Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-24 / 147. szám, szombat

A CSKP KB 14. ülésének vitája LUDMILA MUZIKAROVA, a CSKP KB tagja, az Opavai Ostroj számjegyvezérlésű szerszámgépeinek programozója A gépipar fejlesztési feladatainak teljesítését be­folyásolja a tudományos ismeretek gyakorlati fel- használása, amellyel a CSKP KB 10. ülése is foglalkozott 1984 áprilisában. Az ülésen elfogadott határozat ösztönzést adott a további fejlődéshez, például a robotizálás területén, és mindez megmu­tatkozott az Ostroj állami vállalat tudományos-fej­lesztési politikájának kialakításában is. A progresszív gépek és berendezések gyártása vállalatunknál azzal is biztosított, hogy növeltük a termelés hatékonyságát, modernizáltuk a techno­lógiát, ipari robotokat és manipulátorokat alkalma­zunk. Tapasztalatból mondom, van elég ismeretünk arra, hogy megoldjuk a számjegyvezérlésű technika alkalmazásának problémáit. A tudomány-termelés -felhasználás láncolatban az egyik fokozatot éppen az automatizált technológiai munkahelyek kiépítése jelenti, amelyhez mi 1983-ban fogtunk hozzá, még­pedig a szerszámgépeken való megmunkálás köz­tes operációinak automatizálásával. Sikeresen kiépítettünk négy automatizált munka­helyet ipari robotokkal és hármat manipulátorokkal. 1987-től három, az osztrák IGM cégtől származó robotosított munkahely is működik nálunk a bányá­szati szállítószalagok hegesztésére. Ennek beveze­tése során, az első rövid műszaki felvilágosításokat tartalmazó szakasz után hosszú, kétéves keres­kedelmi folyamat indult meg a külkereskedelmi vál­lalaton keresztül, amely nézetem szerint nem felelt meg a tudományos-műszaki fejlődés eredményei gyors gyakorlati alkalmazása követelményeinek, fő­leg akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy utána a beszerelés és a gyártás megindítása csak három hónapig tartott. Attól tartok, hogy a robotizált munka­helyek alkalmazásának feltételeit negatívan befo­lyásolják az adminisztratív és jogi előírások és lehetetlenné teszik a modern technika és technoló­gia gyors és rugalmas alkalmazását a termelésben. Ennek ellenére a munkások és technikusok kol­lektívájának rövid idő alatt sikerült megoldania a technológiai és szervezési problémákat, és az említett munkahelyet szervesen beépíteni a gyár­tásba, ami végül is öt szakképzett hegesztő munká­jának megtakarítását is jelenti. Egyetlen hátránya ennek a munkahelynek, hogy a szervizszolgáltatá­sokat és a pótalkatrészeket devizában kell fizetni. A fent említett pozitív tapasztalatok erős ellentét­ben vannak azokkal, amelyeket három PR 32 E jel­zésű robottal felszerelt munkahely üzembehelyezé­se során szereztünk. Hogy az alkalmazás sikeres legyen, az előző tapasztalatok alapján a munkások és technikusok kollektíváját még a próbaüzemelte­tés előtt betanítottuk a berendezés kezelésére. Az alkalmazás során azonban megmutatkoztak e ro­bottípus konstrukciós hibái, főleg a vezérlőberende­zés és az elektronikus alkatrészek megbízhatatlan­sága és az alkalmazott hegesztőberendezés hiá­nyosságai, amelyek miatt ez a robotosított munka­hely nem felel meg teljes mértékben azoknak a kö­vetelményeknek, amelyet az automatizált termelési ciklus megkíván. Ezért a munkakollektíva kezdeményezésére a berendezésen különböző módosításokat kellett végrehajtani. Még ennek ellenére is az üzemelési próbák alatt gyakran meghibásodott és kis megbíz­hatóságot mutatott ez a robotosított munkahely és rugalmatlan volt a szervizszolgáltatások biztosítása is. Ezek a tények kedvezőtlenül befolyásolják a munkásoknak és műszakiaknak a robotizáláshoz