Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám, szombat
ÚJ szó 5 989. VIII. 5. Szigorú mércével Ellenőrző úton a kereskedelmi felügyelőség munkatársaival Szomjat oltó, gyógyító víz Kora reggel indultunk azzal, hogy legalább két fürdőhelyen teszünk szúrópróbát. A munkát, a feladatokat az ellenőrök addigra elosztották egymás közt. Jozef Martiáka osztályvezető megbeszélte a munkatársaival, melyikük, hol tart ellenőrzést.- Nincs értelme egy idényben kétszer próbálkozni ugyanazon a helyen. Az eladók nagyon jól megjegyzik maguknak az ellenőröket, az újabb vásárláskor felismerik őket, s így szinte biztos, hogy azok semmit sem lepleznek le - magyarázta útravalóul a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség osztályvezetője. Ez a tapasztalata mindjárt az első megállónkon igazolódott. Gustáv Slamecka mérnök a közelmúltban már „találkozott" a Margita-llona-i fürdő vendéglátóipari egységeit irányító őtefan Gálikkal, akivel véletlenül most is összefutottunk. Később, amikor az önkiszolgálóban sorakoztunk, láthattuk, futótűzként terjed a hír; „Vigyázat! Itt vannak ők, akikre ügyelni kell." A kereskedők tolvajnyelve bizonyára ismer valamilyen sajátos kifejezést az ellenőrökre, a tisztességtelen eladók rémeire - talán még titkos vészjeleik is vannak. Nem volt mit tennünk, egy másik büfébe mentünk, hogy ott győződjünk meg az árusítás becsületességéről. Szerencsére a patak lengöhídján nem tudott megelőzni a hír(vivő). A főnök csak akkor érkezett meg, amikor már fizettünk, s az ellenőr felmutatta az igazolványát. A két adag sült kolbászt, kiflit, sört, üdítőt, csokoládét - vagyis az egész bevásárlásunkat - Gustáv Slamecka a konyhába vitette. Ekkor kezdődött számára a tulajdonképpeni munka. Újra a mérlegre került a kolbász, gyors számolás következett és máris megállapította: Ber- náth Magda fillérnyit sem tévedett. A sört is a rovásig csapolta. Az elárusítón nemigen látszott az ilyenkor szokásos izgalom Biztos volt abban, hogy nem kért többet a kelleténél. Igaz, kéznél volt a segédeszköz: a dekagrammonként kiszámolt árjegyzék. Amikor hosszú a sor, sürgetik a kiszolgálást, bizony ez a legbiztonságosabb támaszték. Egyébként üzemvezetőként dolgozik, de idényben a kolléganőjével hetente váltakozva árusít a strandon. Amíg az ellenőr a jegyzőkönyvhöz szükséges további adatokat gyűjtötte össze, a panaszkönyvet lapozta és a legutóbbi ellenőrzésről tett jelentést tanulmányozta, én a vezetőt az ellátásról kérdeztem.- Idén igazán nem panaszkodha- tom - válaszolta kérdésemre. - Üdítőből tízféle is van, a sört hetente ketszer, egyenesen Hurbanovóból szállítiák. A lévai (Levice) húsüzemmel nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk. Rugalmasan alkalmazkodnak az igényeinkhez. Az elmúlt évben hiányoltunk egy tehergépkocsit, hogy szükség esetén mi magunk mehessünk az áruért. Azóta ezt is megkaptuk a vállalattól. Már csak a jó idő hiányzik, mert csak akkor van telt ház a strandon. Ahhoz, hogy a tervezett napi 75 ezer korona forgalmat elérjük, bizony sok virslit, üdítőt kell eladnunk. Nyolc standunkon árusítunk ételt-italt, ezenkívül van egy fogyasztási cikkeket kínáló egységünk és három fagylaltosunk is. Közben megérkezett Radomír Procházka mérnök, aki a medence melletti standon vásárolt. A vezető kíváncsian várta a véleményt.