Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-01 / 179. szám, kedd

ÍJ szú 5 9. VIII. 1. Csaknem 140 millió koronás költséggel épült fel Trnavában az új egészségügyi központ. A 24 ezer négyzetméter alap- területű rendelőintézet egyike a legnagyobbaknak a Nyugat­szlovákiai kerületben. A leg­újabb technikával felszerelt szakrendelők sora segíti a 136 ezer főt számláló körzet lakói­nak jobb egészségügyi ellátá­sát. A felvételen Mária Sabová laboránsnő akkumulációs tesztet végez egy pajzsmirigy- túltengésben szenvedő be­tegen. (Vladimír Benko felvétele - ŐSTK) Érdemes a fiatalokra építeni Beszélgetés Zselenák Józseffel, a SZISZ KB titkárával Sikeres vegyipari együttműködés Két év alatt az árucsere-forgalom 80 százalékos növekedése várható A bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) születésű Zselenák Jó­zsefet - a fiatal műszaki értelmiség ambíciókkal teli képviselőjét - 1984- ben választották be a SZISZ Kelet­szlovákiai Kerületi Bizottságának El­nökségébe. Nem véletlenül, hiszen a szervezeti életben főiskolás évei során már bizonyított. Mindenekelőtt problémaérzékenységével, racioná­lis gondolkodásával, jó szervezőké­pességével' tűnt ki. 1986-ban a SZISZ kerületi bizottságának titká­rává választották. Előbb a szövetség ideológiai munkáját irányította, majd a tudomány és technika, illetve a fő­iskolások tevékenységét szervező titkári teendők elvégzésével bízták meg. Ezt a posztot 1989. március 10-ig töltötte be, amikor a Szocialis­ta Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának titkárává nevezték ki. Tennivalói most több­nyire a fővároshoz köztik, de ha csak teheti, szívesen utazik vidékre, mert a fiatalok gondjaival szeret a hely­színen megismerkedni.- A SZISZ kelet-szlovákiai ke­rületi konferenciáján találkoztam Zselenák Józseffel, s először is arra voltam kíváncsi, milyen érzé­sekkel vesz részt ezen a tanács­kozáson?-Jó itt lenni. Kíváncsian várom a vitát, azt, hogy a fiatalok hogyan látják saját helyzetüket, a SZISZ lehetőségeit társadalmunkban. A konferencia előkészítésében ma­gam is részt vettem. A tevékenység­ről szóló beszámoló elkészítését ve­zettem, de a munka befejezésénél már nem voltam itt.- Változott-e a beszámoló, ke­rült-e bele olyasmi, ami téged is meglepett?- Teljesen váratlan változtatásra nem került sor. A beszámolót még kiegészítették a járási konferenciá­kon elhangzott észrevételekkel, s a SZISZ KB programjának nyilvá­nosságra hozatala után - nagyon helyesen - egy-két témakört még részletesebben elemeztek.- Például?- A lakáspolitikai kérdéseket, to­vábbá a SZISZ feladatait a nem szervezett fiatalokkal kapcsolatban Ez főleg a Közép- és Nyugat-szlo- vakiai kerületben a legfontosabb. Kelet-Szlovákiában közel százhat­vanezer SZISZ-tag van, tehát itt a legmagasabb a fiatalok szerve­zettségi aránya - ámbár az utóbbi időben a SZISZ-tagok száma itt is csökkent.- Mi ennek az oka?- Egyrészt ez az alacsonyabb po­puláció következménye, másrészt az új alapszabályzatunk értelmében a fiatalok csak harmincéves korukig lehetnek SZISZ-tagok. A legalapve­tőbb változás persze annak követ­keztében álit be, hogy a középisko­lákon most már az egész első osz­tály nem kollektíván, nem egyszerre lép be a SZISZ-be, hanem ki-ki akkor, amikor úgy érzi, hogy ott a helye.- A SZISZ tekintélye tehát nem csorbult?- Az előbb csupán a taglétszám­csökkenés objektív okait soroltam fel, de azt sem hallgathatom el, hogy a mezőgazdasági üzemek és a falu­si SZISZ-szervezetek tagállománya - a nem eléggé hatékony szervező munka következtében - csökkent. De olyan üzemi SZISZ-szervezetek- ről is tudunk, ahol az utóbbi két év folyamán egyetlen új tagot sem vet­tek fel. Kelet-Szlovákiában a szol­gáltatásokban, a kereskedelemben, a közlekedésben és az egészség­ügyben meglehetősen alacsony a fi­atalok szervezettségi aránya.- És a főiskolák?- Itt a legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy sikerült rendet te­remtenünk, ugyanis nagy volt a fe­gyelmezetlenség. Az egyes karokon működő SZISZ-vezetőségek, de az össziskolaiak is sokban eltértek azoktól az elvárásoktól, amelyeket a tagság szeretett volna megvalósí­tani. Elsősorban a főiskola vezető­ségének utasítását követték, ami ahhoz vezetett, hogy a SZISZ-tagok közül sokan elvesztették bizalmukat az ifjúsági szervezet vezetőségé­ben. Mondom, ezen a helyzeten si­került változtatnunk. Zömében olyan fiatalok kerültek a vezetőségekbe, akik az évzáró taggyűlésekre, illetve a SZISZ-konferenciára már olyan új programot dolgoztak ki, amelynek a megvalósítása tartalmasabbá te­heti a főiskolások életét, teret adhat a legkülönfélébb értelmes elképze­lések megvalósításához, a fiatalok jogainak érvényesítéséhez.- Eddig inkább a gondokról szóltunk, holott az elért eredmé­nyekért sem kell szégyenkezni. Te Kelet-Szlovákia ifjúsági mozgal­mában mit tartasz a legfonto­sabbnak, mire vagy a legbüsz­kébb?- Szerintem nagy eredmény, hogy a «kerület járásaiban kiépültek és jól működnek *a klubközpontok. Ezek készítik fel a klubvezetőket, szervezik, irányítják és serkentik az ifjúsági klubok munkáját. Ezeket a klubközpontokat a nemzeti bizott­ságokkal szorosan együttműködve hoztuk létre. Ezekben - a Rozsnyói (Roznava) járás kivételével - minde­nütt megindult a munka. További sikernek számít, hogy Vranovori kí­vül minden járási székhelyen a tudo­mányos-műszaki klubok hálózatát is kiépítettük. Sok üzemben és iskolá­ban olyan jól működő klubjaink van­nak, amelyek képesek komoly tudo­mányos-műszaki problémák megol­dására is. Lényegében e klubok munkájának eredményeire alapozva- a továbblépés szándékával, és a kitekintés igényével - alakítottuk meg az „interklubot“, ami óriási elő­relépést jelent a fiatalok nemzetközi együttműködésében. Az „interklu- bon“ belül lehetőség nyílott külön­böző nemzetközi ifjúsági tudomá­nyos értekezletek, versenyek és más akciók megszervezésére. El­mondhatom azt is, hogy SZISZ- alapszervezeteink többsége közvet­len kapcsolatot teremtett a környező szocialista országok ifjúsági szerve­zeteivel, sok esetben közösen dol­goznak konkrét termelési problé­mák, technológiai kérdések megol­dásában.-A SZISZ szempontjából mi­lyen további lépések megtétele lenne most a legfontosabb?- Jó lenne, ha végre előrelépés történne a szabadidő-központok építésében. A SZISZ-nek nincs any- nyi pénze, hogy ezt önerőből meg­tudja oldani. Sokat tudunk tenni, de a nemzeti bizottságok hathatós se­gítsége nélkül lehetetlen előbbrelép­ni. Jó jelnek tartom, hogy a közös program kidolgozásához hozzálát­tunk. Először is a kerületi szabadi­dő-központok építését tervezzük. Kassán erre a célra a régi maláta­gyárat alakítjuk át, megfelelő beren­dezéssel fölszerelve. Arra törek­szünk, hogy legkésőbb 1992-93- ban a járási szabadidő-központok építése is intenzíven elkezdődjék- vagy építkezési beruházások ke­retében, vagy Z akcióban. ígéretet kaptunk arra is, hogy az új lakótele­pek építésénél most már fontos szempont lesz, hogy a szabadidő- központok a komplex lakásépítési beruházások szerves részét ké­pezzék.