Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám, szombat

ÚJ szú 3 1989. VIII. 12. Dél-Libanonban kó kövön nem marad... Peresz szokatlanul kemény fenyegetőzése (ŐSTK) - Tegnap végre teljesült Jicchak Rabin izraeli hadügymi­niszter vágya, mivel a megszálló csapatok parancsnoksága úgy dön­tött, ezentúl nem hat hónapig, hanem egészen egy évig tarthatók úgyne­vezett adminisztratív fogságban a Ciszjordániában és Gázában a le­tartóztatott palesztin aktivisták anél­kül, hogy bírósági ítélet születne ellenük. Ezt az intézkedést a vallatá- si procedúra „egyszerűsítésével“ együtt abban bízva vezették be, hogy a kemény intézkedések „ész­hez térítik“ a palesztinokat, s fel­hagynak az Izraellel szembeni en­gedetlenségi mozgalommal. Az uta­sítást jóváhagyta az igazságügymi- niszter is. Hivatalos izraeli források szerint Váratlan hosszabbítás (ŐSTK) - Közölték már, hogy kedden politikai nyilatkozat elfoga­dásával zárult Tuniszban az El-Fat- tah, a PFSZ legnagyobb tagszerve­zetének 5. kongresszusa. Ezután a kongresszust váratlanul meghosz- szabbították, s nyolc napi munka után végül is csütörtökön zárult. A politikai nyilatkozat döntést tar­talmazott arról, hogy a forradalmi tanács tagjainak számát 50-ről közel 100-ra kell emelni, mégpedig úgy, hogy a vezető szervbén növekedjen a megszállt területeken élő paleszti­nok száma. A megszállt területeket képviselő új tanácstagok nevét biz­tonsági okokból nem tették közzé. A WAFA hírügynökség azt is kö­zölte, szerdán megválasztották a PFSZ 21 tagú központi bizottságá­nak 18 tagját. Három tagot a köz­ponti bizottság nevez ki. Első ízben választottak be nőt a testületbe: Khalil Vazirnak, a tavaly áprilisban Tuniszban meggyilkolt palesztin ve­zetőnek a feleségét. 1987 decembere, a palesztin népi felkelés kezdete óta az „adminiszt­ratív fogság“ alapján 4251 palesz­tint tartóztattak le és vetettek börtön­be. Az emberi jogokkal foglalkozó izraeli központ szerint azonban több mint 5 ezer személyt vetettek bör­tönbe. Legtöbben az Anszar-3 siva­tagi táborban sínylődnek embertelen körülmények között. Semmivel sem járnak el ember­ségesebben az izraeli megszállók és segítőtársaik a dél-libanoni síita falvak lakosságával szemben. Kiter­jedt razziákat hajtottak végre és több személyt letartóztattak. Ilyen módon torolták meg a Hezbollah siíta szer­vezet egyik tagjának kamikaze-akci- óját, amikor is robbanóanyagokkal megrakott teherautójával belerohant egy izraeli katonai konvojba. A rob­banás öt izraeli katonát megsebesí­tett. Simon Peresz miniszterelnök­helyettes kijelentette, akkor is meg­akadályozzák a hasonló akciókat, ha Dél-Libanonban kő kövön nem marad. A libanoni fővárosban sem nyu- godtabb a helyzet, mint délen. Pén­teken hajnalban is dörögtek még az ágyúk Bejrútban, az egész zöld vo­nal mentén A keresztények és a muzulmánok közti több mint 12 órán át tartó összecsapások 34 ál­dozatot követeltek, s további kb. 140 személy megsebesült. Házak szá­zait érte találat, köztük a francia nagykövetséget. Az egyik tüzérségi gránát a szovjet kulturális központ tetőjén robbant és jelentős károkat okozott. A repeszek betörték a kon­zulátus és a követségi klub ablakait, de szerencsére senki sem sebesült meg. Reggelre megszűnt az ágyúzás, hozzáláthattak a tüzek oltásához, s a romok alá rekedtek kiszabadítá­sához. A helyi rádióállomások véra­dásra szólították fel a lakosságot a sebesültek megmentése érde­kében. Colin Powel lesz Crowe tengernagy utódja (ŐSTK) - George Bush amerikai elnök csütörtökön Colin Powell tá­bornokot nevezte ki az amerikai ve­zérkari főnökök egyesített bizottsá­ga elnökének. Ebben a tisztségében William Crowe tengernagyot váltja fel október elején. Az 52 éves Powell lesz a legfiata­labb ebben a tisztségben. Akadtak olyanok is, akikben meglepetést vál­tott ki a kinevezés, Powell ugyanis megelőzte a sorban előtte álló rang­időseket. Rajta kívül több mint tíz befolyásos amerikai katonatiszt pá­lyázott erre a posztra. Az amerikai, katonai vezetés sző­kébb köreiben Colin Luther Powell „négycsillagos“ tábornok az első színes bőrű. 1937. április 5-én szü­letett New Yorkban, jamaikai beván­dorlók családjából származik. 