Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám, szombat
pás : V NYELVŐR Egy hét a nagyvilágban SZOMBAT: VASÁRNAP: HÉTFŐ: KEDD: SZERDA: CSÜTÖRTÖK: PÉNTEK: Július 29-től augusztus 4-ig Mieczyslaw Rakowskit a központi bizottság ülésén megválasztották a LEMP új első titkárává Párizsban nemzetközi Kambodzsa-konferencia kezdődött és ennek keretében szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozóra is sor került Libanonban egy szélsőséges síita csoport kivégezte William Higgins amerikai alezredest • Mozambikban az új vezető testületek megválasztásával befejeződött a FRELIMO párt V. kongresszusa Mihail Gorbacsov külpolitikai témájú parlamenti beszédében az európai kelet-nyugati együttműködés eredményeit értékelte • Párizsból Teheránba érkezett Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter Lengyelországban Czeszlaw Kiszczak kapott kormányalakítási megbízatást A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a vegyi fegyverek betiltása ügyében üzenetet intézett a világ parlamenti képviselőihez A nyári ülésszak záróülését tartotta a szovjet parlament Kambodzsai kérdőjelek Párizsban 19 ország részvételével külügyminiszteri szinten vasárnap nyílt meg a nemzetközi Kam- bodzsa-értekezlet. Nem véletlen, hogy még most, nyáridőben sort kerítettek ennek a fórumnak a megtartására. Augusztusnál később azért nem lehetett volna lebonyolítani ezt az értekezletet, mert szeptemberben befejeződik a Kambodzsában tartózkodó utolsó vietnami egységek kivonása, és távozásuk után szilárd nemzetközi garanciákra van szükség annak szavatolásához, hogy a délkelet-ázsiai ország megőrzi függetlenségét, szuverenitását, területi egységét, továbbá semleges és el nem kötelezett státusát, és soha nem kerül hatalomra többé népirtó politikát folytató rezsim. Eduard Sevardnadze a nyitónapon elhangzott beszédében szintén jól szavatolt nemzetközi garanciákat követelt a felsoroltak biztosítása céljából. A szovjet külügyminiszter úgy vélte, hogy a kambodzsai rendezés akadályai nem leküzdhetetlenek. Emlékeztetett arra, hogy a világ az tűzszünet jöjjön létre a szembenálló felek között. Sajnos, még a párizsi konferencia idején is folytatódtak Kambodzsában a fegyveres összetűzések. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a kambodzsai kérdés tartós és békés rendezésének, ezért arra törekszik, hogy a párizsi fórum pozitív eredményekkel záruljon, szögezte le Sevardnadze. A vendéglátó Roland Dumas francia külügyminiszter szerint a fő tét a kambodzsai nemzeti megbékélés elérése, míg az ENSZ főtitkára azt hangsúlyozta, hogy a tartós béke Indokínában kizárólag átfogó politikai megoldás eredménye lehet. James Baker amerikai külügyminiszter szintén fontosnak nevezte, hogy a polpotisták soha többé ne juthassanak újra hatalomra. Jelezte azonban azt is, hogy az USA nem fogja ellenezni a vörös khmerek részvételét a kormányban, ha az ellenzék egyik vezéralakja, Szihanuk herceg ragaszkodik ehhez. Szihanuk egyelőre nem tágít ettől, de mindenben ő sem ért egyet Khieu A kambodzsai „négyoldalú, de egységes“ küldöttség a párizsi nemzetközi konferencián (Telefoto: CSTK) utóbbi hónapokban már szerzett bizonyos tapasztalatokat a regionális válságok megoldásában, s itt utalt többek között az Afganisztánra vonatkozó genfi megállapodásra. Igaz, itt sem sikerült minden olyan tökéletesen, ahogy eredetileg eltervezték, de az afgán rendezés egyfajta tanulságként is szolgálhat most, amikor a kambodzsai békés rendezést készítik elő. Bebizonyosodott ugyanis, hogy Afganisztán esetében nem eléggé hatékony az ellenőrző mechanizmus, mert nem képes reagálni az afgán belügyekbe való nyílt beavatkozásra, sem pedig a genfi megállapodások egyértelmű megsértésére. Sevardnadze úgy vélte, mindebből le kell vonni a kellő tanulságot és nem szabad megengedni, hogy ezeket a hibákat a kambodzsai rendezés részleteinek kidolgozásánál most újra elkövessék. Tolmácsolta a Szovjetunió álláspontját, amely szerint megfelelő intézkedésekkel meg kell akadályozni azt, hogy a korábbi polpotista népirtó rezsim hatalomra kerülhessen. Moszkva szerint még a vietnami önkéntesek végleges távozása előtt el kel! érni, hogy Szamphannal, a vörös khmerek vezetőjével. Az APN-nek adott nyilatkozatában például élesen elhatárolta magát Szamphan durva Vietnam- ellenes kirohanásaitól és úgy vélte, hogy ezzel hátráltatja a rendezést. Megelégedéssel állapítható meg viszont az, hogy a vörös khmerek szinte teljesen elszigetelődtek a párizsi fórumon. A tanácskozás első munkahetében csaknem minden javaslatot megvétóztak, így az ENSZ főtitkárának és Kanadának azt a közös indítványát is, hogy meneszte- nek műszaki felderítő küldöttséget Kambodzsába, amely jelentést tenne az országban kialakult helyzetről. Jelentések szerint ennek ellenére a delegáció már a napokban elutazik a délkelet-ázsiai országba. A párizsi fórum egyébként a hét második felétől három bizottságban tanácskozik, a külügyminiszterek hazautaztak és csak augusztus utolsó napjaiban térnek vissza újra Párizsba, feltehetően azért, hogy akkor kézjegyükkel lássák el a szakértők által addigra várhatóan elkészülő rendezési tervet, amely megvalósítása már szeptembertől megkezdődne. (pve) IRÁN A voksok súlya Csütörtökön tette le a hivatali esküt Ali Akbar Hasemi Rafszandzsa- ni, az Iráni Iszlám Köztársaság negyedik államfője. A parlament elnökét - a vasárnap közzé tett adatok szerint - a szavazatok 94,5 százalékával választották meg erre a posztra. Mégsem következik ebből, hogy szinte az egész ország mellette voksolt, hiszen a több mint 24 millió szavazásra jogosult közül csak 16,4 millió járult az urnákhoz, ami kb. 68 százalékos arány. Ez meglepően kevés, mert az iszlám köztársaság tíz éve alatt számtalan választás és népszavazás volt már az országban, s a részvételi arány mindig 90 százalék körüli volt. Mi lehet az oka ennek az érdektelenségnek? Elvesztette volna talán a nép a vezetés iránti bizalmát? Aligha erről van szó. Inkább arról, hogy az elnökválasztásnak nem volt tétje, Rafszandzsanival szemben teljesen formálisan indítottak egy lényegében ismeretlen jelöltet, eleget téve a demokrácia játékszabályainak. Azt is figyelembe kell venni, hogy az egy éve tartó „majdnembé- kéből“ még alig érezni valamit az országban: a hadsereget még nem szerelték le, a háborús károk helyre- állítása lényegében még nem kezdődött meg. Az ezzel óhatatlanul együtt járó mindennapi gondok nyilván jobban foglalkoztatják az embereket, mint a személyi változások az ország élén. Kezdettől fogva nem fért kétség ahhoz, hogy Rafszandzsanit elnökké választják, éppen ezért az egész választási kampány arra irányult, hogy nagy arányú részvételre ösztönözzék az állampolgárokat. Ez nem sikerült a legjobban, pedig az elnök- választás mellett az alkotmánymódosításról is dönteniük kellett. Ezt is megszavazták. A leadott voksok közül mindössze 400 ezer ellenezte a módosításokat, melyek legfontosabbika, hogy megszűnik a miniszterelnöki tisztség, a kormányfői jogkör is az államelnök kezébe kerül, vagyis egy személy fog rendelkezni az egész végrehajtói hatalommal. A dolog pikantériája: az alkotmány- módosítást az a parlament készítette elő, amelynek elnöke - Rafszan- dzsani volt... Egészen pontosan még ma is ö áll a medzslisz élén, hiszen Khamenei elnök mandátuma csak október 8-ikán jár le. Még nem lehet tudni, valójában milyen változásokkal is fog járni a jogköröknek ez az összevonása. Irán hatalmi struktúrája most, Kho- meini imám halála után kissé zilált. Eddig mindig övé volt az utolsó szó káder- és egyéb ügyekben is, minden fontosabb lépés indoklásánál rá hivatkoztak. Most azonban - bár már kijelölték utódját az eddigi államfő, Khamenei személyében- még nem alakult ki újra ez a módszer, s talán teljes egészében