Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-04 / 208. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1989. IX. 4. Élni a lehetőséggel Aki visszafordult a halál kapujából Jurij Vardanjant, a volt olimpiai és sokszoros világbajnok súlyemelőt a szakemberek a világ valaha élt egyik legjobb súlyemelőjének tartják. Még mindig csak 33 éves. A sors igazságtalansága, hogy hat világbaj­noki címe mellé csak egy olimpiai aranyérmet nyerhetett, mert Los Angelesben és Szöulban nem léphetett dobogóra. Az öt év előtti rossz emlék már elfakult, a tavalyi keserű napok még mindig nem hagyják nyugodni.- Nem akartam én ezt vállalni, haragudtam a falusi futballra - kezdi mondókáját, miután meghánytuk- vetettük a politikai helyzetet s a világ sportjának legújabb eseményeit.- Mégis vállalta.- Hát igen, a szövetkezet a járási élvonalba tartozott és tartozik ma is, illik, hogy a sportélettel is törődjön. Ezért hagytam magam rábeszélni. De a feltételeket én diktáltam. Húsvéth Lászlónak nem volt szüksége újabb tisztségre, eddig is volt neki belőle bőven. A felbári (Horny Bar) Csallóköz Efsz egyesü­letének irányítását elsősorban azért vállalta, mert mindig szerette a spor­tot. Tízéves kora óta rúgta a labdát a helyi diákcsapatban, később a fel­nőttek között futballozott. Ezért bán­totta, hogy 1984-ben egyszeriben megszűnt a faluban a sportélet, nem volt többé csapat. 1985. január 1-én alakult újra a felbári sportegyesület. Mivel a köz­ségben nem akadt elég játékos, a környékről hoztak néhányat. Az edző, Horváth István Somorjáról (áamorín) járt el. Végre beindult a motor, de nem sokáig örülhettek, újra nyakukba szakadtak a gondok. Az edző súlyos beteg lett, különböző kényszermegoldásokhoz kellett hát folyamodniuk. Végül Varga László - a DAC ifigárdájában játszott, ke­rettag volt a nagy csapatban is, de lehetőséget nem nagyon kapott, így Hodonínon keresztül Felbárba veze­tett az útja - vette át a kollektíva irányítását.- Tudtam, hogy anyagilag nem fogjuk bírni az idegenlégiósok sze­repeltetését, azért szorgalmaztam az utánpótlás nevelését. Megalakí­tottuk a diákegyüttest, amely az ifjú­sági korosztályban lett igazán sike­res, az idén megnyerte a járási baj ­nokságot, följutott a kerületi ver­senybe. Őket most Vajas Tibor ve­zeti. A diákcsapatnál voltak edző­gondjaink, tavaszig én dolgoztam velük, ősztől végre átveszi a gyere­keket Fegyveres Béla. Az utánpótlás tehát biztosított Felbáron, illetve Sülyön (Őulany), ugyanis a szomszédos község is eb­be a sportszevezetbe tartozik. A hoz­záértők tudják, mennyire fontos ez a továbblépés a fejlődés szempont­jából. Azt viszont furcsállottam, hogy a helyi iskola egyszer sem került szóba, pedig általában a tanintéze­teknek van oroszlánrészük a gyere ­kek sportéletének szervezésében.- Nincs kapcsolatunk az iskolá­val, pedig ott jó a testnevelés. Bejáró a tornatanár, így nem is kívánhatjuk, hogy szombatonként bejöjjön a meccsekre. Nyilván kellemetlen lenne. Meg az iskolában főleg atléti­kával foglalkoznak, az egyik futó, P-T-S-t is nyert, ha jól tudom. Nem hagyom annyiban a dolgot, nem vagyok biztos benne, hogy a tornatanár, az iskola esetleg nem venné jó néven, ha együttműködést ajánlanának föl nekik. Lehet, hogy én tévedek, s nem örülnének. Lehet, hogy az iskola vezetése is tehetne lépéseket, közeledhetne az egyesü­lethez, mondom, lehet. Ottjártamkor, lévén éppen szünidő, nem volt alkal­mam találkozni az igazgatóval, a tor­natanárral. Pedig érdekes lett volna meghallgatni az ő véleményüket is. Mert így csak egy oldalról ismerem a helyzetet.- A járásban a diákcsapatok nyolcvan százaléka az iskolákon működik. Mi, bevallom - ismeri el beszélgető partnerem - még nem ültünk le velük tárgyalni. Az igazat megvallva, nagyobb biztonságot ér­zünk, ha nálunk vannak a gyerekek, pedig Marták Mátyás, a tornatanár szereti a sportot, jó szakember. Egyelőre három somorjai játékos lép pályára a felnőtt együttesben, Lelkes Tibor pedig az edzőhöz ha­sonlóan a DAC-tól jött. A megalaku­lás után két évig a járási bajnokság III. osztályában szerepeltek a felbá- riak, az első évben harmadikok let­tek, a következőben már megnyer­ték a versenyt, így egy osztállyal feljebb léphettek.