Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-29 / 151. szám, csütörtök
 nevelés látványossága Bábegyüttesek a XIV. Duna Menti Tavaszon Egy kislány tűnik elő a paravánok mögül. Nincs egyedül, mellette vannak társai. Mégis látvánnyá változik. Kezében a bábu pálcája mintha varázsköröket írna le: életre kel Kolon- tos Palkó. Történik mindez úgy, hogy a gyermek és a bábu eggyé válik. Mesehőssé, rosszat legyőző szegénylegénnyé. Ettől a pillanattól kezdve már nincs élettelen tárgy és nincs gyermek, mert a mese összekapcsolja, befogadja mindkettőt. Hány és hány ilyen jelenetet láthatott az idei Duna Menti Tavasz felnőttnézője, aki nemcsak a „produkciót“, a „bábszínpadi összhatást" figyelte? Elvileg minden csoporton belül így kellene működnie a bábjátéknak. A meséből kisugárzó szellemiséget a pedagógusi ízlés, esztétikai műveltség segítségével tárgyiasítják: megkeresik a tér (a paraván) tárgyakkal érzékelhetővé és értelmezhetővé tett perspektíváit, kiterjedéseit, a képzőművészeti jelrendszerekből a mesehősöket visz- szavetítik a tárgyi világba. Ez a folyamat, amelynek a pedagógiai megalapozottságához nem férhet kétség, függvénye annak a dramaturgiai munkának, amelyet minden bábcsoport vezetőjének el kellene végeznie. A mese szellemi világának térbeli és tárgyi leképezése korántsem elegendő ahhoz, hogy a bábjáték elevenen működni kezdjen. Azt hiszem, hogy az idei Duna Menti Tavasz bábcsoportjainak seregszemléjén az előbbi bábszínpadi elemekkel kevesebb baj volt. Egyes csoportoknál a gondok a választott irodalmi alapanyagok bábszínpadra való alkalmazásakor jelentkeztek. Ebben a munkában éppen a tárgyia- sítás, a bábszínpadi terek (a paravánok) és a bábuk megalkotását érheti a legkevesebb bírálat. Viszont a mese bábszínpadi életrekeltésében több kifogásolni való akadt. Sokkal könnyebb dolga van a bábjáték technikájának tanításakor annak a pedagógusnak, aki eleve jól és megfontoltan választott darabot. Olykor kezdő bábjátszóknál is biztos a siker, ha a gyerek által teljes egészében átélhető és megszemélyesíthető dramatikus játék vagy mese hőseit kell a karakteres mozgatással életre kelteni. Olyankor megszűnik a távolság a bábjátékos és a bábu között. Viszont, ha a dramatizált mesét vagy prózai művet - netán a bábszínpad törvényszerűségeinek ellentmondó, éppen ezért az előbbiekben már vázolt „visszaKíváncsiság, meglepetés és elégedettség, vagy csalódás - ezek az érzések ejtettek hatalmukba, amikor rég volt gyerekkoromban zsákbamacskát vásároltam. Főleg búcsúkor és egyéb ünnepnapokon jelentek meg falunkban az árusok, hogy harsányan és szellemesen kínálják portékájukat. Mindez a Csehszlovák Rádió magyar adása legújabb zenés riportműsorának hallgatásakor jutott eszembe. A Zsákbamacska című egyórás műsor elején sem tudtuk meg pontosan, mi mindent hallhatunk. A műsor vezetője (Bodri Nóra) és szerkesztője (Polák László) csupán sejteni engedte, miben lesz részünk. Akárcsak a zsákbamacskaárusok, akiknél megtapogathattuk a portékát, mielőtt megvettük. Az egyes műsorszámokat összekötő szellemes, de talán túl sok szöveg is az egykori árusokat idézte fel emlékezetemben. Ami pedig a meglepetést illeti, az sem maradt el. Ráadásul túlsúlyban volt a kellemes; azaz jobbára érdekes riportokat hallhattunk. Elsőként egy beszélgetést a tallósi (Tomaáíkovo) vízimalom utolsó molnárával. A ma már múzeumként szolgáló malomban igen nehéz munkát végeztek, a zsákokat vállukon hordták az ott dolgozók. Erről az ízes beszédű volt molnár érdekesen és hitelesen vallott a hanghatásokat is mesterien kihasználó riporternek, Polák Lászlónak. Ugyanő készítette a következő riportot is, egy 86 éves nyugalmazott borbéllyal, aki 16 éves kora óta hajképeket készít. Különböző színű hajat apróra vág, majd vászonra ragaszt. Híres