Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-20 / 222. szám, szerda

IJ szú 5 9. IX. 20. Választások egy kutatóintézetben Tanulni kell a demokráciát Sokat beszélünk manapság az átalakításról, s ezen belül is talán a demokratízációs folyamat elmélyítése mozgatja meg leginkább a fantáziánkat. Hogyan, hát az egyszerű munkás is beleszólhat a gyár dolgaiba? Az 6 véleményére is kiváncsiak ott „fent“? S még választhat is, hogy kit látna legszíve­sebben az igazgatói székben.- Na, végre már a mi véleményünkre is kiváncsi valaki! Hogy kire szavazom? Azt még nem döntöttem el véglegesen, előbb meghallgatom mindkét jelölt ■programját - mondja egy középkorú férfi, aki nem akarja elárulni kilétét. Érsekújvárban (Nővé Zámky) a Szakszervezetek Házában beszélgetünk, ahol a Szerszámkutató Intézet dolgozói választanak igaz­gatót. ' Megkezdődött hát a közgyűlés, amelynek megnyitóján a Szerszám­kutató Intézet egy munkatársa arra kérte a jelenlevőket, hogy vegyék komolyan a választásokat, s a dön­téskor alaposan mérlegeljék a jelöl­tek alkalmasságát mind a személyi, mind pedig a munkabeli feltételek és követelmények alapján. E fontos út- ravaló után következett maga a vá­lasztás. A választóbizottság előter­jesztette a dolgozókollektíva taná­csába javasolt 11 tag illetve 9 póttag névsorát, s ezután a 75 küldötté lett a főszerep.- Milyen legyen az az ember, aki majd holnap az igazgatói székbe ül? - zavarom meg kérdésemmel az egyik kis csoport beszélgetését.- Törődjön többet az emberekkel, s ha eljön kö­zénk, legyen igazságos és következetes - mondja egy negyven év körüli férfi.- Oldja meg az intézet problémáit és a mi vélemé­nyünket is vegye figyelembe. Fordítson több figyel­met a fiatalokra - vélekedik egy fiatalember.-Sokat lehetett és kellett volna már tenni, ezt mindkét Jelölt tudja. A választások után biztosan sok minden másként lesz még akkor is, ha a megbízott igazgató lesz a győztes. Biztosan szoros lesz a küz­delem - fejti ki véleményét az intézet egyik régi munkatársa. Hol a problémák gyökere? Amíg a küldöttek az urnákhoz járultak, illetve a bizottság a szava­zás eredményeit összegezte, Géme­si Károly mérnökkel, a szerszámku­tatási osztály vezetőjével a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés néhány problémájáról és a választásokról beszélgettünk, természetesen a ku­tatóintézet szemszögéből nézve.- A tudományos-műszaki fejlesz­tésről már régóta és sokat beszé­lünk, csakhogy mindeddig „nem szü­lettek meg azok az intézkedések, amelyek a jelszavakat valóra válta­nák - mondja Gémesi Károly. - El­sősorban felsőbb szintű intézkedé­sekre van szükség, mert a problé­mák gyökere nem a kutatóintézetek­ben, hanem a hierarchia magasabb fokán van. Ezt az állításomat példá­val is alátámaszthatom. A kutatóin­tézeteknek az anyagbeszerzés te­rén előnyt kellene élvezniük, ám egyik szállító sem ennek megfelelő­en bánik velünk. A gyárak monopol­helyzetben vannak, s ez bizony megnehezíti munkánkat. Munkakedvünknek és természe­tesen hírnevünknek az sem tett jót. hogy tavaly a népi ellenőrzési bizott­ság eléggé felületes vizsgálódás után meglehetősen kedvezőtlen kö­vetkeztetésre jutott. A bizottság tag­jai úgy találták, hogy intézetünk nem felel meg a követelményeknek, s nem térítjük meg a befektetett pénzt. Nagy kár azonban, hogy le­egyszerűsítették a dolgokat és nem keresték igazán a problémák gyöke­reit. Nem a kutatóintézet mentségé­re, hanem a gondok megoldása ér­dekében.