Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám, szombat

ÚJ szú 3 ■ 1989. VII. 8. Mexikóban a lakosság több mint egynegyede, csaknem 23 millió ember él szegénységben, közülük hárommillióan jóval a létmini­mum alatt. Ez azt jelenti, hogy nincs fedél a fejük fölött, munkájuk sincs és nem tudják megvenni a szükséges élelmiszereket sem. Képünk a mexikóvárosi szegénynegyedben készült. (ŐSTK-felvétel) (CSTK) - A nemrégi pekingi el­lenforradalmi lázadás nem ok arra, hogy Kína megváltoztassa politiká­ját, hangsúlyozta csütörtökön Csiang Cö-min, a Kínai Kommunis­ta Párt Központi Bizottságának új főtitkára a Ghulam Nabi Azaddal, az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) főtitkárával megtartott találkozóján. • A helyi sajtó tájékoztatása szerint Azad Phenjanból hazatérőben állt meg rövid látogatásra Pekingben. Csiang Cö-min felhívta a figyelmet: Kína továbbra is a reformok úgyne­vezett négy fő elvéhez (szocializ­mus, népi demokratikus diktatúra, a kommunista párt vezető szerepe, a marxizmus-leninizmus és Mao Ce-tung tanai), valamint a független békés külpolitikához fogja tartani magát. Egyes emberek több nyugati or­szágban arra törekszenek, hogy megváltoztassák Kína szocialista rendszerét. Ez teljesen lehetetlen és a kínai nép ezt sohasem fogja meg­engedni nekik“ - hangsúlyozta Csiang Cö-min. A Kínai KP KB főtitkára elmondta továbbá, értékeli az indiai kormány és az Indiai Nemzeti Kongresszus Kínával kapcsolatos, a be nem avat­kozás elvein alapuló álláspontját. Azad Radzsiv Gandhi indiai kor­mányfő nevében jókívánságait fe­jezte ki Csiang Cö-minnek, a Kínai Kommunista Párt legfelsőbb tisztsé­gébe való megválasztása alkal­mából. A chilei ellenzék közös elnökjelöltje (ŐSTK) - Patricio Aylwint, a chi­lei Kereszténydemokrata Párt veze­tőjét csütörtökön 17 ellenzéki párt közös elnökjelöltjévé választották meg. Chilében december 14-én tart­ják az elnökválasztást. A jelölésre azt követően került sor, hogy az ellenzéki pártok vezetői megállapodtak a következő polgári kormány programjában. Ez a tömb a politikai erők széles skáláját öleli fel, a konzervatívoktól kezdve egé­szen a marxista baloldalig. Ha a vá­lasztásokon győz, határozott lépé­seket kíván tenni a demokrácia hely­reállításáért, a szegénység felszá­molásáért. Managuát vádolja a salvadori elnök (ŐSTK) - Alfredo Cristiani sal­vadori elnök tegnapi sajtóértekezle­tén közölte, a közép-amerikai állam­fők augusztus 7-re tervezett újabb értekezletén a nicaraguai kormány elítélését fogja szorgalmazni amiatt, mert Managua állítólag támogatást nyújt a salvadori partizánoknak. Cristiani szerint ez a segítség a sal­vadori háborús konfliktus fő oka. Arról is tájékoztatott, hogy Oscar Arias Costa Rica-i elnököt kérte fel, közvetítsen a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front és a kormány között. Cristiani e héten találkozott a hadsereg vezetőségé­vel is, s „új biztonsági intézkedése­ket“ vitatott meg velük. Cáfolta azonban, hogy a rendkívüli állapot kihirdetésére készül. A BT határozatában bírálja Izraelt Nincs többé Pershing 1A (ŐSTK) - A texasi Longhorn tá­maszponton tegnap megsemmisítet­ték sorrendben a 169., egyben az utolsó Pershing 1A rakétát. Az Egye­sült Államokban így a történelem so­rán először számolták fel a nukleáris fegyverek egy teljes kategóriáját. Az eseményen szovjet ellenőrök cso­portja is részt vett. A rakétamegsemmisítéssel lezá­rult a közepes és rövidebb hatótávol­ságú nukleáris eszközök felszámolá­sáról szóló szovjet-amerikai megálla­podás teljesítésének újabb szakasza. Amerikai részről azonban még meg­semmisítésre várnak a Pershing 2 ra­kéták, valamint a földi indítású robot- repülőgépek. Az USA összesen 859 darab ötszáz és ötezer kilométer kö­zötti hatótávolságú rakétát számol fel, a Szovjetunió pedig arra kötelezte magát, hogy 1752 ilyen egységet semmisít meg. (ŐSTK) - A Biztonsági Tanács csütörtökön szavazattöbbséggel jó­váhagyta azt a határozatot, amely­ben bírálja Izraelt a palesztinok kito­loncolása miatt. Az Egyesült Álla­mok nem vett részt a BT-ülésen. A testület sajnálkozását fejezte ki a legutóbbi eset, nyolc palesztin pol­gári személy deportálása miatt és felszólította Izraelt, tegye lehetővé, hogy ezek a személyek azonnal és biztonságban hazatérhessenek. A megszállt arab területeken a palesztinok csütörtökön megtá­madtak egy izraeli autóbuszt. Az akció során 14 személy életét vesz­tette és 27-en megsebesültek. Vá­laszként a csütörtöki incidensre az izraeli katonák fokozták megtorló akcióikat. A ciszjordániai Aszkar menekülttáborban megrendezett tüntetés feloszlatásakor lelőttek egy 13 éves palesztin fiút. A Gázai- övezetben további két palesztin halt bele sérüléseibe. ATHÉN Az ideiglenes kormány nem foglalkozik a támaszpontokkal (ŐSTK) - A mostani görög kor­mány nem fog foglalkozni a Gö­rögország területén levő amerikai katonai támaszpontok jövőjével. Ezt Cannisz Cannetakisz miniszterel­nök jelentette ki csütörtökön a parla­mentben. Az ideiglenes kormány az októberi választásokig irányítja az ország ügyeit. A jelenlegi vezetés egyetlen feladata az lesz, hogy megoldja a problémákat azokkal a pénzügyi botrányokkal kapcsolat­ban, amelyekkel Andreasz Pa­pandreu miniszterelnök kormánya kompromittálta magát. A krétai ban­kot és Koszkotasz bankárt érintő botrány volt a legfőbb oka annak, hogy a nemrégi választásokban ve­reséget szenvedett a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK). A Görögország és az USA közötti jelenlegi szerződés az amerikai ka­tonai jelenlétről a peloponnészoszi félszigeten idén decemberben lejár. Az Egyesült Államoknak 17 hónapja van arra, hogy újabb megállapodást kössön, különben kénytelen lesz fel­számolni négy támaszpontját. A végleges döntést a következő gö­rög kormány hozza meg. — KOMMENTÁRUNK-------------------------------------------------­Eu rópai szellem Az európai ház gorbacsovi gon­dolata ma már általánosan elfoga­dott hasonlat, amikor az államok együttműködéséről, földrészünk jö­vőjéről esik szó. Persze, messze van még az az idő, amikor ez a ház felépül, ám a tervrajzok készülnek, az előkészítő munka, a tereprende­zés már folyik. Ezzel párhuzamosan azonban rombolni is kell - képzelet­beli és létező falakat, kerítéseket, mindazokat az akadályokat, ame­lyek még szép számban útban van­nak: régi gondolkodásmódbeli szte­reotípiákat, a hagyományos ellen­ségképet, a bizalmatlanságot, s amiből mindez ered, a fegyverek garmadáit, a bizonytalanságérzetet. Szerencsére egyre több alkalom nyílik ilyen „rombolásra“, s aligha is inkább az Egyesült Államokkal folytatott dialógusra koncentrált. Persze, jelképes is lehet, hogy Gor­bacsov épp első párizsi útja során tett olyan bejelentést, amely aztán nagyban elősegítette a szovjet­amerikai leszerelési párbeszédet (emlékezhetünk: a Szovjetunió elte­kintett a francia és a brit nukeláris ütőerőtől, s „csak“ a szovjet és az amerikai rakéták leszerelését szor­galmazta). így is eltartott három évig, míg Mítterrand elnök tavaly november­ben Moszkvában kijelenthette: a Szovjetunió és az USA tárgyalá­sainak első konkrét eredményeit lát­va, egy bizonyos későbbi szakasz­ban Franciaország is kész bekap­csolódni az atomfegyverek csökken­vonható kétségbe, hogy a Szovjet­unió szerepe ebben meghatározó. Az új külpolitikai gondolkodásmód számos korábbi tabut döntött meg, s fő erénye a rugalmasság, az adott helyzethez való alkalmazkodás készsége és a másik fél érdekeinek a messzemenő elismerése. És az eredmény? Az elmúlt esztendők­ben bekövetkezett változásokat mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy míg a Nyugat kezdetben Gorbacsov szándékainak őszinteségét kutatta, addig ma már a peresztrojka sikere miatt aggódik... A napokban Franciaország volt az európai házépítés előkészületei­nek újabb állomása. A szovjet-fran­cia viszony mindig is egyik meghatá­rozó eleme volt az európai helyzet­nek. A Szajna partján párizsiakkal beszélgetve Mihail Gorbacsov így fogalmazott: „Népeinknek közös történelmi gyökereik vannak, ezért barátságunkat fejleszteni kell. Olyan ez, mint a fa - bármilyen mélyek a gyökerei, ha nem locsolják, kiszá­rad.“ Bizony, volt olyan időszak a nyolcvanas évek elején, amikor ez a fa száradásnak indult, s ebben mindkét fél ludas volt. Franciaország határozottan elzárkózott nukleáris fegyverzetének csökkentése elől, s a szovjet külpolitika sem nélkülö­zött bizonyos merevséget katonai kérdésekben. De még 1985 után sem jött rendbe minden: a francia atomfegyverek továbbra is tabu té­mának számítottak, s a Szovjetunió Ketten - Kádár Jánosról A Népszabadság mai száma összeállí­tást közöl, amelyben neves magyarországi és külföldi személyiségek méltatják Kádár János életútját, politikai pályafutását. Az alábbiakban ebből az anyagból közlünk két véleményt. Minden halál - óriási tragédia. Ha pedig egy olyan politikus haláláról kell megemlékeznünk, akinek tevékenysége történelmi korszakot hatá­rozott meg, akkor az utókor feladata még nehe­zebb. Úgy gondolom, hogy Kádár János olyan politikai személyiség volt, aki társadalmi érdekek igazságos rendezéséért szállt síkra. Elképzelései rokonszenvesek voltak számomra egy olyan kor­szakban, amikor sok-sok olyan politikai ellenha­tással kellett megbirkóznia, amelyekkel számol­nia kellett, s amelyek szándékai megvalósítását komolyan akadályozhatták. A politikusok tervei, persze, még a legnemesebb elgondolások sem valósulhatnak meg a maguk teljességében. S az utókort - s mi már utókor vagyunk, sajnos - nem menti fel ama kötelezettség alól, hogy az ered­mények mellett, a tévedések, a hibák regisztrálá­sa mellett a szándékokat is vissza kell igazolnia. Amikor e század bonyolult történelmére gondo­lok, akkor ilyen egyéniségként értékelhetem Ká­dár Jánost is. Nagyon sokat tett azért, hogy a magyar nép jobban éljen. Valószínűleg a szán­dékai távlatibb célokat vettek figyelembe. Nem­csak halálát érzem tragikusnak, hanem életét is. Mert vitathatatlan eredményei mellett, látnia kel­lett cselekvéseinek korlátozottságát. Ez pedig történelmi lecke mindannyiunk számára, a követ­kező generációk számára nem különben. Folytat­ni kell, folytatnunk kell örökségének azt a részét, amely nem a napi politika része, hanem stratégi­ájának legfontosabb eleme lett. Történelem nél­kül - hogy egyik regényem hasonlatára gondoljak - emlékezet nélkül, mankurtok leszünk mindany- nyian. Olyan emberek, akik vaktában cseleksze­nek, akiket nem kötelez a múlt, tehát a jövőről sem tudnak igazán felelősen gondolkozni. Kádár János nem akart mankurt lenni. Mi se legyünk emlékezet nélküli emberek, ha művének humá­nus örökségét vállalni akarjuk. CSINGIZ AJTMATOV * * * Egy kicsit a miénk is volt. Nem csupán azért, mert édesanyja, Ógyalláról (Hurbanovo) szárma­zott. Kádár J^nos elsősorban az elmúlt három és fél évtized magyarországi és nemzetközi méretű politikusi tettei, megnyilatkozásai révén nőtt a szívünkhöz. Szókimondó, a társadalmi jelenségeket min­den különösebb körtönfalazás nélkül néven ne­vező, bölcs államférfiként becsüljük. Nálunk is nagy népszerűségnek örvendtek azok a gyakori megnyilatkozásai, amelyek közvetlen hangvéte­lükkel, bölcs humorukkal, lényeglátásukkal a két­kezi munkások, parasztok természetes gondol­kodásmódját tükrözték. A mainál sokkal kedve­zőtlenebb nemzetközi politikai helyzetben han­goztatta, és megpróbált érvényt szerezni annak a lenini tételnek, amely szerint politikai zsákutcá­ba vezet, ha a munkásosztály pártja elszakad a tömegtől, s ha az igazságosabb társadalom építésébe nem sikerül bekapcsolni minden be­csületesen gondolkodó állampolgárt. Nemzeti tudat, nemzeti érdek, internacionaliz­mus nála sohasem elvontan, egymás ellenében nyilvánult meg, hanem konkrét időben, dialekti­kus egységben, szém előtt tartva a Közép-Euró­pában élő valamennyi nemzet és nemzetiség emberi, közösségi jogait, egymásrautaltságát. Jóleső érzéssel nyugtáztuk mindig, hogy Kádár János elvtársat Csehszlovákiához és a csehszlo­vákiai magyarsághoz bensőséges baráti szálak fűzték. Mondogatjuk, idézgetjük, hogy a politika mindenkor az értelmes kompromisszumok, a le­hetséges művészete. Úgy vélem, Kádár János emberi, politikai megítéléséhez bizonyos időtáv­lat és higgadt tudományos elemzés igényeltetik. Az ilyen megmérettetésben nem ¡esz helye felfo­kozott érzelmeknek, a konjunktúrához igazodó látásmódnak és kedélyállapotoknak, a történel­mietlen szemléletnek, a szubjektív lehetőségek és az objektív körülmények összemosásának. Meggyőződésem, hogy a múlt eredményeinek és hibáinak tárgyilagos elemzését követően reális kép alakul ki róla, s utódai századunk egyik jelentős közép-európai politikusaként értékelik, becsülik majd Kádár János elvtársat. Egy kicsit a miénk is volt. E napokban Cseh­szlovákiában is gyászoljuk, s tisztelettel idézzük fel eletmuvét. S|DÓ ¿OLTÁN, a Csemadok KB elnöke (ÖSTK felvétele) tésének folyamatába. Ez lélektani gátakat döntött le, s lehetővé vált az intenzív párbeszéd más leszerelési kérdésekről, amelyekben nagyobb esély van a megegyezésre. A ha­gyományos haderőkről és a vegyi fegyverekről van szó elsősorban, s ez a közeledés a bécsi fórum, illetve a genfi leszerelési konferen­cia munkáján meg is látszik. Igen, a biztonság erősítése, vagy­is a fegyverzet csökkentése alkot­ja az európai ház alapját, s ahogy Mihail Gorbacsov fogalmazott, enél­kül az építmény el sem készülhet. És hogy a munkálatok ne akadozza­nak, az éppen legidőszerűbb vitás kérdésben a Szovjetunió újabb kez­deményezést tett: hajlandó a rövid hatótávolságú, taktikai atomfegyve­reinek egyoldalú csökkentésére, ha a Nyugat készséget mutat a külön tárgyalásokra ezekről az eszközök­ről. Itt is az aszimmetriák felszámo­lása a cél, úgyhogy a NATO-nak a szovjet fölényre hivatkozva már nem lenne alapja a rakétakorszerű- sítéshez. Az első visszhangokból azonban az derül ki, hogy az észak­atlanti tömb nincs felkészülve ennek a problémának a rendezésére. Ezt félretéve, kizárólag a hagyományos fegyverzetre és fegyveres erőkre kí­ván összpontosítani, persze - ahogy azt George Bush amerikai elnök teg­napi nyilatkozatában jelentette ki - az egyoldalú szovjet korlátozást nem utasítaná vissza. Ebből is látni, fáradságos, hosszú folyamat vár Európára, amelyben azonban min­den apró kezdeményezést üdvözöl­ni kell, és nem lesöpörni az asztalról. De vannak az európai együttmű­ködésnek más területei is, amelye­ken gyorsabban lehet előrehaladni: a gazdaság, a környezetvédelem, a humanitárius kérdések említhetők meg mindenekelőtt. Már a néhány héttel ezelőtti bonni Gorbacsov-láto- gatás is felvázolta, hogy két külön­böző társadalmi rendszerű ország hogyan hozhatja közelebb egymás­hoz Európa két részét. Mihail Gor­bacsov most Strasbourgban tulaj­donképpen egész Nyugat-Európá- hoz fordulva ecsetelte, hogyan kép­zeli el a Szovjetunió kontinensünk jövőjét, a közös ház konstrukcióját alkotó, minden területre kiterjedő együttműködést. Hogy mennyire győzte meg hall­gatóságát, az később derül ki iga­zán, amikor az elképzelések konkrét formát öltenek, a gyakorlatban is valóra válnak. A lényeg annak meg­értése, hogy a harmadik évezred küszöbén egységes, békés, demok­ratikus Európára van szükség, amely sokszínűségét megőrizve kö­zös humanista eszményeket tisztel. Mihail Gorbacsov franciaországi lá­togatása után bizonyosan ismét kö­zelebb kerültünk ehhez egy lépés­Sel PAPUCSEK M. GERGELY Kínai-indiai pártközi megbeszélések

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents