Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-20 / 222. szám, szerda
A Pulzus szövetkezet 1987 április vége óta Grodnóban - az egyik nyugat-belorusssziai terület székhelyén - új szövetkezet működik. Neve: Pulzus. Munkájáról az elnök, Abram Rudasevszkij számol be. Szövetkezetünk gyógyító-egészségjavító tevékenységgel foglalkozik, összetételét is ez határozza meg - tagjai főként edzők, masszőrök és orvosok. Azzal kezdtük, hogy egyes óvodákban egészségjavító csoportokat létesítettünk. De hogy amikor kiváló képzettségű sport- és egészségügyi szakemberek állnak rendelkezésünkre, csupán az óvodákra szorítkozzunk - bár önmagában véve ez is fontos dolog ezért nem lett volna érdemes nagyszabású szervezőmunkát végezni. Hiszen mi kezdettől fogva azt a célt tűztük magunk elé, hogy valamennyi korcsoport tagjainak segítséget nyújtunk. ehhez pedig megfelelő helyiségekre, sportpályákra, felszerelésre stb. volt szükség. De honnan vegyünk pénzt ehhez? Hiszen az állami kölcsönnek és a szövetkezeti tagok első befizetéseinek zömét egy volt garázs megvásárlására költöttük - méretei révén ez alkalmasnak látszott a szükségleteink kielégítésére valamint ennek az újjáépítésére fordítottuk. Az óvodákban végzett tevékenységünkből származó bevételeink pedig, az adók kifizetése után, még a saját munkánk szerény bérét sem fedezték. Gondolja csak el: minden gyermekért a szülők havonta 1 rubel 50 kopejkát fizetnek. Ez teljesen jelképes összeg, de többet kérni egyszerűen erkölcstelenség volna. A legnagyobb óvodától még ma is legfeljebb havi 500 rubel bevételünk van. Úgyhogy további anyagi eszközök szerzése nélkül a Pulzus továbbfejlesztéséről szó sem lehet. Ezért az iskola előtti gyermekintézmények számára nyújtott szolgáltatásokkal egyidejűleg különféle sportkellékek (jelvények, zászlócskák a sportegyesületek és -klubok jelvényeivel ellátott trikók és sapkák stb.) készítését is megkezdtük. Ebbe a munkába - szerződéses alapon - bedolgozókat is bevonunk, egyes városi üzemekkel is együttműködünk. Az ilyen kellékek iránt nagy a kereslet: vállalatok, iskolák, főiskolák, sportegyesületek és -klubok sportkörei, meg egyszerűen fiatalok vásárolják őket. Az ezekkel a cikkekkel folytatott kereskedelem - a Pulzus bevételének legfontosabb forrása. Fedezi és felülmúlja mindazt a hiányt, amely fő tevékenységünk révén keletkezik. Évi áruforgalmunk manapság megközelíti a félmillió rubelt. És mindezt - jegyezze meg - mindössze 18 dolgozóval érjük el. Pénzügyi bázisunk ilyen megszilárdulása segítséget nyújtott számunkra sok kérdés megoldásához. Ma kitűnően felszerelt tornatermünk, úszómedencénk, szaunánk, három füves teniszpályánk van. Mindennek használati díja - az edzők szolgáltatásait is beleértve - csekély: havi 6-8 rubel. Mellesleg szólva, szövetkezeti dolgozóink fizetése viszonylag szintén nem nagy. Havonta körülbelül 250 rubel. Igaz ugyan, ez az országos átlagkeresetnél (235 rubel) valamivel több, de sokkal kevesebb, mint a más szakmájú szövetkezeti dolgozóké. Az építőszövetkezetek tagjai például havonta 500-1000 rubelt keresnek. De hiszen itt, nemcsak és nem annyira az egyéni jövedelemről van szó, hanem inkább arról a lehetőségről, hogy így hatósági gyámkodás nélkül lehet dolgozni és közvetlenül, mindenféle hatósági akadály elkerülésével nyújthatunk szolgáltatásokat az embereknek. Bevételünk jelentős részét az anyagi bázis fejlesztésére fordítjuk, mivel a manapság rendelkezésre álló már nem elégíti ki az egyre növekvő keresletet. Jelenleg a városi sportbizottsággal és az egyik vállalattal együtt, részes alapon, stadiont építünk. Itt 11 világszínvonalú teniszpálya, atlétikai terem, szauna és tekepálya lesz. A mi részünk az építkezésben: az atlétikai terem, amely teljesen a mi rendelkezésünkre áll majd. Végül, már elkészült a városi egészségközpont dokumentációja, amelynek építéséből mi is kivesszük majd a részünket. E tervek megvalósítása után bevételünk jelentősen megnövekszik. Ami azonban a legfontosabb: több városi lakosnak nyújthatunk majd egészségjavító és testedzési szolgáltatásokat. (APN) Ahol egeszséget „bányásznák" Azok közül, akik leereszkednek a Kárpátalján levő aknaszlatinai (szolotvinói) sóbánya egyik aknájába, sokan nem hasonlítanak bányászhoz, bár valamennyien sisakot viselnek, lámpát és a biztonsági technika szerint szükséges egyéb felszerelést is visznek magukkal. Amikor a szállítókas - miután gyorsan 300 méternyire süllyedt a főaknában - megáll, ezek az emberek kiszállnak és a bányász-felszerelést hamarosan... pizsamával és puha papuccsal cserélik föl. Ezek az ukrán köztársasági alergológiai kórháznak - az Odesszai Balneológiai Tudományos Kutatóintézet ungvári fiókintézete klinikájának - a páciensei. A sófejtó vágatok „orvosi szintjén" a klinika föld alatti osztálya működik. Egyidejűleg körülbelül 250 légcsőasztmában szenvedő beteget fogad.- E súlyos betegség gyógyszeres kezelési módszerei sajnos csak rövid ideig tartó hatással járnak Milyen legyen egy tengerparti város? Az ukrán minisztertanács nemrég megtárgyalta és elfogadta Odessza általános rendezési és fejlesztési tervét. Manapság a milliós lakosságú szovjet városok közül - mi tagadás - Odessza a legelhanyagoltabb. Elhasználódott a lakásállomány, rosszul működik a városi vízmű és szennyvíztisztító, az ipari üzemekből kibocsátott szennyező anyagok nagymértékben károsítják és rontják a város levegőjét. Mit javasolnak az általános rendezési terv készítői? A fő feladat: a lakosság életkörülményeinek gyökeres megjavítása. Ezért 2000-ig annyi lakás megépítését tervezik, mint ahány á város egész története alatt létesült. A beruházási összegek jelentékeny része a víz- és hőellátás teljes rekonstrukcióját szolgálja. Az ipari üzemekben merőben új víz- használatot szándékoznak, bevezetni. Gyökeres megoldást ajánlanak a szennyvizek elvezetésére, új tisztítóművek építését tartják szükségesnek. A város villamosenergiaellátó távvezetékeit fokozatosan ká- belvezetékekre cserélik ki. A város ipari bázisát úgy tervezik átalakítani, hogy helyet kapjanak a tudományos eredményeket közvetlenül hasznosító üzemek, például az elektrotechnikai, finommechanikai gyárak. A környezettel szemben „ellenséges" üzemeket pedig vagy máshová telepítik, vagy megszüntetik (például a kőolajfeldolgozó, vegyipari és cementgyártó üzemeket), vagy esetleg átalakítják profiljukat. A helyi szükségletek közvetlen kielégítésére szolgáló üzemeken kívül a városban másféle ipari létesítményeket építeni tilos. Éppen ez a terv legnehezebb pontja. A gyárak és az ágazatok vezetői részéről ugyanis rendkívül erős nyomás nehezedik a városi hatóságokra. 85, ökológiai szempontból „kétes" üzem máris anyagi támogatást kapott az illetékes minisztériumoktól. Különösen bonyolult kérdés a lakásépítésre alkalmas, új területek kijelölése. A jelenlegi repülőterek felszámolása és áthelyezése nélkül ez a probléma aligha oldható meg - ez a tervezők véleménye. A légi közlekedés irányítói is elvben egyetértenek ezzel a megoldással, a terv megvalósításához szükséges pénz azonban aligha teremthető elő. De a pénzhiány egyúttal „szerencsés" is. Nem vár a lebontás szomorú sorsa a belvárosi negyedek két-háromszintes épületeire; ezeknek felszámolását nem tervezik. A város vezetői azon fáradoznak, hogy a tengerparti részen csupán pályázati tervek szerint emeljenek új épületeket. Ez a megoldás a város sajátos történelmi-építészeti arculatának konzerválását és további gazdagítását szolgálja. (Izvesztyija)- mondja Mihail Torohtyin, az orvos- tudományok doktora, a Balneológiai Tudományos Kutatóintézet ungvári fiókintézetének vezetője, - Márpedig az asztma sok országban, a Szovjetuniót is beleértve, valósággal szociális jellegű bajjá válik. A légzőszervek megbetegedéseinek gyakorisága tízévenként megkétszereződik. A légzőasztma-beteg- ségek arányszámának magas szintjét a kutatók elsősorban azzal magyarázzák, hogy a városokban fokozódik a levegő szennyezettsége. A természetes, különösen a karsztbarlangok mikroklímájának az asztmás betegekre váló jótékony és rendkívül tartós hatását már a múlt században észrevették és felhasználták gyógyítási célokra. így keletkezett a barlangterápia. A kárpátaljai szakemberek a sóbányák mikroklímájának viszonyai között igen hatékony módszert dolgoztak ki és alkalmaznak az asztma gyógyítására. A fő gyógyító tényező itt: a nátriumklorid aeroszoljának jelenléte, a gyakorlatilag steril levegő ionizáló hatása és kis nedvességtartalma, a stabil, kellemes hőmérséklet (+23 - +23,6 Celsius-fok), a szokatlan csönd. A kárpátaljai sóbányák „orvosi szintje" különleges terv szerint létesített, bonyolult technikai berendezés, Itt több, összesen 600 méter hosszú, mintegy 12 méter széles és 6 méter magas tárna van. Mindezt egy több száz méteres átmérőjű, óriási, körte alakú konyhasó „pillérbe" vágták bele. A kristálymonolit szilárdsága olyan nagy, hogy még a széles vágatok boltozatait sem kell aládúcolni. A tárnákban orvosi rendelők, gyors vizsgálatok végzésére alkalmas laboratóriumok, hálótermek, pihenőhelyiségek vannak és konferenciatermet is berendeztek. Ezen a klinikán körülbelül 30 napig tart a gyógykúra. A páciens ezalatt - az orvos egyéni előírásaitól függően - 24-26-szor ereszkedik le a föld alatti osztályra. Az ott-tartóz- kodás teljes időtartama 110 és 200 óra között váltakozik. A kárpátaljai barlangterápíai szakemberek tapasztalatait egyre szélesebb körben használják fel a Szovjetunió más köztársaságaiban. Jelenleg Azerbajdzsánban, Grúziában, Kirgíziában, az Oroszországi Föderáció permi területén működnek föld alatti klinikák. ALOIZ FIL, APN pf|l||í - KOMMENTÁLJUK A beton nem minden... Egy-egy ország gazdaságának energiaszükségletét sok minden befolyásolja. így például a termelés struktúrája, nagysága, hatékonysága, a lakosság életstílusa, a műszaki fejlettség, az energiával való gazdálkodás és még sorolhatnánk. Csehszlovákiában a negyedik ötéves tervidőszaktól kezdve a hetedikig - mint tudjuk - folyamatosan csökkent az energiaigény, de vele együtt a nemzeti jövedelem növekedésének üteme is. A CSKP XVII. kongresszusa ezért az ország hosszú távú tudományos-műszaki, gazdasági és szociális fejlődését előirányzó koncepciónak megfelelőn célul tűzte ki, hogy az 1986-tól 1990-ig terjedő időszakban a nemzeti jövedelmet 18-19, azaz évente átlagosan 3,5 százalékkal kell növelni, a népgazdaság energiaszükségletét pedig 2,9 százalékkal csökkenteni. E feladatok között szerepel továbbá a földgáz behozatalának növelése, a kőolaj hatékonyabb felhasználása, ^a fogyó félben levő szén kitermelése ütemének lassítása. ' Csakhogy a várt eredményeket a 8. ötéves tervidőszak első két évében nem sikerült elérni. Az 1986-os évben például mindössze 1,8 százalékkal csökkent az ország energiaszükséglete. A szakemberek a negatív tendenciát elsősorban a nagyfogyasztók gyártásával és üzemelésével hozzák kapcsolatba. A feladat tehát a kazánok és a géppark színvonalának emelése lenne. Igaz, az energiagazdálkodásban fontos tényező az időjárás és a felhasznált energiaforrások fajtája, illetve minősége is. Az energiafogyasztás csökkentésének szüksége természetesen különbőzé módon érinti a népgazdaság egyes ágazatait. Példaként vizsgáljuk meg közelebbről az építőipar helyzetét. A tervek szerint az építőipari termelésben 23,5 százalékkal kellene csökkenteni a felhasznált energiamennyiséget, de ez ideig csak 17,1 százalékkal sikerült. Ezen iparág esetében elsősorban a cement-, tégla- és kerámiagyártáshoz, a mész előállításához szükségeltetik sok energia. Azonban a cementgyárak jelentős része a tervidőszak végére túlhaladja tervezett élettartamát, aligha van esély arra, hogy elhasználódott berendezései lehetővé teszik a gyártási folyamatokhoz felhasznált energiamennyiség további csökkentését. Ellenkezőleg. A cement minőségével és mennyiségével szemben növekvő igények miatt szinte biztosan több energia fogy majd. A megoldást csak a cementgyárak rekonstrukciója, esetleg újak építése jelentené, hiszen a reszort által felhasznált energiának több mint felét épp a cementipar emészti fel. A cementgyárak műszaki berendezéseinek innová- lása, kazánjaik korszerűsítése nélkül tehát az építőipar energia- gazdálkodása nehezen válhat hatékonyabbá. Nagy segítség lenne az ágazat számára, ha csökkenthetné a cementgyártást. Ehhez azonban a fejlett építőiparral rendelkező országokéhoz hasonlóan acél, fa és üvegszálas épületszerkezetekkel kellene több esetben helyettesíteni azokat, amelyeket 7- mivel nem áll rendelkezésére - betonból kénytelen készíteni. Sót, a csehszlovák építőiparnak egyelőre betonnal kell pótolnia olyan szerkezeteket és építőanyagokat is, amelyek már világszerte műanyagból készülnek. A népgazdaság alakulását jelentősen befolyásoló energiagazdálkodást ugyan hatékonyabbá lehet és kell is tenni különböző megszorításokkal, de mint az az építőipar példájából kitűnik, minél kevesebbet költ az ország energiatakarékos, korszerű termelőeszközökre, annál több energiát, azaz pénzt pocsékol el. Hosszú távon aligha ez a legjobb megoldás, hiszen a korszerűtlenné vált, elhasználódott termelőeszközökkel csak egyre rosz- szabb minőségű termékek állíthatók elő, márpedig a cél nem ez, nem is lehet - legyen szó építőiparról, vagy a népgazdaság bármely ágazatáról. BARANYAI LAJOS KÉSZÜL A MAGÁGY Az óváry (Olovary) Ef§z határában széles barna barázdák jelzik, hogy már a jövő évi termés megalapozására készülnek a földművelők. Dániel Greguéik mérnök, a növénytermesztési ágazat vezetője elmondta, hogy idejében, eredményesen befejezték az aratást. Nem panaszkodhatnak az eredményekre sem. Bár az elmúlt évi hektárhozamokat nem érték el, a tervet azonban teljesítették. gondjaira bíztak, akik szabadságuk egy részét a szövetkezet földjein töltik. A szi- lázsolásnál nincsenek munkaerő-gondjaik, ugyanis a silókukorica zömét szerződés alapján a Strelníkyi Efsz gépesített munkacsoportja takarítja be. Mónika Tomanová mérnök agronómus társaságában felkerestük a szántóbrigádot a csatári (Őeláry) határban. Az Ipoly menti parcella egyik részén még a trágyaHűl A I- Kemény a talaj, gyorsan kopik az ekevas - magyarázza Adám Sándor és Oláh István traktoros Mónika Tomanovának, a szövetkezet agronómusának (A szerző felvétele) Átlagosan 5 tonna gabonájuk termett hektáronként. A 770 hektár kalászos gabona betakarítása után folyamatosan végezték a szalmabegyűjtést és a tarlóhántást. Már kiszórták a szerves trágyát és elvetették a tarlókeveréket, hogy beteremtsék a télre szükséges takarmánymennyiséget. Ugyanis szénából még mintegy 45 vagonra való hiányzik. Most a szilázskészítés a legfőbb tennivaló. Ebből a takarmányféleségból 1400 vagont terveznek tartósítani. A szövetkezet 200 hektáron napraforgót, 150 hektáron pedig kukoricát termel. A betakarításhoz elegendő gép áll rendelkezésre, ám gondot okoz a járművezetők hiánya. Több gépet alkalmi munkások szórók dolgoztak, de odébb már ekék hasították a kemény talajt. Az egyik traktoron Oláh István ült. Tíz éve csak aratás idején cseréli fel a traktor nyergét a kombájnéval. Ádám Sándor, a másik traktoros éppen befejezte az ekevas cseréjét. Kemény a föld, mondta, gyakran kell cserélni a vasakat, hogy a teljesítmény és az elvégzett munka minősége is megfeleljen a követelményeknek. És így könnyebb dolga van a traktornak is. Ádám Sándor szavaiból érezni lehetett, hogy szereti, kíméli a gépet. Már két évtizede szántvet, tudja, hogy a bő termés megalapozása szempontjából milyen fontos a jó magágy, a talaj szakszerű előkészítése. BOJTOSJÁNOS ÚJ SZÚ 4 1989. IX. 20
