Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-27 / 149. szám, kedd

ÚJ szú

5

1989. VI. 27.

Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája

Vojtech SVANTER, az SZLKP KB póttagja, a podbrezovái Sverma Vasmű művezetője

A vaskohászat távlati fejlesztési terve a termelés hatékonyságának növeléséből! a minőség javításából, a kohászati termékek választékának megváltoztatásából és a termelési alap modernizálásából, ezeknek elkerülhetetlen szükségszerűségéből indul ki. Fokozatosan csökkentjük a legyártott nyersvas és acél mennyiségét, és az ehhez szükséges energiaigényt is. Ez a koncepció innovációs változásokat, a kohászati üzemek teljes átszervezését hozza magával.

Hozzászólásomban arra szeretném a figyelmet fordítani, hogy ezt az irányvonalat hogyan valósítjuk meg a podbrezovái Őverma Vasműben. Jelenleg hazai nyersanyagot dolgozunk fel - a Nyugat- és Közép-szlovákiai kerületben gyűjtött vashulladékot - és a Szovjetunióból behozott nyersvasat. A legyártott acél mintegy 60 százalékát már a modern kontinuális acélöntő berendezésen gyártjuk, kisebbik részét még a klasszikus ingotokba öntjük.

A kontinuális acélöntés módszerével nagy mértékben csökken a nyersanyagfelhasználás, az energiafelhasználás, javul a legyártott csövek minősége. Bizonyára felmerül a kérdés, hogy akkor ezt az egész mennyiséget miért nem öntjük folyamatosan, miért készítünk még mindig ingotokat, miért nem használjuk fel tehát ilyen irányban a beruházási eszközeinket.

Ennek oka az, hogy az acélt öt elöregedett olvasztókemencében olvasztjuk fel, amely sem műszakilag, sem a szervezés szempontjából nem teszi lehetővé, hogy az egész mennyiséget folyamatosan öntsük. Már tizenöt éve azon igyekszünk, hogy ezeket az öreg kemencéket modern, termelékeny villamoskemencével és az ehhez tartozó kemencén kívüli feldolgozással helyettesítsük. Ekkor már teljes mértékben a folyamatos acélöntést használhatnánk. Sajnos, mindeddig különböző okok miatt nem sikerült. Jelentős részét teszi ki fejlesztési programunknak az acélgyártás modernizálása, mégpedig a munka termelékenységének növelésével, és azzal, hogy csupán a hazai acélhulladékra támaszkodunk, hogy ne kelljen külföldről nyersanyagot behoznunk. Különben az acélgyártás mennyisége a jelenleginek az ötödére csökkenne. Évente 70 ezer tonna hóálló anyaggal, 500 Tj energiával fogyasztanánk kevesebbet, és az sem elhanyagolható, hogy 250 tonna kéndioxid, és 680 tonna korom és hamu nem kerülne a levegőbe. A beruházás alig négy és fél év alatt megtérül, és most éppen jóváhagyásra terjesztettük elő ezeket a terveket.

Ezzel kapcsolatban azonban el kell mondani, hogy a beruházások jóváhagyásának és előkészítésének rendkívül hosszú időszaka a tervdokumentáció elkészítésének túlságosan sok fokozatával együtt akadályozza a gyorsabb előrelépést a progresszív és hatékony technológia kihasználását. Ezért hozzá kell fogni egyszerűsítéséhez és meggyorsításához. Gyakran beszélünk a kohóipari termelés kivitelének hatékonyságáról, és ezzel kapcsolatban arról, hogy a minimálisra kell csökkenteni a csövek kivitelét. Ezzel kapcsolatban azonban figyelembe kell venni, hogy ennek kiviteli ára a világpiacon néha magasabb, mint néhány gépipari termék kilogramm ára. Ugyanakkor ezekért készpénzben kapjuk a devizát, tehát a népgazdaságban ez a bevétel azonnal felhasználható. A szocialista piacra szállított csövek kereskedelmi mutatóit a gazdaság szélesebb összefüggéseiben kell megítélni, a kölcsönös árucsere összefüggéseiben. Mindenekelőtt a KGST-n belül meg kell oldani a megfelelő árviszonyokat. Ugyanakkor hiba lenne, ha ezt a piacot a világ valamelyik másik, csöveket exportáló vállalatának engednénk át, nem beszélve arról, hogy a Szovjetunióba szállított acélcsövek hosszú távú fizető eszközei a behozott kőolajnak és földgáznak.