emberek arcképeit is elkészítette már, s elküldte nekik. Ezért számos köszönőlevelet kapott a világ különböző részeiből. Ezután egy útszéli traccspartit hallhattunk. Sajnos, nem túl érdekeset. Pedig tárgyiasításnak“ mereven ellenálló bábszínpadi darabot - választanak, igencsak nehéz dolga akad a pedagógusnak. Ilyenkor ugyanis a gyermeknek a benne meglévő ösztönös (mert lelki meghatározottságaiból fakad) animációs készség kibontása és technikai csiszolása helyett, a tőle idegen, elvont történet sokszor csak elbeszélt (nem cselekményes) elemeit megélő bábszínpadi hősöket kell a pedagógus utasításai alapján leképeznie. A bábcsoportok két kategóriájának győztesei - a párkányi (Őtúrovo) Nevenincs és dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Százszorszép - a leírtnál sokkalta bonyolultabban működő - mese, drámai konfliktus, tér és bábu, animáció, meseélmény- bábszínpadi folyamatok tökéletest megközelítő működtetésével emelkedtek ki, az idén redukált, mégis igencsak erős mezőnyből. Valójában a többi három csoport - a nagy- szarvai (Rohovce) Csibészek, a komáromi (Komárno) Napsugár, a marcelházai (Marcelová) Prücsök- nem a kezdő csoportoknál tapasztalható típushibák miatt szorult hátrébb. Persze, annál a csoportnál, amelyben többségükben a bábjátékkal egy-két éve ismerkedő gyerekek játszanak, fokozottabb gondot kellene fordítani a választott prózai vagy drámai alapanyag formai és tartalmi szempontú kiválasztására. Ez annál is fontosabb momentuma a bábszínpadi alkotó folyamatnak, mivel meghatározza a csoport tagjainak a kiválasztott szöveghez való viszonyát, így nem lehet mellékes, hogy a vitathatatlanul értékes irodalmi, de jellegüknél fogva epikus alapanyagok bábszínpadi felhasználását az átdolgozok alávetik-e a bábszínpad törvényszerűségeinek. Ezek között nem elhanyagolható az sem, hogy az erős lírai töltetű, ugyanakkor az elbeszélő próza elemeit felvonultató bábszínpadi szöveg mennyire lesz cselekményessé. Véleményem szerint, az egymással méltán vetélkedő Százszorszép és a Csibészek között a sorrendet nem a felhasznált szövegek műfaji jellegének különbözősége, hanem azok képzőművészi ízléssel megkomponált térbeliségének és tárgyiságának minősége adta. Az öt bábcsoport vezetői - Marták Katalin (Százszorszép), Csépi Zsuzsanna (Csibészek), Gál Lívia (Prücsök), Szép Erzsébet (Napsugár) és Bernáth Margit (Nevenincs) - több a riporter a csaknem mindig remeklő Balla Igor volt. Ezúttal azonban nem tudta, mit akar. Annál érdekesebb volt Polák László következő riportja, a tesedíkovói csontkováccsal, akit ma már olyan sokan felkeresnek, hogy a faluban nem kis gondot okoz az oda érkező gépkocsik áradata. A riportból kiderült, hogy olimpiai bajnok teniszezőnk feleségestül meghívta Wimbledonba a csontkovácsot, aki korábban rajta is segített. A következő beszélgetésben sörivók bölcselkedtek, miközben efféle „örök igazságokat“ mondtak: „Aki sörimádó, annak az a boldogság, ha sört ihat“. A riporter Polák László nyilván nemcsak a kocsmai hangulat ábrázolása céljából gondoskodott zenei aláfestésről, hanem azért is, hogy kissé megtámogassa az elhangzottakat. Az utolsó riportalany Nagy Bandó András volt, akivel Szabó Mária beszélgetett. Dicséretes, hogy kevésbé ismert oldalairól igyekezett bemutatni a népszerű magyarországi humoristát. Megtudhattuk például, hogy maratoni futóversenyen is részt vett már. Az egyes riportok közt természetesen zenét hallhattunk. A zene és a szöveg aránya megfelelőnek bizonyult. Elgondolkoztató viszont, hogy a beszélgetések anyagának kiválasztásakor a különböző érdeklődésű hallgatók széles táborát figyelembe vették, míg a zene anyagát elsősorban a fiatalok ízlésének megfelelően válogatták. Kiváló ötletnek bizonyult, hogy a Zsákbamacska adása alatt telefonon hívni lehetett a szerkesztőt különböző riportjavaslatokkal, melyek alapján majd a következő műsorok készülnek. Kíváncsian várhatjuk tehát, mi mindent tartalmaz még a jövőben havonta egyszer hallható Zsákbamacska. F. I. éve vesznek részt a Duna Menti Tavaszon. Szakmai felkészültségük, pedagógusi elhivatottságuk és eredményeik is méltán avatják őket bábjátszásunk fáklyavivőívé. A szakmai értékeléseken egyikük felvetette, hogy mellettük sem a járási versenyeken, sem a kerületen nem juthatnak tovább azok a kezdő csoportok, akiknek igencsak szükségük lenne a tapasztalatra, a szakmai megmérettetésre. A felvetett gond mellett a bábcsoportok körében olyan jelenségek is észlelhetők, amelyek figyelmeztetnek a folyamatosság megszakadásának veszélyére. Nem, abban egy pillanatig sem kételkedem, hogy az öt rendező abbahagyná eredményes munkáját, viszont az elgondolkodtató, hogy a Kelet- és Közép-szlovákiai kerületekből egyetlen bábcsoport sem vehetett részt a Duna Menti Tavaszon. Igaz, közel egy évtizede nem indult új országos bábrendezői tanfolyam. A Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának megszüntetésével feloszlott az a szervezői bázis, amely a bábcsoportok vezetőinek tanfolyamait három-négy éves periodicitással megszervezte. A Csemadoknak sem szervezeti, sem módszertani potenciálja nem volt ahhoz, hogy ezt a pótolhatatlan amatőr művészeti módszertani bázist csupán szervezési munkával is, de megpróbálja átvenni. Ma ott tartunk, hogy - egyebek között - bábjátszásunk tömegbázisának létét teszi ez kétségessé. Élcsoportjaink vannak ugyan, de az egyáltalán nem a tudatos módszertani irányítás, hanem a rendezők- csoportvezetők egyéni áldozatvállalásának köszönhető. Ha továbbra sem sikerül a tanfolyamok beindításával a dunaszerdahelyi és a komáromi járások határain túl is gyarapítani a bábcsoportok számát, elöbb- utóbb a kicsi minőségi csúcs is lekophat, hiszen mindössze öten vannak. Szükség van a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának visszaállítására, amelynek személyi állományát megfelelő tudású fiatal szakemberekből akár azonnal fel lehet tölteni. Feltéve, ha erre a kulturális minisztérium hajlandóságot mutat. A dolog ilyetén való felvetése azért is indokolt, mivel a Duna Menti Tavasz szakmai értékelésein sem a Csemadok, sem a Népművelési Intézet szakelőadója egyetlen egyszer sem vett részt. Elgondolkodtató az a tény is, hogy az Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztérium már nem szerepel a rendező szervek között, de még a kerületi nemzeti bizottságok sem tartják fontosnak a nemzetiségi iskolák országos rendezvényének jószándékú támogatását. DUSZA ISTVÁN Örömmel veszem tudomásul, hogy a zselizi (Zeliezovce) fesztivál táncházának olyan „jó“ visszhangja van a sajtóban. Erre nem gondoltam volna. Először is, meg szeretném köszönni N. Gyurkovits Rózának spontán észrevételeit a fesztivál műsorába beiktatott szervezett táncházról. Meg szeretném köszönni Varsányi László észrevételeit is ezzel kapcsolatban, de azt gondolom, hogy néhány helyen korrigálnom kell őket. Ez esetben nem lehet feltételes módban beszélni a szervezési háttér hiányáról, mivel a táncház szervesen hozzá tartozott a szombat esti műsor befejezéséhez. (Lásd a fesztivál műsorfüzetét.) A táncházról és A „viadal“ műsoráról a Csemadok KB tisztségviselői, Bárdos Gábor titkár és dr. Takács András szakelőadó tárgyalt az Ifjú Szívek igazgatójával, Kulcsár Tiborral és velem. Külön kérésük volt, hogy hazai táncanyagot tanítsunk - gömörit - a Ghymes zenekar kíséretével. E feladatot vállaltuk, tudván, hogy az ügyesebb és többre vágyó táncosok részére nem különösebben „attraktív“ táncanyag, főleg akkor, ha nem is tudják. Azonban ha rájönnek az ízére, s pontosan azért, mert sokkal több időt igényel egy-egy ilyen, nem „attraktív“ táncanyag elsajátítása, amely nagyon könnyűnek tűnik, de mégsem tudjuk, még lehet annyira érdekes, mint az előtérben folyó „össznépi vigadalom“ táncanyaga. Téves az a felfogás, hogy én voltam a „házigazda“. A zselizi fesztiválnak köztudottan a Csemadok KB a főszervezője, s a műsor szerves részét alkotó táncháznak - mint azt a műsorfüzet is feltünteti - a Csemadok zselizi alapszervezete és az Ifjú Szívek volt a házigazdája, nem „spontán módon“, hanem a szerződésben rögzített előzetes megállapodás szerint. Én oktatóként vállaltam a gömöri táncanyag tanítását a Ghymes zenekar kíséretével, egy óra időtartamra, úgy, hogy utána szabadon választott táncanyagok kerülnek majd sorra spontán módon, az igények szerint. Az egy órát be is tartottuk, attól függetlenül, hogy az előcsarnokban folyó „össznépi vigadalom“ zavarta a tanítást, mivel a terem szellőztetése nagyon rossz (dübörgő ventillátorok), porzott a parkett, és így, levegő hiányában, nyitva kellett tartani a terem ajtaját, amely az előcsarnokba nyílik. Azt gondolom, nyilvánvaló és köztudott, hogy a táncházban a tanítás folyamán nemcsak táncolunk és muzsikálunk, hanem gyakoroljuk a nem ismert táncanyagot. Közben sokszor le kell állni és meg is kell magyarázni egyes motívumfolyamatok egybefűzési lehetőségeit és a bennük rejlő titkos törvényszerűségeket. A hangszálaim nincsenek acélból, s megafonom sem volt ahhoz, hogy a magyarázatok eljussanak a tőlem messzebb álló táncospárokhoz is - a kinti „össznépi vigadalom“ miatt. Hogy ilyen hangzavarban kit és hogyan lehet kielégíteni, nem tudom megállapítani, s főleg nem tényként leszögezni. A tények a következők: a táncház szervezett volt, felelősei: Richtarcsík Mihály mint felügyelő, jómagam mint „tanító“. Habán Ottó, a KB titkára és D. Dunajszky Géza osztályvezető szintén jelen voltak. Ha az alkoholgözben hőzöngöket ki lehetett tessékelni a teremből a tanítás ideje alatt - köszönet Habán Ottónak akkor a nyitott ajtók miatt a kinti féktelen szórakozást is le lehetett volna állítani arra a megszabott rövidke egy órára, amíg a tanítás folyt. A "„megmérkőzés“ és a „viadal“ talán rossz kifejezés, de sajnos, a kívülállók és a nagyközönség számára úgy tűnt, hogy valójában bizonyos ellentétek, feszültségek húzódnak meg az effajta „rivalizálás“ mögött. „A „teljesen spontán“ kialakult „össznépi vigadalomnak“ nevezett féktelen szórakozást a tisztelet hiányának és egymás meg nem becsülésének tekintem. „Semmilyen ügynek, a táncházmozgaloménak sem használ vélt, nem létező ellentétek szítása“ - írja Varsányi László. A jövőben fokozottabban kellene ügyelnünk arra, hogy sem szervezetlenséggel, sem hasonló „spontán“ megmozdulásokkal ne adjunk okot efféle feltételezésekre. Jobban oda kellene figyel- nünk egymásra. VARGA ERVIN X Június 2-i számunkban közöltük N. Gyurkovits Róza (El)ismerjük-e egymást? című írását az idei zselizi országos népművészeti fesztiválról. A szerző egyes gondolatai, megállapításai vitát váltottak ki, melyet- Varsányi László június 16-i hozzászólása (Táncházainkról - még egyszer) és a fenti írás közlése után is- folytatni kívánunk, egyrészt a nézetkülönbségek tisztázása végett, másrészt egész nemzetiségi nép- művészeti mozgalmunk érdekében, ugyanis nem ,,csak" az egyébként szépen fejlődő és szaporodó táncházak körül akadnak tisztázandó kérdések. Várjuk tehát a további hozzászólásokat. (A szerkesztőség) Zene, tánc... és nosztalgiavillamos Megkezdődött a bratislavai kulturális nyár Nyáron is él a kultúra, nyáron is alkotnak a művészek, nyáron is hatnak az alkotások. Ámde a kánikula idején szívesebben nézünk meg színielöadást, hallgatunk végig komoly- vagy köny- nyűzenei koncertet csillagtetós pódiumok előtt ülve, és örömest váltunk jegyet kedvenc rendezőnk filmjének szabadtéri vetítésére. Ezt figyelembe véve, az idei bratislavai kulturális nyár rendezői a tervezett 319 különféle műsorból szeretnének minél többet a szabad ég alatt - a köztereken, a belvárosi épületek udvarain, a lakótelepek bérházainak teraszain, parkokban és ligetekben megtartani. Minden korosztálynak, hazai és külföldi érdeklődőnek egyaránt változatos programot kínál a minap ünnepélyesen megnyitott nyári rendezvénysorozat. Komolyzenei hangversenyeket különféle helyszíneken hallgathatunk hazai és külhoni előadóktól. Hétfő esténként a Klarisz- száknál a szovjet Irina Jevcsenko, az osztrák Róbert Lehrbau- mer, az NSZK-beli Christian Elsas zongorázik az ódon falak mögött. Július 3-tól 9-ig esténként gitárzene csendül fel az Egyetemi Könyvtár barokk udvarán - a hazai és a szovjet, osztrák, angol, spanyol művészek Brahms, Ravel, Scarlatti, J. S. Bach műveit szólaltatják meg gitáron. Az orgonamuzsika kedvelőit pedig augusztus 13-tól 26-ig várják a bratislavai vár zenetermébe a Szovjetunióból, az NDK-ból, Ausztriából, Japánból és Kaliforniából érkező muzsikusok. Ugyancsak komolyzenei és dzsesszkoncertek lesznek a Medikuskertben: más-más időpontban ad műsort a Bras Quintet, a Technik-vegyeskórus, Peter Lipa és a T+R bánd, valamint Adriana Bartosová és a Seat zenekar. Augusztusban amatőr könnyűzenei együttesek a Gottwaíd téri Barátság-szökókút köré hívják találkozóra előbb az építőtáborok résztvevőit, majd az egyetemeinken és a főiskoláinkon tanuló külföldi diákokat, végül pedig a szlovák nemzeti felkelés 45. évfordulójának tiszteletére jönnek össze zenélni, énekelni. Népművészeti programok sem hiányoznak a kínálatból. Augusztus 26-án egész nap folklóregyüttesek muzsikálnak és tancoinak a Hviezdoslav téren. Magyar és osztrák csoportok is bemutatkoznak a bratislavai közönség előtt. Szerdai napokon a verseket és a próza kedvelőket a városi könyvtár munkatársai hívják irodalmi estekre. Az érdeklődők művészi tolmácsolásban hallgathatják meg a Vladimír Reisel, Rudolf Jasík, Július Lenko, Ladislav Novomesky, Jankó Jesenky és mások munkásságát bemutató összeállításokat. Orest Dubay gyűjteményes kiállítása, valamint Albin Bru- novsky újabb jelentkezése, a képeken és szobrokon megjelenített humornak otthont adó Forárium ’89, a plakátművészet legújabb termését bemutató vándortárlat, továbbá játék- és nemzetközi virágkiállítás ugyancsak gazdagítja a kulturális nyár kínálatát. Gondoltak a rendezők a mozilátogatókra is. A bratislavai Mier moziban júliusban, az SZNF Amfiteátrumban mindkét hónapban nemzetközi filmfesztiválok díjnyertes alkotásaiból vetítenek. (Újra láthatók lesznek Mészáros Márta filmjei, a Napló gyermekeimnek és a Napló szerelmeimnek.) Augusztusban a Mladost’ mozi fiatalokról szóló régi és új produkciókat, a Mier pedig zenés filmeket tűz műsorra. A gyermekek számára a Bibiana kulturális nyár rendezvényei minden alkalommal 17 órakor kezdődnek a Bibiana udvarán (Dobsinsky tér). A vakáció idején a Banská Bystrica-i, a nyitrai (Nitra), a zilinai bábszínházak előadásai, a prágai Groteszk Színház pantomimműsora, mesejátékok és népművészeti bemutatók szórakoztatják, alkalmasint okítják, nevelik az apróságokat. Júliusban és augusztusban minden szombat délután és vasárnap délelőtt nosztalgiavillamos indul és viszi az utasokat a Őtúr térről városnéző körútra. Persze nemcsak villamosból, hanem gyalogtúrák során és hajóúton is ismerkedhetnek a város és környékének nevezetességeivel a felnőttek és a gyerekek. Ízelítőül ennyi. Aki akar, talál kedvére valót az idei bratislavai kulturális nyár pihenésre, igényes szórakozásra és művelődésre is alkalmas programkínálatától. (tallósi) Zsákba m acska A Csehszlovák Rádió magyar adásának új zenés riportmúsora ÚJ SZÍ 6 1989. VI.
