Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-13 / 137. szám, kedd

ÚJ szú 5 1989. VI. 13. TUDATFORMÁLÁS NEHÉZ KÖRÜLMÉNYEK KOZOTT Optimizmus és borúlátás Kezdet és végkifejlet... A füleki (Fil’akovo) Kovosmalt ál­lami vállalatról nem könnyű írni, és nem is nagy öröm. Hosszú idó óta nem megy jól a vállalatnak. Gazda­sági helyzete nehéz,,számláit nem tudja fizetni. A fizetésképtelensége ma már 290 millió korona. Április elsejétől lettek állami vállalat és az új feltételek között adósságuk még fe­nyegetőbbé vált. Partnereik, akik va­lamikor gond nélkül szállították hoz­zájuk a részegységeket, ma előre tartják markukat: „Van miből megfi­zetni?“ Ha nem, becsapják az ajtót. Ma az egész országba járnak Fülek­ről a teherautók, s csak néhány száz villamostűzhelyhez való alkatrésszel térnek vissza, pedig sokszorosan többre lenne szükségük. A vállalatnál most tapasztalható helyzet azonban nem új dolog. Az üzemi pártbizottság elnöke Gáspár Aladár ugyan csak második éve van ebben a funkcióban, de már 1966 óta a vállalatnál dolgozik. Nem em­lékszik rá, hogy valaha is teljesítet­ték volna a tervet annak utólagos csökkentése nélkül. A nyereségré­szesedés a dolgozók számára hosz- szú idő óta csupán vágyálom. Háromezer munkás közül évente 500 megy e!. Az utóbbi időben a helyzet javulásába vetett hitüket a magasabb szakképzettséggel ren­delkező dolgozók is elvesztették, s elhagyják a „süllyedő“ vállalatot. Az igazgató és a dolgozókollektí­va tanácsának megválasztásához minden elő van készítve, csak a leg­fontosabb hiányzik. Nincs jelölt az igazgatói székbe. Amikor a pályázók megismerkedtek a helyzettel, visz- szavonták jelölésüket. Az előző két igazgató dicstelenül távozott, s a legutóbbi - fiatal - egy év alatt nem is bizonyíthatott sokat. Évek során sok mindent elhanya­goltak. A gépek öregek, a beruházá­sok elégtelenek, és a szociális gon­doskodás sincs kielégítő szinten. Az emberek azt mondják, csak olyan ember segíthet, aki kívülről jön, akit még nem fogott el a pesszimizmus, van lendülete és eredeti ötletei. Olyanra van szükségük, akitől még távol áll a könnyelműség, amit saj­nos a dolgozók nem kis részénél felfedezhetünk. Megszokták volna, hogy sikerte­len vállalatnál dolgoznak? Ha meg­kezdenék nálunk a hosszú időn ke­resztül sikertelen vállalatok bezárá­sát, a Kovosmalt bizonyára az első jelöltek közé tartozna. Ez azonban nem olyan egyszerű. Zománcozott kádakat és villamostűzhelyeket gyártanak, és a Kovosmalt nélkül bizonyára veszélybe kerülne a lakásépítés. ötleteket, javaslatokat várnak a megoldásra. Az üzemi pártbizott­ság és annak elnöke a vállalat kom­munistáit aktivitásra mozgósítják. Két héttel ezelőtt tőlük is konkrét ötleteket vártak kiút keresésére. A vállalat azonban - és ez nem vitatható - egyedül nem tud segíteni magán. Pénzre van szüksége, ame­lyet azután ésszerűen felhasznál­hatna. Meg igazgatóra is szükség van, s ha lehet igazi személyiségre. A pártelnök naponta jár a terme­lésbe, figyeli, hol mi hiányzik, mek­korák a költségek, vitatkozik az em­berekkel. Ezért aztán a gazdasági és politikai vezetésben a legtájéko- zottabb. Más vezető dolgozóknak már nem nagyon akaródzik az em­berek közé. A kérdések, amelyeket kapnának, természetesen kellemet­A villamosipar új ter­méke az a hevítő­kamra, amely segít­ségével az integrált áramkörökön végez­nek tesztvizsgálatot. A Nővé Mesto nad Váhomi VÚMA válla­lat nyitrai (Nitra) üze­me gyártja. Az üzem termékével elnyerte a szövetségi kormány vörös zászlaját. Ké­pünkön Jozef Halmes „hangolja be“ a be­rendezést. (Peter Őimoncík felvétele - ÖSTK) lenek, de a problémákból a kiutat velük együtt kell megtalálni. Mi azonban nem gazdasági elem­zést akartunk készíteni a vállalatnál. Az érdekelt bennünket, hogyan rea­gálnak a helyzetre a fiatalok a válla­lat jövendő munkásai. A telefonbeszélgetésből kivehet- tük, hogy a füleki gépipari szakmun­kásképző igazgatónője Kozák Erika egyáltalán nem lelkesedik az újság­írók látogatásáért. Ugyanúgy, ahogy az egész Kovosmalt sem. A kritiká­ból elegük van, segítséget várnak. Az érettségiző tagozat harmadi­kosai azonban kíváncsiak ki érdek­lődik az ő nézeteik felől. Ez nem fordul elő gyakran. A felnőttek legin­kább csak azt akarják hallani, hogy teljesítik-e féladataikat, nincsenek-e valamilyen kilengések, az elfogad­ható normákon belül viselkednek-e és hogyan tanulnak. Tizenhét éve­sek, okos szemekkel néznek az em­berre és egyáltalán nem titkolják nézeteiket. Nem félnek, nem húzód­nak vissza. Tamás Richárd, Beata Slabejová, Adriana Komárová, Mede Andrea, Radoslav Ostri- hoh és Bóna Zoltán (felvételünkön) válaszai egyenesek, becsületesek. • örültök annak, hogy érettségi után munkába léptek? Kissé bizonytalanok.- Nem. A termelés elöregedett. Nekünk számjegy vezérlésű meg­munkálógépeken kellene dolgoz­nunk, de olyat eddig nem is láttunk.- Van ott egy modernebb gép, de ez még nem számjegyvezérlésű és nem is tudja senki bekapcsolni. Ho­gyan növelhetik az emberek a szak­tudásukat, ha nincs hozzá gép.- Nekünk a muzeális géppark mi­att alacsonyabb lesz a kvalifikációnk mint amilyen a bizonyítványra lesz írva. • S tudjátok milyen helyzetben van a vállalat?-Természetesen, hiszen három éve oda járunk szakmai gyakorlatra. Egyébként is, Füleken azt mindenki tudja. • Szerintetek hogyan lehetne eb­ből a kellemetlen helyzetből kijutni?- Javítani kellene a vezetést.- Felülről kellene támogatás, hogy modernizálhassuk a gépeket és a felszerelést.- Én azt gondolom, hogy meg kell változtatni az embereknek a munká­hoz való viszonyát is. Ismerjük a helyzetet, és tudjuk, hogy az em­berek az elmúlt évek alatt hozzá­szoktak a lustasághoz. Ez valóban így van. A mesterek és a munkások pihengetnek, kávézgatnak. Akkor is, ha nincs miből gyártani, de akkor is ha van. A legrosszabb az, hogy sokan más hozzáállást már el sem tudnak képzelni, s azt hiszik, hogy ennek így kell lennie. • Próbáljátok felbecsülni hány százalékos a munkások teljesít­ménye? „- Úgy 40 százalékra dolgozhat­nak, lehet hogy néhányan 60-ra is, de ezek kivételek.- És még így is, úgy-ahogy, sike­rül az előírt teljesítményt 70 száza­lékra teljesíteniük. • Lehetne ezen valahogy változ­tatni?- Muszáj. Jobban meg kell szer­vezni a munkát. (Vladimír Martinka felvétele - Pravda)- A munkához jobban kell viszo­nyulni és az eddigi viszonyoknak meg keli változni. Hogyan akarják azonban mindezt megváltoztatni ezek a fiatal embe­rek, akik az elején még azt állították, hogy nem akarnak a vállalatnál ma­radni és nem bírnak ott ki többet három évnél. Később a beszélgetés közben változtak nézeteik, bizonyá­ra hűek maradnának hogyha... Hogy ha a vállalat lábra állna. De hogyan tudnának ők változtatni...? Megtudtuk, hogy hátuk közül né­gyen szeretnének belépni a kommu­nista pártba. Ez meglepetés. Még az ilyen elszomorító vállalati viszonyok között is? Miért?-Éppen azért, hogy változtas­sunk a dolgokon.- A munkát és az igazságosságot akarom mindenek fölé emelni, hogy a leghatékonyabban küzdhessek a javulásért. A jót akarom érvényre juttatni saját magam és a többiek érdekében is. Most hiába kiabálok, ott ahol kellene nem hallják meg.-Az amit a párt akar, vélemé­nyem szerint helyes. Ezt át kell vinni a gyakorlatba. Az igazság és a job- bulás érdekében többet akarok ten­ni, mint eddig. • Milyen értékeket tisztelnek ezek a fiatal emberek a felnőtté válás küszöbén?- Az igazságot és a becsületes­séget.- Tiszteletet önmagammal és másokkal szemben.- Igen, ez a legfőbb. Enélkül más sem megy. xxx Biztosan nem minden fiatal gon­dolkodik így a szakmunkásképző­ben. Sokukban közülük több a pesz- szimizmus, kevesebb a tűz, a bátor­ság, hogy a jövőben javítani akarja­nak a világon. És a saját vállalatu­kon is. A pesszimizmus és az opti­mizmus mindenütt ott van a Kovo- smaltban. Anélkül azonban, hogy az embereknek kedvük legyen, akarja­nak az állapoton javítani, a pozitív fejlődés nem kezdődik el. ts kár volna arra várni, amíg felnő ez a fia­tal, még romlatlan generáció, amely ajnnak ellenére, hogy keresi életé­nek irányát, rendelkezik már biztos pontokkal, amelyekre - úgy döntött - támaszkodhat. Egy dolog szüksé­ges: nem szabad elnyomni a derűlá­tásukat, nem kell lehűteni lelkesedé­süket. Inkább jobb példát kell mutat­ni nekik. A becsületesség, az eltö- * kéltség példáját, amely megoldást talál a nehéz helyzetben is. Es pél­dát arra, hogyan nem kell elveszteni a saját erőnkbe vetett hitet és re­ményt. Luboá Kríz a Pravda és Hacsi Attila az Új Szó szerkesztője Az agresszív fasiszta törekvések 1939 márciusában felszámolták a Csehszlovák Köztársaságot, bete­tőzvén ezzel azt a folyamatot, ame­lyet a müncheni konferencia indított el 1938 szeptemberében. Az antifa­siszta felszabadító mozgalom az ál­lami szuverenitás elveszítésével szinte egyidejűleg bontakozott ki. A CSKP tekintélye az 1938-as év folyamán jelentősen megnöveke­dett, mivel a kommunista párt volt az egyetlen politikai tényező a polgári demokratikus rendszerben, amely határozott fellépést követelt a kor­mányzattól a fasiszta veszély elhárí­tása és az ország egységének meg­védése érdekében. Az össznemzeti érdek képviselőjeként kilépett a szűk osztályérdekeket követő oppozíciós párt szerepéből, s úgy vonult illegali­tásba, hogy egyben jogot formált magának az ország további sorsát befolyásoló politikai döntésekbe va­ló beleszólásba. A nemzeti felszabadító mozgalom fő frontját a hazai ellenállás jelentet­te, de kezdettől fogva tudatosítani kellett, hogy annak végleges sikerét a nemzetközi helyzet alakulása, va­lamint a hazai és a külföldi ellenállás egységének mértéke fogja megha­tározni. A hazai illegális kommunista mozgalom kialakulásával párhuza­mosan bontakozott ki ezért a párt külföldi szervezeti struktúrája is. A CSKP vezető politikusai már 1338 őszén elhagyták az országot. Ennek egyik oka a perzekúciótól való me­nekülés, a másik - fontosabb, pedig a nemzetközi kapcsolatok megte­remtése volt. A Klement Gottwald által vezetett csoport Moszkvában hozta létre a CSKP külföldi veze­tését. 1939. március 15-e után ezres tömegekben hagyták el az ország területét csehek, szlovákok, ruszin, magyar és német antifasiszták. Az emigráció fő iránya Nyugat-Európa, s elsősorban Franciaország lett. A polgári emigráció kezdetben Len­gyelországba irányult. Gottwaldék a kommunistáknak nem javasolták a Lengyelországba való összponto- sulást, főleg azért, mert az ottani csehszlovák csoport vezetését a re­akciós Prchala tábornok ragadta meg. Ennek a katonai csoportnak a reakciós tevékenysége később a polgári demokratikus emigrációt is arra késztette, hogy inkább Nyuga­ton próbálkozzék sorainak rendezé­sével. Franciaországban a csehszlovák kommunisták számára kedvezőbb helyzet alakult ki annál is inkább, hogy hagyományosan jó kapcsola­taik voltak a francia kommunisták­kal. Emellett soraikat megerősíthet­ték a cseh, a szlovák és a magyar interbrigadistákkal is, akik a spanyol polgárháborúban való részvétel után Franciaországba vonultak vissza. A CSKP moszkvai vezetése a Komintern javaslatára úgy döntött, hogy a külföldi párttevékenység irá­nyítására Párizsban hozza létre a párt titkárságát. Erre 1939 májusá­ban került sor. A titkárság munkájá­nak beindításában részt vett Jan őverma, Viliam Őiroky, Bruno Közler és később Vladimír Clementis is. A szerv fő feladatai közé tartozott, hogy kialakítsa a pártkapcsolatokat a nemzetközi antifasiszta mozga­lommal és hogy töltse be az össze­kötő szerepét a moszkvai vezetés és a hazai ellenálló kommunista mozgalom között. 1939 júniusában, miután a párt fő szervei kialakultak, sor került a CSKP külföldi tevékenységét megfogalmazó irányelvek kidolgo­zására. Ebben a moszkvai vezetés­nek jelentős segítséget nyújtott a Komintern Végrehajtó Bizottsága, amely a CSKP tevékenységével kapcsolatban 1939. június 14-én ha­tározatot fogadott el. A dokumentum, amelynek címe „A csehszlovákiai új helyzet és a párt feladatai“, igen jelentős, stra­tégiai értékű feladatokat tartalmaz. Megszabásukat erőteljesen befolyá­solta a létrejöttekor fennálló nemzet­közi helyzet és nemzetközi viszo­nyok még kiforratlan volta. Azaz: megszületésekor még nem tört ki a második világháború, még nem jött létre a nemzetközi antifasiszta koalíció, Csehszlovákia esetleges újrateremtéséről a nyugati nagyha­talmak véglegesen lemondtak, s még nem volt aláírva a német -szovjet megnemtámadási szerző­dés (1939 augusztusa), amely nem kis kavarodást okozott nemcsak a nemzetközi politikában, hanem a nemzetközi kommunista mozga­lomban is. A párt külföldi tevékenységét megfogalmazó irányelvek közül a legfontosabbak a következők vol­tak: A párt történelmi küldetésének vallja, hogy Csehszlovákia leigázott népeit kivezesse a hitleri elnyomás alól és felszabadítsa azokat. Továb­bá, hogy kivívja a csehszlovák füg­getlenség megújítását. Az okkupá- ció által felszámolt Csehszlovákia területén a párt szervezze meg a nemzeti felszabadító mozgalmat, s ugyanúgy bontakoztassa ki a nem­zeti felszabadítás szellemében a külföldi politikai munkát is... A párt feladata, hogy összekapcsolja a csehszlovák nemzeti felszabadító harcot a fasizmus ellen vívott nem­zetközi küzdelemmel és hogy a csehszlovák függetlenség gondo­latát a nemzetközi antifasiszta harc legfőbb céljai közé emelje. Az irányelvekben a párt gondolt a munkásosztály vezető szerepének politikai biztosítására is a nemzeti felszabadító harcban. Felhívta tehát a külföldön dolgozó kommunistákat, hogy vegyék fel a kapcsolatot a töb­bi - polgári politikai - csoportokkal, hogy törekedjenek a külföldi ellenál­lás egyesítésére, s annak vezetésé­re, „biztosítva így a munkásosztály és a dolgozók tömegeinek vezető szerepét nemcsak a hazai, hanem a külföldi ellenállásban is“. A pártvezetés által megfogalma­zott irányelvek jellemezték a cseh­szlovák emigráció egyes csoportjait és megállapították, hogy a kommu­nisták álláspontja több elvi politikai kérdésben ütközik a polgári csopor­tokéval. A polgári emigráció kezdet­ben abban ringatta magát, hogy majd megismétlődnek az 1914 -1918-as háború tapasztalatai ós Csehszlovákia sorsát szoros össze­függésbe állította a nyugati hatal­mak érdekeivel. A kommunisták azonban az adott történelmi helyzet felismeréséből indultak ki, hogy lét­rejött a Szovjetunió, amely Európa sorsának döntő tényezőjévé vált. „A fasiszta, reakciós és imperialista erők elleni harcban az elnyomott nemzetek a Szovjetunió mögé sora­koznak fel - hangsúlyozta a doku­mentum - s az ő vezetése alatt fogják kivívni szabadságukat, teljes függetlenségüket, egyenjogúságu­kat, hogy új rendet hozzanak létre Európában és főleg Közép-Euró- pában“. A kommunista párt egyértelműen kimondta, hogy az ellenállás, a nem­zeti felszabadító mozgalom tűzvo- nala hazai földön van és a külföldi tevékenység a hazai ellenállás szükségleteihez alkalmazkodva csak a segítő szerepét játssza Mivel a legfőbb ellenség a hitleri fasizmus volt, annak leverését elsősorban a hazai lakosság aktív ellenállása segíthette elő. Ezt a fajta ellenállást kellett kifejleszteni, megadva hozzá külföldről a politikai, anyagi, szerve­zési, erkölcsi és katonai segítséget. A legfőbb szervező munka azonban a hazai földön harcoló kommunistá­kat várta. A párt már 1939-ben fölvetette a felszabadult államban végrehaj­tandó mélyreható politikai változá­sok szükségességét. A hitleri rab­ságból felszabadított országot „új szellemben kell vezetni, hogy az a nép teljes szabadságának, a való­di demokráciának és a szociális ér­telemben is vett legkövetkezetesebb haladásnak az államává“ váljék. A CSKP elismerte a szlovák nemzeti identitást is. A fentemlített forradalmi változások megvalósítását pedig abban az esetben látta lehetséges­nek, ha a nemzeti felszabadító moz­galomban a munkásosztályé és a kommunista párté lesz a vezető szerep. Az 50 évvel ezelőtt megfogalma­zott irányelvek ezt feltételszerüen szabták meg. A vezető szerepet azonban az antifasiszta harc küzdő­terein kellett kivívni. Közben az irányelvek kiegészültek, kiteljesedtek. Fél évszázad távlatából a kezdet és a végkifejlet úgy rajzolódik ki, hogy értékeljük a valósággá válás bonyo­lultságát is. (konrád)

Next

/
Thumbnails
Contents