Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-12 / 162. szám, szerda
A Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai (Nitra) Régészeti Intézete a nagy építkezéseken (Gabőíkovo-Nagymaros, a Barátság kőolajvezeték, a Progressz gázvezeték, a Kelet-szlovákiai Vasmű stb.) is végez rendszerező kutatómunkát, de az UNESCO által szervezett, Bratislavában és Nyitrán 1991-ben tartandó 12. történelemtudományi kongresszus előkészítésén is fáradoznak. Ezen elsősorban Izsa (Iza) környékén, Leányváron, valamint a Nagymegyeren (őalovo), Catajon, az Ondrej Horkán és a bratislavai Április 4 téren folytatott kutatások eredményeit adják majd közre. Felvételünkön Július Jakab professzor és Mária Vondráková egy a 9. században élt szláv nő koponyáját méretezik (Vladimír Benko felvétele - ÓSTK) Nemcsak kereslet és kínálat kérdése Eladók-e az Inchebán bemutatott termékek? Jóllehet, az első pillanatban időszerűtlennek tűnik egy olyan kiállításról cikkezni, amely már napokkal ezelőtt bezárta kapuit. Ám az Incheba s az ott látottak-hallottak nemcsak a vegyipari és kereskedelmi szakembereket foglalkoztatják még hetekig, hónapokig, hanem minket, laikusokat is. Igaz, bennünket nem egy-egy korszerű technológia alkalmazásának mikéntje, némely vegytiszta anyag előállításának módja vagy a vegyipari kutatást és termelést megkönnyítő különleges műszerek érdekelnek elsősorban. Megcsodáltuk ugyan ezúttal is a tudomány és technika legújabb vívmányait, de valójában inkább csak azt lestük, milyen új, mindennapi életünket kellemesebbé, szebbé tevő, munkánkat megkönnyítő késztermékeket kínál számunkra a vegyipar. Nos, nem panaszkodhatunk, a kiállított tárgyak között volt ilyen bőven. A kérdés csupán, vajon eljutnak-e boltjainkba, s ha igen, mikor? Például nézzük milyen esélyük van erre a KGST-tagállamok és Finnország háztartás-vegyipari és kozmetikai bemutatóján kiállított termékeknek? Az R pavilon nagy gonddal és hozzáértéssel elrendezett vitrinjeiben az újabbnál újabb mosó- és tisztítószerek, a műanyag háztartási cikkek, valamint a kozmetikai csodaszerek szinte mágnesként vonzották ezúttal is a látogatókat, főleg - természetesen - a gyengébb nem képviselőit. A kiállítók és a vegyipari seregszemle rendezői mindezen kívül egyéb látványosságról és szolgáltatásról is gondoskodtak A pavilon bejárata mellett például Kocsisné Halmai Magdolna, a budapesti Kőbányai Gyógyszerárugyár kozmetikusa naponta több vállalkozó kedvű lányt és fiatalasszonyt varázsolt még szebbé, még csinosab- bá - ingyen. A nyilvános kozmetikai bemutató, a Fabulon készítmények efféle reklámozása nem újdonság az Inchebán, de az idén is bevált. Sikert aratott az ideiglenes fodrászszalon és a bratislavai Drogérie kereskedelmi vállalat már-már elmaradhatatlan illatszerboltja is, amely előtt a kiállítás minden napján hosz- szú sor kígyózott reggeltől estig. Persze, nem csoda, hiszen olyan háztartás-vegyipari és kozmetikai áruféleségeket is lehetett itt vásárolni, amelyek a hazai piacon egyáltalán vagy csak ritkán kaphatók. Ján Palacka, a Drogérie vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese a vásár utolsó napján - leltározás előtt - még nem szívesen nyilatkozott az egész heti forgalomról, de azért elárulta, hogy a bevétel 1 millió korona (!) körüli lehet. És itt álljunk meg egy pillanatra! Ez a hatalmas összeg ugyanis arra utal, hogy a boltjainkból hiányzó, az Inchebán kiállított hazai és külföldi jó minőségű illatszerek iránt van, azaz lenne kereslet, s nem is akármilyen. Az aranyéremmel kitüntetett termékek minden bizonnyal ilyenek. Mind a harminchárom. Megkérdeztük hát egynémely díjazott termék gyártójának képviselőjét, vajon érdeklődött-e kereskedelmünk e termékek iránt, s ha igen, exportálhatnának-e belőlük Csehszlovákiába? Siegfried Arnhold. a bitterfeldi Chemikombinat vezérigazgatóságának munkatársa, a Német Demokratikus Köztársaság háztartási-vegyipari termékeket kiállító stábjának vezetője:- Az idei Inchebán az NDK kiállítóinak hat háztartás-vegyipari és kozmetikai terméke nyert aranyérmet. Ez a kiemelkedő eredmény elsősorban annak köszönhető, hogy ezen árufajtából önellátókká szeretnénk válni, mégpedig megfelelő színvonalon. Célunk tehát elsősorban a hazai szükségletek kielégítése. Ennek ellenére jönéhány termékünk ismert a csehszlovák vásárlók körében. A Drogérie vállalat már a kiállítás ideje alatt is érdeklődött némely új készítményünk felől. Ha elnyerik a vásárlók tetszését, köthetünk üzletet, rajtunk nem múlik... Anna Diljanova, a bolgár Verila vállalat képviselője:- Hazánk vegyiparának feladata elsősorban a hazai piaci igények . kielégítése. Az Inchebán ugyan ezúttal is tárgyaltunk csehszlovák kereskedelmi vállalatokkal, de Bulgária egyelőre - néhány kozmetikai szertől eltekintve - nem exportál Csehszlovákiába háztartás-vegy- ipari termékeket. Az az igazság, hogy exportlehetőségeink korlátozottak, s az itteni kereskedelmi vállalatok sem tanúsítanak különösebb érdeklődést termékeink iránt. Hja Fajvovics, a MosVNIlCHIM- projekta főmérnöke:- Arról, hogy az Inchebán bemutatott díjazott termékeink valamelyike a közeljövőben a csehszlovákiai boltokba kerül-e, még korai beszélni. Mi ugyan már itt a kiállításon is végeztünk kisebb piackutatást, és némely műanyag dísztárgyunk iránt óriási volt az érdeklődés, de behozatalukról csak ez év júliusában tárgyalunk csehszlovák partnereinkkel. Majd meglátjuk. Egyébként a KGST-tagországok képviselői egy szerződést írtak alá annak érdekében, hogy szorosabbá váljék közöttük a szakmai együttműködés és javuljon a kölcsönös információcsere hatékonysága. A sikeres kereskedelmi együttműködéshez ugyanis koordinált piackutatásra van szükség. Csak így járhat jól valamennyi tagország kereskedelme és gyártó vállalata, csak ily módon valósíthatjuk meg célkitűzésünket. Azt, hogy termékeink elérjék az európai átlagszínvonalat. Papp Györgyné, a budapesti Chemo-Caola külkereskedelmi vállalat üzletkötője és Vrábel Mihályné, a Caola vállalat propagandistája:- Mivel az Incheba tekintélyes nemzetközi vegyipari kiállítás, vállalataink számára fontos, hogy minden évben részt vegyenek rajta. A Caola ezúttal két termékéért kapott aranyérmet, s ezt azért jegyzik minden számunkra elérhető piacon. A vállalat évente mintegy 20 új terméket kínál kereskedelmi partnereinek. Az Inchebán és a hozzá hasonló kiállításokon a külföldi szakemberekkel ezeket szeretnénk megismertetni, megszerettetni. A KGST-n belül azonban sajnos nem tudunk újabb üzleti kapcsolatokat teremteni, mivel a kontingens korlátozza az áruforgalmat, s csak az árucsere bővítésével számolhatunk. Csehszlovák partnereinkkel széles körű együttmüködés van kialakulóban, de sajnos ők- inkább csak a hagyományos termékeink iránt érdeklődnek. Amint az elmondottakból kitűnik, a lehetőségek az igények kielégítésére - hogy a KGST-tagországok- ban, tehát Csehszlovákiában is változatosabbá váljék a háztartásvegyipari árukínálat - adottak, de egyszersmind korlátozottak is. Annak érdekében, hogy a vásárlóközönség ne csak ritkán, például az Incheba kiállításon jusson jó minőségű termékekhez, elsősorban az együttműködés elmélyítését akadályozó korlátokat kellene lebontani. Erre viszont csupán a vegyipari és külkereskedelmi vállalataink aligha lehetnek képesek. BARANYAI LAJOS Miből? Volt a múlt héten Bratislavában egy sajtótájékoztató, amely több szempontból is felkeltette a mezőgazdaság pillanatnyi helyzetét és gondjait ismerő újságírók érdeklődését. Az átszervezés után 14 gyártó és kereskedelmi vállalatot tömörítő, brnói Agrozet mezőgazdasági gépipari konszern képviselői előbb arról beszéltek, miként segítették a szövetkezetek, állami gazdaságok és gép- és traktorállomások tavaszi és nyár eleji felkészülését, illetve hogyan fogják segíteni az elkövetkező napokban-hetek- ben az aratók munkáját. Ezt követően a konszern zvoleni kereskedelmi vállalatának képviselője az általános gép- és pótalkatrész-ellátás helyzetéről számolt be. Egyebek között kiemelte, elérték, amire rég volt példa - a legfontosabb gépekből és pótalkatrészekből azonnal teljesíteni tudják a megrendeléseket. Aztán sietve, de immár lényegesen halkabban hozzátette, sajnos. Tessék? Bármilyen halk volt a megjegyzés, döbbenetet váltott ki. Már az is baj, ha elegendő gépet és pótalkatrészt tudunk kínálni a gazdaságoknak? A kereskedelmi vállalat képviselője sietett helyesbíteni: nem elegendő, hanem sok van belőlük raktáron. A raktárkészlet az év elején 200 millió koronával meghaladta a tervezett, illetve a bank által engedélyezett szintet. A többletből 150 millió koronát a felhalmozott pótalkatrészek értéke képviselt. Hat hónap alatt annyit változott a helyzet, hogy a gépeknél gyorsabban gyarapodott a raktárkészlet. A konszern képviselői keseregtek: folytatódik a múlt évi gyakorlat, hanyatlik a gazdaságok érdeklődése, vásárlókedve. A kérdésre, hogy miben látják ennek az okát, azzal válaszoltak, hogy a termelők „fogják“ a koronát. Mint mondták, az országot járó bevásárlók valaha tucatszám vitték az éppen beszerezhető alkatrészeket, most meg ha jelentkeznek is, csak érdeklődnek és hümmögnek. A gazdaságok gépesítői egymással versengve lesték, mikorérkezik újabb szállítmány, s nem kérdezték mennyibe kerül, csak vitték a gépeket. Most csak nézegetik az Agrozet központjaiban porosodó kombájnokat, traktorokat és járvaszecs- kázókat, de amíg „életben tudják tartani“ a régit, a világért sem vennének újat. Es a kilátások sem biztatóak, hisz a felmérések tanúsága szerint, az idén a Nyugat-szlovákiai kerületben 69,5 százalékra, a Közép-szlovákiai kerületben 85,5 százalékra, a Keletszlovákiaiban pedig 65 százalékra csökken a gépvásárlás a múlt évi valósághoz képest. A gépgyártók a mezőgazdasági vállalatok érdeklődésének és vásárlókedvének csökkenéséről beszélnek, de a „fogják“ a koronát megjegyzésből kitűnt, hogy tulajdonképpen a vásárlóerő hanyatlására gondolnak. Ez figyelmet érdemlő, hisz már nem csupán a szövetkezetek és állami gazdaságok vezetői mondogatják, hogy valószínűleg kockázatosán szigorú feltételeket szabtunk az ellátásunkért felelős ágazatnak. A lemaradozó gazdaságok problémájáról szólva Július Varga, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere nemrég úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi 63 helyett legalább 150 gazdaságnak kellene ebbe a csoportba tartoznia. Elgondolkoztató tény, hogy az új feltételek között több élvonalbeli gazdaság is vészhelyzetbe került, mert a várható nyereségből előreláthatóan az egyszerű újratermelést sem fogják tudni fedezni. Mivel nem tíz-húsz, hanem több száz mezőgazdasági vállalatról van szó, ez a tény még akkor is figyelmeztető, ha történetesen tudjuk, hogy számításból több gazdaságban eleve „óvatosan“ terveztek. Például a pelsőci (Pleáivec) Vörös Csillag Efsz-ben - hitelre alapozva - még az idén is több mint három millió koronát áldoznak gépvásárlásra, de ki tudja, hogy az új feltételek között meg tudják-e őrizni a hitelképességüket. Az Érsekújvári (Nővé Zámky) járásban legalább évi 140 millió korona kellene a géppark egyszerű felújítására, de a gazdaságok a tavalyi 120 millió helyett csupán 80 milliót terveznek ilyen célokra költeni. Mivel a géppark elhasználódottsága helyenként meghaladja a 60-70 százalékot, félő, hogy a mezőgazdasági vállalatok vásárlóerejének csökkenése néhány év múltán nem csupán a készletgazdálkodási gondokkal küszködő - és éppen ezért kiviteli lehetőségeket kereső - mezőgazdasági gépgyártó és forgalmazó konszernvállalatoknak fog problémákat okozni. KÁDEK GÁBOR Az SZLKP KB postájából A nyugdíj a tiszteletet is kifejezi A statisztikák szerint a lakosságnak mintegy egynegyede kap különböző járadékokat mindenekelőtt a nemzeti bizottságok és a nyugdijhivatal közvetítésével Valamennyiünk érdeke, hogy a nyugdíjrendszer zavarmentesen működjön, hogy a járadékokra utalt állampolgárok, maximális mértékben elégedettek legyenek. A nyugdíjbiztosítás a szociális ellátás fontos része, ezért a legfelsőbb pártszervek és az illetékes szervek állandó figyelmet szentelnek az ezzel kapcsolatos kérdéseknek. Az SZLKP Központi Bizottságára érkező levelek azonban azt tanúsítják, hogy ezen a téren a hatóságok és az állampolgárok kapcsolatában zavaró momentumok is előfordulnak. Egyrészt a hivatal ridegen, bürokratikusan kezeli az ügyfeleket, de a lakosok is sokszor türelmetlenek, jogtalan igényekkel lépnek fel, ami konfliktusokhoz vezet, s nem ritkán panasszal fordulnak a legfelsőbb pártszervekhez is. Az SZLKP Központi Bizottsága levelet kapott a bratislavai H. V.-től, antifasiszta harcostól, amelyben leírta saját és felesége bürokrácia okozta gondjait. „Feleségem megbetegedett a megpróbáltatások miatt, nem tudja összeszedni magát, nem képes küzdeni, ha bármilyen levelet kapunk valamilyen hivataltól, stresszhelyzetbe kerül.“ Ezután részletesen ismertette, milyen nagy erőfeszítésébe került, hogy mindent bizonyítani tudjon, még azoknál a vállalatoknál is, ahol valamikor dolgozott, nehezen szerezte meg az igazolásokat a ledolgozott éveiről. A levelet az Egészség- és Szociális Ügyi Minisztériumnak, valamint az SZLKP Bratislavai I. Városkerületi Bizottságának továbbítottuk. A minisztérium közlése szerint az első városkerületi nemzeti bizottság nagyon vontatottan intézte H. V nyugdíjügyét, aki egyébként közben már megkapta az őt megillető járadékot. xxx A központi bizottság két levelet kapott két nem látó állampolgártól, a Stará Tura-i M. P -tói és a 2iar nad Hronom-i B J -tői. Az első három hónapja, a másik hat hónapja minden segély nélkül élt. M. P azelőtt a vakok báhoni intézetében lakott. Ugyanebben az időben a központi bizottság levelet kapott a zilinai F. J.-től is, aki arra panaszkodott, hogy felesége már háromszor kért tanácsot és segítséget a nyugdíjhivataltól, de leveleire nem kapott választ. Megkértük a nyugdíjhivatal igazgatóját, vizsgálja ki az említett ügyeket. Mit állapított meg? A levélírók az említett időszakban valóban nem kapták meg nyugdíjukat. M P. esetében a nyugdíjat a báhoni intézetbe küldték, de mivel ö szeptemberben elköltözött, az összeget visszaküldték a feladónak. A nyugdíjhivatal csak októberben szerzett tudomást arról, hogy M. P. már nem él az otthonban, azonnal táviratilag elküldte neki a pénzét és intézkedett, hogy ilyen zavar már ne ismétlődhessen meg. B J. esete bonyolultabb volt, és ebben ő is szerepet játszott. A Ziar nad Hronom-i Járási Nemzeti Bizottság orvosi véleményező bizottsága 1988 májusában úgy döntött, hogy B. J.-t nem illeti meg a teljes rokkantnyug- dij. Ő azonban nem értett egyet a döntéssel és ügye felülvizsgálatát kérte. A bizottság többször meghívta, de ő nem jelent meg. Ezért aztán leállították nyugdija folyósítását. 1988 szeptemberében a véleményező bizottság ismét foglalkozott esetével, a levélíró javára döntött, és így nyugdíját ismét folyósították volna, csakhogy ő közben megváltoztatta lakhelyét. És ez ismét hátráltatta az ügy végleges elintézését. A zilinai F. J. panasza teljes mértékben megalapozott volt, így a nyugdíjhivatal igazgatója a Munka Törvény- könyve értelmében levonta a következtetéseket a hivatal munkatársával szem- ben. x x x A központi bizottság a nyugdíjakkal kapcsolatban sok megalapozatlan leveiet is kap. így például a Galántai (Galanta) járásbeli J. B. azzal vádolta munkaadóját, valamint a járási és kerületi nemzeti bizottságot, hogy származása miatt - cigányasszonyról volt szó - elfogultak vele szemben. Ügyével a járási pártbizottság is foglalkozott már. Mivel rendkívül érzékeny kérdésről volt szó, úgy döntöttünk, hogy közvetlenül mi vizsgáljuk ki az ügyet. A panaszos szerint nem számolták be helyesen ledolgozott éveit. Megmutatkozott azonban, hogy nem volt igaza, s hogy az általa említett években sehol sem dolgozott, ő azonban rokkantnyugdijat követelt. A járási és kerületi véleményező bizottság nem ismerte el rokkantságát, csupán megváltozott munkaképességét és ezt a kerületi bíróság is megerősítette. A munkaadó és a járási nemzeti bizottság szociális ügyosztályának dokumentumait felülvizsgálva megállapítottuk, hogy ügyében maximális körültekintéssel jártak el. A felsorolt példák is azt tanúsítják, hogy az idősek szociális ellátása olyan kérdés, amelynek szüntelenül figyelmet kell szentelni. A levelekben sokszor egész életek, sorsok elevenednek meg. de nagyon gyakran a levélírók magányáról, tanácstalanságáról, a társadalmi segítségre való ráutaltságáról is sokat megtudunk. A társadalmi segítséghez megteremtettük a feltételeket. Törvényünk van a szociális ellátásról és az ezzel kapcsolatos ügyintézést is jól megszerveztük. Állandóan ügyelni kell azonban arra, hogy az egész rendszer jól működjön. A nyugdíj nemcsak jogos igény, jutalom a ledolgozott évekért, hanem az idősek és az általuk elvégzett munka iránti tisztelet jele is. Annak az embernek, aki egész életében becsületesen dolgozott, nem szabad azt éreznie, hogy valakinek a jótékonyságára van utalva, úgy kell róla gondoskodni, hogy ne sértsük büszkeségét. Ézért a nyugdíjügyek intézésében nem szabad megtűrnünk a közömbösséget, az érzéketlenséget, a bürokráciát. Át kellene gondolni, hogyan könnyítetnénk meg azoknak az embereknek a dolgát, akik a megérdemelt nyugdíjba vonulnak, hogy ne kelljen sok utánajárással bizonyítaniuk: éveiket nem pazarolták el. becsületesen dolgoztak. Minderről feljegyzések vannak és ma a számítógépek korában már nem jelenthet nehézséget ezeknek az adatoknak az összegezése. Azok az emberek, akik életüket a munkájuknak szentelték, ezt bizonyára megérdemlik. -benÚJSZÚ 4 1989. VII. 12.
