Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám, szombat
A CSKP KB 14. ülésének vitája LUDMILA MUZIKAROVA, a CSKP KB tagja, az Opavai Ostroj számjegyvezérlésű szerszámgépeinek programozója A gépipar fejlesztési feladatainak teljesítését befolyásolja a tudományos ismeretek gyakorlati fel- használása, amellyel a CSKP KB 10. ülése is foglalkozott 1984 áprilisában. Az ülésen elfogadott határozat ösztönzést adott a további fejlődéshez, például a robotizálás területén, és mindez megmutatkozott az Ostroj állami vállalat tudományos-fejlesztési politikájának kialakításában is. A progresszív gépek és berendezések gyártása vállalatunknál azzal is biztosított, hogy növeltük a termelés hatékonyságát, modernizáltuk a technológiát, ipari robotokat és manipulátorokat alkalmazunk. Tapasztalatból mondom, van elég ismeretünk arra, hogy megoldjuk a számjegyvezérlésű technika alkalmazásának problémáit. A tudomány-termelés -felhasználás láncolatban az egyik fokozatot éppen az automatizált technológiai munkahelyek kiépítése jelenti, amelyhez mi 1983-ban fogtunk hozzá, mégpedig a szerszámgépeken való megmunkálás köztes operációinak automatizálásával. Sikeresen kiépítettünk négy automatizált munkahelyet ipari robotokkal és hármat manipulátorokkal. 1987-től három, az osztrák IGM cégtől származó robotosított munkahely is működik nálunk a bányászati szállítószalagok hegesztésére. Ennek bevezetése során, az első rövid műszaki felvilágosításokat tartalmazó szakasz után hosszú, kétéves kereskedelmi folyamat indult meg a külkereskedelmi vállalaton keresztül, amely nézetem szerint nem felelt meg a tudományos-műszaki fejlődés eredményei gyors gyakorlati alkalmazása követelményeinek, főleg akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy utána a beszerelés és a gyártás megindítása csak három hónapig tartott. Attól tartok, hogy a robotizált munkahelyek alkalmazásának feltételeit negatívan befolyásolják az adminisztratív és jogi előírások és lehetetlenné teszik a modern technika és technológia gyors és rugalmas alkalmazását a termelésben. Ennek ellenére a munkások és technikusok kollektívájának rövid idő alatt sikerült megoldania a technológiai és szervezési problémákat, és az említett munkahelyet szervesen beépíteni a gyártásba, ami végül is öt szakképzett hegesztő munkájának megtakarítását is jelenti. Egyetlen hátránya ennek a munkahelynek, hogy a szervizszolgáltatásokat és a pótalkatrészeket devizában kell fizetni. A fent említett pozitív tapasztalatok erős ellentétben vannak azokkal, amelyeket három PR 32 E jelzésű robottal felszerelt munkahely üzembehelyezése során szereztünk. Hogy az alkalmazás sikeres legyen, az előző tapasztalatok alapján a munkások és technikusok kollektíváját még a próbaüzemeltetés előtt betanítottuk a berendezés kezelésére. Az alkalmazás során azonban megmutatkoztak e robottípus konstrukciós hibái, főleg a vezérlőberendezés és az elektronikus alkatrészek megbízhatatlansága és az alkalmazott hegesztőberendezés hiányosságai, amelyek miatt ez a robotosított munkahely nem felel meg teljes mértékben azoknak a követelményeknek, amelyet az automatizált termelési ciklus megkíván. Ezért a munkakollektíva kezdeményezésére a berendezésen különböző módosításokat kellett végrehajtani. Még ennek ellenére is az üzemelési próbák alatt gyakran meghibásodott és kis megbízhatóságot mutatott ez a robotosított munkahely és rugalmatlan volt a szervizszolgáltatások biztosítása is. Ezek a tények kedvezőtlenül befolyásolják a munkásoknak és műszakiaknak a robotizáláshoz való viszonyát, pedig ennek megvalósításánál a dolgozók kezdeményezőkészsége nem helyettesíthető semmivei, s így a bizalmat nem ingathatjuk meg. Állami vállalatunkban ez a probléma annál súlyosabb, hogy még egy év van hátra annak a modernizálási akciónak a befejezéséig, amely után széles körében kihasználjuk az automatizált és robotosított gépipari technológiát a sebességváltószekrények és a hidraulikus állványok gyártásában. FRANTISEK POUKAR, a CSKP KB póttagja, a temelíni erőmű igazgatója Sürgető igény, hogy csökkentsük a népgazdaság energiaigényességét. Ennek ellenére úgy néz ki a helyzet, hogy a teljes energiafogyasztás stagnálása mellett a felhasználás az elektromos energia fogyasztásának irányába fog eltolódni. Valamennyi fejlett gazdaság ebbe az irányba fejlődik. A tudomá- nyos-műszaki haladásnak kell az energetikai ipar fejlődésének legfontosabb elemévé válnia, mégpedig a villanyeróművek termelési berendezése és technológiája, valamint az irányítás eszközeinek - a gazdaságiakat is beleértve - szempontjából egyaránt. A klasszikus energetikában a tudományos-műszaki fejlesztést a kéntelenítésre, a fluidos égetésre és a barnaszén osztályozására összpontosították. Sajnos, nem születtek megfelelő eredmények, ezért elkerülhetetlen volt a külfölddel való együttműködés. Az energetikai ipar további fejlődésében az atomenergia nagyobb kihasználását jelölték meg fő irányvonalként. Itt a VVER típusú magasnyomású reaktorok használatára épülő, szovjet konstrukciókra és tervdokumentációkra alapoztunk. Fő tartozékait tekintve világszínvonalú technológiáról van szó, viszont a nélkülözhetetlen segédrendszerek, valamint az automatizációs technika alacsonyabb színvonala oda vezetett, hogy a világszínvonalhoz képest a mi atomerőműveink meglehetősen nagyok. Építésükhöz több betonra, fémkonstrukcióra van szükség, tehát az egyre szigorúbb biztonsági követelmények megtartásával együtt fölöttébb költségigényes beruházások. Tekintve, hogy a világban és nálunk is felvetett fenntartások, kifogások és viták ellenére az atomenergia kihasználása jelenti az egyetlen reális lehetőséget arra, hogy a jövőben ökológiai szempontból „tiszta" energiát nyerjünk, a mochovcei és temelíni atomerőmüvek befejezése után az újabb erőművek részére olyan konstrukciókat és terveket kell biztosítanunk, amelyek maximális üzembiztonság mellett lényegesen kisebb beruházási költséget igényelnek. Egyidejűleg azt is meg kell oldanunk, hogy az atomerőművek villamos energián kívül hőt is termeljenek. Ennek ökológiai és gazdasági vonatkozásai egyaránt vannak, hisz valamennyi égetési folyamat szennyezi a környezetet, az erőművek hatékonysága pedig ilymódon akár 10 százalékkal is növelhető. Ezek az elképzelések persze csak azokra az erőművekre vonatkoznak, amelyek a 90-es években lesznek felépítve és 2000 után kerülnek átadásra. Energetikai iparunk már a 80-as években átállt az energiaforrások atomerőművek építésével történő megteremtésére. Jaslovské Bohunicében és Du- kovanyban sikeresen felépítettük a 440 MW teljesítményű, VVER típusú reaktorok négy-négy blokkját. Ezzel véleményem szerint népgazdaságunkban átmeneti jelleggel túlkínálat jelentkezett elektromos energiából. De az ilyesminek általános jelenséggé kellene válni az egész népgazdaságban. Ugyanakkor az utóbbi tíz évben nem változott figyelmet érdemlően az elektromos energia ára, holott a fűtőanyag, a javítások, valamint a beruházással kapcsolatos munkák ára jelentősen emelkedett. Ez oda vezetett, hogy gazdasági szempontból a vállalatok számára előnyösebb a nagyobb tüzelőanyag- és energiafogyasztás, mint a termelés energiaigényességének csökkentését szolgáló technikai megoldások kivitelezése. Ezt a társadalmi és vállalati érdekek közötti ellentétet a gazdasági mechanizmus komplex átalakításának feltételei között feltétlenül fel kell számolnunk. Olyan optimális megoldásokat kell keresni, amelyek a tüzelőanyag és az energia árának módosításával együtt takarékosságra kényszerítik a felhasználókat, s egyúttal az energetikai vállalatok számára lehetővé teszi a bővített újratermeléshez nélkülözhetetlen források megteremtését. A 02-es állami célprogram teljesítésével szerzett tapasztalatok arra utalnak, hogy a gazdasági kényszer ösztönző hatásának érvényesítése nélkül nem biztosítható az energiafogyasztás csökkentése. Állami vállalatunk, a Cseh Energetikai Vállalat készített egy elemzést, amelyből kitűnik, hogy az ellenőrzött termékek felénél időrendben nem csökkent a felhasznált energia mennyisége. A termékek túlnyomó többségénél az energiaköltség nem haladta túl a termelési költségek 5 százalékát, tehát nem tölt be jelentősebb szerepet az önköltség szerkezetében. Ebből következik, hogy alaptalan az aggodalom, hogy az elektromos energia árának esetleges módosítása inflációs hatást válthat ki. Az árak egyensúlyi helyzetének nyomást kell gyakorolnia az elektromos energia felhasználásának mérsékelésére, mégpedig a termékek árának alakulására gyakorolt hatás nélkül. A Cseh Energetikai Vállalat komplex javaslatot bocsát vitára, amely az energetikai ipar egyenletes fejlődésével összefüggő alapvető problémák megoldásának lehetőségeit taglalja az új gazdasági mechanizmus feltételei között. Az alapvető cél, hogy kialakítsuk a népgazdaság és a lakosság elektromos energiával, hővel és földgázzal történő ellátásának fejlesztését irányító energetikai-ökológiai modellt, amely biztosítja az állami tüzelőanyag-energetikai politika egységes irányításában érvényesülő szabályzók összhangját és optimális hatékonyságát. Azét a politikáét, amely az egyik oldalon a népgazdaságnak az ésszerű és energiatakarékos fejlesztését, a másikon - az elfogadott nemzetközi megállapodásoknak megfelelően -- a környezet védelmével és alakításával kapcsolatos állami program megvalósítását szorgalmazza. A hazai tüzelőanyagok elektromos energia és hótermelési célokra történő felhasználásával kapcsolatos ökológiai értelmezés a klasszikus erőművek üzemeltetésének fokozatos háttérbe szorításából indul ki. Ezeknek az erőműveknek egy részét átalakítják kombinált áram- és hőtermelésre, s bizonyos konkrét intézkedéseket tesznek a környezet- szennyezés csökkentésére. Ilyen intézkedés például a szén speciális előkészítése, a fluidos égetés, az égési melléktermékek kéntelenítése stb. Az új hőforrások építésénél olyan gazdaságilag optimális megoldásokat kell választani, amelyeknek elfogadható az ökológiai kihatása, s lehetővé teszik a gázzal történő fűtés előnyeinek maximális kihasználását. Az elektromos energia termelését az atomenergia kihasználására kell alapozni . Az atomenergia kihasználása az ökológiai hatás szempontjából vitathatatlan előnyökkel bír, ezért ezt az irányzatot kell a villamos-energetikai ipar fejlődésének legfőbb tényezőjeként kezelni, s ugyanakkor meg kell oldani az atomerőművek hulladékhójének elvezetését és felhasználását. Bátorkodom kijelenteni, hogy ha a klasszikus erőművekben nem tudjuk a kormány által megjelölt határidőben megvalósítani a levegő tisztaságának javítását célzó intézkedéseket, és ha nem biztosítjuk a mochovcei és temelíni atomerőmű folyamatos építését, nincs reális lehetőségünk arra, hogy teljesítsük a nemzetközi megállapodásokból eredő kötelezettségeinket, vagyis hogy 1995-ig 30 százalékkal csökkentsük a széndioxid-kibocsátást. A temelíni atomerőműben az első 1000 MW-os blokkot 1992-ben, a további hármat az érvényes kormányhatározatnak megfelelő időpontban helyezik üzembe. Ezek közül a blokkok közül, amelyek évente 6200 gigawattóra elektromos energiát termelnek - ez megfelel a poceradyi erőmű teljesítményének -, mindegyik évi 7,5 millió tonna barnaszén elégetését teszi feleslegessé, s ezzel még a legmegbízhatóbb szűrőberendezések használatánál is előforduló 11 ezer tonna korom, 150 ezer tonna kéndioxid és 18 ezer tonna nitrogén-oxid kibocsátását lehet meggátolni. Ebből is látható, hogy az atomerőművekben termelt elektromos energia ökológiai szempontból tiszta energia, s hogy ez a gyártási program a legkonkrétabb lépés a környezetvédelmi program megvalósításában. Ezek után úgy tűnhet, hogy a temelíni atomerőmű építésének nem szabadna akadályokba és problémákba ütköznie. Mégis vita tárgyát képezi, vajon felépítsék-e mind a négy tervezett blokkot. Kár volna ilyen huzavonákkal megszakítani az építkezés eddig kifogástalan ütemét. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az eddigiek közül ez az atomerőmű épül a leggyorsabban. Természetesen most sem vagyunk szűkében a szállítói-megrendelői kapcsolatok szokásos problémáinak, de az állami vállalatok szintjén egyelőre sikerült megoldanunk őket, igaz, néha a központi szervek segítségével, amelyeknél többnyire megértésre és segítségre találunk. Meggyőződésünk, hogy a köztársaságnak szüksége lesz a Temelínben termelt villanyáramra, megpedig a kormány által meghatározott határidőkön belül. A temelíni atomerőmű a szénnel fűtött erőművek visszaszorításával hozzájárul a környezet védelméhez is, hisz üzembe helyezésével felszámolható egy sor füstölgő, a környezetet szennyező kémény Észak-Csehországban. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy szerintem az 1991-1993 közötti időszak kritikus lehet. Figyelmeztetni szeretnék a mochovcei építkezés késedelmével járó kockázatra, arra, hogy a meglévő hagyományos erőművekben rosszabb lesz a tüzelőanyag-felhasználás, az elhasználódás mértéke túlhaladja az optimális élettartamot, ami növelni fogja a javítások iránti igényeket. És van még egy kockázat, a Jaslovské Bohuni- ce-i erőmű V 1-es blokkjának elkerülhetetlen rekonstrukciója. Ez további indok arra nézve, miért kell időben felépíteni a temelíni erőművet. FRANTISEK KUBES, a CSKP KB tagja, a CKD Praha öntömunkása Mindenekelőtt munkatársaimmal együtt felteszem a kérdést, mi áll az útjában annak, hogy a központi bizottság határozatait megvalósítsuk a mindennapi életben, miért hiányoznak a konkrét eredmények. Két évvel ezelőtt a központi bizottság 5. ülésén bíráltuk azt, hogy kevés az új technika a technológiai innovációhoz. Mi változott azóta? A műhelyekben igényesebb termékeket készítünk ugyanazokon a gépeken, amelyeken régebben dolgoztunk. A termelési folyamatban a gépek vezérléséhez nincs elég számítógép, a műszaki fejlesztés finanszírozásának újraelosztásos rendszere nem változott. Pedig ezzel kapcsolatban a párt központi bizottsága konkrét határozatot hozott és feladatokat adott a kormányoknak és a minisztériumoknak. Az eimúlt időszak alatt a kormányok változtak, a minisztériumok csökkentették dolgozóik számát, de munkájuk eredményei nem mutatkoztak meg, a problémákat nem oldották meg, vagy legalábbis nem eléggé. Nem tudom megérteni, miért él továbbra is egész sor direktív irányítási forma, amely szemmel láthatóan gátolja a termelési folyamatok dinamikájának meggyorsítását. így látjuk ezt mi, munkások, és velünk együtt a technikusok, konstruktőrök, technológusok és az üzem további dolgozóinak többsége. Elfogadtuk az állami vállalatokról szóló törvényt, de hát hogyan dönthet a vállalat a saját műszaki fejlesztéséről, hogy ha eddig még nem történt meg az állam és az állami vállalat között a megegyezés a kiindulási alap kiegyenlítéséről, s emiatt olyan helyzet áll elő, hogy a kevés alapeszközzel rendelkező vállalatok képtelenek az önfinanszírozásra. Régóta beszélünk a normatívumokról, de azok vagy nincsenek, vagy csak egy évre hirdetik ki őket. A vállalatok azután bizonytalanok, hogy az általuk befektetett pénzeszközök megtérülnek-e a remélt mértékben, a technológiai és termékinnováció során. A vállalatok tulajdonképpen nem is ismerik a szerkezeti átalakítással kapcsolatos központi szándékokat, főleg a gépiparban, noha ezeknek kellene motiválniuk a dolgozókollektívákat és megváltoztatniuk a tudományos-kutatási bázis tevékenységének irányát is. Minket az üzemben gyakran kritizálnak az óvatosság miatt, az alkalmazás lassúságáért, az önelszámolás lassú bevezetéséért, saját irányítási rendszerünk változásaiért és hasonlókért. Ezek jogos bírálatok, és ezért a pártgyűléseken a gazdasági vezetőktől következetes előrelépést várunk. De nem tapasztalható-e óvatosság a kormányok és az ágazatok részéről ebben az átmeneti időszakban az ipar minden olyan strukturális változtatásának következetes végrehajtásában, amelyet a CSKP XVII. kongresszusa feladatul adott és belemennek-e az olyan egészséges kockáztatásba, amelyet mi mindannyian annyira hiányolunk? Példa erre a CKD mozdonygyárának felújítása és modernizálása, amelyben egyetért mind a vállalat, mind a minisztérium, hiszen a motoros mozdonyokra szüksége van a mi vasutainknak is és exportálhatok is. A határozatok azonban csak kívánságot és nem reális valóságot jelentenek. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy a miniszteri tisztségek betöltésében tapasztalható gyakori változások egyik napról a másikra megoldják a növekvő problémákat. Az üzemekben a jelenlegi feltételek között első helyre kell helyezni a termelés minőségének kérdését. A rossz minőségű munkáért az üzemben megbüntetik a munkást és a technikust. Mi a büntetése annak a szerkesztőnek, aki nem objektívan értékeli termékünket, olyan értékelést ad, amelyet senki sem ellenőrzött, de nagymértékben befolyásolja a közvéleményt. Ezzel magunk kiáltjuk világgá azt, hogy termékeink nem képesek konkurálni, elvesz- szük a konstruktőrök és technológusok kedvét, de még a munkásokét is az új termékek bevezetéséhez. Gyakran kérdezem magamtól, hogy szerkesztőink miért nem kritizálják a külföldi gépipari termékeket, vagy más behozott árufajtákat, mint például az olasz cipőket, miért nem hasonlítják össze a mi csúcstermékeinket a külföldi hasonlókkal, miért nem figyelik az ökológiai problémák megoldását egyszerre a mi megoldásainkkal és hasonlók Az átalakításnak azt is meg kellene hoznia, hogy büszkék legyünk termékeinkre, a gyár emblémájára, legyen egészséges patriotizmusunk, hogy büszkék legyünk arra, a ÓKD-ban a Skodában, vagy mondjuk a nehézgépipari müvekben dolgozunk. A ÓKD Praha rendkívüli figyelmet fordít a tudományos kutatási fronttal való együttműködésre, ötéves, tízéves keretszerződéseink vannak, a Csehszlovák Tudományos Akadémiával, a Cseh Műszaki Főiskolával, a kutatóintézetekkel. így nemcsak azokat a problémákat oldjuk meg, amelyek a tudományos és műszaki feladatokkal kapcsolatosak, hanem azokat is, amelyek az emberekkel hozhatók összefüggésbe. Ez megköveteli, hogy igényesek legyünk a fiatal dolgozókkal szemben, hogy képességeiket jól beleillesszük a dolgozókollektívába. Erre nem mindenki képes és nagyon sok fiatal mérnök inkább a kevésbé igényes munkát választja, mivel a mi gyártásunk magas szakképzettséget és nagy felelősséget igényel. Gazdasági vezetőink, műszaki dolgozóink nagy része, de munkásaink is szóban kifejezésre juttatják ezt, de amikor érvényesíteni kell önmaguknál vagy a kollektívában, akkor gyakran akadályozzák is. Üzemünkben jó néhány műhelykollektíva dolgozik brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás szerint. Nem érdeklődnek ez iránt viszont a termelés-előkészítés szakaszán, de a karbantartók sem, akiknek viszont döntő részük van az új technológia és technika alkalmazásának meggyorsításában. Mindannyian azt állítják, hogy nem függetlenek más feladatoktól, például az alkatrészellátástól, vagy hasonlóktól. Egyszerűen szólva, nehéz megváltoztatni a befutott rendszert akkor, ha az konkrét személyeket érint, mondjuk azoknak átképzését. Az a véleményem, hogy ebben a folyamatban alábecsültük az időbeni ideológiai felkészítést. A problémák amelyekről beszéltem, gyakran voltak témái pártszervezeteinkben a tagokkal és a jelöltekkel folytatott beszélgetéseknek. Bíráló hangvételük és nyíltságuk megmutatta, hogy a tagság nagy része aktívan támogatja az átalakítást és ezért meg kell érteni az ő jószándékú megjegyzéseiket is annak megvalósításához. Kétségek is felmerültek, főleg az idősebb párttagok részéről, azzal kapcsolatban, hogy ne feketítsék be szocialista építésünk múltbeli eredményeit, hogy ne kapjanak teret az ellenséges erők, a nacionalizmus vagy a sovinizmus, hogy pártunk ne vegye át mechanikusan a más szocialista országokban tapasztalható különböző irányzatokat, hanem saját tapasztalataiból induljon ki, a szocializmus építésének nálunk tapasztalható sajátosságaiból, és hogy ne kerüljön sor a kulturális, a termelési és-az életszínvonal csökkenésére. VASIL BILAK, a CSKP Központi Bizottságának tagja Divatos manapság a kádereket öregekre és fiatalokra osztani. Különleges elmélet van kialakulóban. Aki idős, az konzervatív és nem érti meg az átalakítást, aki viszont fiatal, az a haladás és az átalakítás zászlóvivője. Sokan ugyanezt a felosztást nem tartják sem tudományosnak, sem igaznak, de napjainkban annyi különlegesség szemtanúi vagyunk, hogy ez az elmélet is érvényre juthat. A kapitalista világ szívósan próbálja ránk kényszeríteni értékrendszerét és saját igazságait, s kezdi hinni azt, hogy a szocializmust, a szocialista világot háborúk nélkül is felszámolja. Sajnos, sok az olyan, aki abból él meg, hogy mindig alkalmazkodik. Ezért is értek egyet teljes mértékben azzal, ami a vitában több alkalmommal is elhangzott: Jakes elvtárs, pártunk főtitkára a CSKP KB ülésén világosan fogalmazta meg politikai és ideológiai álláspontunkat arról, hogy szavainknak és a tetteinknek összhangban kell lenniük. Ez helyes módszer, amelyet továbbra is alkalmazni kell. Mit kell még ezenkívül megfontolni és javítani? Állást kell foglalni a közvéleményt élénken foglalkoztató kérdésekről és problémákról. Arról, ami a világban, a szocialista országokban és nálunk történik. Sokkal mélyrehatóbban kell megvilágítanunk, miben gyökereznek annak okai, hogy az évek óta bírált hiányosságok nem oldódnak meg. Még a közelmúltban arról volt szó, (Folytatás az 5. oldalon) ÚJSZ 4 1989. VI.