való viszonyát, pedig ennek megvalósításánál a dol­gozók kezdeményezőkészsége nem helyettesíthető semmivei, s így a bizalmat nem ingathatjuk meg. Állami vállalatunkban ez a probléma annál súlyo­sabb, hogy még egy év van hátra annak a moderni­zálási akciónak a befejezéséig, amely után széles körében kihasználjuk az automatizált és robotosított gépipari technológiát a sebességváltószekrények és a hidraulikus állványok gyártásában. FRANTISEK POUKAR, a CSKP KB póttagja, a temelíni erőmű igazgatója Sürgető igény, hogy csökkentsük a népgazdaság energiaigényességét. Ennek ellenére úgy néz ki a helyzet, hogy a teljes energiafogyasztás stagnálá­sa mellett a felhasználás az elektromos energia fogyasztásának irányába fog eltolódni. Valamennyi fejlett gazdaság ebbe az irányba fejlődik. A tudomá- nyos-műszaki haladásnak kell az energetikai ipar fejlődésének legfontosabb elemévé válnia, mégpe­dig a villanyeróművek termelési berendezése és technológiája, valamint az irányítás eszközeinek - a gazdaságiakat is beleértve - szempontjából egyaránt. A klasszikus energetikában a tudomá­nyos-műszaki fejlesztést a kéntelenítésre, a fluidos égetésre és a barnaszén osztályozására összponto­sították. Sajnos, nem születtek megfelelő eredmé­nyek, ezért elkerülhetetlen volt a külfölddel való együttműködés. Az energetikai ipar további fejlődésében az atom­energia nagyobb kihasználását jelölték meg fő irányvonalként. Itt a VVER típusú magasnyomású reaktorok használatára épülő, szovjet konstrukciók­ra és tervdokumentációkra alapoztunk. Fő tartozé­kait tekintve világszínvonalú technológiáról van szó, viszont a nélkülözhetetlen segédrendszerek, vala­mint az automatizációs technika alacsonyabb szín­vonala oda vezetett, hogy a világszínvonalhoz ké­pest a mi atomerőműveink meglehetősen nagyok. Építésükhöz több betonra, fémkonstrukcióra van szükség, tehát az egyre szigorúbb biztonsági köve­telmények megtartásával együtt fölöttébb költségi­gényes beruházások. Tekintve, hogy a világban és nálunk is felvetett fenntartások, kifogások és viták ellenére az atomenergia kihasználása jelenti az egyetlen reális lehetőséget arra, hogy a jövőben ökológiai szempontból „tiszta" energiát nyerjünk, a mochovcei és temelíni atomerőmüvek befejezése után az újabb erőművek részére olyan konstrukció­kat és terveket kell biztosítanunk, amelyek maximá­lis üzembiztonság mellett lényegesen kisebb beru­házási költséget igényelnek. Egyidejűleg azt is meg kell oldanunk, hogy az atomerőművek villamos energián kívül hőt is termel­jenek. Ennek ökológiai és gazdasági vonatkozásai egyaránt vannak, hisz valamennyi égetési folyamat szennyezi a környezetet, az erőművek hatékonysá­ga pedig ilymódon akár 10 százalékkal is növelhető. Ezek az elképzelések persze csak azokra az erő­művekre vonatkoznak, amelyek a 90-es években lesznek felépítve és 2000 után kerülnek átadásra. Energetikai iparunk már a 80-as években átállt az energiaforrások atomerőművek építésével törté­nő megteremtésére. Jaslovské Bohunicében és Du- kovanyban sikeresen felépítettük a 440 MW teljesít­ményű, VVER típusú reaktorok négy-négy blokkját. Ezzel véleményem szerint népgazdaságunkban át­meneti jelleggel túlkínálat jelentkezett elektromos energiából. De az ilyesminek általános jelenséggé kellene válni az egész népgazdaságban. Ugyanak­kor az utóbbi tíz évben nem változott figyelmet érdemlően az elektromos energia ára, holott a fűtőa­nyag, a javítások, valamint a beruházással kapcso­latos munkák ára jelentősen emelkedett. Ez oda vezetett, hogy gazdasági szempontból a vállalatok számára előnyösebb a nagyobb tüzelőanyag- és energiafogyasztás, mint a termelés energiaigényes­ségének csökkentését szolgáló technikai megoldá­sok kivitelezése. Ezt a társadalmi és vállalati érdekek közötti ellentétet a gazdasági mechanizmus komplex átala­kításának feltételei között feltétlenül fel kell számol­nunk. Olyan optimális megoldásokat kell keresni, amelyek a tüzelőanyag és az energia árának módo­sításával együtt takarékosságra kényszerítik a fel­használókat, s egyúttal az energetikai vállalatok számára lehetővé teszi a bővített újratermeléshez nélkülözhetetlen források megteremtését. A 02-es állami célprogram teljesítésével szerzett tapasztalatok arra utalnak, hogy a gazdasági kény­szer ösztönző hatásának érvényesítése nélkül nem biztosítható az energiafogyasztás csökkentése. Ál­lami vállalatunk, a Cseh Energetikai Vállalat készí­tett egy elemzést, amelyből kitűnik, hogy az ellenőr­zött termékek felénél időrendben nem csökkent a felhasznált energia mennyisége. A termékek túl­nyomó többségénél az energiaköltség nem haladta túl a termelési költségek 5 százalékát, tehát nem tölt be jelentősebb szerepet az önköltség szerkezeté­ben. Ebből következik, hogy alaptalan az aggoda­lom, hogy az elektromos energia árának esetleges módosítása inflációs hatást válthat ki. Az árak egyen­súlyi helyzetének nyomást kell gyakorolnia az elekt­romos energia felhasználásának mérsékelésére, mégpedig a termékek árának alakulására gyakorolt hatás nélkül. A Cseh Energetikai Vállalat komplex javaslatot bocsát vitára, amely az energetikai ipar egyenletes fejlődésével összefüggő alapvető problémák megol­dásának lehetőségeit taglalja az új gazdasági me­chanizmus feltételei között. Az alapvető cél, hogy kialakítsuk a népgazdaság és a lakosság elektro­mos energiával, hővel és földgázzal történő ellátá­sának fejlesztését irányító energetikai-ökológiai mo­dellt, amely biztosítja az állami tüzelőanyag-energe­tikai politika egységes irányításában érvényesülő szabályzók összhangját és optimális hatékonysá­gát. Azét a politikáét, amely az egyik oldalon a nép­gazdaságnak az ésszerű és energiatakarékos fej­lesztését, a másikon - az elfogadott nemzetközi megállapodásoknak megfelelően -- a környezet vé­delmével és alakításával kapcsolatos állami prog­ram megvalósítását szorgalmazza. A hazai tüzelőanyagok elektromos energia és hótermelési célokra történő felhasználásával kap­csolatos ökológiai értelmezés a klasszikus erőmű­vek üzemeltetésének fokozatos háttérbe szorításá­ból indul ki. Ezeknek az erőműveknek egy részét átalakítják kombinált áram- és hőtermelésre, s bizo­nyos konkrét intézkedéseket tesznek a környezet- szennyezés csökkentésére. Ilyen intézkedés példá­ul a szén speciális előkészítése, a fluidos égetés, az égési melléktermékek kéntelenítése stb. Az új hőforrások építésénél olyan gazdaságilag optimális megoldásokat kell választani, amelyeknek elfogadható az ökológiai kihatása, s lehetővé teszik a gázzal történő fűtés előnyeinek maximális kihasz­nálását. Az elektromos energia termelését az atom­energia kihasználására kell alapozni . Az atomenergia kihasználása az ökológiai hatás szempontjá­ból vitathatatlan előnyökkel bír, ezért ezt az irányza­tot kell a villamos-energetikai ipar fejlődésének legfőbb tényezőjeként kezelni, s ugyanakkor meg kell oldani az atomerőművek hulladékhójének elve­zetését és felhasználását. Bátorkodom kijelenteni, hogy ha a klasszikus erőművekben nem tudjuk a kormány által megjelölt határidőben megvalósítani a levegő tisztaságának javítását célzó intézkedéseket, és ha nem biztosítjuk a mochovcei és temelíni atomerőmű folyamatos építését, nincs reális lehetőségünk arra, hogy telje­sítsük a nemzetközi megállapodásokból eredő köte­lezettségeinket, vagyis hogy 1995-ig 30 százalékkal csökkentsük a széndioxid-kibocsátást. A temelíni atomerőműben az első 1000 MW-os blokkot 1992-ben, a további hármat az érvényes kormányhatározatnak megfelelő időpontban helye­zik üzembe. Ezek közül a blokkok közül, amelyek évente 6200 gigawattóra elektromos energiát ter­melnek - ez megfelel a poceradyi erőmű teljesítmé­nyének -, mindegyik évi 7,5 millió tonna barnaszén elégetését teszi feleslegessé, s ezzel még a leg­megbízhatóbb szűrőberendezések használatánál is előforduló 11 ezer tonna korom, 150 ezer tonna kén­dioxid és 18 ezer tonna nitrogén-oxid kibocsátását lehet meggátolni. Ebből is látható, hogy az atomerő­művekben termelt elektromos energia ökológiai szempontból tiszta energia, s hogy ez a gyártási program a legkonkrétabb lépés a környezetvédelmi program megvalósításában. Ezek után úgy tűnhet, hogy a temelíni atomerő­mű építésének nem szabadna akadályokba és problémákba ütköznie. Mégis vita tárgyát képezi, vajon felépítsék-e mind a négy tervezett blokkot. Kár volna ilyen huzavonákkal megszakítani az építkezés eddig kifogástalan ütemét. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az eddigiek közül ez az atomerőmű épül a leggyorsabban. Természetesen most sem va­gyunk szűkében a szállítói-megrendelői kapcsolatok szokásos problémáinak, de az állami vállalatok szintjén egyelőre sikerült megoldanunk őket, igaz, néha a központi szervek segítségével, amelyeknél többnyire megértésre és segítségre találunk. Meg­győződésünk, hogy a köztársaságnak szüksége lesz a Temelínben termelt villanyáramra, megpedig a kormány által meghatározott határidőkön belül. A temelíni atomerőmű a szénnel fűtött erőművek visszaszorításával hozzájárul a környezet védelmé­hez is, hisz üzembe helyezésével felszámolható egy sor füstölgő, a környezetet szennyező kémény Észak-Csehországban. Szükségesnek tartom meg­jegyezni, hogy szerintem az 1991-1993 közötti időszak kritikus lehet. Figyelmeztetni szeretnék a mochovcei építkezés késedelmével járó kockázat­ra, arra, hogy a meglévő hagyományos erőművek­ben rosszabb lesz a tüzelőanyag-felhasználás, az elhasználódás mértéke túlhaladja az optimális élet­tartamot, ami növelni fogja a javítások iránti igénye­ket. És van még egy kockázat, a Jaslovské Bohuni- ce-i erőmű V 1-es blokkjának elkerülhetetlen re­konstrukciója. Ez további indok arra nézve, miért kell időben felépíteni a temelíni erőművet. FRANTISEK KUBES, a CSKP KB tagja, a CKD Praha öntömunkása Mindenekelőtt munkatársaimmal együtt felte­szem a kérdést, mi áll az útjában annak, hogy a központi bizottság határozatait megvalósítsuk a mindennapi életben, miért hiányoznak a konkrét eredmények. Két évvel ezelőtt a központi bizottság 5. ülésén bíráltuk azt, hogy kevés az új technika a technológiai innovációhoz. Mi változott azóta? A műhelyekben igényesebb termékeket készítünk ugyanazokon a gépeken, amelyeken régebben dol­goztunk. A termelési folyamatban a gépek vezérlé­séhez nincs elég számítógép, a műszaki fejlesztés finanszírozásának újraelosztásos rendszere nem változott. Pedig ezzel kapcsolatban a párt központi bizottsága konkrét határozatot hozott és feladatokat adott a kormányoknak és a minisztériumoknak. Az eimúlt időszak alatt a kormányok változtak, a mi­nisztériumok csökkentették dolgozóik számát, de munkájuk eredményei nem mutatkoztak meg, a problémákat nem oldották meg, vagy legalábbis nem eléggé. Nem tudom megérteni, miért él tovább­ra is egész sor direktív irányítási forma, amely szemmel láthatóan gátolja a termelési folyamatok dinamikájának meggyorsítását. így látjuk ezt mi, munkások, és velünk együtt a technikusok, konstruktőrök, technológusok és az üzem további dolgozóinak többsége. Elfogadtuk az állami vállalatokról szóló törvényt, de hát hogyan dönthet a vállalat a saját műszaki fejlesztéséről, hogy ha eddig még nem történt meg az állam és az állami vállalat között a megegyezés a kiindulási alap kiegyenlítéséről, s emiatt olyan helyzet áll elő, hogy a kevés alapeszközzel rendelkező vállalatok képte­lenek az önfinanszírozásra. Régóta beszélünk a normatívumokról, de azok vagy nincsenek, vagy csak egy évre hirdetik ki őket. A vállalatok azután bizonytalanok, hogy az általuk befektetett pénzesz­közök megtérülnek-e a remélt mértékben, a techno­lógiai és termékinnováció során. A vállalatok tulajdonképpen nem is ismerik a szerkezeti átalakítással kapcsolatos központi szándékokat, főleg a gépiparban, noha ezeknek kellene motiválniuk a dolgozókollektívákat és meg­változtatniuk a tudományos-kutatási bázis tevé­kenységének irányát is. Minket az üzemben gyakran kritizálnak az óvatosság miatt, az alkalmazás lassú­ságáért, az önelszámolás lassú bevezetéséért, saját irányítási rendszerünk változásaiért és hason­lókért. Ezek jogos bírálatok, és ezért a pártgyűlése­ken a gazdasági vezetőktől következetes előrelé­pést várunk. De nem tapasztalható-e óvatosság a kormányok és az ágazatok részéről ebben az átmeneti időszakban az ipar minden olyan strukturá­lis változtatásának következetes végrehajtásában, amelyet a CSKP XVII. kongresszusa feladatul adott és belemennek-e az olyan egészséges kockázta­tásba, amelyet mi mindannyian annyira hiányolunk? Példa erre a CKD mozdonygyárának felújítása és modernizálása, amelyben egyetért mind a válla­lat, mind a minisztérium, hiszen a motoros mozdo­nyokra szüksége van a mi vasutainknak is és exportálhatok is. A határozatok azonban csak kíván­ságot és nem reális valóságot jelentenek. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy a miniszteri tisztségek betöltésében tapasztalható gyakori változások egyik napról a másikra megoldják a növekvő problémákat. Az üzemekben a jelenlegi feltételek között első helyre kell helyezni a termelés minőségének kérdé­sét. A rossz minőségű munkáért az üzemben meg­büntetik a munkást és a technikust. Mi a büntetése annak a szerkesztőnek, aki nem objektívan értékeli termékünket, olyan értékelést ad, amelyet senki sem ellenőrzött, de nagymértékben befolyásolja a közvéleményt. Ezzel magunk kiáltjuk világgá azt, hogy termékeink nem képesek konkurálni, elvesz- szük a konstruktőrök és technológusok kedvét, de még a munkásokét is az új termékek bevezetésé­hez. Gyakran kérdezem magamtól, hogy szerkesz­tőink miért nem kritizálják a külföldi gépipari termé­keket, vagy más behozott árufajtákat, mint például az olasz cipőket, miért nem hasonlítják össze a mi csúcstermékeinket a külföldi hasonlókkal, miért nem figyelik az ökológiai problémák megoldását egyszer­re a mi megoldásainkkal és hasonlók Az átalakítás­nak azt is meg kellene hoznia, hogy büszkék le­gyünk termékeinkre, a gyár emblémájára, legyen egészséges patriotizmusunk, hogy büszkék legyünk arra, a ÓKD-ban a Skodában, vagy mondjuk a ne­hézgépipari müvekben dolgozunk. A ÓKD Praha rendkívüli figyelmet fordít a tudo­mányos kutatási fronttal való együttműködésre, öt­éves, tízéves keretszerződéseink vannak, a Cseh­szlovák Tudományos Akadémiával, a Cseh Műszaki Főiskolával, a kutatóintézetekkel. így nemcsak azo­kat a problémákat oldjuk meg, amelyek a tudomá­nyos és műszaki feladatokkal kapcsolatosak, ha­nem azokat is, amelyek az emberekkel hozhatók összefüggésbe. Ez megköveteli, hogy igényesek legyünk a fiatal dolgozókkal szemben, hogy képes­ségeiket jól beleillesszük a dolgozókollektívába. Er­re nem mindenki képes és nagyon sok fiatal mérnök inkább a kevésbé igényes munkát választja, mivel a mi gyártásunk magas szakképzettséget és nagy felelősséget igényel. Gazdasági vezetőink, műszaki dolgozóink nagy része, de munkásaink is szóban kifejezésre juttatják ezt, de amikor érvényesíteni kell önmaguknál vagy a kollektívában, akkor gyakran akadályozzák is. Üzemünkben jó néhány műhelykollektíva dolgo­zik brigádrendszerű munkaszervezés és javadalma­zás szerint. Nem érdeklődnek ez iránt viszont a ter­melés-előkészítés szakaszán, de a karbantartók sem, akiknek viszont döntő részük van az új techno­lógia és technika alkalmazásának meggyorsításá­ban. Mindannyian azt állítják, hogy nem függetlenek más feladatoktól, például az alkatrészellátástól, vagy hasonlóktól. Egyszerűen szólva, nehéz meg­változtatni a befutott rendszert akkor, ha az konkrét személyeket érint, mondjuk azoknak átképzését. Az a véleményem, hogy ebben a folyamatban alábe­csültük az időbeni ideológiai felkészítést. A problémák amelyekről beszéltem, gyakran vol­tak témái pártszervezeteinkben a tagokkal és a jelöl­tekkel folytatott beszélgetéseknek. Bíráló hangvéte­lük és nyíltságuk megmutatta, hogy a tagság nagy része aktívan támogatja az átalakítást és ezért meg kell érteni az ő jószándékú megjegyzéseiket is annak megvalósításához. Kétségek is felmerültek, főleg az idősebb párttagok részéről, azzal kapcso­latban, hogy ne feketítsék be szocialista építésünk múltbeli eredményeit, hogy ne kapjanak teret az ellenséges erők, a nacionalizmus vagy a soviniz­mus, hogy pártunk ne vegye át mechanikusan a más szocialista országokban tapasztalható külön­böző irányzatokat, hanem saját tapasztalataiból in­duljon ki, a szocializmus építésének nálunk tapasz­talható sajátosságaiból, és hogy ne kerüljön sor a kulturális, a termelési és-az életszínvonal csökke­nésére. VASIL BILAK, a CSKP Központi Bizottságának tagja Divatos manapság a kádereket öregekre és fiatalokra osztani. Különleges elmélet van kialakuló­ban. Aki idős, az konzervatív és nem érti meg az átalakítást, aki viszont fiatal, az a haladás és az átalakítás zászlóvivője. Sokan ugyanezt a felosztást nem tartják sem tudományosnak, sem igaznak, de napjainkban annyi különlegesség szemtanúi va­gyunk, hogy ez az elmélet is érvényre juthat. A kapitalista világ szívósan próbálja ránk kény­szeríteni értékrendszerét és saját igazságait, s kezdi hinni azt, hogy a szocializmust, a szocialista világot háborúk nélkül is felszámolja. Sajnos, sok az olyan, aki abból él meg, hogy mindig alkalmazkodik. Ezért is értek egyet teljes mértékben azzal, ami a vitában több alkalmommal is elhangzott: Jakes elvtárs, pár­tunk főtitkára a CSKP KB ülésén világosan fogal­mazta meg politikai és ideológiai álláspontunkat arról, hogy szavainknak és a tetteinknek összhang­ban kell lenniük. Ez helyes módszer, amelyet to­vábbra is alkalmazni kell. Mit kell még ezenkívül megfontolni és javítani? Állást kell foglalni a közvé­leményt élénken foglalkoztató kérdésekről és prob­lémákról. Arról, ami a világban, a szocialista orszá­gokban és nálunk történik. Sokkal mélyrehatóbban kell megvilágítanunk, miben gyökereznek annak okai, hogy az évek óta bírált hiányosságok nem oldódnak meg. Még a közelmúltban arról volt szó, (Folytatás az 5. oldalon) ÚJSZ 4 1989. VI.

Next

/
Thumbnails
Contents