- A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága titkáraként az ifjúság szociális kérdéseinek megoldása a feladatod, valamint a közép- és főiskolások szervezeti életének irányítása. Tudom, hogy nemrég kerültél ebbe a tisztségbe, ezért is kérdezem: volt-e már időd megis­merkedni a reád váró munkával?- Minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az a problemati­ka, amivel szlovákiai szinten kell most foglalkoznom, számomra nem új és nem is ismeretlen. Már az előző években is dolgoztam olyan szakbizottságokban, amelyek a kö­zép* és főiskolás fiatalok helyzetével központi szinten foglalkoztak, s kép­viselőként a szociális bizottságban is tevékenykedtem - igaz, ezt csak kerületi szinten. Az a véleményem, hogy a szociális jogok az ifjúság szempontjából nagyon fontosak. Nekünk ott kell lennünk minden új törvény megalkotásánál, sőt nagyon is offenzívan kell előterjesztenünk a megalapozott, új javaslatokat, el­képzeléseket. Ezt az ifjúságról való gondoskodás elvei címen előter­jesztett állásfoglalásunkban már meg is tettük. Ez egy olyan doku­mentum, ami az ifjúsági törvényter­vezet alapját is képezheti majd.- Miket tartalmaz ez a tervezet?- Mint mondottam, ez egy átfogó program - úgy, hogy ennek részle­tes ismertetésére itt most nem térek ki, de néhány kérdéskört kiemelek belőle. Szeretnénk elérni például, hogy a lakáshoz jutás ne csak lehe­tősége, hanem joga is legyen a fia­taloknak. Szeretnénk továbbá, hogy a munkabérek ne a korhatár, a le­dolgozott évek függvényei legyenek. Hogy az elvégzett munka mennyisé­ge, minősége legyen a mérvadó és természetesen az illető egyén vég­zettsége. Azt akarjuk, hogy több fia­tal kerüljön felelős beosztásokba. Meggyőződésünk, hogy érdemes lenne sokkal jobban építeni a fiata­lok becsvágyára, tenniakarására. El kell érnünk azt is, hogy az eddiginél nagyobb részt vállalhassanak az is­kolák, a munkahelyek irányításából. A felsőoktatási intézményekben el akarjuk érni, hogy az önkormányzati szervekben legalább a hallgatók egyharmados részaránya megle­gyen. A középiskolákban is biztosí­tani akarjuk az ifjúsági szervezet vezetőinek jelenlétét a diákokat érin­tő problémák megtárgyalásánál, a döntéshozataloknál. Szeretnénk, ha sikerülne elérni a közép- és főis­kolások tanulmányi ösztöndíjának emelését, egyúttal a hatékonyabb differenciálás bevezetését is fontos­nak tartjuk. Hatékonyabban kellene segíteni a pionírcsapatok munkáját is az iskolákban. Állami támoga­tással javítani kellene az anyagi ellá­tottságot - és még így sorolhatnám a további halaszthatatlan teendőket.- Bizakodó vagy e sok halaszt­hatatlan teendő intézését ille­tően?- Igen, két okból is. Egyrészt most olyan társadalmi légkör alakult ki, hoÉjy nemcsak a párt, a kormány is nagyon bízik az ifjúsági szövet­ségben. Nos, ez az érem egyik olda­la. A másik, - s ezt nagyon jó jelnek tartom: a fiatalok többsége megér­tette, hogy nemcsak követelödzni kell, hanem dolgozni is. SZÁSZAK GYÖRGY A vegyiparnak jelentős szerepe van Csehszlovákia és Magyarország külke­reskedelmi kapcsolataiban. 1988-ban a két ország árucsere-forgalma elérte az 1,7 milliárd rubelt, ebből a vegyipari cik­kek 108,7 millió rubelt tettek ki. Az 1986-1990-es évekre szóló, mind­két fél igényei alapján létrejött egyezmény értelmében a vegyipari árucsere-forga- lom színvonalának 1990-ig - 1988-hoz viszonyítva - 80 százalékkal kellene nö­vekednie. Ennek mintegy 40 százaléka gyógyszeripari termék, 20 százaléka nö­vényvédőszer, 10 százaléka gumiipari termék. Ezek az árucikkek az egész csehszlo­vák export kétharmadát teszik ki, a többi olyan termékekre szól, amelyeket Ma­gyarországon nem gyártanak. Például az alacsonynyomású polietilénért poliészter- szál gyártásához szükséges maleinan- hidridet kapunk. Készülőben van egy közös viszkózse- lyemgyártó vállalat felépítésére szóló egyezmény is. Ezt a Nyergesújfalusi Visz- kózaselyemgyárat évi 10 ezer tonna ka­pacitásúra tervezik. Ennek az üzemnek felépítése nemcsak a magyarországi és hazai szükséglet fedezését teszi lehető­vé, de mód nyílik a kivitelre is, mivel ebböi a termékből a világpiacon nagy a hiány. Exportálunk Magyarországra folyé­kony és porított szerves festékanyagot, A régi épületek újjávarázsolása/elöre­gedett közmüvek karbantartása, rekonst­rukciós tervek készítése nem egyszerű építőipari munka. Több annál. Ezért a Bratislavai Építőipari Vállalat neve ép­penséggel lehetne más is. Dolgozóit azonban ez egy csöppet sem zavarja. Cégtáblájukon egykoron ez állt: Stavo- kombinát Ezek mellékes dolgok. Szá­mukra a munka a fontos. Az, hogy mit csinálnak, hogyan dolgoznak. A szerény körülmények között induló kis munkaközösség ma már több mint kétezer tagot számlál, s olyasmivel foglal­kozik, amitől a legtöbb építőipari vállalat ódzkodik. Igaz, időbe tellett, amíg kiala­kult a vállalat törzsgárdája, megfelelő mű­szaki ellátottsága és profilja, de az itt dolgozók számára ma már valóban a régi lakó- és középületek, műemlékek javítá­sa, felújítása, a gáz- és villanyvezetekek ellenőrzése, karbantartása jelenti az épí­tést. A vállalat, amely megalapítását köve­tően Bratislava belvárosában rengeteg műemléket mentett meg a jbvő nemzedé­keknek, a közelmúltban volt negyvené­ves. Dolgozói e négy évtized leforgása alatt olyan értékes építményeket újítottak fel, mint például a Mihály-kapu, az Óvá- msháza, az egykori Academia Istropolita­szerves és diszperz pjgmentanyagokat, továbbá gumiabroncsokat, futószalago­kat, gumicsövet és további gumiárukat. Déli szomszédaink vásárolnak tőlünk la­boratóriumi és tiszta vegyi anyagokat, permetszereket, a textilgyártáshoz szük­séges kiegészítőanyagokat, gyógysze­reket ... Magyarországtól kapunk gumiabron­csot, speciális gumicsöveket, műszaki gumiárukat, enzimeket, aminosavakat, szerves és szervetlen vegyianyagokat, növényvédő szereket, gyógyszeripari és kozmetikai cikkeket és további termé­keket. Csehszlovákia érdeklődik még poliak- rilonotril-fonalak, PVC-lágyító anyagok, speciális mezőgazdasági vegyianyagok és gyógyszerek iránt. Magyarország el­lenben polipropilén fóliát akrilonitrilsziti- rént, metakrilátot, bitilkrilátot és más mű­anyag-termékeket vásárolna tőlünk. Magyarország és Csehszlovákia vegyipari együttműködéséhez nagyban hozzájárul az évente Bratislavában meg­rendezett nemzetközi Incheba vásár, amely nemcsak üzleti tárgyalásokra, de a vegyipari szakemberek véleménycseré­jére, tudományos konferenciákra is lehe­tőséget nyújt. Idén sem volt ez másképp Ráadásul Magyarország a külföldi kiállí­tók közül a legnagyobb területen mutatko­zott be. JURAJ KRUPA mérnök na épülete, a Szlovák Nemzeti Színház, több belvárosi palota és még hosszasan sorolhatnánk. Mint ismeretes, Bratislava várossá vá­lásának 700. évfordulójára több történel­mi nevezetességű részét feiújítják. A Bra­tislavai Építőipari Vállalat az ez alkalom­ból folyó rekonstrukciókból 32 millió koro­na értékű munkát vállalt. Hogy sikeresen megbirkózzon felada­taival, vezetői több intézkedést foganato­sítottak. Ezek elsősorban a munkaidő és a gépek hatékonyabb kihasználását, a munkamódszerek ésszerűsítését, a szakembernevelés színvonalának eme­lését célozzák. Mindemellett nagy gondot fordítanak a dolgozók anyagi érdekeltsé­gére és a róluk való gondoskodásra is. Fratisek Őatan mérnöktől, termelési igazgatóhelyettestől megtudtuk, hogy a Kiváló munkáért és az Építésben Szer­zett Érdemekért kitüntetéssel büszkélke­dő vállalatnak ez évben több mint 280 millió korona értékű munkát kell elvé­geznie. Javításra, felújításra váró épületekből még sok van Szlovákia fővárosában. A ju­biláló vállalat célja, továbbra is a régi korok értékes műemléképületeinek az utókor számára való megmentése. MIKULÁS MAtAŐEJE Az elnök panaszai Vegyünk egy községet, mondjuk Áfalvát! És vegyünk hozzá egy hnb elnököt - mind­egy hogyan nevezzük, mert sok falu vezetője panaszkodott már így -, de legyen, mondjuk, B. elvtárs! Beszélgetünk erről-arról, a falufejlesztésröl, a lakosság aktivitásáról, az ellátásból, a tár­sadalmi munkáról. P Mikor az utolsó korty kávét is kihörpintjük, B. elvtárs felsóhajt: - Nehéz ám úgy dolgozni, hogy az itt is, ott is megfeleljen - simít végig homlokán. - Kevesebb bü­rokráciát! - hallhatjuk innen is, onnan is. És az eredmény? Va­lahogy nem bírunk megszaba­dulni tőle, még több van. mint eddig. A fölösleges papírmunka megkeseríti az életünket. Mára már oda jutottunk, hogy arról is igazolást kell írnunk némely munkahelyet változtató lako­sunknak, hogy itt lakik és él a fa­luban, holott az ember személyi igazolványában ugyanez fel van tüntetve. Hát ennyire nem bí­zunk meg egymásban? Több bi­zalommal pedig igazán jobb eredményeket tudnánk fölmutat­ni. A földműves-szövetkezetek­kel való kapcsolatunk sem a ré­gi. Pedig régen mennyi mindent csináltunk meg közösen! No per­sze, most összevont efsz műkö­dik, több a gond a saját portáju­kon is... A környezetvédelem­mel sem törődünk eleget. A gaz­daság a faluszéli patakba ereszti a szennyvizet, pedig már évek óta arról beszélünk, hogy ezt a kérdést meg kell oldanunk. Ám senki sem kezdeményez, min­den marad a régiben. A patak meg csak tovább szennyező­dik... A lakosság is szeretne ezt-azt: * új üzletet, művelődési otthont, egészségügyi ■ közpon­tot, vezetékes ivóvizet, gázt... De a társadalmi munka szinte senkit sem érdekel és ez érthető is, hiszen ott a kert, a fólia, a háztáji - kinek van ideje meg kedve dolgozni, ha az „ingyen­munka“ nem talált elismerésre? Valahogy megváltoztak az em­berek, megváltoztunk mindnyá­jan. Befelé fordulók és azt hi­szem önzőbbek lettünk... Igen, B. elvtársnak igaza van - gondolom távozóban. - De megfordult-e a fejében, hogy va­jon miért a nagy érdektelenség a falujában? Vajon mindent megtett-e annak érdekében, hogy ne így legyen? Vajon részt ~ vállalt-e a társadalmi munkában, cipelt-e téglákat, tolt-e malteros talicskát. Kezdeményezte-e ő a kényes kérdések megoldá­sát? Ha panaszai jogosak is, sopánkodással nem megy sok­ra. Talán, ha kezébe venné a dolgokat és még példát is mu­tatna, Áfalvákból egyre keve­sebblenne... PÓDA ERZSÉBET Műemlékek védelmezői Negyvenéves a Bratislavai Építőipari Vállalat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents