Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-03 / 181. szám, csütörtök
ÚJ szó 5 1989. VIII. 3. Mélyvízben korhatár nélkül - bár gyakran mentőövvel (Gyökeres György felvétele) Körkép a termálfürdőkről Az idei nyár elkényeztetett minket. Kánikulában nem volt hiány. Persze, előfordult olykor, hogy hűvösebb szellők fújnak. A Galántai (Galanta) és a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás meleg vizű strandjain azonban ilyenkor is akadnak fürdőzők. „Visszajön az iskola...“ Győgyhatása nincs Fél órával a nyitás előtt, szemerkélő esőben érkeztünk a Sládkovi- covo melletti Vinceházi erdő (Vincov les) termálfürdőjébe. A közkedvelt üdülőközpont területén néhány munkáson és két dühödten ugató farkaskutyán kívül senkit sem látni. Szilágyi Edit, a fürdő pénztárosa a kedvezőtlen időjárás ellenére bent ül a bódéjában, keze ügyében eladásra váró jegyek. Gondolja, hogy elkél ma is néhány?- Biztos vagyok benne. Tegnap is hasonló idő volt és ennek ellenére - jegyzeteibe pillant - 355 felnőtt és 166 gyerekjegyet adtunk el. Látogatóink között helybeliek és turisták is vannak. Az üdülőközponton belül ugyan még egyelőre nincs hol elszállásolnunk őket, a városban azonban néhány engedéllyel rendelkező helybéli kertjében sokan sátoroznak. Elindultunk hát a legközelebbi „magánkemping", Pethö Péter háza felé. A pénztár ablaka előtt ekkortájt már négy csapzott hajú gyerkőc toporog. Lelkesen kiabálják: ilyenkor a legjobb fürödni! Pethő Pétert házának kertjében, lakóinak sátrai közt találjuk. Szomszédjával, Karika Lászlóval csak az idén vágtak neki a vállalkozásnak. A sátrakban csehországi cégek dolgozói - vítkovicei földművesek, brnói vasutasok - laknak, kéthetente váltakozva. Nem, magánembereket nemigen tudnak elszállásolni, erre nincs elég helyük, de ha nagyon akarnánk, valamelyik másik magánkempingben találnánk szállást. Feltennénk pár kérdést a turistáknak is, azok azonban ebben a szabadságolok számára korai órában még nem mutatkoznak, így elhisszük Pethő Péternek, vendégei elégedettek a szállással. Ezt a kertben látható, gondosan karbantartott teniszpálya is megerősíteni látszik. Galántán áthaladva megállunk a járási idegenforgalmi hivatal igazgatójánál, Rudolf Orel mérnöknél, a járás fürdőinek „gazdájánál”. Mondja már el, mi az, amit tudni érdemes a gondjaira bízott nagyobb fürdőkről. Fejből sorolja: a fürdőket egy országos geotermális program keretében nyitották meg. A furatok 1500 méter mélyek. A földből fölbu- gyogó víz 62-68 fokos, de természetesen lehűtve, 35-40 fokosán kerül a medencékbe. A források kapacitása másodpercenként 15 liter. Vinceházán még csak tervezik, de Diákiban (Diakovce) már épületeket is fűtenek a meleg vízzel. A deáki fürdő kapacitása három és fél, a vin- ceházié pedig két és fél ezer ember, de a különlegesen meleg hétvégeken előfordul, hogy kétszerannyi látogató is megfordul bennük.- Alkalmasak a forrásvizek valamilyen betegség gyógyítására is?- Hivatalosan egyik forrásunkat sem minősítették gyógyforrásnak. Ásványanyag-tartalmukat nézve, a belőlük bugyogó víz nem más, mint meleg ivóvíz. Néhány látogatónk azonban esküszik rá, hogy ízületi, illetve gerincbántalmaikon sokat segített a fürdő, s csak emiatt járnak vissza minden évben. A deáki fürdő bejáratánál ott a turistakeserítő tábla: Megtelt. Persze nem az alkalmi fürdőzők. hanem a több napra is letelepedni vágyók számára. Ha nagyon kérnénk se tudna helyet adni számunkra? - kérdeztük Peter Martinkoviöot, a fürdő vezetőjét.-Akkor se ha, nagyon-nagyon- mosolyodik el. - Egyszerűen tele vagyunk és úgy tűnik, hogy jó darabig ez marad a helyzet. De hát erről személyesen is meggyőződhet. Jó időben - rossz időben Igaza volt: sátor sátor hátán, s - egyelőre - bennük a vendégek többsége. A medencékben alig tucatnyian úszkálnak.- Szerveznek valamilyen programot rossz idő esetére az üdülőknek?- Mindenféle időjárásra van, illetve lesz megfelelő programunk. Ha jó az idő, akkor a vendégek fürödhetnek, ingyenesen használhatják a sportpályákat, a gyerekek a játszótereket. Hetente háromszor szabadtéri filmvetítést és diszkót is rendezünk. Rossz idő esetére kirándulásokat tervezünk a környék nevezetességeinek megtekintésére. A sátrak, illetve a lakókocsik között senki, a medencékben úszkáló- kat elég körülményes lenne megközelíteni, így a vendéglőben üldögélő handlovái Mlad’ ipari szövetkezet dolgozóit kérdeztük meg: elégedet- tek-e az üdülőközpont nyújtotta lehetőségekkel?-Az időjáráson kívül mindennel- válaszolják kórusban. - Az ellátás jó, tejhez, kenyérhez, friss újsághoz sorban állás nélkül juthatunk. Gyerekeink szintén nagyon jól érzik magukat. A nyárasdi (Topol’níky) strandon egyetlen leterített pokróc sincs, a gyermekmedence is árválkodik. Csak a nagymedencében lubickol négy kempínglakó. Megborzongok, amint meglátom őket. - A vízben egyáltalán nincs hideg - mosolyognak didergésemen, holott még az úszómester is melegítőben ügyel a medence partján. Gaál László helyettes vezetővel a termálfürdő ellátásáról beszélgetek.- Annak ellenére, hogy a mi fürdőnk egészen kicsi és csak két medencénk van a látogatottságra nem panaszkodhatunk. Csúcsforgalom idején, bizony nagyon sokan kénytelenek a kapuból visszafordulni, mert a medencékben ilyenkor szinte már mozdulni sem lehet. A strandolók a büfékben - melyekhez terasz is tartozik - hidegételeket, üdítőket, édességeket vásárolhatnak. Sajnos, a zöldség- és gyümölcsellátás eléggé hiányos és ezt már többször is szóvá tették vendégeink. Hiányolják az olcsó, meleg ételeket is. Ezenkívül nagy szükség lenne egy újságárusra is, mert sem a szomszédos kempingben, sem a közeli faluban nincs lehetőség a napi- és hetilapok beszerzésére. Aztán körbesétálunk a kis strandon, amely igazán hangulatos helyen van. Közben megtudom, már tervezik a harmadik medence építését és gondolom ezzel a szolgáltatások is javulnak majd. Mire Nagymegyerre (Őalovo) érünk, a nap is meggondolja magát és előbukkan a felhők mögül. A termálfürdőben zajlik az élet, a turisták csoportokba verődve sétálnak a strand piacán, ahol az árusok kínálják portékájukat: amerikai palacsintát, szebbnél szebb zöldséget és gyümölcsöt, feliratos trikókat, ruhákat és még sok mást. Itt már igazi üdülőhelyi hangulat uralkodik, a medencék közelében is nagy a zsi- bongás. Bővül még Paxián Károlyt, a nagymegyeri termálfürdő igazgatóját a fürdő látogatottságáról és szolgáltatásairól kérdezem.-A nagy melegek idején 4-4,5 ezer vendégünk van, de ha nincs olyan forróság, akkor is eljönnek kétezren. Közvetlen szomszédságunkban van egy kemping, amely elsősorban üzemi üdülő. Itt hetente 800 személy cserélődik. A fürdőhöz tartozik még egy 40 férőhelyes szálloda is, de más szálláslehetőség nálunk nincs. A többi érdeklődőt magánházaknál tudjuk elhelyezni. A legtöbben természetesen a hétvégeken fordulnak meg nálunk. Vendégeink zöme - mintegy 70 százaléka - Csehországból érkezik, körülbelül 20-25 százaléka magyarországi, bulgáriai, NDK-beli, romániai vagy éppen szlovákiai turista, a fennmaradó 5-10 százaléka ,,hazai“ látogató. Sajnos, - vagy szerencsére? - a csallóközi emberek nagyon szeretnek dolgozni és a fürdőzés, sütkérezés helyett inkább a fóliázást választják.- A vendégeknél két büfé és egy étterem áll rendelkezésükre. Kora tavasztól késő őszig a kistermelők, árusok kínálatából is válogathatnak. Borbély és fodrász is működik, a félig fedett medencénél pedig egy masszázs-szalont is berendeztek. A termálfürdőben jelenleg öt medence van, de 1991-ben szeretnének átadni még egy fedett uszodát, jövőre pedig már megkezdik a kemping egyik felének átépítését. A faházikók talpazata alatt ugyanis rengeteg féreg és rovar telepedett meg, melyekre nagyon sokat panaszkodnak a lakók. A vendégek többsége a félig fedett uszodában tartózkodik. A medence épületében Lencse Mária úszómesterrel a vendégekről beszélgettünk.- Igaz, hogy mi vagyunk a vendégekért és nem fordítva, de azért el kell mondanom, hogy bizony sok fegyelmezetlen látogatónk van. Nagyon sokan a táblák és a szóbeli figyelmeztetés ellenére sem tartják be az előírásokat. A 36 fokos vízben a tizenöt éven aluliak és a szívbetegek nem fürödhetnek Sok szülőt azonban többször is figyelmeztetni kell és akkor is csak megjegyzésekkel, hajlandó kiküldeni a gyerekét. Mások nem zuhanyoznak le fürdés előtt, a medence mellé viszik pogy- gyászukat, holott az épületben van csomagmegőrző. Vagy, zárás után úgy néz ki a strand, mint egy szemétdomb. Sokan azt gondolják, a gondtalan nyaralás egyenlő azzal, hogy az ember fegyelmezetlen és rendetlen lehet... Bár közben az idő megenyhült, a kempinglakók közül néhány még a házikó előtt üldögél, keresztrejtvényt fejt, olvas, vagy rádiót hallgat. A Mikóczi-család szomorkodik kicsit, mert éppen a lehűléskor érkeztek. Reméljük, nem lesz ilyen hűvös egész héten, mert akkor oda az egész szabadságunk - bizakodik a családfő. Aztán az idő megenyhül, egyre többen merészkednek a vízbe. Az ismerős, „strandzsivaj“ délutánra felerősödik. Kisüt a nap. Újra igazi a nyár! Pokróc pokróc hátán, fej fej mellett, fürdőruháktól tarkállik a strand. KLUKA JÓZSEF PÓDA ERZSÉBET Kitűnik az apró, szétszórt falusi házak közül az új kultúrház épülete. A művelődési központ több funkciót is betölt. Otthont ad a helyi nemzeti bizottság irodáinak, és az állami gazdaság adminisztrációs helyiségei is itt kaptak helyet az emeleten, míg a földszinten a kultúrterem (a felirat szerint a nagy tanácsterem) található. Az épületben a friss festék és az új bútorok jellegzetes szaga elegyedik. De ettől már kevésbé fájdul meg az ember feje, mint az öreg, dohos szagtól.- Nem kósza hír, szeptember 1- jétől valóban újra lesz iskolája a falunak. Igaz, hogy csak az első és a második osztály költözik vissza, de mi ezt is óriási eredménynek, ha úgy tetszik engedménynek tartjuk.- Ezekkel a szavakkal fogadott Bre- zovszki József, a Füssi (Trávnik) Hnb elnöke, akinek az utóbbi hetekben megduplázódott a gondja.- Évekig ennek az új épületnek az elkészültére vártunk, s most, amikor lélegzetvételnyi időhöz juthatnánk, minden kezdődik élőiről. Kőműveseket, festőket hajszolunk, hogy a tanév kezdetéig rendbe szedjük az iskolát.- Miért hanyagolták el az 1975- ben megszüntetett kisiskola épületének karbantartását?- Akkoriban nem is gondoltuk volna, hogy valaha visszajönnek ide a gyerekek. Olyan váratlan ez az egész, hogy csak most döbbentünk rá igazán, hol csúszott hiba a dolgokba. Tizennégy éven keresztül ugyanis a faluban működő társadalmi szervezeteknek adott fedelet az elárvult épület, s ahogy ez lenni szokott, közös lónak túrós a háta... Egyik szervezet sem tartotta a magáénak igazán. Nem is volt a tatarozásra keret. Úgy hallom, falugyűlésen jelentették be a szülőknek az örömhírt, hogy vége a több mint egy évtizedes buszoztatásnak, újra itthon tanulhatnak a kicsinyek. Csakhogy az örömbe üröm is vegyül, hisz az akkor elvitt 1-5 helyett csak az 1-2. évfolyamok jönnek vissza.- Volt más probléma is, ami miatt vegyes érzelmekkel fogadták a hírt. Az első időben úgy látszott nincs biztosítva az étkeztetés, illetve a napközi működése. Szerencsére pár nappal ezelőtt értesítettek a Komáromi (Komárno) Járási Nemzeti Bizottság iskolaügyi szakosztályáról, hogy a napközinkbe fiatal, érettségizett munkaerőt kapunk.- Hány kisdiákot érint a vissza- költöztetés?-Aránylag kis létszámú, mindössze 917 lakost számláló község vagyunk, csak 14 gyerekről van szó. Kilenc elsős és öt másodikos tanuló lesz szeptembertől a helybeli tanuló- ifjúság. Tanítójuk Janik Edit lesz, aki Nemesócsáról (Zemianská Olőa) jár be majd a faluba. Csöndes kis község ez a távolsági útvonaltól alig tíz kilométerre lévő település. Talán túlságosan is az. Molnár Rozália, a hnb adminisztrációs dolgozója nem rejti véka alá a véleményét:- Az egész az iskola megszüntetésével kezdődött. Nem folyt addig sem valami pezsgő kultúrális élet a faluban, de utána az is leállt. Egy- egy rendezvényre nem akadt szavaló, hogy a kultúrműsorról ne is beszéljek. A csicsóí (Cicov) iskolába telefonálgattunk, hogy segítsenek már ki bennünket, küldjék haza egykét gyerekünket, hogy a rendezvényeken ne maradjunk műsor nélkül.- Némelyik szülőnek fenntartásai vannak a tanítás színvonalát illetően ...- Inkább arról van szó, hogy a szülőket a környezet rendezetlensége, és az iskola épületének állapota nyugtalanítja. A faluba kerülő pedagógustól a gyerekek ugyanazt elsajátítják, mint bárhol másutt. Tehát a tanítónő személyét illetően nincs ok az aggodalomra. A 26 kisgyerek számára fenntartott óvodában tart az öthetes szünidő. Vojtek Viola, a két óvónő egyike itt él a faluban. Otthonában kerestem fel.-Az „új iskola“ ügyében jött?- invitált a nappaliba. - Hát lesz belőle valami? Alig akarom elhinni. Hiába, iskola nélkül - mégha mégoly kicsi is a faluban nincs élet!- ön a nőszövetség alapszervezetének is az elnöke. Mennyiben változtat a szülő és a gyermekek helyzetén, a kulturális életen, a szervezeti munkán az iskolanyitás?- Több mint 20 éve tanítok ebben a faluban. Bátran mondhatom, hogy a fiatalokkal szoros a kapcsolatom, ha csak azt a pár évet számítom is, amióta az ő gyermekeiket tanítom. Szemmel látható volt, hogy a hetvenes évek közepén történt iskolakörzetesítés negatív hatással volt a falu életére. Ehhez hozzájárult aztán az is, hogy hosszú évekig nem lehetett lakásépítkezésre engedélyt kiadni, s a fiatalok közül sokan elköltöztek a faluból. Mostanra ugyan megváltozott a helyzet, épülnek is a családi házak, pedig munkalehetőség csak a környező községekben, városokban található. Az iskola megnyitása a szülőket megnyugvással tölti el, hiszen a kicsiknek nem kell majd korán reggel kelniük, utazniuk, hogy aztán egy órát várjanak a tanítás megkezdésére. Úgy gondolom, hogy ezután a fiatal szülőkkel sem fog megszakadni a kapcsolatunk, mert gyermekük által a falu iskolájához kötődnek majd. Természetesen az is nagyon fontos, hogy tanító - idővel talán több is - kerül a faluba. Remélem, hogy jó együttműködést alakítunk majd ki. A jó együttműködéshez nagy segítség a népművelő is. Július 1-jétől Borsicky Judit tölti be ezt a munkakört, aki nagy lelkesedéssel látott hozzá a szervezéshez, rendezéshez. A huszonhét éves fiatalasszony végzettségét tekintve laboráns, de a gyermekgondozási idő leteltével elvállalta a népművelői munkát.-Sokkal nehezebb feladat, mint gondoltam. Rengeteg a papírmunka, kevés idő jut magára a tevékenységre. De vállaltam és igyekszem is megfelelni az elvárásoknak. A hnb pár hónappal ezelőtt megüresedett régi épületében nyugdíjasklubot szeretnék létesíteni, illetve olyan klubot, ahová esténként a fiatalokat is össze lehetne hívni. Nem szívesen beszélnek róla, de ebben a faluban egyáltalán nem működik a SZISZ. A hnb elnöke szerint a mai fiatalokat igen nehéz összetartani, elégedetlenek sok mindennel. A régi iskolában működhettek volna, mégse éltek a lehetőséggel. Tény, hogy nincs meg a szükséges összetartás a mostani fiatalokban. Nem kötődnek minden szállal a szülőfalujukhoz úgy, ahogyan a szülők - a felnőttek - szeretnék. Talán a kötődés megszilárdul, ha újra lesz miért, ha úgy érzik, a gyermekeik ott cseperednek a szemük előtt. örüljünk hát, hogy szeptember elsején újra gazdagabbak leszünk egy iskolával. SZITÁS GABRIELLA Pionírnyár Nyugat-Szlovákia 52 pionírtáborában jelenleg több mint 12 ezer gyermek nyaral. A táborok szervezői gazdag programmal várják az alapiskolásokat, melyeknek központjában a pionírszervezet megalakulásának 40. évfordulója áll. A 14-15 éves korosztály számára kéthetes csereüdülést szerveztek Szaratovban, ide a szakmunkásképző intézetek, középiskolák és gimnáziumok legkiválóbb tanulói kerülnek jutalomként. A szaratovi iskolásokat Nyitrában (Nitra), Trenéínben és Bratislavában látják vendégül. Dicséretre méltó, hogy a vállalatok az új gazdasági feltételek mellett is nagy gondot fordítanak a dolgozók gyermekeinek üdültetésére. Így például a trnavai nehézgépgyár két pionírtábort is szervezett, egyet a városban, egyet saját üdülőtelepén, s ezen kívül magyarországi és bulgáriai üdülésen is részt vehetnek a vállalatoknál dolgozó szülők gyermekei. Hasonló aktivitást mutatott ezen a téren a Zlaté Moravce-i Ca- iex, a skalicai csapágygyár, a tolmá- csi (Tlrnaöe) energetikai gépgyár és egy sor más vállalat. A nyári vakáció két hónapja alatt a Nyugat-szlovákiai kerület pionírtáboraiban több mint 38 ezer fiú és lány élvezheti a nyár örömeit. (ŐSTK)
