Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-11 / 188. szám, péntek
ÚJ szó 5 39. VIII. 11. A víz szinte sistergett... Szemtanúk a tömeges halpusztulásról • Mi okozta a szennyezést? • Miről árulkodnak a vízminták? Divatbemutató Trencínben. (Vlastimil Andor felvétele - CSTK) Lépésben az igényekkel és a divattal A Vetvár ipari szövetkezet kezdeményezéséről A Latorcánál e nyáron is sok horgász volt. Július 29-én és 30-án - ha a családtagokat is számoljuk - közel 1200-an lehettek a két parton, illetve a réten, a sátrak körül. E hét közepén viszont már csak négyen ültek a parton, meglehetősen szomorúan, horgászbot nélkül, hátat fordítva a víznek. A zé- tényi (Zatin) határban a sipoly gödör mellett találtunk rájuk. Név szerint Pandi Pálra, Szalaba Istvánra; Ba- gos Györgyre és Kukó Miklósra. Az arckifejezésük nem lepett meg. Nem is vártunk mást. A tragédiáról, a tömeges halpusztálásról lapunkban már tudósítottunk. Most - néhány nappal az esemény után - azért jöttünk ide, hogy higgadtabban elbeszélgessünk a szemtanúkkal.- Nehéz erről beszélni - mondja Szalaba István. - Látványnak is szomorú volt. Mint ősszel, amikor a levelek lehullanak a vízre és beborítják a folyót, úgy jöttek most a halak, oldalt, vagy hassal az égnek fordulva.- Mikor vették észre?- A bátyámmal a radi lapályon voltunk, a magas part kezdeténél, a tőkés részen. Éjjel horgásztunk. Úgy tíz óra után arra lettünk figyelmesek, hogy a víz igen elkezd csobogni. Karcsi vette a lámpát és bevilágított, hát látjuk, hogy a halak ugrálnak fel a vízből, ki akarnak vergődni a partra. Húsz éve vagyok halász, de ilyet még nem tapasztaltam. Beszálltunk a motorcsónakba, és azt láttuk, hogy hatalmas döglött süllőket hoz a víz. Jobban szétnéztünk, s észrevettük, hogy harcsa, csuka, kecsege - és még más fajta hal is van közöttük. Úgy féltizenegy körül már borítva volt a víz haltetemekkel. A pusztulási zóna 3-4 km hosszú lehetett.- Miből gondolja?- Lementünk csónakkal egészen addig, ahol az Ondava összefolyik a Latorcával. Ott már nem volt pusztulás. Megfordultunk, jöttünk vissza, felfelé. Bekerültünk megint abba a szakaszba, ahol pusztultak a halak.- A víz milyen volt?- Jól ismerjük ezt a folyót, a víz szokatlanul felmelegedett, szinte sistergett. A halakból raktunk a csónakba és kiabáltunk fel a partra, hogy minél több horgászt mozgósítsunk.- Mennyire saccolná az elpusztult halak mennyiségét?- Itt vagonszámra pusztultak a halak. A bátyámmal este tíztől reggel ötig a vízen voltam. Szedtük a halakat, raktuk a partra, öt órára úgy-ahogy megtisztult a víz, akkor már csak elvétve hozott haltetemet. Teljesen kimerültén álltam meg a parton. Ekkor vettem észre, hogy egy láng a két karom, és a lábam szára is iszonyúan viszketett. Először azt hittem, hogy a szúnyogok martak össze, de amikor az egyik barátom, aki éjszaka fürdött és kijött reggel a sátorból, olyan vörös testtel, mint a répa, rádöbbentünk, hogy ez a víztől van. Kukó Miklós:- Nekem a halak mentése közben valami gally megkarcolta az ujjamat. Nézze, mostanra hogy else- besedett. Orvoshoz kellett fordulnom.- Az elpusztult halakból és a vízből vettek mintát? Szalaba István:- Éjjel nem tudtuk értesíteni az illetékeseket, de vasárnap reggel hét órakor Kukó Miklóssal bementünk a Bolyi (Bof) Helyi Nemzeti Bizottságra, ahonnan felhívtuk a Tőketerebesi (Trebiéov) Járási Közbiztonsági Testületet, hogy jöjjenek azonnal. De nemcsak őket, hanem a közegészségügyi állomást, a Bodrog és Hernád folyamfelügyelőség terebesi üzemét is riasztottuk.