- A szövetkezet mellett a hnb is sokat segít, támogatásuk nélkül nem tudnánk létezni. Pedig saját bevéte­lünk is van szépen, harminc-negy­ven ezer korona. Ennek egy része a bajnoki és kupamérkőzéseken el­adott jegyek árából származik, de hasznot jelentenek a honvédelmi napok és egyéb rendezvények, amelyeken a vezetőségi tagok fele­ségei is besegítenek, sütnek, főz­nek. Jó a kapcsolatunk a vadász­szervezettel, a tűzoltókkal és a SZISZ-szel is. Mint megtudtam, a SZISZ felbári szervezete jól dolgozik, a fiatalokat érdekli a sport is. A sportegyesület vezetősége és a fiatalok jelenleg közösen szeretnék megalapítani az asztalitenisz-szakosztályt. Kisebb gondot jelent a klubhelyiség, a régit elfoglalta a helyi zenekar, de ez nem is nagyon volt alkalmas. Most ürese­dett meg a régi egészségügyi köz­pont, ott akarják a télen elhelyezni a klubot. xxx Hiába csodálkoztam, mikor azt hallottam, Feibáron működik a járás legaktívabb szabadidősport­szakosztálya. Horváth István, a CSSZTSZ dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járási bizottságának vezető titkára is megerősítette a hírt. Hogy pontosítsuk, két aerobic csoportról van szó. Két szakképzett oktató, Ceconíková Katarína, a helyi orvos, és gimnazista lánya, Andrea vezeti a foglalkozásokat. Két korosztály­ban, diák- és ifjúságiban lépnek fel pódiumgyakorlatokkal, s már a szlo­vákiai bajnokságra is eljutottak. A já­rási tömegrendezvények gyakori vendégei, s bizony, szerte a környé­ken híresek a lányok.- Az iskola melletti nagy tornate­remben edzenek, itt egyébként min­dig nagy a forgalom, este tízig van ott valaki. Telente a focisták is ott készülnek. A helyi asszonyok közül is sokan eljárnak, de csak telente, máskor falun sok a munka.- Ha ilyen ügyes lányok, asszo­nyok vannak a faluban, gondolom, a spartakiádra is ráadják fejüket...- Az iskolában a gyerekek termé­szetesen külön indulnak, mi női cso­portot szervezünk. Épp most beszél­gettünk a járási szervek képviselői­vel, negyven részvevőt akartak, ezt semmiképpen nem tudjuk megolda­ni, hiszen a két falu együttesen ezerkétszáz lélekszámú. Csak a fia­tal asszonyokat vehetjük számítás­ba, az idősebbek faluhelyen aligha jönnek el. Mint megtudtuk, a járási székhelyen is csak negyventagú csoport lesz. Búcsúzóul még a futballpálya felé indulunk. Nem is a pályára, inkább a kétmillió korona beruházással, ön­segélyes alapon épült új öltözőre vagyunk kíváncsiak. Szó, ami szó, parádés, pedig a központi sportszer­vektől csak 50 ezer korona segítsé­get kaptak a berendezésre.-Mikor benyújtottuk a kérvényt, mondták is, túlzottan szerények va­gyunk, hogy csak ennyit kérünk. Az igazság az, hogy nem ismertük ki magunkat, nem akartunk túl sokat kérni, féltünk, hogy végül semmit nem kapunk. A kevéssel jól bántak, ízlésesen, s főleg okosan rendezték be az öltözőket, most már a csapaton a sor, a körülmények adottak, csak élni kell velük. URBÁN KLÁRA • Miért nem sikerült a vissza­térés?- Nagyon készültem a szöuli olimpiára, rövid kihagyás után sze­rettem volna visszatérni a dobogóra, ám nem hagyták, pedig jó formában voltam. Egyetlen emberen, Alekszej Medvegyeven, a súlyemelők szövet­ségi kapitányán múlt minden. Nem támogatta a tervemet. • Milyen eredményre lett volna képes Szöulban?- Négyszáz kilót biztosan emel­tem volna. Ezzel megnyertem volna a 82,5 kilósok versenyét. • Vagy egy súlycsoporttal feljebb indult volna?- Nem, nem. Ma is csupán 83 kiló vagyok, Szöulban is könnyen hoz­tam volna a súlyomat. • Említette Medvegyev nevét. Úgy hírlik, a szövetségi kapitánynak nem a legjobb a viszonya a váloga­tott tagjaival.- Medvegyev jelenleg csak név- leg a válogatott vezetője, március óta nem volt a csapattal. • Miért nem hajlandóak a válo­gatottak vele készülni?- Mert a szövetségi kapitány módszerei elavultak. Ezt nem csak én mondom, s nem is azért, mert miatta nem mehettem Szöulba. Ma már az nem lehet a siker alapja, hogy sok-sok tonnát megmozgatnak a versenyzők. Nem szabad egy kap­tafára dolgozni, mindenkinek egyéni tervek szerint kell készülnie a verse­nyekre. • Ha felajánlanák, elvállalná a szövetségi kapitány tisztét?- Nem. Nem tudnám elhagyni Le- ninakánt. Tavaly iszonyú földrengés sújtotta Örményországot. A város sportbizottságának vagyok elnöke, most az a feladatom, hogy ismét megteremtsük a sportolás feltételeit. Központi keretből 20 millió rubelt kaptunk új sportlétesítmények építé­sére. • Azt beszélik, azokban a tragi­kus percekben is Leninakánban volt. Mi történt?- Nyolc hónap múltán is min­dannyiszor megborzongok, ha de­cember hetedikére gondolok. Pedig nekem óriási szerencsém volt. A ka­tasztrófa napjának hajnalán éjjel kettőkor értem haza a djakartai női súlyemelő-világbajnokságról. Ná­lunk az a szokás, hogy ha valaki megérkezik, akkor a házában a ba­rátok köszöntik. Sokáig fenn voltunk, ezért másnap későn keltem fel. En­nek köszönhetem az életem, mert délelőtt nem mentem be a munka­helyemre. Az az épület, amelyben dolgoztam, teljesen romba dőlt. Ha időben elindulok dolgozni, én is a törmelék alatt leltem volna a ha­lálom. • A lakóházuk nem sérült meg?- Csak két oldalon, a feljárók ron­gálódtak meg. • Részt vett a mentésben is?- Igen. Soha nem felejtem el azo­kat a napokat. Látnom kellett a rom- badőlt házakat, iskolákat, a szörnyű tragédiákat. Gyorsan cselekedtünk Nekünk, sportvezetőknek az is a fel­adatunk volt, hogy elhelyezzük a hajlók nélkül maradt sportolókat, családjukat. Közel háromezer spor­tolót költöztettünk az ország külön­böző sportbázisaira. • Azóta normalizálódott az élet Leinakánban?- A városban maradók nyomban elkezdték a helyreállítást. Azóta egyfolytában csak házakat és kór­házakat építenek. Gorbacsov azt ígérte, hogy két éven belül befejező­dik a helyreállítás, mindenkinek lesz tető a feje fölött. • Nem gondolt arra, hogy elköl­tözik ebből a városból, elmenekül?-Mi, örmények, ahol születtünk, ott akarunk élni. Ezért, ha befejező­dik az építkezés, akkor sem vállalom el a szövetségi kapitányságot. • Teljesen elszakad a súlyeme­léstől?- Nem, hiszen most is tagja va­gyok a Nemzetközi Súlyemelő Szö­vetség technikai bizottságának. Ha befejeződik Leninakán helyreállítá­sa, akkor valószínűleg elfogadom azt a felkérést, hogy legyek a köztár­saság sportminisztere. Abban a funkcióban nemcsak a súlyemelé­sért, hanem az egész sportért tud­nék tenni. • Közeledik az athéni súlyemelő­világbajnokság nyitánya. Mit gondol, megdöntik az öt éve érvényben levő világcsúcsát?- Nem hiszem, azt gondolom, ez nem lesz a rekordok világbajnoksá­ga. A súlyemelésben is sok mindent újra kell építeni. KRESZ LÁSZLÓ Labdarugó Európa Liga Az AC Milán (BEK), az FC Barcelona (KEK) és az SSC Napoli (UEFA Kupa) trió nyerte az idei labdarúgó Európa Kupákat. A legpesszimistább szurkolók állítása sem állja meg a helyét, hogy a kontinentális kupatornák ne kötnék le a nézők, a tájékoztatási eszközök vagy különböző híres cégek figyelmét. Ellen­kezőleg: állandóan növekszik a tornák attraktivítása, hiszen a győzelemnek nemcsak sportértéke van, hanem tár­sadalmi és politikai jelentősége is. Ráa­dásul az irányító szén/, az UEFA azon fáradozik, hogy tovább népszerűsítse az Európa Kupákat. Ezt nagy mérték­ben elősegítheti az angol csapatoknak a visszatérése - valószínűleg már a jö­vő esztendőben. A végleges • döntés elsősorban a hírhedt szigetországi szurkolók kezében van. Ha megjavul­nak, jöhetnek kontinensünkre... Mintegy három esztendővel ezelőtt boríték érkezett az élvonalbeli európai klubok címére (a Sparta Praha is ka­pott!). A feladó a Reál Madrid volt. A javaslat, amelyet a világ egyik leg­gazdagabb klubjának az elnöke, Ra- mon Mendoza dolgozott ki, egy kicsit megingatta a bevett kupaszokásokat és a gyakorlatot. Gyorsan sok pártfogóra (főleg az anyagilag jól prosperáló klu­bok részéről), és ugyanannyi ellenke­zőre talált. Milyen forradalmi javaslatokat is ter­jesztett elő a Reál? Olyan lebonyolítási rendet, amely eltér mindhárom kupa menetrendjétől. A lényege: 0 résztve­vőket (egyelőre csak a BEK-ben) nyolc négytagú csoportba osztanák. Ez a szisztéma biztosítaná, hogy a csapa­tok minimálisan három meccset játsza­nának otthonukban és ugyanannyit ide­genben. Csak a csoportgyőztes jutna tovább s aztán már a megszokott és jól bevált egyenes kiesési rendszerben folytatódnának a küzdelmek. Ezzel a módosított lebonyolítással nagy mér­tékben csökkenne a véletlenszerűség, amely természetes velejárója a mostani K. 0. szisztémának. A véletlen és sze­rencsétlen vereségét már a következő találkozón jóvá lehet tenni. Emellett minden indulónak busás hasznot he­lyez kilátásba a Reál. Mert a mindent hatalmába kerítő televízió és az üzlet­emberek csillagászati összegeket haj­landók fizetni. Az első pillanatra figyelemre méltó a madridiak újítása, alapjában véve felfrissítené a kupaversengést. Csak­hogy a helyzet távolról sem ilyen egy­szerű. Annál is inkább nem, mert fő ellenzője (egyelőre) - az Európai Lab­darúgó Szövetség! Hogy miért? „Amit a Reál ajánl, nem megoldás" - magyarázza az UEFA főtitkára, Ger- hard Aigner. - A javaslatból ugyanis kilóg a lóláb: a nagy és erős klubok érdekeit tartja szem előtt. A Napnál is világosabb, hogy olyan klubok, mint a Reál Madrid, az FC Barcelona, az AC Milán, az Inter Milán, a Bayern Mün­chen és mások nem akarnak játszani az úgynevezett futballtörpék ellen. Ezek nem vonzzák a szurkolókat és a klub elesne a bekalkulált jövedelemtől. Igaz, a négyes csoport garantálna mondjuk három attraktív hazai meccset, csak­hogy minden csapatnak háromszor ide­genben is pályára kellene lépnie. És ez jelenti a gondot, sok együttes alig tudja összekaparni az útiköltséget. (Az UEFA támogatja az anyagilag gyenge klubo­kat). Ez most háromszorosára növe­kedne!" A madridiak azonban kötik az ebet a karóhoz. Felsorolják az erős csapato­kat, melyek fémjelezhetnék a kupákat, ha a körülmények szerencsétlen össz- játéka folytán nem esnének ki (sérülés, formahanyatlás, végzetes hiba). A je­lenlegi gyakorlat szerint ezek a kiváló játékerőt képviselő együttesek egyszer kiállnak saját közönségük elé, nem si­kerül a produkció, aztán egy évet vár­hatnak az újabb lehetőségre. A „Real- recept" három hazai mérkőzést ga­rantál! „A Reál megfeledkezik a kupator­nák varázsáról. A törpének ugyanolyan reménye van, mint az esélyesnek" - ál­lítja kategorikusan Aigner. Ráadásul a három kupa első fordulójában 128 csapat indul, s legalább 50 százaléku­kat anyagilag támogatnunk kell. Nem kizárt azonban, hogy idővel két csoport­ban bonyolítanánk le a kupatornákat, de csak a negyeddöntőtől. Ha a fejlő­dés ezt kívánja, átállunk erre az alter­natívára." A főtitkár szavai ellenére a nagy klubok egyre gyakrabban hallatják sza­vukat egy ún. Európa Liga létrehozásá­ra. Ez azt jelentené, hogy a nemzeti bajnokságok kénytelenek lennének nél­külözni élvonalbeli csapataikat, viszont létrejönne az „elit klubok" Európa-baj- noksága. „Ez visszalépés, a kupatornák szét­esését jelentené" - ellenzi az elképze­lést Aigner." Végeredményben azon­ban már az a tény, hogy a például az NSZK, Olaszország, Spanyolország, a visszatérő Anglia és más országok hat-hat csapatot indíthatnak, a mostani kupaversengés tulajdonképpen mege­gyezik az annyira proklamált Európa Ligával". (T. V.) A felbári labdarúgók és azok, akik részesei voltak a sikernek (Archív-felvétel) Jurij Vardanjan - ekkor még aktív versenyzőként az edzőteremben (Major Lajos felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents