Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-10 / 160. szám, hétfő
A stabil és biztonságos, a nukleáris és vegyi fegyverektől mentes Európáért, a fegyveres erők és fegyverzet, a katonai kiadások jelentős csökkentéséért (Folytatás az 1. oldalról) a fegyverkezési verseny felszámolását és a leszerelést tekintik, mint az emberiség túlélésének és előrehaladásának objektíven szükséges feltételét, kiindulva a nukleáris és hagyományos háború veszélyének elhárításából, a nemzetközi biztonság megszilárd itásából. A kormányok és a népek részéről a biztonsági érdekek kölcsönösségének növekvő felismerése lehetővé tette az első lépések megtételét a katonai konfrontáció csökkentése terén. Kirajzolódott az értelmetlen és veszélyes katonai versengésről az államok békés együttműködésének irányába történő átmenet lehetősége. Ezzel összefüggésben a tanácskozás résztvevői hangsúlyozzák, hogy különleges jelentőséggel bír a közepes és rövid hatótávolságú rakétákról kötött szerződés, amelynek megvalósításával megkezdődhet a nukleáris fegyverzetek fizikai felszámolásának folyamata, valamint hangsúlyozzák azt az érdemi légkört, amely az utóbbi időben egy sor leszerelési fórumon kezd kialakulni. Gyökeres fordulatra azonban a leszerelés ügyében még nem került sor. Annak ellenére, hogy mindkét szövetség elismerte egy új háború megengedhetetlenségét, a katonai szembenállás szintje továbbra is mérhetetlenül magas és veszélyes. Aggodalomra adhat okot a NATO azon törekvése, hogy politikáját az erő pozíciójából folytassa, kövesse a nukleáris elrettentés stratégiáját. A Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, hogy ilyen körülmények között szükség van minden ország, minden békeszeretó, realista módon gondolkodó erő aktív fellépésére. Kiindulva a kölcsönös és oszthatatlan biztonság koncepciójából, határozottan síkraszállnak annak biztosításáért oly módon, hogy a védelemhez szükséges katonai erők egyensúlyát a minimális szinten hozzák létre, amely kizárja a váratlan támadás lehetőségét, nagyszabású támadó akciók végrehajtását. Céljuk a fegyverzetek csökkentése egy háború veszélyének teljes elhárítása érdekében. E cél elérése csak kétoldalú erőfeszítések eredményeként lehetséges, a politikai, nem pedig katonai biztonsági és stabilizációs tényezők átfogó erősítésével. A VSZ tagállamai megerősítik, hogy készek minden érdekelt féllel közösen keresni azokat a további megállapodásokat, amelyek elvezetnek a nukleáris fegyverzetek szakaszos csökkentéséhez, majd azt követően teljes felszámolásához, a vegyi fegyverek betiltásához, és megsemmisítéséhez, a hagyományos fegyveres erők radikális csökkentéséhez, a haditermelés fokozatos leépítéséhez, a katonai kiadások lényeges csökkentéséhez, s megakadályozzák a fegyverkezési versenynek a világűrre való kiterjesztését. Ennek során abból indulnak ki, hogy a leszerelési intézkedések hivatottak biztosítani minden állam számára az egyenlő biztonságot, minden egyes állam szuverenitásának, függetlenségének és területi épségének teljes mértékű tiszteletben tartása mellett, a fennálló határok között, és kizárni az erő alkalmazásának lehetőségét vagy az erővel való fenyegetést az államközi kapcsolatokból. Kifejezve megelégedésüket a leszerelés fő irányaival foglalkozó szovjet-amerikai tárgyalások felújításával kapcsolatban, a szövetséges államok annak a reményüknek adnak hangot, hogy e tárgyalásokon mielőbb gyakorlati eredményeket érnek el. A Varsói Szerződés tagállamai az egyik elsődleges célnak tekintik a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati támadófegyvereinek ötven százalékos csökkentéséről szóló egyezmény kidolgozásának befejezését, a rakétaelhárító rendszerekről szóló egyezmény betartásának körülményei között, olyan formában, ahogyan azt 1972-ben aláírták. Az ülésen képviselt államok síkraszállnak a nukleárisfegyver-kísér- letek azonnali felfüggesztéséért, a kérdés érdemi megvizsgálásáért, beleértve a sokoldalú tárgyalásokat, többek között a genfi leszerelési konferenciát is. Állást foglalnak az 1974-ben és 1976-ban megkötött szovjet-amerikai egyezmények ellenőrzésére vonatkozó jegyzőkönyvek kidolgozásának záros határidőre történő befejezése mellett és azért, hogy érvényesítsék a hatályát ezeknek az egyezményeknek, amelyek a nukleáris kísérletek teljes beszüntetéséhez vezető úton előrelépést jelentenek. A nukleáris kísérletek betiltása mielőbbi megvalósításának egyik lehetséges útjaként a Varsói Szerződés tagállamai támogatják azt az elgondolást, hogy esetleg a föld alatti kísérletekre is terjesszék ki az 1963-ban Moszkvában megkötött, az atomfegyver-kísérleteket három közegben megtiltó egyezményt. Napirenden van a fegyverekhez szükséges hasadóanyagok előállításának felfüggesztése és távlati betiltása. Fontos feladat a nukleáris fegyverek, valamint a katonai célokat szolgáló rakétatechnológia terjedésének megakadályozása, a békés nukleáris objektumoknak a támadásoktól való védelme. A tanácskozás résztvevői mélyen átérzik azt a veszélyt, amelyet a vegyi fegyverek felhasználása jelenthet a világ és a nemzetközi biztonság számára mindaddig, amíg e fegyverek léteznek és terjednek, és hatékony intézkedések elfogadását javasolják e veszély elhárítása érdekében. A tagállamok felhívnak arra, hogy gyorsítsák meg a vegyi fegyverek általános és teljes betiltásáról és készleteinek teljes megsemmisítéséről szóló nemzetközi konvenció előkészítését. Az európai biztonság és stabilitás kulcskérdése a hagyományos fegyveres erók csökkentése, a harcászati nukleáris fegyverek csökkentése és azt követő megsemmisítése, a bizalom erősítése a kontinensen. Az európai hagyományos fegyveres erőkről folyó tárgyalások legközelebbi célját a tanácskozás résztvevői abban látják, hogy már a megkötendő alapegyezmény eredményeként egyenlő, közös felső szintet érjen el a NATO-államok és a Varsói Szerződés csapatainak létszáma és a fegyverzetek fő fajtáinak mennyisége Európában és annak egyes térségeiben. Ennek során az új szintek jelentősen kisebbek lennének azoknál a legalacsonyabb szinteknél, amelyekkel jelenleg rendelkeznek a felek. A szövetséges szocialista országok által Bécsben beterjesztett megfelelő javaslatok előirányozzák a csapatok és fegyverzetek radikális kölcsönös csökkentését. Ez megoldaná a hagyományos fegyverzetek területén mutatkozó aránytalanságok kiküszöbölését is. A fegyveres erők és fegyverzetek csökkentése és korlátozása szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett valósulna meg. Az ülésen megállapították, hogy a NATO nemrégiben megtartott tanácsülésén előterjesztett, az európai hagyományos fegyveres erőkre vonatkozó kiegészítő javaslatok találkoznak a szocialista országok álláspontjával. Az ülés résztvevői azt várják, hogy a NATO-országok ezen javaslataikat részletezni fogják és a bécsi tárgyalásokon a legrövidebb időn belül előterjesztik. Az ülésen a Varsói Szerződés tagállamai megerősítették, hogy mindent meg kell tenni a pozitív eredmények mielőbbi elérése érdekében a bécsi tárgyalásokon, és reményüknek adtak hangot, hogy az ott kialakult helyzet valamennyi résztvevő általi konstruktív megközelítése lehetővé teszi az elsődleges megállapodások elérését már 1990-ben. E célból a szakértők megbízást kapnak a megfelelő javaslatok operatív kidolgozására. A Varsói Szerződés tagállamai által a védelmi doktrínájuk megvalósítása során tett lépések - fegyveres erőik és fegyverzeteik egyoldalú csökkentése, azok .kifejezetten nem támadó jellegű struktúrával való felruházása, valamint a fegyverzetek előállításának és a katonai kiadásoknak a csökkentése - arra irányulnak, hogy kedvező anyagi és politikai feltételek jöjjenek létre a fegyverzetek korlátozását és a katonai szembenállás szintjének csökkentését célzó folyamat következetes folytatásához. A Varsói Szerződés tagállamai elvárják, hogy a NATO-országok válaszlépéseket tegyenek a fegyveres erők, fegyverzetek, a katonai kiadások és a katonai tevékenység csökkentésére. A tanácskozás résztvevői állást foglaltak a stockholmi megállapodások maradéktalan betartása mellett. Szükségesnek tartják, hogy az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel foglalkozó EBEÉ 35 résztvevő tagállamának tárgyalásain e megállapodások továbbfejlesztése érdekében új bizalom- és biztonságerősítő intézkedéseket fogadjanak el, s a haditengerészeti és légierők tevékenységére is terjesz- szék ki a katonai tevékenységek bejelentésével, megfigyelésével és korlátozásával kapcsolatos intézkedéseket. A földrészen a bizalom és biztonság erősítéséhez, a stabilitás növekedéséhez jelentős mértékben hozzájárulna, ha létrehoznák a katonai veszély és a váratlan támadás megelőzését szolgáló európai központot, mint ínformációs-konzultatív funkciókkal felruházott szervet. A bizalom és biztonság erősítését szolgálja a tárgyalásokon a Varsói Szerződés tagállamai által előterjesztett többi javaslat is. Jelentős, a leszerelés és az európai biztonság megerősítésének folyamatát minőségileg új szintre emelő lépés lehetne, ha megtartanák az EBEÉ-n részt vevő 35 tagállam vezetőinek találkozóját, amelyen áttekintenék az elért eredményeket, valamint megszabnák a jövő feladatait. A szövetséges szocialista országok kifejezik reményüket, hogy a katonai doktrínáknak, azok jellegének, politikai és katonai-műszaki aspektusainak, továbbfejlődésüknek a megvitatása elő fogja segíteni a szigorúan védelmi elveken alapuló katonai koncenpciókra és doktrínákra való áttérést. Az európai stabilitás és a biztonság nem lehet teljes és eléggé megbízható a harcászati nukleáris eszközök kérdésének megoldása nélkül. Sőt, a hagyományos fegyverzetek csökkentésének arányában a harcászati nukleáris fegyverzetek destabilizáló szerepe elkerülhetetlenül megnő. Ezzel kapcsolatban különösen nagy aggodalmat váltanak ki a harcászati nukleáris fegyverek korszerűsítésére irányuló NATO- tervek. Megállapítva, hogy a NATO-országok álláspontjában bizonyos fejlődés következett be a harcászati nukleáris fegyverekről folytatandó tárgyalásokkal kapcsolatban, a Varsói Szerződés tagállamai felhívással fordulnak a NATO-országokhoz, s megerősítik azt a javaslatukat, hogy a harcászati nukleáris fegyverek kérdését ne a korszerűsítés, hanem ezen eszközök szakaszos csökkentésére irányuló önálló tárgyalások útján oldják meg. A tanácskozás résztvevői egyetértésükről biztosították a Szovjetuniónak azt a szándékát, hogy a NATO-országok készsége esetén tárgyalásokat kezdjen a harcászati nukleáris fegyverekről és egyoldalúan tovább csökkentse Európában levő harcászati nukleáris rakétáit. A tanácskozás résztvevői támogatják azt a Szovjetunió által elfogadott határozatot is, amely szerint az idén egyoldalúan kivonnak a szövetséges szocialista országok területéről 500 harcászati nukleáris töltetet. Ugyancsak támogatják azt a bejelentését, hogy kész 1989-91 között kivonni szövetségeseinek területéről valamennyi nukleáris harcászati eszközét, ha az Egyesült Államok arányos válaszlépést tesz. A Varsói Szerződés tagállamai meg vannak győződve arról, hogy a harcászati nukleáris fegyverek szakaszos csökkentése, majd felszámolása Európában, párhuzamosan a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzetek radikális csökkentésével, hatékonyan elősegítené a katonai veszély csökkentését és a kölcsönös bizalom erősítését. A biztonság és stabilitás megteremtésére törekedve, s a katonai egyensúly mind alacsonyabb szinten történő megvalósítása során nem lehet figyelmen kívül hagyni a haditengerészeti erőknek és azok fegyverzetének, valamint a haditengerészeti tevékenységnek a jelentőségét. Ezek képesek destabilizáló hatást gyakorolni a helyzetre, és képesek veszélyt jelenteni Európa és más régiók biztonságára nézve. Az ülés résztvevői síkraszállnak az ezzel a problémakörrel kapcsolatos párbeszéd aktivizálásáért, és szükségesnek tartják az érdekeltekkülön- tárgyalásainak megkezdését* elsősorban a jelentős tengeri hatalmak részvételével, az adott problémakör megvizsgálására. A tanácskozáson hangsúlyozták: a katonai kiadások csökkentése lehetőséget ad arra, hogy a felszabaduló eszközöket a szociális és gazdasági fejlődés szükségleteire fordítsák. Ezzel kapcsolatban nagy jelentőségű kérdéssé válik a haditermelés hatékony átállítása polgári termelésre, amely nemzetközi, így többek között az ENSZ keretei között folytatott konzultációk tárgyát képezhetné. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy fontosak azok a közös és egyéni kezdeményezések, amelyeknek célja a biztonság problémájának megoldása a földrész egyes régióiban. E kezdeményezések közé tartoznak a következő javaslatok: olyan nukleáris fegyverektől mentes folyosók és zónák kialakítása Közép-Európában, amelyek mentesek a vegyi fegyverektől is; a fegyverzetek csökkentése és a bizalom növelése Közép-Európában; a két tömb között húzódó vonal mentén a bizalom, az együttmüködés és jószomszédi kapcsolatok zónáinak megteremtése; a nukleáris és vegyi fegyverektől mentes zóna kialakítása a Balkán-félszigeten; a Földközi-tengernek a béke és együttműködés zónájává történő átalakítása; a katonai szembenállás szintjének radikális csökkentése Európa északi részén. A tagállamok támogatják azokat a sokoldalú és kétoldalú gyakorlati intézkedéseket, amelyek ezen kezdeményezések megvalósítására irányulnak. A Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, hogy a leszerelési intézkedéseket a velük szigorúan adekvát ellenőrzési intézkedéseknek kell kísérniük. Készek a leghatékonyabb megoldásokra, amelyek a leszerelés átfogó ellenőrzési rendszerének megteremtéséhez vezetnek. Ezzel összefüggésben az Egyesült Nemzetek Szervezete pozitív szerepet játszhatna. A Varsói Szerződés tagállamai emlékeztetnek arra a közelmúltban az Észak-atlanti Szövetség tagállamaihoz intézett felhívásukra, amelyben felszólították őket a jelenleg kínálkozó lehetőségek kiaknázására a „hidegháború“ következményeinek teljeskörű felszámolása érdekében Európában és a világban. Megerősítik elvi álláspontjukat a két katonai-politikai szövetség feloszlatására. III A Varsói Szerződés tagállamai erőfeszítéseinek középpontjában továbbra is az európai stabilitás és biztonság szavatolása áll. Olyan újtípusú kapcsolatok meghonosítására törekednek e téren, amelyek a szembenállás leküzdésére, a bizalom és jószomszédság erősítésére irányulnak. Síkraszállnak a széles körű, egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztéséért a különböző területeken, minden ország és nép részvételéért a földrész időszerű problémáinak megoldásában. Az új Európa építésének ügyében az összeurópai folyamat legyen továbbra is a fő támasz. Kifejezve szilárd szándékukat, hogy minden erejükkel elősegítsék a helsinki folyamat elmélyítését, az ülés résztvevői abból indulnak ki, hogy a béke és együttműködés Európájának létrehozása elképzelhetetlen elszakítva mindattól, amit az elmúlt évszázadokban, az elmúlt évtizedekben létrehoztak a földrészen. Az egyes államok vagy államcsoportok közötti különbségek nem akadályozhatják a kölcsönös megértést és együttműködést. Ellenkezőleg, az európai népek tapasztalatainak sokrétűsége válhat a kölcsönös gazdagodás forrásává. Ezzel összefüggésben fontos, hogy a földrész különböző részein végbemenő folyamatok elősegítsék két- és sokoldalú összeurópai alapon az államközi kapcsolatok fejlődését. Az ülésen képviselt államok nagy jelentőséget tulajdonítanak a kölcsönösen előnyös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés fokozásának az EBEÉ országai között. Ez lehetővé tenné minden ország számára, hogy optimálisan kihasználják anyagi és emberi forrásaikat, a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeit, társadalmi-gazdasági fejlődésük javára. El kell hárítani az akadályokat és korlátozásokat a kereskedelmi, a tudományos, a műszaki és termelési kapcsolatok fejlesztésének útjából, bővíteni kell a kölcsönös hozzáférést a korszerű technológiákhoz. Élesen vetődik fel a sok- és kétoldalú együttmüködés fejlesztésének és elmélyítésének kérdése a megoldásra érett ökológiai problémák rendezésében. Európa e tekintetben példa lehetne. A humanitárius területen való együttműködés bővítése, az emberek közötti érintkezések elősegítése, az információ- csere és információáramlás területén az együttműködés fejlesztése, valamint a kultúra és az oktatás területén megvalósuló együttműködés és a cserék támogatása elidegeníthetetlen része az európai légkör egészségesebbé tételére irányuló erőfeszítéseknek. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és az emberi jogok nemzetközi szerződéseiben, a helsinki Záróokmányban, valamint más, az ENSZ és az összeurópai folyamat keretei között elfogadott dokumentumokban rögzített emberi jogok és alapvető szabadságjogok összességének minden országban való végrehajtása jelenti az európai béke és együttműködés egyik alapvető feltételeinek biztosítását. A Varsói Szerződés tagállamai síkraszállnak a polgári, politikai, gazdasági, szociális, kulturális és más jogok kölcsönös összefüggésükben való teljes megvalósítása mellett. A béke és biztonság megszilárdítása Európában elősegítené a földrész népeit érintő számos bonyolult szociális kérdés megoldását, az ember élethez és munkához való jogának biztosítása mellett. Az ülés résztvevői hangsúlyozták, hogy határozottan el kell utasítani a re- vansizmus és a sovinizmus bármilyen megjelenését, a népek közötti ellenségeskedés bármely formáját. Osztják a nyugat-európai országok közvéleményének aggodalmát az ott erősödő neofasiszta megnyilvánulások miatt. A szövetséges szocialista államok elsőrendű fontosságot tulajdonítanak az európai katonai, politikai és területi stabilitás biztosításának. Abból indulnak ki, hogy minden nép maga határozza meg országának sorsát, jogában áll megválasztani a maga számára legalkalmasabbnak tartott társadalmi, politikai és gazdasági rendszert, állami berendezkedést. A társadalmi berendezkedés kérdésében nem létezik egyfajta szabvány. A stabilitás feltételezi a konfrontációs doktrínák, az erőre történő támaszkodás elutasítását, a más államok belügyeibe való közvetlen és közvetett beavatkozás elvetését. Egyetlen ország sem írhatja elő az események menetét más államokon belül, nem támaszthat igényt a bíró és a döntnök szerepére. IV A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköz- társaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kész bővíteni együttműködését és keresni a megállapodás lehetőségét az összeurópai folyamatban részt vevő országokkal, minden érdekelt állammal a fegyverzetek radikális csökkentése és a leszerelés, az európai kontinensen a biztonság és a stabilitás erősítése, az államközi kapcsolatokban a konfrontációtól a partnerség irányába való áttérés, Európában a tartós béke, jószomszédság és együttműködés érdekében. Bármilyen ebbe az irányba mutató konstruktív lépés és javaslat megértésre és támogatásra talál a szövetséges szocialista államok részéről. ÚJ SZÍ 2 1989. VII.
