, s talán a vi­lág előtt is bizonyítani akartak a szöuli olimpiáért A nagy látványosságok után az élet visszatért a rendes kerékvágásba. Az üzemekben az ország vezetőinek ne­vével fémjelzett munkaharcokat indítanak a 3. hétéves terv (1987-1993) feladatai­nak teljesítéséért, az 1980-ban megtartott VI. kongresszuson meghirdetett ideoló­giai, műszaki és kulturális forradalom cél­jainak valóra váltásáért. Milos Jakes, pár­tunk főtitkára, aki tavaly májusban járt a KNDK-ban, újságíróknak is nyilatkozott benyomásairól, az ottani helyzetről: ,, Folytatódik az erősen centralizált gazda­ságirányítás, amely összekapcsolódik a nagyfokú fegyelemmel, a párt és sze­mélyesen Kim Ir Szén elvtárs óriási befo­lyásával. de ez különlegesség, olyan spe­cifikum, amely lényegesen eltér a többi szocialista országban uralkodó hely­zettől. “ E látogatás is jelezte: országaink és pártjaink kapcsolatai jók, az együttműkö­dés bővítésére főleg gazdasági és keres­kedelmi téren vannak nagy lehetőségek. Ezekről is szó volt tavaly szeptemberben, amikor a jubileumi nemzeti ünnepen rendkívül magas szintű csehszlovák kül­döttség vett részt, Gustáv Husák köztár­sasági elnökkel az élen. Csehszlovákia teljes mértékben támogatja a népi Koreá­nak a félsziget tartós békéjének és bizton­ságának megteremtését, a kettészakított ország újraegyesítését célzó erőfeszíté­seit. (m) ká alakulnak. Ennek az átalakításnak a célja - írta a Rabotnicseszko Delo, a központi pártlap - a szocialista tulajdon­nal való hatékonyabb gazdálkodás elő­mozdítása, s a tőkeáramlás feltételeinek a megteremtése. A lap elmagyarázta olvasóinak, hogy ez a Bulgáriában meghonosítani kívánt gazdálkodási forma igen alkalmas a kül­földi töke bevonására, a szocialista és a kapitalista országokéra egyaránt. Az utóbbi azért időszerű főleg most, mert várhatóan hamarosan létrejön a megálla­podás Bulgária és a Közös Piac között az együttmüködésről, márpedig ebben az esetben meg keil teremteni a feltételeket a nyugati tőke bejutásához Lehetséges az is, hogy a külföldi tőkés birtokolja akár a részvények felét, de a kulcsfontosságú vállalatokban az állam részesedése leg­alább 51 százalékos lesz. Rendkívül fontosnak tartják, hogy a munkások minden eddiginél érdekelteb­bé váljanak a vállalat sikeres gazdálkodá­sában, ha annak részvényesei lesznek- véli a már idézett pártlap. Ezért a kor­mányrendelet lehetővé teszi, hogy a vál­lalat dolgozója - csakúgy, mint az igazga­tótanács tagja - nagyobb összegért kap­hasson cégének részvényeiből. Erede­tileg úgy tervezték, hogy maximálisan 10 ezer leva értékben vásárolhat egy sze­mély részvényeket, de a Bulgária bratisla­vai főkonzuljától kapott friss tájékoztatás alapján ezt korrigálni fogják: olyan nagy ugyanis az érdeklődés, hogy a mindenki­nek jusson elv alapján várhatóan ezer levában szabják meg a felső határt. A korábbi merevséghez viszonyítva tehát itt is rugalmasan, a helyzetnek meg­felelően fognak dönteni. De ugyanez az új szemlélet jellemző a bankrendszerre is, amely kétszintűvé vált: párhuzamosan lé­tezik a központi bank és a kereskedelmi bankok hálózata Kizárólag az utóbbi fo­lyósít - méghozzá üzleti alapon - beruhá­zási hiteleket, s a bank akár csődbe is mehet, ha meg nem térülő beruházásra, rosszul törlesztő klienseknek meggondo­latlanul folyósít hiteleket. S a változások sora még itt sem ér véget, hiszen Todor Zsivkov legfelsőbb párt- és állami vezető a BKP KB Politikai Bizottságának legutóbbi ülésén kijelentet­te, hogy a bolgár nemzetgyűlés jelenlegi formájában már elöregedett, s szükséges a gyökeres megújítás. Elengedhetetlen­nek tartotta az alkotmány és a párt szer­vezeti szabályzatának a módosítását. S ha az újszerű jelenségek felfede­zésére vállalkoztunk, nem mel­lőzhetjük az adminisztratíva leépítésének szükség szülte sajátos formáját: a bulgá­riai törökök tömeges - 300 ezerre tehető- kivándorlása nyomán komoly munka­erő-problémák jelentkeztek a szolgáltatá­sokban és a mezőgazdaságban. A betöl­tetlen munkahelyekre egyébként is feles­leges irodai alkalmazottakat irányítottak át, természetesen, az érintettek nem fo­gadták ujjongva ezt a kényszerű intézke­dést. A kivándorlás körüli vita rendezésé re viszont megvan a remény, hiszen To­dor Zsivkov - a rugalmasság szellemé­ben - akár bolgár-török csúcstalálkozóra is kész ennek érdekében. P. VONYIK ERZSÉBET Mindennapi energiánk H a szeptember 9-ike pirosbetűs ünnep lenne, akkor számon tartanánk... Mivel nem az, csak a társadalom lényegesen kisebbik fele tudatosítja, hogy ezen a napon is vannak, akik ünneplőbe öltöznek: immár negyvenedszer ünnepelnek ma a bányászok, geológusok, energetikai dolgozók, merthogy szep­tember 9. az ö napjuk. Ünnepen pedig illik gratulálni, fejet hajtani, fejet hajtani az egészéves érdemek előtt, ami a jelen esetben mindannyiunk legtermészetesebb igényeinek kielégítését jelenti. Igaz, ez aligha jut a legtöbbünk eszébe a hajnali ébresztőóra-csengetést követő lámpagyújtáskor, a melegvizzel történő mosdást követő reggelikészítés idején, vagy később a zavartalan munkavégzés közben, vagy az ezt követő vacsorakészí­tés évadján, még kevésbé az esti tévénézés alatt, egészen a lefekvést követő lámpaoltásig. Ez pedig egyúttal feltételezi annak lehetőségét, hogy az energiaszolgáltatás- azaz egyes fűtőanyagok bányászata, kiaknázása, az energiatermelés folyamata- nem az őt megillető helyet foglalja el a népgazdasági hierarchiában - ha egyáltalán objektív módon ilyen rangsor összeállítható lenne. Márpedig e feltéte- lezhetőség a valóságban - nagyon is reálisan - tényként tapasztalható jelenleg. Előbb néhány általános adat eme állítás igazolására. Amikor a jelenlegi ötéves tervidőszak kötelező érvényű (vagy inkább csak annak remélt!) számadatait nyilvánosságra hozták, akkor a népgazdaság legfőbb vezetése azzal számolt, hogy az energiaigény évenként 2,0 százalékkal csökken/het/. Ezzel szemben a statisztikai jelentések, az energetikai ipar mérlege, az energetikai felügyelősé­gek jelentései egyaránt arról tanúskodnak, hogy a megtermelt energia(hordozók) ésszerű felhasználását nem bizonyító tételek vannak túlsúlyban, azaz a szándék­nak éppen az ellenkezője látszik megvalósulni! Ennek tulajdonítható: a 8. ötéves tervidőszak közepéig annyival nőtt a fűtő­anyag- és energiafelhasználás, hogy ezalatt az idő alatt kimerítette az ország 1990 végéig tervezett energiaforrás-növekményének teljes mennyiségét. Mindezt annak ellenére, hogy a népgazdaság energiaigényének csökkennie kellett volna évi 2,9 százalékkal (azaz ez év végéig 11,6 százalékkal, az 1985-ös szinthez viszonyítva). Ezt azonban, egyszer sem sikerült eléfni, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a tervezettnél kisebb (!) nemzeti jövedelem képzéséhez - merthogy itt sem értük el az előirányzott értéket - a tervezettnél több energiára volt szükség. H ogy a hazai energiatermelés - felhasználás helyzetét méginkább szemlél­tethessük, néhány adat a nagyvilágból: az országban évente felhasznált mintegy 106 millió tonna kószénegyenértékes fűtőanyag abszolút értékben több, mint amennyit Belgium, Hollandia vagy Svédország felhasznál. Az elsődleges energiahordozók egy főre eső mennyiségét illetően Csehszlovákiába a 7 ezer kilogrammnyi kószénegyenértékes mennyiség felé közeledünk, ami világviszony­latban a negyedik helyet jelenti számunkra. Ennél többet csak az USA-ban, Kanadában és az NDK-ban használnak fel. Az USA esetében ezt a műszaki fejlettség, Kanadában az éghajlati viszonyok (is) indokolják, mig az NDK hasonló cipőben jár mint mi. A többi országot illetően például az egy főre eső energiafo­gyasztás nálunk kétszerese annak, mint Ausztriában, vagy Japánban. Amikor felmerül a kérdés, hogy mi ennek az oka, akkor egyúttal - hallgatólago­san - azt is felvetjük, vajon miért nem becsüljük többre a bányászok, az energetikai dolgozók munkáját, a hazai szén-, gáz-, kőolajvagyont és import energiahordozókat, energiát? Itt tulajdonképpen szinte nem tehetünk lényegi különbséget az egyes ágazatok között, mégha azok nem is teljesen egyformán veszik ki részüket a gazdaságtalan energiafelhasználásból. Ezen a területen ugyanis mindenképpen a fogyasztói igények monopóliuma érvényesül. Nem sok eredménnyel jártak á meghirdetett takarékossági célprogramok sem mintamilyen a 02-es állami célprogram is (volt). Ugyanis korábban sem örvendett túlságosan nagy tiszteletnek, de most, amikor bizonyossá vált, hogy valami újnak kell azt felváltania, nincs ami a vállalatokat ösztönözze annak figyelembevételére. Pedig manapság az energetikai felügyelőség kétszer akkora kötbéreket, névre szóló pénzbüntetéseket róhat ki a vállalatokra, illetékes dolgozókra, mint pl. két évvel ezelőft tehette. így aztán tovább dívik a gépek „üresre" járatása, az egyes ágazatok évek óta időszerű szerkezetváltása - amely az egyedüli megoldást jelentené a racionális energiafelhasználás útján - továbbra sem következik be a kívánt ütemben, s továbbra is világítunk nappali verőfényben, mint ahogy a fütöszezonban is jut majd meleg jócskán az utcára. Különösen ez utóbbi területen nyilvánul meg a legszembeötlőbb pocsékolás. Az Állami Energetikai Felügyelőség adatai szerint például a legnagyobb fűtőidény évadján egy-egy sűrűn lakott lakónegyed mikro­klímája lényegesen eltér az általában jellemzőtől. Elsősorban a lakások rossz hőtechnikai paraméterei miatt. Persze, a konkrét példák felsorolását még sokáig lehetne folytatni, ami e „hétköznapi11 ünnepen talán segítene kiemelni az ünnepeltek érdemeit, ám önmagában semmit sem jelentene a jobbitás útján. Ahhoz az említett elvi fontosságú intézkedéseken túl arra is szükség lesz, hogy helyükre tegyük a dolgokat. Elsősorban azzal, hogy - legalább - a termelési szférában az energia árát ne az előállítás költségeiből, hanem annak használati értékéből eredez­tessük... U ” nnep van, ha nem is pirosbetűs. Nehézkezü bányászok, erőmüvek fűtői, atomerőművek vezérlőpultjait ellenőrző mérnökök, munkások, ügyinté­zők népes serege öltözik ma ünneplőbe, hogy egy kicsit befelé fordulva önmagát ünnepelje. Megérdemlik, hogy egy röpke pillanatra tisztelegjünk igyekezetük előtt, akárcsak azt, hogy munkájuk eredményét jobban megbecsüljük. Cserébe a fényért, hajlékaink melegéért... MÉSZÁROS JÁNOS P éntek reggel van. A „Sava Centar" csaknem pang az ürességtől. A hosszú asztalokon írógé­pek árválkodnak, senki sem folytat értük közelharcot. A nagy világlapok, illetve hírügynökségek boxaiban cso­magolják a telexgépeket. Már a büfékét sem nyitották ki. A rendkívül csinos, mindig és mindenkivel előzékeny, mosolygó, türelmes hölgyek sincsenek már a „vezer- pultnál", igaz, nincs is kinek információval, tanáccsal Csomagol a „Száva“ szolgálniuk Csupán néhány újságíró lézeng a folyosó­kon - akárcsak én - fáradtan, kialvatlanul... No, ez némi magyarázatra szorul, tartozom még az el nem kötelezett csúcs záróakkordjának a leírásával. Mondhatom, sokan ,.bedőltünk" Budimír Loncsar opti­mizmusának. A jugoszláv külügyminiszter csütörtök délutáni sajtókonferenciáján ugyanis azt mondta, hogy minden rendben, minden dokumentumot elfogadtak, úgyhogy este 8-kor megkezdődhet az ünnepélyes záró­ülés. Öröm volt ez számunkra, egyben meglepetés, hiszen az előző csúcsértekezletek - mint arra a „vete­rán" kollégák visszaemlékeztek - nem fejeződtek be időre, mindig megnyúlt a tanácskozás. Nos, a belgrádi záróülés éjjel egy órakor kezdődött és fél háromig tartott... Szóval, az ígért 20 óra és a tényleges kezdés között ötször hatvan perc telt el, de úgy, hogy sosem tudtuk, mikor is szólítanak bennünket a nagyterembe. Közben azért kiderült a késés oka is. Gorán Milics szóvivő az akkor már eléggé rezignált újságíróknak elmondta: a zá­ronynaiKuzatot, valamint a politikai és a gazdasági bizott­ság határozatait valóban jóváhagyták, de a csúcsérte­kezlet munkáját irányító, a dr. Janez Drnovsek elnökleté­vel ülésező 28 tagú iroda nem tud megállapodni a követ­kező külügyminiszteri szintű hivatalos tanácskozás szín­helyében. (Azt már ugye korábban eldöntötték, hogy a 10 csúcs helyszínét később, valószínűleg épp a kül­ügyminiszteri ülésen jelölik ki.) Ghana és Venezuela voit a két jelölt, de ha esetleg nem születne konszenzus, akkor Tunézia vállalta volna a rendezést. Talán nem légből kapott spekuláció (a szóvivő legalábbis utalt rá), hogy mi volt a hosszúra nyúlt vita lényege. Tömören: a következő csúcs rendezési jogára Nicaragua és Indo­nézia pályázik, de hogyha - mondjuk - Latin-Ameriká- ban van a külügyminiszteri konferencia, az állam- és kormányfők a bevett szokás szerint ezen a kontinensen nem találkoznak. Viszont Venezuela, mint a mozgalom most felvett új tagja, szeretett volna aktivitást felmutatni. Végül bölcs döntés született, ui. a ghanai helyszín lehetővé teszi, hogy Managua és Dzsakarta reményked­ve próbálja ,.megmászni" a jubileumi csúcsot. jaga a záróülés aztán már gyorsan pergett, sem­milyen komplikáció nem merült fel. Úgyhogy Janez Drnovsek, az el nem kötelezettek mozgalmában mostantól elnöklő Jugoszlávia államfője - még mielőtt három kalapácsütéssel végleg befejezettnek nyilvánítot­ta volna az értekezletet - joggal jelenthette ki: „Az eddigi tapasztalatok és új ismeretek, amelyeket ezen a konfe­rencián szereztünk, arra ösztönöznek bennünket, hogy aktívabban és közvetlenebbül vegyünk részt a mai világ gazdasági és politikai folyamataiban .." Belgrád, 1989. szeptember 8. PAPUCSEK M. GERGELY c

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents