Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-25 / 173. szám, kedd

ÚJ szú 3 989. VII. 25. Mihail Gorbacsov: Állandó párbeszédet kell folytatni a dolgozókkal A Legfelsőbb Tanács az országban kialakult helyzetről tárgyal (ŐSTK) - Mint azt már jelentettük, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke szombaton a bányászsztrájkokról nyilatkozott a szovjet televíziónak. Ugyanerről a témáról tegnap beszédet mondott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak ülésén. Tévéinterjújában a legfelsőbb szovjet vezető a bányászsztrájkkal összefüggésben elmondta, hogy az ország nehéz, nyugtalan, sőt drámai napokat élt át. Ez a reális értékelése a helyzetnek. Nagyon sok minden veszélybe került volna, ha a sztrájk tovább tart, ha további ágazatok kol­lektívái is csatlakoznak hozzá. Az SZKP Központi Bizottsága, a Legfel­sőbb Tanács, a kormány és minden hivatal, amelynek köze van a szén- termeléshez, éjjel és nappal állandó kapcsolatban volt az érintett kerüle­tekkel, hogy meg tudják vitatni a konkrét kérdéseket és értékelni tudják a sztrájkok nyomán kialakult helyzetet. A szénkitermelő közpon­tokba utaztak az SZKP KB és a kor­mány megbízottjai, az egész kér­déskör megvitatásában részt vettek a Legfelsőbb Tanács képviselői. Ez a közös munka végül lehetővé tette a megfelelő megállapodások elé­rését. A tárgyalások légköre mindvégig realisztikus volt, a bányászok részé­ről igényes, de konstruktív. Az em­berek tudatosítják, hogy a problé­mák megoldásába minden forrást bevontunk, további lehetőségek nin­csenek. Az a legfontosabb, mondotta Mihail Gorbacsov, hogy az emberek az elvi kérdések megoldását a hely­zet megváltoztatásától várják, a gazdasági reform kibontakozásá­tól, a gazdálkodási módszerek meg­változtatásától. Az elért megállapo­dások a közös erőfeszítések ered­ményeként születtek meg. Mihail Gorbacsov külön megemlí­tette, hogy ebben a bonyolult hely­zetben az emberek felelősségtelje­sen és megfontoltan jártak el, meg­akadályozták, hogy a feszült helyze­tet valaki más rossz célokra hasz­nálja ki. Ez nagyon tiszteletreméltó. Mihail Gorbacsov nagyra értékelte, hogy a hét végén gyakorlatilag min­denütt megkezdődött a munka a szénbányákban. Interjúja második részében Mihail Gorbacsov azokról az okokról szólt, amelyek a sztrájkokat előidézték. Megállapította, a szénmedencék­ben, a bányásztelepüléseken, a bá­nyászok munkakörülményei terén, s egyáltalán az egész ágazat fej­lesztésében nagyon sok probléma halmozódott fel, de ilyen problémák más ágazatokban is vannak. Ezért az átalakítás során sok meghatáro­zó változást kell végrehajtani, javíta­ni kell az emberek életkörülményeit. Ezt a kérdést most a bányászok vetették fel nagyon élesen, s nem ok nélkül. Úgy vélem - mondotta Mihail Gorbacsov -, a munkásosztály ha­tározott szava elgondolkodásra készteti a központot, az ágazatokat. El kell fogadni a szükséges intézke­déseket mindannak felszámolására, ami akadályozza a gazdaság hatá­rozott átalakítását. Ez az egyik fon­tos következtetés, amit le kell vonni. A bányászok nagyon határozottan tárgyaltak. Úgy vélem, ez általában nem a leghelyesebb út, mivel kizök­kent a munkaritmusból. A bányá­(ŐSTK) - Az úgynevezett megbé- kíthetetlen afgán ellenzék vasárnap ismét rakétákkal lőtte Kaubult. Mint­egy tíz rakéta csapódott be a fővá­ros sűrűn lakott negyedeibe, s a tá­madás következtében két személy életét vesztette és 17-en megsebe­sültek. Nadzsibullah afgán elnök vasár­nap Kabulban fogadta a szovjet ha­difoglyok kiszabadításával foglalko­zó Remény nevű bizottság küldött­ségét. Az afgán nép nevében rész­vétét fejezte ki a delegáció tagjai­nak, és Ígéretet tett, az afgán fél minden lehetséges eszközt felhasz­nál, hogy segítse a bizottság mun­káját. Nadzsibullah a találkozón em­lékeztetett arra, hogy legutóbb 14 szovjet katonáért cserébe az ellen­zéki csoportok 67 vezetőjét bocsá­szoknak azonban nyilván megvoltak ehhez a maguk okai. Nem engedték azonban, hogy a helyzet kicsússzon a kezükből, s ezt értékeljük. Ebből vonható le a másik fontos következ­tetés: ha a munkások kezükbe ve­szik az ügyeket, akkor ezt alaposan teszik. A helyzet minden drámaisá- ga mellett ez nagyon ösztönző. Nyilvánvaló, hogy a központban számos kérdést gyorsabban kell megoldani, hogy a kollektívák való­ban bekapcsolódhassanak az átala­kításba. Számos kérdést viszont a helyszínen kell megoldani. Ilyen például a bányásztelepülések ellátá­sának, a közlekedésnek, a vízellá­tásnak és a kereskedelmi hálózat­nak a problémája. Ezek megoldat­lansága nehézségeket okoz a gaz­daságnak és az egész országnak. Még egy tapasztalatot szereztünk ebben a helyzetben. Szembe kell nézni az élettel és energikusan kell cselekedni a nép érdekében, a nép­pel együtt kell megvitatni a legnehe­zebb kérdéseket és keresni a meg­oldásokat. Más út nincs, enélkül az átalakítás nem fog sikerülni. Az áta­lakítás csak az emberek aktív rész­vételével valósítható meg, aktívan kell bekapcsolódniuk a gazdasági és politikai folyamatokba, a szellemi életbe. Az átalakítás fejlődésében való­ban felelősségteljes időszakot élünk át - mondotta végezetül Mihail Gor­bacsov. Ez kritikus időszak lehet, amikor a társadalom életének min­den területén a gyökeres változások útjára lépünk. Nem fog minden könnyen és egyszerűen megvaló­sulni. Ezt azonban le kell küzdeni, ha társadalmunk megújításának széles útjára akarunk lépni - mon­dotta Gorbacsov. Mihail Gorbacsov elnökletével a Kremlben tegnap folytatódott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak ülésszaka. A testület elnöke a bevezetőben javasolta, hogy a parlamenti bizottságokban előze­tesen megvitatott törvénytervezetek vitája előtt a képviselők foglalkozza­nak az országban kialakult helyzet­tel. Mihail Gorbacsov megállapította, a figyelem középpontjában a bá­nyászsztrájkokkal összefüggő ese­ményeknek kell állniuk. Az átalakítás négy éve alatt talán ez a sztrájk volt a legnagyobb pró­batétel. Energikusan kell eljárni az átalakítás, mindenekelőtt a gazda­sági reform megvalósítása során - hangsúlyozta beszédében Mihail Gorbacsov. A továbbiakban rámuta­tott arra, hogy a központból delegált bizottságok és a bányászok képvi­selőinek, valamint a sztrájkbizottsá­goknak a tárgyalásai gyakorlatilag mindenütt megállapodáshoz vezet­tek, elkészültek a közös jegyzőköny­vek, amelyek tartalmazzák a megol­dandó problémákat. Megállapította, már a jövő hónap elejétől megoldan­dó kérdések közé tartozik az éjsza­kai és esti munka rezsimje és a sza­badnapok kérdése. Számos ügy tották szabadon. A helyzetet ounyo- lítja, hogy az ellenzékiek a szovjet foglyokért több ezer szélsőséges szabadon engedését követelik. A legfelsőbb afgán vezető közölte, hogy mindezek ellenére a kormány kész átvenni azon személyek név­sorát, akiket az ellenzék hadifog­lyoknak tekint, és hajlandó a cseré­ről szóló tárgyalásokra. Mint mon­dotta, a kormány hasonló listát ké­szít elő és a kérdésről megbeszélé­seket kíván folytatni Pakisztánnal, ugyanis itt tartják fogva a legtöbb szovjet katonát. Nadzsibullah ezzel összefüggés­ben közölte, hogy a nemzeti megbé­kélési politika megvalósításának időszakában Afganisztánban mint­egy húszezer személyt engedtek szabadon és jelenleg kb. 4 ezer ellenzéki van börtönben. megoldása további közös munkát, elemzést és dokumentumok előké­szítését követeli meg a kormányban, majd ezek megvitatását a Legfel­sőbb Tanácsban. Mihail Gorbacsov a továbbiakban leszögezte, a vezetés minden szint­jén állandó párbeszédet kell folytatni a dolgozókkal és időben megvitatni minden problémát. Hiszen ehhez az országos méreteket öltő konfliktus­hoz is az vezetett, hogy sem köz­ponti, sem helyi szinten nem reagál­tak időben a felgyülemlett problé­mákra. A legfelsőbb szovjet vezető véle­ménye szerint a sztrájkmozgalom tönkreteheti az egész átalakítást és megújulást. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy a bányászok ezt tudatosítják, ezért határozottan, szi­gorúan jártak el, ugyanakkor konst­ruktív módon, amikor a bizottsággal együtt éjjel-nappal dolgoztak, csak hogy megtalálják a megoldást és gyorsan lezárják ezt a feszült idő­szakot. Több bányászkörzet eseményei megmutatták, milyen fontos, hogy központi és helyi szinten is megvál­tozzon az egész munka, a minden­napi igényekre, az emberekről való gondoskodásra, követeléseik kielé­gítésére irányuljon. Mihail Gorba­csov szólt arról, hogy a bányászok számos esetben a köztársaságok, a határterületek és kerületek párt­ós állami szervei előtt rámutattak a helyi szervek irányítása megszilár­dításának szükségességére. Már történtek ilyen irányú intézkedések. Határozottan és késlekedés nél­kül kell megoldani a gazdasági re­formot, mint az átalakítás legfonto­sabb részének folytatásával össze­függő ügyeket is - hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. A Legfelsőbb Ta­nács munkája alapkövévé kell válni­uk a bérleti szerződésekkel, a tulaj­donjogi kérdésekkel, a termőföld ki­használásával és a regionális önel­számolási rendszerrel összefüggő problémáknak. Ezeket azután meg­vitatásra a népi képviselők kong­resszusa második ülésszaka elé kell terjeszteni. ' Lemondott a japán kormányfő (ŐSTK) - A múlt hónapban beik­tatott Unó Szószuké japán kor­mányfő tegnap benyújtotta lemon­dását. Tokiói sajtóértekezletén dön­tését azzal indokolta, hogy pártja, a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDS) elsöprő vereséget szen­vedett a vasárnapi részleges felső­házi választásokon. A kormányfő egyúttal pártelnöki tisztségéről is leköszönt, s közölte, hogy teljes mértékben vállalja a poli­tikai felelősséget a választási vere­ségért. A kudarc okaként elsősorban a népszerűtlen 3 százalékos hozzá- adottérték-adó bevezetését, vala­mint az utóbbi hónapokban kirob­bant pénzügyi botrányokat minősí­tette. A választási végeredmények sze­rint az ellenzéki Japán Szocialista Párt 46 mandátumot szerzett, míg a kormányzó liberálisok csak 36-ot. Mivel a mostani választásokon csak a felsőház mandátumainak felét újí­tották meg, az összesített eredmé­nyek szerint a liberálisok továbbra is többségben lesznek 109 mandátu­mukkal, míg a szocialisták 66 képvi­selőt küldhetnek a felsőházba, ami előretörést jelent. Váratlan sikert ért el 11 mandá­tummal a szocialistákkal szoros szö­vetségben lévő Rengő szakszerve­zeti koalíció. A kommunista párt öt mandátumot szerzett. (ŐSTK) - Maputóban tegnap megkezdődött a Mozambiki Felsza­badítási Front (FRELIMO) V. kong­resszusa. Az lesz a feladata, hogy kidolgozza a mozambiki társadalom fejlesztésének irányvonalát és jóvá­hagyjon fontos bel- és külpolitikai döntéseket. A legsürgetőbb problé­mák közé tartozik a belső fegyveres konfliktus rendezése, valamint a népgazdaság felújítása. A kongresszus ünnepi megnyitó­ján Joaquim Chissano, a FRELI­V iszonylag csendben, nagy csinnadratta nélkül született meg a háború utáni 49. olasz kor­mány. Hiába, már javában tart a nyári vakáció, s az olaszokat most inkább az algák foglalkoztatják, amelyek Riminitöl északra ellepték az egész tengerpartot - a szálloda- tulajdonosok, a vendéglősök, az utazási irodák, a halászok, no és persze, a pihenni vágyók nagy-nagy fájdalmára. Mert ahol az algák meg­jelennek, ott fürödni nem lehet, az embert belepi a nyálkás réteg, ame­lyet alig tud lesikálni magáról. A hét végén mintegy száz halászhajó tett kísérletet Velencétől délre, hogy szétoszlassa az algatakarót, de hiá­ba barázdálták a tengert ide-oda, nem tudtak tőle megszabadulni. Valahogy így van ez az ötpárti olasz kormányzási modellel is: Ró­mában nem tudnak róla lemondani, bár az elmúlt években számtalan­szor omlott össze, hogy azután ne­héz munkával ismét összetákolják. Ez a formula kapott most is egy újabb esélyt - alighanem az utolsók egyikét, hiszen nyilvánvaló, hogy az ötpárti rendszer az oka a gyakori „kormánytalan“ időszakoknak. Már­pedig 1992-re, azaz az egységes nyugat-európai piac megteremtésé­ig elengedhetetlen egy stabil kor­mányzati szisztéma kiépítése. Ellen­kező esetben Olaszország lemarad a többiek mögött, presztízse minden bizonnyal csökken Giulio Andreotti, az új miniszterel­nök személye talán garancia arra, hogy ezúttal nem csupán ,,strand­kormány“ jött létre, mint az már gyakran előfordult Olaszország tör­ténetében. A politika csúcsain több mint négy évtizedes tapasztalatot szerzett a kereszténydemokrata Andreotti (1947 óta számos kor­mánytisztséget töltött be, öt ízben volt kormányfő, legutóbb pedig kül­ügyminiszter), s valószínűleg nem is vállalta volna egy ilyen szitakötő­kabinet vezetését. Úgy tűnik tehát, hogy a kulisszák mögött valamilyen megállapodás született az öt párt között a torzsalkodás felfüggeszté­séről, s arról, hogy senki sem keres „külső“ szövetségest. E nnek a „veszélye“ ugyanis fennállt, főleg az egységes baloldal megteremtésének a gondo­lata látszott viszonylag reálisnak. A kormányban szereplő Olasz Szo­cialista Párt, vagy még inkább főtit­kára, Bettino Craxi azonban a balol­dalon belül vezető szerepre töreke­dett, amely szavazótáborát tekintve inkább az Olasz Kommunista Pártot illetné meg. Craxi pártja májusi milá­nói kongresszusán jelentette ki, hogy „a baloldali egység vagy szo­cialista lesz, vagy semmilyen“. (Egyébként ezen a kongresszuson pecsételődött meg az előző, csupán 13 hónapig hivatalban levő De Mita- kormány sorsa, ugyanis Craxi igen élesen bírálta tevékenységét, amely felért egy kiugrási szándékkal; a ka­binet május 19-én le is mondott.) (ŐSTK) - A washingtoni törvényhozás két háza tegnap kezdte meg a jövő pénz­ügyi évre szóló katonai költségvetés vi­táját. A Bush-kormányzat összesen 305,5 milliárd dollárt kért fegyverkezési célokra, beleértve a „csillagháborús“ programot, a B 2-es „láthatatlan“ bombázó gyártását is. A Fehér Ház és a hadügyminisztérium az utóbbi napokban erőteljes nyomást gyakoroltak a törvényhozókra annak ér­dekében, hogy megnyerjék őket saját költségvetési variánsuk támogatásához. MO elnöke, államfő mondott beszé­det. Hangsúlyozta, hogy Mozambik nehéz éveket élt át, ugyanakkor si­került elmélyíteni a párton belüli egységet és megszerezni a nép bi­zalmát. Ez a feltétele annak, hogy Mozambikban teljesítsék a társadal­mi és gazdasági fejlesztéssel kap­csolatos feladatokat. A kongresszuson részt vesz a CSKP KB küldöttsége, amelyet Frantiáek Hanus, a CSKP KB titká­ra vezet. A szocialista párt azzal kalkulált, hogy a június 18-i Európa-parla- menti választásokon jelentősen elő­retör, s azután már ó diktálhatja a feltételeket. Nem így történt: Cra- xiék alig szerezték meg a szavaza­tok 15 százalékát, míg az OKP leg­utóbbi választási eredményéhez ké­pest javított (27 százalékra növelte szavazatarányát). Elméletileg könnyen létrejöhetne a baloldali kormány Olaszország­ban. Ennek az alternatívának a le­hetőségét Achille Occhetto, az OKP főtitkára újra és újra felveti. Bár a kommunista párt ideológiailag so­kat közeledett a szociáldemokráciá­hoz, Craxi pártja nem mutat hajlan­dóságot az együttműködésre, több mint valószínű, hogy irtózik a „má­sodhegedűs“ szerepétől. Mellesleg nem titok, hogy Craxi államfői ambí­ciókat táplál, s vigyáz minden olyan lépésre, amely tekintélyét esetleg csorbítaná. A kis koalíciós pártok sem voltak csupán tétlen szemlélődök, ők is keresték a válto­zás, a változtatás lehetőségeit. A republikánusok és a liberálisok a kabineten kívül álló radikálisokkal (Cicciolina pártja) kötöttek olyan megállapodást, amely szerint bel- és külpolitikai törekvé­seiket is egyeztetik. így tulajdonkép­pen a Radikális Párt „belopakodott“ volna a kormányba, ami - megint csak - Craxit bőszítette fel. Ugyanis a szocialisták és a radikálisok „ősi ellenségek“, legalábbis jó egy éve állnak hadban egymással, s Marco Panella radikális vezető előszeretet­tel hasonlítja a szocialista párt főtit­kárát Mussolinihez... Nos, Craxi he­vesen követelte, hogy a liberálisok és a republikánusok fordítsanak há­tat a radikálisoknak, s ez valószínű­leg meg is történt, ha csupán egy időre is. A kormánykoalíció vezető ereje, a Kereszténydemokrata Párt (DC) a legfőbb híve a változatlanságnak, neki felel meg a leginkább ez a rend­szer. Most már zavartalanul játsz- hatja a prímet, s talán a szocialistá­kat is megnyugtatta egy időre azzal, hogy nekik engedte át a fontos kül­ügyi tárcát. A DC-n belül is stabilizá­lódhattak a sorok De Mita távozásá­val. A volt kormányfő ellen, aki pártja ún. balszárnyának a vezéralakja, már az év eleji DC-kongresszuson megindult a mesterkedés: akkor pártfőtitkári tisztségéből váltottak le, s helyére a „centrista“ Arnaldo For- lani került, most pedig a kormányfői tisztségben váltotta fel őt a „konzer­vatív“ Andreotti. óval, marad a régi felállás: a kereszténydemokraták, szocialisták, szociáldemokraták, re­publikánusok és liberálisok kor­mányzati szövetsége. Az erők át­csoportosítására, átrendezésére még várni kell. Ki tudja, meddig? A jövőre esedékes parlamenti vá­lasztásokig mindenképp. De az is lehet, hogy az algák hamarabb tűn­nek el végleg a tengerpartról, mint a pentapartito az olasz belpolitikai életből... Bush több kongresszusi bizottság képvi­selőjét meghívta a Fehér Házba és bi­zonygatta előttük a tervezett katonai programok fontosságát. Az amerikai honatyák azonban egye­lőre lényegében elvetik a kormányzat fegyverkezési terveit. A törvényhozás mindkét háza, a szenátus és a képviselő­ház is, már korábban állást foglalt az űrháborús kiadások lefaragása mellett és heves viták várhatók a B 2-es bombázóra szánt összegek sorsa körül is. Ezen a té­nyen az sem változtat, hogy az ellenfél radarjai által nem észlelhető bombázó a múlt héten végrehajtotta első sikeres repülését. Számos törvényhozó ugyanis az egész program korlátozását, sőt leállí­tását sürgeti, mivel a tervbe vett 132 darab gyártásának előzetes költségei meghaladják a 70 milliárd dollárt. Jelenleg már 13 ilyen típusú gép van a gyártás különböző stádiumában. A következő napokban a Capitolium- ban megvitatják ezenkívül az MX és a Midgetman rakéták gyártásával és fi­nanszírozásával összefüggő kérdéseket is. E tekintetben a Pentagon és a törvény- hozás tagjainak véleménye között jelen­tős eltérés mutatkozik. Afganisztán igyekszik elősegíteni a szovjet hadifoglyok kiszabadítását Az ellenzék aránytalan követelései FRELIMO-kongresszus RÓMA: Régi felállás PAPUCSEK M. GERGELY Washingtonban megkezdődött a jövő évi katonai költségvetés vitája

Next

/
Thumbnails
Contents