Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-28 / 229. szám, csütörtök
fej szú 3 B9. IX. 28. * Eduard Sevardnadze beszéde az ENSZ-közgyúlés általános vitájában (ŐSTK) - Mint már jelentettük, Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter kedden szólalt fel az ENSZ-közgyülés 44. ülésszakának általános vitájában. Beszédét alább ismertetjük. KAMBODZSA A szovjet külügyminiszter bevezetőben emlékeztetett Mihail Gorba- csovnak a tavalyi ENSZ-ülésszakon mondott beszédére, amelyben ismertette a Szovjetuniónak a világ- szervezettel, annak szerepével és helyével kapcsolatos javaslatait és elképzeléseit. A továbbiakban üdvözölte George Bush amerikai elnök hétfőn elhangzott beszédében megfogalmazott „igen fontos és rendkívül érdekes" javaslatokat. Sevardnadze kitért rá, hogy az egyes országokon belüli konfrontáció destabilizálja a nemzetközi helyzetet, vagyis a „belső problémák11 kategóriája ma gyakran érinti a „külső problémák" kategóriáját. A kor legfontosabb követelményeként fogalmazta meg az egyetemes eszmék szuverenitását, a nemzetközi együttélés egyetemes szabályainak elsőbbrendűségét. Az új gondolkodás politikája épp ezen alapul - mondotta -, ám ez önmagában nem képes egyszerre felszámolni a meglevő ellentmondásokat. A választás szabadsága az emberiség legnagyobb értékeinek hierarchiájában is az első helyen áll. Minden nemzet szabadon választhatja meg fejlődésének útjait és formáit. Ezt azonban felelősségteljesen kell megtennie, nem szabad bezárkóznia a nemzeti egoizmus tömlöcébe, s úgyszintén nem szabad figyelmen kívül hagynia más nemzetek, az egész emberiség érdekeit. A választás szabadsága azonban nem jelenti azt, hogy bármilyen eszközt fel lehet használni, s erőszakhoz kell folyamodni. A szabadság nem érhető el mások kárára. Sevardnadze beszédének további részében a szovjet-amerikai viszonyról szólt, amely, mint mondotta, jelentőségében messze túllépi a két nagyhatalom határait. Kijelentette, a legmagasabb szintű erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a szerződések - köztük a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló megállapodás - tető alá kerüljenek. Emlékeztetett rá, hogy szovjet részről mind a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló egyezmény (ABM) betartását és az űrfegyverkezés problémakörét illetően, mind a nagy hatótávolságú, tengeri telepítésű manőverező ro- botrepülógépek dolgában áthidaló javaslatokat tettek, míg amerikai részről a mozgatható kilövőállású interkontinentális ballisztikus rakéták kérdésében mentek elébe a szovjet félnek. A múlt heti külügyminiszteri tárgyalásokon más nyitott kérdésben is közeledtek az álláspontok. A jövő évi csúcstalálkozóig megtehető lesz az utolsó kör is a pályán, amely a hadászati támadófegyverzetekről kötendő szerződés(ŐSTK) - Az amerikai Kongresz- szus szenátusának 68 tagja felszólította James Baker külügyminisztert, hogy Jasszer Arafatnak, a PFSZ végrehajtó bizottsága elnökének, államfőnek, aki részt akar venni az ENSZ-közgyülés ülésszakán, ne adjon beutazási vízumot az Egyesült Államokba. A The Washington Post napilap szerint a szenátorok azzal indokolták állásfoglalásukat, hogy Arafat mindeddig nem teljesítette tavalyi kötelezettségeit, nem ismerte el Izrael jogát a létezésre és nem mondott le a terrorizmusról. A lap emlékeztetett a tavalyi eseményekre is: világszerte heves bírálatot váltott ki, hogy az akkori külügyminiszter, George Shultz nem adott vízumot Arafatnak. Hogy a PFSZ vezetője felszólalhasson a világszervezetben, az ENSZ kénytelen volt rendkívüli ülésszakot összehívni Genfben. Az ENSZ New York-i székhelyén folytatódik a 44. ülésszak általános vitája. A kedd esti ülésen további 8 ország képviselője szólalt fel. Vini- cio Cerezo Arevalo guatemalai államfő elsősorban a közép-amerikai helyzettel foglalkozott. Felszólította a világszervezetet és az Amerikai Államok Szervezetét, hogy békés eszközökkel járuljanak hozzá az utóbbi időben megfigyelhető kedvező tendenciák megerősítéséhez. Nakajama Taro japán külügyminiszter kijelentette, országa tudatosítja, hogy aktívabb szerepet kell játszania a nemzetközi ügyekben. hez vezet. A Szovjetunió biztos abban, hogy a csúcstalálkozó ösztönzést ad majd az európai hagyományos fegyverzetek csökkentésének is. Sevardnadze a továbbiakban négypontos javaslatcsomaggal válaszolt Bush amerikai elnök előző nap kifejtett háromszakaszos vegyi- fegyver-leszerelési tervére, amelyet a szándékok közösségére utaló fejleményként üdvözölt. A szovjet külügyminiszter által előterjesztett javaslatok részint kiegészítik az amerikai elképzeléseket, részint továbbmennek azoknál. A négypontos előterjesztés a következő: 1. Megszüntetni a vegyi fegyverek gyártását, amint azt a Szovjetunió már megtette. (Sevardnadze ezt a legmodernebb, két összetevőjű, azaz a bináris vegyi fegyverekre is vonatkoztatta, míg az amerikai terv ezt nem tartalmazza.) 2. Radikálisan csökkenteni vagy megsemmisíteni a két nagyhatalom vegyi fegyvereit. Ez a vegyi fegyverek általános és teljes megsemmisítéséhez vezető lépés lehetne. 3. Kötelezettségvállalás arra, hogy semmilyen körülmények között nem vetnek be vegyi fegyvert. 4. A vegyi hadviselési eszközök gyártásának megszüntetését, illetve ezen eszközök megsemmisítését szigorúan ellenőrizni kell. Eduard Sevardnadze ezután részletesen szólt a nukleáris fegyverkezés amerikai részről előző nap megkerült kérdésköréről, s e vonatkozásban is több fontos javaslatot tett: 1. Találkozzanak a nukleáris hatalmak képviselői annak megvitatására, hogy mi is a minimális nukleáris fékentartás, egyáltalán milyen potenciál tekinthető ehhez elégségesnek. E találkozón részt vennének a nukleáris fegyvereket befogadó országok képviselői is. 2. Kössön az összes atomhatalom megállapodást a nukleáris háború veszélyének csökkentéséről. A konzultációt erről a Biztonsági Tanács állandó tagjainak eszmecseréi keretében lehetne megkezdeni. 3. A Szovjetunió kész felújítani a nukleáris robbantások moratóriumát, ha az Egyesült Államok is megteszi ezt. Javasolja, hogy a genfi leszerelési értekezlet foglalkozzék e kísérletek teljes tilalmával. Lehetséges megoldásnak tekinti, hogy az 1963-as atom- csendszerzödést, amely a légköri, a világűrbeli és a tenger alatti robbantásokat tiltotta meg, kiterjesszék a föld alatti atomrobbantásokra is. Ismertette Tokio hárompontos javaslatát a nemzetközi együttműködés előmozdítására. A három pont lényege: 1. Japán fokozza hozzájárulását a tartós béke elérését célzó erőfeszítésekre; 2. növeli a fejlődő országoknak nyújtott segítséget; 3. hozzájárul a nemzetközi kulturális csere bővítéséhez. Ayaovi Abodo togói külügyminiszter az angolai és namíbiai helyzet megoldásával foglalkozott, Pert- ti Paasio finn külügyminiszter a biztonsági kérdéseknek és a szegénység felszámolásának szentelte beszédét. Külön üdvözölte a szov- jet-amerikai viszony pozitív fejleményeit és közölte, a vegyi fegyverek felszámolását célzó legújabb kezdeményezésekhez a finn szakemberek azzal akarnak hozzájárulni, hogy megfelelő és megbízható ellenőrzési mechanizmusokat dolgoznak ki. Joe Clark kanadai külügyminiszter javasolta, tartsanak konzultációkat a NATO és a Varsói Szerződés tagországai. Diego Cordovez ecuadori külügyminiszter Közép- és Dél- Amerika problémáival foglalkozott, Sten Andersson svéd külügyminiszter a béke megőrzésének, a gazdasági nehézségek felszámolásának és az ökológiai katasztrófák megakadályozásának összefüggéseire mutatott rá. Gaositwe Chiepe, Botswana külügyminiszter-asszonya hangsúlyozta, Afrika déli részén továbbra is hadiállapot van. 4. Az atomhatalmak, mindenekelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok, kössenek megállapodást a katonai célú hasadóanyagok gyártásának nemzetközileg ellenőrzött beszüntetéséről. Ez utóbbi indítvánnyal összefüggésben Sevardnadze emlékeztetett rá, hogy a Szovjetunió az idén megszünteti a dúsított urán gyártását, s 1987-ben bezárta a katonai célú plutóniumgyártásra szolgáló egyik reaktorát (az idén és jövőre továbbiak működését szünteti meg). A hagyományos fegyverzeteket illetően a szovjet külügyminiszter elismerően szólt a NATO bécsi javaslatairól, s azokat komolynak minősítette. Sürgette, hogy kezdődjenek tárgyalások a harcászati atomfegyverzet korlátozásáról is az összes érintett részvételével. Kijelentette, amennyiben a NATO hajlandó e tárgyalások megkezdésére, a Szovjetunió saját európai taktikai atomrakétáinak további egyoldalú csökentésével fog erre válaszolni. Méltatva a több nyugati hatalommal a nukleáris veszély, illetve a véletlenszerű támadás esélyének csökkentéséről kötött egyezményeket. Sevardnazdze bejelentette, hogy a Szovjetunió a közeljövőben hasonló jellegű tárgyalásokat kezd Kínával a katonai szembenállás megszüntetéséről. A regionális válsággócokról szólva a szovjet külügyminiszter a nemzetközi közösség sikereként értékelte az Afganisztánról szóló genfi megállapodások aláírását, a namíbiai függetlenségi folyamat megkezdését, az iraki-iráni háború megszüntetését és a Kambodzsa körüli probléma ügyében folyó dinamikus párbeszédet. Hozzáfűzte azonban, nem lehet elmondani, hogy a pozitív tendenciák visszafordíthatatlanok. Beszédének további részében Sevardnadze a gazdasági biztonság témakörét érintette, s ezzel összefüggésben nagyra értékelte azokat a javaslatokat, amelyeket az el nem kötelezett országok mozgalmának belgrádi csúcsértekezletén dolgoztak ki a világgazdasági válság megoldása céljából. A szónok ugyancsak külön kihangsúlyozta, hogy legfelső politikai szintű, egyetemes megoldást igényel a környezetvédelem kérdése. Javasolta, hogy az 1992-re tervezett környezetvédelmi világkonferenciát rendezzék meg az állam- és kormányfők szintjén. Eduard Sevardnadze a beszéde bevezető részében taglalt gondolatra visszatérve még egyszer nyomatékkai hangsúlyozta, hogy a nemzetek választását nem szabad erőszakkal megváltoztatni, s a stabilitást nem lehet elérni erőszakkal, intervencióval, blokáddal és más szankciókkal. Nem kell lepleznünk - folytatta -, hogy a lengyel kommunisták választási kudarca nem lelkesített bennünket. És nem kívánjuk leplezni azt sem, hogy azt kívánjuk nekik: küzd- jék le a jelenlegi válsághelyzetet. Nem látunk azonban semmi szörnyűséget abban, hogy Lengyel- országban a nép akaratával összhangban koalíciós kormány alakult. Nincs előítéletünk e kormánnyal szemben, sikert kívánunk neki és készek vagyunk aktívan együttműködni vele. A türelem, a tolerancia a civilizált politika alapvető normája. Ezt a Szovjetunió magára nézve kötelezőnek tekinti - mondotta Sevardnadze, de rögtön feltette a kérdést, akkor vajon miért olyan türelmetlenek mások például Kubával szemben? Hozzáfűzte: ha egyszer egy szocialista országban lehetséges nem kommunista miniszterelnök, miért lenne eretnekség, ha egyszer egy nyugati ország kormányának élén egy kommunista jelenne meg? Beszéde befejező részében Sevardnadze röviden szólt a Szovjetunióban végbemenő átalakításról. Kijelentette: A társadalom új modelljét építjük. A szocializmus nagy eszméje távolról sem merült ki, hanem ellenkezőleg, humanista potenciálját nehéz, néha drámai, a tőle idegen erőkkel és hibákkal vívott konfrontáció feltételei között tárja fel. Országunkban nem látszólagos, hanem valóban gyökeres átalakításhoz láttunk hozzá, s ennek keretében legfőbb alapelveink közé tartozik a néphatalom szuverenitása, a világ felé történő nyitás az együttműködés és a barátság szellemében - mondotta végezetül a szovjet külügyminiszter. T egnapra minden vietnami katona elhagyta Kambodzsát, s ezzel alapvetően megváltozott a helyzet. Sokasodnak a kérdőjelek, az utóbbi napokban érezhetően nőtt a feszültség az országban. Paradox helyzet ez, hiszen azáltal, hogy a vietnami csapatok csaknem tizenegy évi jelenléte - amit az ellenzék és a Nyugat mindig is a rendezés legnagyobb akadályának tartott- most megszűnt, Phnom Penh és Hanoi a maga részéről felszámolta a politikai megoldás útjában álló legnagyobb akadályt. Közel 400 újságíró és több mint 100 hivatalos megfigyelő- köztük hazánk képviselői - tartózkodik e napokban Kambodzsában. Az utóbbiak egyöntetű véleménye az, hogy a kivonulást tisztességesen hajtották végre. A vietnami alakulatok mindegyike elérte 26-án éjszaka a határt. A különböző, az ellenzék által terjesztett híresztelések propagandafogásnak számítanak, hiszen az igazságnak csupán az felel meg, hogy Hanoi tanácsadókkal, kiképzőkkel és műszaki szakemberekkel továbbra is segíteni fogja a kambodzsai kormányerőket. Erről azért kell külön is szólni, mert az ellenzék vezetőjének, Szi- hanuk hercegnek a hívei hétfőn rádión keresztül felszólították az ország lakosságát - hírügynökségi források szerint külön is megemlítve a buddhista szerzeteseket és a gyermekeket -, hogy fogjon fegyvert „a csak színleg távozó vietnami megszállók ellen". Nagyon sok minden történt az utóbbi két hét alatt. Hová vezethet az ellenzék keményedé álláspontja, az elvakult kard- csörtetés? Nézzük a tényeket. Szihanukék- nak mindenképpen értékelniük kellene, hogy a párizsi nemzetközi Kambodzsa-konferencia sikertelensége ellenére a korábban bejelentett határidőben eltávoztak a vietnami katonák. Szihanuk ehelyett elutasította Csaticsaj Csunhavan thaiföldi kormányfőnek azt a felhívását, hogy a csapatkivonás után a szemben álló felek kössenek tűzszünetet. S itt kell kiemelni azt az aktivitást, amelyet a thai kormány tanúsít a politikai rendezés érdekében, annál is inkább, mivel Thaiföldön vannak a polpotista vörös khmerek táborai. A múlt héten Csunhavan vendége volt Hun Sen kambodzsai kormányfő is, aki támogatta a bangkoki javaslatot. Emlékeztetni kell arra, a párizsi fórum azért végződött kudarccal, mert a Kína által támogatott polpo- tisták részt kértek a hatalomból. A Phnom Penh-i kormány ezt hajlandó megosztani az ellenzékkel, de az általános választások eredményei alapján. A vörös khmerek attól tartanak - és nem alaptalanul -, hogy a lakosság emlékezetében még élénken él rémuralmuk emléke, s nem lennének éppen népszerűek, [gy könnyen megtörténhetne, hogy a katonai szempontból jelenleg legerősebb frakcióból politikai vereséget szenvedő szervezet lenne. Ezért ragaszkodnak a fegyveres megoldáshoz. Az a vád sem helytálló, hogy a phnompenhi kormány manipulálná a választásokat, mert Hun Sen világos megoldást ajánlott az átmeneti időszakra: a választásokat (CSTK) - Ismeretlen tettesek kedden meggyilkoltak két amerikait, akik a Manilától mintegy 80 kilométerre északra levő Camp O’Donnell amerikai radartámaszponton dolgoztak. Ugyancsak kedden érkezett a Fü- löp-szigetekre Dán Quayle amerikai alelnök. A manilai kormánnyal szemben álló erők arra törekednek, hogy kivonják a szigetekről az amerikai fegyveres erőket, s megfigyelők szerint a keddi merénylet összefüggésben áll Quayle látogatásával. Quayle a kereskedelmi körök képviselőivel megtartott tegnapi találkozóján élesen elítélte a két amerikai meggyilkolását, s egyben közölte: Corazon Aquino elnökasz- szonynak átadta George Bush üzenetét. Ebben az amerikai elnök javasolta, hogy decemberben tartsák meg a Manila és Washington közötti tárgyalásokat a Fülöp-szigeteken levő hat amerikai katonai bázis jövóa kormány és az ellenzék képviselői közösen (Szihanuk vezetésével) készítenék elő, s a szavazás tisztaságára nemzetközi szakértői csoportok is felügyelnének. Két nappal a kivonulás előtt Hun Sen egy nemzetközi sajtóértekezleten kijelentette: ha nem születik politikai megoldás, akkor az általános választásokat egy politikai párt (vagyis a KNFP) keretében rendezik meg. A kambodzsai parlamenti képviselők egybehangzó véleménye az, hogy a választásokat normálisan, a jelenlegi megbízatási időszak letelte után meg kell rendezni, alkotmányellenes volna arra várni, hogy más politikai pártok végre hajlandók legyenek eldönteni, mit is akarnak. Hiszen ki tudja, hogy az ellenzék meddig húzná az időt, esetleg azért, mert katonai sikerre számít. De vajon reménykedhet-e ilyenben? Két fontos dolgot kellene megvalósítani. Egyrészt megakadályozni azt, hogy a polpotisták ismét magukhoz ragadják a hatalmat, másrészt azonnal meg kellene kötni a tűzszünetet. Ez azonban attól függ, hogy a szemben álló feleket eddig támogató országok beszüntetik-e a fegyverszállításokat és a kambodzsai belügyekbe való beavatkozást. Kétségtelen, az esik itt a legnagyobb súllyal latba, hogy mit tesz Peking, a vörös khmerek fő támasza. (Korábban Kína ugyanis tett ilyen értelmű ígéretet.) Ami pedig a kérdés katonai szempontból történő megítélését illeti: Hun Sen kijelentette, ha a kormány nem lenne biztos abban, hogy csapatai most már képesek egyedül is szembeszállni az ellenzéki fegyveresekkel, akkor nem került volna sor a vietnami katonák kivonására. S bár ebben a háborúban sem feltétlenül a katonák számával arányos a harcképesség, mégis említsünk néhány adatot. A Reuter hírügynökség értesülései szerint 23 ezerre tehető a kambodzsai területen levő fegyveres ellenzékiek száma, 27 ezerre pedig a thaiföldi területeken állomásozóké. Szovjet források nemrégiben azt közölték, hogy a kormányhadsereg hozzávetőleg 300 ezer főből áll. Az arányok egyértelműen ez utóbbi javára billentik a mérleget, viszont az ellenzék is elég erős ahhoz, hogy még jó sokáig elhúzza az értelmetlen testvérháborút, meghosszabbítsa a nép szenvedéseit. Hanoiban nyilvánosságra hozták, hogy a bevonulás, vagyis 1978 vége óta több mint 53 ezer vietnami katona esett el Kambodzsában. Nincs pontos adat, de valószínű, hogy a kambodzsai áldozatok száma jóval nagyobb. S tegyük hozzá azt a hozzávetőleg 3 millió embert, akit a polpotisták 1975-től 1978-ig legyilkoltak. Nincs tehát Kambodzsában olyan család, amely ne gyászolna. J elenleg viszont olyan a helyzet, hogy inkább a harcok kiéleződésére lehet számítani, ezt a phnompenhi vezetés nagyon is tudatosítja. Ezért szólította fel az érintett országokat: minden erejükkel segítsék elő, hogy folytatódjon a párbeszéd a politikai rendezés érdekében. MALINÁK ISTVÁN jéről. A jelenlegi támaszpontszerződés 1991 augusztusában jár le. A Fülöp-szigeteken egyre többen tiltakoznak az amerikai katonai jelenlét ellen. Manilában tegnap diák- tüntetéseket rendeztek, a rendőrségi összetűzésekben 12 személy megsebesült. Moszkva áttér az önelszámolásra (CSTK) - A Szovjetunióban tegnap nyilvános vitára bocsátották azoknak az intézkedéseknek a tervezetét, amelyek alapján Moszkva áttérne az önelszámolásra, az önfinanszírozásra és az önigazgatásra. A dokumentum szövegét a Moszkovszkaja Pravda című napilap közölte. E lépés célja a szovjet főváros lakossága életszínvonalának emelése, valamint az, hogy Moszkva nagyobb mértékben járuljon hozzá a népgazdasági feladatok teljesítéséhez. Megkapja-e Arafat az amerikai vízumot? Bush üzenete Aquinónak Időzített merénylet az alelnöki látogatásra Háború? Béke?
