Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-06 / 131. szám, kedd

IJ szú

5

<89. VI. 6.

Az egyensúlybontó atomreaktor

Plovdivi beszélgetés a csehszlovák - bolgár kereskedelem alakulásáról

Jan évehlík, Csehszlovákia szófiai kereskedelmi kirendeltségének kereskedelmi attaséja. Május második hetében, a plovdivi nemzetközi vásáron a legelfoglaltabb képviselőink közé tartozott. Napokba került, míg időt talált a beszélgetésre, akkor is ki tudja hányszor volt kénytelen bocsánatkérően megszakítani mondandóját. Mivel a mostani időszakban hazánk és Bulgária árucsere-forgalmában kivitelünk került túlsúlyba, a kétoldalú kereskedelmi mérlegben csehszlovák többlet mutatkozik. Kialakulásáról, felszámolásának lehetőségeiről beszélgettünk.

Magas színvonalon folyik a gyakorlati oktatás a Jeseníky Középfokú Szakmunkásképző Intézetben. A műhelyek modern gépekkel és szerszámokkal vannak felszerelve. Az új szaktantermek hozzájárulnak az ismeretek elsajátításához. Felvételünkön a második osztály tanulói szakgyakorlatukon a legegyszerűbb feladatokkal ismerkednek. (Vladislav Galgonek felvétele - ÖTK)- A mérlegtöbblet létezése behozatali nehézségként jelentkezik- kezdi magyarázatát Jan Svehlík.- A bolgár gazdaságnak ugyanis szüksége van.a csehszlovák árura. Mivel azonban a két állam közti árucsere-forgalom - akárcsak a többi szocialista ország viszonylatában- alapvető értelme a kereskedelmi, de kiváltképp a fizetési mérlegegyensúly megtartása, a kölcsönös szállításoknak alapjában véve közei azonos szinten kellene mozogniuk. Igaz ugyan, - s ezt kiegészítésképpen teszem hozzá hogy némely Bulgáriába irányuló szállítmányunkkal fedezzük turistáink itteni kiadásait.- Mivel számoltak a folyó ötéves tervidőszak kétoldalú kereskedelmének megalapozásánál? Netán már akkor szó esett az esetleges mérlegtöbbletről?- Erre az ötéves tervidőszakra több mint 5 milliárd rubel értékű árucsere-forgalommal számoltunk, egy-egy milliárdos évi tételekben, ötéves kölcsönös árucserénket előzetesen hozzávetőleg kiegyensúlyozottnak ítéltük meg. Am - a mindkét országban zajló átalakítási folyamatok következtében - később megváltoztak az eredetileg tervezett célkitűzések. A bolgár fél időközben lemondott néhány beruházási egységről, pedig ezek teszik ki oda irányuló kivitelünk legnagyobb tételeit. Másfelől viszont helyettük nem beruházási jellegű szállításokat kért tőlünk. Ezekből már valamit leszállítottunk, s tovább szállítunk a jövőben, vagy már konkrét szerződést kötöttünk csehszlovák exportjukról. Érdekünk viszont, hogy a beruházási egységeket is behozzuk Bulgáriába, ugyanakkor hozzá kívánunk járulni a bolgár gazdaság további fejlődéséhez. Mindez együttvéve vezetett az eredeti mérlegegyensúly megbontásához.- Konkrétan milyen tételekről van szó?- Ebben a viszonylatban a legnagyobb gondot az az atomreaktor okozza, amelyet a belenei atomerőműbe szállítunk. Ko'zloduj után ez

már a második ilyen létesítmény Bulgáriában. Oda is exportáltunk, s ma is viszünk ki vezetékeket és szivattyúállomásokat. Belene viszont ezután várja berendezéseinket, Szófiától 60-70 kilométerre fekszik.- Netán ennek a szállításnak a része az a hatalmas hengerdarab, amelyet néhány héttel ezelőtt Plzen- ből Bratislaváig szállítottak az autópályán, majd Szlovákia fővárosából hajón folytatta útját Bulgária felé?- Ez a reaktor nyomásedénye. Azóta már a Duna partján fekvő Belene felé közeledik.- Egészében véve milyen tételt tesznek ki az atomreaktor költségei?- összesen nagyjából 200 millió rubel értékűek, valamennyi berendezést azonban nem ebben az ötéves tervidőszakban szállítjuk le Bulgáriának, nagyobbik részüket viszont igen. Eredeti elképzeléseink szerint a bolgároknak három év alatt kellett volna erre megteremteni a fedezetet, s így a kölcsönös árucserében mi kerültünk volna mérleghiányba. De - ahogy már említettem - a fejlődés más irányba haladt. Három év múltán ahelyett, hogy hátrányba kerültünk volna, javunkra keletkezett mérsékelt, de nem nagy összegű többlet. Továbbra is folynak a tárgyalások az atomreaktor leszállítása nyomán keletkezett mérlegkülönbség kiegyenlítéséről. Lényegében mindkét fél tudja: két éven belül ez megoldhatatlan. Ugyanis 130-140 millió rubel értékű áru csehszlovákiai importjáról lenne szó.- Mi tehát a teendő? Hogyan lehet ebből kijutni?- Közösen reagáltunk á kialakult helyzetre. Két lehetőség kínálkozott: vagy szinte leállítjuk a csehszlovák kivitelt, s akkor leszállítjuk az atomreaktort és még kisebb tételben, jelentéktelen mennyiségű árut viszünk ki, vagy pedig megbontjuk a mérlegegyensúlyt, hozzávetőleg 100 millió rubel értékben. Végül is a szövetségi kormány foglalkozott ezzel a kérdéssel. A bolgár fél ugyanis Atanaszov miniszterelnök nevében

100 millió rubeles hitelkérelemmel fordult szövetségi kormányfőnkhöz. Ebből fedezte volna a reaktor részbeni vásárlási költségeit. Kormányunk úgy döntött, nem nyújt hitelt erre a célra. De megengedtük, hogy mérleghiány keletkezzen. A bolgároknak pedig lehetőségük nyílik arra, hogy a szerződéskötések révén 1990 végéig a kölcsönös árucserén túl 100 millió rubeles többletre tegyenek szert.- És mi lesz a másik 100 milliós tétellel?- A kölcsönös mérleghiányt Bulgáriának 1991-94 között kellene kiegyenlítenie, évente 25 milliós összegekkel. Tehát a következő ötéves tervidőszakot eleve úgy alapozzuk meg, hogy az első négy évben a kereskedelmi mérleg megint nem lesz kölcsönösen kiegyensúlyozott, ezúttal számolunk azzal, hogy a bolgároknak lesz többletük.- Miből tevődhet ez össze?- Áru van Bulgáriában. Kölcsönös árucsere-forgalmunkban a gépipari termékek 80 százalékot tesznek ki, a hátralevő 20 százalék a többi áruféleségre marad. Ez mindkét irányban érvényes. Bulgáriából nagyon közkedvelt gépi berendezéseket importálunk. De nemcsak számítástechnikát, vannak köztük gépkocsi-komponensek is: a Liaz-Madara kooperáció szintén ide sorolható, és még sok egyéb. A bolgár gazdaság zavartalan fejlődése közepette nem kellene, hogy gondot okozzon nekik az évi 25 millió rubeles többlet elérése.- És a mostani vásár miben járulhat ehhez hozzá? Születnek itt is importszerződések?- Minden vásáron kötünk üzletet, de e tekintetben különbséget kell tennünk a tőkés és fejlődő államok, valamint a szocialista országok között. Ha ugyanis májusban kezdenénk megkötni a nem gépipari termékek idei szállítására vonatkozó szerződéseket, az már késő lenne. A szocialista országok viszonylatában alapfeltételnek számít, hogy a keretegyezményeknek megfelelően legkésőbb az esztendő közepéig szerződésekbe kell foglalni az az évi szállításokat. Csak így teljesítheti mindkét fél kitűzött feladatait. Ennek ismeretében mindig nagyjából egyéves előnnyel kezdődnek a szerződéskötések, és az együttműködés zavartalan lefolyása esetén erre a vásárra már csak az utolsók megkötése vagy pontosabban aláírása marad. Idén sem volt ez másképp Plovdivban. Importszerződéseink értéke viszont már hétszeresen felülmúlta a kiviteli egyezményekét.- öt éve kölcsönös árucsere-forgalmunkban a fogyasztási cikkek mindössze 10 százalékot tettek ki. Idén ez az arány kétszer annyi. Számíthatunk-e továbbra is növekedésére vagy inkább ezen a szinten állandósul majd?- Szövetségi kormányunk és külkereskedelmi miniszterünk utasításai szerint tevékenykedünk. Ezekből pedig egyértelműen következik: arra kell törekednünk, hogy a belpiacunkat fogyasztási cikkekkel gazdagítsuk! Akár közvetlen behozatallal, akár árucsere útján. Azt hiszem tapasztalta, lenne mit Bulgáriában vásárolni. Ám két nehézséggel találjuk magunkat szemben: az árakkal és a bolgár kivitel piacorientáltságával. Az új gazdasági mechanizmus szerint Bulgáriában minden gazdálkodó egységnek, amelyeket ma cégeknek neveznek errefelé, teljes mértékben önállóan kell ellátniuk magukat. S ha termelésükhöz tőkés importból származó komponensekre van szükség, rákényszerülnek arra, hogy konvertibilis valutához jussanak. Ezért részesítik előnyben a tőkéskivitelt. Ha sikerülne ezen s az árakadályon átjutnunk, úgy gondolom, nem éppen ideális, de számunkra mégis olyan piac nyílna meg jobban, ahol találunk árut.

Hogy végül is miként alakul hazánk és Bulgária kereskedelme az elkövetkező időszakban, ahhoz minden bizonnyal újabb ösztönzéseket és irányvonalat ad Georgi Atanaszov, bolgár miniszterelnök ma kezdődő csehszlovákiai látogatása. Munkatalálkozóról lévén szó, ezért a kölcsönös árucsere-forgalom szélesebb összefüggései is megvitatásra kerülnek. E téren pedig van miről tárgyalni, j. MÉSZÁROS KÁROLY

Országos ügy a méltó megemlékezés arról, hogy Bratislava, a kelták alapította település kétezer éve állandóan lakott, 1991-ben lesz 700 éve, hogy ez a település III. András királytól városjogot kapott. Országos ügy, mert az ünnep előkészítésének tervét az SZSZK kormánya is megvitatta, s a megvalósítás érdekében 122/89 számú határozatában nemcsak a főpolgármesternek, hanem két minisztériumnak, két központi hivatalnak is feladatokat szabott ki.

Az is belekerült a határozatba, hogy \ az előkészületek programjának teljesítését a lakosság a sajtó közvetítésével fogja ellenőrizni.

Nem volt hát szokványos a városházán rendezett legutóbbi sajtóértekezlet. Három óra hosszan tartott, és mivel az újságírók kézhez kapták az előkészületek tízoldalas programját, az alig ötperces bevezető tájékoztatás után nyomban záporoztak a kérdések. Magdalena Loren- zová mérnök, a főpolgármester helyettese, Félix Janicek mérnök, az ünnepség szervezőbizottságának elnöke, dr. Vladimír Horváth, a város régészeti intézetének igazgatója, a felkészülésben érdekelt városi tisztségviselők egymást váltva igyekeztek hiteles és meggyőző válaszokat adni a kérdésekre.

Leginkább az foglalkoztatta a kérdezőket, hogy a tervezett feladatok teljesíthetők-e a jubileumi ünnepségek kezdetéig, vagyis 1991. április 4-ig. És miként képzelik el a szervezők az ünneplésen kívül a felkészülést is országos üggyé tenni.

Az ünnepségek rendkívüli jelentőségét eleve meghatározza, hogy ugyancsak ebben az időszakban lesznek a képviselő-testületi választások, emlékezünk meg a CSKP megalapításának 70. évfordulójáról, és rendezik meg Bratislavában a régészek XII. világkongresszusának a szimpóziumát.

Mind a kézhez kapott, a kormány által is jóváhagyott tervezetből, mind a válaszokból kitűnt, hogy a felkészülés valójában már 1986 októberében elkezdődött, napjainkban hét munkacsoport szervezi és irányítja a munkálatokat. Kitűnt azonban az is, hogy a tervezett feladatok eddigi teljesítése eléggé hiányos, időközben viszont gyarapodott a feladatok száma, mert Bratislava megkapta az UNESCO-tól A béke városa címet, a kormánytól pedig az utasítást, hogy 1991 végére hét nagy építkezési beruházás - az Ifjúsági híd, a ligetfalusi kórház, a Bajkál Szálló és a többi - munkálatait is be kell fejezni.

A történelmi városközpont, vagyis 48 középkori épület, a 480 méter hosszú Koronázási út újjáépítésé- nak üteme is akadozó. Nem hiányzik a pénz, az anyagi fedezet, mert a kiadásokra előirányzott 430 millió koronából az idén 238 milliót fizethetnének a vállalkozóknak, ha volnának ilyenek... Csakhát az építőipari vállalatok közül csupán a bratislavai Hydrostav meg a lengyel restaurátorok ígéretében, vállalásában bízhatnak az illetékesek.

Megdöbbenten hallgattuk az indoklást: Még építőanyagot, meszet, téglát, követ vásárolni, beszerezni is gond. Feljegyeztük hát türelmes megadással, hogy az idén csak 13 középkori épületet újítanak fel és csak 17 épület homlokzatát fogják tatarozni, eredeti színűre festeni.

Furcsa, kétkedést keltő mozzanata volt a sajtóértekezletnek, hogy a város új jelképét egy üres levélpapír díszeként mutatták be. És nem mindenkit nyugtatott meg a magyarázat, hogy a heraldikai bizottság már foglalkozik a város zászlajának, a várost jelképező emlékfigurának a megtervezésével.

Élénk vita kerekedett a könyv- kiadási politikáról, a könyvesboltok feladat- és kockázatvállalásáról is, amikor az ünnepi kiadványok megjelentetése került szóba. Bratislava enciklopédiáját 15 000, helynévmutatóját és topográfiai leírását 10 000, nevezetes eseményeinek időrendi jegyzékét 2000 példányban adják ki. Kérdéses viszont, hogy milyen lesz a kelendőségük, mert a történelmi témájú kiadványokkal kapcsolatosan furcsa tapasztalata a fővárosi tanácsnak: egyes kiadványok szinte órák alatt elfogytak, mások még ma is csak a raktárkészletet gyarapítják, árusításukat nem vállalják a könyvesboltok.

Örömet keltő színfoltja volt viszont a sajtóértekezletnek, amikor Szabó József képzőművész és munkatársa bemutatták A béke városa címet felidéző emlékmű tervezetét: hatalmas gránitív, repülni készülő békegalambbal. Főleg azért, mert azt is bejelentették, hogy a ligetfalusi Jankó Král’ parknak a vas- híd felőli, ma még eléggé gondozatlan részén fogják elhelyezni, a parkerdő kellő felújításával egyidejűleg.

Újra felparázslott a vita, amikor a történelmi városközponton kívüli, kisebb építkezések felől érdeklődtek a kérdezősködők. Akadt ugyanis olyan érdeklődő, aki megelégedéssel nyugtázta, hogy huszonkét hónapon belül befejezik a várhegy rendezését, a vizitorony felújításával, a munkásmozgalmi múzeum felépítésével egyidejűleg, három mozit kí- vül-belül tatarozni fognak, de hábo- rogva kérdezte: Mit jelent az, hogy az elénk terjesztett munkaterv szerint a régi vásárcsarnok és a Gras- salkovics-palota felújításának nincs még záros határideje? Mikor lesz?

Utána viszont már nem konkrét esetekről, csak arról vitatkoztak a megjelentek, hogy a feladatok teljesítésére az ünnepség kezdetéig számítható huszonkét hónap elég-e, vagy kevés.

Erről majd 1991-ben magunk is meggyőződhetünk. Addig csak találgathatunk. HAJDÚ ANDRÁS

A megszállottság itt követelmény

Az idén, amikor a Pionírszervezet fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepli, jubilál Nádasdy Jánosné Magyar Hilda, a Királyhelmeci (Král. Chlmec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pionírvezetője is. Igaz, ő „csak" a 40 év felét töltötte eddig a pályán. Számos elismerő oklevél, kitüntetés, egyebek közt két ízben ,,Példás rajvezetök kollektívája" ,,A 25 éves Pionírszervezet" emlékplakett, az idei Pedagógusnap alkalmából pedig ,,A Tóketerebesi (Trebisov) járás fejlesztéséért" elismerés jelzi a megtett utat.- 1969-ben kezdtem, mint pionírvezető - mondja Nádasdy Jánosné. - Már gyerekkoromban sokat álmodoztam arról, hogy tanító leszek. És már kisiskolás korban sok gyerek játéka a „tanítósdi", nálam majdnem valósággá vált, de beleszólt a sors... Két év után családi okok miatt meg kellett szakítanom Nyitrán (Nitra) pedagógiai tanulmányaimat. De az ott eltöltött két év is elegendő volt ahhoz, hogy hű maradjak a gyermekekhez. Bizonyára ebben benne van a mozgalmas főiskolai légkör hangulata, mely a gyermekek rabjává tett. A főiskolán ismerkedtem meg a férjemmel, aki miután befejezte tanulmányait, annak ellenére, hogy nyugat-szlovákiai, követett „keletre". Ma is itt tanít a közelemben, magam pedig a pionírok szabadidejének hasznos eltöltése szervezésén fáradozom. Mondom - fáradozom, mivel aki ezen a pályán küszködik, jól tudja, hogy a munka öröme mellett, sok, olykor bürokratikus visszássággal kell megküzdenie. Pedig ha ezt végre mellőzni tudnánk, sokkal több idő jutna a gyerekekre, a gyerekeknek pedig a játékra. Mert ez, el kell ismernünk, hiányzik gyermekeink életéből. Nagy a túlszervezettség, nem beszélve az időrabló „jelentések" készítésének gondjairól. Pedig csak annyi kéne, hogy a gyermekek fantáziájának is teret biztosíthassunk. Nem panaszként mondom, de a mai fiatalok közül nem sokan maradnak ezen a pályán. A megszálloftság itt követelmény...

Nádasdy Jánosné távúton óvónői képesítést szerzett, de nem maradt meg óvónőnek. Amikor tudomást szerzett a pionírvezetői állásról, nem sokáig habozott. A Királyhelmeci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola 447 pionírjának és 560 szikrájának iskolán kívüli tevékenységét szervezi.- Azt külön el kell mondanom, hogy munkámban elengedhetetlen a kollégákkal való szoros együttműködés, s iskolai vezetés megértésére, támogatására sem panaszkodhatom. Enélkül ma elképzelhetetlen lenne a pionírmunka, hisz csapatmunka ez a javából. A sporttól kezdve a számítástechnikáig sok mindennel kell foglalkoznunk. Én a gyermekszínjátszásnak köteleztem el magam, amiben benne van Mihályi Molnár László kezdeti buzdítása, szakmai tanácsadása, ügyszeretete is. Ma már el sem tudnám képzelni az életem enélkül. Igaz, itt is, olykor megmagyarázhatatlan elfogultságból - mint az életben másutt -, irígykedők is akadnak. Ennek ellenére négyszer ott voltunk a Duna Menti Tavaszon.

Végezetül tegyük még hozzá, hogy Nádasdy Jánosnénak a családja, két fiúgyermeke számára is jut ideje, s arra is, hogy ellássa a városi nemzeti bizottság képviselőjének teendőit, elnököljön a vnb ifjúsági- és sportkomissziója élén. No meg, hogy pionírlapot szerkesszen - a jubileumit épp az idén áprilisban.

D. VARGA LÁSZLÓ

Kevés vagy elég a huszonkét hónap?

Szlovákia fővárosának jubileumi ünnepségéről