- Tiszta a büfé, nem találtam kifogásolni valót - mondta. -Pontosan számoltak, nem úgy mint a múltkor, amikor a virslit „kolbász áron“ próbálták rám sózni. Nincs lejárt szavatossági idejű áru sem, mert meglehetősen nagy a forgalom. A számlák is rendben voltak. És ami meglepett: tízféle alkoholmentes üdítőt kínáltak. Ezért dicséretet érdemelnek! Őtefan Boháő, az egység vezetője és Bokros István eladó tehát jól végezte dolgát. Mi viszont türelmetlenül vártuk a főnök irodájában a harmadik ellenőrt, akiről a házigazdáknak természetesén nem szóltunk. Igor Voll- mann mérnök dühösen érkezett - fürdőruhában. Mosolyogva fogadtuk őt a hűvös irodában.- Ki volt írva, a stand kilenc órakor nyit. Tízig várakoztam türelmesen. Persze nem bírtam ki felöltözve, aztán meg nyilván feltűnő lett volna úgy a napon üldögélni. Tíz óra húszkor az eladó még mindig csak azt mondta, a vizet már odatette, de a kolbászra még húsz percet várni kell. Aztán már „csakazértis“ kivártam. Megfigyeltem közben, az emberek járnak a stand körül, s ha nyitva van biztosan vásároltak volna, de így továbbmentek. Remélem ők nem idegeskedtek annyira, mint én. Őtefan Gálik máris hívatja a „tettest“. Igor Kúdela a legjobb beosztottjai közé tartozik. Természetesen őt is, a vezetőt is bántotta az eset.- Hűvös volt a reggel, azt hittem nincs érdeklődés, ezért nem nyitottam ki időben. Este, ha szükség van rá, bármikor rádolgozok akár egy félórát is. Nem volt okunk kétségbe vonni állításait, de a tények ettől még nem változtak, s így kénytelen volt kifizetni a büntetést. Irigykedve vetettünk egy utolsó pillantást a medencében lubickolók- ra, és folytattuk utunkat Szántó (Santovka) felé. Gépkocsink a fürdő bejáratánál állt meg Radomír Procházka a strand túloldalán levő standot szemelte ki, mi pedig a Pramen önki- szolgáló étterembe mentünk. Ételekből a választék nem volt igazán bőséges, de aki ezzel nem elégedett meg a szomszédos vendéglőbe is betérhetett. Igor Voll- mann az italpulthoz lépett, pálinkát és sört kért. Mi pedig egy-egy marhahús szeletet körítéssel, sört és egy kiló barackot vásároltunk „próbaként“. A fizetés után Gustáv Slamecka hívta a vezetőt. Az ő jelenlétében ellenőrizték, vajon jól számoltak-e a pénztárnál. Igen, Marta Psotová pontosan számlázott. De az ellenőr ezzel nem elégedett meg. Konyhai mérlegre tette a hússzeleteket, az egyik súlya a megengedett tűréshatáron belül volt, a másik viszont hét deka helyett mindössze ötöt nyomott.-Hogyan adják ki az ételeket?- tette fel a kérdést. Hriadel Magda vezető megmagyarázta:- Ma Botka András készítette az ételt, Mária Pobozilová szeletelte a húst, a pultnál pedig Lubica Saro- ková adta a vásárlóknak. Az. ellenőr a receptek szerint is megnézte, milyennek kell lennie a húsnak. Kifogásolta, hogy nincs az előírásnak megfelelően szalonnával áttúzdelve. A szalonnát a szaftba tették, szólt a magyarázat. A szükségesnél kisebb szelet húst pedig azzal magyarázták, hogy nehéz a sokszor feldolgozatlan, előkészítetlen húsdarabokból megfelelő szeleteket vágni, ha viszont csak kisebbet tudtak szelni, hozzátesznek. Megtörténhet azonban, hogy a pultnál a „ráadást“ nem éppen a kisebb szelethez teszik. Gustáv Slameőka tapasztalt ellenőr. Behozatta a pultnál levő szeleteket, ezekből lemért tízet. Megfelelőnek találta a súlyukat. „Ráadások“ viszont nem voltak a tálban. A szakácsnő büntetést kapott. Miközben Igor Vollmann a raktárakat látogatta: ellenőrizte az áru tárolását, a hűtőszekrények tartalmát, Gustáv Slamecka a barackot szórta ki a papírzacskóból. A súlyát már előzőleg ellenőrizte, rendben volt, de a minőség...!-Nekünk nem szállítanak gyümölcsöt, a faluban nincs zöldségesbolt - magyarázkodott Hriadel Magda. - A gépkocsivezetőnk Léván volt áruért a Zelenina vállalat raktárában, onnan hozta. Még örültünk is, hogy a fürdőzók kedvébe járhatunk... Csakhogy a zöldségraktárból első osztályúként hozott barack - kilója 13 korona - nem felelt meg a minőségi követelménynek. Úgy látszik a vevők is észrevették ezt, mert a harminc kilóból még tíz és fél kiló megvolt, holott már harmadik napja kínálták. Az ellenőr kiszámolta, mennyivel károsították meg a vevőket azzal, hogy drágábban adták el az alacsonyabb minőségi osztályba tartozó árut. A vezetőnek kötelessége az árut minőség szerint is átvenni. Nem elég, ha a mennyiség a szállítólevélen feltüntetettel megegyezik. Ebben mulasztott Hriadel Magda Ez került a jegyzőkönyvbe. A továbbiakról a következményekről a kerületi felügyelőség igazgatója dönt. Radomír Procházkának Szántón is „szerencséje“ volt. Gabriela Ko- dayová olyan becsületesen számította neki a két adag kolbász árát, hogy néhány fillérrel még saját magát is becsapta. A grillcsirkére is sorakoztak már az éhes fürdőzők, de azt az ellenőr már nem várta meg.- Ma viszonylag jó napunk volt- mondották amikor hazafelé indultunk. - Az ellenőrző vásárlásaink viszonylag jól sikerültek. Vannak sokkal rosszabb tapasztalataink is. Az utunk során és a riport megírásakor is felmerült bennem: tulajdonképpen aprónak tekinthető fogyatékosságokra, csekély összegű megkárosításokra mutattak rá az ellenőrök. Egyetlen vétkes sem maradt büntetlenül. A bírságok kiszabása szigorúnak tűnhet, de ha figyelembe vesszük, hogy sok kicsi sokra megy, mindenképpen az ellenőrök szigora mellett kell kiállni. Hisz ők a vásárlók érdekében végzik munkájukat, azért hogy javuljon vendéglátásunk színvonala, erősödjön a fogyasztók érdekvédelme. DEÁK TERÉZ Szalatnya (Slatina) igencsak kis település a Lévai (Levice) járás déli részén, ám nevét Szlovákia-szerte ismerik. Az azonos néven forgalmazott ásványvíz, mely a község határában tör a felszínre, hírnevet szerzett a településnek. A szalatnyai „savanyú vizet“ már a XVI. században ismerték, a krónika feljegyzése szerint már akkor egyre többen keresték fel akik nemcsak itták, kádakban meg is mártották magukat. Az érdeklődést látva az akkori birtoktulájdonos, Koháry Péter, fürdőházat is építtetett a víz közelében, melynek földszintjén hat kabin volt tíz káddal, az emeleten pedig vendégszobák. Parkosította a környéket, kellemes környezetet varázsolt az odaérkező vendégek számára. A Koháry család utolsó örököse, Ferenc már kis fürdővároskát tervezett építeni, de elképzelését nem valósíthatta meg, mivel az 1858-as földrengés következtében a források elapadtak, vizük csak bizonyos idő eltelte után tört ismét a felszínre. A víz iránt igy megcsappant az érdeklődés, csak a környék lakói látogatták a forrásokat. Azóta nagyot változott a helyzet, a források környékén korszerű munkacsarnok, szociális épület, tágas raktárhelyiség épült, korszerű palackozógépsoron futnak a szállítójárművekhez az ízletes ásványvízzel teli üvegek. Két műszakban folyik a termelés, hogy az egyre, növekvő igényeket ki tudják elégíteni. Az elmúlt évben közel 40 millió palack kelt innen útra az üzletekbe, tudtam meg Juraj Mi§urík-\ó\, az üzem igazgatójától.