nem is fog helyreállni, mivel - s ezzel az utód is nyilván tisztában van - neki sosem lesz akkora tekintélye, mint az imámnak volt. Éppen ez a tény tehette valóban indokolttá az állam- és kormányfői jogkörök összevonását. Az új rendszer tíz éve alatt vita volt a hatalom felső régióiban, számtalanszor csapott össze egymással az államfő és a miniszterelnök, vagy éppen a parlament elnöke. S ezekben a heves- nem egy esetben az alulmaradt számára bukással végződő - vitákban mindig az imám volt a döntőbíró. S a döntése ellen nem volt apel- láta. Tehát most, az alkotmánymódosítás után Rafszandzsaninak már nem három, hanem csak kétfelé kell figyelnie: arra, mit mond az ország szellemi vezetője, s hogyan foglal állást a parlament. Bízhat azonban abban, hogy utódja a medzslisz élén „megfelelő“ ember lesz, mivel - ez köztudott - Khameneivel ők mindig jól megértették egymást... Rafszandzsaninak mindezek ellenére sem lesz túl könnyű a dolga. Mert - mint már említettük - a háború még nem fejeződött be, a helyre- állítás még nem kezdődött el. (görföl) Jelzős szerkezetet vagy összetett szót? Az utóbbi időben megszaporodtak a minőségjelzős szerkezetek a magyar nyelvben. Olyan kifejezéseket hallhatunk, olvashatunk, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt nemigen voltak használatosak. Miről is van szó tulajdonképpen? , Nyelvünkben bizonyos összetettebb fogalmakat olykor többféleképpen is kifejezhetünk. Például azt a tényt, hogy valami egy másik dologhoz tartozik, olykor háromféleképpen is. Az agyban levő ereket jelölhetjük birtokos jelzős szerkezettel: az agy erei; összetett szóval: agyerek (egyes számban: agyér); de egyre gyakrabban halljuk a minőségjelzős szerkezetes jelölést: agyi erek. S ez utóbbi forma terjed más fogalmak megnevezésében is. Például a lakosságtól eredő panaszokat még nem is olyan régen így neveztük meg: a lakosság panaszai; ma már csaknem mindenki ezt a kifejezést használja a jelölésére: lakossági panaszok. A lakosságnak nyújtott szolgáltatások is: lakossági szolgáltatások. Mi, csehszlovákiai magyarok még szlovák hatásra is szaporítjuk az -/' képzős melléknevekkel alkotott minőségjelzős kifejezések számát, legalábbis a mi nyelvhasználatunkban. A szlovákban - mint tudjuk - nagyon kevés az összetett szó (ezek is általában idegen hatásra keletkeztek); ezért ott igen gyakori a minőségjelzős szerkezet. Erre a nyelvre jellemző ez, a magyarban viszont sok fogalmat, sőt egyre több új fogalmat jelölünk összetett szóval. Olyanokat is, amelyeket a szlovákban jelzős szerkezettel neveznek meg. S mivel az itteni magyarok a szlovákban a minőségjelzős szerkezetet hallják, a fordítók a lefordítandó szövegben szintén ezekkel találkoznak, mechanikusan megalkotják a magyarban is ezt a szerkezetet. Eszükbe sem jut talán, hogy nyelvünkben bizonyos esetekben szokatlanok ezek a szókapcsolatok. Szokatlanok, mert összetett szóval nevezzük meg az általuk jelölt fogalmakat. Nézzünk csak meg néhányat ezek közül! Többször találkoztam már a faji gyűlölet kifejezéssel. Először csak a furcsaságára figyeltem fel, aztán vált világossá számomra, hogy a rasová nenávist' szó szerinti fordításaként kerülhetett a szövegbe. A magyar ezt a fogalmat a fajgyűlölet összetett szóval fejezi ki. Az állami titok kifejezéssel is találkozhatunk olykor, mely nyilván a étátne tajomstvo analógiájára keletkezett, de talán a magyar nyelvben használatos hivatali titok jelzős szerkezet is megerősítette a fordítót abban a feltevésében, hogy a átátne tajomstvo kifejezésnek ez a magyar megfelelője. Igen, az úradné tajomstvo valóban hivatali titok, a vojenské tajomstvo meg katonai titok- egyiket sem nevezhetnénk meg összetett szóval -, de a étátne tajomstvo államtitok. Láthatjuk tehát, hogy a nyelvszokásnak igen fontos szerepe van ezeknek a jelölésmódoknak a kialakításában. Néha jelentéskülönbséget is találunk a két szóból álló kifejezés és az összetétel között. Amikor az iskolai rendszer kifejezést olvastam az egyik lapunkban - nyilván a skolsky systém mintájára került oda egy kicsit megzavart a megértésben, mert a szövegösszefüggésből az derült ki, hogy az iskolarendszerről van szó. Az iskolai rendszer jelentheti az egyik vagy másik iskolában bevezetett rendszert, rendet; az iskolarendszer ellenben az oktatásügyi szervezet működésének rendszere. Legyünk tehát óvatosak a szlovák minőségjelzős szerkezetek fordításában! Gondolkozzunk el azon, hogy mi az igazi megfelelőjük: hasonló tükörszerkezet-e, vagy pedig összetett szó! JAKAB ISTVÁN Ne változtassunk állandó szókapcsolatainkon! Különféle eredeti kéziratokból idézem az alábbi példákat: Majd elintézem én a maga ba/át! - fenyegetőzik valaki. Ha ez nem fenyegetés volna, hanem bíztatás, például ilyen formában: Ne féljen, majd elintézem én a maga baját!- akkor nemigen lehetne kifogásolni. Ha azonban fenyegetés, akkor az idézett formában nem helyes, mivel két azonos értelmű kifejezésmód vegyült benne össze. Az egyik: Majd ellátom én a maga baját! A másik: Majd elintézem én magát! Mindkét mondatnak ez az értelme: Majd elbánok én magával! Rohant, mintha nyílból lőtték volna ki - jellemzi az író a rohanás sebes voltát. Nem nehéz rájönni, hogy ez esetben is szólásvegyítéssel van dolgunk. De kezdjük azzal, hogy nyílból nem lehet kilőni semmit, hiszen maga a nyíl az, amit kilőnek. Fut, száll, mint a kilőtt nyíl, vagy esetleg jelző nélkül: mint a ny/l - ez kétségkívül helyes. A másik helyes szóláshasonlat: Mintha puskából lőtték volna ki. Ennek a két állandó szókapcsolatnak az értelme nem egészen azonos, mivel a fut, száguld, száll, mint a nyíl folyamatos cselekvést jelöl; a mintha puskából lőtték volna ki a cselekvés kezdetét jelenti: elrohant, elfutott, mintha puskából lőtték volna ki, esetleg: mint akit puskából lőttek ki. Megfenyegette, hogy akkor leveszi válláról a kezét. Ez a mondat így, ebben a formában konkrét értelmű. Valaki valakinek a vállán tartotta a kezét, s most valamilyen okból le akarja venni onnan. Átvitt értelme csak az imént idézetthez hasonló kifejezésnek van: leveszi valakiről (esetleg: valamiről) a kezét, azaz megvonja tőle a támogatását, segítségét, jóakaratát. MAYER JUDIT „lnformácíó“4zőn „Információözönben élünk“ - szoktuk mondogatni, nem éppen alaptalanul. Ez a körülmény azonban nem kábíthat el bennünket annyira, hogy ölbe tett kézzel nézzük az információ szó használatának azt az áradatát, amely valósággal elborít bennünket. Mintha teljesen feledésbe merültek volna olyan megfelelő s nemegyszer találóbb, kifejezőbb magyar szavaink, mint a felvilágosítás, tájékoztatás, tudósítás, értesítés, értesülés, jelentés, jelzés (ez ugyan nemrégiben még szintén túltengő divatszámba ment), híradás vagy egyszerűen: hír. Napról napra hallhatunk a rádióban, olvashatunk az újságokban ilyenféle mondatokat: „Most pedig megismételjük krónikánkban elhangzott fontosabb hazai információinkat (e helyett: híreinket)“-, „Az új bérpolitikai intézkedésekkel kapcsolatban riporterünk a munkaügyi minisztertől kért információkat (inkább: felvilágosítást)"; ,,A balesettel kapcsolatos legfrissebb információink (találóbban: értesüléseink) a következők..." stb. Mindamellett többször valóban helyénvaló lehet magának az információ szónak a használata is, egyebek között akkor, ha egyik korszerű s egyre fejlődő tudományágunknak, az információelméletnek a szakkifejezéseként élünk vele. Ezzel kapcsolatban legföljebb annyi a kifogásunk, hogy egyesek szakcikkeikben azért írják le nyakra-főre ezt a szót, hogy vele (s más divatos műszavakkal) mint valami külső mázzal csillogtassák, fitogtassák „beavatottságukat", „modernségüket11. Ám az ilyenfajta szakmai zsargon olykor az első gyanús jelzés lehet az olvasó számára a cikk belső értékeire vonatkozólag. RÁCZ ENDRE