- Jöttek azonnal?- Csak a rendőrségtől.- A közegészségügyi állomásról nem?- Vasárnap úgy tíz óra tájt jött tőlük egy kocsi. Mire kiszálltam a csónakból és odafutottam, már el is ment. Otthagyott néhány kompó- tos üveget és az asszonyokkal azt üzente, hogy ezekbe vegyünk vízmintát. Még azt sem mondta, hogyan csináljuk.- És a folyamfelügyelőség munkatársai?- Ide nem jöttek ki. Pandi Pál:- Mi a gyerekekkel a radi részen sátoroztunk. Vasárnap, tizennégy óra előtt, utolsóként jöttünk el onnan, mi sem láttuk ott őket.- Maga mikor vette észre a hal- pusztulást?- A folyóban csináltunk egy kis öblöt, ahonnan vizet szoktunk meríteni a mosakodáshoz. Vasárnap hajnalban mentem vízért, és azt látom, hogy az öblöcske tele van döglött kis halakkal. Széthajtom a bokrot, beljebb nézek a vízre - hát nem akarok hinni a szememnek. Az egész folyó fehérlett a hassal felfelé fordult, elpusztult halaktól. A gyerekek is bejöttek a vízbe és kezdték kidobálni a tetemeket, de nemsokára jöttek a bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) rendőrök és mindenkit figyelmeztettek, hogy fertőzött a víz. Szerencsére tartályokban volt ivóvizünk, azonnal lemostuk a gyerekeket, reméljük, fertőzést nem kaptak. Csehországból is rengeteg horgász volt itt. Azért jöttek, mert nálunk egyedül a Latorcában lehet kecsegét fogni. Jobban mondva: már csak lehetett. Csomagoltak is szomorúan. Bagos György:- Halászni itt már nem lehet, és ki tudja, mennyit kell várni, hogy újra élő legyen a víz és hal is legyen benne. Az a rossz, hogy már közel két hét telt el az eset óta, de még mindig nem tették közzé, mi okozta a fertőzést, milyen anyag került a vízbe. Nekünk, horgászoknak természetesen a halpusztulás fáj a legjobban, de még más bajok is előfordulhatnak, hiszen több ezer szarvas- marhát is ebből a folyóból itatnak. Hat-hét mezőgazdasági üzem legelteti itt a teheneit... Tőketerebesen a Bodrog és Hernád folyamfelügyelőség igazgatójától, Milán Skalícky mérnöktől kértünk felvilágosítást. Ezt mondta:- Harminc éve dolgozom a szakmában, de ilyen katasztrófa nálunk még nem volt. Mindenekelőtt azt kell leszögeznem, hogy a Laborc a michalovcei folyamfelügyelőség hatáskörébe tartozik. Szombaton este a michalovcei kollégák telefonon értesítették a helyettesemet, hogy a Laborc alsó folyásánál halpusztulást észleltek. Ö kérdezte, hogy érte- sítették-e az illetékeseket. Azt a választ kapta, hogy nem, mert szabadságidény van, senkit nem értek el telefonon. Mikor a helyettesem ezt tudatta velem, aggódni kezdtem, hogy nem lesz-e baj a Latorcán is? Vasárnap reggel csónakba ültünk, de a Latorca felső folyásánál semmi rendkívülit nem észleltünk. Arra gondoltam, hogy a nagy melegben a Laborc említett szakaszán esetleg a víz alacsony oxigéntartalma okozhatott halpusztulást. Persze nem nyugodtam meg, lementünk a Bodroghoz és a csónakkal elindultunk felfelé Hosszú szakaszon itt sem találtunk semmi rendkívülit, de a szivattyúállomásnál már voltak döglött halak, ráadásul bomlásnak indult állapotban.- Mi az önök feladata ilyen esetben?- Azonnal értesítettük a jnb illetékes osztályát, a rendőrséget és a vállalati igazgatóságunkat Kassán (Koáice), ők pedig a vízgazdálkodási felügyelőséget.- Az utóbbi intézményben nehezményezték, hogy elég későn, csak hétfőn reggel értesítették őket, és a szakembereik délnél hamarabb nem érkezhettek a helyszínre...- Ez igaz.- Mit mutattak a szakértői vizsgálatok?- Részletes, végleges eredmény még nincs a birtokomban. Annyit tudok, hogy a július 29-én vett halmintában az állatorvosok sósavat, cianidot találtak és a vízgazdálkodási felügyelőség laboratóriumában is kimutattak toxikus anyagokat a vízmintákban. Mondom, a részletes jelentést máig (augusztus 8) nem kaptam meg. A vízszennyezés és a tömeges halpusztulás okának felderítését a tőketerebesi járási közbiztonsági szerv végzi. Dr. Jan Drab rendőrkapitánytól ezt a tájékoztatást kaptuk:- Az üggyel kapcsolatosan eddig 22 személyt hallgattunk ki. A vallomásokból arra lehet következtetni, hogy a szennyezés forrása járásunkon belül keresendő. Végleges eredményt a tegnap Nagyráskánál (Vel'ké Raskovce) vett vízminták elemzése után tudunk mondani, ezeket a július 29-én vett minták elemzéseinek eredményeivel összevetjük. A vizsgálat eredményeiről természetesen tájékoztatjuk a közvéleményt. SZASZÁK GYÖRGY A riport ötlete még a brnói fogyasztási cikkek árusítással egybekötött vásárán született: ott figyeltem fel a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Vetvár ipari szövetkezet termékeire, melyek iránt igen nagy volt az érdeklődés. A hőmérő higanyszála már akkor - májusban - a nyár közeledtét sejtette, de a vastag fonalból készült pulóverek, szvetterek csodálói bizonyára arra gondoltak, lesznek még hűvösebb napok is.- Tulajdonképpen Brnóban mutatkoztunk be első ízben a nagyközönség előtt - mondotta Tánczos Andor, a szövetkezet elnöke. - őszintén szólva, nem is számítottunk akkora sikerre - mert kezdetnek az 1,5 millió korona értékű szerződéseket méltán nevezhetem sikernek. Főképp csehországi kereskedelmi szervezetek, vállalatok érdeklődtek, és kötöttek velünk szerződéseket; de külföldi, osztrák, svájci és norvég cégek képviselői is jelezték, hogy szeretnének velünk együttműködni. A magyarországi Skála Coop kereskedelmi és ipari részvénytársaság szintén szívesen vásárolna termékeinkből. De honnan az ilyen „váltás“, illetve tevékenységbővítés a merőben más beállítottságú szövetkezetben? Hisz a korábbi Dunaj ipari szövetkezet helyett 1987-ben 71 taggal létrehozott szövetkezet legfőbb tennivalói közé a lakások karbantartása, a rekonstrukciós munkák, egyszóval az építkezésekkel összefüggő tevékenységek, szolgáltatások és ezenkívül a számítástechnikai munkák tartoztak. Ehhez jött a felsőruházati cikkek kötése.- Járásunkban az ipari szövetkezeti mozgalomnak nincsenek különösebb hagyományai - magyarázta az elnök. - Részleget ugyan létesítettek már a környéken más székhelyű ipari szövetkezetek, de úgy gondoltuk a nők foglalkoztatottságának bővítéséhez mi is hozzájárulhatnánk. Még mindig sokan utaznak ugyanis munka után és miért ne könnyíthetnénk ezen a helyzeten. A kötés számukra jó munkának, nekünk pedig vonzó tevékenységnek tűnt, ezért próbálkoztunk vele. Jelenleg 45 olyan nőtagja van a Vetvárnak, akik odahaza kötnek. További érdeklődők is vannak. Nagy előny az ilyen foglalkoztatásnál, nincs meghatározva a munkaidő, csupán a teljesítmény a lényeges, s még utazni sem kell. Nemcsak a Dunaszerdahelyi, hanem a Komáromi, (Komárno), Trnavai járásokból, sőt a szlovák fővárosból is vannak jelentkezők, akik szívesen vállalják ezt a munkát.-Az a célunk, hogy valóban minőségi, divatos holmikat adjunk a piacra. Ezért választottuk a kézi kötést - folytatta az elnök. - De szigorú mércét szabtunk. Kizárólag szakemberek elképzelése, tervei szerint készíthetik az egyes darabokat tagjaink, illetve a bedolgozók. Neves iparművészekkel és a Bratislavai Képzőművészeti Főiskolával működünk együtt. A divattervezők ötletei alapján legfeljebb 50 darab készül egy-egy modellből. De még ezt a mennyiséget is úgy osztjuk szét, hogy egy-egy nő legfeljebb két egyforma pulóvert, szvettert köt. Ezáltal elérjük, hogy a legigényesebb vásárlók is megtalálják termékeink közül a nekik legmegfelelőbb ruházati cikket. Persze az árak is ehhez az igényes mércéhez szabottak; a munka igényességétől és az alapanyag minőségétől függően 800-1200 korona között mozognak.- Tapasztalataink azt igazolják: ha szép, vonzó a termék, a vásárló szívesen fizet érte. De ezzel természetesen semmiképpen sem szeretnénk visszaélni, a minőséget mindenképpen tartani kívánjuk. Erre garancia az ismert iparművészekkel való együttműködés is, hisz ők nem adják a nevüket a kifogásolható termékhez, hanyagul végzett munkához. A hallottak és látottak alapján jogosan vetődött fel bennem a kérdés: vajon hol, és mikor vásárolhatók meg ezek a divatos holmik. Az elnöktől megtudtam, hogy mintegy 1200 darab készült el ez idáig, ennyi van raktáron és az árak jóváhagyása után valószínűleg szeptemberben kerülnek forgalmazásra az őszi -téli viselésre szánt pulóverek, szvetterek. A Prior áruházak, a prágai Textil és Konfekció Vállalat, valamint a népművészeti boltok árusítják majd.- Azt tervezzük, hogy idővel saját üzletet nyitunk - árulta el a jövőre vonatkozó elképzeléseit Tánczos Andor. - Dunaszerdahelyen, Bratislavában, Trnavában és a Magas- Tátrában. Ez a megoldás a gazdaságosság szempontjából is előnyös lesz számunkra. Mindehhez persze az kell, hogy megfelelő anyagi-mű- szaki alapot hozzunk létre. Igaz ugyan, hogy ezt a tevékenységet továbbra is a bedolgozásos módszerrel végeznénk - azokkal is hajlandók vagyunk együttműködni, akik a nemzeti bizottságok engedélyei alapján nyújtanak szolgáltatást a lakosságnak -, de az említett üzleteken kívül átvevő-átadó műhelyekre, helységekre is szükségünk lesz. Ezek intézése folyamatban van. Hasonlóképpen keresik a megoldást az alapanyag kérdésével kapcsolatban is. A következő évtől ugyanis elsősorban a gyapjúra szeretnének átállni. Közép-szlovákiai juhtenyésztó szövetkezetekkel együttműködve jó minőségű fonálból készítik majd a divatos kötött termékeket. De azt is tervezik, hogy lakástextíliákkal bővíthetnék a piaci választékot és lehetőség kínálkozik különféle ajándék-, illetve dísztárgyak készítésére is. Merész tervekről, sokrétű elképzelésekről beszélt az elnök. A Vetvár ipari szövetkezet tehát megpróbál bizonyítani. Erre szüksége is van, mert még a helybeliek, a járásban élők körében sem vált kellőképpen ismertté a nevük. Sőt, amikor néhány lakostól afelől érdeklődtem, mit tudnak erről a szövetkezetről, egyrészük azt felelte „semmit“, né- hányan pedig a szolgáltatásaival )<apcsolatos fenntartásaikat említették. Ez pedig nem éppen jó reklám az ígéretesnek mutatkozó vállalkozásaikhoz. „Ki tudja, mennyit kell várni, hogy hal is legyen benne“ (Molnár János és Szalaba István felvételei) „A folyó fehérlett az elpusztult halaktól...“