- A felszabadulást követő években egyáltalán nem voltak a források kihasználva, az épületek egy részét mezőgazdasági termények tárolására használták. Lényeges változásra 1957-ben került sor, amikor két új kutat fúrtak, melyek vizét már palackozni kezdték. A következő évben, bár kezdetleges módszerrel, már közel 650 ezer üveget töltöttek meg. 1959-ben új töltőgépsort helyeztek üzembe, melynek óránkénti teljesítménye hatezer palack volt Az akkori feltételek egyáltalán nem feleltek meg a korszerű termelés követelményeinek, ezért 1964- ben az üzem felújítására került sor. A 12 millió koronás beruházás mind termelési, mind szociális szempontból kielégíti az igényeket. A teljesítmény növelése céljából 1983-ban egy új munkacsarnokban nagy teljesítményű töltőgépsor szerelését kezdték meg, amely idén kezdi meg próbaüzemelését. Napi teljesítménye 250 ezer palack lesz.- A nyári időszak különösen megnöveli a keresletet, győzik-e a források, illetve a gépsorok a megnövekedett igények kielégítését?- Számítva a nagyobb keresletre, igyekszünk úgy felkészülni, hogy az ellátásban ne legyen fennakadás. A kutak, másodpercenkénti másfél literes hozamát úgy használjuk ki, hogy éjszaka és munkaszüneti napokon is szivattyúzzuk a vizet. Márciustól októberig 160-170 ezer palackot töltünk meg naponta, a többletet pedig tároljuk.- Hová kerül a szalatnyai források vize?- A Nyugat- és a Közép-szlovákiai kerületet látjuk el, de a Dél- morvaországi kerület egy részébe is szállítunk. A tervben foglalt mennyiséget minden üzlet számára biztosítani tudjuk. A szállítást a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat lévai, nyitrai (Nitra), krupinaí és más üzemeinek tehergépkocsijai végzik.- Van elegendő munkaerő a feladat teljesítéséhez?- Alkalmazottaink száma kilencven körül mozog, ami általában elég is a tervezett munka végzéséhez. Főleg a környékbeli falvakból járnak ide lányok, asszonyok. Két műszakban dolgoznak. Nyáron idénymunkásokat is alkalmazunk, főként iskolásokat. Meg kell említeni, hogy jó dolgozókollektívánk van, ami nemcsak a kedvező kereseti lehetőségnek köszönhető, hanem annak is, hogy egyre javulnak a munkafeltételek, bővülnek a dolgozóink munka utáni pihenésének, üdülésének lehetőségei. Jó kapcsolatunk van a budapesti VIKUV gyógy- és ásványvíz üzemmel, baráti találkozók keretében évente kerül sor kulturális és sportrendezvényekre. Beszélgetésünk során egy igen komoly problémáról is szólt az üzem igazgatója. Bonyolítják munkájukat egyes üzletvezetők azzal, hogy a visszaszállított üres üvegek közé színben, nagyságban teljesen eltérőket raknak. Ez megnehezíti a termelés folyamatosságát, többletmunkát jelent az üzemnek, hiszen a visz- szaérkezett üvegeket osztályozni, a használhatatlanokat pedig összegyűjteni és elszállítani kell. Az említett gondot növeli az is, hogy a Nyersanyaggyűjtő és -értékesítő Vállalat lévai részlege nem minden esetben tartja meg a szerződésben foglaltakat, nem szállítja el rendszeresen az üvegcserepet, több alkalommal saját költségére az üzemnek kellett ezt megtennie. Erre pedig nem igen jut idő, hiszen idén már az elmúlt évinél is több, 41 millió 418 ezer palackot kellett megtölteniük és a fogyasztókhoz eljuttatniuk. A kitűzött szállítási tervüket május végéig már 102 százalékra teljesítették, így valószínű, hogy idei tervüket túl is szárnyalják. BÖJTÖS JÁNOS Ezekben a napokban a Slovair dolgozói az Óriáshegység nyugati részén, a Harra- chovi Erdöüzem vitkovicei erdőségét meszezik. Az Óriáshegységi Nemzeti Park 80 százalékát erdők borítják, melyek környezetvédelmi szempontból nagyon fontosak. Túlnyomórészt lucfenyőt találhatunk errefelé, különböző hatások miatt egyre csökkenő mennyiségben. A talaj savanyúságának csökkentése az erdészek első számú feladata lett. Felvételünkön a Slovair egyik gépe a veszélyeztetett erdőrész felé tart. (Petr Matiőka felvétele - ŐTK) Az üzem igazgatója, Juraj Miáurík nagy gondot fordít a minőségre (A szerző felvétele)
