Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-14 / 138. szám, szerda

Kamatoztatni a párt és a társadalom kollektív bölcsességét Ignác Janáknak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB első titkárának beszélgetése a Pravda, az Új Szó és a Nővé slovo főszerkesztőivel Ignác Janák elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára fogadta Stefan Bachart az SZLKP KB Titkárságának tagját, a Pravda főszerkesztőjét, Kiss Józsefet, az SZLKP KB Titkárságának tagját, az Új Szó főszerkesztőjét, Emil Polákot, a Nővé slovo főszerkesz­tőjét és válaszolt a pártalapszervezetek elkövetkező évzáró gyűléseire, valamint a CSKP XVIII. kongresszusára való felkészüléssel kapcsolat­ban a társadalmunk kulcsfontosságú feladataival összefüggő kérdé­sekre. ■ Napjainkban megkezdődtek az előkészületek az SZLKP kong­resszusára, amelyet a központi bizottság áprilisi ülése 1990. ápri­lis 6-ra hívott össze. Mely felada­tokra irányította ez az ülés a párt­szervek és szervezetek figyelmét a kongresszus előtti időszakban? Az SZLKP kongresszusának elő­készítését a CSKP XVIII. kongresz- szusa előkészítése elválaszthatat­lan részének tekintjük. A legfonto­sabbnak a párt aktivizálását és meg­szilárdítását, a néppel való kapcso­latának elmélyítését és a társadalmi átalakítás következetes végrehajtá­sát tartjuk. A kommunisták eszmei­nevelő, politikai és szervező munká­ját össze kell kapcsolni az emberek mozgósításáért folytatott határozott küzdelemmel, aktivitásuk és kezde­ményezésük fokozásával az idei fel­adatok átfogó teljesítésében, vala­mint az új gazdasági mechanizmus bevezetéséhez szükséges feltételek megteremtésével. Fontos, hogy a kongresszus a feladatok meghatá­rozásakor az elmúlt időszak tárgyila­gos elemzéséből induljon ki. A kongresszus nemcsak a küldöt­tek tanácskozását jelenti, hanem azt is, hogy kihasználjuk a párt és az egész társadalom kollektív bölcses­ségét a további gazdasági, szociális és kulturális fejlesztés útján. A kong­resszusi előkészületek során a kom­munisták és a többi dolgozó széles körű bevonásával meg kell oldani a gazdasági problémákat, tökélete­síteni szocialista politikai rendsze­rünket, kiküszöbölni az emberek életét keserítő bürokráciát és más negatív jelenségeket. A kongresszusi előkészületek időszakában fontos szerepük lesz az évzáró pártgyúléseknek és a pártkonferenciáknak, természete­sen attól függően, hogy hogyan ké­szítik ezeket elő. A pártépítés min­den szintjén tudatosítani kell, hogy ma már nem alkalmazhatjuk a régi megközelítéseket. Az évzáró ta­nácskozásokon új, merész javasla­tokat kell tenni a párt munkájának tökéletesítésére, realizációs képes­ségének fokozására. Hozzá kell já­rulniuk a politikai irányítás hatéko­nyabb formáinak és módszereinek kialakításához, új szellemet kell te­remteniük a lenini alapelvek és mun­kamódszerek érvényesítéséhez a társadalmi átalakítás feladatainak megvalósítása során. ■ A gazdasági mechanizmus átalakításában és a szocialista demokrácia fejlesztésében tett el­ső lépések megmutatták, hogy tovább kell mélyíteni a párt vezető szerepét a társadalomban, s át kell alakítani munkáját is. Hogyan értékelte az SZLKP Központi Bi­zottságának ülése ezeknek a fel­adatoknak a megvalósítását Szlo- váltjában? A CSKP KB 9. ülése és az SZLKP KB azt követő tanácskozása óta el­telt év lehetővé teszi, hogy bizonyos módon értékeljük és általánosítsuk a gyakorlati tapasztalatokat. Ezek arról tanúskodnak, hogy az SZLKP KB szerveinek és a területi pártszer­vezeteknek tevékenységében né­hány pozitív változás történt. Sok pártszervezetben megváltozott a politikai légkör, nő az aktivitás, az igényesség ós a bíráló szellem. El­mélyül a kollektivitás, mint a párton belüli tanácskozások és döntésho­zatalok alapvető módszere. Azáltal, hogy az SZLKP KB állandó bizottsá­gainak száma négyről tízre növeke­dett és megváltozott munkájuk stílu­sa ós tartalma, teret teremtünk ah­hoz, hogy az SZLKP KB tagjai és póttagjai, valamint a neves szakem­berek nagyobb mértékben kapcso­lódjanak be a politikai döntések elő­készítésébe és végrehajtásába. Ha­sonlóan járnak el a kerületi és járási pártbizottságok. Számos területi pártszerv bevon­ja a széles közvéleményt, a dolgo­zókollektívákat és a társadalmi szervezeteket az olyan időszerű kérdések megoldásába, mint a szol­gáltatások fejlesztése, a szociális ellátás, a közlekedés és az ökológia. Javul a párton belüli és az egész társadalmon belüli tájékoztatás. A központ rugalmasabban és konk­rétabban reagál az alulról, az alap­szervezetekből kapott információkra és kérdésekre. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy az évzáró taggyű­lések, a pártkonferenciák és az SZLKP kongresszusa előkészítése során mindenekelőtt a pártalapszer­vezetek munkáját kell javítani, fo­kozni felelősségüket és önállóságu­kat a pártpolitika megvalósításában. A pártszervezetek munkája haté­konyságának és a dolgozókollektí­vák politikai magvaként kifejtett ha- • fásuk fokozásában pótolhatatlan szerepe van annak az irányításnak és segítségnek, amelyet a járási pártbizottságok nyújtanak. Ez az irá­nyítás és segítség még nem rend­szeres és differenciált. Egyes járási pártbizottságok írásbeli „módszer­tani" alapanyagokkal helyettesítik a kommunistákkal való közvetlen kapcsolatot és a konkrét segítség- nyújtást. A párt vezető szerepének hatéko­nyabb betöltésével szorosan össze­kapcsolódik az az időszerű feladat, hogy érvényesítenünk kell a párt társadalmi funkcióit, a politikai rend­szeren belüli munkamegosztást és konkrét politikai vezető szerepét. Annak ellenére, hogy a párt kong­resszusain és az elméletben is sok helyes gondolat merült fel arról, hogy a pártszerveknek nem szabad helyettesíteniük a gazdasági és az állami szerveket, a gyakorlat csak nagyon lassan változik. Ennek nem­csak az az oka, hogy a pártszervek szubjektiven nem akarják vagy pe­dig nem képesek megváltoztatni a megszokott munkastílusukat. A pártszervezeteket gyakran szinte „rákényszerítik", hogy helyettesít­sék más szervek és intézmények illetékes vezetőit. A rutin befolyása nagyon erős. Nyíltan meg kell mondani, hogy az egyes pártalapszervezetek, de ugyanúgy a járási pártszervezetek munkájának színvonala között nagy a különbség. Sok szervezetet az önelégültség jellemzi. Elolvasták a CSKP KB 9. ülésének anyagait és kijelentik, -hogy ők már mindent megtettek. Nem tudatosították teljes mértékben mindenütt, hogy a társa­dalom aktivizálását megelőzően ak­tivizálni kell a pártot, szerveit és szervezeteit. Még mindig sok az olyan pártbi­zottság, amely a fentről kapott utasí­tásokra vár. Az SZLKP KB áprilisi ülésén hangsúlyozták, hogy a párt­munka átalakítása a forradalmi foly­tonosság, újítás folyamata, amely megköveteli, hogy alkotó módon a bevált pozitívumokból induljunk ki és határozottan szakítsunk a nem hatékony, elavult munkamódszerek­kel és formákkal. Nincsen mindenre bevált, kész receptünk, a keresés bizonyos kockázattal jár, de a legna­gyobb kockázat a passzív várako­zás lenne. A párt kezdeményezte az átalakí­tást, minden olyan negatív jelenség és formalizmus kiküszöbölését, amely nehezíti társadalmunk fej­lesztését a minőségi szempontból magasabb szintre való áttérésben. Egész társadalmunk támogatja az átalakítást, amely aktivitásra és kez­deményezésre ösztönzi a tömege­ket. A párt áll ennek a lendületnek az élén, meghatározza a hangvételt, s megszilárdítja az alkotóelemeket a szocialista tásadalom forradalmi megújítása érdekében. A kommu­nistáknak a reális élet közepében kell állniuk, ismerniük kell az embe­rek gondolkodásmódját, vágyait, ér­dekeit és gondjait, példamutató munkájukkal, a problémák követke­zetes megoldásával meg kell nyer­niük bizalmukat. ■ A feladatok, amelyeknek megoldását kitűzte a párt, a kom­munisták magas fokú aktivitását és kezdeményezését követelik meg. A kongresszusi előkészületek so­rán a legfontosabb feladatnak azt tartjuk, hogy Szlovákiában a több mint 450 ezer kommunista mind­egyikét aktivizáljuk. Az összes párt­tagtól és tagjelölttől megköveteljük, hogy kommunistaként cselekedje­nek és éljenek. Feladatuk, hogy az úttörők első soraiban haladjanak, példát mutassanak, tetteikkel győz­zék meg az embereket. Minden nap. A munkahelyeken és a magánélet­ben is. Az állampolgárok minde­nekelőtt aszerint értékelik a pártot és erkölcsi példamutatását, hogy ho­gyan élnek és dolgoznak a kommu­nisták, legközelebbi munkatársaik. Ezt a magatartást erősítik azok a beszélgetések, amelyeket az év­zárógyűlések előkészítése kereté­ben a pártbizottságok folytatnak a párttagokkal és tagjelöltekkel. Min­denütt nyíltan el kellene beszélgetni a kötelességek teljesítéséről, a párt- politika kimunkálásában és megva­lósításában, az átalakításban való személyes részvételről. Vagyis nemcsak egyszerű beszélgetéseket kellene folytatni, az legyen a cél, hogy minden tag konkrét feladatokat kapjon. Ami a párt szlovákiai tagállomá­nyának alakulását és formálását ille­ti, elmondhatjuk, hogy az elmúlt idő­szakban folytatódott a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak meg­felelő, kedvező fejlődése. A párt osztályjellegének folyto­nosságát a munkásosztály pártja­ként biztosítjuk. Szlovákiában ma a tagság 42,7 százalékát munkások képezik. A pártnak nem azért van rájuk szüksége, hogy magas száza­lékarányt mutathasson ki, hanem azért, mert ők visznek a pártba for­radalmi lendületet, ők teremtik meg az igényesség és a nyíltság légkö­rét. Nélkülük a párt elvesztené kap­csolatát a munkásosztály mozgal­mával. Tudatosítjuk a munkásosz­tály struktúrájában végbemenő mi­nőségi változásokat, a szellemi és az intellektuális munka részarányá­nak növekedését és ennek társadal- mi-politikai következményeit. Ezért az elméletben és a gyakorlatban is konkrét választ kell adnunk ezekre a kérdésekre. A párt összetételében tapasztalt pozitív változásokkal kapcsolatban szeretném kiemelni a nők növekvő részarányát. 1971-től ez az arány 13,7 százalékról 23,5 százalékra növekedett. Ez kétségtelenül sikert jelent, de tudatosítjuk, hogy még mindig nem felel meg a nők általá­nos részarányának. Természetesen a párt minőségé­ről való gondoskodásban számos problémával és hiányossággal is ta­lálkozunk. Sok pártszervezet még mindig nem értelmezi átfogóan a tagállomány javítását és bővítését. A feladatok teljesítését csupán az új tagok felvételében látják, ahelyett, hogy javítanák a tagság munkáját. Szlovákiában ma minden hetedik felnőtt párttag. Levelekben figyelmeztetnek ben­nünket, hogy egyes párttagok fölé­nyeskednek, visszaélnek beosztá­sukkal, megsértik a szocialista er­kölcsöt és törvényeket. Ókét a párt- szerveknek és -szervezeteknek minden esetben és mindenütt fele­lősségre kell vonniuk. ■ Hogyan nyilvánul ez meg a pártfegyelmi ügyek intézé­sében? 1988-ban például 435 tagot és tagjelöltet zártak ki a pártból, 909 tagjelöltnek pedig törölték a jelöltsé­gét. A törölt tagjelöltek száma min­denekelőtt azt mutatja, hogy mu­lasztásaink vannak a tagjelöltek fel­készítése során végzett eszmei-ne- velő munkánkban. Megengedhetet­len, hogy az emberekkel végzett munkában adminisztratív, formális módszereket alkalmazzunk. Minde­nütt elemezni kell a helyzetet, követ­kezetesen megoldani *a problémá­kat, keresni a hatékonyabb munka­formákat, főleg a fiatal munkásnem­zedékek körében. ■ Az átalakítás nagyobb köve­telményeket támaszt a káderek ki­választásával, nevelésével és el­helyezésével szemben. Hogyan általánosíthatnánk a kádermun­kában alkalmazott új módszerek­kel kapcsolatos eddigi tapasztala­tokat? A pártpolitika megvalósításának napjainkban is a káderek a döntő eszközei. A szlovákiai pártszervek konkrét intézkedéseket foganatosí­tottak a CSKP KB-nak a káderpoliti­ka javítására vonatkozó határozata megvalósítása érdekében. Többek között jóváhagyták az SZLKP KB új káderszabályzatát. Az új követelményekkel össz­hangban fokozott igényeket támasz­tunk a káderek munkájával szem­ben, bővül tevékenységük társadal­mi ellenőrzése. Ez megköveteli, ' hogy sokoldalúan felkészült kádere­ket javasoljunk a tisztségekbe. A kommunisták, de a pártonkívüliek és más pártok tagjai közül is azokat kell kiválasztani, akik természetes tekintélyt vívtak ki ós élvezik a dolgo­zókollektívák bizalmát s támogatá­sát. Több kádert kell kiválasztani a fiatalok és a nők közül. Ezen a téren nagyobb feladatok és fele­lősség hárul a pártalapszervezetek- re, a társadalmi szervezetekre és az egész Nemzeti Frontra. Az elmúlt időszakban a területi pártszervek és az alapszervezetek nagyobb mértékben alkalmazzák a pártfunkcionáriusok, a kommunis­ta gazdasági vezetők, a nemzeti bizottságok és a társadalmi szerve­zetek tisztségviselőinek számadá­sát. Az eddigi tapasztalatok többnyi­re pozitívak: a káderek fokozott fele­lősséget vállalnak munkájukért a párt és a munkakollektívák előtt. Más jellegű tapasztalataink is van­nak azonban, egyes gazdasági ve­zetők munkájuk nagyságát emelik ki, felsorolják a problémákat, az ob­jektív okokat, ahelyett, hogy mélyeb­ben elgondolkodnának a megoldá­sokon, az okok felszámolásán. A vezetők választásával kapcso­latos első tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a pártbizottságoknak és a dolgozókollektíváknak sokkal megfontoltabban, érzékenyebben kell kiválasztaniuk, illetve elhelyez­niük a vezetőket. így például az, hogy egyes jelölteket nem választot­ták meg az állami vállalatok igazga­tójává, megmutatta, a vállalatalapí­tók elhamarkodottan, a dolgozók né­zeteit figyelmen kívül hagyva vá­lasztották ki a jelölteket. Ebből azt a tanulságot vonjuk le, hogy sokkal céltudatosabban kell fejleszteni a tö­megpolitikai munkát, szüntelenül ja­vítani a káderek szakmai és politikai felkészítését és többet kell tanács­kozni a dolgozókollektívákkal. ■ Milyen az új pártbizottságok és pártszervek kádereinek felké­szítése? Az előkészületek teljes erővel folynak. A pártszervek és az alap­szervezetek értékelik tagjaik eddigi munkáját. A kommunistákkal folyta­tott beszélgetéseken, a pártcsopor­tok ülésein demokratikus módon ké­szítik elő az évzáró gyűléseket és pártkonferenciákat. A cél az, hogy a pártszervekben olyan kommunis­ták dolgozzanak, akik a párt- és munkakollektívákban tekintélyt él­veznek és előre tudják lendíteni a dolgozókat. Döntő feladatnak tekintjük a fele­lősségteljes káderelőkészítést, mi­vel a pártbizottságok és tagjaik mun­kájától függ nagymértékben a párt- szervezetek akcióképessége és ak­tivitása. Az előkészületek során ügyelni kell a folytonosságra, az egészséges kádercserére és arra, hogy a bizottságok összetétele megfeleljen a tagság struktúrájának. ■ A társadalmi átalakítás új fel­adatokat állít a párt ideológiai munkája elé. Ezek közül melyekre keli figyelmünket összpontosí­tani? Hogy az átalakítás mindenkinek személyes ügyévé váljon, hogy lé­nyegének és értelmének megértése alapján mindenki képességeit, tudá­sát, tehetségét a forradalmi változá­sok alkotó folyamatának szentelje, az eszmei-nevelő munkát szoro­san össze kell kapcsolni a gazdasági reform, a szociális program és a de­mokratizálás megvalósításával és az emberek mindennapi problémái­nak és gondjainak megoldásával. Természetessé kell válnia az olyan fogyatékosságok kiküszöbölésének a társadalmi életből, amelyeknek megszüntetéséhez nincs szükség beruházásokra, vagy fentről kapott utasításokra, csupán elvszerű hoz­záállásra és arra, hogy nem tűrjük meg a bürokráciát és más negatívu­mokat. Az átalakítás eredményességé­nek alapvető feltétele az emberek aktivizálása, gondolkodásmódjuk és cselekedeteik megváltoztatása, an­nak elérése, hogy minden tevé­kenységük a szocializmus előnyei­nek kihasználására, valamint arra irányuljon, hogy vállalják az ország gazdáinak és irányítóinak szerepét, jogait és kötelességeit. A szocializ­mus minőségileg új fejlesztése meg­követeli az eszmei hatás hatékony­ságának növelését. Alapelvnek kell tekinteni a nyílt politikát, a nyilvános tájékoztatást, amelyet nemcsak a központban és az országos hatás­körű tájékoztatóeszközökben kell érvényesíteni, hanem minden szin­ten, a kerületi és a járási sajtóban is. A pártszervezetektől megkövetel­jük, hogy tárgyilagosan, tárgyszerű­en és a valóságnak megfelelően elemezzék hatáskörükben a helyze­tet, naponta nyílt párbeszédet foly­tassanak a dolgozókkal. Ennek eredményeként ki kell használni a dolgozókollektívák tapasztalatait, kiküszöbölni a megoldható problé­mákat, a dolgozókat bevonni a gaz­dasági és szociális folyamatokba, a helyi átalakításba, amely megkö­veteli részvételüket a döntéshoza­talban, de ugyanúgy az új értékek megteremtésében is. Az ideológiai munkának rugalma­san kell reagálnia a fejlődés nemzet­közi összefüggéseire. Ilyen szem­pontból az alapvető feladatok közé tartozik annak magyarázása, hogy a Szovjetunióban érvényesített új gondolkodásmód hogyan hat az em­beriség problémáinak megoldására, a nukleáris és ökológiai veszély el­hárítására, az államközi kapcsolatok egyenjogúsítására és humanizálá­sára. Nem szabad szem elől tévesz­teni azt, hogy az antikommunista központok és propagandaeszközeik nem respektálják az új gondolko­dásmód egyik alapelvét, miszerint a nemzetközi kapcsolatokban meg kell szüntetni az ideológiai ellensé­geskedést. Továbbra is ellenséges képet festenek rólunk, elferdítik tör­ténelmünket és ráadásul segítik az ellenzéki csoportokat az antiszocia- lista akciók szervezésében. Az átalakítás programjának kö­vetkezetes megvalósításával küz­dünk a mai antikommunizmus azon törekvése ellen, hogy a szocializmus gyengítésére használják ki az átala­kítást. Mindenekelőtt politikai eszkö­zöket vetünk be a szocialistaellenes erőkkel folytatott harcba, leleplezzük valódi céljaikat. A külföldi szocialistaellenes erők, de egyesek nálunk is meg akarják bontani nemzeteink és nemzetisé­geink testvéri együttélését. A párt állandó figyelmet szentel ennek a kérdésnek. Foglalkozunk a jogos követelésekkel, a kezdeményező ja­vaslatokkal, az internacionalizmus lenini pozícióin állva oldjuk meg az élet által felvetett problémákat. Meg­akadályozzuk a súrlódási felületek kialakulását és nem engedjük meg, hogy a nemzeteink és nemzetisége­ink testvéri együttélésével kapcsola­tos érzékeny kérdések felelőtlen, egészségtelen emóciók tárgyává váljanak. Az ideológiai munka nemcsak a szakintézetek, a szakemberek és a pártapparátus dolga. Kivétel nélkül valamennyi kommunista kötelessé­ge, hogy eszmeileg hasson a többi állampolgárra, a fiatalokra munka­helyén és a lakóhelyén is. Minden kommunistától elvárjuk, hogy szava­inak és tetteinek egységével szemé­lyes példát mutasson, ne féljen a né­zetek ütköztetésétől. A kommunista szülőktől természetesen elvárjuk, hogy felelősségteljesen neveljék gyermekeiket, törődjenek világnéze­tük kialakításával, hogy a szocializ­mus és az átalakítás iránti elkötele­zettségre neveljék őket. Rendkívül nagy igényeket tá­masztunk a sajtóban, a rádióban és (Folytatás az 5. oldalon) • ÚJ SZÚ 4 1989. VI. 1*

Next

/
Thumbnails
Contents