A tudományos-műszaki fejlődés elválaszthatatlanul összefügg a gazdasági, a szociális és az ökológiai fejlődéssel. A tudomány és a kutatás nem lehet csak passzív megvalósítója a társadalmi igénynek, hanem éppen fordítva a problémák megoldásának elsőszámú kezdeményezőjévé kell válnia. Javaslatokkal, ajánlásokkal, ötletekkel kell jönnie, az egyes kérdések megoldására, a népgazdaság hatékonyságának és egész termelésének növelésére. Ez feltételezi azt is, hogy a tudományos és kutatószféra ismeri a világban elért legújabb eredményeket és ezeknek a társadalmi gyakorlatba való transzformálásának módjait.

A Őverma Vasmű bekapcsolódott a KGST-országok 2000-ig szóló komplex tudományos-műsza- ki fejlesztési programjába, mégpedig a dobrái Vas- kohászati Kutatóintézet közvetítésével. Jelenleg ezzel az intézettel azokon a kutatási-fejlesztési programokon dolgozunk, amelyek az acél kemencén kívüli feldolgozásával, illetve a folyamatos acélöntés berendezéseinek automatizálásával függenek össze. A bjechovicei Fűtőanyagfelhasználási Kutatóintézettel együttműködve a csövek hegesztésénél a gázzal történő felmelegítés módszerét kutatjuk. Az egyes technológiai munkahelyek robotizálásának és automatizálásának problémáit a presovi Fémipari Kutatóintézettel közösen oldjuk meg. A bratislavai és a Horni Bríza-i Kohászati Kerámiai Kutatóintézettel együttműködve a hevítő- és olvasztóberendezések kerámiai anyagai élettartamának növelése céljából folytatunk együttműködést.

A CSKP KB 5. ülésének határozataiból eredően az érintett szerveknek a beruházási tervek előkészítésében az a feladata, hogy következetesen biztosítsák az építkezések zavartalanságát ott, ahol a cél az elektronizálás, a robotizálás és a kohászati ipar modernizálása segítségével a nyersvas és acéltermelés korlátozása.

Vállalatunknál a termelés íntenzifikálása összhangban van a kohászat csehszlovákiai hosszú távú fejlesztési programjával. Elsősorban az új elektromos ívkemence felépítésére a műanyagfelülettel bevont csövek gyártásának megkezdésére az idom- csövek gyártásának bővítésére és a hazai és külföldi megrendelők egyéb speciális igényeivel kapcsolatos fejlesztésekre és módosításokra irányul. Az,- hogy különböző minőségű acélokból pontosan húzott csöveket gyártunk, lehetővé teszi a gépiparnak, hogy 30-40 százalékkal csökkentse fémfelhasználását. Például szolgálhat erre a lineáris hidromotorok gyártása a bratislavai Nehézgépipari Művekben.

Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy a tudomány és a technika eredményeinek hasznosítása vállalatunk termelésében mindig is a vállalat gazdasági és politikai vezetésének munkájában alapelv volt és lesz a jövőben is.

HERBERT DURKOVEC, az SZLKP KB tagja, nyugdíjas

Tudjuk, a szocializmus léte, gazdasági fejlődésének új minősége a tudományos-műszaki fejlesztéstől függ. S mi ezen a téren nem vagyunk eredményesek. A tudományos-műszaki haladás a társadalmi átalakítás kulcsfontosságú kérdése, de az idő ellenünk dolgozik. Aki ma megáll, az a lemaradók közé kerül és holnap még jobban lemarad. Egyre kisebb az esély az eredményességre. Sok évet elvesztettünk a tudományos-műszaki haladásban és egyre mélyebbre kerülünk. Társadalmunk gazdasági szempontból napjainkban, ha a világszínvonallal vetjük össze, Tunisz, Algéria és Peru színvonalára került és jelentősen lemarad az olyan országok mögött, mint Portugália. Egyelőre nincs kilátás arra, hogy fordulatot érjünk el. Tudatosítanunk kell, hogy a tőkés rendszer nincs a rothadás stádiumában, mint ahogyan azt feltételeztük, hanem ellenkezőleg, alkalmazkodni tud a tudományos-technikai forradalom feltételeihez. Kihasználja azokat a lehetőségeket, amelyeket a termelés minősége, a munkatermelékenység, a termelési források hatékony kihasználása rejt magában.

Arról, hogy hogyan birkózunk meg a tudomá- nyos-műszaki fejlesztéssel nem közvetlenül a technika, a technológia vagy a természettudományi kutatás dönt. A súlypont a politika területe. Az alapvető politikai hozzáállások determinálták és determinálják napjainkban is eredményeinket a tudomány és technika kihasználásában. Nem tudunk átütő sikert elérni anélkül, hogy fordulatot érnénk el ezen a téren.

Úgy gondolom* a politika dönt és felelős a jóváhagyott dokumentumok minőségéért, a koncepcióért a gazdasági mechanizmus átalakítását a szervezeti struktúrák új elrendezését, az átalakítás megvalósítását illetően. Az elvi kérdésekben már nem tévedhetünk, a szocialista társadalom ezt már nem viselné el. Mi azonban sajnos, napjainkban is tévedünk. Arra törekedtem, hogy rámutassak - és teszem ezt továbbra is - hogy a gazdasági mechanizmus sok téves hozzáállást tartalmaz, mindenekelőtt az elvonásokon és nem a forrásképzésen alapszik. Pedig a képzésnek kellene elsődlegesnek lennie. Ez a mechanizmus nem teszi lehetővé a tudományosműszaki fejlesztés irányítását. A gazdaság stratégiai

irányításáért, az állami gazdaságpolitika kidolgozásáért napjainkban még a tőkés országokban is a központ felelős. Mi azonban folytatjuk továbbra is a termelési struktúrák és a konszolidált gazdasági szubjektumok bomlasztását mindennemű koncepció nélkül, ezt programunknak tartjuk, habár tudjuk, hogy a helyesen megválasztott új szervezési struktúra életbeléptetése legkevesebb, hogy öt évig tart. A szervezési struktúrák kialakításának alapvető logikája: először stratégia, program és aztán következik a struktúra. A nemzetközi fejlődés éppen az ellenkező - a termeles további koncentrálására irányul, természetesen az alacsonyabb szintű szervezeti egységek gazdasági önállóságának megerősítésével. Nálunk is el kell érni, hogy az új struktúra a központ stratégiai irányításának és a nemzetközi egyezményeknek az ügye legyen, a vállalkozó szubjektumoknak konkrétan meg kell azt valósítaniuk és nem fordítva. Ellenkező esetben az olyan termelések gyűjtőhelyévé válnának, amely iránt környezetünk küiönböző okok miatt nem tanúsít érdeklődést és ez a folyamat már ma meg is kezdődött. A mi feltételeink között a társadalom stratégiai irányításának keretében a központnak felelősséget kell vállalnia a társadalom olyan alapvető rendszerjellegű kérdéseiért, amelyek a vállalkozó szubjektumok lehetőségein kívül állnak, továbbá a társadalom informatizálásáért, a tudományosműszaki és kommerciós gazdasági információk rendszeréért, amelyek nélkülözhetetlenek a gazdasági vállalkozáshoz. Maga az a tény, hogy a megoldásra vonatkozó bizonyos nézet eleve politikai döntés jelleget kap, nem teszi bölcsebbé sem meggyőzőbbé és hatékonyabbá ezt a megoldást. A gazdaságban az átalakítás megítélését és megvalósítását meghatározó dokumentumokat az időhiány, a kidolgozók szubjektivizmusa határozza meg, jelentős mértékben egyoldalúak és nem tökéletesek. Nem használták ki megfelelően a nemzetközi gazdasági fejlődés tapasztalatait, a dokumentumokat ebből a szempontból tovább kell tökéletesíteni, több szempontból meg kell változtatni.

További fejlődésünk optimista megközelítése ellenére nem szabad illúziókat táplálnunk azzal kapcsolatban, hogy rövidesen minőségi fordulatot érünk

el gazdaságunkban. A legfelsőbb vezetők felkészítése is hosszú távú feladat, amelynek megoldását még tulajdonképpen meg se kezdtük. A legfelsőbb szintű döntések minősége nem ítélhető meg közvetlenül. A stratégiai döntések minősége csak hosszú távon mutatkozik meg, 10 vagy több év múlva. Nem kielégítő társadalmi helyzetünk mindenekelőtt a téves legfelsőbb szintű döntések következménye, és nem változtatható meg azonnal.

Mit számít például az, hogy nálunk egy licencszerződés jóváhagyásához mintegy hatvan eljárás, mintegy húsz intézmény egyetértése és több mint két év kell, ha maga a javaslat eleve hibás. A számos aláírás és az érdekelt intézmények száma nem pótolhatja a tulajdonképpeni döntés minőségét. Éppen ellenkezőleg, alibizmushoz, felelőtlenséghez, névtelenséghez vezet a döntéshozatalban.

Az irányítómunkában döntő szerepe van az emberek irányítása színvonalának. Nincs veszélyesebb az irányításban, mint a helyzet irreális értékelése. Csakis a reálisan létező, tipikus és túlsúlyban lévő értékekből indulhatunk ki. Ha a vezető munkája során csupán az emberek kívánatos tulajdonságaira - öntudat, aktivitás, áldozatvállalás, lelkesedés - támaszkodna, amelyek ma nemegyszer csupán fiktívek és a távoljövő eszméiként léteznek csupán, az irányításban nem lesz eredményes. Legjobb szándéka is kudarcot vall, környezetét meggyőzi naivitásáról és képtelenségéről.

A korszerű irányítás a vezető és a beosztottak közti viszonyban a kategorikus imperatívuszt mással, a kollektívának az irányításban való részvételével pótolja, arra törekszik, hogy a beosztott munkatársának érezze magát. A vezető és a beosztott kollektíva viszonya világszerte a magasabb célok érdekében erősen demokratizálódik s ennek felel meg a dolgozókollektíva anyagi érdekeltsége is. Gazdaságunk kedvezőtlen helyzete nemcsak annak a következménye, hogy a dolgozókollektívák nem vesznek részt a vagyon igazgatásában. További fontos tényezők is szerepet játszanak - az irányítás alacsony színvonala, a szociális és létbiztonság szavatolása anélkül, hogy szorosan kapcsolódna a teljesítményhez, a deformált társadalmi légkör, amelyben például a vezető és a beosztott között nem alakult ki a kategorikus impertívusz viszonya. Az alapvető etikai és más értékek felcserélése és az ezzel kapcsolatos káosz, mint például a fegyelem alacsony színvonala, az alacsony szakképzettségi és tudásszint, a nem megfelelő felelősségrevonás és az érdemeknek az átlag szempontjából való megítélése, kialakította a szocialista gazdaság alacsony teljesítményének légkörét.

Napjainkban választjuk a legfelsőbb szintű vezetőket. Ma nyilván az önigazgatás és a dolgozókollektívák tanácsai legattraktívabb tevékenysége a választások. Az eddigi tapasztalatok többnyire azt mutatják, hogy inkább formális aktusról van szó, csak az esetek kisebb részében nyilvánul meg elkötelezetten a dolgozókollektíva. Ezekben az esetekben sem vezetett azonban mindig a legfelsőbb szintű vezető új minőségéhez. Ez objektíven nem is lehetséges, mivel a feltételek ezt nem teszik lehetővé. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy nincsenek nálunk olyan dolgozók, akiket előzetesen kiválasztanak és következetesen felkészítenek a legfelsőbb színtű vezetésre. Sajnálatra méltó, hogy ezzel a rendkívül komoly kérdéssel kapcsolatban a központban, de az elmélet területén sem értékelik és általánosítják a tapasztalatokat és eredményeket.

Megemlítek néhány olyan tényezőt, amely véleményem szerint gyengíti és feltételezi a választhatóság elvét:

• A vezetőnek pályázat útján való kiválasztása látszólag nagyon vonzó módszer. Ha azonban figyelembe vesszük jelenünket és lehetőségeinket, a következő években nem vezet az írányító struktúrák javításához. Nincsenek szakképzett vezetőink, nem is készítjük őket fel, ami azt jelenti, hogy a következő években sem lesznek. Eddig elvben semmit sem tettünk azért, hogy tehetséges, politikailag, szakmailag felkészült vezetők töltsék be az irányító funkciókat. A jelenlegi irányítóstruktúrák színvonala alacsony, le kell őket váltani, de jelenleg nincs ki felváltsa ezeket.

• Az irányító struktúrák mai színvonalát figye- lembevéve a vezető választása tulajdonképpen a laikus elemet erősíti meg az irányításban és nem eredményezi azt, amit a vezető választása megcéloz - az irányítóstruktúrák javítását.

• A választhatóság elvének a jogkörből kellene kiindulnia. A dolgozókollektíva tagja szakképzettségével összhangban a munkacsoport vezetőjét, a mestert, a műhely vezetőjét választhatja meg. De már nem az üzemrészleg vezetőjét, vagy az üzem, vállalat, társulás, kombinát vezetőjét.

• Az egyes jelöltek által a kollektíva elé terjesztett program vonzerején alapuló választhatóság gondolatának a mi feltételeink között nincs tere. A jelöltnek nem lehet más programja, mint az ellenjelöltnek. A létező terv bizonyos forrásokat feltételez és ezek irányzatát döntő többségben már eleve meghatározták. A jelölt ezt alapjában nem változtathatja meg.

• A választhatóság elve nem jelenti a megválasztott vezető tekintélyének növekedését. Nem látom annak okát, miért válna a dolgozókollektíva fegyelmezettebbé, dolgosabbá és kevésbé közömbössé azáltal, hogy az illető dolgozót vezető funkcióba választotta meg.

• A választhatóság elve magával hozza a szűk- látókörúség érvényesülésének, a koncepciós, hosz- szú távú megítélés háttérbe szorításának veszélyét. A vezetőt az azonnali eredmény elérése sarkallja.

• A választhatóság elve bizonytalanná teszi a megválasztott dolgozót munkájában, mivel a dolgozókollektíva pillanatnyi nézetétől függ.

• A választhatóság elve bizonyos hátrányt jelent az a jelölt számára, akit nem választottak meg a jövőbeli irányítómunkájában.

Nézetem szerint a felsőszintű vezető választása a mai viszonyok között fordított demokráciát jelent, a termelésben anarchiához vezet, nem használ a termelésnek. Az önigazgatási rendszer nem szavatolhatja a vezetővel szemben támasztott alapvető követelményt - szakmai tudását,

ZOFIA CÉRNA, az SZLKP KB tagja, a presovi Dukla Ipari Automatizációs Művek munkása

Pártszervezetünk munkájával a legnagyobb mértékben szeretnénk hozzájárulni a kongresszusi határozatok megvalósításához. A vállalati programban, amelyet a párt XVII. kongresszusa után dolgoztunk ki, kitűztük a termelési alap, fejlesztésének a termékfejlesztés, a termelés minősége és hatékonysága növelésének legfontosabb feladatait. Ezek konkrétak és a felelőst a teljesítésükért szintén megjelöltük, ezért a teljesítés ellenőrzése során mindig pontos és névreszóló intézkedéseket foganatosíthatunk.

A 7. ötéves tervidőszaktól a termékszerkezetváltás a regulációs technika, a gépesítés és a számítástechnika eszközei gyártásának irányában halad. Tulajdonképpen a vállalat történetének legnagyobb termelési programváltását valósítottuk meg A 8. ötéves terv első három éve alatt az árutermelésünk 39 százalékkal, nyereségünk 132 százalékkal növekedett. A módosított saját termelési érték növekedését elsősorban a munka termelékenységének növelésével értük el, az anyagfelhasználás a tervezettnek 91 százalékára csökken.

A komplex gazdasági kísérletb^g való több mint egy éves részvétel után 1989. ápilis 1-én állami vállalattá váltunk. Most is teljesítjük árutermelési feladatainkat, a tervezett nyereséget és a vállalat fizetésképes. Ezek az eredmények azonban nem jönnek csak maguktól problémák nélkül. Hosszú idő óta küzdünk anyaghiánnyal, a szállítások késlekedésével. Kritikusan rá kell mutatnunk arra is, hogyha az országon belül nem biztosítjuk például a kohászati anyagokat, akkor azt valutáért kell behoznunk. Ugyanakkor ezt a valutát hasznosabban is elkölthet- nénk. A szállítások kiesése az anyag rossz minősége gyakran megzavarja a termelésünk ritmusát, növeli túlórák számát, és ha ehhez még hozzászámoljuk saját hiányosságainkat, .ez bizonyára megmutatkozik a termékek minőségében. Ugyanakkor jobban mint bármikor előtte, tudatosítjuk, hogy a termékek minősége és megbízhatósága a pártszervek, a gazdasági vezetés és az önkormányzati szervek figyelmének homlokterében kell hogy legyen.

A további években a vállalat legfontosabb feladatának a minőség javítását és a hatékonyság növelé- * sét tartjuk, mégpedig tudományos-műszaki fejlesztés útján.

A termékfejlesztéssel foglalkozó vállalati program, a figyelmét az elektromechanikus termékek elektronizálására összpontosítja, például a villamos

mérőberendezések vagy a szervomotorok gyártásában. Sikeresnek tartjuk azt, ha termékeink műszakigazdasági paramétereivel megközelítjük a legfejlettebb külföldi vállalatok hasonló termékeit. Alapvetően termékinnovációra törekszünk. A leginkább fontosnak tartott és országos jelentőségű a szervomotorok gyártása, és a villamos mérőberendezéseké. Ugyanakkor a motorok esetében nem tudunk jelentősebb innovációt végiehajtani, az elektromos ós elektronikai felszerelés - mikrokapcsolók, ellenáilá- sos és indukciós vezérlők, kis elektromotorok - magas műszaki színvonala nélkül. Ezeket mind alszál- lítóinktól kapjuk. Ugyanígy nem lehet elektronikai csúcstermékeket gyártani, csúcsszínvonalú félvezetőtechnika, mérő- és tesztelóberendezések nélkül. Ezeknek a problémáknak a megoldására maximális figyelmet szentelünk és együttműködési szerződéseket kötünk partnereinkkel.

Termelési alapunk műszaki színvonalát nem tartjuk kielégítőnek. Gépeink és berendezéseink átlagos életkora 11 év. Az eddig érvényes gazdasági szabályzók és az önfinanszírozás feltételei között azonban nem látunk nagy lehetőségeket a modernizálásra. Ennek ellenére igyekszünk azt végrehajtani, mert mindenekelőtt a technológiai innovációban már kimerítettük a termelékenység és a minőség növelésének egyéb forrásait. -Az alaptermelésben elsősorban az a célunk, hogy növeljük a számjegyvezérlésű technika beszerzését, az automatizált munkahelyek kialakítását robotokkal és manipulátorokkal, illetve célgépek munkábaállítását. Ez lehetővé teszi azt is, hogy az egyes munkahelyeken javítsuk a munkakörülményeket.

A komplex átalakításban látjuk a vállalat jövedelmezőségének biztosítását. Ehhez azonban a külső feltételeket is meg kell teremteni, főleg az irányítás gazdasági eszközeinek stabilizálását, hogy a vállalat valóban hosszú távú koncepciós fejlesztésbe kezdhessen. A termelés hatékonysága szintén függ attól, hogy kialakul-e a kedvező klíma, a KGST-n belüli specializációra és kooperációra. Ezért szükség van arra, hogy intenzívebben dolgozzanak az árviszonyok, a valutaváltási arányok ésszerű kialakításán, hogy ezután rugalmasabban valósíthassuk meg a külföldi vállalatokkal az együttműködést.

Az említett intézkedések megvalósításával nagy mértékben hozzájárulhatunk a tudományos-műsza- ki fejlődés meggyorsításához, s ezzel a termelés további fejlesztéséhez.

I