Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-27 / 149. szám, kedd
Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája JÁN GAJDOSÍK, a CSKP KB tagja, a közép-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára o A tudományos-műszaki fejlődés és a társadalmi gyakorlat közötti helyes viszony problémaköre érinti a Közép-szlovákiai kerület dolgozóit is. A kerületi pártszervezet az utóbbi években minőségi változásra törekszik ezen a téren, s a gazdasági mechanizmus, a politikai és társadalmi élet átalakításának irányvonalával összefüggésben ösztönözte a dolgozók kezdeményezőkészségét. Az átalakítás alapvető kérdését, valamint a műszaki tudományos forradalom problémáit - úgy, hogy azóta a CSKP KB 7. és 8. ülése vitatta meg - rendszeresen megvitatjuk a taggyűléseken, az aktívaértekezleteken, a szakemberekkel tartott munkajellegű találkozókon. Elmondható, hogy mindez a pártszervek és -szervezetek mindennapi munkájának a részévé vált. A CSKP KB 14. ülése, akárcsak ez a mostani tanácskozás, ismét nyíltan mutatott rá a még meglevő hiányosságokra, amelyekről elég hosszú ideje tudunk. Ennek ellenére továbbra is találkozhatunk velük a gyakorlatban. Egyet lehet érteni azzal, hogy a műszaki-tudományos forradalom meggyorsításának a kérdéseit nem lehet elválasztani a gazdasági mechanizmus működésétől. Helyes és összehangolt funkciója nem nélkülözheti a tudomány és a technika vívmányainak maximális érvényesítését, ám az eddigi gazdasági mechanizmus és a gazdasági törvényszerűségek következetlen alkalmazása miatt még a legjobb elhatározások, határozatok vagy feladatok sem meggyőzőek. A Közép-szlovákiai kerület dolgozói támogatják a kommunista párt által kitűzött irányvonalat, a kulcsproblémák elvszerű megoldását és az elmúlt időszakban kialakult torzulások mielőbbi felszámolását. Ezekre rámutatnak a CSKP KB és az SZLKP KB ülésén előterjesztett elemzések is. Ilyen hangokat lehetett hallani a kommunistákkal folytatott személyes beszélgetések során, amelyeket nemrég bonyolítottak le a kerületben. A gazdasági és az emberek közötti viszonyok egész bonyolult komplexumából a szubjektív tényező szerepére szeretném ráirányítani a figyelmet. A Közép-szlovákiai kerület országos szempontból jelentős szerepet játszik a gépiparban és az elektrotechnikai iparban. Nem csupán a termelés volumenéről és az ezzel összefüggő gazdasági mutatókról van szó, a kerületben a termeléssel közvetlenül összefonódó fejlett munkásosztály és műszaki értelmiség dolgozik. Az innovációk ütemének meggyorsítása nagy igényeket támaszt a konstruktőrök, a technológusok, a tervezők alkotó képességeivel szemben. Bírálóan meg kell jegyezni, annak ellenére, hogy a műszaki alkotó munka társadalmi értékelésében mutatkozó hiányosságok felszámolására törekszünk, a gazdasági vezetők, a személyzeti osztályok, de a pártszervek is gyakorta lebecsülik ezt a munkát. Ez elsősorban a javadalmazás kritériumaiból ered, de abból is, hogy a vezetők többsége nem ismeri a műszaki alkotó munka törvényszerűségeit, és sokszor előfordul, hogy a dolgozók támogatása és ösztönzése helyett nyíltan lebecsülik őket. Mindeddig nem tanultuk meg, hogyan kell helyesen értékelni az alkotó képességeket. A komplex értékelések rendszere sem teljesíti ezt a szerepet. Közismert, hogy a kutató és fejlesztő munkahelyek amolyan kádertartalékot képeznek, ahonnan a vezető gazdasági tisztségekbe választanak ki embereket. Ezzel azonban szegényebb lesz a termelést megelőző szakaszok alkotó potenciálja. Az ilyen káderpolitika helytelen, s a pártszerveknek és -szervezeteknek a következő időszakban jóval nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a dolgozók képességeit és tulajdonságait helyesen használják ki a társadalom javára. Gyakori és negatív jelenség az a gyakorlat is, amikor egyes osztályok, részlegek operatív kötelességeit az alkotó dolgozókra ruházzák át azzal az indoklással, hogy ók oldják meg legjobban a felmerült problémákat. Sőt, néhány vállalatnál munkaerő- hiány esetén ideiglenesen őket bízzák meg más feladatokkal. Bírálatnak kell alávetni azt az állapotot is, miszerint az adminisztratív apparátus létszámát fiktív módon az alkotó dolgozók kárára csökkentik. Hasonló következtetéseket lehet levonni a szakképzett munkások helyzetéből is. A termelés automatizálása azzal jár, hogy a sorozatgyártás során a munkásokkal szemben támasztott szakmai igények csökkennek. A másik oldalon több szakképzett munkásra van szükség a szerszámkészítés, a karbantartás és a javítások során. A szakmunkások anyagi és erkölcsi elismerése terén is van mit tennünk. Ugyanakkor tudjuk, hogy a jó minőségű szerszám az új termelés beindításakor meghatározó jelentőségű. Arra törekszünk, hogy a kerületünk középső és északi részére jellemző szakmabeli hozzáértés ne maradjon holt tőke. A termelő szervezeteket arra ösztönözzük, hogy nagyobb mértékben használják ki a magasan képzett munkásokat a prototípusok, a technológiai minták, a szerszámok elkészítése során. Ehhez azonban munkájuk megfelelően motiváló értékelésére van szükség. Az emberi tényezőt az ideológiai munka eszközeivel is mozgósítva azt a meggyőződést igyekszünk erősíteni az emberekben, hogy munkájuk rendkívül fontos. A kollektívák és az egyének legjobb eredményeinek a nyilvánosságra hozatalával az anonimitást számoljuk fel. Az elmúlt két év során néhány új munkaformát választottunk, azt a célt követve, hogy elterjesszük a jó tapasztalatokat és. a gyengébb szervezeteknek segítsünk a műszaki-tudományos forradalom eredményeinek érvényesítése során, és arra törekedve, hogy a politikai munkatársakat az objektív információk alapján megfelelően tudjuk felkészíteni. A legfejlettebb szervezetek szakembereiből létrehozott néhány munkacsoportot azzal bíztuk meg, hogy a műszaki-tudományos forradalom olyan területeit elemezzék, mint a számítástechnika, a robotika bevezetése, a minőségi kérdések megoldása, a rutinmunkák csökkentése stb. Amellett, hogy számos ismeretet szereztünk és sok ösztönzést kaptunk, ennek a tevékenységnek a hasznossága megnyilvánult a munkásokkal, a vezetőkkel, az alkotó dolgozókkal és a funkcionáriusokkal folytatott kötetlen beszélgetések során is. A párt vezető szerepe erősítésének megfelelő figyelmet szenteltünk. A jelenlegi időszakban ennek ellenére tapasztalható, hogy a közvéleményben nihilista nézetek kezdenek megnyilvánulni, amelyek tagadják az elért eredményeket és a további távlatokat a társadalom fejlődésére és a műszaki-tudományos forradalom eredményeinek érvényesítésére vonatkozóan egyaránt. Ez a folyamat összefügg a népgazdaság jelenlegi állapotának és további fejlődésének az értékeléséhez való nyíltabb és kritikusabb hozzáállással. Kerületi pártszervezetünk a szocialista demokrácia fejlesztésével az emberi tényező mozgósítására, a dolgozók alkotókészségének és potenciáljának a kibontakoztatására törekszik. A politikai munka során, a konkrét gyakorlatban és az elmélet fejlesztésében nem feledkezünk meg arról, hogy a demokrácia dialektikus egységet alkot a fegyelemmel. Ahogy fokozódik a dolgozók részvétele a társadalom életében, úgy kell erősíteni a munkahelyi és a technológiai fegyelmet, a szocialista törvényesség és erkölcs elveit is. Ez az átalakítás sikerének a garanciája. IVÁN GONKO, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke A tudományos-műszaki fejlesztés, jelentőségének megfelelően, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom figyelmének középpontjában áll. A szakszervezeti szervek és főleg az FSZM alapszervezeteinek munkája alapján szerzett tapasztalatok igazolják, hogy a politikai szerveknek a tudományosműszaki fejlesztésről hozott döntései időben születtek és ma is helyesek, időszerűek, s a dolgozókollektívák, a párt, a szakszervezeti és ifjúsági szervezetek teljes mértékben támogatják. Ami azonban hiányzott, az azok következetes megvalósítása valamennyi szinten. A legnagyobb hangsúlyt arra fektettük, hogy az egyes kollektívák fokozzák részvételüket a tudomá- nyos-műszaki fejlesztés feladatainak megvalósításában, mégpedig a feltalálói és újítói mozgalom, a komplex racionalizációs brigádok kihasználásával, társadalmi kutatási-fejlesztési és termelési egységek kialakításával, a Szakszervezetek Központi Tanácsának és a prágai vállalatok kezdeményezésének alkalmazásával és erkölcsi, anyagi megbecsüléssel. Őszintén szólva, a kifejtett erőfeszítések ellenére a tudományos-műszaki fejlesztés feladatai nem kielégítőek, és sajnos, az alkotó kezdeményezés sem felelt meg lehetőségeinknek. Ebből levonjuk a tanulságot, a következtetést és ugyanezt kell tenni az irányítás valamennyi fokán. Ennek eredményeképpen az emberek alkotó kezdeményezésének teljes kihasználásával létre kellene hozni az elfogadott határozatok következetes megvalósításának megfelelő feltételeit. Az utóbbi időben a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatban mintha megfeledkeznének és háttérbe tolnák a kezdeményezés és a szocialista verseny feladatát a szocialista társadalom fejlesztésében, amely oly jelentős mértékben segített a népgazdaság fölvirágoztatásában. Csak arra hagyatkozni, hogy a gazdasági mechanizmus önmagában biztosítja a gazdasági feladatok és a szociális fejlesztés feladatainak megoldását, - véleményünk szerint - helytelen. Ellenkezőleg. Az új gazdasági mechanizmus - egyrészt teret nyit a dolgozók kezdeményezésének, megszabadítja a formalizmustól, értelmet ad neki, másrészt viszont egyenesen megköveteli azt. Számunkra ma is érvényesek Lenin gondolatai, hogy a szocializmus a legmagasabb fokú kezdeményezés és a kezdeményezés a társadalom állandó hajtóereje. Vajon az új gazdasági mechanizmus változtat-e valamit a szocialista verseny állandó jegyein: a verseny nyilvánosságán, eredményeinek összehasonlíthatóságán, értékelésén, ellenőrzésén és a legjobb tapasztalatok általánosításán? Nem, nem változtat. Épp ellenkezőleg. A vállalatok önállósága, önigazgatása, a teljes önelszámolás soha nem tapasztalt teret nyit a versenynek, és a szó szoros értelmében megköveteli a kezdeményezés formalitásoktól mentes valódi kibontakoztatását és a nép részvételét az irányításban. Kezdeményezés, alkotókészség és önállóság: így válik alapvető feltételévé az átalakítás sikerének. Vannak példáink arra, hogy hála az alkotó kezdeményezés kihasználásának, jó eredményeket értek el; számos dolgozóból lett a szocialista munka hőse, élenjáró újító és úttörő, akik hozzájárultak a tudományos-műszaki haladás előbbre viteléhez. Ide sorolható a komplex racionalizációs brigádok, föltalálok és újítók tevékenysége, a kutatási és termelési tevékenységnek a kutatási termelési egységekbe való egyesítése, a végtermékek minőségének javítására tett összekapcsolt felajánlások és sok egyéb. Azok a kollektívák, amelyek a kezdeményezésnek ezeket a formáit alkalmazzák, rugalmasabban küzdik le a problémákat és a világszínvonallal összehasonlítható eredményeket érnek el. Például Antonín Zápotocky-díjjal jutalmaztuk a Prakovcei Nehézgépipari Művek és a presovi VÚKOV komplex racionalizációs brigádjába tömörült kollektívát, amely a CSSZSZK-ban elsőként saját erejéből és saját eszközeivel üzembeállított tíz robotot a hegesztés automatizálására. Segítettük a kutatás-fejlesztés-termelés-felhasz- nálás ciklusának meggyorsítását szolgáló kezdeményezések formájának kibontakoztatását. Ezeket alkalmazzák és népszerűsítik élenjáró kutatási-terme- lési egységeink, olyanok mint a Nővé Mesto nad Váhom-i VUMA, a presovi VÚKOV, a kassai (Kosice) Rádióökológiai és Magtechnika-hasznosító Intézet és mások. Bebizonyították, hogy bonyolult feltételek között is lehetséges ennek a ciklusnak a rövidítése egy, sőt három évvel is. Nagy része van a feladatok teljesítésében a Szakszervezetek Központi Tanácsa kezdeményezésének. Az ó érdeme is, hogy az elmúlt két évben Szlovákia ipari termelésében 698 millió koronával csökkent az anyagráfordítás és a munka termelékenysége 1,3 milliárd koronával volt magasabb a tervezettnél, sikerült eredményt elérni a termékek minőségének javításában és fokozni a szállítást a piaci ellátás javítására. Nem vagyunk elégedettek, és vizsgáljuk annak okait, hogy a dolgozók alkotó kezdeményezésének fejlesztésében miért stagnál indokolhatatlanul a komplex racionalizációs brigádmozgalom, miért marad el a fejlődésben a feltalálások és újítások társadalmi hasznának növekedése, miért nem alkalmazzák mindenütt az egyesített szocialista felajánlásokat. Úgy mutatkozik, hogy ennek egyik oka, hogy hiányzik a kezdeményezésben elért eredmények és a munka végső eredményei jutalmazása közötti kapcsolat. Ezért tovább él a formalizmus, az adminisztratív eljárás, irányításában és szervezésében. Ezeket a hiányosságokat csak úgy lehet leküzdeni, ha együttesen jár el a gazdasági vezetés, az önkormányzat, a párt és szakszervezet. Ebben látjuk a további fejlődés biztosítékát. Sok jogos kritika hangzik el arról, hogy a termelést előkészítő, a kutatást és fejlesztést végző részlegeknél a jutalmazásban nincs különbség élenjáró és gyengébb vállalatok, a csúcsteljesítményt nyújtó és a gyenge dolgozók között. A kutatásban dolgozók arra figyelmeztetnek, hogy a jutalmazási rendszer jelenlegi formája, amely a kutatásban ledolgozott normaórákon és a gyakorlaton alapszik, ma már egyáltalán nem ösztönöz. Hiányzik a végső eredményekben való érdekeltség. Javasoljuk ezért az illetékes állami és gazdasági szerveknek olyan rendszernek a kidolgozását, hogy ösztönözze a kutatót, a gyártót és a felhasználót. A szakszervezetek készek ebben aktívan közreműködni. Arra számítunk, hogy ez év végére a jutalmazásnak azokat a kérdéseit, amelyeknek az eldöntésében a gazdasági vezetéssel együtt részt vesznek a szakszervezetek, megvizsgáljuk a Szakszervezetek Központi Tanácsának, a Szlovák Szakszervezeti Tanácsnak és más szakszervezeti szervek és szervezetek ülésein, hiszen e területről származik a dolgozók legtöbb indokolt panasza. Úgy mutatkozik, és ezt a kísérletező vállalatok tapasztalatai igazolják, hogy a felfedezések és újítások eredményeinek jutalmazásában végrehajtott néhány változtatás következtében egészségtelen légkör alakult ki az alkotó dolgozók körül. Megnehezültek az újítási javaslatok elfogadásának, megvalósításának és jutalmazásának feltételei. Kísérletek történtek az ipari jogvédelem osztályainak felszámolására is. Keresnünk kell