Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-29 / 230. szám, péntek

ÍJ szú 5 89. IX. 29. Az SZKP nemzetiségi politikája a jelenlegi feltételek között Hatodszor. A szovjet föderáció átala­kításával összhangban ismét felmerülnek a Szovjetunió politikai rendszerében fon­tos szerepet játszó társadalmi szerveze­tek státusával összefüggő kérdések. A demokratizálás jelenlegi feltételei között a köztársaságok és a Szovjetunió társa­dalmi szervezetei közötti kapcsolatok for­máinak megválasztása közvetlenül e szervezetek ügye. Rendkívüli politikai jelentőséggel bír ez a kérdés a pártban. A párt a hasonló gondolkodó emberek szervezeteként jött létre, egyesítette a munkásosztály és a dolgozók haladó képviselőit, nemzetisé­gi hovatartozásukra való tekintet nélkül. Éppen internacionalista jellegének' kö­szönheti a párt, hogy a társadalom szo­cialista fejlődésének útján konszolidálódó vezető erővé válhatott. Az SZKP határozottan elutasít minden nemzeti elszigetelődést, lokálpatriotiz­must, reszortizmust. Tagsági összetételé­re való tekintettel a párt internacionális, eszmeileg és szervezetileg egységes volt és az is marad, a demokratikus centraliz­mus alapján épült ki, egységes a prog­ramja és a szervezeti szabályzata. Az SZKP struktúrájában a föderalizmus elvei elfogadhatatlanok. A kommunisták köte­lessége: ne engedjenek meg semmine­mű, nemzetiségi alapokon történő diffe­renciálódást sem a párt soraiban, sem pedig a dolgozókollektívákban és társa­dalmi szervezetekben, harcolniuk kell a nacionalizmus és sovinizmus ellen, mindenekelőtt a saját nemzeti környeze­tükben. A nacionalista és sovinista néze­tek, előítéletek összeegyeztethetetlenek a párttagsággal. Új megközelítésre van szükség a párt­építésben is. A szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak létező struktúráján belül törekedni kell azok önállóságának erősítésére. Ezt segíti elő: a köztársasá­gok jogot kapnak arra, hogy a saját belá­tásuk szerint oldják meg a pártélet kulcs- fontosságú kérdéseit: a szervezeti-struk­turális, a káder-, a pénzügyi és más kérdéseket. Joguk van arra, hogy az SZKP programjának és szervezeti sza­bályzatának keretében kidolgozzák saját politikai dokumentumaikat, amelyek tük­rözik a specifikus nemzeti szükségleteket. Célszerű lenne létrehozni az SZKP Köz­ponti Bizottságának nemzetiségi kérdé­sekkel foglalkozó bizottságát. Hasonló bi­zottságok alakulhatnának a szövetségi köztársaságok pártjainak központi bizott­ságai mellett is. Hetedszer. A szovjet föderáció átala­kításával összefüggésben meg kell oldani az OSZSZSZK államjogi státusával kap­csolatos problémákat. Ebben a köztársa­ságban számos feladat irányításával ed­dig az országos szervek foglalkoztak, ami negatívan nyilvánul meg mind a köztársa­ság, mind pedig a Szovjetunió érdekeit tekintve. Mindez gyakran a feladatok ke­veredésében, az időszerű problémák megoldásának halogatásában is megmu­tatkozik. Az OSZSZSZK-ban létre lehetne hozni a köztársasági irányítás kiegészítő szerveit, beleértve a közigazgatási, gaz­dasági, ideológiai, kulturális, tudományos és egyéb szerveket. Ezzel párhuzamosan fontolóra lehetne venni az OSZSZSZK területén működő pártszervezetek koordinálásának lehető­ségeit, például ilyen lehetne a rendszeres köztársasági pártkonferenciák megrende­zése, ezeken döntenének a köztársaság kommunistáinak tevékenységével kap­csolatos lényeges kérdésekről, továbbá az SZKP KB struktúrájának keretében. létre lehetne hozni olyan irodát (titkársá­got), amely közvetlenül és operatívan irá­nyítaná az OSZSZSZK