- Intézetük ez év július elsején állami vállalat lett. Milyen problémá­kat kell megoldaniuk most az új feltételek között?- A teljes önállóság megélhetési gondokat hozott. A nagyobb léleg­zetű fejlesztésekre eddig a központi szervektől kaptunk pénzt. Ezek a források most elapadtak. Vállala­tokat keresünk fel, hogy munkát ke­ressünk és találjunk. Dehát ezek a szervezetek is önálló állami válla­latok, s a műszaki fejlesztésre mos­tanában nem sokat költenek. S mi­vel munkánk most már nincs bizto­sítva, bizonytalan, hogy a jövőben mivel foglalkozunk majd. Sajnos, azonban az emberekben is megren­dült a bizalom. Most készül a kutató- intézetek finanszírozását szabályo­zó rendelet, ezért remélem, hogy átmeneti állapotról van szó csupán. Bonyolult helyzetben-Tehát a Szerszámkutató Inté­zetben nem könnyű most a helyzet. S ilyen körülmények között kerül sor az önkormányzati szervek és az igazgató megválasztására...-Tény, hogy az igazgatónak és a dolgozókollektíva tanácsának nem lesz könnyű a dolga. Sok a megol­dásra váró feladat és probléma, s az intézet munkatársai is kritikus szem­mel figyelik a történéseket. Egyéb­ként jó, hogy sor kerül a választá­sokra, mert ezáltal az emberek élén­kebben érdeklődnek az intézet sor­sa iránt. Most már csak a vezető­ségtől függ, hogy ezt az érdeklődést hosszabb távon is fenntartsa és hasznosítsa. A dolgozók ezután va­lóban közvetlenül részt vehetnek az irányításban, vagy ha úgy tetszik, beleszólhatnak a dolgok rendezésé­be. Azt azonban majd az idő mutatja meg, hogy ez egyértelműen pozitív eredményekkel jár-e. Eddig a kon­szern szűkreszabott korlátai között mozoghattunk csupán, a közeljövő­ben majd kiderül, mit tudunk kezdeni az önállóságunkkal, j Az viszont már kevésbé jó, hogy eppen most szeptember közepén választjuk meg az önkormányzati szerveket. Ugyanis rengeteg energi­át fordítottunk a választásokra, mi­kor sokkal lényegesebb dolgok is sürgős megoldásra várnak. A terve­zési határidők is most járnak le, tehát inkább a munkára kellene fi­gyelnünk.- önt javasolták a dolgozókollek­tíva tanácsába. Milyennek látja a ta­nács helyét és szerepét az önigaz­gatásban?- A vállalati tanács ellenőrzi majd az intézet vezetőségét és természe­tesen a dolgozók érdekeit szem előtt tartva bele is szólhat a döntésekbe. Az ellenőrzés - úgy hiszem - nem okoz majd nehézséget, de mivel véleményünkre eddig csak ritkán voltak kíváncsiak, meg kell tanul­nunk elmondani nézeteinket és esetleg javaslatot tenni a megoldás­ra. Mindezt bizonyára gyorsan meg­tanuljuk, mert a beleszólás a zse­bünkre megy - mondja befejezésül Gémesi Károly mérnök. Beszélgetésünknek a választás eredményeinek kihirdetése vetett véget. A küldöttek a 11 javasolt, tanácstag közül kilencet megválasz­tottak, a másik kettő pedig a pótjelöl­tek közül került ki. A dolgozók legna­gyobb örömére a dolgozókollektíva tanácsának elnöke Gémesi Károly mérnök, szerszámkutatási osztály- vezető lett. Ki mit ígér? Úgy tűnt, a küldöttek nagy fontos­ságot tulajdonítottak a dolgozókol­lektíva tanácsa megválasztásának, a legnagyobb várakozás azonban az igazgatóválasztást előzte meg. Az igazgatói széket - miként a leg­több helyen - itt is két jelölt pályázta meg. Az egyik Iván Dojőan mérnök, kandidátus, 47 éves. A Szerszám­kutató Intézet nem ismeretlen szá­mára, hiszen másfél évtizedig volt munkahelye. Jelenleg a Szlovák Tervhivatalban dolgozik. Dojőan mérnök elképzelése szerint a kuta­tóintézetben határozott munkaprog­ramot kell kidolgozni, megjelölve a különösen fontos fejlesztéseket. Közvetlen kapcsolatokat kell kialakí­tani az intézet kutatási-fejlesztési eredményeit felhasználó szerveze­tekkel, miközben a vállalkozásra is hangsúlyt kell helyezni. A rövid távú feladatok közt említette a dolgozók kezdeményezésének támogatását új jutalmazási rendszer kidolgozásá­val, a hatékonyság növelését, a be­ruházások mielőbbi befejezését, va­lamint a termelés műszaki színvona­lának javítását. Úgy véli, hogy a jö­vőben jobban oda kell figyelni az intézet fiatal munkatársaira, s a ku­tatóintézetből egy gazdaságilag jól működő szervezetet kell létrehozni. Befejezésül pedig azt mondta, hogy aki elfogadta a felvázolt programot, az csatlakozzon hozzá. A másik jelölt Tomás Láng mér­nök, kandidátus, szintén 47 éves, s két évtizede a Szerszámkutató Intézet igazgatója, jelenleg megbí­zott igazgató. Mivel elképzeléseiről korábban már több alkalommal is beszélt a dolgozóknak, a választá­sokon csak néhány részletre tért vissza. Láng mérnök főként a kuta­tás, fejlesztés és termelés össze­kapcsolását hangsúlyozta, valamint a szocialista országokkal és a Közös Piaccal való együttműködés fejlesz­tését szorgalmazta. Véleménye sze­rint a kooperáció nem cél, hanem eszköz a célok eléréséhez. Két választás Melyik program jobb, melyik ígér többet? Mivel nem volt mód mindkét program alapos megismerésére, így a kérdés eldöntésében csupán a vá­lasztás eredményeire hagyatkozha­tunk (bár nem kizárt, hogy a szimpá­tia, s az emóciók is nagy szerepet játszhattak). A bemutatkozás után az intézet valamennyi szavazásra jogosult dolgozója, összesen 444- en járultak az urnák elé, hogy végér­vényesen döntsenek az intézet és önmaguk jövőjéről. S íme a 14.45 órakor kihirdetett eredmény: Iván Dojőan mérnök, kandidátus 211 szavazatot, az összes szavazat 47,5 százalékát, Tornáé Láng mérnök, kandidátus pedig 192 szavazatot, az összes szavazat 43,2 százalékát kapta. Huszonegyen egyik jelöltre sem szavaztak. Következett hát a második vá­lasztás, amelyen már csak egyetlen jelölt, Dojőan mérnök indult. Csak­nem két óra múlva született meg az eredmény: a Szerszámkutató Inté­zet állami vállalat igazgatója 1989. szeptember 13-án 57 százalékos szavazattöbbséggel Iván Dojőan mérnök, kandidátus lett. Csaknem tíz óra hosszat tartottak az első választások az érsekújvári Szerszámkutató Intézetben. A mun­kaidőnek régen vége volt már, ami­kor bezárult a Szakszervezetek Há­zának kapuja, az emberek valahogy mégsem siettek haza. Kisebb cso­portokban még sokáig vitatták a nap eseményeit. A kérdés most már csak az: vajon jók választottak? Tény, hogy minden választás kockázattal jár. Sokszor csak hosz- szabb idő elteltével bizonyosodha­tunk meg döntéseink helyességéről, illetve helytelenségéről. Viszont az is vitathatatlan, hogy a döntéshoza­talokhoz, a választásokhoz is fel kell nőni, vagyis a demokráciát is tanulni kell. Tanulni olyan értelemben, hogy a szimpátiát, a választást gyakran befolyásoló emóciókat félretéve, s a jelöltek szellemi és fizikai képes­ségeit, valamint emberi tulajdonsá­gait figyelembe véve kell dönteni. Ebből kiindulva vajon miként válasz­tottak a kutatóintézet dolgozói? A kérdés még sokáig megválaszo­latlan marad, a választások előtt és szünetében lezajlott beszélgetések és viták, a nyíltan és szinte a sorok között kimondott vélemények azon­ban arra engednek következtetni, hogy még tanulni kell a demokrá­Clát KOVÁCS EDIT A napokban kerül az üzletekbe a Permonfk téliszalámi, melyet az ostrava- martinovi húsüzemben modern eljárással készítenek. Ennek köszönhetően lerövi­dül az érés ideje, jó minőségű és tartós a termék. Az újfajta szalámit enyhén fűszerezik, tulajdonságai megfelelnek a külföldi termékekének. Peter Berger felvétele (ÖTK) - az árutovábbító osztályon készült. Őszinte szó, következetesség A hajógyárban tanulta ki a gépla­katos szakmát és innen is ment nyugdíjba. Volt csoportvezető, eló- munkás, mester, diszpécser, majd végül művezető. Minden beosztás­ban becsülettel helytállt, szorgalma­san dolgozott, közben tanult, hogy szakmai és politikai téren is lépést tudjon tartani a kor követelményei­vel. ötvenéves volt, amikor befejez­te a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet. Farkas Bélát jól ismer­ték a hajógyárban, a városban, a mai napig is sok barátja van. Nem is emlékszik, hány hajó építésénél dolgozott.- A búcsú nem volt könnyű - em­lékszik vissza. - Az első nyugdíjas napjaim nehezen teltek volna, ha nem jön közbe, hogy megbetegedett a jnb szociális osztályának egyik dolgozója, s engem kértek fel he­lyettesítésére. Szívesen tettem ele­get, noha úgy terveztem, hogy egy ideig még a régi munkahelyemen maradok. Hogy miért bíztak meg benne? Idestova két évtizede a járási nem­zeti bizottság képviselője, tíz évig a szociális és egészségügyi szakbi­zottságnak volt a tagja. így lett (A szerző felvétele) a géplakatos művezetőből tisztség­viselő, felelősségteljes beosztás­ban. A helyettesítés után az Állami Takarékpénztár rendésze lett.- Ma is éppen olyan korán kelek mint azelőtt, amikor a hajógyárban dolgoztam. Kerékpáron járok mun­kába, az állomás melletti városrész­ből, ahol főleg családi házak állnak. Az 1965-ös árvíz után építkeztem, akkor már három gyerekünk volt A segítségnek köszönhetően két év múlva már be is költöztünk. Megismerkedett a szomszédok­A biztonság növelésére ÚJ KÖZLEKEDÉSI SZABÁLYOK Az érvényben levő közúti közlekedési szabályokat csaknem 15 évvel ezelőtt adták ki. Azóta hazánkban jelentősen megnőtt a járművek száma, bővült az úthálózat, és hatmillióra emelkedett a járművezetők száma. Ennek folytán szükségessé vált, hogy módosítsák a közúti közlekedésre vonatkozó 100/1975-ös számú rendeletet. A Belügyminisztérium által kidolgozott új rendelet érvényes nemzetközi szabá­lyokkal összhangban mindenekelőtt a közlekedés biztonságának növelését helyezi előtérbe. A módosítások és a ki­egészítések főleg a védősisak és bizton­sági öv használatáról, a közlekedési sá­vokban való vezetésről, az előzésről, a gyorsaságról, a kanyarodásról, a közu­takra való felhajtásról, a fordulásról, a hát­ramenetről, á megállásról, a parkolásról, valamint a vasúti átjárókon való áthala­dásról s a jármüvek kivilágításáról szóló rendelkezéseket érintik, s kitérnek a járó­kelők védelmének fokozására. A jobb tá­jékozódás érdekében a közutakon há-. romszínű tájékoztató közlekedési táblákat helyeznek el. A járművezetői vizsgákat illetően nem történt változás. Akik már rendelkeznek járművezetői engedéllyel, azoknak nem kell kiegészítő vizsgát tenniük, azonban idejében tüzetesen meg kell ismerkedniük az új szabályokkal. Az ezekkel kapcsola­tos belügyminisztériumi rendelet 1990. január 1 -jén lép hatályba, s a közeljövő­ben a Törvénytárban jelenik meg nyomta­tásban. Tömeges megrendelést erre (leg­alább tíz darab) a Statisztikai és Nyilván­tartási Nyomtatványok Kiadója vesz fel a szervezetektől. A cím: SEVT, Tréiste 9, 11816 Praha 1. A borítékra írják rá: „Dopravní vyhlááka"! A járművezetők számára a Belügymi­nisztérium a Signál című folyóiratban mel­lékletet ad ki, amelyben tájékoztatót is fűz az új közúti közlekedési szabályokhoz. (ŐSTK) kai, érdekelte, mi történik körülötte. Egy napon azzal fogadták a hajó­gyárban: képviselőnek javasolják, tudják róla hogy megfelel erre a tisztségre. Ö csak annyit mondott: ha bizalmat kapok, elvállalom. Azóta már négyszer voksoltak rá, minden bizonnyal azért, mert meggyőződ­hettek róla, hogy amiben tud, segít, szívén viseli a város, s azon belül is a választókerülete gondjait.-Az a környék, ahol én lakom, az évek folyamán sokat változott. Nem­csak a fák, a szőlőtőkék teremnek már, hanem élvezhetjük a sok-sok társadalmi munka gyümölcsét is. Új óvoda, üzlet, vendéglő épült, elké­szült a gázvezeték, átépítették az utat, telefonfülkét helyeitek el a kör­zetünkben. Lényegesen javult a he­lyi közlekedés és ami a legfonto­sabb, működnek a lakossági szol­gáltatások. Tagja a 14. számú polgári bízott-' ságnak, amelynek ülésein megbe­szélik a teendőket. Ha valamit nem tudnak saját erejükből megoldani, mindenkor megpróbál segíteni.- A közelmúltban megkezdték a Bástya lakótelep építését, ezt megelőzően lebontottak néhány régi családi házat. Sokat jártam az érin­tettek között, hogy meggyőzzem őket, a városnak szüksége van to­vábbi ezerszáz lakásra. Azt is meg­értettem, hogy az emberek nehezen hagyták el megszokott lakóhelyüket, családi házukat, még akkor is, ha azok nem voltak összkomfortosak. Nyitott szemmel és füllel jár. Azt mondják, hogy addig kilincsel, amig el nem éri azt, amit a választói jogosan kérnek. A gyűléseken, ame­lyeken számot ad a képviselői tevé­kenységéről, nem restelli nyíltan megmondani, hogy ezt vagy azt az ügyet még nem sikerült elintéznie, még akkor is, ha ez nem kellemes a számára. A nem megfelelő áruel­látás ügyében vajmi keveset tehet, de annál többet a köztisztaság, a közrend védelméért. Sikerült elin­téznie, hogy a városrészben, nagy űrtartalmú konténereket helyezze­nek el.- Ha az emberek hozzám fordul­nak ügyes-bajos dolgaikkal, soha­sem mondom azt, hogy ügyük nem rám tartozik, semmit sem tehetek érdekükben. A bizalommal nem sza­bad visszaélni. Természetesen, akadnak népszerűtlen döntések is, amelyeknek szükségességét meg kell értetni az emberekkel, hiszen én is ott voltam azok között, akik azt megszavazták. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a képviselő nem sokat tehet, de én azt vallom, hogy ez nincs így, főleg akkor nem, ha az ember az egyéni kényelem helyett vállalja a konfliktusokat is, ha a fegy­vere az őszinte szó és a következe­tesség. A haja már őszül, de senki se mondaná róla, hogy hatvankét éves. Talán a rendszeres kerti munka te­szi, talán az, hogy szeret az embe­rek között lenni, nem tűri a tétlensé­get.-Az élet megtanított rá, hogy nem szabad félmunkát végezni, olyat ígérni amit nem lehet teljesíte­ni. A legcélszerűbb mindig az egye* nes út, a nyíltság. Ehhez tartottam és tartom magamat képviselőként és rendészként is. S ha netán újra jelölnének, nem mondanék nemet. Jól szolgál az egészségem, szere­tem a közösségi munkát, amelyre nyugdíjasként több időm jut, s az évek alatt szerzett tapasztalatokat is kamatoztatni tudom. NÉMETH JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents