Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-22 / 197. szám, kedd

ÚJ szú 3 1989. VIII. 22. Előítéletektől mentes partneri együttműködést A LEMP KB ÁLLÁSFOGLALÁSA AZ ÚJ KORMÁNY MEGALAKÍTÁSÁRÓL ÉS A KIALAKULT POLITIKAI HELYZETRŐL (CSTK) - Vasárnap este, már lapzártánk után tette közzé a hírügynök­ség a LEMP KB 14. ülésén, szombaton elfogadott álláspontot az új kormány megalakításáról és az ország politikai helyzetéről. A doku­mentum szerint Lengyelországban veszélyesen kiéleződött a helyzet. Megrendült az evolúciós rendszerváltozások politikai konstrukciója, amelyben a kerekasztal-tárgyalásokon állapodtak meg. Az állásfoglalás leszögezi: az ál­lampolgárok egyre elégedetleneb­bek az elhúzódó gazdasági és politi­kai bizonytalanság miatt. Az üze­mekben ismét politikai sztrájkokra kerül sor. A lehető leggyorsabban létre kell hozni a nemzeti bizalom kormányát. Egy ilyen kormánynak Lengyelország valódi problémáival, a dolgozók megélhetésével, a gaz­daság élénkítésével és a társadalmi nyugalom garantálásával kell foglal­koznia. Csak a szejmben képviselt összes politikai erőt képviselő kor­mány képes Lengyelországot kive­zetni a válságból, s a fejlődés és a következetes reformok útjára ve­zetni. A nagykoalíciós kormányt a konjunkturális szövetség nem tud­ja helyettesíteni, ennek a hívei ily módon nem tudnak kibújni a jelenle­gi helyzetért való társfelelősség alól. A központi bizottság megállapítja, a Parasztpárt és a Demokrata Párt parlamenti klubjainak vezetősége azzal, hogy egyetértettek a LEMP nélküli koalícióval, megsértették a szejmen belüli politikai erőviszo­nyokra vonatkozó megállapodást. A kommunisták, a parasztpártiak, a demokrata pártiak, valamint a ke­resztény társadalmi szervezetek kö­zött a mandátumokat azzal a felté­tellel osztották szét, hogy a pártok szövetsége nem konjunkturális jelle­gű és nem válhat politikai játékok tárgyává. Ha ez a megállapodás fiaskóval végződik, az eddigi koalí­ció felrúgásának kezdeményezői történelmi felelősséggel tartoznak annak a lehetőségnek az elszalasz­tása miatt, hogy az ország konflik­tusmentesen térhessen át az új gaz­dasági és politikai rendre. A LEMP- pel szembeni konfrontáció nem szolgálhatja az ország érdekeit. A LEMP bírálóan értékelte a koa­líciós együttműködés időszakát, s rámutatott, hogy a kommunisták elősegítették mind a Parasztpárt, mind a Demokrata Párt jelentőségé­nek növekedését, s annak a hívei voltak, hogy e pártok erős képvise­lethez jussanak a parlamentben. Mindkét koalíciós partner fontos szerepet játszott az eddigi kormány- politikában, ennek bizonyítéka pél­dául a mezőgazdaságban és élelmi­szeriparban a szabadpiaci árak be­vezetése, amit a Parasztpárt már régóta szorgalmazott. A LEMP to­vábbi koalíciós együttműködésre számít a Parasztpárt és a Demokra­ta Párt tagjaival, akik hűek a ke­rekasztal és az ott elfogadott megál­lapodások szelleméhez. A dokumentum értékeli azt, hogy a Szolidaritás kész társfelelősséget vállalni a lengyel problémák valódi megoldásáért. Ez minőségileg új le­hetőséget teremt a társadalom bele­egyezésének elnyeréséhez, a refor­mok terheinek vállalásához. Az ország egyetlen fő politikai ereje, tehát sem a LEMP sem a Szo­lidaritás nem képes önállóan - s még inkább nem a másikkal szemben - szembeszállni a ne­hézségekkel, s kivezetni az országot a válságból. E két erő kölcsönös előítéletektől mentes partneri együttműködése új minőséget" je­lenthet a lengyel történelemben. A LEMP-nek az új kormányban a politikai és állami potenciáljának, súlyának megfelelő képviseletet kell kapnia. Ellenkező esetben nem vál­lalhatja magára a felelősséget az események alakulásáért. A doku­mentum hangsúlyozza: azzal a fel­tétellel támogatjuk az új kormányt, ha megállapodunk annak program­jában, politikai struktúrájában s en­nek még azelőtt kellenevmegtörtén- nie, hogy a szejm jóváhagyja az új kormányfőt. Ugyanakkor kinyilvánít­juk készségünket az új megoldások keresésére, s az elkerülhetetlen ká­der- és programmegállapodások megkötésére, hangsúlyozza a LEMP. A LEMP Központi Bizottsága fel­szólította a baloldal minden tagját, hogy támogassák azokat a forradal­mi változásokat (és végrehajtásuk szabályait), amelyeket a LEMP KB „FÉLRETETT“ SZIGETEK események margójára ▼ New Yorkban a múlt héten nagy­követi szintű tárgyalások voltak Nagy-Britannia és Argentína között, ami azt jelent(het)i, hogy a két or­szág hét éve tartó ellenségeskedés után a kapcsolatok normalizálásá­nak az útjára lép. Az ENSZ székhe­lyén (de a világszervezet „gondozá­sa“ nélkül) megtartott háromnapos találkozó amolyan előkészítő jellegű volt. A szűkszavú közlemény nem árulja el, jutottak-e valamire a felek, viszont az előrehaladásra lehet kö­vetkeztetni abból, hogy úgy döntöt­tek: Madridban október 17-18-án újabb megbeszélést tartanak. Köztudott, hogy Nagy-Britannia és Argentína a Falkland (Malvin)- szigetek miatt 1982-ben hadban állt egymással, s akkor szakadt meg közöttük minden kapcsolat. Próbál­kozások történtek azóta a közele­désre, de a tárgyalások küszöbén a két ország megtorpant (1984-ben Bernben), mivel a dél-atlanti szige­tek feletti szuverenitás kérdése ak­kor áthidalhatatlan akadálynak mu­tatkozott. Ma már azonban más a helyzet, s más az elnök is Argentí­nában. Raúl Alfonsín, aki másfél hónapja idő előtt és önként távozott a Bue­nos Aires-i Rózsaszínű Palotából, épp a katonai kudarcnak köszönhet­te hatalomra jutását 1983-ban. A háborúban elszenvedett vereség, ugyanis a hadsereg, illetve a katonai junta ellen hangolta a közvéleményt, amely azután el is söpörte a tábor­nokok rendszerét. Az új polgári kor­mányzat pedig sokáig a „Malvin- kérdés“ napirenden tartásával igye­kezett egybekovácsolni az argenti­nokat. A gazdasági nehézségek azonban jóval többet nyomtak a lat­ban, amikor május 14-én arról kellett dönteni, hogy ki legyen az új elnök. A perónista Carlos Mertem fölénye­sen győzött, s még a december 10-i hivatalos időpont előtt Alfonsín he­lyére költözött a Casa Rosadába. A lényeg az, hogy Menemet nem nyomasztja annyira a vitás sziget- csoport problémája (és az argenti­nok harci kedve is rég lelohadt), tehát az új elnök azt is megtehette, hogy a szuverenitási kérdést félreté­ve közelítsen Nagy-Britannia felé. Menem egyébként már a beiktatását követő első sajtóértekezletén szor­galmazta a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását Nagy-Britanniával, s közölte, a szigetek feletti szuvere­nitás rendezése nem feltétel, mint eddig volt. Kétségtelen, hogy Buenos Aires- nek kellett megtennie az első békü- lékeny lépést, ugyanis Londonnak a jelenlegi status quo nagyon is megfelel. Szóval: a szigetek témája most úgymond mellékes, s így Nagy-Britannia is hajlandó volt tár­gyalóasztalhoz ülni. A szigetek sorsán kívül is van bőven megbeszélnivalója a két or­szágnak. Argentína főleg a gazda­sági együttműködés helyreállításá­ban érdekelt, s ezért - első gesztus­ként - Menem elnök augusztus ele­jén megszüntette a Nagy-Britanniá­val folytatott kereskedelemben hét éve érvényes korlátozó intézkedé­seket (amelyek következtében a há­ború előtti szint tíz százalékára esett vissza a kétoldalú kereskedelem). Ami a szigetek jövőjét illeti: bár London egyelőre hallani sem akar Buenos Aires területi igényeiről, Ar­gentína nyilván nem mondott le vég­leg arról, hogy a térképeken egyszer a „Malvin“ lesz az egységes elne­vezés. P. M. G. 10. ülése határozott meg, s a ke­rekasztal is jóváhagyott. A testület ugyanakkor felszólított minden párt­tagot, minden állampolgárt, szánja­nak szembe az állam destabilizálá- sára és az arra irányuló törekvések­kel, amelyekkel alá akarják ásni a rendszer alapelveit, Lengyel- ország szerepét a szocialista orszá­gok közösségében. Lengyelország gazdaságilag és katonailag a KGST, valamint a Varsói Szerződés meg­bízható tagja kell, hogy maradjon. A LEMP KB felszólította az állam­főt, hogy az új kormány megalakítá­sa során vegye figyelembe a testület álláspontját. Úgyszintén a kormányalakításról és a politikai helyzetről tárgyalt Gdanskban a Szolidaritás országos végrehajtó bizottságának elnöksége és a Szolidaritás állampolgári parla­menti klubja. A zárt ajtók mögött megtartott tárgyalásokon Lech Wa­lesa elnökölt, s jelen volt a kijelölt miniszterelnök, Tadeusz Mazo­wiecki. Ők ketten a város lakosaival is találkoztak, s azt hangsúlyozták, hogy elsősorban az ország életének demokratizálására és a gazdasági élet javítására van szükség. Walesa ugyanakkor óva intett a túlzott radi­kalizmustól, s fellépett az utcai za­vargások ellen, mondván, hogy ezek nem a pluralizmus, hanem a közön­séges anarchia megnyilvánulásai. Aun tábornok hajlandó tárgyalni a muzulmán erőkkel (ŐSTK) - A hétvégi viszonylagos nyugalom után hétfőre virradó éj­szaka újabb összecsapások voltak a Bejrútot megosztó zöldvonal men­tén és a libanoni fővárostól délkelet­re fekvő hegyvidéken a keresztény és a muzulmán erők között. Michel Aun tábornok, a keresz­tény erők vezetője kijelentette, kész tárgyalni a muzulmán erőkkel a bel­ső konfliktus megoldásáról és Liba­non jövőjéről. Hírügynökségek rá­mutatnak arra, hogy egy Párizsban megjelenő arab napilapnak adott nyilatkozatában Aun tábornok nem tett említést korábbi tárgyalási felté­teléről, nevezetesen arról, hogy a li­banoni vallási és politikai csoportok közti megbeszélések előtt az or­szágból távozniuk kell a szíriai egy­ségeknek. Egy síita csoport figyelmeztetése Párizsnak (ŐSTK) - Az egyik Irán-barát síita libanoni csoport, a Forradalmi Igaz­ságosság Szervezete vasárnap fi­gyelmeztette Franciaországot, hogy esetleges beavatkozása a libanoni fejleményekbe veszélybe sodorja a nyugati túszok életét. Ez a szerve­zet tartja fogva EcJward Tracyt és Joseph Cicippiót; ők mindketten amerikaiak. A szervezet nyilatkozata szerint az Egyesült Államoknak, amely manipulálja Franciaországot, tudatosítania kell, hogy a francia flotta bármely óvatlan lépése a tú­szok életét fenyegeti. Ismeretes, Franciaország egy flottaköteléket küldött a libanoni partokhoz, többek között a Foch repülőgép-anyahajót. Francois Mitterrand francia el­nök spanyolországi látogatásakor kijelentette: a hajóknak nincsen ka­tonai küldetésük, feladatuk a Liba­nonban élő néhány ezer francia ál­lampolgár védelme abban az eset­ben, ha folytatódnak a harcok és életük veszélybe kerül. AESZ-tanácskozás a dél-afrikai helyzetről Rim Szu Kjong dél-koreai diák­lányt, aki a szöuli hatóságok tilal­ma ellenére részt vett a phenjani VIT-en (képünkön Panmindzson- ban látható egy lelkésszel, akinek kíséretében átlépte a két ország határát), a „nemzetbiztonság megsértése“ vádjával állítják bí­róság elé. Mint ismeretes, a dél­koreai állampolgárok számára ti­los minden utazás a KNDK-ba, s úgyszintén törvénybe ütköző az olyan személyes kapcsolatok fenntartása, amelyeket előzőleg hivatalosan nem engedélyeztek. A szöuli sajtó véleménye szerint a diáklányt akár halálra is ítélhe­tik. (Telefoto: ŐSTK-Reuter) (ŐSTK) - A zimbabwei főváros­ban, Hararéban tegnap megkezdő­dött az Afrikai Egységszervezet 16 tagú dél-afrikai ad hoc bizottságá­nak négynapos tanácskozása. A tárgyalások napirendjén első­sorban az Afrika déli részén kialakult helyzettel, az AESZ-nek a Dél-afri­kai Köztársasággal kapcsolatos stratégiájával összefüggő kérdések szerepelnek. Az ülésen 14 afrikai ország állam-, illetve kormányfője vesz részt és jelen vannak a dél­afrikai nemzeti felszabadítási moz­galmak képviselői is. A tanácskozást Róbert Mugabe zimbabwei államfő nyitotta meg, s felszólalásában rámutatott, a dél­afrikai országok készek a tárgyalá­sokra a pretoriai kormánnyal. Hosz- ni Mubarak egyiptomi elnök, az AESZ soros elnöke rámutatott a dél­afrikai rendszer még nagyobb elszi­getelésének szükségességére. En­nek addig kell tartania, amíg Pretoria nem tesz elegét a néger lakosság igazságos követeléseinek, mon­dotta. A tárgyalások első napján rámu­tattak a fajüldözés ellen harcoló mozgalom gyenge pontjaira is. A résztvevők emlékeztettek az Afri­kai Nemzeti Kongresszus (ANC) és a Pánafrikai Kongresszus (PÁC) képviselői közötti ellentétekre. Az ANC-vel ellentétben a PÁC elutasít­ja a bárminemű tárgyalásokat a Dél­afrikai Köztársasággal. Mubarak ja­vasolta, hogy a két említett szerve­zet tartson együttes ülést, amelyen megoldanák a vitás kérdéseket. Dole szenátor további támogatást ígér az UNITÁ-nak Savimbi kész új tűzszüneti megállapodás aláírására (ŐSTK) - Róbert Dole, az amerikai szenátus republikánus kisebbségé­nek vezére vasárnap a marokkói fővárosban találkozott Jonas Savimbi- val, az UNITA vezetőjével és arról biztosította öt, hogy szervezete továbbra is számíthat az USA Kongresszusának támogatására. Az Egyesült Államok jelenleg évente kb. 15 millió dollárral támo­gatja az UNITÁ-t. A szervezet tevé­kenységének további amerikai tá­mogatása azonban nem felel meg teljes mértékben a tavaly december­ben éppen amerikai közvetítéssel kötött angolai-kubai-dél-afrikai megállapodásnak az Afrika déli ré­szén kialakult helyzet rendezéséről. Az USA nyilván azért döntött az UNITA további támogatása mellett, hogy befolyásolhassa az angolai konfliktus rendezési folyamatát és erősítse a kormányellenes szerve­zet pozícióit az Angola jövőjéről való döntés során. Savimbi Rabatban bejelentette, hogy az angolai kormánnyal Zaire­ban folyó tárgyalásokon utasításai­nak megfelelően az UNITA küldött­ségének új tűzszüneti megállapo­dást kell aláírnia. Az első tűzszüneti megállapodás idén június 22-én született Gbadolitban. Megtartására azonban még mindig nem dolgoztak ki egy megbízható mechanizmust, s a két fél kölcsönösen a tűzszüneti szerződés megsértésével vádolja egymást. Az UNITA vezére azt mondta, egyetért a nemzeti megbékélés esz­méjével, s ennek érdekében szerve­zete kész „mindennemű enged­ményre“. Továbbra is azonban ra­gaszkodik ahhoz, hogy koalíciós kormány alakuljon az UNITA és az MPLA-Munkapárt képviselőiből. A kormánycsapatok és az UNITA egységeiből hoznák létre az új an­golai hadsereget. Az UNITA ezenkí­vül szabad választások kiírását kö­veteli és alkotmányos garanciákat az emberi jogok tiszteletben tartá­sára. Kinshasában augusztus 17-én kellett volna folytatni a rendezési tárgyalásokat, de csak az angolai kormány delegációja érkezett meg a kijelölt időpontra, az UNITA kül­döttségére néhány napig várni kel­lett. A luandai kormány annak elle­nére, hogy az UNITA többször meg­sértette a tűzszünetet, kész keresni a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokat és egyetért az­zal, hogy az UNITA tagjai részt ve­gyenek Angola társadalmi életében. Vannak még azonban nézeteltéré­sek, mindenekelőtt Savimbi szemé­lyét illetően. A kormány véleménye szerint nem lenne szabad részt ven­nie Angola politikai életében. A Bejrútban és környékén dúló heves harcok következtében naponta százak hagyják el a libanoni fővárost. Lakosok ezrei használták ki az elmúlt napokban létrejött rövid lélegzetű tűzszünetet arra, hogy Bejrút­nál biztonságosabb helyet keressenek maguknak. Telefoto: CSTK/AP

Next

/
Thumbnails
Contents