Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám, szombat

ÚJ szú 5 1989. VII. 8. A éternberki Chronotechna vállalatnál tavaly kezdték gyártani a 489-TD típusú mikroelektronikai mérökamrát, melyet a Tesla Elstroj szakemberei fejlesztettek ki. Az első 10 millió korona értékű kamerát a Roznovi Tesla- üzemben gyártották le. Felvételünkön Petr áimeéek (jobbra), Zdenék Petrűj és Petr Kameníőek látható a kamerával. (Vladislav Galgonek felvétele - ÖTK) Túl a főpróbán A Komáromi Állami Gazdaságban jó termést ígér a határ Közel félszáz hektáros repcetábla a léli határban. A Komáromi (Komár­no) Állami Gazdaság csallóközara- nyosi (Zlatná na Ostrove) részlegé­nek tulajdona, az aratási főpróba második felvonásának színhelye. Az első egy nappal korábban volt az ekeli (Okolicná na Ostrove) részle­gen, a harmadik pedig a pavoli ha­tárban. Az indulásig hátralévő perceket mindenki szükség szerint hasznosít­ja. A magelhordók a rakteret bélelő ponyvákat igazgatják, az egyik kom­bájnon körbe forgatják a motollát. Itt a felhordóval van valami probléma, amott még az ékszíjon feszítenek- Igen, nekem aratáskor a zu­hannyal ér véget a munkanap. A kombájnok közben túljutottak a dombon, eltűntek a láthatárról. Szabó Zoltán az egyik magelhordó gépkocsiról figyeli a munkát. Látva, hogy minden rendben, rövid szám­vetésre is szorít időt.- A kalászosok szépen érnek. Egy kisebb tábla búzát talán már a hét végén levágunk, de teljes erő­vel néhány nap múlva láthatunk munkához. Részlegünkön a búzá­nak közel 30 százaléka megdőlt, de nem annyira, hogy ez komolyabb problémákat okozna. A munkát úgy szervezzük, hogy a szalma ne kés­Szabó István és Kovács János kombájnosok a cséplés minőségét és a szemveszteséget ellenőrzik egy keveset, de vannak, akik már a fülkében ülve várják az indulást.- Majd később - hárítja el udvari­asan, de annál határozottabban kér­désemet Szabó Zoltán részlegveze­tő. Láthatóan izgatott, géptől géphez megy, majd amikor mindenki készet jelez, jelt ad az indulásra. Egymás után búgnak fel a moto­rok, s a kombájnok elindulnak a rep­ce felé. Egy rövid megtorpanás, le­eresztik a vágószerkezetet, majd is­mét elindulnak. Lassan, meg-meg- állva, helyenként néhány lépést hát­rafelé, majd ismét előremenetben haladnak.-A fábla szélén helyenként ke­vésbé érett, sőt foltokban gyomos is a növényzet. Befullad a felhordó, ki kell futtatni - magyarázza Szabó István kombájnos, aki Kovács Já­nossal, a tábla széléről kíséri figye­lemmel a gépek munkáját. - Ember és gép főpróbája ez. Tegnap nem okoztak csalódást, reméljük ma is így lesz. A javítók jó munkát vé­geztek.- Idegesítő, ha aratás közben le kell állni, mert elromlott valami és nincs megfelelő pótalkatrész - toldja meg a társa. - Tavaly egy csapágy miatt két napig vesztegeltem, amíg valahonnan beszerezték az újat.- A kombájnos mit tehet az ilyen esetek megelőzéséért?- Csak egyet, figyelmesen dolgo­zik. A motor hangjában a legkisebb változást is észre veszi, s ha azon­nal leáll, elejét veheti a nagyobb meghibásodásnak.- Ma meddig tart a műszak?-Tegnap jóval nyolc után fejez­tük be, azt hiszem kilenc előtt ma sem kerülök a kádba.- A kádba? teltesse a tarlóhántást. A talajban amúgy is kevés a nedvesség, s ami van, azt a tarló mielőbbi feltörésével akarjuk megtartani. Vágó Árpáddal, a gazdaság igaz­gatójával az egyik kombájnnál talál­kozunk. A tartályban felgyülemlett magot vette szemügyre.- Repcéből közel három tonnás átlagot várunk, és a jelek szerint a folytatás is jót ígér. A búza és az árpa hozama szintén a tervezett fe­lett lesz. Ilyenkor még egyszer átérzi az ember azt a bosszúságot, amikor vegyszerhiány miatt a búzaterület­nek a felén nem tudtuk elvégezni a gyökérbetegségek és a liszthar­mat elleni kezelést. Az elmaradt per­metezésért a vámot meg kell fizetni. Raktározási gondjaink nincsenek, az állami alapokba szánt mennyisé­get meghaladó termést magunk rak­tározzuk. így a kombájnok folyama­tosan dolgozhatnak, és mivel a hi- deglevegős szárításra is felkészül­tünk, már 18-19 százalékos ned­vességtartalomnál kezdhetjük az aratást.- Ma nyugodtabban figyeli a munkát, mint tegnap? - kérdezem Szabó Jánost, az ekeli részleg veze­tőjét, aki elkísérte a kölcsönadott kombájnokat.- Szó sincs róla, hiszen ez a tábla is a miénk, az egész gazdaságé. A kombájnok közösen dolgoznak, mindig azon a részlegen, ahol az érettség foka leginkább megkívánja a cséplést.- Hogyan ösztönöznek jó munká­ra? - kérdezem Várady Jánostól, az aranyosi részleg gépesítőjétől.- Egyéni teljesítmény szerint fize­tünk. A korábbi évekhez viszonyítva újszerű, hogy a prémium kollektív jellegű. Egy adott részleg kombájno- sai kapják, és a csoport tagjai érdem szerint osztják el a pénzt. Nem egy­két legjobb egyén, hanem mindenki között, hacsak valamilyen okból va­lakit nem kell kizárni a jutalomra jogosultak köréből.- Például milyen okból?- Mondjuk azért, mert nem tartja be az optimális haladási sebessé­get, nem ügyel a veszteségre, nem távolítja el az észlelt kisebb hibákat, vagy nem állít a cséplőszerkezeten, annak ellenére, hogy ennek szüksé­gességére figyelmeztettük. Röviden: ha nem végez minőségi munkát.- Ez aztán a nagyüzem - mondja Szabados Imre, a részleg volt gép­szerelő mestere. Negyvenkét év után először figyeli az aratást a kívül­álló szemével, miután januárban, 64 évesen nyugdíjba vonult.- Emlékszik az első aratásra?- Sosem felejtem el. Tizenkét éves voltam, amikor beálltam édes­apám mellé kötélterítőnek. A gaz­daságban két nyáron arattunk ka­szával, 1949-ben már volt rendvá­gónk, két évvel később pedig az első kombájnt is megkaptuk.- Szóval más volt, mint most.- De mennyire! Mi, gépszerelők, a kévék összehordásában segítet­tünk, majd következett a cséplés, ami eltartott úgy augusztus közepé­ig. És most? - mutat a táblára - reg­gel még Igabona, másnap kazalba rakott szalma, harmadnap pedig be­vetett terület. És mindezt hányán csinálják? Az első években vagy negyvenen kaszáltak, ugyanennyi marokszedő és feleannyi kötélterítő, kévekötő dolgozott. Jelenleg a rész­legen együttvéve sincs annyi ember, és azoknak legfeljebb az egyharma- da vesz részt az aratásban. EGRI FERENC Mélyreható elemzés GONDOK, TENNIVALÓK AZ IFJÚSÁG NEVELÉSÉBEN Megtelt a tartály (Lörincz János felvételei) Az SZLKP Érsekújvári Járási Bi­zottsága iskolaigazgatókkal, iskolai pártszervezetek elnökeivel bővített június végi plenáris ülése megtár­gyalta a párt oktatáspolitikájának megvalósításáról és jövőbeli felada­tairól előterjesztett beszámolót. A felsőbb pártszerv küldöttségét Magyarics Vince, az SZLKP Nyugat­szlovákiai Kerületi Ellenőrző- és Re­víziós Bizottságának elnöke vezette. Az SZSZK Oktatásügyi, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumának kép­viseletében jelen volt Matej Beño miniszterhelyettes. A megnyitó után Andruskó János titkár tájékoztatta a jelenlevőket a já­rás politikai és gazdasági helyzeté­ről. Ezután Ján Mesáros ideológiai titkár terjesztette elő az elnökség beszámolóját a párt oktatás- és ne­veléspolitikájának megvalósításáról és távlati feladatairól. Ez a tavaly júniusban készült elemzés alapján az óvodáktól a középiskolákig rész­letesen taglalta az oktatásnak és a nevelésnek a járásban elfoglalt helyzetét, s a pedagógusképzés és -elhelyezés problémáit is. Az egyes iskolatípusok számos problémája mellett a leginkább elgondolkodtató szavakat az ifjúság nevelésében ke­letkezett adósságunkról mondta ki. Szavai drámai hangsúlyt kaptak, amikor a fiatalok bizonyos rétegei­ben tapasztalható nihilizmusról és közönyről szólt, amely az idegen ideológiai hatás vagy talán a csaló­dottság terméke, s amely a szocia­lizmus valamennyi értékének taga­dásában nyilvánul meg. Ezek sorai­ból Kerülnek ki azok a 14-16 éves bűnözők, akiknek növekvő aránya a bűnelkövetők között az utóbbi években növekedett. A titkár szavainak igazságát már az ülésre érkezésem előtt tapasztal­tam. A város közepén lévő, talán a régi parkból megmaradt tenyérnyi terület hatalmas fáinak árnyékában lévő padort próbáltam olvasással múlatni az időt. A körülöttem lévő padokra fiatalok telepedtek, kö­zépiskolás korúak vagy szakmun­kásképző intézetekbe járó, különbö­ző korú fiúk, lányok. Kisebb-na- gyobb csoportokban jöttek, majd egy-két cigaretta elszívása után tá­voztak, hogy újabb érkezőknek ad­ják át helyüket. Érdeklődéssel figyel­Felháborító „szórakozás Ki ne botránkozna meg egy megrongált köztéri szobor, egy felszakított autóbuszülés-kárpit, egy összetört utcai lámpa láttán? Olvasóink is gyak­ran bosszankodnak a vandalizmus különféle megnyilvánulásai miatt. Nemrég egyik levélírónk írását közöltük a megrongált telefonokról és az ezáltal keletkezett károkról. Szóvá tehetnénk, hogy szinte „divattá“ vált az épületek falainak, a buszmegállóknak eltávolíthatatlan festékkel va­ló befújatása. Akadnak, akik az úttestre dobnak törött üvegeket, nem törődve az autósoknak okozott esetleges károkkal. Sőt, vannak, akik éppen ezért teszik ezt. Ennél is rosszabb indulat vezérelte azokat a suhancokat, akik egy fürdö- zőktől hemzsegő tóba hajították az általuk kiürí­tett, majd összetört fiaskók üvegdarabjait, fittyet hányva a veszélynek, melyet előidéztek. Ezt a saját szememmel láttam, akárcsak azt, amikor néhány, magával nem bíró legény az utcán parkoló gépkocsik közül váratlanul háromnak letörte a visszapillantó tükrét, majd hahotázva elszaladt. Nyilván nem személyi bosszúról van szó, csupán a ,,hecc kedvéért“ követik el az ilyen felháborító cselekedeteket. Az értelmetlen rom­bolás, a törés-zúzás nyújtotta ,,élményre“ vágy­va. Magyarán: vandalizmusból. Tulajdonképpen bármire irányulhat. Értelmet­len pusztítás a madarak lelövése, a védett állatok megölése, az erdő, a természet nem kímélése. Gondoljunk a gépkocsijukat a patakok viszonylag még tiszta vizében mosókra, a fáradt olajat az árkokba kiöntő autósokra, a szeméttel tömött zsákokat az útszélen elhagyókra. Sajnos jól is­merjük az elszomorító látványt nyújtó szemétku­pacokat, melyek még turisták által gyakran felke­resett helyeken is elénk tárulnak. Többnyire csa­ládi és hétvégi házak tulajdonosai igyekeznek megszabádulni a szeméttől, hiszen a lakótömbök lakói számára a szemét elhordását majdnem mindenütt megoldották. Az persze már más kér­dés, hogy a szemetes autó olykor nem érkezik meg a lakótelepre, s a kukák megtelnek. Kivált a három napig tartó munkaszüneteken. Ilyenkor a szemét kiszóródik a megrakott gyűjtőedények­ből. Na meg akadnak lakók, akik egyszerűen a kuka mellé szórják szemétkosaruk tartalmát. Belátástalanság, a jó és a szép érzékének hiánya, önzés és egyéb negatív emberi tulajdon­ságok következményei a felsorolt jelenségek. De vajon mit tehetünk ellene? Ezt a kérdést sokan feltették már, sőt, nem kevesen konkrét javasla­tokat is ajánlottak. Például a környezetünk ellen vétők szigorú felelösségrevonását, a parkok, zöldövezetek, virágágyások letaposóinak követ­kezetes bírságolását, a szándékos rongálok elle­ni kíméletlen fellépést. Nemrég egy újságolvasó azt javasolta, hogy aki tetten éri például a telefon- rongálókat, azonnal hívja fel a rendőrséget, s ke­gyetlenül bánjanak el az illetővel. Állítólag némely országban bevált ez a gyakorlat. Én mégsem pártolnám a bevezetését. Sőt, kifejezetten elle­nezném, hiszen tévedésekre, mi több visszaélé­sekre adna alkalmat. A többség számára tehát marad a legegysze­rűbb, s talán a leghatékonyabb mód: a személyes példamutatás. S ha ez párosul a jobb nevelő­munkával s a nemzeti bizottságok, a környezet- védők és a közrend emberei is nagyobb figyelmet fordítanak ezekre a kérdésekre, akkor talán - bízzunk benne - kevesebb okunk lesz a bősz- szankodásra. FÜLÖP IMRE tem, akad-e köztük aki nem dohány­zik. Abban az órában olyan nem fordult meg ott, pedig ugyancsak nagy volt a forgalom. Üde, serdülő lányok olyan vaskos trágárságokat mondtak ki a legnagyobb természe­tességgel, hogy érezni lehetett: alapszókincsükbe tartoznak az ilyen szavak. Rájuk gondoltam, mikor a fiatalok dohányzásáról, alkoholizmusáról, kábítószerezéséről: az önpusztítás­nak e legveszélyesebb ragályairól szólt a beszámoló. De a nevelésben mutatkozó ilyen súlyos problémák miatt nem ma­rasztalható el csupán az iskola. Nagy felelősség terheli a családot is. Mint közismert, a nevelés terén a család egyáltalán nem áll feladata magaslatán. Egyrészt a válások miatt sok a csonka családban nevelt gyermek, másrészt nevelő hatása gyakran az iskoláéval ellentétes. Ez az úgynevezett kettős nevelés ugyancsak egyik előidézője lehet a nihilizmusnak, a minden emberi érték-tagadásának. Rendkívül negatívan befolyásolja a nevelés eredményeit, ha a család csak az anyagiak biztosítására szo­rítkozik. A könnyen megszerzett ja­vak a fiatalok értékrendjének torzu­lásához vezetnek. Nem becsülik kel­lően azt, amit talán szüleik nagy erőfeszítéssel, jelentős áldozatok árán biztosítanak számukra. A beszámoló, s a felszólalások is többször hangoztatták azt, hogy a járás nemzetiségileg vegyes terü­let. Ennek megfelelően többször szóba kerültek a magyar tanítási nyelvű iskolák. Az elnökség beszá­molója hangsúlyozta, hogy a szülők szabadon dönthetnek arról, milyen tanítási nyelvű iskolába íratják gyer­meküket. Ugyanakkor - több hozzá­szólással összhangban - hangsú­lyozta a szlovák nyelv ismeretének rendkívül nagy jelentőségét. Mint is­meretes, a magyar tanítási nyelvű alapiskolákban a szlovák nyelv óra­száma már meghaladja az anya­nyelvi órákét. Ha hozzászámítjuk a különböző szakkonverzációkat is, nyilvánvaló, hogy növelése lehetet­len, hiszen az óraszám jóval megha­ladja a tanulók megterhelése szem­pontjából optimálisnak tekinthető határt. Más út nem létezik tehát, mint oktatása hatékonyságának nö­velése. Elsősorban a nyelv kommu­nikatív szerepét kell előtérbe állítani, azt kell elérni, hogy a tanuló minden beszédhelyzetre nyelvileg megfele­lően tudjon reagálni. Ennek fontos­ságára felszólalásában Boros Lász­ló mérnök, a járási nemzeti bizottság elnöke is rámutatott, mondván, hogy a többség nyelvének az ismerete az egyik fontos feltétele a magyar nem­zetiségű tanulók későbbi érvénye­sülésének. Az ülésen szóba került még a ne­velés számos más, családi és társa­dalmi kérdése is. Ugyanúgy, súlyá­nak megfelelő helyet kapott az okta­tás kérdésköréből a számítástechni­ka, az idegen nyelvek tanítása bőví­tésének kérdése és sok más egyéb. Nem kétséges, hogy e mélyreha­tó1 elemzés alapján kijelölt feladatok mozgósítják nemcsak a járási párt- szervezetet, hanem minden olyan társadalmi erőt, amely bekapcsolha­tó a párt oktatáspolitikájának valóra- valtásába. MORVAY GÁBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents