Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Augusztus 5-től 11-ig Szombat: Etiópiában tárgyalt Hermán Cohen, az afrikai ügyekért felelős amerikai külügyminiszter-helyettes • Jaime Paz Zamorát választották Bolívia új elnökévé Vasárnap: Rövid munkalátogatásra az afgán fővárosba érkezett Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter • Genf­ben befejeződött az atom- és űrfegyverekről folyó szovjet-amerikai tárgyalások 11. fordulója Hétfő: Szovjet-amerikai tudományos tanácskozás kezdődött az emberi jogokról a Kalifornia Egyetemen • Véget ért a közép-amerikai csúcsértekezlet Kedd: Szaddam Husszein iraki elnök .békeszerződés aláírá­sára szólította fel az iráni vezetőket • Fellőtték a Co­lumbia amerikai űrrepülőgépet Szerda: Kaifu Tosikit választották meg a japán kormány elnö­kévé Csütörtök: Hazánkba érkezett a kubai külügyminiszter • Panama kérésére összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa Péntek: Felújították az angolai kormány és az UNITA közötti tárgyalásokat • Új-Zélandon megalakult az új kormány ovjet és amerikai vonatko­zásban több olyan ese­mény történt a héten, amelyek ismét a leszerelési kérdésekre irányították a szakértők figyelmét. Genfben hét­főn ért véget az atom- és űrfegyve­rekről folytatott szovjet-amerikai tár­gyalások 11. fordulója, kifejezetten katonai kérdésekről tárgyalt a szov­jet vezérkari főnökkel egy amerikai parlamenti delegáció, kedden pedig szupertitkos katonai programmal lőt­ték fel az amerikaiak a Columbia űrrepülőgépet. START-tárgyalások: Folytatás szeptemberben Ha a tizenegyedik genfi tárgyalási forduló eredményességét vizsgál­juk, azt kell mondani, hogy a két fél álláspontjának közeledése igencsak mérsékelt volt. Igaz, Viktor Karpov szovjet külügyminiszter-helyettes pozitívumnak nevezte, hogy a Bush- kormány kész azokon az alapokon folytatni a párbeszédet, amelyeket még a Reagan-kormányzattal fek­tettek le. De a legfontosabb problé­mák megoldásában nem történt ha­ladás. Vannak szakírók, akik ennél azért valamivel többet vártak, hiszen a hétfőn véget ért forduló június 19- én kezdődött, mintegy két hónapos szünet után. E kényszerpihenő oka: a Bush-gárdának időre volt szüksé­ge ahhoz, hogy felmérje a reagani örökséget és kidolgozza a saját ál­láspontját. Mindebből adódik a kérdés: olyan-e ez az álláspont, amely indo­kolja a hosszúra nyúlt kényszerszü­netet? Az embernek van olyan érzé­se, hogy Washington talán mester­ségesen lassítja a folyamatokat, ha­logató taktikát alkalmaz. Erre utal az a módszer, ahogyan a kulcsfontos­ságú problémákat kezelik. Miről van szó? Két kérdéskört kell említeni. Ko­rántsem egyértelmű az Egyesült Ál­lamok magatartása a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról 1972-ben megkötött, úgynevezett ABM-szer- ződés megtartásával kapcsolatban. Márpedig teljesen nyilvánvaló, ha Washington gyakorlati lépéseket tesz a Ronald Reagan által kezde­ményezett űrvédelmi pajzs megva­lósítására, akkor lehetetlenné válik a hadászati támadófegyverek korlá­tozása. Hiszen a kard és a pajzs logikája ma is érvényes. A támadó és a védelmi eszközök nem választ­hatók el egymástól, az egyiknek a fejlesztése maga után vonja a má­siknak a tökéletesítését. A másik ilyen probléma a nagy hatótávolsá­gú, tengeri indítású manőverező ro­botrepülőgépek korlátozásának a kérdése. Washington ezekről a fegyverekről nem kíván megálla­podni, mondván, lehetetlen az ellen­őrzésük. Amint Karpov is utalt rá, az USA nem akar szerződéses korláto­zást, hanem azt ajánlja, hogy csu­pán jogilag semmire sem kötelező nyilatkozatokat tegyenek a felek e rakétatípus telepítésének terveiről. Ennek az elfogadása azt jelentené, hogy az amerikai fél annyi robotre­pülőgépet telepítene a tengeralattjá­rókon és más hadihajókon, ameny- nyit csak akar. Szovjet vélemény szerint igaz, hogy nehéz az ellenőrzés, de meg­oldható. Moszkva éppen ezért java­solt részletes kontrollmechanizmust, beleértve a helyszíni ellenőrzést a gyártó üzemekben, a haditengeré­szeti bázisokon és közvetlenül a ra­kétahordozó hajókon is. Ez utóbbitól az amerikai fél ódzkodott, nemzet- biztonsági okokra hivatkozva. Nem fogadta el azt a szovjet javaslatot, hogy közösen próbálják megoldani az ellenőrzés technikai problémáit. Pedig vannak már bizonyos mód­szerek és műszaki eszközök is, csak tovább kellene őket fejleszteni. Pél­dául helikopterek fedélzetéről már elég nagy pontossággal meg lehet állapítani, hogy egyes hadihajókon vannak-e atomfegyverek. Tehát ha valóban az ellenőrzés lenne a fő akadály, akkor az Egyesült Államok nem utasítaná el az együttműködést ezen a területen. Meg kell még jegyezni, a követke­ző, a 12. forduló Sevardnadze szov­jet és Baker amerikai külügyminisz­ter szeptember 19.-20.-ra tervezett találkozója után kezdődik. Elég idő van tehát arra, hogy a felek elemez­zék a helyzetet, értékeljék, illetve átértékeljék álláspontjukat. Ehhez persze elsősorban politikai akaratra van szükség. Bush: Korszerűsíteni kell... Ugyanazon a napon, amikor a genfi forduló véget ért, az amerikai elnök beszédet mondott abból az alkalomból, hogy 200 évvel ezelőtt hozták létre a mai védelmi miniszté­rium elődjét. Fel kell figyelni arra, hogy Bush hitet tett a legfejlettebb fegyverrendszerek létrehozása mel­lett, mondván: a békét csak ezek birtokában lehet megvédeni. Az űr­fegyverek kifejlesztését a nukleáris erőegyensúly biztosítékának nevez­te, hozzáfűzve, hogy az Egyesült Államok csak ezek segítségével köt­het hatékony megállapodást a hadá­szati fegyverek 50 százalékos csök­kentéséről. ígéretet tett arra, hogy továbbra is az SDI-program megva­lósítására fog törekedni. Itt kell emlékeztetni arra, hogy a jövő évi katonai költségvetés vitá­jában a Kongresszus jelentősen megkurtította az űrfegyverkezésre szánt összeget. Az elnöki beszéd tehát figyelmeztetés is volt a szená­torok és képviselők számára: a kor­mány nem mond le eredeti terveinek megvalósításáról. Bush közölte, az USA-nak az MX és a Midgetman rakéták telepítésével (az előbbieket mozgatható indítóállásúvá változtat­ják: vasúti kocsikra helyezik át) kor­szerűsítenie kell interkontinentális ballisztikus rakétáinak rendszerét. Ezen kívül megfelelő összeget kell fordítania a „lopakodónak“ elke­resztelt B 2 hadászati bombázókra is. E rendkívül drága program hasz­nosságát amerikai katonai szakértők is vitatják, hiszen ugyancsak ve­szélybe sodorhatja a majdani START-megállapodást. Ez a beszéd nagyon jól érzékelte­ti, milyen alapvető különbségek van­nak a leszerelés kulcsfontosságú te­rületeinek moszkvai és washingtoni megközelítésében. S ha már a kato­nai költségvetést emlegetjük, emlé­keztetni kell arra, hogy ez a szovjet fővárosban is szóba került, csak másképpen. Gorbacsov katonai ta­nácsadója, Szergej Ahromejev mar­sall a Les Aspin vezette amerikai képviselőházi küldöttséggel talál­kozva kifejtette: ha sikerül megálla­podni az európai hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők csökkentéséről, illetve aláírják a ha­dászati támadófegyverek megfele- zéséről a megállapodást, a Szovjet­unió 1995-ig a felére faragja le kato­nai kiadásait. Nyikolaj Cservov vezérkari főnök is fogadta az amerikai delegációt, ezen a találkozón is megnyilvánultak az előbb említett különbségek. így például az atomfegyver-kísérletek moratóriumát vagy éppen az űrfegy­vereket illetően is. Cservov a TASZSZ-nak adott nyilatkozatá­ban kemény hangon bírálta Wa­shingtont a Columbia űrrepülőgép (holnapra tervezték a visszatérését) titkos katonai programja miatt. Erről minden titokzatosság ellenére is ki­szivárogtatták, hogy új, korszerű kémműholdat