Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám, szombat
VARSÓ Nemzeti ünnep - nemzeti összefogást LELEPLEZÉS EGY MÜNCHENI LEVÉLBEN A Néhány mondat forgatókönyve és rendezése Július eleje óta, amikor az Aki szelet vet, és Mi a szándékuk című cikkekben tájékoztattuk a nyilvánosságot annak az irománynak a tartalmáról, amelyben a „charta“ a „rendszer valódi és alapos megváltoztatására“ szólít fel, a szerkesztőségbe nagyon sok levelet kaptunk. Ez arról tanúskodik, hogy minden normálisan gondolkodó ember elítéli a „charta“ tevékenységét. Természetesen kapunk másfajta leveleket is. Ezeknek tartalma íróik politikai naivitásáról és az évek alatt felgyülemlett szocialistaellenes gyűlöletükről tanúskodik. Ide tartoznak azok a sértő, vulgáris, időnként az akasztófával és horogkereszttel díszített levelek is, amelyeket legtöbbször alá sem írtak. Ezek azonban a pozitív visszhangok mellett egészen kicsi, sőt, elhanyagolható mennyiséget jelentenek és legtöbbször - érthetően - a szemétkosárba kerülnek. Ezekben a napokban a Rudé právo főszerkesztője Münchenből kapott levelet. Hogy miért nem volt aláírva, ezen nem sokat kell gondolkodni. Az ember, aki küldte a „másik oldalon“ él. ,,Tisztelt Uraim, igaz, hogy nem értek mindennel egyet amit állítanak, de gondolom érdekelheti önöket mi áll a valóságban a „Néhány mondat“ hátterében. Itt az egész ügyön olyan emberek élősködnek, akikkel már egyáltalán nem érthetek egyet. Egy barát". Közvetítésével olyan anyagot kaptunk a kezünkbe, ami sokmindent megmagyaráz, s amit nem a csehszlovák közvéleménynek szántak. Éppen fordítva, ahogy benne írják annak az „információs stratégiának része, amelyen - az eddigi tapasztalatokra támaszkodva- megegyeztünk, mint optimáli- sabban.“ Mi a céljuk a szerzőknek, azoknak, akik a Néhány mondat című felhívás terjesztésének forgatókönyvét írják, amelyben utasításokat adnak, s ugyanakkor felmentik a Szabad Európa Rádió vezetését és más amerikai adókat is az alól a vád alól, hogy beleavatkoznának munkájukba. „Úgy képzeljük, hogy ez tartósan nyitott lesz az állampolgárok aláírásaira, tehát, hogy egy folyamatos és reméljük tömeges akcióvá válik, olyasvalamivé, mint egy nemzeti referendum, vagy más, ami az 1968-as 2000 szóra emlékeztet, amelyre egyébként a felhívás címe is utal. A további aláírások tömegessége azonban közvetlenül függ az információs stratégiától. Június 29-én, csütörtökön elhangzott ezért a Néhány mondat című felhívás a Szabad Európa Rádióban. Ennek negyedik pontjában a „chartások“ követelik: „hogy a tájékoztatási eszközök és mindenféle kulturális tevékenység független legyen a politikai manipuláció minden formájától... és nyíljon meg, a nézetek szabad ütköztetésére...“ Milyen szöges ellentétben van ezzel a „követeléssel“ az az „információs stratégia“, amely annyiszor ismétlődik a külföldi rádiók belső használatára elküldött anyagokban. A szocialista újságírás ezt a fogalmat nem ismeri és nem használja. Ez ugyanis ellenkezik a nyílt tájékoztatással és tartalmaz mindent, ami a közvélemény, az emberek, hallgatók és olvasók tudatának manipulálásával összefügg. ,,A szöveg szigorú embargó alatt áll június 29-ig, 18 óráig és ettől kezdve kellene a csehszlovák adóknak (a cseh és a szlovák nyelvű amerikai adóknak - a szerkesztő megjegyzése) bejelenteni létezését a hírekben és utána a program legfontosabb részeként elolvasni az egész szöveget. Ez elsősorban a Szabad Európa Rádió Események és nézetek című műsorára vonatkozik, de szívesen üdvözölnénk a BBC és a VofA (Az Amerika Hangja) adásaiban is. A forgatókönyvet a legapróbb részletekig kidolgozták. ,,Közvetlenül a szöveg után (a Néhány mondat- a szerk. megj.) kellene jönnie a következőnek: Ez a felhívás, amely nemrégiben Prágában keletkezett, nyitott minden csehszlovák állampolgár aláírására, függetlenül foglalkozásától stb. és a mai napig 1800- an írták alá. Közöttük például Lubo- mír Jaéek munkás, Jana Petrová könyvkötő, Hana Zagorová énekesnő, Hana Ponická írónő, Václav Sla- vík politikus stb." Július elsején, szombaton, a névsornak a következőkkel kellett kezdődnie: Milán Po- lonsky elektroműszerész, Zdenék Svérák forgatókönyvíró, Ladislav Smoliak rendező, Ladislav Lis politikus ... kedden, .július negyedikén azzal, hogy a megegyező tartalmú adáshoz csatlakozik a BBC is, nyilvánosságra kerülnek a következő nevek: Jirí Dédeőek dalénekes, Vladimír Kabrna munkás (1968-ig a CSKP jelentős tisztségviselője), Vladimír Mrkviőka színész, Jan Tre- fulka író... Pénteken, július 7-én a névsornak Peter Zhor fényképészszel, Amoát Goldflam rendezővel, Tornáé Vlasák munkással, Jan Falty- nek színésszel kellett kezdődnie... Az uszító amerikai rádiók ezt a forgatókönyvet elfogadták, és pontosan ennek alapján jártak el. Térjünk vissza azonban a kezdethez, a külföldre küldött „használati utasításhoz“. Ebben azt írják: „örülnénk, ha pénteken a felhívás szövege megjelenne, ha nem néhány, akkor legalább egy, világlapban (Le Monde, FÁZ, The Times, The New York Times), s ha esetleg, a Le Monde-ban már csütörtökön este. Továbbá különféle újságokban a hírügynökségektől átvett információknak kellene megjelenni ennek a felhívásnak a létezéséről, s eset- leg ezzel kapcsolatos kommentároknak. “ Titokban tudják ki volna a legalkalmasabb arra, hogy kommentálja a felhívást, amelyről azt akarják elhitetni a csehszlovák közvéleménnyel, hogy célja megvalósítani „a társadalmi változások iránti vágyat“, visszatérni „a szabadság szelleméhez, a bizalomhoz, a toleranciához és a pluralizmushoz“. ,,Hogyha Tig- rid, vagy valaki a csehszlovák emigrációból péntekig valamilyen világlapban kommentálni tudná a dolgot, ennek örülnénk. Azt is üdvözölnénk, hogyha a csehszlovák állomások (értsd az uszító külföldi adók - szerk. megj.) mindenekelőtt az RFE péntek esti műsoraikban beszámolnának a felhívás külföldi visszhangjáról. Az ok érthető: szükségük van arra, hogy állandóan emlegessék a csehszlovák közvéleménynek. Az egész dologgal összefüggő mindenféle rádiókommentárt szintén üdvözlünk. “ Napvilágra került még egy ok, amelyről azonban az említett anyag nem szól: Egy nagyjátékba kezdeni, amelyben sakkfigurák azok lesznek, akik politikai és erkölcsi éretlenségükben hisznek nekik és így a a felhívás szerzőinek a céljait szolgálják, akik már régóta márkában, dollárban, vagy Tuzex-koronában kapják a honoráriumot... „Szombaton a Szabad Európa Rádió a hét eseményeinek áttekintésében újra felolvasná azt, amit már csütörtökön egyszer közvetített, tehát a felhívás szövegét, beleértve az ezt követő információkat is, az aláírókat és a címeket. Továbbá hozzátehetné, mint aktualitást, hogy Prágából jött a hír: már 2000 állampolgár írta alá a Néhány mondatot. “ Hasonló igényeket közvetítettek a BBC és a VofA irányába is. „Minél rendszeresebben és gyakrabban említik meg különböző összefüggésekben a Néhány mondatot (a címeket is!), annál jobban fogunk örülni majd. Az aláírások fő hullámát ugyanis az egész köztársaságból későbbre várjuk, mégpedig a közvetítés alapján.“ Kik ezek a külföldi barátok? A barátok „odakint“, akiktől segítséget várnak? Erről is szó van az anyagban: Rakusanová, Kyncl, Tigrid, Pelikán és a többiek - az úgynevezett Prágai Tavasz és a február utáni idők emigránsai a határ túlsó oldalán különféle szervek és szolgálatok munkatársai, akikkel hosszú távon kapcsolatban állnak. „Kedden, július negyedikén este a Szabad Európa Rádió Események és nézetek című műsorában újra megemlíthetnék a Néhány mondatot (főleg megismételni az állandó címeket, amelyekre az aláírásokat kell küldeni.) Ezután jönnek a megszokott mondatok, hogy többek között a felhívást aláírták, és jön a felsorolás. Lehetőségeik szerint és szokásaikhoz híven ugyanezt megtehetnék a BBC és a VofA is.“ Hogy is van ez tulajdonképpen az aláírásokkal? A Néhány mondat forgatókönyvírói és rendezői erről is részletesen informálnak: „A kiválasztásnál sok szempontra figyelünk. Az első: állandóan kombináljuk a társadalom különböző rétegeinek képviselőit, ami azt jelenti, hogy elismert művészek, ismeretlen munkások, disszidensek, akik különböző független kezdeményezésekben an- gazsálták magukat, különféle foglalkozások képviselői, kommunisták (volt párttagok - a szerk. megj.) és katolikusok, betiltott és engedélyezett emberek stb., stb. vannak és mindez szándékosan megtévesztő keverékké mixelve. A második szempont: figyelmet fordítunk arra, hogy melyik név, melyik társadalmi réteget mozgósítja. Sok név önök számára odakint teljesen Ismeretlen, de itt figyelemmel kísérik őket, és nagy szociális, kulturális és szubkulturális, illetve vidéki rétegeket vonzanak. Nincs értelme most annak magyarázatával foglalkozni, kinek, melyik tájékoztatási eszközben van autoritása és miért. Ebben egyszerűen hinni kell nekünk. Igyekszünk a neveket továbbra is magunk kiválasztani, és ha ez valamilyen okból nem megy és kint meglesz az aláírók jegyzékében, kérjük, hogy a felolvasott neveket úgy kombinálják, hogy az ismert és híres emberek nevei az ismeretlenekkel váltakozzanak, s ezzel kihangsúlyozzák az egész ügy általánosságát: hogy nem a sztárok manifesztumáról, hanem a köztársaság állampolgárainak állásfoglalásáról van szó.“ Ezután következnek az előírások a további rádióadók számára: „Jó lenne valamilyen válogatás az eddig közölt nevekből, ha már nem lehet őket megismételni...“ és a további aktivitás ígérete: „Megegyeztünk a lengyelekkel, hogy röviddel a nyilvánosságra hozás után a Szolidaritás parlamenti frakciója nyíltan támogatja majd a Néhány mondatot és igyekszünk megszervezni a magyarok támogatását is. Ha a kinti barátaink közül valakinek lehetősége van arra, hogy különböző, főleg szocialista országokbeli politikai erőknek a nyílt támogatását elintézze, kérjük, ezt tegye meg. “ Még annak a Josef Kemr által írt levélnek a szövegét is közvetítésre ajánlották, amelyet az év elején a Rudé právónak küldtek és amely bizonyos érzelmi „védőbeszéde“ lett volna a „chartások“ egyik vezetőjének és családjának. Állítólag le kell közölni mint „a szöveget, amely Prágában közkézen forog“, és ezzel elérni, hogy Csehszlovákiában valóban elterjedjen. De ez már a közvélemény manipulálására megírt forgatókönyv. Ez. már szervezett nyomás és zsarolás, szervezett beavatkozás. Reméljük, hogy az egész dolog úgy sül el, ahogy akarjuk. Szurkoljanak nekünk!" kívánják a Néhány mondat című pamflett szervezői az anyag végén. Ezt a kívánságukat azonban dolgozó népünk nehezen teljesíti. MARIÉ BOUDOVÁ JAROSLAV KOJZAR M ég soha nem volt ilyen nagy szükség a megtett út értékelésére, a tanulságok levonására a további előrelépéshez Lengyel- országban, mint ma, a demokratikus és független lengyel állam megalakulásának 45. évfordulóján. A mostani nemzeti ünnep talán abban különbözik az előzőektől, hogy a hogyan tovább kérdésre a lehető leggyorsabban kellene megtalálni a válaszokat, s mindezt bonyolult helyzetben, a társadalmi feszültségek légkörében, alapvetően új minőségi jegyeket hordozó események után és fontos döntések meghozatala előtt. A mélyreható társadalmi változások, a szocializmus megújulásának útján azért kell a visszatekintés is, mert nem lehet jövőt építeni, ha mindent lerombolunk, ami volt. Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, akit szerdán választottak köztársasági elnökké, többször hangsúlyozta, hogy a szocialista építés gyakorlatában bevált elveket és az alapvető értékeket megőrizve kell előrehaladni. E továbblépés elképzelhetetlen a lehető legszélesebb körű egyetértés nélkül, ehhez pedig a kormány- koalíció és az ellenzék kerekasztal- tárgyalásai teremtették meg az alapokat. Igaz, e fórum záróülése óta eltelt rövid három és fél hónap alatt annyi minden történt északi szomszédainknál, hogy felsorolni is nehéz lenne. Olyan fordulatok is voltak, amilyenekre akkor még senki sem számított. A két júniusi választási fordulóban a kormánykoalíció pártjai vereséget szenvedtek, ez nem lehet vitás. A LEMP számára az a legfontosabb, hogy e tény okait helyesen feltárja, s a politikai gyakorlat számára levonja a megfelelő következtetéseket. Megkezdte munkáját az új kétkamarás parlament is, rögtön az első feladat megmérettetés is volt, a képviselői és állampolgári érettség és felelősség komoly próbája. Az elnökjelölt kiválasztása körüli hosszadalmas vitákról rendszeresen beszámoltunk lapunkban. Miért változtatott korábbi döntésén, s miért vállalta el mégis Jaruzelski? Amint ő maga mondotta, döntő szerepet játszottak (a parlamenti csoportokkal folytatott beszélgetések során) azok az érvek, amelyek az állami működés folytonosságának megőrzésére, stabilitására helyezték a hangsúlyt. S nem kis súllyal estek latba a nemzetközi szempontok sem. „Mindezeket a tényeket és körülményeket figyelembe véve, egyedül a kötelességérzettől vezérelve elvállalom az államelnök-jelöltséget" - mondotta kedden. V égül mégiscsak rendkívül szoros eredmény született, egy szavazaton múlott, hogy megválasztották. Ez azonban mit sem változtat azon - amint a Trybuna Ludu is leszögezte -, hogy Jaruzelski nagy nemzetközi tekintéllyel bíró politikus, a reformirányzat, s egyben a stabilitásra való törekvés megtestesítője. Nagy tapasztalatokkal rendelkező politikus, államférfi, aki a parlamenti szavazásból levonja a tanulságokat. Most a legfontosabb és legsürgetőbb az új kormányfő kinevezése. Nagy körültekintést igénylő, nehéz feladat ez. Amint az eskütétel utáni beszédében mondotta: az új kormánynak az egyetértés kormányának kellene lennie. Magyarán szólva, az lenne a legjobb, ha valamilyen nagykoalíció formájában a legjelentősebb politikai erők mind részt vennének benne. De a Szolidaritás vezetői tegnap úgy nyilatkoztak, kormánykoalícióban nem kívánnak részt venni, kormányalakítási megbízatást viszont (talán) elvállalnának. Most egy más szempontról. A szerdai parlamenti szavazás eredményeivel kapcsolatban kiszivárogtatták, hogy Lech Walesa állítólag támogatta Jaruzelski jelölését. Viszont az is a tanulságok forrása, hogy a LEMP eddigi két koalíciós partnere, a Demokrata Párt és az Egyesült Néppárt (parasztpárt) képviselői közül többen kifogásolták Jaruzelski személyét. Ez azt is jelzi, hogy az eddigi kormánykoalíció falai egyébként is repedeznek, e két pártban sokan a LEMP-et okolják a koalíció választási vereségéért. R endkívül nagy felelősség hárul most az új köztársasági elnökre, lehetőleg úgy kell döntenie, hogy ne újuljon ki a bizalmatlanság, ne legyenek ismét gyanúsítgatások, egymásra mutogatások. Úgy kell döntenie, hogy egy valóban kormányzásképes kormány alakuljon, amely hatékonyan tud majd foglalkozni a gazdasági válság megoldásával. Az utóbbi hónapokban hozzá kellett szoknunk, hogy Lengyelországban semmit sem lehet előre lefutottnak tekinteni, a váratlan meglepetéseket bele kell kalkulálni a politikai gyakorlatba. S igaz az is, aki ma elvállalja a kormányalakítási megbízatást, óriási felelősséget vállal magára, ráadásul ezt azzal a tudattal kell tennie, hogy hamar népszerűtlenné válhat. Erre figyelmeztetnek a gondok. Az elnökválasztás utáni napon - talán nem is véletlenül - több lengyel napilap foglalkozott a romló piaci ellátással. A Zycie Warszawy szerint a fővárosban és környékén most sokkal rosszabb az áruellátás, mint az utóbbi négy-öt évben bármikor volt. „Az üzletek előtt már kora reggel kígyóznak a sorok, az emberek nemcsak a húsárura várnak, hanem cukorra, rizsre és sajtra is. A felvásárlási láz csak ront a helyzeten." A rádió és a tévé is arra hívta fel a figyelmet, hogy az áruellátás romlásával párhuzamosan nő a társadalmi feszültség, az emberek félnek a jövő hónapban várható újabb áremelésektől. Ezt tükrözik a több vajdaságban erősödő munkabeszüntetések, tiltakozó megmozdulások. M inden felelős varsói politikus szólt arról az utóbbi napokban, hogy Lengyelország még nem lábalt ki a válságból, de jó esélye van arra, hogy ezt megtegye. Ez pedig - s a nemzeti ünnep kapcsán ismét hangsúlyozni kell - nemzeti összefogással lehetséges. MALINÁK ISTVÁN Köztársasági elnököt választ a lengyel parlament (CSTK-felvétel)
