Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-08 / 133. szám, csütörtök

Az önigazgatás szerepéről ÚJ SZÚ 5 1989. VI. 8. A Rudé právo, Pravda, Új Szó, Práce és Práca olvasóinak kérdéseire a szövetségi kormány elnökségi hivatalának és a Szakszervezetek Központi Tanácsának munkatársai válaszolnak Korábban már ötször (május 4, 20, 26. 29, 31.) közöltünk válaszokat az olvasóktól beérkezett kérdésekre az önigazgatás elveiről és szerepéről. Utolsó részünkben is változatlanok a válaszadók: dr. Josef Barák, dr. Mojmír Bartoáík, dr. Frantisek Faldyna kandidátus, Vlastimil Chmela és Jaroslav Wiesner kandidátus, a CSSZSZK kormányelnöksége hivatalá­nak munkatársai, valamint Jan Motl, a Szakszervezetek Központi Tanácsá­nak munkatársa. • Milyen viszony alakul ki a dolgozókollektíva tanácsa és az között, aki a vállalat gaz­dasági tevékenységéért köz­i vetlenül felel, amikor a tanács­tagság önkéntes? JÁN KROKOS mérnök, Krupina-A dolgozókollektíva szocialista önigazgatási szervei a vállalati-igaz­gatóval együtt a vállalat irányító szervei és közösen felelnek bármi­nemű tevékenységük eredményei­ért. Nyilvánvaló, hogy a tanácsnak kollektív szervként nem jogi, hanem politikai és erkölcsi felelőssége van. A tanácstagok eredménytelen gaz­dasági tevékenység esetén gazda­sági téren megérzik annak követ­kezményeit, akárcsak a dolgozókol­lektíva többi tagja. Ráadásul ebből a beosztásukból vissza is hívhatják őket. • Milyen jogkörrel rendel­keznek az üzemben a szocia­lista önigazgatási szervek, amikor a törvény semmilyen nagyobb jogkört nem ruház rájuk, vagy csak olyan jut ne­kik, amilyet az állami vállalat közgyűlése kijelöl számukra. JÁN KROKOS mérnök, Krupina- Az állami vállalatról szóló tör­vény nem tartalmazza az üzem fo­galmát. A szocialista önigazgatási szervek jogkörének megállapítása­kor az a meghatározó, hogy a szer­vezeti felépítés szerint belső szerve­zeti egységről, avagy nem arról van-e szó. Abban az esetben, ha az üzem belső szervezeti egység, az állami vállalat közgyűlésének dönté­se nyomán ezen a szinten is taná­csot és közgyűlést, illetve küldött- gyűlést hozhatnak létre (lásd 28. paragrafus). Ebben az esetben a belső szervezeti egységek szocia­lista önigazgatási szervei olyan ha­táskörrel rendelkeznek, amilyet az állami vállalat közgyűlése szab meg számukra. • Ha az állami vállalat belső szervezeti egységének dolgo- zókollektivája az állami válla­lat dolgozókollektívájának egyharmadát sem teszi ki, ho­gyan kell eljárnia, hogy össze­hívják az állami vállalat köz­gyűlését? JOZEF BREHNY, Martin- A közgyűlés összehívásának jogi és kótelezettségbeli kérdéseit a törvény 29. paragrafusának 2. be­kezdése tartalmazza. A tanács szükség szerint hívja össze a köz­gyűlést, évente legalább egyszer. Ugyancsak össze kell hívnia a köz­gyűlést minden alkalommal, ha ezt az igazgató, az alapító, vagy az illetékes szakszervezeti szerv köz­reműködésével a dolgozókollektíva tagjainak egyharmada kéri. Más esetekben a tanács nem köteles a közgyűlés összehívására. Nyil­vánvaló tehát, hogy amikor a belső szervezeti egység kollektívája nem teszi ki a vállalat dolgozókollektívája tagjainak egyharmadát, nem kérheti a közgyűlés összehívását. Ha azon­ban kitart eredeti elképzelése mel­lett, más szervezeti egységekből is meg kell szerveznie a dolgozókol- lektiva tagjainak támogatását, hogy elérje a törvényben rögzített egyhar­mados szintet. • Szüksége van-e az állami vállalatnak a munkaidő kezdé­sének és befejezésének meg­határozásához az alapító vagy más szervek és szervezetek beleegyezésére? Megszabhat­ják-e a munkaidőt az önigaz­gatási szervek? ANTON KUPKA mérnök, Kysuca-A munkaidő-beosztás, valamint a munkakezdés és -befejezés meg­határozása nem tartozik sem az ala­pító, sem a szocialista önigazgatási szervek feladatai közé. Ezzel a Munka Törvénykönyve 83. - 95. paragrafusai foglalkoznak. A 87. pa­ragrafus 2. bekezdése egyértelmű­en megállapítja, hogy a munkaidő kezdetét és végét, valamint a mun­kabeosztást az illetékes szakszer­vezeti szerv előzetes beleegyezésé­vel a szervezet vezetője állapítja meg. Mivel az állami vállalatról szóló törvényt a szocialista önigazgatási szervek jogainak meghatározásánál tételenként sorolja fel a hatáskörük­be tartozó feladatokat, s a munkaidő kezdetének és végének megállapí­tása, valamint a munkaidő-beosztás nem tartozik közéjük, az önigazga­tási szerveknek nincs beleszólási joguk ezekbe a kérdésekbe. • Mennyire avatkozhat be az önigazgatási szerv a fel­használható nyereség elosztá­sába? PETR PALEŐEK, Mladá Boleslav- Az állami vállalatról szóló tör­vényből következik, hogy az igazga­tó javaslatára a közgyűlés hagyja jóvá többek között az éves zár­számadást és a vállalat felhasznál­ható nyereségének elosztási mód­ját. A felhasználható nyereségből a vállalat mindenekelőtt a minimális juttatásokat fedezi a meghatározott vállalati alapokba. E minimális jutta­tások nagyságrendjét az önigazga­tási szerv nem változtathatja meg. Ha azonban a kötelező juttatások átutalása után elosztatlan nyereség áll a vállalat rendelkezésére, saját belátása szerint további juttatásokat nyújthat a vállalati alapokba. A felhasználható nyereség elosz­tásáról beterjesztett igazgatói javas­lat megítélésekor az önigazgatási szervnek elsősorban arra kell odafi­gyelnie, hogy a nyereségből az át­alakítási alapelveknek megfelelő sorrendben (kulturális és szociális alap, tartalékalap...) kerülnek-e a kötelező juttatások a vállalati ala­pokba. Ha nincs elég nyereség az alapokba való kőtelező juttatások fedezésére, a tartalékalapból kell meríteni, s ugyancsak olyan sor­rendben, amilyen a felhasználható nyereség elosztására érvényes. Ez s annak nyomon követése, vajon biztosítva van-e a minimális juttatás a kulturális és szociális alapba, szinr tén az önigazgatási szervek felada­ta. Nem kerülheti el figyelmüket az sem, vajon a vállalati döntés alapján végrehajtott alapokba való juttatás számol-e az optimális gazdasági hatékonysággal (például nem elő­nyösebb-e a még el nem osztott nyereséget a fejlesztési alap további növelésére fordítani, mert a lehetsé­ges műszaki intézkedések várható visszatérülése esetleg nagyobb hasznot hoznat a dolgozóknak, mint a nyereség egy részének a juta­lomalap növelésére való gyors fel- használása) Az önigazgatási szerveknek a fel­használható nyereség elosztásába való beleszólása azonban nem csak a valóságban elért nyereség elosz­tási folyamatára korlátozódik. Jelen­tős mértékben érvényesül már a vál­lalat gazdasági és szociális fejlesz­tése tervének összeállításakor és jóváhagyásakor. Ebben az időszak­ban az önigazgatási szerv hagyja jóvá a tervet és azokat a tervezett intézkedéseket, amelyek végrehaj­tásával elérhető a vállalkozás lehető legnagyobb jövedelmezősége. Ily módon előre megteremti az olyan felhasználható nyereség létrehozá­sának lehetőségeit, amely a vállalat saját elhatározása szerint a lehető legnagyobb juttatásokat biztosit az alapokba. Ez olyan döntés eredmé­nye, amelyet az önigazgatási szerv folyásol be közvetlenül és hagy jóvá. • Az állami vállalatról szóló törvény eltörölte a konszern belső szervezeti egységeinek korlátozott jogi személyként való elfogadását. Ki lesz a jogi partnere a belső szervezeti egység szintjén létrehozott üzemi szakszervezeti bizott­ságnak? VILÉM NEUZIL, Ostrava- A belső szervezeti egységek jo­gi személye a szakszervezet üzemi bizottságai és a felelős vezető dol­gozók partneri viszonyának megha­tározásakor nem döntő fontosságú. Az a lényeges, hogy az illetékes szervezeti egység milyen jogkörrel rendelkezik a vállalaton belüli előírá­sok értelmében. Az üzemi bizottság is ezen a szinten tevékenykedik majd. Az új gazdasági mechanizmus alapelveinek, főként pedig az irányí­tás demokratizálásának és a teljes önelszámolás bevezetésének isme­retében feltételezhető, hogy a belső szervezeti egységek nem rendel­keznek majd korlátozott jogkörrel. Az várható, hogy felelősségükkel együtt növekszik a jogkörük is a tervfeladatok hatékony teljesítésé­ben. Ezek az egységek ugyanis mi­nél nagyobb mértékben vehetik ki részüket a terv megalapozásából. A szakszervezetek üzemi bizott­ságai tehát továbbra is a szakszer­vezetek IV. kongresszusának hatá­rozata és a 37/1959-es számú tör­vény értelmében érvényesítik jogkö­rüket, nagyobbrészt a belső szerve­zeti egység illetékes vezetőjével (igazgató) szemben. Kivételt képez­nek majd azok a kérdések, amelyek megoldásával az egész kollektíva érdekeit képviselve a szakszervezet üzemi vállalati bizottságát bízzák meg, valamint azok a kérdések, amelyekről az állami vállalatról szóló törvény értelmében közvetlenül az igazgató, esetleg a szocialista ön- igazgatási szervek döntenek. Lényeges hozzáfűzni, hogy a vál­lalat igazgatója a jogkörök átruházá­sával nem szabadul meg az alacso­nyabb szervezeti egységekben elfo­gadott kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos feltételek megteremté­sétől. Ezek nem teljesítése esetén ugyanis köteles a jogrenddel, tör­vényrendeletekkel és előírásokkal összhangban megfelelő következte­téseket levonni. • Milyen konkrét esetekben képzelhető el az üzemi szak- szervezeti bizottság és ön- igazgatási szervek együttmű­ködése? Fordulhat-e a szak- szervezeti tag panasszal az üzemi szakszervezeti bizott­sághoz, ha nem elégedett az önigazgatási szerv munkájá­val, vagy nem ért egyet dönté­sével? OREL DEZSŐ, a Galántai (Galanta) Iparvállalat üzemi szakszervezeti bizottságának elnöke- Olyan példákból, amelyek a szakszervezeti szervek és a szo­cialista önigazgatási szervek lehet­séges és szükséges együttműködé­sét hozzák fel, egész sor van. A szo­cialista önigazgatási szervek ugyan­is a vállalaton belüli irányítási rend­szer oszthatatlan részét képezik. Ebben az összefüggésben az állami vállalatról szóló törvény szerint né­hány olyan alapvető kérdésről (az irányítás belső szervezeti felépítése, a terv elfogadása, az alapokba való eszközelosztás stb.) dönthet, ame­lyek a szakszervezet érdeklődési körébe tartoznak és amelyekbe a szakszervezetnek is törvényes be­leszólása van. Ide sorolható például a szakszervezet üzemi bizottságá­nak és az önigazgatási szerveknek a közös döntéshozatala a munka­rend kiadásáról és módosításáról, a munkaidő kijelöléséről, a túlórázás és a munkaszüneti napokon való munka elrendeléséről, a kulturális és szociális alapba való juttatások meghatározásáról és felhasználásá­ról, a munka jutalmazásával kapcso­latos alapvető intézkedések elfoga­dásáról, a premizálásról, a dolgozók létszámának meghatározásáról, összetételükről és elosztásukról... Ezenkívül a szakszervezeti szer­vek részt vehetnek a szervedet ter­vének előkészítésében és összeállí­tási folyamatában, a tervlebontás­ban, a terv teljesítésének ellenőrzé­sében, megtárgyalhatják a nyere­ségképzés és -elosztás alapvető kérdéseit, a munkatermelékenység, a minőség és a gazdaságosság nö­vekedését elősegítő intézkedéseket, az új technika és technológia beve­zetésével kapcsolatos lépéseket. Minden felsorolt és más esetben szükséges a szocialista önigazgatá­si szervek és a szakszervezeti bi­zottságok közvetlen együttműködé­se. Néhány vállalatnál (például a Bohumíni Vas- és Fémhuzalgyár­ban) ezek a szervek együttműködési programot dolgoztak ki, és az alap­vető döntések elfogadása előtt kö­zös tanácskozásokra ülnek össze. A szakszervezeti tagok az alap- szabályzattal összhangban pana­szukkal bármelyik szakszervezeti szervhez fordulhatnak. Célszerű vi­szont azokhoz a szervekhez fordul­ni, amelyek törvényes jogkörrel ren­delkeznek mind a kollektívák, mind egyes tagjaik jogos érdekeinek és szükségleteinek védelmére. Ilyen szervek az üzemi és a vállalati szak- szervezeti bizottság. Különböznek tehát az önigazgatási szervektől, amelyek elsősorban a dolgozókol­lektíva egészének érdekeit követik nyomon, és döntéseik kedvezőtlen hatással lehetnek mind az egyének­re, mind néhány szociális csoportra. • Érdekelne bennünket mi­lyen viszony van a vállalati bizottság, az üzemi bizottság és a dolgozók tanácsa között? Milyenek az eddigi együttmű­ködés eredményei? Nem ugyanazt végzík-e gyakran mindhárman? TÓTH MAGDOLNA, Bratislava- A vállalati (üzemi) bizottságok­nak és a dolgozókollektíva tanácsai­nak az önálló döntés, egymás köl­csönös helyettesíthetetlensége és a kölcsönös együttműködés elvei alapján kellene együttműködniük. A szakszervezetek részéről a szo­cialista önigazgatási szervekhez va­ló viszonyt az is befolyásolja, hogy lényegében olyan intézményről van szó, amely az emberek irányításá­ban való demokratikus részvételét bővíti, és ezt a szakszervezetek a dolgozók egyik alapvető jogaként védik és támogatják. Ezenkívül a szakszervezeteket lenini szerepükben az irányítás és a vezetés iskolájának tartjuk, s az új feltételek között az önigazgatás is­kolájává kellene válniuk. Ehhez adott minden körülmény, mert szer­vezeti felépítésük lehetővé teszi a tapasztalatszerzés, -általánosítás és -átadás különböző formáinak fej­lesztését. Ez ugyanakkor elősegíti a dolgozók tájékozottságának javí­tását az önigazgatás fejlesztésének lehetőségeiről, beleértve a jelöltek kiválasztását és a választás módját, valamint az önigazgatási szervek munkatartalmát és módszereit is. Annak ellenére, hogy a szakszer­vezeti és az önigazgatási szerveket az ugyanazon dolgozókollektívák­hoz való kölcsönös jogörük és viszo­nyuk szoros együttműködésre kész­teti, nem végzik ugyanazt a tevé­kenységet, ha következetesen telje­sítik feladatukat. Például a szak- szervezetek által szervezett részvé­tele a dolgozóknak az irányításban (termelési értekezlet stb.) nem pó­tolhatja az önigazgatási szervek szerepét hanem értékes ötletekkel és javaslatokkal szolgálhat munká­jukhoz. Ezeket aztán az önigazgatá­si szervek felhasználhatják a terv jóváhagyásakor, az alapok képzé­sekor stb. És fordítva is érvényes: a szakszervezetek tömegpolitikai munkát fejthetnek ki, hozzájárulhat­nak a dolgozók kezdeményezésé­nek fokozásához a vezetés és az önigazgatási szervek által jóváha­gyott intézkedések támogatásában. Ezek az intézkedések a vállalat gaz­dálkodásának javítását és szociális fejlődésének meggyorsítását teszik lehetővé. Semmi esetre sincs szó tehát ezeknek a tevékenységeknek a kölcsönös átfedéséről, hanem el­lenkezőleg, az érintett szervek cél­szerűen kiegészítik egymást, és a vállalat, valamint a társadalom legidőszerűbb szükségleteinek ki­elégítésére irányítják figyelmüket. • Milyen beleszólása van a dolgozókollektíva tanácsá­nak a válalat termelési orien­táltsága és szerkezete kialakí­tásába? IVÁN HOUDEK, Prostéjov- Az állami vállalat dolgozókollek­tívája tanácsának munkakörébe az állami vállalatról szóló törvény 30. paragrafusa szerint a vállalatigaz­gató által javasolt belső szervezeti felépítésének jóváhagyása tartozik. A tanács így közvetlen részese a vállalaton belüli irányítás megszer­vezése eldöntésének, akárcsak a vállalati termelés megszervezésé­nek Az alapítónak figyelembe kell vennie a tanács véleményét és ál­láspontját a vállalat más egységek­hez való csatolásakor, vagy rész­egységeire való felosztásakor, vagyis azokban az esetekben, ami­kor az alapító hatáskörébe tartozik a szervezeti felépítés módosítása. Kivételt csak a közvetlen irányítás bevezetése képez. Az állami vállalatról szóló törvény által kijelölt hatáskörében a tanács a szocialista önigazgatás végre­hajtó szerveként előkészíti a dolgo­zókollektíva közgyűlésének tanács­kozását és megtárgyalja a közgyű­lés elé terjesztendő anyagokat. Megvitatja tehát - a közgyűlés napi­rendjére tűzés előtt - az állami válla­lat gazdasági fejlesztése hosszú tá­vú koncepcióját és programját, bele­értve annak termelési orientáltságát is. A hosszú távú programok tanács általi megtárgyalása semmi esetre sem lehet formális, hanem a vállalat jövőbeli orientáltságáról alkotott szakképzett véleménynek kell len­nie. Ennek kialakítására a tanács akár vállalaton kívüli szakembereket is felkérhet. A tanácsnak - többek között - azt kell felmérnie, hogy a vállalat szer­vezeti felépítése lehetővé teszi-e az olyan új termékek előállításának gyors megvalósítását, amelyek a vállalati tevékenység sikeres jövő­je előtt nyitnak kaput, és hogy ez a felépítés képes-e a sikeres értéke­sítés (beleértve a szervizszolgálta­tást is) feltételeinek megteremtésé­re. Mérlegelnie kellene azt is, hogy a termelés vagy a műveletek egyes fázisait nem lehetne-e megfelelő partnerekkel kooperációs és társu­lás keretében tenni hatékonyabbá. A szerkesztőségek képviseleté­ben a kérdéseket Václav Marék és Vlastimil Bradác, a Rudé právo, Jozef Krsko, a Pravda, Mészáros János, az Új Szó, Pavel Parma, a Práce és Mária Pavolková, a Prá­ca szerkesztői tolmácsolták. havonta rendez majd. A vállalat termékei az iparágak egész sorában alkalmazhatók, például a tervezőmunka automatizálásában, a természeti források kutatásában, a különböző grafikai ágazatokban, termelőüzemekben, iskolákban. Felvéte­lünkön Petr Svátek mérnök magyarázza a Tektronix vállalat mérőeszközei­nek felhasználási lehetőségeit. (Petr Merta felvétele - CTK)

Next

/
Thumbnails
Contents