Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-24 / 172. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1989. VII. 24. Demokratikusan, az ember érdekében Gondolatok a kulturált jogéletről Hátrányos helyzetben „Többet kell tenni értük“ Egyes, főként szovjet jogtudósok az utóbbi időben hangot adtak azon nézetüknek, hogy a politikai és jogi kultúra jelenlegi színvonala hosszú időre elhalaszthatja a társadalom jo­gi életének átalakítását. A jogi kultú­ra a társadalmi kultúra része és a jog kulturális jelenség. Ha a jogéletet a kultúra szemszögéből nézve vizs­gáljuk, konfrontálnunk kell azt a ha­tékony jogrendről és a minőségi jo­gászi munkáról vallott eszmékkel. Ezeknek az eszméknek forrása a történelmi tapasztalat, az elfoga­dott ideológiai koncepció és a kultú­ra egészére jellemző értékrend. Minden kornak megvan a saját értékrendje. A Marx által alapított értékrend középpontjában az em­ber, a személyiség áll. Az „ember­ségesség“ ezért a jelenség - és jelenség a jog is - kulturáltságának mércéje, alapvető kritériuma. Az ér­vényes jog csak akkor és addig tekinthető kulturális értéknek, amíg megtestesíti és szavatolja a marxis­ta értékrendből eredő és a társada­lom által elfogadott kulturális értéke­ket - a rendet, biztonságot, igaz­ságosságot, békét stb. Lenin azt hangsúlyozta, hogy a jog és törvé­nyesség nélkül nem lehet szó kultu­rált környezetről. A jogi szabályozásnak harmóniát és rendet kell teremtenie a társadal­mi viszonyok dinamikus bonyolult­ságában, a kívánatos irányba kell terelnie, teret kell biztosítania az „új“ (például a környezetvédelmi problémák) érvényesüléséhez. Ugyanakkor viszont - főként a jog- biztonság szempontjából - tisztelet­ben kellene tartania a szabályozott viszonyok bizonyos stabilitásának követelményét. Rendkívüli jelentő­séghez jut mostanában az irányítás bonyolult struktúráinak jogi szabá­lyozása, a demokratikus társadalmi politikai viszonyok, az állampolgári jogok szilárd garanciáinak jogi rögzí­tése. Mindez bölcs, minden összefüg­gést figyelembe vevő törvényhozói döntéseket feltételez, és hozzáértő, ám ugyanakkor mélységesen de­mokratikus jogalkotást, amely a tár­sadalom jogi kulturáltságának muta­tója. A harmónia, a biztonság és a rend modellje az érvényes jogban viszont mindaddig csupán üres ki­nyilatkoztatás lesz, míg az ember valós magatartásával ,, életre nem kelti“. A jogi kultúra része annak a szocializációs keretnek, értékfoly­tonosságnak, amelyben az ember él. Az ember a társadalmi rend iránti felelősségi viszonyát a saját szük­ségleteinek és céljainak a normák­ban (kulturális mintákban) megfo­galmazott követelményekkel való szembesítése alapján teremti meg. A kulturális mintáknak szocializációs transzformálása a magatartás valódi motívumaira, szabályozó elveire ott a legtermészetesebb, ahol az ember a megkövetelt magatartást mindenki számára egyaránt kötelező, meg­szokott, bevált és követendő minta­ként észleli. Ha ezek a minták a min­dennapi életben nem fordulnak elő, fokozatosan kialszanak, megszűnik kulturális minta jellegük. Hasonló­képpen, a jogi normákban felvázolt mintától eltérő magatartás gyakori előfordulása megbénítja a társada­lom önvédelmi reakcióit, az emberek mintha megbékélnének vele. Ha az ilyen jogsértő magatartások megfé­kezésére irányuló jószándék hatás­talannak bizonyul, sőt esetleg nem is „kifizetődő“, egy olyan tendenció is jelentkezhet, hogy bűnbocsánat­ban részesítsük azokat, igazolásuk­ra filozófiát alkossunk. Ezt követően pedig már a legszigorúbb szankciók is hatástalanok maradnak a rögző­dött sztereotípiákkal szemben. A szociológusok a társadalom egyfajta „normatív szkizofréniájá- ról“ beszélnek; arról, hogy megren­dült az elismert normatív rend, bizo­nyos mértékig vitatottá vált az em­berek társadalmi életét irányító alap­szabályok érvényessége, kétséges­sé vált az alapvető értékek abszolút érvényessége. Felhívják a figyelmet arra is, hogy számos olyan érték, mely a magánélet látóhatárán kívül helyezkedik el, viszonylag szilárdan helyettesítve lett a kétes egyéni si­ker értékeivel. Az elmondottak fölött viszont fö­lösleges moralizálni, hiszen ez csu­pán az ember racionális válasza a létező feltételekre. És ha ezek a feltételek a jog iránt kedvezőtlen, ironizáló hozzáállást keltenek, úgy a hozzáállások megváltoztatásához vezető út a feltételek megváltoztatá­sán át halad. Ám a feltételek meg­változtatását követően is fékezni fogják a joghoz való pozitív hozzáál­lás kialakulását a korábbi tapaszta­latok. A jog az emberekkel szemben azok révén nyilvánul meg, akik kép­viselik a jogot, hivatásszerűen fog­lalkoznak vele. Az emberek a jogá­szokkal kapcsolatos kedvezőtlen ta­pasztalataikat azonosítják önmagá­val a joggal. Ezért a jogalkalmazás csak akkor kulturált, értékteremtő tevékenység, s csak akkor járul hoz­zá az állam és az ember közti biza­lomhoz, ha az állami szervek népi szervek módjára működnek, ha de­mokratikusan döntenek a nép és az ember érdekében. A törvény képvi­selői jogi kultúrájának mércéje a jog feltétlen megtartása, a politikailag és morálisan meggyőző eljárás, az ob­jektivitás, a megvesztegethetetlen­ség, az igazságos döntéshozatal, a fellépés, megjelenés kulturáltsága, a pontosság, az ügyfelek iránti ta­pintat, illetve a hatalmaskodó meg­nyilvánulások megszüntetése, az emberi méltóságnak a tiszteletben tartása, az írásbeli döntések magas színvonala, és nem utolsósorban a példás magánélet. Nagyon kedvező szerepet játsz- hatha ebben a jogászok professzio­nális felelőssége pontos kódexeinek kidolgozása, másrészt pedig az irá­nyítási és döntéshozatali tevékeny­ség színvonalas anyagi-műszaki el­látása is; a jogászok munkahelyi kör­nyezete méltóságának biztosítása, az adminisztratív tevékenységek komplex racionalizálása, a modern számítás- és irodatechnika alkalma­zása stb. Az állami apparátus mun­kájának gyorsaságához és megbíz­hatóságához nyilván hozzájárulna a munka átgondoltabb megszerve­zése is, mert ez megszüntetné az örökös sietséget, stresszhelyzete­ket és türelmetlenséget. Ugyanígy, szükség lenne az állami szervek dolgozóinak adekvát, igazságos anyagi és társadalmi megbecsülé­sére Is. A jogi kultúra tehát hozzájárulás a társadalom kulturális alapjába. Másrészt viszont a társadalom kul­túrájának jelenlegi állapotából indul ki és annak aktuális lehetőségei által korlátozott. A jogi életbe mindig át­hatolnak azok a társadalmi értékek, melyek a kultúra sajátjai. Ezért első­sorban a nyilvánosság szerepét kell felértékelni, fokozatosan megvalósí­tani a jogállamiság valamennyi is­mérvét, bővíteni a társadalmi párbe­széd és bizalom határait, radikálisan javítani a művelődés rendszerét, át­fogóan rehabilitálni a család érzelmi életét, erőteljesen érvényesíteni a környezetvédelem szempontjait a társadalmi újratermelésben stb. Dr. ALEXANDRA KRSKOVÁ, docens Sokak számára ellenszenves a cigányok sajátos magatartása, vi­selkedése, s ezt látszik igazolni a statisztika is: a súlyosabban elíté­lendő bűnesetek közel 85 százalé­kát ők követik el. Ez azonban nem lehet sem szempont, sem mérce annak a megítélésében, hogy a ci­gánygyerekek, a 3 és 6 év közötti legkisebbek miként élnek. Nagymagyaron (Zlaté Klasy) kü­lön, de persze már nem péróban, hanem rendezett körülmények kö­zött, közművesített falurészben 1100 cigány lakik, a közgazdasági­lag központi községnek minősített falu más részén további 200-an. Hurtony Valéria, aki három éve elnö­ke a cigánykérdéssel foglalkozó bi­zottságnak, negyed évszázada a hnb hivatalnoka, „gádzsó“ ugyan, de születése óta a cigányok közvet­len szomszédságában lakik, elra­gadtatással beszél a cigánygyere­kekről:- Kedvesek, aranyosak, játéko­sak.. Micsoda elevenség él ben­nük! Óvodába, ilyenkor pedig a nyári napközi otthonba nagyon szívesen járnak, mert ott dalolhatnak, táncol­hatnak kedvükre... Méry Júlia, a művelődési ház igazgatója más szempontból dicséri őket:- Nélkülük nincs műsor, évfordu­lós megemlékezés vagy ünnepség, mert hiszen még a legkisebbek is rendkívül szívesen lépnek fel a kö­zönség előtt. Érdekesek a létszámukra vonat­kozó adatok. Hároméves korig 126 gyermeket tartanak nyilván, a 3 és 6 év közötti gyermekek száma 187. Ez azt jelenti, hogy a cigánylakosok 24,08 százaléka hat éven aluli. Egyébként viszont csökken a szá­muk, mert az óvodáskorúak csoport­ja 14,38 százalékot képvisel, a legki­sebbeké pedig csak 9,7 százalékot.- Egyre többen értik meg a csa­ládtervezés jelentőségét - magya­rázza Hurtony Valéria. - Régebben hét-nyolc gyermek élt egy család­ban. Ma átlagosan öt, de a fiatalab­bak már elégnek tartják, ha három gyermeket szülnek. Tavaly öt sok- gyermekes anya hivatalosan kérte a sterilizálást. A művelődési ház igazgatója gaz­dag tapasztalatokkal rendelkező pe­dagógusként ítéli meg a cigánycsa­ládok változó, a többi lakos felfogá­sához közelítő magatartását.- Talán kevesebb ma a gyermek, mint régebben, de egészségeseb­bek, fejlettebbek és jobban öltözöt­tek. Minőségi változás megy végbe. Lelkesedése tiszteletet ébreszt. Eszembe is jut a cigányok egyik közmondása: Patyiv des, patyiv chudes. Ha tisztelettel érkezel, tisz­telt leszel. Mást tanúsít azonban a cigánykérdéssel foglalkozó bizott­ság kimutatása: a 187 óvoda, illetve nyári napközi otthonba járó gyermek közül 62 ingyenes ellátásban része­sül, mert családjuk szociális segít­ségre szorul.- Minőségi változás - pontosít a bizottság elnökasszonya -, kevés családnál tapasztalható. A gondokat javarészt még mindig a társadalom vállalja magára. Bizottságunk példá­ul a játékszerek vásárlására, a fel­szerelés kiegészítésére évente gyermekenként húsz koronát utal az óvodának. Meg is lehet nézni, ho­mokozó, hinták, műanyag fürdőme­dence, és sok-sok játék vár rájuk. Két óvoda működik a községben. Egyik az úgynevezett falusi, ahová csak hét cigánygyerek jár. A másik a művelődési ház melletti, az úgyne­vezett cigányóvoda, amelyiknek Ta­kács Ilona az igazgatója. Nyaranta ez működik napközi otthonként, és persze nemcsak a cigányok, hanem minden gyermek számára.- A cigányóvodában, a nagyob­bak csoportjában, két osztály tanu­lóival szlovákul, egy osztály tanulói­val magyarul foglalkoznak az óvónők. A művelődési ház igazgatója pon­tosítja a tájékoztatást:- Jobban mondva tanítják őket a szlovák és a magyar nyelvre, mert hároméves korukban a legtöbben csak cigányul tudnak. Egyébként ér­dekes tapasztalat, egyesek aránylag gyorsan, hamar megtanulnak szlo­vákul, kicsit nehezebben magyarul is, míg mások felnőtt korukig küsz­ködnek a szlovák és a magyar nyelvvel. Sokan pedig még felnőtt­ként is legszívesebben csak cigá­nyul beszélnek. Tanulmányt, felmérést vagy ki­mutatást erről a korántsem érdekte­len és mellőzhető jelenségről még nem készített sem pedagógus, sem népművelő. A cigánykérdéssel fog­lalkozó bizottság sem.- Tavaly - mondja a bizottság elnöknője - hivatalból az egyik isko­lás korú cigánygyereket nekem kel­lett elkísérnem a javító-nevelő inté­zetbe. Azóta sokat töprengek, mit kellene másként tenni azért, hogy ezek a kicsinyek, akik olyan kedve­sek, aranyosak, ne jussanak oda. Ám nem merem még azt sem mon­dani, hogy többet kell tenni értük, talán többet is kellene költeni rájuk, mert nagyon sokan mindjárt a bűn­ügyi statisztikát említik... A tények és a bizonyító adatok alapján pedig bátran ki kell mondani:- Hátrányos helyzetből kezdik az életüket, hiszen egyharmaduk még a nyári napközi otthonba is csak közösségi, társadalmi segítséggel juthat be. HAJDÚ ANDRÁS Fiatalok — nyáron Építőtáborokba itthon és külföldön Hetedik alkalommal rendezték meg Kassán (Kosice) az egyetemis­ták és főiskolások nemzetközi építő­táborát. A magasépítő, a kohóépítő és a mélyépítő vállalat üzemeiben, illetve a Fruconában, valamint a Strojmontban nyár folyamán közel ezer diák - a hazaiakon kívül há­romszáz lengyel, bolgár, szovjet és NDK-beli fiatal vállalt munkát. Amint azt a SZISZ Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságán elmondták négyszázan, a július 30-ig tartó első turnusban, a többiek pedig az augusztus 18-ig tartó második turnusban dolgoznak majd. A munkán kívül természete­sen az ifjúsági szervezet számos szórakoztató, kulturális és sportren­dezvényt is szervez az építőtábor résztvevői számára. Kelet-Szlovákiában a középisko­lás tanulóknak is létesítettek építőtá­borokat. Levocában és Humenné­Nyolc nemzet gyermekei Közel másfél ezer külföldi gyer­mek üdül hazánk nemzetközi pionír­táboraiban. A Brezová pod Bradlom-i befogadóképessége nem nagy, itt csak 87-en üdülnek, de sokfelől jöt­tek: dél-afrikaiak, dánok, franciák, lengyelek, csehek, szlovákok, és magyarok. Az egyik táborvezető Pölhös Zsuzsa, a Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskola harmadéves hallgatója. Néhány társával nagyszerű kirándu­lási programot szervezett számuk­ra. Jártak már Bratislavában, Seni- cában, Skalicában, Myjavában, Ho- licban, Bojnicén. Nagyon tetszik a gyermekeknek az is, hogy a kör­nyező üzemek kommunistái rend­szeresen belátogatnak a táborba, és munkahelyükre is meghívják őket. Esténként mindig más és más ben a kerület diákjai NDK-beli, len­gyelországi és bulgáriai barátaikkal főleg a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban nyújtanak segít­séget. A kelet-szlovákiai középisko­lások közül többen külföldön állnak munkába. Legtöbben a Szovjetunió közép-ázsiai részén és a Bajkál kör­nyékén, valamint Mongóliában. A kisiskolások nyári üdültetéséről leginkább a szakszervezetek gon­doskodtak. Amint azt megtudtuk, a kerület pionírtáboraiban harminc­hétezer gyerek üdültetésére van le­hetőség. Az első csoportban 11 600 gyerek - köztük 2500 külföldi - kezdte meg a táborozást. A kerület 54 állandó pionírtáborában a len­gyel, magyar, szovjet, NDK-beli, bolgár pajtásokon kívül az idén elő­ször francia és görög gyerekeket is fogadtak. (-szák) gyermekcsoport rendez nemzeti es­tet. Ilyenkor igen ötletes módon mu­tatják be a többieknek országukat, gyermekszervezetüket, népszoká­saikat. így került sor a nagy francia forradalom 200. évfordulójának a megünneplésére, majd a dél-afri­kai négerek sajátos életét bemutató műsorra. A lengyelek találékony és kiváló mókamestereknek bizonyul­tak, rendkívül vidám hangulatú nem­zeti estet rendeztek. A dánok pedig műsorukban egy hajógyárnak az életét idézték a többiek elé, amely­nek egyébként jó kapcsolata van hazánkkal. A szervezők szorgos munkával naponta bizonyítják, hogy méltán kapta táboruk a béke és a barátság nemzetközi tábora nevet. Benyák Mária Farkasd (Vlcany) a Galántai (Galanta) járásban a választási program megvalósítása során a szocialista versenyben minden esztendőben a legjobbak közé tartozik. A községben a legfontosabb feladatnak a környezetvédelem fokozását és a szociális gondoskodás javítását tekintik. A 8. ötéves tervidőszakban szociális központot létesítenek 22 idős ember számára. Tavaly mélyítették és kitisztították a Vág régi medrét, idén pedig füvesítik s fákkal ültetik be a partot, és csinosítják a község négy tavának környékét, az utcákat, tereket. A felvétel a Vág medrének kotrásakor készült. (Vlastimil Andor felvétele - CSTK) Táncolnak, dalolnak kedvükre... (A felvételt Hajdú Endre készítel

Next

/
Thumbnails
Contents