Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-31 / 178. szám, hétfő
Van mit tanulnunk egymástél Beszélgetőpartner: Debreczeni Tibor drámapedagógus A 15 szovjetköztársaság és 13 /» ország 77 filmjét mutatták be a második szovjet országos filmvásáron, amelyet az egyik moszkvai moziban rendeztek. Ezentúl negyedévenként lesz ilyen börze. Az itt megvásárolt filmek alkotják a szovjet filmszínházak repertoárjának gerincét a harmadik negyedévben. A filmpiacot a Goszkino Filmforgalmazási Főigazgatóságának kezdeményezésére szervezték meg és bonyolították le. Tevékenységében részt vettek az egyes köztársaságok, területek, sőt még városok film- forgalmazásának megbízottjai is. Ma már ók maguk választhatják ki azokat a filmeket, amelyeket a szovjet nézőknek ajánlanak.-A mozik repertoárjával összefüggő, mindenféle hiányosságért néhány évvel ezelőtt még az országos filmforgalmazási szerveket hibáztatták - közli Leonyid Veraksza, a szovjet filmipar egyik vezetője.- Előfordult, hogy az egyes filmszínházak lehetőségeinek és a nézők kívánságainak figyelembevétele nélkül, a központból állapították meg, hogy egy-egy helyi forgalmazó cég milyen filmeket vegyen meg. Ma Szpitak jelképes város lesz Szán Kiriko bolgár városkában, ahol az Építészek Nemzetközi Szövetségének „főhadiszállása“ van, e követség kezdeményezésére jótékony célú tervpályázatot hirdettek a tavalyi földrengés által teljesen szétrombolt Szpitak örmény város újjáépítésére. A zsűri úgy vélte, hogy a város újjáépítésének- a bolygónkon élő emberek összefogása és testvérisége szimbólumának - elgondolását legjobban az a koncepció testesíti meg, amelyet négy örmény építész javasolt, élén Gevork Aramjannal. Az általunk javasolt tervben igyekeztünk figyelembe venni a pályázat két fő feltételét: a szimbólum-város képét és a beépítés sűrűségét- mondja Gevork Aramjan. - Érdekesnek tűnt számomra az, hogy Szpitakot a bolygónkról érkező segítséget egybegyűjtő tenyérhez hasonlítsam, amiről Pierre Vágó, a híres francia építész beszélt, miután látogatást tett e sokat szenvedett városban. Csupán néhány sugár irányú metszóvonalat kellett húzni a „tenyér“ közepén, máris kialakult volna egy nagyváros terve, miniatűr méretben. Én azonban igyekeztem elkerülni a sablont, éreztem a belső szabadság lehetőségét. A terv szerint a város központi tengelyétől két-három sugárút vezet a családi házakkal beépített kerületek felé. A központban pedig, ahonnan kitiltják a járműveket, közigazgatási épületek, üzletek, kávéházak lesznek. A lakóépületeket egy-két- emeletes családi házakként képzeljük el, amelyeknek homlokzata előtt virágoskertek húzódnak. Az építőanyagok világos színárnyalatúak lesznek, mivel Szpiták örmény nyelven fehéret jelent. Nem minden utcának lehet majd a végéig ellátni; egyes utcák, a mértani pontosságnak „fittyet hányva“, váratlanul barátságos kis terekké szélesednek. A zöldövezetek szervesen beleolvadnak a városképbe. Bár Szpitakban már elkezdődött az építkezés, tervünk megvalósítása miatt nem keletkeznek különleges problémák. (APN) a szovjet mozik bemutatási tervét már a helyi tanácsok határozzák meg, és a filmszínházak önállóan alakítják ki repertoárjukat; így fokozódik a helyi forgalmazók felelőssége, az illető filmek kiválasztása egyúttal tanúságot tesz a helyi forgalmazók szakmai hozzáértéséről, gazdasági és műszaki kérdésekben egyaránt. Szociológusaink előrejelzéseket állítottak össze arról, hogy egy-egy filmnek milyen országos és területi sikere lesz. A filmpiac eredményei természetesen mások lehettek volna, ha a vásárlóknak és forgalmazóknak nagyobb pénzügyi lehetőségei volnának. Hiszen a filmkópiákat nálunk egyáltalán nem kereskedelmi áron értékesítik. Míg azonban az első filmvásáron mindegyik filmnek azonos ára volt - a most megrendezett börzén a filmek ára területenként változott. Abból az elvből indultunk ki, hogy egy bizonyos helyi tanács pénzügyi helyzete nem befolyásolhatja a film megvásárlásának lehetőségét. És az esetleges veszteségekre is tudatosan felkészültünk, annak érdekében, hogy a néző olyan helyeken is meg tudjon nézni egy jó filmalkotást, ahol a forgalmazóknak erre nem volt önálló anyagi lehetőségük.-Egyik-másik filmkópia alapárának meghatározása során miből indultak ki?- A nézettségre vonatkozó előrejelzésből. így például a harmadik negyedévben a szovjet filmek közül valószínűleg a Babácskának (MOSZFILM), a Zéró városnak (MOSZFILM) és A mi páncélvonatunknak (BELORUSZFILM) lesz a legnagyobb sikere. A Babácska egy kópiájának átlagos ára 2000-4000 rubel között ingadozott. De minél több kópiát vásároltak a forgalmazók, annál olcsóbb lett számukra ez az üzlet. A külföldi filmek közül előreláthatólag az amerikai Cotton Club, a csehszlovák Bon és nyugalom, a magyar A veréb is madár és a francia Szökés lesz a sláger. A Cotton Club kópiájának ára 2500 és 5000 rubei között mozgott. A filmkópiák számát azelőtt a központban döntötték el, manapság ez a helyzet nagymértékben megváltozott. A piacon mindenki az általa szükségesnek tartott filmet vásárolhatja meg. De a helyi forgalmazóknak arra is módjuk van, hogy kollégákkal kicseréljék azokat a filmeket, amelyeket ezenkívül még be akarnak mutatni. Ú gy gondolom, ezért nem csupán a piac fogja meghatározni egy-egy film forgalmazásának sorsát. Az élet elkerülhetetlenül helyesbítéseket fog beiktatni. És a film- börzén meg is látszott, hogy - akármilyen műfajról vagy irányzatról legyen is szó - milyen nagy hiány van a valóban látványos alkotásokban. A forgalmazók azonban azt remélik, hogy a teljes önelszámolásra való áttérés révén a filmszakma új lendületet kap. (Izvesztyija) Bevallom: nem tudtam, melyik oldaláról mutassam be a magyarországi szakembert, aki a hatvanas évektől rendszeres figyelője és segítője a csehszlovákiai magyarok amatőr színjátszásának. Zsűrizett a Jókai-napokon, a Duna Menti Tavaszon, számos előadást tartott a gyermekszínjátszásról. Több mint két évtizeden át a budapesti Népművelési Intézet vezető szakembereként az amatőr színjátszás és bábjátszás módszertani irányítói között volt. Nemrég a drámai osztály éléről nyugállományba ment. Egyéniségéhez méltóan, azóta sem pihen. Alapítótagja és választott elnöke a Magyar Drámapedagógiai Társaságnak. Ennek kapcsán beszélgettünk az idei Duna Menti Tavaszon a Társaságról, a gyermekszínjátszásról és a drámapedagógiáról. • Bizonyára nem előzmények nélküli ennek a Társaságnak a megalakulása ...- 1970-tól tudatos eltökéltséggel foglalkoztunk Magyarországon a kreatív drámajátékkal. Külföldi szakirodalmat fordítottunk, saját kísérletezgetéseinket vetettük papírra, s a gyakorlati munkához olyan elméleti szakemberek támogatását is megnyertük, mint Mérei Ferenc pszichológus. Fontos elmondanom, hogy a dolog lényegében a csehországi Hronovban kezdődött. Ott találkoztam Éva Machková cseh drámapedagógussal, akinek személyében szellemi partnerre találtam. O küldött számunkra folyóiratokat, szakmai kiadványokat, amelyek alapján kifejlesztettük a saját módszereinket. Szívesen emlékezem a brnói Delongova asszonyra is, akinek irányításával a gyerekek tökéletesen oldottan játszottak egy kosztümös játékot. Cseh szakemberek közvetítésével ismertük meg a nyugati országokban kipróbált módszereket. Amikor 1971-ben Pécsett beszámoltam elméleti és saját gyakorlati tapasztalatainkról, hamarosan kiderült, hogy a mi szakmai körünktől függetlenül az angol kreatív drámajátszás iránt elsősorban oktatási kísérletként érdeklődött Mezei Éva. ó Peter Slade angol módszerére alapozott. Engem viszont elsősorban az akkor igencsak elavult módszerekkel dolgozó gyermekszínjátszásunk megújításának a lehetősége izgatott. • Mi volt ennek a megújítási szándéknak a lényege? A motivációk közül - majd két évtized távlatából visszatekintve - melyik vállalható ma is, mondjuk éppen a drámapedagógiai társaság berkeiben?- A gyermekek és a felnőttek mellérendelt demokratikus viszonya mindenképpen, amely alapvető feltétele az alkotókészség fejlesztéséEz már a negyedik nemzetiségi kulturális társaság, amely ebben az ukrán városban alakult. Nemrég jött létre, de már nem kevésbé ismert, mint a többi - az orosz nyelvű, a lengyel, az örmény társaság. Az új társaság Sólem Aléhemról, a zsidó irodalom klasszikusáról kapta a nevét. Élére Alekszandr üzen író került.- A szó szoros értelmében nullánek. Mindenfajta nevelési diktatúra ellen, a harmonikus személyiségfejlődésért akartunk és akarunk dolgozni. Ehhez kapcsolódott még a relaxációs gyakorlatok sorozata, amely végül is a pszichológusok egyik gyógyító eszköze, valamint Weöres Sándor költeményeire és a magyar versre alapozott ritmusgyakorlatok. Ebből kiderül, hogy a sokoldalúan szabad személyiség nevelése a célunk. Mindezzel együttjárt a küzdelem a korszellemmel, amely ennek a nevelési módszernek nem kedvezett. így sokkal nehezebben terjedt és terjed, mint ahogy azt elképzeltük. • Tudomásom szerint azóta Magyarországon nemcsak a cseh, az angol, a svéd módszerek és a saját gyakorlati kísérleteiknek eredményeiből létrehozott egyedi drámapedagógiai módszer ismert. Kétségtelen, hogy az önök társasága ennek a képviselője, népszerűsítője.- Ma már vannak hívei a Waldorf- módszernek, a Zsolnai-módszernek, van a vállalkozási képességeket fejlesztő Gáspár-módszer stb., de mindeddig ezeknek nincs társaságuk. A mi feladatunk, hogy a lehető legteljesebben képviseljük, népszerűsítsük a drámapedagógiai módszereket, amelyeknek jelentős gyakorlati hasznuk van a pedagógiában, s a tanáregyéniségek vállalkozó kedvétől függően beilleszthető a létező oktatási rendszerbe. Sok olyan pedagógus tagunk van, akik ezt kezdeményezően alkalmazni akarják. Vannak már olyanok is, akik erWk a módszernek jó ismerői és művelői. • Igaz a hír, hogy hamarosan lesz valamelyik főiskolán drámatanári szak?- Ott azért még nem tartunk, de a módszert már tanítják. Az érdeklődő tanárok számára pedig a társaságunk szervez bentlakásos tanfolyamokat. Ezeken természetesen a tagjaink részt vehetnek, akik általában önköltséges alapon fizetik a részvételi díjat. Az említett „drámatanári“ szakról jut eszembe, hogy több, főiskolát végzett tanárnak van drámatanári képesítése, ami nem azonos az oklevéllel. Végeredményben ez nem jogosítja semmire, mert csak azt bizonyítja, hogy érdeklődött a módszer iránt, és talán képes lesz így tanítani. • Jelenleg milyen a Magyar Drámapedagógiai Társaság helyzete? Kik lehetnek a tagjai? Milyen kötelességek és jogok következnek ebből?-130 tagunk van, s közülük 70 tag folytatja a drámatanári tevékenységet. Létezik a „pártoló tag“ státusa is, akik elsősorban a társasági alapítványt támogatják, kisebb-naról kellelt kezdeni - mondja Lizen -, hiszen a nemzeti örökségből sok minden elveszett: a folklórtól kezdve egészen a nemzeti ételek receptjeiig. A Ivovi zsidóknak majdnem 90 százaléka gyakorlatilag nem ismeri anyanyelvét. Nyelvtanfolyamokat indítottunk. Ezeken egészen fiatal iskolás lányok és ősz hajú öregemberek egyaránt tanulnak. Tankönyvek helyett magántanulásra szolgáló anyagokhoz kellett folyamodnunk. A társaság kiállításokat rendez a nemzeti művészet alkotásaiból, többek között magángyűjtemények anyagaiból is. A Ivovi zsidó kulturális múzeum helyreállítása céljából is megkezdődött az anyaggyűjtés. Műkedvelő művészeti kollektívák létesültek. A Mezaltov (Szerencsére) nemzeti folklóregyüttes is közéjük tartozik. Fellépéseinek, jótékony célú hangversenyeinek bevételeit az örményországi földrengések károsultjainak utalták át, valamint a második világháború éveiben a fasiszta népirtás áldozataiul esett zsidók emlékművének létesítésére szervezett alapba fizették be. Ez az emlékmű a Lvov elővárosaiban volt janovszki náci tábor területén lesz, ahol a fasiszták annak idején több ezer embert végeztek ki. gyobb pénzösszegekkel. Tagjaink közül sokan a gyermekszínjátszásban fejlesztik tovább a drámapedagógiát, többen tanárként, a tanítási órákon vagy osztályfőnöki órán alkalmazzák a módszert. Bizonyos érdekvédelmet is ellátunk, ezért is reméljük az oktatásügy támogatását. A pénzügyi lehetőségeinkre jellemző, hogy önálló jogi személyként gazdálkodhatunk, amivel egy eljövendő magyar oktatásügyet szeretnénk szolgálni. A választott vezetőség társadalmi munkában dolgozik. Mivel a Népművelési Intézettől átvettük a drámapedagógia módszertanának tanítását, terjesztését, ennek fejében az intézet fizeti a telefonjainkat, a fűtést és egyéb járulékos költségeket. Ezenkívül pályázatokon is részt veszünk, amelyeken a módszer lényege feltárására, oktatására, terjesztésére akarunk pénzt kapni. • Mindebben legalább akkora eltökéltséget sejtek, mint a gyermekszínjátszás megújítására való törekvéséből, amelynek eredményeit a mai magyarországi gyerekek már élvezhetik. Marad-e Társaságuk célkitűzéseiből valami az örökkévalóságnak?- Már maradt, hiszen tagjaink nagyrésze nem most kezdett foglalkozni a drámapedagógiával. Egyre több kisközösségben dolgozik olyan karizmatikus személyiség, aki képes a tanári testületekre is hatni, hogy megismerjék, majd elfoglalják a módszereinket. Legfontosabb eredményeink kétségtelenül a gyermekszínjátszásban születtek. Ugyanakkor számos pedagógus vezeti ebben a szellemben a tanítási órákat. Éppen ezért lenne nagy segítség számunkra, ha az oktatásügy felelősei legalább elvi támogatásuknak adnának hangot. • Mindenképpen tanulságos volt visszatekinteni az eltelt két évtizedre, amelynek során a cseh szakemberek segítségétől eljutottak a Magyar Drámapedagógiai Társaság megalapításához. Szeretném azonban, ha a Duna Menti Tavasz kapcsán arról az együttműködésről is beszélnénk, amelynek nyomán a csehszlovákiai magyar gyermekszínjátszás nyitottabb, korszerűbb lett és a pedagógusok a drámapedagógiai módszer egyes elemeit alkalmazzák.- A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a bratislavai Népművelési Intézet és a mi intézetünk között intenzív kapcsolatok épültek ki. Ezek sajnos egy időre megszakadtak. Valószínű, hogy a nemzetiségi osztály megszűnése után a módszertani irányítás egy részét átvállaló Csemadoknak időbe tellett, míg ismét kiépítette a kapcsolatokat, örömömre szolgált, hogy az idén mind a Jókai-napokon, mind a Duna Menti Tavaszon részt vettek magyarországi szakemberek, és segítették a zsűrik munkáját. így az is remélhető, hogy ismét lesznek tanfolyamok, s a most még csak járási méretekben szervezett képzések ismét kerületi és országos szintűek lesznek. Ehhez mi minden támogatást szeretnénk megadni. Mivel a drámapedagógiai társaság nyitott, külföldiek is tagjai lehetnek. Ha a csehszlovákiai magyar pedagógusok közül lesz érdeklődő, részt vehet az általunk szervezett tanfolyamokon. Az idei Duna Menti Tavasz előadásait látva, összehasonlíthatatlan a színvonal azzal, ami a hetvenes évek végén volt. Azt hiszem, hogy ebben nemcsak a tanfolyamoknak, de a csehszlovákiai magyar kultúra nyitottabbá válásának is része van. Olyan dolgokról beszélgettünk, amelyeknek gyökerei kétségtelenül a cseh és a szlovák gyermekszínjátszásban kapaszkodtak meg,^valamikor a hetvenes évek elején. Ezért lenne fontos, hogy az általában oly sokat emlegetett tanfolyamokra a Csemadok ismét meghívná a cseh, a szlovák és a magyarországi szakembereket. Azt hiszem, ma is lenne mit egymástól tanulnunk. OUSZA ISTVÁN Greta Weekly: Extázls A szovjet filmforgalmazás új elvei Lvovban megalakult a zsidó kultúra tisztelőinek társasága DJ SZŐ 4 1989. VII. 31.