állít pályára, amely a Szovjetunió, Kína, valamint több közel-keleti ország területét is képes ellenőrizni, állítólag néhány centi­méter nagyságú tárgyakat is meg tud különböztetni. Az amerikai hona­tyák azt mondták Cservovnak, hogy ők sem ismerik aprólékosan a Co­lumbia programját. A szovjet tábor­nok viszont hangsúlyozta, a nagy titkolózás indokolttá teszi azt a meg­állapítást. hogy Washington tovább­ra is lehetséges hadszintérnek te­kinti a világűrt. Az amerikai űrrepülő­gépeket kémkedésre, kozmikus ob­jektumok ellenőrzésére, az SDI egyes elemeinek kipróbálására használják ki. Vagyis teljesen a Pen­tagon céljainak rendelik alá őket. Kézenfekvő a következtetés: bizo­nyos katonai-politikai körök az USA- ban nem tettek le arról, hogy a lázas fegyverkezést kiterjesszék a koz­moszra. Pozitívumok Egyértelműen kedvező leszerelé­si híreink is vannak. így értékelhető Viktor Karpov derűlátása, szerinte az említett nehézségek, a még min­dig jelentős nézeteltérések ellenére van mód arra, hogy a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló szerződést egy év alatt kidolgozzák. Más terület: A meglepetés erejé­vel hatott az a tegnapi bejelentés, hogy a vegyi fegyverekről folytatott szovjet-amerikai tárgyalások követ­kező fordulója már a jövő héten megkezdődik. A tizenegyedik fordu­ló július második felében ért véget, s az eredeti tervek szerint a tárgya­lásokat csak szeptemberben újítot­ták volna fel. Három hete már elvi megállapodás született a szerző­déstervezet legfontosabb pontjai­ban, ezért indokolt az a vélemény, hogy hamarosan megszülethet az oly régóta várt eredmény is. MALINÁK ISTVÁN Dél-Libanonban a túszdrámával összefüggő izra­eli katonai aktivi­tás növeli a fe­szültséget, Bej­rútban a keresz­tények és a mu­zulmánok között kiújult harcok. A fővárosban a tüzérségi összecsapások rendkívül heve­sek voltak, jelen­tős számú áldo­zatot követeltek, minek következ­tében ismét megindult a me­nekültáradat a biztonságosabbnak vélt vidékre I ' ■ (Telefoto: CSTK) NYELVŐR Nyelvünk nagy megújításáról Kazinczy Ferencről sokan tudják, hogy költő, író, irodalomszervező volt, s egyben a felvilágosodás korszakában végbement nyelvújító mozgalom vezéregyénisége, de magáról e mozgalomról keveset tudnak. Lényegéről már a nyelvújítás név is elárul valamit; de nem sokat. Csupán azt, hogy ezekben az években a nyelvnek tudatos gazdagítása folyt; új szavakkal bővítették a magyar szókincset. Szükség volt erre, hiszen a magyar nyelv - az országgal együtt - gyarmati helyzetben volt. Egyrészt a latin nyelv uralma, másrészt a németesítő törekvés gátolta a fejlődést. A haladó gondolkodású értelmiség a műveltség fokozásában látta a felemelkedés útját; ehhez azonban alkalmassá kellett tenni a nyelvet. Nem kívánunk itt az akkori vitákkal - az újítók és a maradiak közötti harccal - foglalkozni, inkább azt a nyelvi anyagot vesszük szemügyre, amelynek nagy részét mi is ismerjük és használjuk, de sokan nem tudják, hogy e szavakat a nyelvújításnak köszönhetjük. Nézzük meg, milyen módon gazdagí­tották a nyelvújítók a magyar nyelvet! 1. Elavult szavakat újítottak fel. Ekkor kerültek ismét használatba ezek a szavak: aggastyán, ajánlat, áradat, bakó, dísz, fegyelem, hon, iker, kegy, szobor, tartalom, verseny, sőt az év is. Ma többen alig akarják elhinni, hogy az év szavunk régibb, mint az esztendő. Annyira elterjedt az esztendő rovására, hogy ez utóbbit gondolják régebbi elemnek. 2. A másik módszer: tájnyelvi vagy szűk nyelvjárási területen élő szavakat tettek közkeletűvé. A mai ember meglepődik, amikor egyik­másik ismert szóról megtudja, hogy azelőtt csak tájszó volt. Ilyen például a választékosnak érzett burgonya, csalit, zamat, lenge. De nem kevésbé lepnek meg bennünket ezek sem: badar, barangol, bozontos, csapat, cserkészik, csupasz, doboz, érdes, gyér, hullám, hűs, kagyló, kelme, küllő, meder, róna, szikár stb. Némelyiket egy kicsit szaknyelvnek is érezzük a volt tájszavak közül; ilyen az évad, góc, hulla, idom, poggyász, sejt, ugyanis ezek egy-egy szakma, foglalkozási ág szavai is lettek, amellett, hogy a köznyelvben is ismeretesek. Az érdekesség kedvéért megemlítjük itt a páholy szót is. Ma a köznyelv a színházak, mozik nézőterének elkerített részét, a többinél drágább helyét nevezi páholynak. Eredeti nyelvjárási jelentése ez volt: szénatartó rekesz. A csallóközi ember páholynak nevezi ma is az építőanyagot árusító raktárt; például deszkát, gerendát páholyban szokott vásárolni. 3. A nyelvújítás szavainak nagy részét szóképzéssel, összetétel­lel, és elvonással alkották. Képzéssel jött létre a fagyaszt, fogyaszt, mulaszt és még sok -aszf, -észt képzős ige; továbbá az andalog, társalog, tiszteleg stb.; a borong, dereng, dühöng, forrong, lázong, mereng és sok más hasonló képzésű igénk. Több főnevet hoztak létre az -alom, -elem; -ász, ész; -mány; vány, vény; -at, -et képzőkkel: fogalom, győzelem, nyomdász, erdész, állítmány, élmény, állvány, kedvezmény, alakulat, körzet stb. összetétellel keletkezett a folyóirat, helyesírás, hullócsillag, fogorvos, és még sok más szavunk. Kevésbé szerencsés szóalkotási mód volt az elvonás: a szó végéről egy képzőt vagy képzőnek (esetleg más toldaléknak) vélt elemet leválasztottak, s a tövet mint új szót kezdték használni; így jött létre az Ármányos-ból az ármány, az árnyék-ból az árny, a csendes-bői a csend, az emlékezik-bői az emlék, a gyönyörű-bői a gyönyör, a roncso/-ból a roncs, a fapso/-ból a taps - hogy csak a leghasználatosabbakat említsük. Az Így keletkezett szavak közül több nem terjedt el. • Tájékoztatásul ennyit! Noha még hosszan sorolhatnánk az új elemeket, talán ennyiből is látjuk, hogy a Kazinczy vezette nyelvújítás igen fontos és eredményes mozgalom volt nyelvünk és kultúránk történetében. JAKAB ISTVÁN Mit lehet megoldani? Valós értelemben: kötelet, köteléket, csomót, gubancot, kötést, madzagot, zsinórt, övét, nadrágszíjat, kötényt, sarut, cipőt, csatot; átvitt, képes értelemben: nyelvet, rejtélyt, titkot, talányt, számtani példát, egyenletet, föladatot, találós mesét, bonyodalmat, kormány- válságot, feszültséget, problémát. Ám - hála (hála?) sokunk szószegénységének (nem akarok szegényes szókincsről beszélni) vagy tunya gondolkodásának: ma már szinte mindent meg tudunk oldani. így például megoldunk anyagot, gyártást, étkezést, ellátást, kívánságot, megbízatást, üze­meltetést, csőszerelést, meleg vizet, takarítást, lakhatóságot és isten tudja, mit nem még. Holott éppen elég kifejezés kínálkozik ennek az egyetlen szóra húzott fogalomcsoportnak árnyalt és szabatos jelölésére. így meg­szerez vagy beszerez (pl. anyagot), lehetővé tesz (pl. gyártást), továbbá megcsinál, megszervez, elvégez, rendbe tesz, teljesít, elren­dez, nyélbe üt, elvállal, folytat; megfejt, kiszámít, kiagyal, kigondol, kiderít, földerít, kinyomoz. Nemegyszer merőben fölösleges a kérdésben levő szó. „Sikerült a község vízellátását megoldani“ helyett elég ennyi: „Sikerült a köz­séget vízzel ellátni. - „Természetesen nemcsak az aratás és cséplés gépesítését szükséges megoldani“: Természetesen nemcsak az aratást és cséplést szükséges gépesíteni. Ha száz szó helyett mindig egyet terhelünk, akkor száz szabatos fogalom, illetve árnyalat helyett egyetlen elmosódott általános foga­lom képét rajzoljuk tudatunkba. Ezzel mind a magunk, mind feleink gondolkodását szűkítjük; arról nem is szólva, hogy közlésünk értéke csökken. íme: nem is olyan nehéz ez a probléma: meg lehet oldani. TISZAMARTI ANTAL Nagy László: A szilicei fennsíkon ÚJ SZÚ 4 1989. VIII. 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents