Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-08 / 159. szám, szombat
Építsük közösen a béke és az együttmüködés Európáját Mihail Gorbacsov strasbourgi beszéde (ÖSTK) - Mint már beszámoltunk róla, Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió legfelsőbb vezetője csütörtökön beszédet mondott Strasbourgban, az Európa Tanács képviselői előtt. Bevezetőben emlékeztetett a világban végbemenő mély változásokra, majd hangsúlyozta, Európa csak akkor teljesítheti az itt éló népek vágyait és a világtörténelem új szakaszában a nemzetközi kötelességeit, ha elismeri a saját egységét és ebből helyes következtetéseket von le. A húszas években elterjedt „Európa alkonyának" az elmélete. Ma is előszeretettel emlegetik ezt. Mi azonban nem értünk egyet az Európa jövőjét illető pesszimizmussal. Európa más földrészeknél korábban érezte meg először a gazdasági, majd pedig az egész társadalmi élet internacionalizálásának következményeit. Az országok kölcsönös függősége, mint az internacionalizációs folyamat magasabb stádiuma, itt előbb jelentkezett, mint a világ más részeiben. Sokszor történtek kísérletek Európa erőszakos egyesítésére. De ismerünk nemes álmokat is az európai népek önkéntes, demokratikus közösségéről. Victor Hugó azt mondotta, eljön az a nap, amikor Franciaország, Oroszország, Olaszország, Anglia, Németország - vagyis a kontinens minden népe szilárdan összeolvad valamilyen magasabb közösségbe, s a nemzetek anélkül valósítják meg az európai testvériséget, hogy elvesztenék saját jellemvonásaikat. Gorbacsov szólt arról, hogy a Nyugaton sokan a két társadalmi rendszer létezésében látják a fő problémát. Ez azonban másban rejlik, abban az elterjedt nézetben, hogy Európa megosztottságának felszámolása a szocializmus felszámolását jelenti. Ez azonban a konfrontáció iránya, ha nem még valami rosszabb. Ilyen úton semmilyen európai egység nem érhető el. Az európai országok különböző társadalmi rendszerekhez való tartozása realitás. E történelmi tény elismerése, a népek azon jogainak tiszteletben tartása, hogy szabadon választhassák meg társadalmi rendszerüket: a normális európai folyamat legfontosabb feltétele. Az egyes országokban a szociális és politikai rendszer változott a múltban és változhat a jövőben is. Ez azonban minden nemzetnek a saját ügye. Bármilyen beavatkozás a belügyekbe, bármilyen kísérlet arra, hogy korlátozzák az államok szuverenitását - a barátokét, szövetségesekét, s egyáltalán bármely államét, - megengedhetetlen. A szónok a továbbiakban arról beszélt, az államok közötti különbségeket nem lehet eltávolítani, sőt hasznosak, természetesen azzal a feltétellel, hogy a különböző típusú társadalmi rendszerek versengése az emberek életének jobb anyagi és szellemi feltételeinek megteremtését célozza. Az átalakításnak köszönhetően a Szovjetunió teljes értékű félként vehet részt ebben a becsületes, egyenjogú és konstruktív versenyben. Minden jelenlegi fogyatékosság és lemaradás ellenére jól ismerjük társadalmi rendszerünk erős oldalait. Gorbacsov rámutatott, itt az ideje annak, hogy a hidegháború posztulátumai az archívumokba kerüljenek. De éppen a túlhaladott sztereotípiák alapján gyanú- sítgatják még mindig a Szovjetuniót azzal, hogy hegemonista célokat követ, el akarja szakítani az USA-t Európától. S vannak, akik az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő Európából szívesen kizárnák a Szovjetuniót, s csupán a „Breszttöl Bresztig" terjedő térségre korlátoznák. A Szovjetunió állítólag túlságosan nagy a közös együttéléshez. A belátható jövő távlatai világosak: a Szovjetunió és az Egyesült Államok az európai nemzetközi-politikai struktúra természetes részét képezik. Minden más megközelítés elfogadhatatlan. A továbbiakban arról beszélt, milyen szerepet tölt be földrészünk a civilizáció fejlődésében, de emlékeztetett arra, hogy itt született meg a fasizmus is, itt kezdték a legpusztítóbb háborúkat. Európa joggal lehet büszke sikereire, másrészt viszont még távolról sem törlesztette az emberiséggel szembeni adósságait. Méltatta a helsinki, a bécsi, a stockholmi dokumentumokat, majd rátért az európai ház gondolatára. Előtérben a biztonsági kérdések Ez az új realitások megértéséből született, összefügg a Szovjetunióban folyó gazdasági és politikai átalakítással. A fegyverkezés hatalmas terhei, a konfrontáció légköre nemcsak hátráltatták Európa normális fejlődését, ugyanakkor gazdasági, politikai és élettani szempontból akadályozták azt is, hogy a Szovjetunió teljes mértékben bekapcsolódjon az európai folyamatba. Ezért döntöttünk úgy - mondotta Gorbacsov - hogy jelentős mértékben aktivizáljuk európai politikánkat. Az európai vezetőkkel megtartott legutóbbi találkozásainkon szó volt a közös ház építési módszereiről, berendezéséről. Még ma sem állíthatom, hogy zsebünkben van ennek a háznak a kész terve. Csupán arról szeretnék beszélni, amit a legfontosabbnak tartok. Az európai nemzetközi rend olyan átalakításáról van szó, amely radikálisan az előtérbe tolná az összeurópai értékeket, s lehetővé tenné a hagyományos erőegyensúly felváltá- tását az érdekek egyensúlyával. Miről van szó konkrétan ezzel összefüggésben? Először a biztonsági kérdéseket kell említeni. Az új gondolkodásmód keretében megkezdtük az európai katonai konfrontációról alkotott nézeteink átértékelését, ami nehéz és esetenként fájdalmas volt. De olyan döntést hoztunk, amely lehetővé teszi, hogy a kelet-nyugati kapcsolatokat kivezessük az akció-reakció ördögi köréből. Jelentős szerepet játszott e téren az a közös szovjet-amerikai igyekezet, amelyet a nukleáris leszerelés terén fejtettünk ki. A közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákról megkötött szerződés nemcsak találkozott az európaiak egyetértésével, hanem sokan hozzá is járultak létrejöttéhez. A fegyverzetkorlátozás folyamatában a bécsi tárgyalások teljesen új szakaszt nyitottak. Már nemcsak két nagyhatalom vesz benne részt, hanem huszonhárom állam. Az európai folyamat mind a harmincöt résztvevője folytatja a katonai bizalom mélyítését célzó intézkedések előkészítését, s bár e két fórum más és más helyiségben zajlik, mégis szorosan kötődnek egymáshoz. Az európai béke alakításában nem lehetnek „kívülálló" megfigyelők - itt mindenki egyenjogú partner, beleértve a semleges és el nem kötelezett országokat is, minden államnak meg van a maga felelőssége a saját népével és Európával szemben is. Az európai ház filozófiai koncepciója kizárja a fegyveres összeütközés valószínűségét, az erő alkalmazásának, vagy az erővel való fenyegetésnek a lehetőségét. A feltartóztatás doktrínája helyett a tartózkodás doktrínáját javasoljuk. Ez nem játék a fogalmakkal, hanem az európai fejlődés élet által diktált logikája. A bécsi tárgyalásokon követett céljaink ismertek. Véleményünk szerint elérhető - s ezt akarja az USA elnöke is - két-három éven belül a fegyverzetek jelentős csökkentése Európában, természetesen az aszimmetriák és aránytalanságok felszámolásával. Hangsúlyozom: minden aszimmetria és aránytalanság felszámolásával. Meggyőződésünk: itt az ideje tárgyalásokat kezdeni minden érdekelt ország részvételével a taktikai nukleáris eszközökről. A végső cél ezek teljes felszámolása. Gorbacsov feltette a kérdést: fel kell-e számolni a nukleáris arzenálokat, vagy pedig mindenáron megőrizni őket? Szi- lárdítja-e a nukleáris feltartóztatás stratégiája a stabilitást vagy aláássa azt? E kérdésekben a NATO és a Varsói Szerződés álláspontja homlokegyenest ellenkező. Mi azonban nem dramatizáljuk ezeket az ellentéteket. Keressük a megoldást, s erre szólítjuk fel partnereinket is. Az atomfegyverek felszámolását szakaszosan megvalósuló folyamatnak, tartjuk. Azt a távolságot, amely elválaszt bennünket az atomfegyverek teljes megsemmisítésétől, az európaiak közösen tehetik meg, anélkül hogy feladnák álláspontjaikat: a Szovjetunió hű maradhat atommentes eszméjéhez, a Nyugat pedig a „minimális feltartóztatás" koncepciójához. Meg kell azonban vizsgálni, mit takar a „minimális fogalma" s hol az a határ, amelyen túl a nukleáris válaszadás potenciálja támadópotenciállá változik. Sok dolog tisztázatlan e téren, s az válik a bizalmatlanság forrásává, amit nem mondunk ki. Miért ne tárgyalhatnák meg alaposan ezeket a kérdéseket a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és azon államok szakértői, amelyek területén atomfegyverek vannak? Ha nyilvánvalóvá vált, hogy a NATO országok készek velünk tárgyalásokat kezdeni a harcászati fegyverekről, akkor mi - természetesen a szövetségeseinkkel való tanácskozás után - halaszthatatlanul további egyoldalú csökkentéseket léptethetnénk életbe a saját taktikai atomrakétáinkra vonatkozóan. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés más országai a - bécsi tárgyalásoktól függetlenül - már egyoldalúan csökkentik európai fegyveres erőiket és fegyverzetüket. Az ésszerű elégségesség doktrínájával összhangban változik ezek struktúrája is. Ez a doktrína a fegyverek és katonák száma, valamint elhelyezésük, kiképzésük és az egész katonai tevékenység szempontjából is kizárja a támadás kezdeményezésének, a kiterjedt támadó hadműveletek lefolytatásának a fizikai lehetőségét. Békekoncepció Az idei évtől megkezdtük a katonai kiadások csökkentését. Amint a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában is elhangzott, ha a helyzet megengedi, 1995-től 30-50 százalékkal csökkenteni akarjuk a nemzeti jövedelemből a fegyverkezésre fordított összeget. Komolyan hozzáláttunk a hadiipar a polgári termelésre történő átállításához. Véleményünk szerint ki lehetne használni az ENSZ lehetőségeit is, s például az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága keretében egy olyan közös munkacsoportot kialakítani, amely az átállítás problémáinak kutatásával foglalkozna. Az európai képviselők tehát egész Európa előttismét rá szeretnének világítani a leszerelési kérdésekkel kapcsolatos egyszerű és világos álláspontunkra. Ez az új gondolkodásmód eredménye, s egész népünk egyetértéssel összhangban törvényesen rögzíti a népi képviselők kongresszusának határozata is:- az atomfegyverek nélküli világ és amellett vagyunk, hogy a jövő évszázad kezdetéig felszámoljunk minden nukleáris eszközt;- a vegyi fegyverek mielőbbi teljes megsemmisítését és azt akarjuk, hogy egyszer s mindenkorra számoljuk fel ezeknek az eszközöknek a gyártó bázisait;- a hagyományos fegyverek és fegyveres erők radikális csökkentése mellett vagyunk, mégpedig a védelemhez szükséges szintre, amely kizárja, hogy katonai erőt alkalmazzanak más államok elleni támadásra;- minden állam területéről ki kell vonni a külföldi csapatokat;- kategorikusan ellenezzük bármilyen kozmikus fegyver létrehozását;-fel kell számolni a katonai tömböket, s azonnal politikai párbeszédet kezdeni közöttük erről, annak érdekében, hogy létrejöjjön a bizalom légköre, amely minden meglepetést kizár;- minden olyan szerződés és megállapodás alapos, következetes és hatékony ellenőrzése mellett vagyunk, amelyek a jövőben a leszerelés terén megköthetők. Ha a biztonság az európai ház alapja, akkor a sokoldalú együttműködés ennek a legfőbb konstrukciója. Európában és a világban az utóbbi években az új helyzet jellemzőjévé az államok közötti - két és sokoldalú - intenzív dialógus vált. Jelentősen bővült a megállapodások, szerződések és más egyezmények hálózata. Megszokott jelenséggé váltak a különböző kérdésekről folytatott hivatalos konzultációk. Első ízben került sor a NATO és a Varsói Szerződés, a Közös Piac és a KGST közötti kapcsolatfelvételre. Megelégedéssel fogadtuk az Európa Tanács határozatát arról, hogy a Szovjetuniónak megadja a „különleges meghívott állam" statútumai. Készek vagyunk az együttműködésre. Csatlakozhatnánk az Európa Tanács egyes olyan nemzetközi konvencióihoz, amelyek más államok előtt is nyitva állnak, s a környezetvédelemmel, a kultúrával, az iskolaüggyel és a televízióval kapcsolatosak. Készek vagyunk együttműködni az Európa Tanacs szakosított intézményeivel. Strassbourg- ban van az Európa Tanács parlamenti gyűlésének és az Európai Parlamentnek a székhelye. Abban az esetben, ha a kapcsolatok bővülni fognak és rendszeresek lesznek, szeretnénk - természetesen a francia kormány beleegyezésével - itt létrehozni főkonzulátusunkat. Gorbacsov a továbbiakban elmondta, nagyon fontosnak tartja az Európai Parlamenttel felvett kapcsolatokat: Felfigyeltünk például a katonai-politikai kérdésekről hozott határozataira, ezeket maga az Európai Parlament úgy értékelte, mint a „biztonsági szférában született nyugateurópai egyetértés gerincét". Ezzel összefüggésben szólnunk kell a „nyugateurópai védelem" tervéről. Természetesen minden államnak és minden tömörülésnek joga van olyan módszerekkel törekedni a saját biztonságára, amelyeket megfelelöeknek tart. A fontos az, hogy ezek ne kerüljenek összeütközésbe korunk pozitív tendenciáival - a katonai enyhülés irányvonalával. Hogy ne vezessenek a konfrontációs elemek felélesztéséhez a politikában, vagyis egy újabb lázas fegyverkezéshez. Egyre hangsúlyozottabban merül fel egy helsinki típusú második konferencia igénye, s ezt más- fél-két éven belül meg kellene rendezni. Itt az ideje, hogy az európai államok, az USA és Kanada vezetőinek mostani nemzedéke a legidőszerűbb kérdéseken túlmenően megvizsgálja azt is, hogy elképzelései szerint milyenek lesznek a 21. évszázad európai közössége felé történő haladás szakaszai. Gazdasági kapcsolatok - korlátok nélkül Az európai ház gazdasági tartalmáról. Bár nem közeli távlatnak tartjuk az Atlantióceántól az Uraiig terjedő széles körű gazdasági övezet kialakítását, ennek keleti és nyugati része jelentős mértékben kölcsönösen összefonódna. Ilyen értelemben alapvető jelentőségű a Szovjetunió átállása a nyíltabb gazdaságra. Ez nemcsak számunkra bír nagy jelentőséggel, hanem a Kelet és a Nyugat gazdaságának kölcsönös függőségét is erősíti, s ezáltal kedvezően nyilvánul meg az összeurópai folyamatokban. Találkozóink Nagy-Britannia, az NSZK, Franciaország, Olaszország, az USA kiemelkedő gazdasági képviselőivel bizonyítják, hogy növekedett az érdeklődés a szovjet partnerekkel való együttműködés iránt. Sokan vannak, akik