Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-27 / 149. szám, kedd

A CSKP KB 14. ülésének vitája A gazdasági mechanizmus átalakítása jelentős mértékben érint bennünket, az adamovi Adást kon­szernvállalat dolgozókollektíváját is, hiszen 1989. július 1-tól önálló állami vállalattá válunk. Tudatosít­juk, hogy ez nem lesz egyszerű folyamat, hiszen ahhoz, hogy az önfinanszírozás feltételei között sikeresen működjön vállalatunk, részünkről sokkal nagyobb igyekezetre és aktivitásra lesz szükség. Vállalatunk nyomdagépeket és -berendezéseket gyárt, amelyek túlnyomó többségét, mintegy 90 százalékát már hosszú ideje fejlett kapitalista pia­cokra exportáljuk kedvező, 1,62-os külkereskedelmi árszorzóval. Ezáltal a külkereskedelemben való ré­szesedésünk aránya kedvező, akárcsak vállalatunk gazdasági eredményei. Azt lehet mondani, hogy termékeink iránt az elmúlt, de a jelenlegi időszakban is viszonylag nagy az érdeklődés, amelyet azonban az adott körülmények között mennyiségileg és a műszaki paraméterek, illetve a használati tulaj­donságok szempontjából képtelenek voltunk kielé­gíteni. E lemaradásnak - ha összehasonlítjuk ter­mékeinket a nemzetközi konkurenciájáéval - több oka van. Az egyik az, hogy az egész technikai fejlesztés területén kifejtett munkánk nem koncepciózus. Kezdve a technológiai bázis gyártórészlege termé­keinek kivitelétől - beleértve a termelés műszaki előkészítését egészen a rendszerjellegű munka- szervezésig. Nem utolsósorban ilyen probléma pél­dául némely szakmában a dolgozók ösztönzése, munkájuk anyagi és erkölcsi elismerése. Szerintem bizonyos hiányosságokat azzal idéztünk elő, hogy a szociális program megvalósításához és fejlesz­téséhez nem teremtettük meg a szükséges feltétele­ket. Az emberek bizalma fokozatosan csökkent, a direktív irányítás által a tervfeladatok nem lettek reálisak, teljesítésükhöz ugyanis nem alakítottuk ki céltudatosan a szükséges feltételeket. Fokozato­san, de állandóan növekedett a fluktuáció, romlott a dolgozók szakképzettségi struktúrája és a legkü­lönbözőbb módon - elsősorban a külföldi dolgozók és a nyugdíjasok bevonásával - egészítettük ki kapacitásainkat. Ezzel a helyzettel elsősorban mi, kommunisták nem lehetünk elégedettek. Sem most, sem a jövő­ben. Az új gazdasági vezetőktől alapvető változáso­kat várunk az intenzifikálás során, hogy teljes egé­szében biztosítsák a társadalmi igényeket, a vállalat fejlődését, és az önfinanszírozás feltételei között teremtsék meg dolgozóinak anyagi biztonságához a megfelelő gazdasági hátteret. A 2000-ig szóló koncepció a sikert mindenekelőtt a műszaki fejlesztés termelési folyamatba való érvé­Mínt központi bizottságunk ülésének alapanya­gából kiderül, a Desta állami vállalat a harmadik helyet foglalja el azon gép-, kohó- és elektrotechni­kai ipari vállalatok között, amelyek gépi termelőesz­közeinek több mint 62 százaléka leíródott. Ponto­sabban a Desta, a topoícanyi Elektropalko és az Unicovi Gépgyár termelőeszközeinek teljes érték­csökkenése eléri a 73 százalékot, ami, tekintettel a Desta exportfeladataira, véleményem szerint tart­hatatlan, és nem tisztességes helyzet. Nem csupán az állóeszközök értékcsökkenésének leírásáról van szó, hanem a termelő- és tudományos-kutató bázis nem kielégítő állapotáról, mind kapacitásuk, mind felszereltségük tekintetében. Vállalatunk pártbizottsága - tudatosítva, hogy a tudományos-műszaki fejlesztéshez megfelelő fel­tételeket kell teremteni, s az exportfeladatoknak eleget tenni - ez év márciusi ülésén bírálóan érté­kelte a jelenlegi helyzetet. Megállapította, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés vállalatunkban nem hoz tartósan pozitív eredményeket. Annak ellenére sem, hogy 1986-ban egyebek közt öt új, világszínvonalat elérő targoncatípus gyártását kezd­tük meg. 1990-re új 1,6-3,5 tonna teherbírású, az eddigieknél jobb minőségű és megbízhatóbb üze­melésű targoncák gyártását készítjük elő. Terméke­ink választékának bővítését, műszaki színvonalának és minőségének fejlesztését azonban hátráltatja a nem kielégítően fejlett pótalkatrészbázis. Főleg a hidraulikus motorokra és különböző technikai alkatrészekre gondolok. Vállalatunknál tíz robotizált technológiai munkahely működik, továbbra is várat magára az A 07-es állami célprogram megvalósítá­sa, a domazlicei üzemben végzett hegesztési mun­kák robotizálása, amelyet a bratislavai Hegesztési Kutatóintézetnek kell megoldania. Az APR 20-as robotokkal felszerelt hegesztőrészleg nem érte el a tervezett műszaki paramétereket. A megoldáshoz a szakemberek szerint nem szocialista országokból importált berendezésekre lenne szükség. A javasolt megoldáshoz szükséges anyagi fedezetet egy sor ágazati szintű tárgyalás ellenére sem sikerült előteremteni A következmé­nyek most negatívan befolyásolják mind gazdasági eredményeinket, mind dolgozóink tudatát. Ez a helyzet nem közömbös pártszervezetünk számá­ra, ezért igényelni fogjuk, hogy az illetékes szervek hatékony lépéseket tegyenek ügyünk megoldása érdekében. A párttagokkal való beszélgetéseket - mint az sem ecseteli jobban, mint az a tény, hogy járásink­ban 16,5 százalékra teljesítjük a párttagság számá­nak bővítésére vonatkozó feladatot, s a tagjelöltek­nek csupán 23 százaléka a munkás és a szövetke­zeti földműves. A falusi és városi pártszervezetekben a beszél­getések főleg a káderek évzáró taggyűlésekre való felkészítésére irányultak. Bírálat érte a felsőbb párt­szerveket is, hogy nem szolgálnak megfelelő tájé­koztatással, többen kifogásolják, hogy lassú az átalakítás üteme, s hogy a nemzeti bizottságok nem intézik kellő aktivitással az állampolgárok ügyeit. A beszélgetések minden alapszervezetben komoly hiányosságokra derítettek fényt: a párttagok nagy többsége lakóhelyén alig érdeklődik a pártmunka iránt. Hiányosságok tapasztalhatók továbbá a párt­tagok nyilvános megnyilatkozásaiban is. Pozitív változást jelent viszont az, hogy a káder­munka szerepe már nem másodlagos. A szerveze­tek tudatosítják, hogy eredményeik közvetlen hatás­sal vannak társadalmunk átalakítására. A beszélge­tésekből azonban az is nyilvánvalóvá vált, ho^y a párttagok egész sora nem akar pártfunkciót vállalni, és a pártfunkcióba való megválasztását nem tartja képzettsége elismerésének Ennek oka elsősorban némely párttag kényelmessége. Ugyanis könnyebb bírálni a hiányosságokat, észrevenni azok okát mások, főleg a központi párt- és gazdasági szervek munkájában, mint felelősséget vállalni kiküszöbölé­sükért. A párttagok szívesebben vállalnak kötele­zettséget vezetőként a társadalmi szervezetekben, mint a CSKP üzemi szervezeteinek bizottságaiban. A domazlicei járási pártbizottság differenciáltan kö­zelíti meg ezt a kérdést. Bizonyos esetekben szük­ség lenne egy-egy kiválasztott, munkahelyének pártszervezetében nyilvántartott párttagot a lakóhe­lyén működő szervezetbe irányítani, azzal a feladat­tal, hogy ott vegye ki részét a pártmunkából. ÚJ SÍ 4 1989. VI. MIROSLAV HUSCAVA, a CSKP KB tagja, az Ostrava-karvinái Bányák elövájára JAROSLAV TESAR, a CSKP KB tagja, az Adamovi Gépgyár munkása A párt központi bizottsága elnökségének jelenté­sében, amelyet Jakes elvtárs terjesztett elő, hang­súlyozott szerepet kapott a dolgozók kezdeményező hozzáállásának szükségessége. Ez a szocializmus sikeres építésének és az életünk minden területén zajló átalakítás feladatai megvalósításának egyik alapvető feltétele. Az Ostrava-Karvinái Bányakon- szern dolgozói - akárcsak a múltban, jelenleg is - a kezdeményezésen, a szocialista verseny fej­lesztésén, a csúcsjavítások és a szocialista mun­kabrigádok mozgalmán keresztül érvényesítik az irányításból vállalt konkrét részesedésük és a terv- feladatok teljesítésének legcélszerűbb és ieghaté- konyabb formáját. E téren gazdag tapasztalatokkal rendelkezünk, többéves hagyománya van nálunk, s kiválóak az eredményeink is. Egyes számú üzemünk, a petrval- di Julius Fuőík Bánya szocialista munkabrigádjai a XVIII. kongresszus tiszteletére új munkakezdemé­nyezéssel álltak elő. A brigádok körében született, közösen készítették elő, következetesen megtár­gyalták a munkaértekezleteken. Ezután adták át a CSKP Észak-morvaországi kerületi bizottságá­nak. A kötelezettségvállalás 18 szocialista munka­brigád konkrét vállalásait tartalmazza, ezt mindegyik brigád a kongresszus tiszteletére teljesíti majd. Érintik a termelés, a gazdálkodás kérdéseit, a tudo­mány és technikai ismereteinek alkalmazását, s az egyes kollektívák környezetvédelmi és társadalom- politikai tevékenységét. Kötelességvállalást tettek - a már hagyományosan ebbe bekapcsolódó vájár­személyzet mellett - a szállítás, a víllanykarbantar- tás, a felszíni műhelyek és más munkahelyek kollek­tívái. Felajánlásukból kitűnik: 208 tíznapos ciklusban úttörőtempóban kívánnak dolgozni, és ez alatt 39 csúcseredményt érnek el. A szocialista munka­brigádok több mint 50 újítási javaslatot nyújtanak be, minden kollektívában bevezették a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást, vagy az év második felében kerítenek erre sort. Vállalásuk környezetvédelmi részében fakiültetésre, 500 liter motorolaj megtakarítására, a fáradt olaj begyűjtésé­re és százezres tételekben anyagfelújításra tettek felajánlást. A felújított anyagokat a bányaüzemelte­tésben újra fel akarják használni. Szívesen ki­emelnék még egy tényt a vállalásukból. A brigádok soraikból legjobb 14 dolgozójukat a kommunista párt tagjelöltjeinek akarják javasolni. Ez is új vonás, megfelel a központi bizottság 9. ülése határoza­tainak. Konszernünkben a munkakezdeményezés és fejlesztése folytatódik. Ezután is rátereljük dolgozó­ink figyelmét a társadalom további fejlesztésére, az átalakítás megvalósítására. ANTONÍN NOVY, a CSKP KB tagja, a domazlicei Desta vállalat szerszámkészítője nyesítésére alapozza - a külső és belső források kihasználásával -, továbbá az alkotó munkára, annak mielőbbi hasznosítására, közvetlenül a ter­melésben. A 9. ötéves tervidőszakban a termékgyártást több mint 55 százalékkal kell növelnünk, ami annyit jelent, hogy jócskán meg kell kétszereznünk a nyomdagépgyártás volumenét. E cél eléréséért a jelenlegi feltételek között, és tekintettel a világmé­retekben gyorsan növekvő konkurenciára, időt kell nyernünk. Termékeink gépészeti szempontból elérik a világszínvonalat. Viszont az elektronika terén elmaradnak tőle mind az alap és kiegészítőberende­zések, mind a vezérlőrendszerek. Ezért van rá szükség, hogy bizonyos alkatrészeket célszerűen és kellő hatékonysággal vásároljunk. A szövetségi minisztérium megértő volt velünk szemben, és a de- vizanormatívummal megteremtette a feltételeket a technikai fejlesztéshez, a nem beruházásos szük­ségletek megvásárlásához, a gépek műszaki szín­vonalának emeléséhez, teljesítményük és megbíz­hatóságuk növeléséhez. Bonyolultabb viszont a helyzet a termelő gépek korszerűsítését és a nyomdagépek gyártásának, teljesítményének növelését és minőségének javítá­sát biztosító káderek stabilizálását illetően. A 8. ötéves terv feladatait az intenzifikációs tényezők megtartásával mennyiségi és minőségi szempont­ból sem fogjuk teljesíteni, és ez céljaink elérésében komoly problémát jelent. Ez ideig az 1989-es kivite­lezési tervünk sincs teljes egészében megoldva. Az elkészített koncepció szerint vállalatunk az önfinan­szírozás feltételei között képes gondoskodni saját fejlesztéséről,, de külföldi megrendelőink növekvő igényeinek azonnali kielégítéséhez még a 8. ötéves tervidőszakban szüksége van egyszeri anyagi tá­mogatásra termelési-technológiai bázisunk korsze­rűsítéséhez. Ezért nagyra értékelnénk felettes szer­veink aktív hozzáállását, hogy velünk együtt keres­nék e társadalmi szempontból fontos ágazat fejlesz­téséhez, az igényes piacokon való érvényesülésé­hez vezető kiutat. Arra gondolok, hogy ezen ágaza­tot gépiparunk exportot növelő programjába kellene sorolni. Véleményünk szerint a felettes szervek által javasolt koncepció megfelelő hatékonyságot szava­tol, hiszen a beruházási költségek négy éven belül megtérülnek. A vállalat koncepciójából, amelyben a nyomdagépek gyártása dominál, kitűnik, hogy a technikai fejlesztés elsődleges szerepet kap jövő­beni munkánkban. Feltételezem, hogy felettes szer­veinkkel együttműködve sikerül megoldani az emlí­tett problémákat. Mégpedig úgy, hogy dolgozókol­lektívánk minden tőle telhetőt megtesz a feladatok és a koncepció valóra váltásáért. évzáró gyűlések előkészületi részét - rendkívül fontosnak tartom. Járási pártszervezetünkben, Do- mazlicében is tudatosítjuk, hogy a tagság aktivitása nem felel meg az előttünk álló feladatok sürgőssé­gének. A beszélgetések azonban nagyon nyíltak voltak. Leggyakrabban a termelőszervezeteket és munkájuk szervezését, irányítását érték bírálatok, mert a termelés továbbra sem folyamatos, és nem javulnak a megrendelői-szállítói kapcsolatok. Szün­telenül sokan kifogásolják az új technika alkalmazá­sának lassú, műszakilag és szervezésiig kellően elő nem készített folyamatát, adminisztratív huza­vonát. Az említett helyzet miatt - mint e beszélgetések­ből kitűnik - a munkásokat, pártunk tagjait kemé­nyen bírálják társaik. Főleg a fiatal munkások válnak passzívvá és bizalmatlanná az átalakítás iránt. A termelési-gazdasági egységek szervezési struk­túrájának eddigi változásai, amelyek inkább csak e szervezetek nevének megmásításához vezettek, - a beszélgetések során olyan nézetek elterjedését eredményezték, hogy az átalakítás csak papíron valósul meg. Ismételten bírálat tárgya a hazai piac helyzete, amelyet rosszabbnak ítélnek meg, mint 1988-ban volt. A párt tagjait nem érdeklik a deviza- tartalékok kiutalásáról szóló és hasonló tájékoztatá­sok. A lényeg az, mi van a boltokban, ahol viszont nem javui a helyzet. E beszélgetéseken a kommunisták rámutatnak némely jó szociális intézkedés hiányosságára is. Például a fiatal építkezők további anyagi támogatá­sáról szóló kormányhatározat nyomán jelentősen megnövekedett a családiház-építés iránti érdeklő­dés. Ám mihaszna, ha továbbra is építőanyag-hiány van. Az ilyen példák negatívan befolyásolják a fiata­lok véleményét, és eltántorítják őket attól az elhatá­rozásuktól, hogy belépjenek a pártba. A helyzetet mi RUDOLF HRONEC, a CSKP KB póttagja, a Zilinai Számítástechnikai Kutatóintézet igazgatója A népgazdaság intenzifikálásában döntő fontos­ságú feladatot jelent a tudomány és a technika eredményei gyakorlatban való alkalmazásának meggyorsítása. Az egyes ágazatok fejlesztése sok­ban függ a termelés technológiai és műszaki színvo­nala fejlesztésének, valamint a munka termelékeny­ségének növelésétől, amit mindenekelőtt a műszaki fejlesztésnek kell biztosítania. Már történtek lépések az egyes problémák ren­dezését illetően. Például megtörtént a közvetlen kapcsolatok mechanizmusa alapjainak lerakása, amit a szövetségi pénzügyminisztériumnak az illeté­kes szovjet, illetve bolgár szervekkel a konvertibilis valutáról kötött szerződése is alátámaszt. Ugyan­akkor továbbra is rendezni kell, legalábbis minimális mértékben, az elkerülhetetlenül fontos külkereske­delmi tevékenységhez szükséges engedélyek meg­adását, amelyek lehetővé teszik a pótalkatrészek, a prototípusok építéséhez szolgáló berendezések, valamint a fejlesztés és kutatás eredményeinek cseréjét. Továbbra sem szűnnek a problémák a köz­vetlen kapcsolatokat illetően a kutatás és fejlesztés, valamint azok eredményeinek a termelésben való realizálása körül. A szövetségi árhivatainak a kutatási-fejlesztési munkák megegyezés alapján történő finanszírozá­sáról szóló határozata ugyan pozitív jelenség, de a koordinációs munkahely és a központi koordiná­ciós szervek közötti egyezmény feltételeinek -, amelyet az állami, tudományos-műszaki és beruhá­zásfejlesztési bizottság megkövetel -, nehéz eleget tenni. A kutatónak és a realizátornak a szerződés­ben köteleznie kell magát, hogy az egyezmény átadásának napjáig a megvalósítás érdekében a nem szocialista államokból való behozatalhoz megfelelő devizakerettel, vagyis a teljes szükséglet 70 százalékával és a megvalósítás biztosításához szükséges beruházási eszközökkel rendelkezik. Ugyanakkor ez a fedezet az új feladatok besorolása szempontjából az állami tervhez kötődik, de részben a 9. ötéves tervhez is, amely utóbbi még nem lett kidolgozva. Tehát itt némi ellentmondás tapasztal­ható. Az említett határozatot többé-kevésbé kísér­letnek tekinthetjük, mert csupán a tudomány és technika fejlesztését célzó kisebb feladatok - félmil­lió korona értékű beruházási keret - esetében működik reálisan. Javasoljuk, hogy a közös megál­lapodással történő árképzés a módosító szabályo­zók nélkül terjedjen ki a tudomány és technika fejlesztésének valamennyi területére, beleértve az állami feladatokat is. Csak így teremthetjük meg a tudományos-műszaki fejlesztés területén az önel­számolás érvényesítéséhez és dinamikus fejleszté­séhez szükséges reális feltételeket. A csehszlovák elektrotechnikai termékek ver­senyképességének elérése érdekében az ágazat kapacitását a pőtalkatrész-bázis fejlesztésére kell összpontosítani. Főleg az integrált áramkörök vala­mennyi területén. Az elektronizálás, a számítástech­nika fejlesztése elkerülhetetlen a népgazdaság to­vábbi fejlesztésének biztosításához, bár a beruhá­zást illetően igényes, de a fejlett országokhoz való felzárkózásra irányuló törekvés és a lemaradás csökkentése érdekében a befektetés elkerülhetet­len. Lehetetlen, hogy mindenből behozatalra szorul­junk. Azonban az elektrotechnikában és a számítás- technikában a lemaradás kikényszeríti a behozatalt és a licencvásárlást, főleg a csúcstechnológiai be­rendezések esetében, amelyek lehetővé teszik a technológiai színvonal, valamint a termékek ter­melékenységének és minőségének jelentős növelé­sét. Anyagilag igényes beruházásról lévén szó, ezt csupán a vállalati alapból nehezen tudnánk fedezni. Ezért szükséges meggyorsítani a népgazdaság restrukturalizáciős koncepciójának kidolgozását az­zal a céllal, hogy a mikroelektronika és az informáci­ós rendszer további komponensei részére beruhá­zási eszközök szabaduljanak fel. Továbbra is prob­lémák vannak a kutatás, fejlesztés és realizálás területén, főleg a gyártás felfutását, a kompletizáci- ós részek és mérőeszkezök szállítását illetően. Nem gyorsult termékek kötelező értékelése, lassúnak tűnnek és kevésbé egyszerűsödtek az állami felada­tok megoldását segítő mérőműszerek és alkatré­szek behozatala körüli procedúrák, A KGST-tagországokkal való együttműködés el­kerülhetetlen. Enélkül szinte lehetetlen a csúcsszin­tet elérő berendezések kifejlesztése. Az együttmű­ködés főleg a pótalkatrész-bázis területén szüksé­ges, amely rendkívülien beruházásigényes. A nem­zetközi kapcsolatok tökéletesítése a termelés folya­matában ugyancsak nélkülözhetetlen, főleg a sza­kosítás és a kooperációs termelés lehetőségeinek szélesítése szakaszán. Ha elektronizálni kívánjuk a népgazdaságot, a tudományos-műszaki haladást biztosító munka­helyek és termövállalatok támogatására meg keil találnunk a fejlesztési alap megteremtéséhez a megfelelő módszereket és kölcsönöket biztosítani a fejlesztéshez. Az első tapasztalatok igazolják, hogy a termelővállalatok olyan beruházást igénylő berendezésekre használják fel az eszközeiket, amelyek gyakran alacsony színvonalúak, ugyanak­kor ezekből az eszközökből vajmi kevés jut a tudo­mány és technika fejlesztését célzó feladatok meg­oldására. Ez szűk látókörű politika és negatív hatás­sal lehet a kutatási-fejlesztési bázis tevékenységé­re, problémákat szülhet a kutatóintézetek önfinan­szírozásában, s főleg ellenhatással lehet a tudomá­nyos-műszaki haladás meggyorsítására és a pers- pektív termelési program előkészítésére. Az átutalá­si kötelességek differenciálása nélkül a termelővál­lalatoknak nincs sok lehetőségük. Szükséges, hogy az iparban a kapacitások jelentős része a tudomány és technika fejlesztését célzó állami feladatok meg­oldása érdekében kötve legyen a kutatási-fejlesztési bázishoz, mely nélkül a népgazdaság fejesztését nehezen biztosíthatjuk. Ugyanakkor, a feladatoknak az állami tervbe való besorolása is több rugalmas­ságot követel. Példaként említhetem az Egységes Számítástechnikai Rendszerek új állami feladatot, amely biztosítja népgazdaságunk elektronizálásá­nak szükségleteit és a tudományos-műszaki hala­dás 2000-ig terjedő komplex programjából eredően a KGST-tagországokra háruló nemzetközi kötele­zettségeket. A nyitótárgyalásra az elmúlt év szep­temberében került sor ez ügyben. A tárgyaláson javaslat hangzott el a feladatnak az állami tervbe való'beiktatásár a -1989 márciusától. Ez eddig nem történt meg. A tudományos-műszaki haladás területén az in­tenzifikálás ellen ható tényező az, hogy az önelszá­moló egységként dolgozó kutatóintézetekben is óra­bér és valós ráfordítás alapján értékelik a teljesítmé­nyeket. Ez a gazdasági bázis azonban nem serkenti sem az alapanyagtakarékosságot, sem pedig a megoldások idejének rövidítését. Ezért elkerülhe­tetlen a kutatási-fejlesztési tevékenység olyan gaz­dasági alapra való helyezése, amely lehetővé teszi az anyagi érdekeltség érvényesítését. Ésszerűnek tartom, hogy a kutatási-fejlesztési szervezetek ese­tében csökkentsék a szociális biztosításra való átu­talást a kifizetett bérről. Én is a kutatási jellegű tudomány és technika feladatainak finanszírozását szolgáló központi alap létrehozása mellett vagyok. Ebből fedezni lehetne azokat a feladatokat, amelyek a termelő vagy gyártó részére nem hoznak semmi­lyen gazdasági hasznot, mert az ilyen befektetés kockázatos. A termelőknek, gyártóknak nincs érde­kükben ilyen vállalkozásokat fedezni. Ugyanakkor kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be népgazda­ságunk fejlesztésében.

Next

/
Thumbnails
Contents