Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-21 / 196. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1989. VIII. 21.---------------------------------------------------------------A XVIII. pártkongresszus előtt--------------------------------------------------------------Me gkülönböztetett figyelem a gazdaságnak írta: Ivari Knotek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára Ha visszatekintünk a CSKP KB 7. ülése óta eltelt időszakra, megállapíthatjuk, hogy megszülettek az első részeredmények határozatainak valóra váltásában. Ezek közé tartoznak az átalakításhoz szükséges jogi, szervezési és káderintézkedések. Rövid idő alatt jelentős törvényeket hagytunk jóvá, az állami vállalatról szóló törvényen kívül a népgazdasági tervezésről szóló törvényt, a Munka Törvénykönyvet és további 13 törvényt és jogszabályt, amely szükséges az átalakítás megvalósításához. Az év végéig még meg kell vitatni olyan fontos törvénytervezeteket, mint az Állami Bankról, az állami költségvetés elvonásairól szóló törvények és a devizatörvény javaslatát. Megállapíthatjuk, hogy a szervezési struktúrák átalakítása keretében áttértünk a kétlépcsős irányítási rendszerre. Megszűnt 116 középszintű irányítási szerv, termelési- gazdasági egység, szakágazati vállalat és megalakultak az állami vállalatok. A legfontosabb még előttünk áll A szervezési változások következtében, főleg a központi szervekben, több mint 5700-zal csökkent az irányító dolgozók száma. Ez azonban csak szervezési feltétele annak, hogy jobban s hatékonyabban elégítsük ki a társadalom szükségleteit. A legfontosabb, a döntő teendők még előttünk állnak: e racionalizálni kell a népgazdaság irányításának és tervezésének rendszerét; e egységes végrehajtó irányítóközpontot kell kiépíteni országos és köztársasági szinten; O ezzel párhuzamosan kedvező gazdasági légkört kell teremteni az önálló állami vállalatok tevékenységéhez, amelyek a szocialista nagyüzemi termelési mód előnyeit kihasználva az önfinanszírozás elve alapján gazdálkodnak. A helyzet alapos ismerete érdekében elemeznünk kell a fejlődés és átalakítás folyamatait nálunk és a többi szocialista országban. A kommunisták és a pártonkívüliek körében sok vita folyik az átalakítás céljáról, miközben nagyon eltérő nézetek merülnek fel. Tagadnánk a történelmi fejlődést, ha csak egy pillanatra is elfogadnánk azt a nézetet, hogy Csehszlovákiának nincs szüksége az átalakításra. Csehszlovákia Kommunista Pártja nem tagadja, hogy az átalakításra a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1985 áprilisi ülése, valamint az SZKP XXVII. kongresz- szusa ösztönzött bennünket Ugyanakkor tény, hogy a CSKP XVII. kongresszusa kitűzte aszociális és gazdasági fejlesztés gyorsításának stratégiai irányvonalát és meghatározta a gazdasági mechanizmus átalakításának követelményét. Konkrét feladatokat tűzött ki a CSKP KB 7. ülése is. Amint Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára megállapította, a társadalmi és gazdasági átalakítás programjának kidolgozásával a párt választ adott korunk kérdéseire, meghatározta országunk további szocialista fejlesztésének reális távlatait. Ez megköveteli, hogy alaposan és objektíven elemezzük gazdaságunk mai helyzetét. Ezért nagyon bírálóan, teljes felelősséggel visszatérünk a múlthoz, a csehszlovák gazdaság nem kielégítő teljesítményének okaihoz, elemezzük a gazdasági és társadalmi fejlődést a gazdasági reform viszonyai között, intézkedéseket hozunk a népgazdaság valamennyi ágazata teljesítményének és hatékonyságának növelésére. Köztudott, a legfontosabb akadálynak azt tartjuk, hogy a tudományos-műszaki haladás csak lassan érvényesül a gyakorlati életben, a népgazdaság szerkezete bonyolult, nagy az energia- és alapanyagigényessége, aránytalanul bő a gyártott gépipari termékskála, nem megfelelő a közszükségleti és könnyűipar társadalmi elismerése, és nem megfelelő a terciálís szféra fejlődése. A tulajdonképpeni megoldás kulcsa tehát a népgazdaságban végrehajtott szerkezeti változások. Mindenekelőtt gyorsabban kell kihasználni minden vállalatnál, minden szervezetben a tudomány és technika vívmányait. A szervezési feltételek Az adott szakaszban rendkívül fontos, hogy a figyelmet az átalakítás gazdasági feltételeinek megteremtésére összpontosítsuk. A politikai légkör általános megváltoztatása, a szocialista demokrácia fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtése és az állampolgárok aktívabb részvétele mellett ide tartozik az is, hogy megtaláljuk a lakosságnak a közös ügyek intézésében való részvétele új formáit. Pótolhatatlan az állampolgárokkal folytatott párbeszéd, konkrét részvételük a Nemzeti Front szerveinek és szervezeteinek, valamint a nemzeti bizottságoknak a munkájában. Mi lesz a döntő a következő szakaszban? Mindenekelőtt meg kell szilárdítani az állami vállalatok <és a szövetkezetek szervezeti struktúráját, ami alapvető feltétele a népgazdaság egységes, szilárd anyagiműszaki alapja kiépítésének. Ezzel összekapcsolódik az önigazgatási szervek és az igazgatók választása. Az első tapasztalatok alapján ki kell emelni a pártszervek és -szervezetek felelősségét a választások káderelőkészítéséért. Pótolhatatlan szerepük van a szak- szervezeti szervezeteknek és szerveknek, amelyek az alapítókkal együtt magukra vállalják a dolgozók első gyűléseinek megszervezését és a jelöltek bemutatását. Mindenütt objektívan értékelni kell az eddigi irányító szerveket. A dolgozókollektíváknak minden esetben értékelniük kell a jelöltek eddigi munkáját. Meg kell követelni, hogy a bemutatkozáskor a jelöltek világos programot terjesszenek elő, elmondják, hogyan képzelik el a vállalat munkáját az új gazdálkodási feltételek között. A jelöltek kiválasztásában az eddiginél nagyobb mértékben kell alkalmazni a pályázatok kiírását. Ebben pótolhatatlan szerepük van a minisztériumoknak és a nemzeti bizottságoknak. A pártalapszervezeteknek és vállalati bizottságoknak tömegpolitíkai munkával kell megnyerniük a dolgozók kollektíváit arra, hogy bizalmat szavazzanak a legalkalmasabb jelöltnek. Nem könnyű feladat több olyan jelöltet kiválasztani, akiknek elméletileg azonos esélyeik vannak. Ez is fokozza a dolgozók, vagy a dolgozókollektívák küldöttei gyűléseinek felelősségét az igazgatók megválasztásában. A vállalat számára az az igazgató felel meg, aki a gazdasági reform feltételei között szavatolni tudja a vállalat eredményes gazdálkodását, eleget tud tenni a társadalom elvárásainak, s megteremti az alkalmazottak szociális biztonságát. A dolgozókollektíva tanácsának megválasztása nem öncélú. Demokratikus teret kell teremteni ahhoz, hogy az emberek részt vegyenek a vállalat ügyeinek intézésében, véleményt mondjanak az elvi jelentőségű kérdésekről. A pártalapszervezeteknek és a vállalati pártbizottságoknak foglalkozniuk kell valamennyi olyan kérdéssel, amely összefügg a vállalat társadalmi feladatainak teljesítésével, valamint a szociális funkciók gyakorlásával. Elsőrendű a minőségi munka Több vállalatnál az első félévben elért pozitív eredmények ellenére sok gazdasági probléma gyűlt össze: növekedett a fizetésképtelenség és a készletek, értékesítési problémák merülnek fel, gondot okoz a korszerűsítés, az innováció, a minőség, a műszakszám és a munkafegyelem. így például az első félévben a vállalatok vesztesége elérte a 6,3 milliárd koronát. Aggodalmat okoz, hogy az egyes vállalatok nagyon különbözően viszonyulnak a készletgazdálkodáshoz. A készletek értéke 15 milliárd koronával növekedett. Ez annak a következménye, hogy a termelés nincs egybehangolva az értékesítéssel, továbbra is gondok merülnek fel a pótalkatrészekkel kapcsolatban és a vállalatoknál rossz a munka- szervezés. Több helyen a védekezés politikájával találkozhatunk, amely a vállalat - minisztérium - Állami Bank szintjén folytatott vitákban nyilvánul meg. A jövő év január elsejétől azonban új feltételek alakulnak ki ehhez a „gazdasági játékhoz“. Egyelőre nem veszi valamennyi vállalat komolyan, hogy amíg nem képeznek saját forrásokat, többek között hozzá kell nyúlniuk a béralaphoz is. Ezért el kell érni, hogy az önfinanszírozás minden vállalat, minden szervezet irányításában érvényesüljön. A tapasztalatok szerint a vállalatok nem egy esetben spekulálnak, konkrétan a nyereségképzésben az indokolatlan árpótlékokkal. Ezzel például a közétkeztetésben is találkozhatunk. A központi pénzügyi és árszervek feladata, hogy a nemzeti bizottságok részvételével nagyon rövid időn belül szüntessék meg ezt a helyzetet. A nyereségképzés semmiképpen sem károsíthatja meg a fogyasztókat. Általában pozitívan értékelhetjük a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumot. Az egyes vállalatok besorolásával kapcsolatos problémák ellenére pozitívumnak tartjuk a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok megszüntetését. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari dolgozóknak köszönhetően elegendő élelmiszer kerül a kereskedelembe. Ezt az irányvonalat tovább kell fejlesztenünk a gazdasági szabályozók egész rendszere segítségével. Általános tapasztalat, hogy az eltérő eredmények nemcsak az eltérő termelési-gazdasági feltételektől függnek, hanem attól is, hogy különböző az irányítás színvonala. Nagy figyelmet kell szentelni a javadalmazásnak és ezzel párhuzamosan a szociális igazságosság problémái megoldásának. Mindenütt érvényesíteni kell a mindenkinek az elvégzett munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerint elvet. Az irányítási rendszerben nem szabad megtűrni a rossz minőségű munkát, szankcionálnunk kell azokat, akik rossz munkát végeznek. Felelősségre kell vonni azokat, akik nem használják ki a munkaidőt. Nem szabad megtűrni, hogy más minőségű áru kerüljön a hazai piacra, mint a külföldire. Az ilyen fogyatékosságokat ki kell küszöbölnünk az átalakítás során. Minél gyorsabban tesszük ezt meg, annál jobb. Számos jó példát említhetnénk. így például a kolíni Frigerát, a brnói Chepost, a martini Nehézgépgyárat, a Novy Bor-i Krystalexet, a slusovicei Agrokombinátot, a légi (Lehnice) efsz-t. Az említett problémák megoldása természetesen összefonódik a vezetők, illetve a mesterek és a beosztottak közötti nézeteltérésekkel. Ezért a párt- és szak- szervezeti szervezeteknek támogatniuk kell azokat az igényes vezetőket, akik számára az objektív mércét a konkrét munkaeredmények jelentik. Különösen fontos megszüntetni azt a gyakorlatot, miszerint mindenkinek joga van a jutalomra, tekintet nélkül arra, hogy milyen munkát végzett. Tudjuk, igényes feladat különbséget tenni az egyének között, de ennek ellenére differenciálni kell. Ez a szociális igazságosság alapvető követelménye. Aki többet és jobban, igényesebb feltételek között dolgozik, annak többet kell kapnia. Ez a népgazdaság valamennyi ágazatára és a felépítményre is vonatkozik. A következő időszakban rendkívül fontos, hogy következetesen megvalósítsuk azokat a feladatokat, amelyeket a CSKP KB 14. ülése tűzött ki a tudományosműszaki haladás eredményeinek gyorsabb gyakorlati kihasználása, a gép- és elektrotechnikai iparban a szerkezeti átalakítások végrehajtása érdekében. Alapvető változásokat kell elérnünk a tervteljesítés minőségi mutatóit, a gazdasági szabályozók alkalmazását, a gazdaságosság elveinek érvényesítését és a társadalmi munkatermelékenység növelését illetően. Minden szinten fejleszteni kell az irányítás és javadalmazás önelszámolásos rendszerét. Semmi esetre sem feledkezhetünk meg a dolgozókollektívák szociális, kulturális és társadalmi fejlesztéséről, a feltételek megteremtéséről ahhoz, hogy az állami vállalatok a szövetkezeti szervezetekkel és a nemzeti bizottságokkal együtt aktívan részt vegyenek a terciális szféra problémáinak megoldásában. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk az építkezési jellegű beruházásokra. Az új építkezések megkezdésének befagyasztását következetesen arra kell kihasználni, hogy javuljon a helyzet és az építőipar fokozatosan konszolidálódjon. Számos siker és a dolgozók többségének becsületes munkája ellenére az építőipar stagnáló ágazat, nem éri el a kívánt dinamikát. A megkezdett építkezések nagy száma, a költségek növekedése akadályozza a népgazdaság dinamikus fejlődését. A gazdasági problémák megoldása szükségessé teszi az irányítás közgazda- sági módszereinek tökéletesítését, a kedvező gazdasági légkör megteremtését a közgazdasági szabályozók hatékony kihasználásához, az egyének és a dolgozókollektívák érdekeltségének növeléséhez. Az új gazdasági mechanizmus érvényesítésére való felkészülés összefügg azzal a feladattal, hogy az állami vállalatok megszilárdítása mellett ki kell építeni az egységes végrehajtó irányítási központot. A központi szervek dolgozói számának 30 százalékos csökkentése csak az érem egyik oldalát jelenti. El kell érni, hogy a gyakorlatban teljes mértékben érvényesüljön a kétlépcsős irányítás elve és az egységes végrehajtó irányítóközpont túlnyomórészt a közgazdasági szabályozók segítségével fejtse ki hatását. Nyíltan meg kell mondani, hogy ezen a téren még nagyon sokat kell tennünk. Meg kell változtatni az irányítás módszereit és formáit, meg kell határozni a jogokat és felelősséget, szavatolva azt, hogy a gazdasági reform eredményesen és következetesen valósul meg. Az eddigi kísérletek tapasztalatai alapján rendkívül igényes feladat áll az egységes központ előtt. Minimálisan öt évre olyan közgazdasági szabályozókat kell kidolgozni, amelyek lehetővé teszik az állami és szövetkezeti szervezetek szocialista vállalkozásának kezdeményező kibontakozását. Be kell fejezni a nagykereskedelmi árak, valamint szabályozásuk és ellenőrzésük rendszerének átalakítását, az adók és elvonások rendszerének átalakítását, ösztönözni kell az exporttevékenységet, s ezzel párhuzamosan biztosítani kell az árut a hazai piac számára. Jogi és szervezési feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy a szállítói-megrendelői kapcsolatok a gazdasági szerződések alapján működjenek. Aktívan kell megoldani a termelés minőségének és az innovációnak a problémáit. Ki kell dolgozni az építkezési jellegű beruházások állami programjait, s ennek keretében meghatározni a kiemelt feladatokat. Fontos teendők állnak előttünk a bérek fejlesztésében, a szociális és nyugdíjellátásban és az azzal kapcsolatos kérdések megoldásában, hogy milyen magatartást tanúsítsanak a vállalatok, a dolgozókollektívák és az egyének olyan rendkívüli helyzetekben, amikor szociális, politikai konfliktusok keletkezhetnek a munkahelyi problémák megoldása során. Ugyancsak meg kell oldani a nem termelési szféra átalakításával, valamint a csehszlovák gazdaságnak a nemzetközi munkamegosztásban való részvételével kapcsolatos kérdéseket is. A minisztériumoknak, a nemzeti kormányoknak, a szövetségi kormánynak, a törvényhozó testületeknek megkülönböztetett figyelmet kell szentelniük ezeknek a feladatoknak. Az átalakítás alape|vei differenciáltan határozzák meg az egyeséges központ és a vállalatok feladatait. Ennek gyakorlati betartása azt jelenti, hogy meg kell akadályozni a felelősség áthárítását. Vagyis új megközelítésekre van szükség az irányításban. Amiért a központ felelős, azért nem terhelheti felelősség a vállalati szférát. A párt a változások szavatolója A megoldások középpontjában és élén a kommunista párt, az átalakítás kezdeményezője áll. A párt szavatolja, hogy következetesen megvalósítjuk a gazdasági reformot és a társadalom átalakítását. Miben rejlik ez a feladat? Mindenekelőtt az átalakítás lényegének és céljainak magyarázásában és abban, hogy megnyerjük az állampolgárokat és dolgozókat az átalakítás gondolatának támogatására. Minden állampolgárt meg kell győzni: az átalakítás megköveteli, hogy másképp cselekedjenek és viszonyuljanak a feladatok teljesítéséhez. Az átalakítás azt jelenti, hogy becsületesen teljesíteni kell minden munkahelyen az elvégzett munkának megfelelő javadalmazással kapcsolatos feladatokat. Nemcsak vonzó jelmondat, hanem követelmény is, hogy fokozzuk a munkafegyelmet, javítsuk a munka minőségét, a szükséges differenciálással együtt bírálóan értékeljük azokat, akik nem teljesítik kötelességüket. Véget ért az az időszak, amikor elnéztük, hogy egyesek szívesebben beszélnek és bírálják a globális problémákat ahelyett, hogy a nyilvánosság előtt megmutatnák, mit csinálnak ők, hogyan vesznek részt vállalatuk feladatainak megvalósításában, a társadalom fejlesztésében. A kommunista pártot megalakulásától a forradalmiság jellemezte. Ez az emberek lelkesedésével együtt lehetővé tette, hogy vezesse a lakosságot, megoldja az olyan bonyolult feladatokat, mint amilyen az ¡párosítás, a szocialista mezőgazdaság építése, a kulturális forradalom volt. A fejlődés további szakaszai megkövetelik, hogy hasonló lelkesedéssel, de még határozottabban, következetesebben és átgondoltabban valósítsuk meg társadalmunk átalakítását. Ezért fontos, hogy meg legyünk győződve utunk helyességéről, arról, hogy az átalakítás a szocializmus tökéletesítésének egyedüli alternatívája. A bonyolult ideológiai összecsapások, a társadalmi fejlődésről és a két társadalmi rendszer együttéléséről vallott különböző nézetek fennállása idejében a bonyolult eszmei harcban csakis az egész népgazdaság nagyobb hatékonyságával és teljesítményével győzhetünk. Azzal, hogy elegendő anyagi forrást képezünk a lakosság élet- és kulturális színvonalának emeléséhez. Napjainkban a múlt hibáinak felismerése alapján figyelmünket, energiánkat, képességeinket a szocialista demokrácia és a gazdaságirányítás fejlesztésének új minőségével összefüggő igényes program valóra váltására kell irányítani. Nem szabad megengedni, hogy hamis szólamokkal, demagóg jelszavakkal és felhívásokkal eltereljék a figyelmet a lényegről. Napjaink legfontosabb teendője a társadalmi átalakítás feladatainak átfogó megoldása. Eredményes előrelépésünket nem segítik elő az illegális csoportok által szervezett akciók. Az évzáró pártgyűlések, pártkonferenciák és a CSKP XVIII. kongresszusa előtt állunk. Ezeken értékeljük az egyes munkahelyek eredményeit és meghatározzuk a következő időszak feladatait. Fontos, hogy a pártszervezetek foglalkozzanak valamennyi olyan kérdés megoldásával, amely hatáskörükben érinti a kommunisták és az állampolgárok életét, tevékenységét. Mindenütt fokozni kell a pártcsoportok, a pártalapszervezetek, az üzemi és vállalati pártbizottságok, a járási és kerületi pártbizottságok politikai elkötelezettségét. Olyan időszakban élünk, amikor semmit sem hagyhatunk az ösztönös fejlődésre. Ezért mindenütt szakítani kell a formalizmussal, a következetlenséggel, erősíteni kell a kapcsolatot a dolgozókkal. Minden feltételünk megvan ahhoz, hogy aktivitásunk fokozásával teljesítsük a munkahelyeken az 1989. évi gazdasági tervet és eredményesen lépjünk a 8. ötéves tervidőszak utolsó évébe. 1990. január 1-től pedig a népgazdaság valamennyi ágazatában a gazdasági mechanizmus átalakításának feltételei között kezdünk dolgozni.