nem dramatizálják nehézségeinket, tekintetbe veszik a mai kor jellegzetességeit, amikor is a reform gyorsabban számolja fel az elöregedett mechanizmusokat, mint ahogy az újakat sikerül életbe léptetnünk. Ezt követően a szovjet államfő így folytatta: úgy vélem, a jelenlévők egyetértenek velem, ha azt mondom, évszázadunkban nem teljesen normális az, ha a gazdasági kapcsolatokat elszakítják a tudományos-műszaki kapcsolatoktól. A kelet-nyugati viszonyban a tudományos-műszaki kapcsolatokat a COCOM jelentős mértékben befagyasztja. S míg a hidegháború időszakában ezt a gyakorlatot bizonyos mértékben igazolni lehetett, ma már teljesen értelmetlennek tűnik sok tilalom. Természetesen nálunk is megnyilvánul a túl nagy bezárkózottság. De a hadiipar átállításának köszönhetően kezdtük saját „belső COCOM-unk" felszámolását. Jó lenne, ha az érintett kormányok tárgyalnának a hidegháborús évekből visszamaradt korlátokról. A titkolózást ésszerű korlátok közé kellene szorítani. Mihail Gorbacsov a továbbiakban megemlített egy egész sor, Kelet- és Nyugat-Európa számára egyaránt jelentős tervet, mint amilyen például a transzeurópai gyorsvasút, az új technológiák és technika kifejlesztésének összeurópai programja, a napenergia hasznosítása, a nukleáris hulladék feldolgozása és raktározása, az atomerőművek biztonságának növelése, az új televíziós rendszerek kifejlesztése stb. Rámutatott: 1985-ben Párizsban Mitterrand elnökkel felvetettük egy nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor kifejlesztesenek gondolatát. A környezetkímélő energia kimeríthetetlen forrása ez. A terv a Szovjetunió, a nyugat-európai országok, az USA, Japán és még néhány más állam tudományos potenciáljai összekapcsolásának eredménye, s az IAEA védnöksége alatt már a gyakorlati kutatás stádiumába lép A tudósok előrejelzése szerint egy ilyen reaktort az évezred végéig fel lehet építeni. Kelet és Nyugat-Európa gazdasági közeledésének modellje nem utolsósorban attól függ, hogy milyenek lesznek a kapcsolatok a nyugati regionális tömörülések, az Európai Közösségek, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) és a KGST között. Számunkra nem kétséges, hogy Nyugat-Európában az integrációs folyamatok új minőséget kapnak. Nem becsüljük le annak a lehetőségét, hogy a közeli években létrejön az egységes európai piac. A KGST is az egyesült piac kialakítására törekszik, bár ez ügyben jelentősen lemaradtunk. Gorbacsov szólt arról, hogy ami a Szovjetuniót illeti, jelenleg a Moszkva és a Közös Piac közötti gazdasági és kereskedelmi megállapodás van napirenden. Ennek az aktusnak az összeurópai érdekek szempontjából is nagy jelentőséget tulajdonítunk, természetesen nem akarjuk az európai közösségekkel való kapcsolatainkat szembeállítani a más tömörülésekhez vagy országokhoz fűződő kapcsolatokkal. Az EFTA-országok már régóta jó partnereink. Tanácskozni lehetne például a KGST-EFTA vonalán is a kapcsolatok fejlesztéséről, s a sokoldalú együttműködésnek ezt a formáját kihasználni az új Európa formálása során. Az európai házat tiszta környezetben kell megőrizni. Az élettől keserű leckét kaptunk. Az ökológiai problémák Európában már régen túllépték a nemzeti határokat. Halaszthatatlanul szükséges az ökológiai biztonság regionális rendszerének a kialakítása. Lehet, hogy éppen ezen a területen fog az összeurópai folyamat a leggyorsabban fejlődni. Az első lépés egy hosszú távú kontinentális környezetvédelmi program kidolgozása lehetne. Ismeretes az a javaslatunk, hogy az ENSZ mellett létre lehetne hozni a gyors ökológiai segély központját. Egy ilyen központ vagy ügynökség, amely információs és ellenőrző rendszerrel bírna, Európa számára nagyon fontos lenne. Fontolóra kellene vennünk az ökológiai kutatások és kísérletek összeurópai intézetének a megalakítását is. A bécsi utótalálkozó döntése szerint az idén ősszel Szófiában kerül sor a 35 ország környezetvédelmi fórumára. Ott gyakorlati szempontból is át lehetne tekinteni ezeket a problémákat. Humánum és jog A szovjet vezető a továbbiakban arról beszélt, hogy egyre nagyobb károkat okoznak az emberiségnek a természeti és technológiai katasztrófák, melyek következtében évente tízezrek, sőt százezrek halnak meg. A tudósok megkongatták a vészharangot, e növekvő globális fenyegetés elleni küzdelem terén születtek nagy tervek. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája létrehozta a földrengések előrejelzésével megbízott nemzetközi intézetet s felszólítja a világ tudósait, hogy kapcsolódjanak be a nagyvárosok biztonsági problémáival foglalkozó tudományos bázis létrehozásába. A Szovjetunió hajlandó ilyen célokra műholdakat, hajókat és új technológiát a rendelkezésre bocsátani. Mihail Gorbacsov az európai folyamat humanitárius tartalmával foglalkozva rámutatott: a világ nem érezheti magát biztonságban, ha megsértik az emberi jogokat. A bécsi utótalálkozó e területen született döntései valóban áttörést jelentenek. Jóváhagyták az európai országok közös akcióinak programját, amely a legkülönfélébb intézkedéseket öleli fel. Egyetértés született sok olyan kérdésben, amelyek a közelmúltban még ütközőpontnak számítottak a kelet-nyugati kapcsolatokban. Meggyőződésünk, hogy az összeurópai folyamatnak megbízható jogi alapot kell kapnia. Az európai házat jogi közösségként képzeljük el. Mi már tettünk bizonyos lépéseket ebben az irányban. A szónok emlékeztetett a népi képviselők moszkvai kongresszusán hozott határozatra, majd kifejtette, hasznos lenne az emberi jogokról hozott törvények összevetése. E célból létre lehetne hozni vagy egy munkacsoportot, vagy valami olyasmit, mint a humanitárius |ogok összehasonlításának európai intézete. Tekintettel a különböző társadalmi rendszerekre, teljes egyetértés bizonyára nem születne, de Bécs, s legutóbb a londoni majd a párizsi konferencia megmutatta, hogy vannak azonos vélemények és megközelítések, s ezek tovább szaporodhatnak. Ez teszi lehetővé, hogy az európai jogi övezet kialakításának lehetőségéről beszéljünk. A párizsi humanitárius fórumon a Szovjetunió és Franciaország e kezdeményezés társszerzőiként léptek fel. Csatlakozott hozzájuk az NSZK, Ausztria, Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia is. Jelentős mértékben bővíteni kell a kulturális együttműködést, magasabb szintre lehetne emelni az információcserét. Tömören szólva: intenzívebbé kell tenni az európaiak kölcsönös megismerésének folyamatát. E téren megkülönböztetett szerepet játszhatna a televízió, amely emberek millióinak a kapcsolatait teszi lehetővé. De van itt bizonyos veszély is, amelyet tudatosítani kellene. A színházat, a mozit, a kiállítótermeket, a könyvkiadókat elárasztotta az Európától idegen kommersz kultúra. A nemzeti nyelvek iránti közömbösség is tapasztalható. Mindez megköveteli, hogy közösen szenteljünk figyelmet e kérdéseknek, s együtt kell működnünk a valódi nemzeti értékek iránti tisztelet szellemében. ÚJ SZÚ 4 IlilllllllllllllllllllllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIINIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIINIIIIIIIII 19.9. VII. 8.