1962 és 1968 között Vietnamban teljesí­tett szolgálatot, később az NSZK­NDK-állásfoglalás a bonni provokatív sajtókampányról legyenek - szögezi le a bonni tudósító. (ŐSTK) - A Neues Deutschland napi­lap csütörtökön közölte az NDK televízió­ja bonni tudósítójának írását a nyugatné­met tömegtájékoztató eszközök kampá­nyáról azzal kapcsolatban, hogy az NDK 289 állampolgára az NSZK berlini és budapesti külképviseletén keresztül pró­bálja illegálisan elhagyni hazáját. A szer­ző feltárja az egész kampány hátterét, rámutat, egyik célja - s ezt az NSZK-ban is sokan vallják -, hogy eltereljék a figyel­met saját megoldatlan problémáikról. Ezek közé tartoznak a nehézségek a be­vándorlókkal, az egyre nyomasztóbb la­káshiány, a munkanélküliség és más gon­dok. A jobboldali és ultrakonzervatív poli­tikusok az őket szolgáló újságírók által az egész ügyet igyekeznek kihasználni saját revansista követeléseik további propagá­lására. E követelések része a „német birodalom“ ismételt létrehozása az 1937- es határok között. Többek szerint Bonn beavatkozása az NDK belügyeibe azt a célt is követi, hogy kiprovokálják az NDK „keményebb fellépését“. Végső so­ron egyetlen ország sem hagyhatja magát zsarolni, s az NDK-nak is gondoskodnia kell arról, hogy törvényei az országban mindenki számára egyaránt érvényesek Szovjetunió Amerikai képviselők a politikai foglyokról (CSTK) - Frank Wolf és Christopher Smith, az amerikai Kongresszus képvise­lőházának, s egyben a helsinki Záróok­mány teljesítését felügyelő bizottságnak a tagjai meglátogattak egy büntetőtábort Perm közelében. Ezt a lehetőséget úgy értékelték, mint a szovjet társadalom nö­vekvő nyitottságának bizonyítékát. Moszkvába visszatérve a képviselők az USA nagykövetségén sajtóértekezletet tartottak. Közölték, látogatásuk célja az volt, hogy megállapítsák, vannak-e politi­kai foglyok a 35. számú táborban. Elis­merték, hogy a megkérdezett elítéltek közül egyik sem tölti büntetését szovjetel­lenes agitáció és propaganda miatt. Fel­tételezték azonban, hogy közülük egye­seket „politikai foglyoknak" lehet tekinte­ni. Elmondták, csak az összegyűjtött ada­tok alapos elemzése után lehet levonni a végső következtetéseket. A Német Demokratikus Köztársaság illetékes szervei felhatalmazták a Magyar Népköztársaság Belügyminisztériumát, hogy közölje: semmilyen szankciókat sem alkalmaznak azokkal az NDK-beli állam­polgárokkal szemben, akik az NSZK bu­dapesti nagykövetségén tartózkodnak, s a turisták ellen, akik engedély nélkül Magyarországon maradtak, ha rövid időn belül visszatérnek hazájukba. Akik visz- szatérnek az NDK-ba, kérvényezhetik a kitelepülési engedélyt. A magyar belügyminisztérium képvi­selői csütörtöki budapesti sajtóértekezle­tükön a továbbiakban közölték, büntető eljárást indítottak az NDK 435 állampol­gára ellen, akik megkísérelték az illegális határátlépést. Ez az eljárás összhangban áll a határok sérthetetlenségének elvével. A nemzetközi jogi normák értelmében minden állam megakadályozza az illegá­lis határátlépést - közölték a magyar belügyminisztérium munkatársai. bán állomásozó 5. amerikai hadtest parancsnoka lett. 1987-ben bekerült a Fehér Házba, s még ugyanebben az évben Ronald Reagan elnök nemzetbiztonsági tanácsadója lett. Érdemeihez tartozik az Irangate bot­rány utáni „nagytakarítás“. Az OSZSZSZK alkotmányának módosításáról (CSTK) - A Szovjetszkaja Rosszija napilap tegnap közzétette az Oroszorszá­gi Föderáció alkotmányának módosításá­ról és kiegészítéséről szóló törvény terve­zetét. A változás a köztársaság népképvi­selői kongresszusa, parlamentje és helyi közigazgatási szervei tevékenységének rendszerét és elveit érinti, továbbá a köz- társasági választási rendszert. A lap egyben közzétette az Oroszor­szági Föderáció Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének határozatát, amely feladatul adja a köztársasági, határterületi és terü­leti tanácsoknak, hogy gyűjtsék össze az állampolgárok megjegyzéseit az előter­jesztett dokumentummal kapcsolatban. A javaslatok kiértékelését tartalmazó je­lentést az illetékes tanácsoknak szeptem­ber 25-ig kell az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége elé terjeszteniük. Eduard Sevardnadze a közép-amerikai helyzetró» Biztató, de törékeny folyamat (ŐSTK) - Mint már közöltük, Eduard Sevardnadze csütörtökön interjút adott az Izvesztyija című szovjet napilapnak. Nyilatkozatában értékelte az öt közép-amerikai elnök közelmúltban megtartott csúcsér­tekezletének eredményeit. A Szovjetunió külügyminisztere többek között rámutatott: A világ sok éven keresztül kísérte figyelemmel a nicaraguai, Costa Ri- ca-i, hondurasi, salvadori és guate- malai helyzetet. A térségben mindig akadtak problémák, s ezeket első­sorban a gazdasági elmaradottság, a szociális igazságtalanság, a politi­kai labilitás okozta, valamint azok a módszerek, amelyekkel elnyomták a nép elégedetlenségének megnyil­vánulásait. A helyzetet bonyolította, hogy az említett országok az Egye­sült Államok közvetlen közelében fekszenek. Ismeretes, hogy az úgy­nevezett Monroe-doktrína meghir­detése után Washington úgy tekin­tett az egész nyugati féltekére, mint gyámsági területre, és csak olyan változásokat engedélyezett, ame­lyek megfeleltek elképzeléseinek. Washingtonnak nem tetszett, hogy Nicaraguában a nép megdön­tötte a diktátori rendszert és hozzá­látott a társadalmi változások meg­valósításához. Nem tetszett neki a salvadoriak hazafias mozgalma sem. Megkezdődött az amerikai nyomás, megjelentek a zsoldosok, a kontrák és Közép-Amerika a re­gionális konfliktusok gócpontjává változott. Számos nyugat-európai országnak, a Szocialista Internacio- nálé vezetőségének, természetesen a latin-amerikai államoknak és a Szovjetuniónak is az volt a véle­ménye, hogy a térség problémáit külső beavatkozás nélkül kell meg­oldani. Sikeres munkát végzett a Conta­dora és az őt támogató csoport, mondotta Sevardnadze. Előkészí­tették az utat az öt közép-amerikai elnök találkozóinak sorozatához. A legutóbbi értekezletre a hondurasi Telában került sor, ahol számos do­kumentumot fogadtak el. A Szovjet­unió véleménye szerint közülük a hondurasi területen tevékenykedő ellenforradalmi csoportok feloszlatá­sáról szóló megállapodás a legjelen­tősebb. Sevardnadze rámutatott: a Telá­ban hozott döntések lehetőséget ad­nak arra, hogy az érdekelt felek hozzálássanak a térségbe irányuló fegyverszáll ítások megszü ntetésé- vel kapcsolatos kérdések megoldá­sához. Ezzel összefüggésben első­sorban a szovjet-amerikai megálla­podás fontos. A Szovjetunió tekin­tettel a közép-amerikai katonai-poli­tikai helyzet enyhülésére és a nica­raguai vezetéssel folytatott konzul­tációk után már korábban leállította a fegyverszállításokat. A közép­amerikai „ötök“ bíznak az AÁSZ és az ENSZ együttműködésében és szorgalmazni fogják, hogy az ENSZ hatékonyan hozzájáruljon a hondu­rasi megállapodások megvalósítá­sához. Sevardnadze pozitívumnak nevezte azt, hogy a közös doku­mentum a salvadori polgárháború azonnali befejezésére és a szemben álló felek közötti párbeszéd megkez­désére szólított fel. A szovjet diplomácia vezetője hangsúlyozta, Nicaragua tárgyszerű és rugalmas álláspontja nagymér­tékben hozzájárult a találkozó sike­res befejezéséhez. A nicaraguai kormány a guatemalai és a salvadori megállapodásokkal összhangban következetesen teljesíti a demokra­tizálódási folyamattal kapcsolatos kötelezettségeit. A hondurasi csúcs- találkozó eredményeinek értékelé­sénél még egy szempontot figye­lembe kell venni: az eredmények megfelelnek a világpolitikában is erősödő pozitív irányzatoknak, a kö- zép-amerikai országok nyilvánossá­gának nagy része tudatosítja, hogy szükség van a konfliktusba beleke­veredett felek érdekeinek igazságos kiegyensúlyozására. A rendezés felé vezető úton meg­tett első lépések arra kötelezik a nemzetközi közösség összes tag­ját, hogy támogassák a végleges megoldást célzó, de még mindig nagyon törékeny folyamatot. Ebből a szempontból rendkívüli jelentősé­ge lesz az Egyesült Államok állás­pontjának. Pozitív szerepet játszhat­na az amerikai-nicaraguai kapcso­latok normalizálása, s az ehhez ve­zető első lépés a közvetlen párbe­széd felújítása lehetne. Az öt közép-amerikai elnök dön­tését bármilyen formában hajlandó támogatni a Szovjetunió, amely az­zal számol, hogy a többi ország is hasonlóan cselekszik majd, hangsú­lyozta Eduard Sevardnadze. Határozat a sztrájkok felfüggesztéséről Észtországban egyre növekszik a feszültség (CSTK) - Észtország Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége csütörtökön határo­zatot fogadott el, amellyel a dokumentum közzétételének napjától a köztársaság te­rületén felfüggeszti a sztrájkokat a vállala­tokban és hivatalokban. A határozatot abból a törvényjavaslatból kiindulóan hozták meg, amelyet a kollektív munka­ügyi viták megoldásának módjáról (sztrájktörvény) első olvasásban augusz­tus 2-án hagyott jóvá a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa. A határozat feladatul adja az észt mi­nisztertanácsnak, hogy biztosítsa a köz­társaság gazdaságának és a lakossági szolgáltatásoknak a zavartalan műkö­dését. A TASZSZ beszámolói szerint csütör­tökön több mint 20 tallinni vállalatnál szünetelt a munka, s más városok ipari üzemeinek dolgozói is sztrájkoltak. A sztrájkolok „alternatív választásokat" követelnek a munkástanácsokba, a terü­leti termelési elv alapján. Több helyütt már megkezdődött az úgynevezett párhu­zamos hatalmi struktúrák létrehozása. E. Sillari, a tallinni városi pártbizottság első titkára közölte, a városban egyelőre normálisan zajlik az élet, ám a feszültség egyre növekszik. Tartani lehet a vasúti közlekedés normális működésének meg­zavarásától. Ezt minden eszközzel igye­keznek megakadályozni. Kijelentette, a legfontosabb a nyugalom megőrzése. Az Észt Legfelsőbb Tanács Elnöksége, a kormány és az Észt KP Központi Bizott­sága nyilatkozatban szólított fel a helyzet józan megítélésére és a sztrájkok be­szüntetésére felszólító határozat teljesíté­sére mindaddig, amíg nem fogadják el a sztrájktörvényt. A köztársaság veze­tője erkölcsi és politikai kötelességének tartja olyan helyzet kialakítását, amelyben a valódi demokrácia és az igazságosság lenne uralkodó, amelyben gondosan vé­delmeznék minden ember jogait és sza­badságjogait, tekintet nélkül nemzetisé­gére. KJ..aktörő ez a szó, s csúnya. Nincs is IMV ilyen - én találtam ki. Privát értelme­ző szótáramban azt jelenti: valamely ország belviszályainak kompromisszumok útján törté­nő, nemzeti közmegegyezéshez vezető megol­dása, s egyben annak megakadályozása, hogy az ellenzékek túlnőjenek az adott állam határa­in és regionális konfliktushoz vezessenek. Mert, ugye, arról hallunk-olvasunk, meg kell akadá­lyozni a nicaraguai helyzet libanonizálását; Nadzsibullah afgán államfő kijelenti, nem en­gedik meg az Afganisztán libanonizálását... Vagyis: a belső ellentéteket maguknak az érin­tett ország politikai erőinek, az állampolgárok­nak kell tisztázniuk, maguknak kell dönteniük sorsukról. Ám ha a konfliktus már túlnőtt a hatá­rokon, akkor - delibanonizálni kell. Világos, nemde? Azért mégsem vagyok teljesen megeléged­ve ezzel a magam kreálta neologizmussal. Hogyan alkalmazzam éppen Libanonra? Nem lehet Libanont libanontalanítani! Ebben nincs semmi logika! Bár-ha alaposan meggondolom - ez részben már meg is történt. Noha ez sem éppen a logika, a józan ész diadala, sőt, inkább az értelmetlenség elsöprő győzelme. Mert mi maradt mára Libanonból? Elnök, kormány, parlament, hadsereg nélküli ország, amelynek romokban hevernek városai és falvai, romokban a gazdasága. Szinte csak szimboli­kusak a határai, amelyeken átjárnak a szövet­ségesek és ellenségek! Következmények nél­kül megsértik felségvizeit és légterét, mert hi­szen nincs se törvényhozó, se végrehajtó hata­lom, amely ezt megtorolná. A hadsereg alaku­latai nem az országot védik, hanem egymás ellen harcolnak. A politikai erők - alig némi kivétellel - nem az ország javára, hanem saját javukra (sokszor saját zsebükre) politizálnak, egymás ellen acsarkodnak. A határokon belül és túl szövetségeseket kerestek és találtak (ez jelen időben is érvényes), ami törvényszerűen oda vezetett, hogy a libanoni válság már távol­ról sem csak Libanon ügye. Nem tudom, hogy az utóbbi években hány írásban foglalkoztam Libanonnal. Nyilván sok­ban. Megpróbáltam kézen fogni az olvasót, s - már amennyire képességeimből telik - el­igazítani őt ebben a politikai dzsungelben. Mert hiszen nem is olyan egyszerű számon tartani, kik a maroniták meg a drúzok, a szunniták meg a síiták, mit akarnak és miért. Az évek óta tartó, hol hevesebb, hol csendesebb polgárháború eseményeinek elemzésekor a pillanatnyi hely­zet megértéséhez gyakran kell visszanyúlni a múltba, hogy megtudjuk, miért is harcolnak itt és most. Az elhúzódó viszálykodás oda veze­tett, hogy már minden politikai és vallási cso­portnak annyi sérelme, vesztesége és gyásza van, hogy talán nem is lehet csodálkozni azon, ha mindegyik bosszúra, megtorlásra vágyik. Megpróbálhatunk utánajárni, jogos-e ez a bosszú, de ennek aligha van sok értelme. Felesleges erőfeszítés a racionálisai keresni az indulatokban. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Libanonban kezdettől fogva nemcsak bel­ső ellentétekről van szó. Színtere az ország az izraeli-palesztin, az izraeli-szíriai viszálynak, vagyis lényegében az évtizedek óta tartó arab-izraeli konfliktusnak. Volt idő, amikor a NATO-tagországok fegyveresei is tevéke­nyen részt vettek - békéltetés címén - a har­cokban. A régi és új túszdrámák országok tucatjait tették nagyon is érdekeltté abban, ami Libanonban történik. 1 /itathatatlan, hogy a libanoni helyzet elvá­V laszthatatlan a közel-keleti konfliktustól, még ha mások is a gyökerei. Ugyanakkor tény, hogy Ciszjordánía, Gáza és Golan után éppen itt nyilvánul meg a legélesebben és legvéreseb­ben ez a konfliktus. Ezért itt, Libanonban kelle­ne kezdeni mégiscsak a delibanonizálást. Nem baj, ha nem így fogják nevezni ezt a folyamatot, csak már legyen! GÖRFÖL ZSUZSA Delibanonizálás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents