Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-30 / 204. szám, szerda

ÚJ szú 3 1989. VIII. 30. Az átalakítás sorsáról van szó EGYÉRTELMŰNEK ÉS NYÍLTNAK MINŐSÍTIK AZ SZKP KB BALTIKUMMAL KAPCSOLATOS ÁLLÁSFOGLALÁSÁT • A MOLDÁVIAI PARLAMENT MEGKEZDTE A VITÁT A NYELVHASZNÁLATI TÖRVÉNYRŐL (ŐSTK) - A szovjet tömegtájékoztató eszközök az utóbbi napokban számos visszhangot közölnek az SZKP Központi Bizottságának a Balti­kummal kapcsolatos állásfoglalásáról. Munkások, tudósok, pedagógu­sok, nyugdíjasok adnak hangot aggodalmuknak az észtországi, lettor­szági és litvániai átalakítás sorsa, a szovjet társadalom bonyolult átalakulási folyamatának jövője miatt. Az emberek többsége úgy véli, hogy a Baltikumban kialakult helyzetre való tekintettel, az SZKP KB egyértelmű és élesen megfogalmazott nyilatkozata rendkívül szüksé­ges volt, s hozzájárult a rigai, tallinni és vilniusi pártszervek aktivizálá­sához. A Lett KP KB határozatot fogadott el, amelyben nagy jelentőséget tu­lajdonít az SZKP KB nyilatkozatá­nak. A dokumentum hangsúlyozza, a köztársaságban valóban érezhe­tőek a szeparatista, szovjetellenes, nacionalista és soviniszta megnyil­vánulások. További tevékenysé­günkben az átalakítás elmélyítésé­re, a társadalom demokratizálására fogunk törekedni, s párbeszédet kí­vánunk folytatni valamennyi társa­dalmi szervezettel és mozgalommal, amelyek a szocializmus gyökeres megújítására törekednek - áll a ha­tározatban. Vajno Vjaljasz, az Észt KP KB első titkára a tallinni rádióban és televízióban sugárzott hétfői beszé­dében úgyszintén értékelte az SZKP KB Baltikummal kapcsolatos nyilat­kozatát. Hangsúlyozta, hogy a sze­paratista követelések éles ellentét­ben állnak a nemzetközi helyzettel, amelyre a feszültség enyhülése a jellemző. Vjaljasz rámutatott: az Észt KP vezetése osztja az SZKP KB aggodalmát, s elismeri, hogy a gyorsan végbemenő folyamatok során olyan szélsőséges erők is fel­bukkantak, amelyek a Szovjetuniótól való elszakadást sürgetik. Vilniuszban ülést tartott a Litván Kommunista Párt Központi Bizottsá­ga és felhívással fordult a köztársa­ság lakosaihoz: józanul fogják fel azt, hogy a Litván SZSZK pojitikai és gazdasági szempontból a Szovjet­unió integrált része. Az ülésről teg­nap a TASZSZ hírügynökség szá­molt be. A tanácskozás résztvevői úgy vélték, létezhet szabad és szuverén ország az egyenjogú köztársaságok szövetségének keretében. Ezek a megállapítások a Litván KP KB hétfőn este elfogadott nyilatkozatá­ban szerepelnek, amellyel az SZKP KB szombati, Baltikummal kapcso­latos állásfoglalására reagált. A dokumentum megállapítja, hogy a történelmi igazság megérté­sét nem szabad politikai szenvedé­lyek szítására kihasználni. Bármi is motiválja a szélsőséges erők akcióit, azok a Litván KP és a kormány ellen irányulnak és lényegében akadá­lyozzák az átalakítást, s erről tanús­kodik a jelenlegi helyzet is - állapítja meg a dokumentum. xxx A moldáviai parlament tegnap megkezdte a nyelvhasználati tör­vény tervezetéről szóló vitát. Amint arról a szovjet központi lapok beszá­molnak, a tanácskozásra a köztár­saságban kialakult feszült helyzet közepette kerül sor. Számos város­ban sztrájkolnak, a moldáviai Nép­front nagygyűléseken terjeszti a na­cionalista és oroszellenes jelsza­vakat. A parlament egyébként három törvényjavaslatot vitat meg: a mol- dáv nyelv státusáról, a különböző nyelvek moldáviai használatáról és arról, hogy a moldáv írás ismét latin­betűs legyen. A köztársaságban ezek a tervezetek váltották ki a sztrájkokat. A törvényhozásnak higgadtságot kell tanúsítania, s olyan döntést kell hoznia, amely kielégíti Moldávia soknemzetiségű lakosságát - állapítják meg a szovjet lapok. Az ENSZ három megfigyelőcsoportja ellenőrzi a közép-amerikai csúcs döntéseinek megvalósítását (ÖSTK) - Hétfőn a New York-i ENSZ-központban a Biztonsági Ta­nács folytatta a közép-amerikai és a namíbiai helyzet megvitatását. Pe­rez de Cuellar főtitkár tájékoztatta a jelenlévőket arról, milyen lépése­ket tesz a világszervezet a közép­amerikai rendezés nemzetközi ellenőrző mechanizmusának létre­hozására. Hangsúlyozta: az ENSZ együttműködik az Amerikai Államok Szervezetével és emlékeztetett a ni­caraguai ellenforradalmárok lesze­relése során az önkéntesség elvé­nek tiszteletben tartására, s arra, hogy e fegyveres csoportok tagjai vagy Nicaraguába térnek haza, vagy pedig harmadik országba teleped­nek le. A főtitkár elmondta: három megfi­gyelőcsoportot hoznak létre. Az első a közép-amerikai elnökök békemeg- áilapodásának teljesítését fogja el­lenőrizni mind az öt országban, a második a managuai kormány meghívása alapján a választási kampánynak, s maguknak a válasz­tásoknak a lefolyását fogja figyelem­mel kísérni, a harmadik pedig a Hondurasban állomásozó nicara­guai lázadók leszerelését ellenőrzik. Az el nem kötelezett országok egy csoportja a BT elé terjesztette a namíbiai helyzetről szóló határo­zattervezetet. A Tanács a közeljövő­ben megvitatja több afrikai ország azon kérését, hogy az ENSZ növelje a Namíbiában állomásozó rendőri erőinek számát. Az UNITA angolai kormányelle­nes szervezet a június 24-től ér­vénybe lépett tűzszünet időszaká­ban növelte támadóakcióinak szá­mát, beleértve a kifejezetten polgári célpontok ellen irányulókat is - erről Adewale Troutman amerikai orvos számolt be a New York-i ENSZ- központban. Az orvos négy másik kollégájával együtt a múlt héten tért haza Angolából. Hangsúlyozta, ott- tartózkodása idején többszáz bizo­nyítékot gyűjtöttek össze az UNITA terrorakcióiról. Hozzáfűzte, hogy a tűzszünet meghirdetése óta ug­rásszerűen növekedett az angolai kórházakban azoknak a száma, aki­ket lőtt sebekkel vagy robbanások során keletkezett sérülésekkel szál­lítottak be. Ezért felszólította az amerikai kormányt, állítsa le az UNITA-nak nyújtott segítséget, amely évente hozzávetőleg 15 millió dollárt tesz ki. Kijelentette, Washing­ton UNITA-val kapcsolatos politikája az állami terrorizmus politikájával egyenlő. (Mint ismeretes az UNITA a múlt csütörtökön egyoldalúan fel­mondta a tűzszünetet.) 200 millió dollárra becsülik a kolumbiai rendőrség által letartóztatott kábítószergyártók és -csempészek elkobzott vagyonát. Az akció során 50 ezer darab lőfegyvert, több ezer gépkocsit, mintegy 40 repülőgépet, több tucat szállodát és diszkót, valamint 300 haciendát foglaltak le. Felvételünkön: kolumbiai katonák Pablo Escobar, az ún. Medellin­kartell vezetőjének luxusvillája előtt. Az említett kartell a Callini-kartellel együtt szállította állítólag a legtöbb kokaint az Egyesült Államokba. (Telefoto - ŐSTK) (ŐSTK) - Monica Greiff kolum­biai igazságügy-miniszter hétfőn Washingtonban folytatott tárgyalá­sokat amerikai partnerével, Richard Thornburggal a kábítószer elleni harc keretében Kolumbiának nyúj­tandó amerikai segítségről. A megbeszéléseken a felek átte­kintették, miként oszthatnák el a drogcsempészet elleni harcra szánt 65 millió dollárt. Nagy figyel­met szenteltek a kolumbiai bírók védelme kérdésének is. A hétfői tár­gyalások cáfolták azokat a híreszte­léseket, hogy a 32 éves Greiff asz- szony lemond igazságügy-miniszteri tisztségéről. Virgilio Barco kolumbiai elnök hétfőn felszólította a nemzetközi kö­zösséget, hogy segítsen a narkó- maffia elleni harcban. Medellin kö­zelében a hadsereg 4,5 tonna ko­kaint kobozott el és letartóztatta Ab­raham Majuatót, a kábítószer-maf­fia egyik pénzügyi szakértőjét. A perui kormány úgy döntött, hogy lezárja a határt a szomszédos Kolumbiával. Fernando Reyes Ro- ca perui rendőrfőnök hétfőn közölte, hogy az intézkedést a kolumbiai ká­bítószer-csempészek ellen folytatott harc keretében foganatosították. A vasárnap érvénybe lépett rende­letnek az a célja, hogy megakadá­lyozzák a kolumbiai csempészek át- szökését Peruba. ■ fii ■■ HO Sl MINH-VÁROSBAN tíznapos ülést tartott a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága, amelyen sürgető ideológiai kérdésekkel foglalkoztak. A központi bizottság 7. üléséről kiadott közlemény méltatta a szocialista orszá­gokban végbemenő átalakítási folyamatot és a testület úgy vélte, hogy ezek megva­lósítása objektív szükségszerűség. A résztvevők megerősítették, hogy Viet­nam minden körülmények között folytatja a szocializmus építését és végérvénye­sen elutasítja a kapitalista utat. AZ ETIÓPIA északi részében kialakult helyzet rendezése és a gazdasági válto­zások folyamatának az elmélyítése - ez a két legfontosabb feladat, amelynek megoldása az Etióp Dolgozók Pártjára vár. Ezt állapította meg a központi bizott­ság plenáris ülésén Mengisztu Haile Ma­riam legfelsőbb etióp párt- és állami veze­tő. Kitért arra, hogy a tavalyi tervet nem teljesítették és kedvezőtlenül hatott az ország gazdaságára a legfőbb kiviteli cikk, a kávé világpiaci árának zuhanása. DZSIDDA szaúdi városban tegnap kezdődött meg Bahrein, Kuvait, Omán, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek külügyminisztereinek ülése. A kétnapos tanácskozáson elsősorban az el nem kötelezett országok jövő héten Belgrádban kezdődő csúcsértekezletén való közös fellépést egyeztetik. SRÍ LANKÁN tart a szélsőséges Népi Felszabadítási Front (JVP) által meghir­detett általános sztrájk. Az üzletek többsé­ge zárva tartott, bonyodalmak voltak a tö­megközlekedésben, a kórházakban csak a legszükségesebb szolgáltatásokat nyúj­tották és a hivatalokban sem volt félfoga­dás. A fővárostól, Kolombótól 35 kilomé­ternyire délre újabb vérontásról érkezett jelentés: ismeretlen tettesek 14 lakost lemészároltak egy halászfaluban. kai szervezet garantálhatja. Azonban a párt nem sajátíthatja ki a hatalmat, nem vállalhat minden döntést magára, s még kevésbé teheti ezt központi apparátusa. A társadalmat politikai eszközökkel kell irányítania. Ehhez az is szükséges, hogy bizalom legyen iránta, s mi az átalakítás ­ban látjuk a bizalom garanciáját. Ami a csehszlovák és a szovjet átalakí­tás közötti különbözőségeket illeti, ezeket nem kell egymással szembeállítani, hi­szen a sajátos feltételekből, a konkrét feladatokból adódnak, s abból, ahogyan ezeket az egyik vagy a másik ország megoldja. • Sokan állítják, hogy a peresztrojka előhírnöke a prágai tavasz volt. ön ho­gyan vélekedik erről?- A CSKP KB plénuma 1968 januárjá­ban - lenini alapokon - nagyon fontos határozatokat hozott a társadalom szo­cialista megújulására. Ennek sok eleme valóban hasonlít a peresztrojkához: vak, aki ezt nem látja. A lényeg abban rejlik, hogy az azt kővető fejlődés ellentétes volt a januári plénum határozatával. Az 1968 áprilisában elfogadott akcióprogram - amelyre Dubcek olyan gyakran hivatko­zik, s amelyet véleményem szerint annak idején el sem olvasott - nem érvényesült a gyakorlatban. Olyan erők kezdtek meg­határozóvá válni, amelyek ellenségesek voltak a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal szemben. A CSKP vezeté­se Dubcekkel az élen teret nyitott a hatal­mi harcnak, amelyet aztán nem tudott kézben tartani. Egyre aktivizálódtak azok az erők, amelyek leszámolást követeltek a kommunistákkal Azért, hogy a januári határozatokat nem lehetett érvényesítem, Alexander Dubcek a fő felelős. Ma hiába akar a felelősség alól kibújni, a történel­met nem lehet utólag újraírni. • ön szerint Dubőek visszatérhet még a hatalomba?- Ha visszatér, akkor mi már nem le­szünk itt... A CSKP mai vezetése nehe­zen tudna Dubéekkel együttműködni. Le­het ő bizonyos erők által befolyásolt fiatal generációk szimbóluma, de akik átélték 1968-at, tudják, hogy gyenge politikus volt. Bizonyos népszerűségre tett szert, ez azonban nem az ő érdeme, hanem az 1968. évi katonai beavatkozásnak tulaj­donítható. Tudni kell: Dubóek 1969 áprili­sában távozott funkciójából. • Fogoly volt...- ... de még egészen 1969 áprilisáig első titkár maradt, míg a CSKP KB ülésén le nem váltották. De Dubcek még ezután is - rövid ideig - különböző funkciókat töltött be, először a Szövetségi Gyűlés elnöke lett. Dubőek most aktivizálódik, de nála is van elmozdulás. 1968-ban nem beszélgetett volna Tomááek bíborossal és Havellal arról, hogy mit kell tenni. • önnek mi a véleménye arról, hogy az MSZMP és a magyar kormány a múlt héten elhatárolta magát az 1968. évi katonai akcióban való részvételtől?- Ez a Magyar Népköztársaság, az MSZMP, az önök dolga. Mi nem vetjük az önök szemére azt, hogy beavatkoznak a belügyeinkbe, ahogy ezt Nyugaton ír­ták. Mi csak azt mondjuk, hogy az MSZMP vezetése az említett nyilatkozat­ban nem veszi figyelembe azokat a felté­teleket, amelyek közepette ez a katonai akció megtörtént, s hogy ezzel objektíve azokat az erőket segíti, amelyek Cseh­szlovákiában -de nemcsak ott - ellensé­gesek a szocializmussal szemben. Akkor nagyon bonyolult helyzetet kellett megol­dani. Európa biztonságáról volt szó, arról, hogy a Varsói Szerződés és a NATO között ne bomoljom meg az erőegyen­súly. A katonai megoldásra a politikai eszközök kimerülése után került sor. Dubőeknek önmagát kellett megkérdez­nie: mi okozta, hogy a CSKP és a cseh­szlovák állam elvesztette szövetségesei bizalmát. • De talán a szövetségesek is túlzot­tan türelmetlenek voltak.- Ez lehetséges. • Javaslom, térjünk vissza a jelenhez, ön lát lehetőséget arra, hogy a CSKP érintkezési pontokat találjon az ellenzék­kel, vagy továbbra is konfrontációra törek­szik?- Miért ne lehetnének ilyen pontok? De ha ők kijelentik, hogy nem hajlandók ve­lünk egy játéktéren játszani, s olyan válto­zásokat akarnak a társadalmi rendszer­ben, hogy a mostaniból követ kövön nem hagynak, akkor hogyan tudnánk velük kapcsolatot teremteni. Ezenkívül óvatos­ságra intenek más országok példái is. • ön játékteret említett. De ki határoz­ná meg a játékszabályokat?-A játékszabályokat mindkét félnek együtt kellene megállapítania. Amennyi­ben párbeszédre kerülne sor, ez lehetne a tárgyalások első pontja. • Lát reményt arra, hogy ezek a tár­gyalások a közeljövőben megkezdődje­nek? Lehet-e a Néhány mondat... című felhívást, vagy az ellenzéknek az évfordu­lóval kapcsolatos magatartását úgy érté­kelni, hogy e folyamat kezdetén vagyunk?- Az ellenzék egyelőre nem viselkedik úgy, hogy a tárgyalásokhoz meglennének a feltételek. Ez az én véleményem. Az olyan nyomásgyakorló akció, mint ami­lyen a Néhány mondat... című nyilatko­zathoz az aláírásgyűjtés szervezése, nem alkalmas a tárgyalások megkezdéséhez. A mi feladatunk az átalakítás megvalósí­tása. Ehhez a társadalmi erők összefogá­sára, a hatalmi harc elkerülésére van szükség. Itt nem a Néhány mondat... követeléseiről van szó, hanem többről. A múlt és a jelen értékeléséről, a holnap programjáról. • Fojtík úr! Ahogy Magyarország és Csehszlovákia politikai rendszerében erősödnek a különbségek, úgy erősödik a két ország közötti polémia is. Gondolok itt az ön júniusi eperjesi beszédére, a víz­lépcsőrendszer körüli vitára, vagy a Ma­gyar Televízió Dubőek-interjúja által kivál­tott reagálásokra. Véleménye szerint a jö­vőben a polémia vagy az egymás iránti megértés, a tolerancia fog erősödni?- Azoknak a vitáknak, amelyeknek nincs racionális alapjuk és csak emóció­kat váltanak ki, meg kellene szűnniük. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hallgassunk az olyan kérdésekről, ame­lyekről nem egyforma a véleményünk. De igyekeznünk kell, hogy megértsük egy­mást abban, ami a múltban történt, s ab­ban, ami a jelenben történik. Kölcsönösen keressük az együttműködés útjait, mert szükségünk van egymásra. Az egész vi­lágon erősödik az integráció, s hibáznánk, ha ez alól kivonnánk magunkat. A Magyar Televízió Dubcek-interjúját szerencsétlen lépésnek tartom, s nem volt erkölcsös Kádár elvtárs személyét illetően. Én persze nem kívánom eldönte­ni az önök televíziójának programját. Ami az említett beszédemet illeti, nem mond­tam sem többet, sem kevesebbet annál, hogy önöknél különböző jelszavakkal - amelyek a becsületes embereket félre­vezetik - a szocializmus megújulásának lobogója alatt megjelentek olyan erők is, amelyek nem érdekeltek a szocializmus további fejlődésében. De annak a meg­győződésemnek is hangot adtam, hogy a folyamatokat kezükben tarthatják. Hogy hogyan, az az önök dolga. Meg kell mon­danom: nem volt világos számomra, hogy erre miért reagáltak olyan idegesen egye­sek önöknél, ön talán tudja? • Én nem reagáltam idegesen. Abban önnek igaza van, hogy Magyarországon vannak olyan erők, amelyek elutasítják a szocializmust és rendszerváltást akar­nak. De vannak baloldali erők is, amelyek demokratikus szocializmust akarnak. Re­mélhetően szabad választásokon majd a nép eldönti, mire szavaz.- A probléma abban van, hogy az, ami önöknél történik, az minket is befolyásol, s ugyanez fordítva is igaz, akár akarjuk, akár nem. Természetesen azt kívánjuk, hogy országainkban a fejlődés a lehető legkevesebb konfliktussal történjék. És ha jönnek még a szomszédok, s vannak kellemetlen hozzászólásaik, az kompliká­ciót okoz. De nem mindig értik meg, hogy minden országban azokra a kérdésekre keresik a válaszokat - természetesen a saját tapasztalataik és érdekeik alapján amelyek őket foglalkoztatják. Itt való­színűleg kölcsönösen nagyobb türelemre és toleranciára lenne szükség. • Megköszönve az interjút, engedjen meg egy utolsó kérdést: ön hogyan kép­zeli el politikusi jövőjét? Ha egy év múlva eljönnék Prágába, hogy interjút kérjek a CSKP második emberétől, önnel talál­koznék?- Látja, az ilyen kérdés a legjobb mód­szer ahhoz, hogy bennünket, vezetőket egymással szembe állítsanak. Hogy ki az első ember, az nyilvánvaló, de a többi egyenlő, jóllehet, az egyenlők között is vannak egyenlőbbek... Húsz éve vagyok a Központi Bizottság titkára, de engem nem a szovjet tankok - ahogy Nyugaton mondják - emeltek ebbe a tisztségbe, hanem egy évvel később titkos szavazás­sal választottak meg. Mi most a CSKP tavaszi kongresszusára készülünk és a választott testületekben személycseré­ket, fiatalítást, generációváltást szorgal­mazunk. Nem lenne helyes, ha ugyanezt nem érvényesítenénk a párt csúcsszerve­iben. De itt a kongresszus fog dönteni a személyi kérdésekről. Szünet Genfben (ÖSTK) - Genfben hétfőn, az éjszakai órákban ért véget a vegyi fegyverek betil­tásáról folytatott szovjet-amerikai tárgya­lások 12. fordulója. Ezek a konzultációk kiegészítik a genfi leszerelési konferencia keretében évek óta tartó sokoldalú ta­nácskozásokat. A 12 fordulón részt vett szovjet küldöttséget Szergej Bacanov, az amerikait Max Friedersdorf vezette. Kontravezér hazatérése (ŐSTK) - Managuába érkezett hétfőn Roberto Ferrey, a kontrák egyik vezető­je, aki élt a nicaraguai kormány ajánlatá­val és hatéves száműzetése után vissza­tért hazájába. Megérkezése után Ferrey nyilatkoza­tot írt alá, mely szerint önkéntesen tért vissza Nicaraguába, elfogadja a kormány által meghirdetett amnesztiát és elutasítja a fegyveres harcot. Újságíróknak nyilat­kozva elmondta, az ellenzéki koalíció ol­dalán be akar kapcsolódni a választási harcba. A kolumbiai elnök nemzetközi összefogást sürget a narkómaffia elleni harcban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents