Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám, szombat
Újból a csehszlovák zászló lobogott Beszélgetés GUSTÁV HUSÁK elvtárssal a szlovák nemzeti felkelés örökségéről Gustáv Husák elvtárs a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke interjút ! adott a Rudé právo és a Pravda szerkesztőségének a szlovák nemzeti felkelés egyes kérdéseiről, valamint arról, milyen örökséget jelent népünk, a csehek és a szlovákok közös állama számára napjainkban és a jövőre nézve Is. • Husák elvtárs, a Tanúságtétel a szlovák nemzeti felkelésről cimú könyvében azokat a pillanatokat is leírja, amelyeket jogosan történelmi jelentöségúeknek nevezett - a Szlovák Nemzeti Tanács nyilatkozatának elfogadását, amelyben a szlovák nép egyértelműen hitet tett a cseh nemzettel való testvéri együttélés mellett az új Csehszlovák Köztársaságban. A nyilatkozat ünnepélyes felkiáltással ér véget: Éljen a Csehszlovák Köztársaság! Az akkori szlovák politikai vezetők valóban ilyen egyértelműen döntöttek a Csehszlovák Köztársaság felújításáról?- Abban az időben, amikor a nyilatkozatot jóváhagyták (1944. szeptember 1-jén) a Szlovák Nemzeti Tanács már valóban egyértelműen állást foglalt a csehszlovák államiság kérdésében. Természetesen különféle viták folytak, különböző irányzatok jelentkeztek, de a Szlovák Nemzeti Tanácsot megalakító személyiségek egyértelmű álláspontra helyezkedtek a Csehszlovák Köztársaság felújításának kérdésében, amikor jóváhagyták a karácsonyi egyezményt (a szlovák antifasiszta ellenállás Bratislavában 1943 karácsonya előtt elfogadott közös platformját - a szerk. megjegyzése). A vita már nem arról folyt, hogy fel kell-e újítani a Csehszlovák Köztársaságot, inkább arról, milyen legyen a felújított köztársaság. A koncepciók természetesen kissé eltérőek voltak, egyrészt hatást gyakorolt London, vagyis Beneé elnök, másrészt Csehszlovákia Kommunista Pártja és moszkvai vezetése. A karácsonyi egyezményben egyértelműen a Csehszlovák Köztársaság felújításáért folytatott harc minden kétséget kizáróan egyet jelentett a demokratikus államért, a csehek és szlovákok közös államáért, a két nemzet egyenjogú helyzetéért folytatott küzdelemmel. Egyértelműen a Csehszlovák Köztársaságnak, mint demokratikus államnak a felújítására vonatkozó irányvonal érvényesült. • Ki fogalmazta meg a Szlovák Nemzeti Tanács nyilatkozatát? A kommunisták vagy a nem kommunisták?-Azt mondhatom, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsban képviselt erők közösen készítették. • Mondjuk meg nyíltan, hogy a szlovák népnek a háború előtti köztársaság idejéből számos keserves tapasztalata volt a burzsoá köztársasággal kapcsolatban, amely 1938-ban felbomlott, s Tiso klerikális fasiszta rendszere Csehszlovákia-ellenes irányvonalat követett. Ennek ellenére a szlovák nemzeti felkelésben ismét érvényesült a szlovák és a cseh nemzet történelmi összetartozása, miben gyökerezett ez?- A kapcsolatok valóban történelmiek. Az évszázadok folyamán sok neves cseh és szlovák személyiség foglalt állást az összetartozás kérdésében. Különösen a nemzeti megújhodás korában és 1848-ban, a Prágában megtartott szláv kongresszuson. Emlékezetes őtúr és társai tevékenysége ebben az időben. Aztán meg kell említeni a csehek és szlovákok nemzeti felszabadításáért 1918 előtt folytatott küzdelmet. A történelem sok konkrét eseményt tart nyilván cseh és szlovák viszonylatban is. Az első köztársaság és burzsoá vezetői, sajnos nagy hibát követtek el, .hogy a nemzetiségi kérdést az ún. egységes csehszlovák nemzetfelfogással oldották meg. Szlovákiában nem találhatott és nem is talált táptalajra ez a helytelen elmélet, inkább a klerikális erők és szeparatista irányzatuk malmára hajtotta a vizet. Ennek ellenére tudni kell, hogy az első köztársaság Szlovákiában pozitív hatást gyakorolt, sok mindent adott - említsük meg a szlovák kultúrát, a szlovák iskolákat, a szlovák újságokat stb. A szlovákok nagyobb teret kaptak, véget ért a közvetlen elnemzettelenítés. Annak ellenére, hogy burzsoá demokráciáról volt szó mégis más volt, mint az előző félfeudális rendszer. Mindez összefüggött a Szlovákiába került csehek szerep- vállalásával, akik többsége haladó nézeteket vallott. Ez befolyásolta a mélyebb együttműködést. A háború időszakában gyakran szó vétették az 1918 és az 1938 közti irányzatot. A közös állam mély nyomokat hagyott az emberek gondolkodásmódjában. A Csehszlovák Köztársaság kétségtelenül új szakaszt jelentett Szlovákia életében. A CSKP legális tevékenysége sokat jelentett. A ludák párt nacionalista irányzataival és csehellenes propagandájával természetesen bomlasztani akarta ezt a tudatot, de ez nem sikerült. A Csehszlovák Köztársaság és a csehszlovák államiság gondolata túlsúlyba került és a felkelés idejében vezérelv lett. Megemlítek egy mozzanatot, amely sok mindent megmagyaráz. A felkelés alatt sok városban és faluban megfordultam. Mindenütt csehszlovák zászlók lobogtak. A szlovák lakosság így fejezte ki, hogy az egységes köztársaságot támogatja. Spontán reakcióról volt szó. A Csehszlovák Köztársaság támogatása a szlovák nemzeti felkelés nagyon fontos tényezője. Külpolitikai vonatkozásban azt jelentette, hogy nyíltan csatlakoztak a felújított Csehszlovák Köztársasághoz. Szlovákiában teljes vereséget szenvedett a ludák politika, szeparatizmusa, s az a „szlovák állam“ végét jelentette. Ez nagymértékben befolyásolta az emberek gondolkodását Szlovákiában a felszabadulás után is. • Úgy gondolom, a szlovák nép történetében másodszor szavazott a csehek és a szlovákok közös állama mellett. Mi a tanulsága ennek nemzeteink jelene és jövője szempontjából?-Csehszlovákia és a csehszlovák államiság gondolata kiállta a történelem nehéz próbatételét. A két nemzet és valamennyi nemzetiség állandó közös feladata, hogy céltudatosan fejlesszék szocialista államunk történelmi vívmányait, hagyományait, elmélyítsék az állam demokratizmusát, a szó valódi értelmében népi jellegét és a dolgozó nép tömegeire támaszkodjanak. Csehszlovákia és a csehszlovák államiság gondolatának szilárdságát az adja meg. hogy politikai és gazdasági szempontból kifejezi a két nemzet egyenjogúságát. Ezért a nemzetiségi kérdések és más problémák kellő érzékenységgel történő megoldása támogatja a közös állam gondolatát. • A Tanúságtételben forradalmi parlamentnek nevezi a Szlovák Nemzeti Tanácsot. Az a valóságban forradalmi kormány is volt, a Nemzeti Front, a hazafias koalíció első kormányának tulajdonképpeni elődje. A szlovák politikai vezetők hogyan jutottak el a Nemzeti Front gondolatához, ehhez a kulcsfontosságú gondolathoz a felszabadult köztársaság további fejlődése szempontjából?- Mindenekelőtt számos kísérlet történt, hogy a kommunista ellenállást összekapcsolják az ún. polgári ellenállással, összefogják az antifasiszta erőket. Ez történt 1941 előtt, de különösen utána. A felkelést megelőző évben politikai viták és szócsaták folytak. Ebből született meg a hazafias erők egyesülésének gondolata. A felkelés előtti évben kidolgozták a baloldali erők, vagyis a kommunisták és a szociáldemokraták, valamint az egész polgári tábor összefogásának javaslatát. Az együttműködésnek ez a rendszere kulcsfontosságú volt a felkelés sikere szempontjából. A járásokban, a községekben és a városokban egy frontba egyesülhettek az antifasiszták, akik támogatták a köztársaságot, a további haladó fejlődést. Ez a gondolat a szabadságért folytatott antifasiszta harc széles bázisán kapcsolta össze az embereket. így keletkezett az, amit Nemzeti Frontnak nevezünk. Az ellenállásban született meg, de életképesnek bizonyult nemcsak az ellenállásban, hanem a háború utáni időszakban is. Szlovákiában akkoriban „felkelési irányvonalnak“ neveztük ezt a formát. Felkelési irányvonalnak, mint az antifasiszta erők széles körű együttműködését a harcokban és a felszabadulás után is. 1945 márciusában Moszkvában az első nagyobb politikai tanácskozáson, amelyen részt vett a moszkvai emigráció, a londoni emigráció és a londoni kormány, valamint Be- neá elnök, és a felszabadított területekről a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége, ezeket a problémákat sokoldalúan megvitatták, sőt heves viták folytak, de megalakult az a platform, amelyet a történelem Kassai (Koáice) Kormányprogramként ismer. A Nemzeti Front rendszere kifejezte tehát a legkülönbözőbb erőknek a konkrét konstruktív program megvalósításában folytatott együttműködésének gondolatát. • A szlovák nemzeti felkelésnek különösen nagy súlya volt a moszkvai tanácskozásokon. A Nemzeti Front elméletét ekkor már az élet igazolta ...- Bizonyára. Már a felkelés előtt gyakorlatilag érvényesítették szerepüket az első nemzeti bizottságok. Illegalitásban voltak, de működtek. A felszabadított területeken a lakosok sajátjuknak tekintették ezeket a szerveket. A Kassai Kormányprogram egyesítette és továbbfejlesztette a Nemzeti Front irányvonalát. • A szlovák nemzeti felkelés során egy további történelmi esemény is történt. A kommunista párt első ízben lett kormánypárt. Tulajdonképpen megszületett az, amit ma a kommunista párt társadalmi vezető szerepének nevezünk. Akkoriban azonban ezt senki sem fejezte így ki. Hogyan nyilvánult meg és hogyan érvényesült Szlovákia Kommunista Pártjának, mint vezető politikai erőnek a tekintélye?- Pártunk a sokéves illegális tevékenységgel majd a Nemzeti Front keretében folytatott természetes együttműködéssel szerzett tekintélyt. A legkövetkezetesebb antifasiszta erő volt, egyértelműen támogatta a köztársaság felújítását, új, szociális, nemzeti tartalmát. Ezek a gondolatok éltek a széles rétegekben. A párt volt az egyedüli olyan erő, amelynek kiépült szervezeteinek szélesebb hálózata, saját sajtója volt stb. A felkelés első újsága a Pravda volt. Ezért a párt harcolhatott a legkövetkezetesebben azokért a gondolatokért, amelyek éltek a népben, és amelyeket a kommunista párt kifejezett. A pártnak természetes tekintélye volt. Felső szinten, vagyis a Szlovák Nemzeti Tanácsban, de ugyanúgy a járásokban és a községekben is. A kommunisták támogatása nélkül egyetlen elképzelés sem érvényesülhetett. Természetesen fontos szerepe volt az objektív helyzetnek. A Vörös Hadsereg nyugat felé nyomult előre, és mindjobban éreztük közelségét, széles körű tiszteletet kiváltva. Tudták, hogy a szabadság kelet felől érkezik. Ez megerősítette a kommunista párt iránti rokonszenvet, az iránt a párt iránt, amely érvényesítette a Szovjetunióval folytatott együttműködés irányvonalát. Abból a természetes tekintélyből, amelyet a párt megszerzett született vezető szerepe az ellenállásban és a felkelésben. • Nyilván ilyen összefüggésekben kell látnunk a kommunisták példamutatásának erejét.-Természetesen. A konkrét példamutatásra szükség van. A kommunisták az illegalitásban és a felkelésben becsületesen harcoltak a szabadságért, a nép ügyéért, a párt programjáért. Példamutatásukkal magukkal ragadták a többi polgárt és szervezték a közös harcot. Ha a felkelés alatt olyan ember állt volna a pártszervezet élén, aki mások mögé bújik, akkor nem szerzett volna tekintélyt. És ez a tanulság napjainkra is kiváltképp érvényes. • Könyvében számos bizonyítékot nyújt a felkelés internacionalista jellegéről. Nem fejezte ez ki már akkor azt a gondolatot, amely csak napjainkban született meg - a közös európai ház gondolatát?- A fasizmus elleni harc valóban egész Európa ügye volt. Az európai nemzetek antifasiszta erőinek közös céljuk volt: legyőzni a nácizmust, visszaadni a nemzetek szabadságát. Az internacionalizmus a felkelés nagy, döntő eszméje volt. Sok minden történt, amíg eljutottunk a közös európai ház gondolatához, s ebben az antifasiszta küzdelem széles, világot átfogó hatása is közrejátszott. Ezt tanúsítja többek között a csehek, a szlovákok és más nemzetiségűek részvétele a spanyol polgárháborúban stb. A mieink harcoltak keleten és nyugaton is. Más nemzetek képviselői nálunk, a mi oldalunkon ragadtak fegyvert. Szlovákiában mintegy 3000 szovjet állampolgár, több mint 2000 cseh harcolt, többségük a Svoboda-hadtest- ben kiképzett csehszlovák ejtőernyős brigád tagja volt. A felkelésben aktívan részt vett négyszáz francia partizán, kétszáz német nemzetiségű partizán, lengyelek, jugoszlávok és más nemzetek fiai és magyar antifasiszták is. Valamennyien hősiesen harcoltak a szlovák nemzeti felkelésben. Egy gondolat egyesítette őket - az antifasiszta erők tekintet nélkül nemzetiségükre, demokratikus, szabad, kölcsönösen együttműködő, békés Európát akartak. Ebből a szempontból nagyon időszerű gondolatról van szó. Egyik építőköve annak a kornak, amelyhez elérkezünk, amelyben közösen olyan globális kérdéseket kell megoldanunk, mint a leszerelés, vagy a környezetszennyezés, vagy a szorosabb együttműködés. • Az igazsághoz tartozik: a felkelők internacionalista családjában a szlovák katona és partizán mellett fontos szerepük volt a szovjet partizánoknak, főleg a szervezőknek?- Számbelileg nem nagy erőt képviseltek, de Szlovákiába tapasztalt partizáncsoport-szervezők érkeztek. Ez jelentősen hozzájárult a széles néprétegek aktivizálásához. A szovjet partizáncsoportok ugyanis ideális feltételek közé érkeztek: a felkelés előkészítése már olyan mértékben hatást gyakorolt arra a környezetre, amelybe megérkeztek, hogy azonnal segítséget, szövetségeseket és támogatást kaptak. Gyorsan kapcsolatot teremtettek a néppel, de a hadsereggel is, • amelytől fegyvert és segítséget kaptak. • Kíjevben volt a szovjet partizánmozgalom törzskara. Kapcsolatban állt vele a Szlovák Nemzeti Tanács?-Nem. A Szlovák Nemzeti Tanács vezetőinek a felkelés előtt nem volt közvetlen kapcsolatuk Kijevvel. A felkelés alatt azonban megérkezett a moszkvai emigráció küldöttsége, élén Ővermával. Tagjai között volt Slánsky is, aki Kijevben a partizán vezérkarban dolgozott és hasonló küldetése volt a felkelés területén is. így találkozott e két vonal. A felkelés előtt és alatt tervezett valamennyi akciónkat összekapcsoltuk a Szovjetunióhoz fűző irányvétellel. A csehszlovák-szovjet barátság valóban a harcokban, népünk vágyait kifejezve született meg, és folytatását jelentette annak, amit az első köztársaság idejében megteremtettünk. Olyan erőt láttunk a Szovjetunióban, amely szabadságot hoz nekünk. Ez volt a kivezető út nemcsak a kommunisták számára. Az 1943. évi csehszlovák-szovjet szerződés megkötése után a polgári erők sem kételkedtek abban, hogy a Szovjetunió szabadítja fel Csehszlovákiát. Ez pedig változást jelentett a polgári táboron belül. Ezt a gondolatot a reális szükségletekből kiindulva tették magukévá, és ez további együttműködésre ösztönözte őket. Az akkor felkelő Szlovákia szinte valamennyi rétege legközelebbi barátként üdvözölte a szlovák területre érkező szovjet partizánokat. • Megemlítette Jan őver- mát a cseh politikai vezetők képviselőjeként. Személyesen is találkozott vele? Milyen volt a benyomása róla?-Gyakran találkoztunk. Őverma a moszkvai küldöttség legjelentősebb személyisége volt. Mások is voltak ott, Slánsky, Őulen és a többiek. Ott volt Lauáman is. De őverma volt a politikailag legfejlettebb, intelligens, gondolkodó személyiség. Figyelte az eseményeket és nagyon gyorsan reagált. Hatékony politikai segítséget nyújtott. Igen tiszteltük, Gottwald a párt vezetésében legközelebbi munkatársként számolt vele. Olyan személyiség volt, aki köreinkben óriási tekintélynek örvendett. Fölöslegesen nem avatkozott be, nem utasítgatott, nem hívta fel a figyelmet önmagára, érzékenyen reagált a problémákra. Az SZLKP Központi Bizottságának Titkárságán dolgozott. Gyakran találkoztunk, vitatkoztunk. Hajlandó volt ismételten átgondolni a pártmunka újszerű eljárásait. A párt a legalitásban új és friss erő volt, de nem volt elegendő tapasztalt tisztségviselője és ő sokat segített. Nagy személyiségként őrzöm emlékezetemben. • Megemlítette Rudolf Slánskyt, aki ugyan a Felkelési történet című tévésorozatban is szerepelt, de sokan gyakorlatilag semmit sem tudnak róla. Annak idején a felkelés alatt készített fényképfelvételekről kiretusálták. Mi volt a szerepe, milyen személyes tapasztalatai vannak pártunk e jeles személyiségével kapcsolatban a felkelés idejéből?- Azzal a feladattal érkezett, hogy segítsen a partizán csoportoknak, amelyek egyre gyarapodtak, s politikai, szervezési és más problémákkal küzdöttek. A partizánmozgalom vezérkarában működött. Őmidke annak élén állt, ő pedig jó felkészültségű tanácsadónak számított Sokszor találkoztunk. Gottwald elvtárs közeli munkatársának tekintettem. Ha összehasonlítom Ővermát Slánsky- val, azt kell mondanom, hogy őverma emberségesebb, közvetlenebb, míg Slánsky zárk.ózottabb volt. Politikailag fejlett funkcionáriusként sok kérdést oldott meg és segítette a felkelést. • Megemlítette a szlovák nemzeti felkelésben részt vett magyar antifasisztákat, valamint a német antifasisztákat is. Hogyan sikerült leküzdeni irántuk az akkori természetes bizalmatlanságot, amely a korabeli háborús helyzet logikájából következett?- Az antifasiszták közös harca - ez adja meg a választ erre a kérdésre. Ha egy német antifasiszta volt, akkor egyszerűen antifasisztának tekintettük. Nem voltak nemzetiségi különbségek. Területünkön a magyarok partizánegységet alakítottak. Antifasiszta magatartást tanúsítottak és ekként is viszonyultunk (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1989. VIII. 26.
