Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-14 / 190. szám, hétfő

A helyiségben színes televízió, kép­magnó, lemezjátszó, poszterek, szórólapok jelzik: mozgalmas élet folyik a könyvtárban.- Az első félévben a terv szerint 18 akciót kellett volna lebonyolíta­nunk, ehelyett 90 rendezvényt szer­veztünk. Legutóbb a Madách könyv­kiadó fennállásának huszadik évfor­dulója alkalmából tartottunk repre­zentatív író-olvasó találkozót a helyi iskolásokkal és a meghívott írókat képviselő Hizsnyai Zoltánnal és Bet­SzüKülö élettér HELYZETKÉP EGY PÉLDÁS KÖNYVTÁRRÓL A szűkebb pátria kifejezés szá­momra mindig is kissé gyanús szí­nezetű volt. Talán azért, mert a fo­galom óhatatlanul magában rejti a lokálpatriotizmus cinkos kacsintá­sait, az egészséges önkritikán túl a bajok elhallgatását, a szépít- getésre csábító hozzáállást. Bizo­nyosan ezért is tértem be vegyes érzelmekkel a Safárikovói városi könyvtárba, ahol egykor néhány hó­napot töltöttem könyvtárosként. Mi­kor is? - számolok, ám hamarosan megelégszem a lakonikus becslés­sel: több, mint egy tucat esztendeje. Mielőtt azonban személyes emlé­kekkel traktálnám az olvasót, meg kell jegyeznem, nem az infantilis emlékezés kedvéért tartom lénye­gesnek ennek a - vegyük immár véglegesnek - tucatnyi évnek a fel­emlegetését, hanem elsősorban az összehasonlítás okán. Mert tízegy­néhány esztendő egy kisváros éle­tében sem elhanyagolható idő. A Safárikovói népkönyvtár 1973 óta viseli a, .példás“ címet, s a küIsőre is tetszetős épület utca felőli oldalán helyezkedik el. A tízegynéhány év alatt végre befejezték a városi mű­velődési központ építését is, amely­ben a könyvtáron kívül egy korszerű, több mint háromszáz férőhelyes színházterem, egy presszó, vala­mint a népművelési intézet helyisé­gei kaptak helyet. A város egyik legimpozánsabb épülete ezenkívül szállóvendégeket is fogad. Elka Vidinská, a könyvtár vezető­je, több társadalmi tisztségének ,,köszönhetően“ nem egykönnyen elérhető ember; nehezen tud időt szakítani egy rövid beszélgetésre. tes Istvánnal. Sajnos, csak ők ketten jöttek el, pedig a színházterem teli volt gyerekekkel. Igaz, Tóth Zsófia és Szvorák Katalin tarkították a mű­sort, így elmondhatom, hogy sikeres volt. Erre az alkalomra rendeltünk néhány könyvet is a kiadótól, ezeket ajándékba adtuk a résztvevőknek. Vidinskiné elmondja, hogy jelen­leg több mint 1000 olvasójuk van a mintegy hatezer lelket számláló városból. Az első félévre tervezett mintegy 30 000 kölcsönzést túltelje­sítették, a könyvállomány gyarapítá­sa viszont elmarad a tervezettől. Gondot okoz a hét hozzájuk tartozó községi könyvtár állományának gya­rapítása is, mert előfordul, hogy a já­rási könyvtár által küldött könyvcso­magokban gyakran csak 1-1 kötet található bizonyos kiadványokból. A cserét viszont, nem tudni mi okból, nem tartja szerencsés megoldás­nak. így a hét falu (Szárnya - Star- rra, Beretke - Bretka, Panyit - Ge- merská Panica, Méhi - Vcelince, Runya - Rumince, Hubó - Hubovo, Lenke - Lenka) olvasóinak elég rap­szodikusan jut az új könyvekből. Bizony, megtöpörödött ez az egy­kor tágas, világos, korszerű könyv­tár. Az egykori hatalmas olvasóte­rem kisebbik felét azóta a politikai és a szakirodalom polcai töltik ki, s jobb híján, körben, az ablakok előtt újsá­gos polcok zárják el a fényt. A sarok­ban honismereti minikiállítás a kör­nyék jeles szülötteinek munkáiból. Kicsit keserű szájízzel veszem tudo­másul, hogy Cselényi László, Ko­vács Magda, Bárczi István, Tóth Elemér és mások könyvei, neve hi­ányzik. Sőt, egyetlen magyar szerző könyvét sem találom a kiadványok között. Úgy tűnik, s az egész könyv- állomány megtekintése közben egyre bizonyosabbá válik bennem a sejtés, hogy ebben a könyvtárban az egészséges patriotizmus ugyan­csak féllábon biceg. Ami azonban ennél is szemetszúróbb és nyugta­lanítóbb: nagyon megfogyatkoztak á magyar nyelvű könyvek; a felnőtt irodalomnak a felét, a gyermekiro­dalomnak talán a harmadát sem teszik ki. Nem tudom, milyen mér­tékben ludas ebben a járási könyv­tár, ahonnan a könyveket kapják, s mennyire a könyvtár vezetése, de szemmel látható, hogy a könyvállo­mány a város nemzetiségi összeté­telének korántsem felel meg . A video­kazetták, a meselemezek, a külön­féle rendezvények talán jó csaloga- tónak bizonyulnak, de az olvasót elsősorban és egyértelműen a köny­vek tartják meg, s késztetik arra, hogy rendszeresen be-betérjenek ide könyvújdonságokat keresni. A Példás Könyvtár címet azóta is rendszeresen megvédi a háromtagú kollektíva, melyet a vezetőn kívül Maksi Judit és Országh Anna alkot. Pedig egyre szorongatóbb a hely­szűke. Az olvasókat egy ideje már a presszó melletti előszobában fo­gadják: a gyermekirodalom egy, a felnőtt irodalom két helyiségében és az olvasóteremben nem egy író­asztal, de még egy gombostű sem férne el. Mindezek ellenére az az ember benyomása, hogy még mindig szép a Safárikovói könyvtár, bár az össz­képen rágódó újságíró, távozás után, sokáig elmélázik azon, vajon ki találhatta ki az olyan faramuci álla­potot, miszerint egy város könyvtára szervezésileg a művelődési házhoz tartozik, könyveket a járási könyvtár­tól kap (vagy nem kap), a hozzá tartozó községi könyvtárakkal nem cserélik rendszeresen a könyveket, ugyanakkor van színes televíziójuk, és képmagnójuk (amiről más könyv­tárak csak álmodozhatnak). Talán kicsit túl sok kérdés egyszerre. S vé­gül: ki tudja, ismerik-e a helyzetet a város vezetői, akiknek az anyagi javakon túl a közösség szellemi épülésén is kötelességük munkál­kodni. KÖVESDI KÁROLY ÚJ KÖNYVEK GÁL SÁNDOR: Ahol élünk Dél-Szlovákia - így a szlovákiai magyarság is - a második világhá­ború óta gyökeres társadalmi-gaz- dasági és kulturális átalakuláson ment át. Az új termelési viszonyok a társadalmi struktúra megváltozá­sát, a zárt faluközösségek robba­násszerű felbomlását eredményez­ték. Az emberek eddigi életét meg­határozó paraszti társadalom és kul­túra funkcióinak megváltozása, a közösségek évszázadokon át for­málódó szokás- és normarendsze­rének módosulása, a réginek és az újnak a konfrontációja azonban szá­mos konfliktust szült. A változások és konfliktusok emberi vonatkozá­sairól és összetevőiről megkapó ké­pet adó író visszapillantó tükrében jól láthatók azok az időközben fel­gyülemlett újabb problémák is (pl. a kisközségek, a falusi iskolák hely­zetének rendezése, a művelődés­hez szükséges anyagi feltételek megteremtése), melyek sürgős or­voslást igényelnek. Gál Sándor könyvében, melyben a régebbi és az újabb szociográfiai írásai és riportjai kaptak helyet, a Bodrogközről és a Csallóközről, a Bódva és a Garam mentéről, a Cserehátról és a Má- tyusföldről írva rólunk szól: a szülő­földdel, annak múltjával, jelenével és jövőjével eggyé vált, a történelem viharaiban megedződött, anyanyel­vét és kultúráját őrző emberről. azonban emlékeztető és figyelmez­tető cikkeket írni azokról sem, akik a reakciót, az embertelenséget, a háborút és a pusztítást jelentették és jelentik." PAVEL FRANCOUZ: Nyugtalanság Pavel Francouz ismert cseh elbe­szélő rövidebb és hosszabb lélegze­tű elbeszélései szinte csehovi szi­tuációkkal és poénekkel vonják ma­gukra az olvasó figyelmét. Hősei valóban váratlan, meghökkentő helyzetekbe kerülnek. A szerző az emberi lélek kiváló ismerőjeként nagy megértéssel és jó érzékkel ábrázolja a gyermeki csalódást, az első szerelem szépségét és fájdal­mait, az élet- és munkakedv ideigle­nes elvesztését, a kamaszvilág gondjait és bajait', a gyermekét féltő magányos anya aggodalmát, a min­dennapok örömeit és gyötrelmeit. Kis intim drámáiban kevés a szerep­lő, az író inkább az emberi lélek csendes vívódásait tárja elénk min­den látványos szerepfitogtatás nél­kül. S talán éppen ez készteti az értő olvasót arra, hogy elgondolkodjon a saját élete fölött is. GÁL SÁNDOR Ahol élünk MADÁCH ,,E kötet írásai 1956 és 1958 között keletkeztek, s főleg két fontos íhletbázisból merítik témájukat. Az első a Fábrynál már az ötvenes években hagyománynak számító antífasizmus élménykörét jelenti, a másik a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődése, gazdagodása iránt éfzett felelősségteljes magatar­tás nagyszerű mintáját szolgáltatja. Mind a két ihletforrás a Fábry-élet- műben alapvető jelentőséggel bír, mert kiindulási pontja és egyben értelme is írónk minden megnyilat­kozásának. Mindezek mellett a ma­gyar, cseh, német, szlovák, valamint a nemzetközi munkásmozgalom és a haladó eszméket képviselő erők mellett való kiállás és azok vállalása jelentik Fábry cikkeiben a politikai értelmű állásfoglalás világos meg­nyilvánulásait. Nem feledkezik meg mxi rmnc i t ívf f 'i 1 Ki C* • I lii U.4 í.Cif íT^í A könyv bűvölete (Könözsi István felvétele) Szerelmes (és más) történetek Csak nagyon nehezen tudnánk olyan műfajt találni, amely népsze­rűségében, terjedési sebességében meg tudná előzni a népi története­ket, meséket. A szájhagyomány hu­moros, kesergő, intve óvó, bölcselke- dő vagy éppen csipkelődő „irodal­mi“ sűrítményeit. Szívesen hallgat­juk (olvassuk) őket, éljük át a ben­nük zajló eseményeket. S legtöbb­ször könnyedén azonosulunk sze­replőivel, hiszen bennük gyakran önmagunkat, szűkebb-tágabb kör­nyezetünket látjuk viszont. Legye­nek ők tündérek, ördögök, vagy akár állatok, mindig emberi tulajdonsá­gokkal vannak felruházva. S még inkább így van ez az emberközpontú történetekkel. Ezekben megérezzük a kort, annak örömeit és bánatait. A néprajzkutatók hosszú időn ke­resztül mostohagyerekként kezelték az erotikus-szerelmi történeteket. Ennek okait nyilván a téma köztu­datban betöltött szerepében kell ke­resni. Ez az egyik oldalon „tiltott gyümölcsnek“, a másikon a termé­szetes kíváncsiságra számot tartó „igénynek“ tekinthető. Az ilyen tör­ténetek feltérképezését sem tartot­ták sokáig fontosnak. Változás csak az utóbbi években következett be, s vált meggyőződéssé, hogy össze­gyűjtésük elmaradhatatlan részét kell hogy képezze a néprajztudo­mánynak. Kóka Rozália Egy asszony két vétkecskéje című könyvében har­minchárom bukovinai, székely, gyi- mesi- és moldvai csángó népi sze­relmes történetet olvashatunk. A szerző nem ismeretlen hazai nép­rajzosaink, néprajzot kedvelő kö­zönségünk előtt. Jómagam néhány évvel ezelőtt a ghymesi művelődési táborban hallottam először máig is emlékezetes előadását. Ott is, a könyvében is eredeti gyűjtéseiből származó történeteket mesélt el, eredeti nyelvezetben. A szerző történeteit három cso­portba sorolta be: legendamesék, élettörténetek és trufák. Alaptémá­juk egy és ugyanaz: a párkapcsolat és a „szerelem iskolája". Humorral, olykor tragikummal és keserűség­gel, olykor jó tanácsokkal fűszerez­ve. Elmesélik, hogyan is illett egykor .„guzsalyoskodni" (együttjárás, egymás kipróbálása). Olvasgatva ezeket akarva-akaratlanul is a jele­nünkkel kezdjük összevetni az el­mondottakat... s tudatosítani, hogy van mit tanulnunk. Nagy Zoltán Póruljárt szerelme­sek című kötetében Palócország mesevilágába vezet el. Témavá­lasztása az előbbi kötetnél széle­sebb. Állatmesék, legendamesék, Mátyás-mesék, kópémesék, bo­londmesék, erotikus mesék, jellem­mesék és hazugmesék. Azt, hogy az egyes történetek milyen szempon­tokból voltak ezekbe a „kategóriák­ba" besorolva, a szerző rövid tanul­mánynak is beillő bevezetőjében mondja el. A mesék mai nyelvezet­ben vannak elmondva, minek követ­keztében kicsit talán veszítenek ere­deti szépségükből. A kötet végén közzétett adatközlők listáján két szlovákiai adatközlőt találunk. Mag Margitot Medveshidegkútról (Stude- ná) és Varga Sándort Füleksávoly- ból (Őávol’). Valószínűleg az utóbbi területről származik az Istvánffy Gyu­la kéziratából idézett történet - A pa­lóc meg a komédiás - ismeretlen szerzője is. A kötet színhelyei meglehetősen távol vannak egymástól, de a törté­netek terjedelme nincsen tekintettel országhatárokra. A két kötetben több azonos mesét találunk. Kóka Rozália A megborjúdzott ember cí­mű meséjének palóc „testvére" A megborjadzott ember, a Lusta le­gén, serény lejánnak a A lusta le­gény meg a szorgalmas lány, a A fösvény legén házasodik-nak a Levegőből élő lány, a Mi dóga van egy asszonynak a Marad a házban a régi rend című történet. S kis változtatással a palóc A rövidlátó lány és A selyp leányok című me­sékből az erdélyi A három leján történetét lehet összerakni. De egy könyvön belül is találunk két azonos alapgondolatú - más-más szerep­lőkkel és helyzetben - történetet. Ilyen Nagy Zoltán kötetében a A mindentudó csizmadia és a Pó­ruljárt lovagok című történetek páro­sa. (Kóka Rozália): Egy asszony két vétkecskéje, Budapest, 1989; Nagy Zoltán: Póruljárt szerelmesek, Sal­gótarján, 1987). PUNTIGÁN JÓZSEF A daltulajdonos A költő akkor él, ha a versei élnek, ha beléjük rejtett világát feltárják olvasóik és hallgatóik előtt, ha a gondolatok gondolatokat szülnek. A zene, a gitárhúrok dallama új éle­tet ad a verssornak. Órzi a költésze­tet. Értelmez és értelmet ad. Dinnyés József huszonkét éve ta­nulja és tanítja a költészetet. Próbál­ja megérteni és a zenei hangok szárnyán továbbadni. Az általa meg­zenésített versek száma már régen túllépte az ezret. E hatalmas jelké­pes csokor versvirágai magyar köl­tők gondolatai, jelképezve a határta­lan nyelvi-gondolati egységet. Kevés alkalma adódott arra, hogy dalait a fellépések óráin túl is meg­örökítse. Egy lemez, néhány mag­nókazetta, rádiós és televíziós felvé­tel Ez is inkább az utóbbi időben. De sohasem várt csodákat. Kereste, s csaknem mindig meg is találta az önálló utakat, lehetőségeket. A le­írott szavakban is. Dalok című füzetében (1985) leg­kedvesebb verseit és általa szer­zett zenéjüket adta közre. Mottója­ként is tekinthető hatsoros bemutat­kozásának utolsó utalásával: „A da­lokat közös éneklésre szántam". A Küzdelem című füzetet (1988) a kárpátaljai magyar költőknek szentelte. Azoknak, akik csak az utóbbi időben kaptak lehetőséget ar­ra, hogy nevük, gondolataik a hatá­rokon túlra is eljussanak. A jelen kötet ezeknél bővebb, s még többet nyújt. Majd száz ver­set, közöttük Dinnyés, a „daltulajdo­nos“ saját alkotásait. Tartalmas be­vezető soraiból idézve: ,,A zene ké- „ zenfogja a verset, hogy elvezesse az olvasó értelméhez." Dinnyés joggal érzi szükséges­nek, hogy a közreadott verseken túl a költők környezetét is be kell mutat­nia. Azt a folyamatot, amelyben egy- egy kisebbségi irodalom a mai ma­gyar irodalomba eljutott a jugoszlá­viai, nyugat-európai, kárpátaljai, er­délyi és szlovákiai szülőhelyeiről. Hazai költőink közül Gál Sándor, Török Elemér, Veres János, Kulcsár Ferenc költeményeit találjuk e sorban. Dinnyés 1967-ben indult el máig is tartó vándorlására. Mostanság ol­vasóköröket szervez, hogy népsze­rűsítse azt, amit szeret, s amit talán mindenkinek szeretnie kellene. Éle­tét Ratkó József Éjszaka című ver­sének sorai jellemzik a legjobban: „Vállaltam olyan csoda dolgot, / amire senki se kért, / Énekelek melegebb fényű csillagokért". (Dinnyés József: Dalaim könyve, Budapest, 1989). P. J. ÚJ SZÚ 4 1989. VIII. FÁBRY ZOLTÁN: Összegyűjtött írásai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents