Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-29 / 151. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 >89. VI. 29. Összhangban a gazdaság és a környezetvédelem érdekeivel Kerekasztal-beszélgetés a Gabcíkovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszer építésével foglalkozó szakemberekkel A Gabcíkovo-Nagymaros Dunai Vízlépcsőrendszer építése iránt az utóbbi időben megnövekedett a hazai és a külföldi lakosság érdeklődése. Különösen azt követve, hogy a magyar kormány ez év május 13-án két hónapra átmenetileg beszüntette a közös mű nagymarosi részén folyó munkálatokat. Ezzel az intézkedéssel kapcsolatban számos levél érkezett a Rudé právo és a Pravda szerkesztőségébe, amelyek írói aggódásukat fejezik ki a nem kevés költséggel épülő mű további sorsáért. Számos kérdést is feltesznek, s habár tömegtájékoztató eszközeink az utóbbi időben gyakran foglalkoztak a vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos kérdésekkel, a Rudé právo és a Pravda felkérte az ügyben járatos tudósokat és szakembereket, hogy egy kerekasztal-beszélgetés keretében válaszoljanak az olvasók leveleiben feltett kérdésekre. A beszélgetésen részt vett Vladimír Lokvenc mérnök, a szövetségi kormánynak és az SZSZK kormányának a Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építését és üzemeltetését irányító megbízottja, Juraj Hasko akadémikus, a bratislavai Talajtermékenységi Kutatási Központ igazgatója, Ludvík Waniek levelező tag, a Csehszlovák Tudományos Akadémia anorganikus természettudományi osztályának titkára, a CSSZTA prágai Geofizikai Intézetének vezető tudományos munkatársa, Pavel Gábriel mérnök, professzor, a tudományok doktora, a prágai Cseh Műszaki Főiskola építészeti karának előadója, dr. Peter Danisovic mérnök, az építés főtervezője, valamint Andrej Öurkovsky mérnök, mindketten a bratislavai Hydroconsult képviseletében, Karol Kosorin mérnök, a tudományok doktora, a Szlovák Tudományos Akadémia Geológiai Kutatási Központja Hidrológiai és Hidraulikai Intézetének folyóvíz-hidraulikai osztályának vezetője, Andrej áoltész mérnök, kandidátus, a fenti intézet tudományos munkatársa, Oto Míáút mérnök, kandidátus, a bratislavai Vízgazdálkodási Kutatóintézet munkatársa, valamint Zdenék Hubácek mérnök, a CSSZTA Tájökológiai Intézetének tudományos munkatársa. A beszélgetést Jaroslav Kojzar, a Rudé právo főszerkesztő-helyettese vezette. A levelekben feltett kérdések elsősorban az érintett terület földrengésektől való veszélyeztetettségére, a hullámtéri erdők további sorsára, a beruházás egyéb környezeti hatásaira, valamint a magyarországi építkezések esetleges végleges leállításából származó következményekre vonatkoztak. Az alábbiakban a beszélgetésen résztvevők válaszait összefoglalva ismertetjük. A földrengésveszély Az olvasóknak igazuk van abban, hogy az ország egyik szeizmikusán aktív területéről van szó. A történelem elsősorban az 1763-as komáromi földrengést jegyezte fel. Ezt minden jelentősebb építkezésnél figyelembe kell venni, különösen egy ilyen hatalmas komplexum esetében. A terület szeizmikus felmérését az akadémiai geofizikai intézetek húsz évvel ezelőtt végezték el. Gabőíkovo környékén aránylag egyszerűbb a helyzet, a szeizmikus veszélyeztetettség szempontjából itt a 12 fokozatú skála hatodik fokozata jöhet számításba. Nagymaros azonban még távolabbra esik Komáromtól (Komárno), mint Gabcíkovo. A terület szeizmológiai felmérését a csehszlovák és a magyar szakemberek közösen végezték el, sőt még a szovjet szakemberek független véleményét is kikérték. Hangsúlyozni kell, hogy az eltelt húsz év aiatt semmi sem mondott ellent a szakemberek következtetéseinek. Ennek ellenére a magyarországi sajtóban előfordulnak mostanában olyan nézetek, amelyek kétségbe vonják a felmérések pontosságát. Mivel a beszélgetés időpontjáig a magyar fél .még nem terjesztett elő tudományosan alátámasztott új állásfoglalást ebben a kérdésben, ezért a csehszlovák szakemberek sem fejezhetik ki a véleményüket egy esetleges új szemlélettel kapcsolatban. Egyébként is úgy gondolják, hogy az egyes kiegészítő ismeretek a korábbi felmérések lényegét nem változtatják meg. Amint arra Vladimír Lokvenc mérnök, kormánymegbízott rámutatott, a földrengésektől sokkal nagyobb mértékben veszélyeztetett Japánban az ilyen aggályoskodó hozzáállás mellett egyetlen vízmű, vagy más nagyobb műszaki létesítmény építéséről sem lehetne szó. A tervezők a szeizmikusság szempontjait alaposan mérlegre tették. Az 1965- ben megvalósított átfogó geológiai kutatásban olyan neves, világhírű tudósok vettek részt, mint Alois Zátopek akadémikus, Vladimír Zoubek akadémikus, Ladislav Úepek levelező tag, Vít Kárník mérnök, a tudományok doktora, Egyed László akadémikus, Kézdi Árpád, a tudományok doktora és mások. A jelentés egyértelműen kimutatta, hogy a gabőíkovói vízmű területe a földrengésveszély szempontjából biztonságos, nincs a közelében feltételezhető szeizmikus gócpont, s az ebből kiinduló intenzív hullámoktól sem kell tartani. A makroszeizmikus megfigyelések szerint az 1500 éves történelmi időszak alatt ebben a térségben a földrengések sohasem haladták meg a 12 fokozatú skála hatodik intenzitási fokozatát. A talajvíz és az erdők Ami az érintett terület talajvízgazdálkodását illeti, mindig meg kell határozni, hogy a Bratislavától Budapestig terjedő mintegy 250 km-es Duna-szakasznak melyik részéről van szó. Emellett ait is figyelembe kell venni, hogy a hullámtéri erdőségek talajvízszintje jelenleg sem állandó. A vízszint jelenlegi ingadozása Bratislavánál 8,5, Komáromnál 7,5 métert tesz ki. A hullámtéri erdők száraz időszakban szárazságtól, esős időszakokban pedig a túlságosan sok víztől szenvednek. A vízmű megépítése után a régi meder sohasem lesz üres. A víztározóból másodpercenként 50-100 m3 vízzel lesz feltöltve, s ezt a víztározó mindkét oldaláról 60-20 m3 szivárgóvíz egészíti ki. Emellett a víztározó gátját úgy építették meg, hogy szükséges esetekben mind a csehszlovák, mind a magyar oldalon másodpercenként 250 m3 vizet lehessen a régi hullámtérbe engedni. Maga a régi meder is hatalmas vízgyűjtő csatornaként fog működni, így legnagyobb vízhozamát másodpercenként 700-800 köbméterre lehet becsülni. Az említett 250 m3 víz kibocsátására főleg vegetációs időben kerülhet sor, amikor a Dunának egyébként is magas a vízállása. A hullámtér egyes szakaszainak a vízellátását utólag is szabályozni lehet. Sokan úgy vélik, hogy ezt már most meg kell valósítani, de erre nincs szükség, inkább majd a tapasztalatokhoz igazodva kell megtenni a szükséges intézkedéseket. Dr. Peter Danisovic mérnök véleménye szerint a terv nemcsak a hullámtéri erdők megvédésével számol, hanem azok távlati fejlesztését is lehetővé teszi. Az erdészek gyak-' ran panaszkodtak arra, hogy ezekben az erdőkben az utóbbi időben a kevésbé értékes puha fafajok, a fűzfák és a nyárfák kerültek túlsúlyba, s az eredetileg honos kemény fafajok részaránya a tartósan magas vízszint miatt rohamosan csökkent. Ezért az erdészek is sürgették a talajvízszint megfelelő stabilizálását. Kialakulhatnak tehát a feltételek az erdőségek faállományának megfelelő összetételű felújításához, s az erdőgazdálkodás intenzitásának növeléséhez. A gátak közti hullámtér egyébként továbbra is az árvizek és a jégzajlás levezetésére fog szolgálni, s új lehetőségek bontakozhatnak ki e térség üdülési, horgászati és környezetvédelmi célú kihasználásához. A tájékozottság kiszélesíti a látókört Gábriel professzor megállapítása szerint a Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében megnövekedett jelenlegi publicitás olyan látszatot kelt, mintha számos probléma megoldására csak most kerülne sor, amikor a közvélemény figyelme ide összpontosult. Ezért arra is rá kell mutatni, hogy a vízlépcső- rendszer építésének előkészítése harminc éve tart, s az sincs kizárva, hogy ez nemcsak Európa, hanem talán az egész világ legjobban megvitatott és ellenvéleményezett vízműrendszere. A hazai és a külföldi szakemberek két nemzedéke vett részt az előkészítésében, s azok a kérdések, amelyeket ma a vízmű ellenzői szenzációs színezettel emelnek ki, az elmúlt időszakban a tudósok között többször is meg voltak vitatva, s a következtetések tudományos alapozottságához nem férhet kétség. Azonban valóban hiba történhetett, hogy a közvélemény nem volt eléggé tájékoztatva ezekről a kérdésekről, s hogy mindez csak a szakemberek belső ügyét képezte. A vízlépcsőrendszer megépítése nem lesz valamilyen egyedülálló, rendkívüli eset, hiszen számos vízmű épült már a Dunán, s ezek a folyó kezelhetetlen működési rendszerét jobban kezelhetővé tették. A vízművek nem a természeti környezet tönkretételét, hanem annak átalakítását jelentik, s többcélú kihasználásuk esetén is, mindig azért épülnek, hogy az emberi környezet feltételeit javítsák. Nálunk, Csehszlovákiában olyan a helyzet, hogy társadalmunk vízművek építése nélkül nem is létezhetne. Nekünk nagyon megfontoltan kell gazdálkodnunk a vízzel, mert a föld alatti víz csak harminc százalékban fedezi a szükségleteinket, a többit felszíni vizekből kell merítenünk. Ezért továbbra is nagy figyelmet kell fordítanunk a vízművek és a víztározók építésére. Hrasko akadémikus arra mutatott rá, hogy a csallóközi talajvízszint kérdését sokan csak a hullámtéri erdők szempontjából vizsgálják, jóllehet a Csallóköz területe sokkal nagyobb. Hangsúlyozni kell, hogy a talajvíz szintje ezen az egész területen jelentős mértékben ingadozott. Előfordult például az is, méghozzá nyáron, hogy a talajvíz szintje egészen a föld felszínéig emelkedett, pedig nem is volt árvíz. Ezért már 1964-ben felvetődött a kérdés, miként lehetne a Csallóközben a talajvíz szintjét szabályozni, hogy zavartalan legyen a mezőgazdasági termelés. Amikor sok volt a csapadék, annak szinte az egész Csallóközben örültek, csak Gabcíkovo környékén bánkódtak, mert itt feláztak a mezők. Amikor viszont szárazság sújtotta a szigetet, a gabcíkovói körzetben csúcshozamokat értek el. Ez a példa is arra utal, hogy ezen a területen nagyon bonyolultak a talaj- és a vízviszonyok. Az egész Csallóköz az ember műve. Amikor a Csallóköz védelméről beszélünk, fel kell tenni a kérdést, hogy milyen Csallóközt akarunk védeni. Azt az érintetlen Csal- lóközt-e, amilyen az emberi beavatkozások előtt volt, vagy a mai Csallóközt, melynek gazdasági-ökológiai feltételeit tovább lehet javítani. Ez a terület eredetileg mocsaras vidék volt, mai állapota teljes mértékben az emberi alkotás eredménye. Komplex szemléletre van szükség Az olvasók közül többen is szóvá tették, hogy az építkezés miatt nagyon sok erdőt kellett kivágni. A helyzet az, hogy Bratislava körzetében 1630 hektár, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban pedig 930 hektár, összesen tehát 2560 hektár kivágására került sor. A szakemberek véleménye szerint abban az esetben, ha nem épül vízlépcső, a Duna szükségessé vált árvízvédelmének a megvalósítása 3450 hektár erdő kiirtásával járt volna, ami tehát lényegesen több. Az árvízvédelmi gátak építésére egyébként sohasem tekintett senki sem úgy, hogy az területi veszteséget jelent, hiszen ezek mindig egy lényegesen nagyobb terület védelmét szolgálják. A Csallóköz esetében 165 ezer hektár védelméről van szó. Egyes levelek írói úgy vélik, hogy a tömegtájékoztató eszközök nem foglalkoznak teljes terjedelemben a vízlépcsőrendszer építésének előnyével ós hátrányával. Sokszor csak egyes részkérdéseket emelnek ki a témából, s a szerzők általában véve felületesen kezelik az egész ügyet. Ezért néhányan azt javasolják, hogy egy bizottságot kellene létrehozni az építkezés támogatóiból és ellenzőiből, valamint más államok szakembereiből, amely felmérné a jelenlegi helyzetet, s optimális megoldásra tenne javaslatot. A beszélgetés résztvevői ezzel a javaslattal kapcsolatban rámutattak arra, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia részéről Weísmann akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia részéről pedig Bérezik akadémikus elnöklete alatt mintegy tíz éve dolgozik már egy magyar- -csehszlovák tudományos vegyesbizottság, az egyes tudósok és tudományos intézetek közvetlen együttműködésével. A bizottság tagjai felváltva Budapesten, Bratislavában, vagy a tudományos dolgozók smo- lenicei otthonában tanácskoznak. Az egyes felek által előterjesztett koncepciókat a bizottság rendszeresen megvitatja, s amelyik célszerűbbnek, jobbnak mutatkozik, azt fogadja el. Ebben a tudományos bizottságban a Magyar Tudományos Akadémia részéről nem merültek fel az utóbbi időben újabb érvek, jóllehet elsősorban ezen a fórumon kellene előterjeszteni a magyar szakemberek esetleges ellenvetéseit. Karol Kosorin mérnök az olvasók által javasolt bizottság esetleges létrehozásával kapcsolatban feltette a kérdést, hogy annak milyen reális lehetőségei lennének az építkezés elfogadott és pontosított koncepció alapvető megváltoztatására. A megoldás kiindulási irányzatait a csehszlovák, magyar és szovjet szakemberek már 1963-ban megvizsgálták. Azóta az építkezés műszaki megoldásaiban számos csehszlovák és magyar tudományos, kutatási és műszaki-tervezési szervezet vett részt. A végleges megoldást állandó pontosítások előzték meg, az utóbbi időben főleg ökológiai szempontokból. Ezért nem látszik reálisnak, hogy bármilyen bizottság néhány hónapi munka alapján olyan új érveket és tényeket tárjon fel, amelyek az építkezés komplex, tehát nép- gazdasági és ökológiai szempontokra egyaránt kitérő szemléletében az elfogadott megoldás felülvizsgálását tennék szükségessé. Zdenék Hubácek mérnök szerint az ökológiai szempontok elhanyagolásának a kérdése már a múlté. Most arra van szükség, hogy a szakmai kérdésekkel sokéves tapasztalatok alapján foglalkozó szakemberek munkáját a bizalom légköre vegye körül. Ami szükséges, és ami nem Ami a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia részvételével kapcsolatos publicitást illeti, különbséget kell tenni abban, hogy egyes személyek, vagy bizonyos szakterületen dolgozó tudóscsoportok a különböző ökológiai problémákkal kapcsolatban az összefüggések nem teljes ismerete alapján, csupán saját véleményüket kifejezve is nyilatkoznak, s ezek a nyilatkozatok nem mindig esnek egybe az illetékes tudományos munkahelyek, az akadémiai intézetek és főiskolai intézmények állásfoglalásaival, amelyek több évtizedes tudományos-kutatási munkákból és kísérletekből indulnak ki, s amelyek az ujabb ágazatközi kutatási eredmények fel- használásával egyre magasabb színvonalat érnek el. Mindez komoly alapot képez a problémák alapos és felelős elbírálásához. A Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer biológiai, műszaki, gazdasági és ökológiai szempontokból komplex módon alátámasztott kivitelezési koncepciója egyaránt kiérdemli a közvélemény és az irányítási szféra bizalmát. Tudományos indoklása nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét, s a külföldi szakemberek, akik egyre gyakrabban látogatják meg az építkezést, ezt el is ismerik. Emellett azt is hangsúlyozni kell, hogy a „kívülről“ szemlélők a sokéves tapasztalatokra épülő helyi ismeretek birtokosaival eleve nem vehetik fel a versenyt. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a Duna nemzetközi folyó, s problémáinak megoldása során a távolabbi országok érdekeit is figyelembe kell venni. Az említett körülményekből kiindulva Hubácek mérnök úgy véli, hogy egy külföldi szakemberek részvételével működő független szakbizottság létrehozásának a gondolata tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt naív elképzelés. Inkább arra van szükség, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, továbbá a Csehszlovák és a Szlovák Tudományos Akadémia mértékadó munkahelyei még jobban elmélyítsék az együttműködésüket. Ebbe a felelős tevékenységbe természetesen minden hozzáértő szakember bekapcsolódhat. Győzni fog a józan ész? Vladimír Lokvenc mérnök kifejtette, hogy amikor a magyar kormány a nagymarosi építkezés kéthónapos ideiglenes leállításáról döntött, a csehszlovák fél úgy gondolta, hogy ezt az időt néhány probléma megvilágítására akarják kihasználni. A magyarországi tömegtájékoztató eszközök azonban a földrengésveszéllyel, a vízminőség romlásával kapcsolatban új tudományos felismerésekről kezdtek írni. E hírek tudományos indoklása azonban a beszélgetés idejéig nem jutott el a csehszlovák szakemberekhez, így nehéz lenne ezekkel kapcsolatban véleményt mondani. Hubácek mérnök rámutatott, hogy amennyiben a magyar fél véglegesen leállítaná a nagymarosi vízlépcső építését, ez az egész jóváhagyott koncepciót megbontaná. A csúcsrajáratás elmaradása energetikai szempontból azt jelentené, hogy a gabőíkovói erőmű elveszítené egyik fő értelmét. Ha ez a koncepció kerekedne felül - remélve, hogy nem így lesz, - akkor az ökológiai szempontok is kárt szenvednének, mert nem lehetne megvalósítani a talajvíz-gazdálkodás, valamint az árvízvédelem területére vonatkozó terveket. A jelentőségüket vesztett létesítmények céltalan fenntartása, esetleg felszámolása további értelmetlen kiadásokhoz vezetne. Ugyanakkor az árvízvédelmi beruházásokról ilyen körülmények között is gondoskodni kellene. Amennyiben győz a józan ész, s megvalósul a vízgazdálkodási, népgazdasági és ökológiai szempontból egyaránt indokolt és biztonságos megoldás, a csúcsenergia felhasználásából származó haszon további forrásokat jelenthetne a vízlépcsőrendszer működési feltételeinek rendszeres tökéletesítéséhez. Figyelembe véve az építkezések jelenlegi előrehaladottságát, az észszerűen gondolkodó, okos embereknek egyértelműen a vízlépcső- rendszer komplex kiépítését kellene támogatniuk. Ami a tervek megváltoztatásából származó esetleges károkat illeti, Lokvenc mérnök rámutatott, hogy ezek több tízmilliárd koronát tennének ki. Ez bizony nem csekélység. Ha a tervekből már eredetileg kimaradt voina a nagyamarosi vízlépcső, úgy egészen más koncepciót lehetett volna kidolgozni a gabcíkovói erőmű építésére is. A magyar kormány intézkedése egyszerűen szólva szokatlan, nincs összhangban az állami szerződésekre vonatkozó jogi normákkal. A megállapodást mindkét fél aláírta, ezért a csehszlovák félnek nincs más választása, csak az, hogy ragaszkodjon a szerződésben rögzített feltételek megtartásához. Az 1969-ben elfogadott Bécsi Szerződésjogi Megállapodás 57. cikkelye értelmében a szerződés teljesítését nem lehet félbeszakítani. Jogi szempontból tehát a magyar fél követelését nem lehet sem alátámasztani, sem megvédeni. Ehhez nem férhet kétség. A szerkesztőség megjegyzése: Ez a beszélgetés június 16-án folyt le. Amint arról már június 28-i számunkból olvasóink értesülhettek, a magyar fél átadta a csehszlovák-magyar szakértői csoport tanácskozásain felhasználandó dokumentumokat, amelyeket a csehszlovák fél most tanulmányoz.