azokat a módszereket, miként aktivizálhatnánk az élen járó feltalálókat, újítókat és miként támogathatnánk motiválásukat. Lesújtó az, ahogy a tudományos-műszaki fejlesztés elemzésekor az illetékes irányító szervezetekben megfeledkeznek elválaszthatatlan alkotórészéről - a feltalálói és újítói tevékenységről, tehát lebecsülik azt, ami a szocializmus előnye és amiről egyetlen fejlett világvállalat sem feledkezik meg - ha hasznot akar. Ma még inkább, mint korábban tudatosítjuk, hogy a szocializmus a tudomány alapján nőtt fel és arra épít. A tudományos-műszaki fejlesztéssel szemben támasztott követelmények szükségessé teszik a tudományos-műszaki értelmiséggel végzett munka tökéletesítését, e réteg helyzetének javítását, erkölcsi és pénzbeli jutalmazásának növelését. Erre akarjuk összpontosítani a tudományos-műszaki intelligenciával végzett közös munkánkat. Szükségesnek tartjuk a műszaki értelmiség és a munkásosztály együttműködésének kifejezettebb elmélyítését, ez ugyanis a tudomány és a technika eredményeinek gyakorlati megvalósításában döntő a siker vagy a sikertelenség szempontjából. Több szervezetnél e tekintetben jól beváltak a minőség stábjai, melyek technikusokból és dolgozókból tevődnek össze. Rendkívüli fontosságot tulajdonítunk az elkövetkezendő időkben a ,,jó minőség köreinek.“ Ezeket kísérletképpen hét kiválasztott szervezetben vizsgáljuk, egyelőre azonban még csak a kezdet-kezdeténél tartunk. A jó minőség körei létesítésének alapvető célja, hogy formalitásoktól mentesen közvetlenül bekapcsoljuk a dolgozókat a tervezés, az irányítás, a megvalósítás és a munka elvégzése ellenőrzésének folyamatába. Ugyanakkor a minőség önellenőrzésének formalitásoktól mentes szerveivé válnak. Az első eredmények azt mutatják, hogy a „jó minőség körei“ hasznosnak bizonyultak, például a lévai (Levice) Levitexben, ahol a fonórészlegben ez a módszer hozzájárult a minőség javításához, s ezt a standard növelésének 1,2 százalékos emelkedése mutatja. Szükséges azonban a kezdeményezés és az áru, valamint mindenfajta munka minőségének javításáért folytatott küzdelemnek teljes támogatást biztosítani a párt, a szakszervezet és az ifjúsági és a gazdasági szervek részéről. A társadalom fejlődésének jelenlegi szakaszában mindenekelőtt a tudományos-műszaki fejlesztés szociális emberi és szociális aspektusai lépnek előtérbe. Ezért nemcsak a termelés hatékonyságát és az eredményeket kell tekintetbe venni, hanem főleg azt, miként javulnak a munkafeltételek, hogyan csökken vagy növekszik a fárasztó, az egészségre ártalmas .munka aránya, milyen a munkabiztonság, a tudományos-műszaki fejlesztés, milyen hatással van a környezetre és az életkörülményekre. Ezek a kérdések bennünket, mint szakszervezeti tagokat rendkívüli módon érdekelnek. Sok munkahelyen a munkafeltételek áldatlan állapota továbbra is fennáll. A munkaképtelenség, a balesetek és egyéb kockázati tényezők negatív hatással vannak nemcsak a munkásokra, hanem a gazdasági eredményekre és a lakosság egészségi állapotára is. Munkaképtelenség miatt naponta 100 ezer dolgozó marad ki a munkából az SZSZK-ban. Egy év alatt számunkra ez 10 milliárd korona veszteséget jelent. E téren fokozottabban kell befolyásolni a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeit és a termelésben nem szabad bevezetni olyan gépeket, amelyek ugyan növelik a munka termelékenységét, ugyanakkor azonban nem csökken a zajártalom, a légszennyezés és más kockázati tényező. Figyelmeztető tény, hogy az utóbbi három évben az ilyen munkahelyeken dolgozók száma csaknem 7 ezerrel növekedett. Nem egyezhetünk bele továbbra is abba, hogy az ilyen gépek üzemeltetéséhez és vásárlásához - gyakran még külföldről is - a higéni- ai és más szervek mentesítést adnak. Csak az 1985-ös évtől az SZSZK-ban 262-őt adtak ki. Azért beszélek ezekről a problémákról, mivel nincs kellő mértékben méltányolva gazdasági és társadalmi-politikai következményük, s erre az emberek joggal figyelmeztetnek, önkritikusan meg kell vallani, hogy szakszervezeti szerveink hibája is, amelyek nem kielégítően élnek jogaikkal, hogy ezt megelőzzék. Ragaszkodnunk kell ahhoz is, hogy vegyék tekintetbe a feltételeket, amelyek közepette a tudomány és technika eredményei nem fosztják meg a dolgozókat munkalehetőségüktől, hanem megszabadítják őket a fárasztó, egyhangú fizikai munkától és hozzájárulnak szabadidejük növeléséhez. Ezeknek a kérdéseknek nagyobb figyelmet kell szentelniük a tudományos-kutatóintézetek és más munkahelyek dolgozóinak, s mindazoknak, akik az új technika bölcsőjénél állnak. Javasoljuk, hogy a balesetekből származó veszteségeket ne az egész társadalom, hanem a konkrét üzem viselje. Ezzel szemben ajánljuk, hogy az SZSZK kormánya központi fejlesztési alapból finanszírozza egyebek közt az olyan munkahelyi ártalmaknak az eltávolítását, mint amilyenek a hegesztőműhelyek, a magas nyomású öntödék, kovácsoló, öntő- és formáló műhelyek és hasonló. E téren sürgősen össze kell állítani a mechanizálás, automatizálás programját, és megvalósításukra a központi szervek forrásából kell biztosítani eszközöket. Szlovákia gazdaságának teljesítőképessége és lakossága életszínvonalának növekedése jelentős mértékben függ a kohászattól, a gépipartól és az elektrotechnikai ipartól. Elsődleges érdekünk tehát ezeknek az ágazatoknak sokoldalú fejlesztése. A népgazdaság fejlesztésének igényeivel összefüggésben szükséges kidolgozni az egyes ágazatok fejlesztésének koncepcióját. Egyidejűleg az SZSZK és a szövetségi központi szervek együttműködésével a szövetségi szinten irányított vállalatoknál tökéletesíteni kellene az irányítás, az ellenőrzés rendszerét. Az SZSZK szerveinek nagyobb részvételével be kell biztosítani a tudományos-műszaki bázist, hogy közösen, rugalmasabban oldhassák meg a fejlesztés tárgyi és szervezési problémáit, amelyek ezeknek a vállalatoknak dolgozóit terhelik. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom nevében arra kérem a kohászat, a gépipar, az elektrotechnika szövetségi minisztériumát és a további illetékes szerveket, hogy sürgősen oldják meg az üzemi étkeztetés berendezései gyártásának műszaki problémáit. Állandóan bírált, súlyos probléma továbbra is a dolgozók munkába szállítására szolgáló autóbuszok nem megfelelő száma. Meg kell oldani a belső piac áruellátásának problémáját is. Köszönetünket fejezzük ki a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom tagságának és vezető szerveinek azért a készségért, amellyel megvalósítják mindazt, ami új és haladó, mindabból, amit ma a jelenlegi tudományos-műszaki forradalom eredményez. A CSKP és az FSZM évzáró taggyűléseinek és konferenciáinak időszakába lépünk. Ezeken olyan problémákat akarunk megoldani, amelyek nehezítik dolgozóink életét. Ezt szolgálja majd az FSZM kommunistáinak aktivitása, szerveinek és szervezeteinek, valamint egész tagságának munkája. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egész történelme folyamán forradalmi harcot vívott a sokoldalú haladásért. A jelenlegi időszakban is támogatója az átalakításnak, és küzd a tudományos-műszaki forradalom és napjaink forradalmi feladatainak megvalósításáért. ÚJ SZÚ 6 1989. VI. 27
