Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-28 / 229. szám, csütörtök

Apró az alma, kevés a munkaerő Szüreti kilátások és gondok a felbári Csallóköz Efsz-ben A felbári (Horny Bar) Csalló­köz Egységes Földműves-szö- vetkezet gyümölcsösében az idén 12,5 hektáron termett alma. A terület nagyobb részén a tet­szetős Golden delicious fajta kí­nálja ízletes gyümölcseit, de ta­lálunk a kertben Starkingot, Jo- nathánt, Steymaredet és - igaz, egyelőre csak mutatóba - Goldspur fajtát is.- Irtás után egy évig pihentettük, aztán újra betelepítettük a területet - magyarázta Podlóczky István gyü­mölcskertész. - A talaj termőképes­ségének felújítása érdekében mint­egy 60 tonna istállótrágyát szántot­tunk be hektáronkénti átlagban. Még így is félő volt, hogy a talajuntság megtizedeli a csemetéket, ezért nem közvetlenül a kiirtott fák helyé­re, hanem a korábbi sorközökbe ültettünk.-Egyelőre úgy tűnik, a csupán egyévi pihentetés elegendőnek bi­zonyul.- A fák szépen fejlődnek, egyik­másik már hozott is mutatóba né­hány szem gyümölcsöt. Bízunk ben­ne, hogy a talajuntság jelei később sem fognak mutatkozni.- A termesztett fajták felsorolása­kor a Jonathánt is említette. Ha nem csal az emlékezetem, úgy másfél évtizede arról beszélgettünk, hogy valószínűleg kivágják a fákat, mert nem bírják kordában tartani a Jona­thánt különösképpen fenyegető lisztharmatot.- így igaz, de végül mégis félre­tettük a fejszét. A rendszeres és erőteljes ritkítás munkaigényes, de segít megvédeni a fákat a termésho­zamra meghatározóan ható, komo­lyabb fertőződéstől. Vállaltuk ezt a többletet, mert közvetve érdekel­tek vagyunk a piaci választék bőví­tésében.- Csak közvetve?- Igen, hisz a felvásárlási ár meg­állapításánál nem veszik figyelem­be, hogy melyik fajta kelendőbb a piacon. Viszont a piac felvevőké­pessége, melyre a választék is kihat, alapvetően meghatározza az érté­kesítési feltételeket.- Az idén vannak, lesznek prob­lémák?- Szerintem legfeljebb minősé­giek, hisz a felmérések alapján alig­ha lesznek tele a tárolók. Ami minket illet, az évekkel ezelőtti 30 tonnás hektáronkénti csúcshozamot bizto­san nem fogjuk túlszárnyalni. A terv­ben 300 tonna alma kitermelését tűztük célul, ennyi talán van is a fá­kon. Persze 400-450 tonna is lehe­tett volna...- És miért nem lett?- Mert kitolt velünk az aszály. Se télen, se nyáron nem kaptunk elég esőt.- Érdekes, évtizedeken át azzal büszkélkedtek, hogy egy fillért nem kell öntözésre költeniük, mégis olyan hektárhozamokat érnek el, hogy a fél ország a csodájára jár. És itt nem csupán a gabonatermesztési sikereikre gondolok.- Úgy tűnik, nálunk is hozzá kell látni az öntözőrendszer kiépítésé­hez. A vízlépcső építése óta lénye­gesen csökkent körzetünkben az al­talajvíz szintje. Mondogatják ugyan, hogy majd helyreáll az egyensúly, ha feltöltik a tározót, de nem nagyon hisszük, hogy az új feltételek között öntözés nélkül tartani tudnánk a ter­melésben elért színvonalat. Podlóczky István: - Jól berakodtak a fák, de vízhiány miatt nem fejlődtek ki tökéletesen a gyümölcsök- Említette, hogy az almával első­sorban a minőség miatt lesz gond. Talán romlandó, tárolásra alkalmat­lan a gyümölcs?-Éppen ellenkezőleg, a termés tárolásra kitűnően megfelel, csak éppen apró a gyümölcs. Kevés volt a csapadék, így nem tudtak elegendő tápanyagot félvenni a fák, s nem fejlődhetett ki tökéletesen a termés. Az ágak berakodottsága is elárulja, a virágzás és terméskötés kifogás­talan volt. Ha valamennyi gyümölcs elérné a fajtára jellemző átlagsúlyt, most vagonokban számolhatnánk a terméstöbbletet. Tavaly a fagykár, az idén az aszály húzta keresztül a számításainkat. A termésnek leg­feljebb a felét tudjuk az első mi­nőségi osztályban eladni, vagyis ne­héz lesz teljesíteni a részleg terve­zett 1,3 millió korona bevételét. Még akkor is, ha történetesen a kajszi már behozott fél milliót.-Ahhoz képest, hogy alaposan benne járunk a szüreti idényben, itt meglehetősen csendes a gyümöl­csös.- Szeptember derekán mi is hoz­záláttunk a szedéshez. Napi átlag­ban 30-35 embert foglalkoztatunk, s 9-10 tonna almát tudunk szállítani a dunaszerdahelyi (Dunajská Stre­da) Agrofrigor közös vállalatnak.- Ha így folytatják, a termés egy részét megcsípi a dér. Az imént azt mondta, egyébként is gondot okoz a bevételi terv teljesítése. Nem le­hetne a szüret meggyorsításával csökkenteni a kései betakarítás va­lószínű kockázatát?- A gyümölcsösben nincs önálló munkacsoport, más ágazatoktól pe­dig nem vonhatjuk el a munkaerőt, hisz mindenütt főidény van. A koráb­bi gyakorlatnak megfelelően, a falu­ban és a környékén igyekeztünk idénymunkásokat toborozni. Egye­lőre ennyit sikerült, de bízunk benne, hogy az elkövetkező napokban-he- tekben a társadalmi szervezetek tagjainak kezdeményezésére, illetve a dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjainak segítsé­gére is számíthatunk. Jó volna, ha ezután nemcsak a szállítási időterv­ben szereplő, napi 15 tonnát tud­nánk átadni a partner Agrofrigornak, de az eddig elnézett hátrányunkat is mielőbb ledolgoznánk. * * * ószintén, szólva nem irigylésre méltó a g^ümölcskertész helyzete. Tudja, hogy az idő sürget, mégsem siettetheti az embereket mert a kap­kodásnak elsősorban a szövetkezet látná a kárát. A partner szigorban ellenőrzi az árut, s ha osztályozási­válogatási hiba címén másodosztá­lyúvá minősíti a szállítmányt, a ter­melő a partner által kilátásba helye­zett 90 fillér kilónkénti feláron kívül már a felvásárlási árnál is 1,90 koro­nát veszít egy kiló almán. Talán szabályozni lehetne a szüretelők anyagi érdekeltségét, mint néhány évvel ezelőtt próbálták, de félő, hogy a nagy nehezen összeverbuvált idénymunkások odébbállnak, ha a kilónkénti 25 fillérből büntetés gya­nánt 5-10 fillért levonnak. A kifogás­talan munka természetbeni jutalma­zása, illetve a részes szedésre való áttérés valószínűleg többeket csábí­tana és jobban ösztönözne, de ilyes­minek meg, gondolom, a partner Agrofrigor nem örülne. Egyébként is kevés az alma, s mióta üzembe helyezték a drága külföldi lévonalat, a korábban rendre értékesítési gon­dokra panaszkodó partnergazdasá­gok egyszerűen képtelenek elegen­dő alapanyagot termelni a közös vállalat részére. Marad a bizakodás, hogy majdcsak akad segítség. . KÁDEK GÁBOR KOMMENTÁLJUK I­Korszerűbb törvényeket... Csehszlovákiában jelenleg több mint 160 különféle környezet­és természetvédelmi törvény, intézkedés van érvényben. Nem egy fölött azonban már eljárt az idő, s így nem felelnek meg a jelenlegi követelményeknek. A hatvanas-hetvenes években, mikor ezek jelentős részét, köztük a levegő szennyezésének megakadályozására hivatott jogi eljárásokat megfogalmazták, sem a törvényalkotók, sem az ország gazdasági és politikai vezetése sem volt tudatában az ökológiai veszélyek nagyságá­nak. így aztán a levegőszennyeződéssel kapcsolatos 35/1967. Tt. számú törvény segítségével nem sikerült a légkör kén-dioxid, szén-dioxid stb. koncentrációjának növekedését megakadá­lyozni. A következmények ma már jól ismertek: az emissziók országszerte 1 millió 240 ezer hektár erdőt veszélyeztetnek, s ebből több mint 30 ezer hektár már teljesen elpusztult. Csehországban 500 ezer, Szlovákiában 170 ezer hektár mező- gazdasági termőtalaj van a levegőből származó káros anyagok folyamatos hatásának kitéve. Az ország lakosságának pedig több mint negyede a megengedhetőnél rosszabb levegőjű kör­nyezetben él. A 35/1967. Tt. számú törvény a gazdasági, műszaki tényezők, a környezet alakulása folytán napjainkra elavult, többek között azért is, mert számba vehető szennyezóforrásokra nem vonat­koztatható. Elsősorban a gőzfrakciók, a bányák, a külszíni fejtések, szeméttelepek, hulladéktelepek kigyulladásából szár­mazó égéstermékeket tekinti szennyeződésnek. A szabadba kerülő káros anyagok volumenét ökonómiai ösztönzőkkel igyek­szik szabályozni. A megengedettnél nagyobb mennyiség egy- egy tonnája csak 100 koronás bírság fizetését írja elő. Nem csoda tehát, ha a vállalatok a jelenlegi válságos helyzet ellenére is inkább fizetnek, minthogy tisztítóberendezésekre költsenek. Egyértelmű tehát, hogy a 2000-re kitűzött ökológiai célok elérése csak ellentmondásoktól mentes környezetvédelmi törvé­nyek kidolgozásával valósítható meg. Ennek első lépéseként szeptember elején a Szlovák Nemzeti Tanács bizottságai a levegő tisztaságának védelmére vonatkozó új törvényterveze­tet vitattak meg. Az új koncepció a levegő szennyezettségének reális mértékéből és várható alakulásából, annak negatív gazda­sági és egészségügyi hatásaiból indul ki. Tekintetbe veszi, hogy Csehszlovákiában a jövő évtizedekben fő energiaforrásai továbbra is a fosszilis tüzelőanyagok - elsősorban a barnaszén - maradnak. Energiaszükségletünk kielégítésénél a jobb minő­ségű tüzelőanyagok részarányát nem áll módunkban növelni. Egy ellentmondásoktól mentes, szigorú törvény kidolgozása tehát ezért is időszerű. Az új törvénytervezet gondosan kategorizálja a szennyezőfor­rásokat, és a szabadba jutó emissziók határértékéről veszélyes­ségi fokukat figyelembe véve intézkedik. A jelenleg érvényes jogi előírásoktól eltérően más alaphelyzetből indul ki. A levegő védelmét az üzemeltető alapvető kötelességének tekinti. Az új beruházások tervezésénél, a régi üzemrészlegek korszerűsítésé­nél a szűrő- és porleválasztó berendezések beiktatását már eleve megköveteli. Hasonlóan intézkedik a külföldről származó műszaki eljárások, berendezések, az újítások, találmányok ese­tében is. A törvény alapján a munkáltatótól a berendezések hatékonysága, korszerűsége is megkövetelhető lesz. Ez azért is jelentős jogi lépés, mivel az SZSZK területén működő több mint 2600 ilyen berendezés mintegy 12 százaléka már elavult. A javas­lat a jelenleginél jóval szigorúbb büntetéseket is kilátásba helyez. A bírság összege a károsítás gazdasági és társadalmi veszélyességének mértékétől függően 5 ezertől 1 millió koronáig terjedhet. Törvényhozásunk, politikai vezetésünk tehát radikális megol­dásokra törekszik. Az új jogi tervezet benyújtásával azonban még csak az út elején vagyunk, s hogy milyen hatása lesz ökológiai problémáink megoldására, azt majd csak a következő évek gyakorlata dönti el. Méltatva és pozitívan értékelve a Szlo­vák Nemzeti Tanács bizottságaiban megtárgyalt dokumentumot, meg kell említeni, hogy a közeljövőben egy általános, komplex környezetvédelmi törvény kidolgozására is szükség lesz. Egyút­tal felvetődik a kérdés: nem kellene-e a törvényalkotásba az ökológiai bűntett és az ökológiai bűnöző jogi fogalmát is beve­zetni?! POMICHAL RICHÁRD Két év egyenruhában Amikor magukra öltötték az egyenruhát, semmiben sem különböztek egymástól. Félszegek voltak, nehezen szokták meg a katonai rendet, a fegyelmet, azt, hogy mindig csak azt tehetik, amit a szolgálati szabályzat megenged. Aztán, ahogy teltek-múltak a hetek, megis­merték egymást, a közösség erejét. A rátermettek altiszti iskolába kerültek, a velük egykorú fiúk parancsnokai lettek. Másoktól kellett megkövetelniük azt, amit a bevo­nulás után tőlük elvártak. Most, hogy elérkezett a tényle­ges katonai szolgálat vége, sokan elismerik, hogy nem múlt el fölöttük nyomtalanul a néphadseregben eltöltött két év. Erről vallanak az alábbi sorok is. Sárosfáról (Blatná na Ostrove) min­den évben népes csoport segít a fel­bári szövetkezetnek az almaszedés­nél. Fenes Mária, aki először csatla­kozott a csoporthoz, elégedett a na­pi 90-100 korona keresettel. (A szerző felvételei) SZEMÉLYES PÉLDAMUTATÁSSAL- A bevonulás előtt ellentmondá­sos dolgokat hallottam a katonai szolgálatról. Volt aki azt állította, alig lehet kibírni, mások szerint ott farag­tak belőle embert, tanították meg a rendre, a fegyelemre - emlékszik vissza Frantiéek Dudáőek tizedes. A gépészeti szakközépiskola el­végzése után nem a szakmájában állt munkába, segédmunkás lett a sörgyárban. A Honvédelmi Szö­vetség kiképző központjában a rá­diózással ismerkedett meg. Megle­pődött, amikor kézhez kapta katonai behívóját, s megtudta, gépesített lö- vészegységhez kell bevonulnia. — Mit szépítsem a dolgokat, az első heteket nehezen viseltem el. Az alapkiképzés után altiszti iskolába vezényeltek. Nem volt könnyű az élet, kemény volt a kiképzés, de szerencsére jó kollektíva jött össze. Segítettük egymást a tanulásban. Sokat köszönhetek Vasil Jakubík ti- zédesnek. A vizsga jól sikerült, ott maradt az altiszti iskolában kiképző altisztnek. A másfél év alatt sok lövész-operá- tort, gyalogsági harcijármű parancs­nokot nevelt. Minden téren a szemé­lyes példamutatást tartotta a legfon­tosabbnak. Megtanult az emberek­kel bánni, azt, hogy mit jelent a jó kollektív szellem.-A két év alatt volt időm arra, hogy a jövőmről gondolkodjam. A néphadseregben megtanultam az önállóságot, azt, hogy mindenért meg kell küzdeni. Azt hiszem, hogy a leszerelés után valamelyik szak­munkásképző intézetben oktatóként vagy nevelőként sikerül majd bizo­nyítanom. A két év? Hamar elsza­ladt. .. Az ember úgy van vele, hogy az idő múlásával, csak a szépre, a jóra emlékezik, a kellemetlent ha­mar elfelejti. SZOLGÁLATVEZETŐ A JAVÁBÓL A Kassai (Koéice) Közlekedési Szakközépiskola elvégzése után néhány hónapot a nehézgépipari vállalatnál dolgozott tolatómunkás­ként. Innen vonult be tényleges ka­tonai szolgálatra. Antal Mihály rövi­desen gépjárművezetői vizsgát tett, amely olyan kiválóan sikerült, hogy egy autóbuszt bíztak a gondjaira. Ám nem sokáig ült a volán mögött, újabb újoncok érkeztek, s ő a kikép­zőközpontba került rajparancsnok­ként. Eltelt az egy hónap, várta, hogy újra visszakapja az autóbu­szát, de ehelyett kinevezték a szá­zad szolgálatvezetőjének.- Azt sem tudtam mihez kezdjek. A raktárban ott sorakoztak a fegyve­rek, a különböző felszerelések, egy­szóval mindaz, amire a katonáknak szükségük van. Az ellátással járó teendők is rám tartoztak. Azt se tudtam, hogy hol a fejem, de aztán belejöttem. Munkájára sohasem volt panasz. A Példás Katona jelvény mellé meg­szerezte a szakminősítési jelvény második fokozatát. A közelmúltban soron kívül szakaszvezetővé léptet­ték elő.- Mi tagadás, én is vágyom a szülői házba, a barátok közé. Azt azonban állíthatom, hogy a néphad­seregben eltöltött két év igen sokat adott, önállóságra, emberismeretre nevelt. Tudom magam fegyelmezni, szigorú lenni magammal és mások­kal szemben is. Az a terve, hogy a leszerelés után visszamegy a régi munkahelyére, de mielőbb le szeretné tenni a moz­donyvezetői vizsgát. KÉTSZERES SZAKEMBER Építőipari vállalattól vonult be a tényleges katonai szolgálatra. Gyermekkora óta vonzódott a gé­pekhez, motoros járművekhez. így hát nem volt abban semmi különös, hogy mindent megtett azért, hogy a katonaságnál gépjárművezető le­gyen. A tanfolyam elvégzése után nem azt kérdezte, milyen típusú, hány éves az autó, hanem azt, mikor veheti át.- Az elmúlt másfél év alatt annyi kilométert tettem meg a teherautóm­mal, mint amennyi az Aé és Ágcser- nyő közötti távolság negyvensze­rese. Jifí Kfoulík szakaszvezető tényle­ges katonai szolgálata alatt nem­csak a vezetésben jeleskedett, ha­nem a műhelyben is. Volt az egy­ségnél egy régi kocsi, amelyből már minden használható alkatrészt ki­szereltek. Barátjával együtt nem egész egy hónap alatt rendbe tette. Ez a jármű ma is jó szolgálatot tesz a századnak. Megszerezte a szak­minősítési jelvény első, sőt a lesze­relés előtt a mesteri fokozatát.-A két év úgy elszaladt, hogy szinte észre sem vettem. Mindig le voltam kötve, nem unatkoztam. So­kat tanultam, mindenem az autó volt, amelyet mindig tisztán és üzemképesen tartottam. Boldog vol­tam, ha a javításban másoknak is segíthettem. Külön örülök, hogy a néphadseregben új szakmát sajá­títottam el. NÉMETH JÁNOS DJ SZÚ 4 1989. IX. 28

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents