Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-30 / 204. szám, szerda
Több volt az áru, a lakosság mégsem elégedett Beszélgetés NAGY KÁZMÉR miniszterrel a kereskedelem eredményeiről és gondjairól Belkereskedelmi szervezeteink az év elejétől az új gazdasági mechanizmus elvei alapján működnek. A sikeres kezdetről tanúskodnak az eltelt időszakban elért eredményeik, melyekről Nagy Kázmér, az SZSZK kereskedelmi és idegenforgalmi minisztere a közelmúltban számolt be a Szlovák Nemzeti Tanács kereskedelmi, szolgáltatási és közlekedési bizottságának ülésén. • Mivel magyarázható, hogy míg a forgalmi tervet a kereskedelmi vállalatok túlteljesítik, a lakosság mégsem elégedett az ellátással?- Az elmúlt évhez viszonyítva a belpiacra közel hárommillíárd korona értékű áruval többet szállítottak a gyártók. Ezáltal sikerült tovább stabilizálni a kínálatot, a választék- bővítéshez pedig nagymértékben hozzájárultak a szocialista országok kereskedelmi szervezeteivel lebonyolított árucserék. Ilyen módon léptük túl az első félévben 1 milliárd koronával a kiskereskedelmi forgalmi tervünket. Még pontosabban: tulajdonképpen megfelelő mennyiségű áru került a piacra, de az áruszerkezetben előforduló fogyatékosságokat nem sikerült kiküszöbölni. És ez okozza a fogyasztók elégedetlenségét. Továbbra is hiánycikknek számítanak a pamut alsóneműk, a felsőruházati cikkek, de nem tudjuk az igényeket kielégíteni a gép- és az elektrotechnikai ipar termékeiből sem. Sajnos még az élelmiszerkínálat választéka sem olyan gazdag, mint amilyennek mi kereskedők és a fogyasztók is szeretnék. # A képviselők nem véletlenül vetették fel a zöldség- és gyümölcsellátás gondjait. A barack felvásárlása, értékesítése a termelőknek és a vásárlóknak egyaránt sok bosszúságot okozott. Mi a magyarázata ennek?- Az idei baracktermés körülbelül ötször nagyobb volt a tavalyinál. Hogy miért okozott ez gondot, annak magyarázataként első helyen a rugalmatlan árpolitikát kell megemlítenem, de kedvezőtlenül alakultak a szállítói-megrendelői kapcsolatok is. Az elmúlt év novemberében meghatározott felvásárlási és kiskereskedelmi árak túl magasak voltak - lehetne azon vitatkozni, mennyire hasznos ilyen előnnyel árakat megszabni de az is igaz, hogy ez csupán a szerződésekben lekötött mennyiségre vonatkoztatható. Tehát a termelők a termésfeleslegüket alacsonyabb áron is hajlandók lettek volna értékesíteni, erre viszont csak ritka esetekben volt lehetőségük. Egyúttal a fogyasztók asztalára viszonylag magas áron kínált barack került, természetesen kisebb meny- nyiségben. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a kereskedelmi szervezetek sem vizsgáztak jelesre barackügyben. Főképp a területi elosztás - az északi járásokba nagyon keveset küldtek, míg a déli részek-, ben túlságosan is sok volt a gyümölcs - róható fel nekik, pedig az állami vállalatoknak meg van a lehetőségük arra, hogy az ilyen különleges helyzeteken úrrá legyenek. A bő dinnye- és őszibarackterméssel kapcsolatban már körültekintőbben intézkedünk, hogy a felvásárlás és a szállítás során ne merüljenek fel hasonló akadályok. A zöldséget és gyümölcsöt forgalmazó állami vállalatok illetékeseitől elvárjuk, hogy felelősségteljesebb hozzáállást tanúsítsanak. • A bíráló megjegyzéseken kívül, melyeket a választókerületükben szerzett tapasztalataik alapján tettek a képviselők, érdeklődtek afelől, milyen változások várhatók a piacon.- Nem kis erőfeszítéseket teszünk az igények kielégítése, a választék bővítése, a zökkenőmentes ellátás érdekében. Az utóbbi időszakban számtalan legfelsőbb szintű intézkedés született, a piaci ellátás javítására. A termelők már megkezdték a rájuk háruló feladatok teljesítését, ehhez a megfelelő gazdasági ösztönzést is megkapták. A gyermekholmi gyártói például árkedvezményt kapnak, ha a tavalyi mennyiségnél többet szállítanak a piacra, viszont ha kevesebbet szállítanak, szankcionálva lesznek. Az idei tapasztalataink szerint a termelők az üzletkötéseknél nagyon óvatosak a kereskedelmi szervezetekkel szemben. Amint tudjuk, az állami vállalatoknak nem kötelességük a szerződéskötés, és az ő szempontjukból érthető, hogy először a külföldi piacokon próbálkoznak, s csak utána következnek a hazai érdeklődök, tehát a belkereskedelem. Ennek ellenére, mi sem vagyunk hajlandók mindent elfogadni amit kínálnak, hisz a kevésbé kelendő áru, ha végül is elfogadjuk tőlük, a mi vállalataink raktárkészleteit terheli. A hazai gyártók termékein kívül természetesen a behozott áruval is számolunk. Ezzel nem csupán a kínálat színesítése a célunk, hanem olyan áruféleségeket is importálunk, melyek hiányoznak a piacunkon. Idén jelentős lesz a kínai import - mely az összes behozott fogyasztási cikk egyharmadát teszi ki. Hogy a távoli országból az áruszállítást meggyorsítsuk, szovjet repülőgépeket is igénybe veszünk. • Megemlítene még néhány konkrét adatot arról, hogy mely árucsoportban érezhető a kínálat javulása?- A ruhaipar, annak ellenére, hogy mennyiségben teljesíti kötelezettségeit, az áruszerkezetben nem tud eleget tenni az elvárásoknak. Erről a közelmúltban megrendezett, Trenőin a divat városa kiállítás résztvevői is tájékoztattak. Ennek ellenére a tavalyi évhez képest a helyzet fokozatosan javulni fog. Ebben az árucsoportban az említett kínai importon kívül a brazíliai, az egyiptomi, az indiai és marokkói szállítók küldeményeivel bővül a választék. Az elektrotechnikai termékek kínálatát főképp szovjet hűtőkkel és mélyhűtőkkel egészítjük ki, de hozunk be Egyiptomból és Jugoszláviából is. A színes televíziók kínálata is javult az utóbbi időben, az itthon gyártottakon kívül az eredetileg lekötött 35 ezer kínai készüléken túl további 8100 szállítására sikerült szerződést kötnünk. A videókból is érezhetően több kerül a boltokba, tavaly közel 9 ezer darabot adtunk el hazánkban, idén a csehszlovák piacra már 35 ezret szállít az itthoni gyártónk. DEÁK TERÉZ r-1 KOMMENTÁLJUK I—i Nagyobb felelősséggel Gyakran hangoztatjuk, hogy a munka nem lehet öncélú. Ugyanígy a gazdasági mechanizmus átalakítása sem önmagáért a folyamatért történik. Valóra kell váltania a hozzá fűzött reményeket. Azt, hogy a dolgozókollektívák kezdeményezése nyomán hatékonyabban és többet termeljenek a vállalatok. Úgy gazdálkodjanak, hogy a lehető legjobban alakuljon a termelés jövedelmezősége. Ha ezeket a szempontokat vesszük figyelembe, akkor nyíltan meg kell mondanunk, hogy az átalakítás a mezögazdasági-élelmiszer- ipari komplexumban is csak akkor lesz eredményes, ha az újszerű gazdálkodási formák a társadalmi szükségletekkel összhangban fejlődnek. Ha a versengés és a szállítói-megrendelői kapcsolatokban várható megszigorítások ellenére egyenrangú partnerkapcsolatok alakulnak ki. Nem engedhető meg, hogy az egyik vállalat a másik rovására jogtalan előnyökhöz jusson. Ahhoz, hogy ilyen kapcsolatok létrejöhessenek, párt- és gazdasági szerveinknek megalkuvás nélküli harcot kell folytatniuka korrupció, a protekció, a spekuláció és más hasonló, a szocialista elvekkel összeegyeztethetetlen tevékenység ellen. Sajnos, ezen a téren még sok a teendő. Még mindig érvényesülnek a csoportérdekek, s a társadalmi érdekek háttérbe szorulnak. Problémát okoz például, hogy vannak vállalatok, amelyek a termények eladásához csak a beleegyezésüket adják, a hasznuk mégis jelentős. Esetenként például túl nagy a különbség az egyes termékek - főleg a zöldség és gyümölcs - felvásárlási és kiskereskedelmi ára között. A „közvetítő“ gyakran több bevételre tesz szert, mint a termelő. Kedvezőtlen jelenségeket tapasztalhattunk például a gabonafelvásárlásnál. Előfordult, hogy a gyenge minőségű búzáért annyit fizettek, mint a minden szempontból kifogástalan élelmiszer-ipari búzáért, a takarmányozási célokra termelt árpát pedig sörárpának minősítették. Ilyen eseteknél egyes vállalatok jogtalan jövedelemhez jutottak. Érthetetlen, hogy miért van erre szükség. Az idén elegendő gabona termett, lett volna miből válogatni. Az átalakítás kezdetétől eltelt időszak ellenére vállalataink jelentős hányada nehezen illeszkedik be az új helyzetbe, munkamódszereikben még nagy teret kapnak a régi, elavult irányítási és szervezési formák. Rövidlátóan a saját érdekeiket helyezik előtérbe, és nem törődnek azzal, hogy a termelési programoknak a lehető legnagyobb mértékben a társadalmi igényekhez kell igazodniuk. Azt is tapasztalhatjuk, hogy még mindig fékezőleg hat a fejlődésre a kényelmesség. Az állami vállalatok monopolhelyzetükből kiindulva kevésbé veszik figyelembe az elvárásokat. A hét elején zárult nyitrai (Nitra) Agrokomplex országos mezőgazdasági kiállításon például a bratislavai Miiex vezetői azt hangoztatták, hogy az agrokombinátok könnyebben megoldhatják az élelmiszeriparban nélkülözhetetlen csomagolóanyagok gyártásának problémáit. Az agrokombinátok sokoldalú tevékenysége az egészséges versengést erősíti, a fejlődést és a piaci választék bővülését eredményezheti. BALLA JÓZSEF öt híján száz esztendeje... CIPŐGYÁRTÁS GOTTWALDOVBAN Nagyjából száz évvel ezelőtt még jelentéktelen kisvároska volt Zlin, a mai Gottwaldov. Sem vasúti, sem közúti főútvonal nem vezetett végig rajta, ami akkori rangjáról sokmindent elárult. Hírnevet a cipőkészítés, majd később a nagyüzemi lábbeligyártás meghonosítása hozott a városnak. De hogyan kezdődött az egész? BÉRELT HÁZBAN... Forgassuk vissza az idő kerekét: 1894-et írtak, amikor a három Bafa testvér, Antonín, Tornáé és Anna egy bérelt ház helyiségeiben cipőműhelyeket alapított. Zlínben az elsőket. Olcsó volt arrafelé a munkaerő, bedolgozókhoz is könnyen hozzájutottak. S ez mind növelte a vállalkozás nyereségét. 1900 közepén már gőzgépekkel felszerelt új üzembe költözhettek a munkások. Nagy, jövedelmező vállalattal került ki Bafa az Osztrák-Magyar Monarchia romjaiból. Túljutva a háború utáni válságon, a húszas évek végén - harmincas évek elején a gyár rendkívüli fejlődésnek indult. Ám a második világháború alatt épülete-' inek 60 százalékát lebombázták. Mégis újjáéledi: a felszabadulástól 1945 júliusáig már egymillió pár cipőt gyártottak itt. Negyvennyolc novemberében, Az oktatási segédeszközöket előállító Banská Bystrica-i gyár 206 millió korona értékű különféle eszközzel látta el az új tanévre az óvodákat, alap- és középiskolákat. Az óvodák számára érdekes újdonság a Mat’o néven forgalomba hozott miniszámítógép, amelybe elektronikus játékokat programoztak. Az iskoláknak 60 millió korona értékű elektronikus felszerelést szállítanak. Felvételeinken Ján Daubner a Mat’ót ellenőrzi, Zuzana Kriéková és Jana Styková (jobbról) pedig segédeszközöket csomagol. (Peter Lenhart felvétele - ÖSTK) Klement Gottwaíd születésnapján nagy ünnepség színhelye volt a város moziterme. Ekkor született javaslat arról, hogy Zlin a Gottwaldov, a helyi nemzeti vállalat pedig a Svit nevet vegye fel. Első köztársasági elnökünk és a város kölcsönös kapcsolatának emlékére 1949. január 1 - jén meg is történt az átnevezés. ÉVENTE 35 MILLIÓ PÁR CIPŐ. Napjainkban a gottwaldovi Svit hazánk legnagyobb cipőgyártó vállalata. Helyi termelőüzemein kívül irányítása alá tartozik a trebíci Gustáv Kliment Cipőgyár, a Zruc nad Sáza- vou-i Sázavan (csupán gyermekcipőket készít), a skuteéi Botana (legnagyobb sportlábbeli gyártónk), az otrokovicei Koznak, a gottwaldovi Bőranyagkutató Intézet és a szintén helybeli Incoma, amely a szakágazat irányításának ésszerűsítésével és műszaki kérdéseivel foglalkozik. Valamennyi külön-külön kombinát- vállalat, s együttvéve a Svit állami vállalatot alkotják. Szintén egy óriásszervezet, amely ugyan felöleli a kutatás, bőrfeldolgozás és cipőgyártás teljes láncolatát, de kérdéses, hosszú távon, a változó gazdasági körülmények között mennyire tud önállóan fellépni, rugalmasan reagálni a piaci igényekre. CEBO MÁRKANÉVEN A VILÁGBA. Egyelőre szerte a világon van érdeklődés a Gottwaldovban készülő lábbeli iránt. Az Exico külkereskedelmi részvénytársaság közvetítésével külföldi megrendelői CEBO márkanév alatt forgalmazzák. Termelésüknek több mint a fele határainkon túlra vándorol, javarészt a Szovjetunióba s kívüle még a világ 85 országába. Elkel szinte az egész Európában, Ázsia, Afrika és Amerika számos államában, de még Ausztrália is rendel belőle. Főként a férfi félcipők, a nyári sétára alkalmasak, a gumi- és textilanyag kombinálásával készültek és néhány téli lábbelitípus közkedvelt külföldön. DIVATVONÁSOK ’89. Hogy mennyire sikeres a Svit márka idehaza, arrói mindannyiunknak megvan a külön véleménye. Ismertetése helyett inkább abba pillantsunk bele, mennyire követik a gottwaldoviak a divathullámot, mi jellemzi az erre az évre felkínáit modelljeiket? Állítják, az idén valamennyi cipőkategóriában innovációval jelentkeztek. Hogy ez csak az árakon tükröződik-e, avagy szükségleteink jobb kielégítését is szolgálja, arra modellenként kellene keresni a va- laszt. Maradjunk inkább a változások gyári jelzéseinél. Hagyományosan a legtöbb módosítás a női lábbelin tapasztalható Nem nélkülözik az egészséges cipö- viselet szempontjait sem. Különböző sarkmagasságok fordulnak elő, többségben azonban kettő-hat centiméter között mozognak, a társaságokba, ünnepélyes alkalmakra való cipőkéi a kilenc centimétert is elérik. Mi jellemző erre a lábbelire? A puha anyag, divatos színezet, gazdag díszítés és anyagösszetétel. És mit tartogat a férfi cipők kollekciója? Példányain szintén a gazdag díszítés, továbbá az ötletes megoldások és számos anyagok kombinációjának alkalmazása figyelhető meg. A téli kínálat darabjaira a puhaság és hajlékonyság jellemző, túl azon, hogy magukon viselik a divatosság, színgazdaság, kényelmesség és jó hőszigetelés jegyeit. Újabban télire is gyártanak fröccsöntéssel férfi lábbelit. Gottwaldovban évente 3200 új modellt kínálnak fel megrendelőiknek. Nagy részük a kereskedőkön keresztül el is jut a vásárlókhoz. Idehaza vagy külföldön öregbítve az idén 95 éves cipőgyár hírnevét. J. MÉSZÁROS KÁROLY ÚJ SZÚ 4 1989. VIII. 30