pártszervezeteit. Az Oroszországi Föderáció a 31 auto­nóm alakulatával nemzetiségi szempont­ból a Szovjetunió legsokrétűbb köztársa­sága. Ezért érdemel figyelmet az a javas­lat, hogy hozzák létre az OSZSZSZK kétkamarás Legfelsőbb Tanácsát. Nyolcadszor. Miként lehet végrehaj­tani a változásokat a szovjet föderáció­ban? Felmerült az a kérdés, hogy ki kell dolgozni az új szövetségi szerződést, ez váltaná fel a Szovjetunió megalakításáról szóló 1922-es szerződést, s úgyszintén szóba került a Szovjetunió megalapításá­ról szóló új deklaráció kidolgozása. Ami az új szerződést illeti: már maga a szovjet föderatív állam alkotmánya is szerződé­ses dokumentum, mivel rögzíti a köztár­saságok alapvető jogait, a szövetség és a köztársaságok viszonyát. Az 1922-es szerződés nyitott, s máig megőrizte jogi érvényességét. Az alkotmány szerves ré­szeként az új deklaráció lehetne az az alapvető politikai dokumentum, amely le­hetővé tenné a szovjet föderalizmus meg­újítását célzó intézkedések rögzítését. A nemzeti autonómia szerepének növelése, jogi státusa A szovjet föderáció átalakításának szerves része, s ugyanakkor nagy politikai jelentőségű kérdés az autonóm köztársa­ságokban, kerületekben és körzetekben élő nemzetek törvényes jogainak a teljes megújítása. A nemzetek önrendelkezési formáiban meglévő különbségek a valós életet tükrözték, azt, hogy a Szovjetunió megalakulásakor az egyes nemzetek a társadalmi-gazdasági fejlődés különbö­ző fokán álltak, s egyéb eltérések is voltak. Ezek a különbségek sok tekintet­ben megszűntek. Az autonóm alakulatok­nak viszont mindeddig nincsenek reális lehetőségeik arra, hogy teljes mértékben érvényesíthessék nemzeti szükségletei­ket, el kell viselniük a szövetségi, köztár­sasági, határterületi és kerületi hatalmi szervek parancsolgatását. Éppen ezért célszerű- meggyorsítani az autonóm köztársa­ságok, kerületek és körzetek alkotmányos és egyéb jogi aktusainak a megújítását,-az autonóm köztársaságok, mint szovjet szocialista államok jogállásának tiszteletben tartása mellett lényegesen bővíteni kell jogköreiket. Az autonóm köz­társaságoknak joguk legyen dönteni az adminisztratív-területi megoszlás kérdé­seiben, környezetvédelmi ügyekben, a nemzeti kultúra és nyelv fejlődésével, valamint a történelmi emlékek védelmével kapcsolatos kérdésekben,- erősíteni kell az autonóm köztársa­ságok gazdasági önállóságát azzal, hogy átállnak az önelszámolásra és önfinan­szírozásra,- az autonóm köztársaságok tiltakoz­hatnak a Szovjetunió és a szövetségi köztársaságok olyan akciói ellen, ame­lyek ellentétesek a Szovjetunió és a szö­vetségi köztársaságok alkotmányosan rögzített konpetenciáival,- emelni kell az autonóm kerületek és körzetek jogi státusát. Jogot kell kapniuk a törvényalkotói kezdeményezésre a Szovjetunió és a szövetségi köztársa­ságok legfelsőbb államhatalmi szervei­ben, s arra, hogy necsak a Szovjetunió, hanem a szövetségi köztársaságok leg­felsőbb tanácsaiban, a határterületi és a területi tanácsokban is legyen képvise­letük,- rögzíteni kell, hogy az autonóm kör­zetek hatalmi szervei közvetlenül fordul­hatnak a Szovjetunió minisztériumaihoz és főhatóságaihoz, valamint a szövetségi köztársaságok közigazgatási szerveihez,- állandóan tekintettel kell lenni a nemzetiségi-állami alakulatok kapcso­lataira nemcsak a Szovjetunión belül, ha­nem a köztársaságokban és kerületekben is figyelemmel kell kísérni a nemzetek, nemzetiségek és nemzetiségi csoportok viszonyát. Azok számára, akik nemzetiségi-terü­leti alakulataik határain kívül élnek, bizto­sítani kell minden jogot és feltételt nemze­ti hagyományaik megőrzésére, kultúrájuk és anyanyelvűk fejlesztésére.-A köztársaságok legfelsőbb taná­csainak, a kerületi és határterületi taná­csoknak a belegyezésével létre lehet hoz­ni a nemzeti járásokat és községi taná­csokat azon nemzetiségek által sűrűn lakott területeken, amelyeknek nincsenek nemzetiségi-területi alakulataik. Ugyan­csak lehetővé kell tenni, hogy ezek a nemzetiségek az őket képviselő orszá­gos állami-társadalmi szerveket hozza­nak létre.-Fejleszteni kell a nemzetiségi ki­sebbségek és a velük közös etnikai ere­detű külföldi állampolgárok közötti kap­csolatokat, s ennek érdekében törvénybe kell iktatni, hogy a nemzeti kulturális köz­pontoknak és társadalmi szervezeteknek jogában áll támogatniuk a kulturális kap­csolatokat az illető országok hasonló kul­turális-művelődési szervezeteivel, még­pedig a Szovjet Baráti Társaságok Szö­vetségén keresztül és közvetlenül egy­aránt. Az SZKP osztja az északi, a szibériai és a távol-keleti kis népek helyzete miatti aggodalmakat. E területek iparosítása so­rán nem vették megfelelően figyelembe a szociális és ökológiai következménye­ket. Ezeknek a népeknek külön állami védelemre és támogatásra van szüksé­gük. A legközelebbi időben össze kell hívni az északi, a szibériai, a távol-keleti eredeti lakosság képviselőinek kongresz- szusát, s olyan tömörülést kell létrehozni, amely a közigazgatás minden szintjén képviselné érdekeiket. A nemzeti kultúrákról és nyelvekről A kulturális politikát, ahol a nemzeti és az internacionalista szempontok össz­hangja különösen jelentős, minőségileg magasabb, a szocialista társadalom je­lenlegi fejlettségi stádiumának megfelelő szintre kell emelni. Az SZKP elismeri a nemzeti kultúrák sajátosságait és egye­dülálló értékeit. Ezek megőrzését olyan törvényekkel kell biztosítani, amelyek ki­zárnak bármiféle megkülönböztetést. A párt határozottan elítéli a nemzeti kultúrák károsításának minden formáját, és feladatát abban látja, hogy biztosítsa a Szovjetunió valamennyi népe szellemi életének szabad fejlődését. E fejlődés formáiról minden nép szuverén módon, utasítások és korlátozások nélkül maga dönt. Rendkívül jelentős a Szovjetunió nem­zetiségi nyelvi politikájának kérdése. A legfőbb elv marad továbbra is vala­mennyi nyelv szabad fejlődése és egyen­jogúsága, s a tanítási nyelv önkéntes megválasztása. E kérdéseket úgyszintén törvények útján kell rendezni. A köztársaságok illetékességébe tar­tozik annak a nyelvnek a hivatalossá nyilvánítása, amelyről a szövetségi köz­társaság a nevét kapta. A hivatalos nyelv státusa nem vezethet nyelvi diszkriminá­cióhoz. Gondoskodni kell az adott köztár­saság területén élő más nemzetiségek nyelvének a tanításáról, s ehhez minden segítséget meg kell adni. A történelmi fejlődés során olyan hely­zet alakult ki, hogy a Szovjetunióban az orosz vált a kommunikáció nyelvévé. Ezért minden szempontból célszerű létre­hozni a kedvező feltételeket a nemzeti­orosz és az orosz-nemzeti kölcsönös kapcsolatok fejlesztéséhez. Valamennyi szovjet nemzet érdekének megfelelne, ha törvénybe iktatnánk, hogy az orosz orszá­gos, a Szovjetunió egész területén hasz­nálatos nyelv, s egyenjogú a köztársasá­gok hivatalos nyelvével. Mindezekkel a kérdésekkel összefüg­gésben külön törvényt kell hozni a szovjet népek nyelvének szabad fejlesztéséről és egyenjogú használatáról. Ezt a törvényt össznépi vita után lehetne jóváhagyni. A nemzetiségi kérdések és az emberi jogok A szovjet népek közötti együttműkö­dés megszilárdítása és egyben a szocia­lista jogállam létrehozása szempontjából rendkívül jelentős feladat az állampolgá­roknak a faji, vallási és nemzetiségi hova­tartozásukra való tekintet nélküli egyenjo­gúsága alkotmányos elvének a teljes körű és következetes megvalósítása. Elfogadhatatlan és a szovjet államiság elveivel ellentétes bármely kísérlet, amely a nemzetiségi hovatartozással összefüg­gésben tagad meg jogokat. A szovjet állampolgároknak az ország bármely ré­szében otthon kell érezniük magukat. Ez a legfőbb végső célja mindannak a tevé­kenységnek, amely a nemzetek és nem­zetiségek közötti viszony harmonizálásá­ra irányul. Ezzel összefüggésben célsze­rű megvalósítani a következőket:- Törvényt kell elfogadni azon szovjet állampolgárok jogainak garantálásáról, akik nemzetiségi-területi alakulataikon kí­vül élnek, vagy ilyen alakulataik nincse­nek. Megfelelő törvényeket kell hozni a szövetségi és az autonóm köztársasá­gokban is.- Biztosítani kell az anyanyelvi iskolai oktatáshoz való jogot, s az anyanyelvnek a társadalmi életben való használatát, s úgyszintén gondoskodni kell a nemzeti hagyományok megőrzéséről és fejleszté­séről.- Törvény útján kell garantálni a szov­jet állampolgárok nemzeti méltóságának jogi védelmét. A szovjet jogrendszernek elégtételt kell adnia a nemzeti érzelmeket és méltóságot ért erkölcsi vagy anyagi károkért. A nemzetiségi ellentétek szitá­sára irányuló akciókat a szovjet törvények minden szigorával meg kell előzni.- Törvényben kell meghatározni azo­kat a feltételeket, amelyek mellett fel lehet oszlatni és be lehet tiltani a nacionalista vagy soviniszta szervezeteket és csopor­tokat.- A nemzetek és nemzetiségek közötti viszony miatt kialakult konfliktusok külö­nösen figyelmes hozzáállást követelnek meg. Ezeket a konfliktusokat alkotmány- jogi, demokratikus alapokon, nyilvánosan, valamennyi érdekelt fél képviselőinek kö­telező részvételével kell megoldani. Ez vonatkozik a Hegyi Karabah körüli konflik­tussal kapcsolatos problémák megoldá­sára is.- Intézkedéseket kell hozni a krími tatárok, a szovjet németek, görögök, kur- dok, koreaiak, a meszhet törökök és má­sok problémáinak megoldására. Az ilyen jellegű kérdéseket az érintett népek érde­keinek, továbbá a realitásoknak a tiszte­letben tartása mellett, a lehetséges követ­kezményeket figyelembe véve kell ren­dezni.- A számos köztársaságban lejátszó­dó események sürgetően vetik fel az emberek biztonsága garantálásának, ál­lampolgári jogaik betartásának, a rend megőrzésének a kérdését.- Olyan törvényre van szükség, amely biztosítaná azoknak a népeknek a teljes politikai rehabilitálását, amelyek megtor­lásoknak és tömeges deportálásoknak voltak kitéve. A törvénynek szavatolnia kell, hogy hasonló esetek sosem ismét­lődnek meg. Ezt a történelmi igazság és az igazságosság nevében, erkölcsi esz­ményeink nevében kell megtenni. Az SZKP KB PB mellett működő, a po­litikai rehabilitálásokkal foglalkozó bizott­ságnak külön kellene megvitatnia az ún. nacionalista elhajlások miatti vádakkal összefüggő kérdéseket. Meg kell tisztítani azoknak a párt- és állami személyiségek­nek a nevét, akiket ezzel a váddal politi­kailag meghurcoltak. A szovjet állampolgárok alkotmányos garanciáinak és jogainak betartása szük­séges a káderpolitika megvalósítása so­rán is. Arra kell törekedni, hogy a Szovjet­unió területén élő valamennyi nép képvi­selve legyen a hatalmi és a közigazgatási szervekben, a bíróságokon és az ügyész­ségeken, a gazdasági és szociális-kultu­rális intézmények vezetésében és a tár­sadalmi szervezetekben, természetesen figyelembe kell venni az egyének szakmai felkészültségét. Lehetővé kell tenni, hogy szélesebb körben legyen képviselve az országos szintű állami és társadalmi szervekben. Azzal összefüggésben, hogy a többes jelölés rendszerében az egyes nemzetek képviselete a köztársasági hatalmi szer­vekben csökkenhet, egy olyan különleges mechanizmust kell létrehozni, amely ezt kompenzálná. Ilyen mechanizmussá vál­hatna a szövetségi és az autonóm köztár­saságok legfelsőbb tanácsainak második kamarája, de a köztársaságok legfelsőbb tanácsai mellett létre lehetne hozni az ott élő nemzetiségi csoportok képviselőiből álló tanácsot, amely rendelkezne a törvé­nyek kezdeményezésének jogával. Az SZKP 19. országos konferenciájá­nak a nemzetek és nemzetiségek közötti viszonyról szóló határozata javasolta egy olyan állami szerv létrehozását, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozna, s a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsával s annak bizott­ságaival párhuzamosan működne. Ezzel összefüggésben célszerű létrehozni a szovjet kormány keretein belül működő külön szervet. Eszmei-elméleti szempontok A párt hangsúlyozza a szovjet föderá­ció fejlesztésének jelentőségét, a nemzeti autonómia szerepének fokozását és a Szovjetunióban élő valamennyi nemzet sürgető gazdasági és szociális problémá­inak megoldását. Elengedhetetlennek tartja, hogy ezen a területen gyökeresen megújuljon az eszmei-elméleti tevé­kenység. A népek barátsága, amely az októberi forradalomban született meg és amely kiállta a nagy honvédő háború próbáit, a szovjet emberek egész nemzedékei számára létfontosságú ügy volt s ez te­kinthető a nemzetek és nemzetiségek közötti viszony normális fejlődése egyik legjelentősebb garanciájának. Nem sza­bad megengedni, hogy a nemzetiségi viszályoknak az utóbbi időben elhintett magvai a jövőben kicsírázzanak és tönk­retegyék gyermekeink, unokáink életét. A fiatal nemzedék internacionalista és hazafias nevelése a párt, a tanácsok, a szakszervezetek, a dolgozókollektívák, a Komszomol, a család és az iskola elsőrendű feladata. Az internacionalista tudat formálása során a munka módszereinek és tartal­mának a gyökeres megváltoztatására van szükség. Már régóta hatástalanok az egy­ségről szóló fennkölt frázisok, a meggyő­ző érveket nélkülöző, a realitásoktól el­szakadt előadások, sajtóanyagok. Itt is elengedhetetlen az új politikai gondolko­dás, amely nem ismeri el a megcsontoso- dottságot. Abból kell kiindulni, hogy az internacionalizmus nem jelenti a nemzeti érdekek tagadását, ellenkezőleg, az irán­tuk való figyelem növekedésével, egyben a közös emberi értékek védelmével és az egész világon erősödő integrációs ten­denciák tiszteletben tartásával egyenlő. Fontos, hogy az internacionalizmust az ember tudatos igényeként fogjuk fel és nem olyasmiként, amit kívülről kényszerí­tenek rá. Az internacionalizmus humanis­ta lényege abban rejlik, hogy megbékíthe- tetlen a nacionalizmussal és a soviniz­mussal. Az elmúlt időszak eseményei megmutatták, hogy a társadalomban lé­teznek nacionalista, soviniszta és szélső­séges elemek, amelyek a gazdasági és szociális jellegű nehézségekkel kalkulál­nak, szándékosan élezik ki a helyzetet számos területen és szítják a nemzetiségi konfliktusokat. Ez emberek életébe került, előhozta a menekültproblémát, nagy anyagi veszteségek keletkeztek és továb­bi beláthatatlan következményekkel is számolni lehet. A felelőtlen, nacionalista beállítottságú karrieristák kezdték fel­emelni fejüket, s a megújulás eszméit és jelszavait hangoztatva a szűk csoport- érdekeket az egész nemzet érdekeiként tüntetik fel. Az ilyen akciókkal határozottan szem­be kell szállnunk. A szabadságot nem lehet anarchiával és erőszakkal helyet­tesíteni. A népeinket egyesítő értékek elvesztése katasztrófát jelentene. Nem lehetünk elnézőek azokkal szemben, akik a bűn útjára léptek, s akik ezt elősegítik. Pontosan meg kell különböztetni a nemzeti öntudat növekedését és a na­cionalizmust. Szembe kell szállnunk a na­cionalizmus minden megnyilvánulásával, ugyanakkor fontos, hogy figyelmesek le­gyünk a nemzeti jellegű törvényes igé­nyekkel szemben. Át kell értékelni a vallás helyét és szerepét a nemzetiségi viszonyokban, a vallás hatását a nemzeti tudatra. Meg­engedhetetlen az emberek egymás elleni uszítása, a nemzetiségi viszályok vallási alapokon történő szítása. A nemzetiségi kapcsolatok fejlődése során lejátszódó reális folyamatokról a tiszta és a teljes igazságot kell megtudnunk, fel kell tár­nunk, milyen okok vezettek az éles összecsapásokhoz. Itt is el kell tüntetni a „fehér foltokat". Mindez elengedhetetlen a bizalom és a kölcsönös megértés megszilárdításá­hoz. A viták és a kétségek közepette nem szabad sajnálni a fáradságot ahhoz, hogy együtt igyekezzünk feltárni az igaz­ságot. A párt nemzetiségi politikájának érvé­nyesítése során különleges szerepe van a tömegtájékoztató és propaganda esz­közöknek. Ebből ered a rádióban és a te­levízióban, a központi és a helyi sajtóban dolgozó kommunisták felelőssége. Csak a nemzeti érzések iránti mély tisztelet, s ezzel párhuzamosan a maximális elv- szerűség, az események igazságos érté­kelése járulhat hozzá a kialakult ellenté­tek leküzdéséhez, az indulatok lecsillapí­t ásához. Az SZKP nemzetiségi politikája meg­követeli, hogy újszerűen szervezzük meg a nemzetek fejlődése és a nemzetiségi viszonyok alakulása során lejátszódó ob­jektív folyamatok komplex elméleti, etni­kai és szociológiai vizsgálatát. Ugyancsak megköveteli, hogy az elméletet és a gya­korlatot megszabadítsuk a dogmatizmus- tól és a sztereotípiáktól, hogy kihasznál­juk a nemzetiségi kérdések megoldása során szerzett nemzetközi tapasztalato­kat. Ehhez bővíteni kell a tudományos és az információs bázist, fontolóra kell venni a nemzetiségi viszonyokkal foglalkozó tu­dományos intézet létrehozásának lehető­ségét és más szükséges intézkedéseket. A hazai és a nemzetközi tapasztalatok egyaránt azt bizonyítják, hogy a nemzeti­ségi kérdésnek mindig konkrét tartalma van. Nincsenek és nem is létezhetnek a kérdés megoldására olyan receptek, amelyeket minden élethelyzetben egyfor­mán lehetne használni, amelyek a szocia­lista fejlődés minden szakaszában, az ország minden területén használhatók lennének. A nemzetiségi politika szünte­len alkotó folyamat. Olyan művészet, amely képes időben reagálni a nemzeti­ségi kapcsolatok terén felmerülő problé­mákra, s meg tudja találni a konfliktus­helyzetek megoldásának mechanizmusa­it, figyelembe tudja venni az élet folyama­tainak reális dialektikáját. Ezek az SZKP javaslatai a nemzetiségi kapcsolatok tökéletesítésére és a nemze­tiségi politika megújítására. A népi képvi­selők kongresszusának ülésén és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülés­szakán történő megvitatásuk, s az ezen a politikai alapon nyugvó törvények elfo­gadása új minőséget ad a szovjet födera­tív államnak, és biztosítja a Szovjetunió minden népének szabad fejlődését, to­vábbi közeledésüket, barátságuk, kölcsö­nös segítségnyújtásuk és együttműködé­sük erősítését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents